2016. december 26., hétfő

számítógép mentes napok

Kipateroltam minden gépet a szobánkból. Az asztalomon tálalta Nufi a karácsonyi ebédet.
Még most is a tabletem kis billentyűzetén pötyögök.
Mit hozott a jézuska?
Három napig meglepi orrvérzést.  Persze ajándékot is, de nekem most jött a rettenet, hogy az utóbbi időben felpuhÍtott paleo étrendem visszaüt. 160/90-es vérnyomást, meg mellkasi nyomást.
Itt kell nagyon gyorsan változtatnom. Tegnap az első lépés a vacsoraelhagyás volt, meg a süteményekről lemondás. Ma már nem voltam ennyire konok, de holnap megint.
Ez már csak azért is nehéz, mert ünnepekkor van értelmetlenül rengeteg kaja.
Például anyu sütötte bejgli. Ma pont a mákossal bűnöztem.
Az ajándékozáshoz Nufi igazi díszasztalt alkotott. Gyöngyök, apró gyertyák, fenyőgally és fenyőfamintás terÍtő.
Anyuékat még hazavittem Miskolcra. Többek között azért, mert Laci bácsinak új gépet épÍtettem. A régi Slackware (linuxos) mahjongg játékát szerette meg, és legalább 15 éve játssza. Mostanra elfogyott-elkopott minden 486-os gépbe jó merevlemezem.
Most SuSE linuxot kapott duál celeronos géppel, és be is kellett tanítanom a változásokra, mielőtt visszatértem.
A Sajó völgye megdolgoztatott. Az orromig sem láttam a ködben. Edelény volt a határ. Onnantól Komjátiig csak az esti vezetés és a dara volt jellemző, nem  kellett 30km/h-val kínozni a Hondát merev nyakkal lesve a ködvisszaverte fényben az aszfaltra festett, szaggatott vonalat.
Este még elolvastam a Nufitól kapott könyvet.
Lucian Boia Vesztesek és győztesek. Az első világháború újraértelmezése.
Román szerző Írja meg a saját szemszögéből, és állítólag nagy felháborodást keltett otthon.
Nem volt nagy meglepetés, mert ez a kép is megvan a fejemben a utóbbi időben össze-vissza elolvasott művekből és jutubin hallgatott előadásokból.
Azt a hibát azonnal kiszúrtam benne. hogy a románok szerinte hadat üzentek nekünk 1916-ban, holott Raffay Ernő leírta, hogy csak simán betörtek legyilkolva a határőrséget, stb.
De ezen a pontatlanságon átlépve eldöntöttem, hogy inkább arra vagyok kíváncsi, mi benne új.
Forrásként angol és francia elemzők szerepelnek a lábjegyzetekben. Magyarország tehát nem érték. Bár Erdélyről a gazdagsága miatt szóba került, hogy szellemi értelemben is volt különbség a Kárpátok két oldalán.
Kell még pár nap az emésztéshez. Nem elég mélyek ismereteim a múlt század elejéről.
Közben ma láttam a tévében a kolozsvári templomot, és tátva maradt a szám. Délután meg a kosteleki énekes tanító falujában forgatott életképet, és beütött, hogy amennyiben elnyomja a román állam az ilyen elzárt csángó falvakat, azzal meg is öriz valamit ebből a kultúrából.
Itt Komjáiban nincs népdalkör, gyerek is 1-2. Iskolába Szögligetre viszik a kicsiket.
A átlagéletkor 60 fölött jár.
Tavaly télen Péter még kísérletezett ingyenes filmvetítéssel, de nem nagyon volt rá érdeklődő.
Még emlegetem neki, de nem sok eredménnyel.
Talán majd 2017 mozgalmasabb év lesz.
Sajnos én is elég emberkerülő fajtává váltam. Saját hajamba kéne kapaszkodnom, és kirángatni Münchausen bárót a napfényre.
Attilánál olvasom, hogy kevesebbet kéne, mert a sok markolásból kevés fogás esik.
Nálam ugyanez a lehangoló tényező.
Pedig most már fel kell hangolódnom.

2 megjegyzés:

Márta írta...

Kosteleki film igen jó volt, még sosem jártam ott. A falon láttam a "zuram" keresztjét, amit az itteni református lelkésszel küldtünk ki Leventének.
Milyen kicsi a világ.


Hanczur írta...

Az internet összeránt minket. Valami haszna van ennek az elektonhéjakon pörgő világnak is.