2017. július 21., péntek

Hogyan is fogjak hozzá?

Körbejártam ma pár embert, hogyan kell egy szomszédommal szót érteni.
Elég homályos így, de belevilágítok, mi is a kínom.
A 22 szomszédjaim meghaltak, s a fiuk örökölte a házat az udvarral. Még gondolkoztam is a megvásárláson ideköltözésünk előtt, de jobb helyet találtunk a 33-ban.
Az új szomszéd nem költözött be, csak pár birkát engedett el először a gyümölcsösében. Nekem az a házam háta mögé esik.  Később szarvasmarhára váltott.
Egyszer már tavaly vagy tavalyelőtt lehúzták a kerítésem, de Laci bácsi megfoltozgatta, és dühöngött a sok légy miatt.
Mondtam neki, hogy ez falu, itt állatot is tartanak. A szomszéd pár deszkával meggátolta, hogy a kerítésig jöjjenek a bikái, hát nem szóltam. Jobb a békesség.
Ugyan próbálkozott, hogy kéne neki a kertem, de mondtam, hogy a fiatal gyümölcsfáim közé nem engedek állatot.
A másik szomszédjában  is kárt tettek a marhák, hallottam róla, de gondoltam, rendeződött a dolog.
A napokban viszont újra lenyúzták a kerítésem, lelegelték a málnásom, és eltörték a budi mögötti vasbetonoszlopot is.
Ezt már nem hagytam szó nélkül. Megkerestem a tulajt, hogy hozza rendbe.
Ő azt mondta, hogy rövidesen elviszi a marháit, de még iszapos a kútja, várni kell.
Mondtam, engem nem az érdekel, hogy mi van az ő portáján, ha krokodilokat tenyészt, és nem csinálnak nekem kárt, az sem zavar. A málnám kinő, de a kerítésem nem. Azt állítsa helyre.
Ma megkerestem a nénit, s megkérdeztem, mit intézett anno köztes szomszédunkkal. Nem nyugtatott meg.
Elmentem a polgármesterhez is, hogy ő mit intézett, hiszen nála is pattogott az ügy.
Hát ő is tudja, hogy már majdnem kész az új tehéntelep, várjak egy hetet, és utána intézkedjek a jegyzőnél. Nem az ő hatásköre. Ő ebben nem tud segíteni.

Jól kezdődik.
A következő találkozásunkkor rá fogok kérdezni, milyen határidővel állítja helyre a kerítésem.
A következő lépésem, ha nem hajlandó, akkor tértivevényes levélben közlöm vele, hogy megbízok egy vállalkozót a helyreállítással, s a számlát benyújtom neki. Természetesen erről kap másolatot az önkormányzat és a jegyző is.
Nufi nyugtat, hogy nem kellene összeveszni senkivel, de azt sem hagyom, hogy semmibe vegyenek.
Addig is reménykedem, hogy a pesszimizmusom vaklárma.  

2017. július 20., csütörtök

Anyukám a vonaton fő

Ma reggel elhozták autóval Jánosék. Tegnap vett nekem papucsot. Kipakolt, megnézte, hogy jó rám, és már fordult is vissza a vonathoz. Ma téglavörös riasztást küldött a meteorológia. Még dél előtt haza is akar érni.
Fel tudok-e nőni valaha erre a szintre?
Nem hiszem.

Tegnap a diófa alatt nagyítóztam ki Nóriék billentyűzetét. Fujitsu Siemens Amilo. Nem túl fiatal gép. A wifi kártyája kuka, a memóriabővítménye más sebességű, mint az eredeti. Nem is mertem újrainstallálni, mert akkor azt is venni kell bele. Viszont egy német és egy magyar billentyűzetből, meg az eredetiből átrakva a gombokat sikerült megjavítani. A belső fóliája volt ép a donornak.
A sárga felkiáltójel a fel nem telepített modem driverét hiányolta.
Természetesen az akkumulátora is rossz, és a tulaj már töltőt cserélt rajta, csak éppen 200mA-rel kisebbet tudót vett. Ettől, ha bemelegszik, akkor nem mindig indul újra gép. Ha volna benne új akku, azt kikapcsolt állapotban feltöltené, és ezek a gondok megszűnnének. Csepptöltőként bőven elegendő ez az adapter is.
Már USB-s wifiről használja, tehát kiemeltem a rossz kártyát is, meg lehúzva az akkumulátort, stabilan működik a noteszgép. Volna bele kártyám is csak az sem látja a wifi központot. Mint kártya működne. A win felismeri és telepíti a meghajtó programját is.

A turmixelőjük is megdolgoztatott. Két edényt lehet beletenni, és az egyik nem jó. 80-as szögből reszeltem célszerszámot a lyukasthorx csavar kiszedéséhez, mert a bit rendszerű (cserélhető csavahúzóhegy) nem fér be a lyukába.
Már utána néztem, honnan rendeljek csavarhúzót, aztán éppen nem adtam fel a rendelést. Nem akartam várni vele. Gondolván, majd az alkatrésszel együtt.
Na semmi szükség nem lett volna a talpának eltávolítására. Ott minden rendben teszi a dolgát. A késes edényeknek van olyan pereme, ami biztonsági kapcsolóval engedi elindítani a 'rágógépet'. Na ilyen edényt nem hoztak, tehát a ritmus ismét megakasztva. Meg kell várni a kübliket.

Attila kirohanása egy számomra ismeretlen újságíróra ismét rádöbbentett, mennyire nem vagyok közéleti ember. Itthon is betévedek néha a kurucinfóra, meg az mszp honlapra meg utoljára az amerikai nép szavából idézett be valaki egy cikket Orbán fasizmusáról, és el is olvastam, de maradtam a bolond lukból bolond szél fúj hozzáállásnál, és keresek valami zenét kiöblíteni a mocskot a fejemből. Dühöngök én is, amikor valami akadály fog vissza, és nem rajtam múlik a haladás, aztán keresek olyat, ami elviszi az agyam róla.

Van már új papucsom, anyu lassan Miskolcra ér, és Nóri haza tudta vinni a noteszgépet. Bár közben eszembe jutott, hogy a belsejében pótoltam két hiányzó csavart a talpán a wifi modult takaró burkolatéval, és a 22-ből így hoztam át a 33-ba. Itt meg már elfelejtettem keresni hozzá, tehát még egyszer látnom kell a masinát.


  ***********
Nem kellett messzire menni érte. Itt maradt az asztalomon. Úgy tűnik, a meleg nekem is kihúzza az eszem.

2017. július 16., vasárnap

Gandikacsa

Szabadon akart megdögleni.
Haragszom rá.
Tegnap éjfélig kergettem, hogy jöjjön haza. De elbújt, és ma már nem került elő.
Az anyja meg le sem ...



Ma nekiestem a málnásnak. Megint magasabb benne minden gyom, mint a málna. Pedig már egyszer kipucoltam. Miközben ráncigálom ki a csalánt, a kórót, pereg a félérett málna a földre. Ha érte nyúlok, megcsíp a csalán, ha el is érem, egyet leszakítok, több megy a földre.
Nufi állandóan azzal biztat, hogy túl nagy ez a két kert.
De még nem nőttem fel hozzá. Még tolom a fűnyírót, a kaszát, a sarlót, és nyelek nagyokat, amikor a pofámba röhög a gaz. Megköszöni a teret. Én takarítottam ki neki előtte. A kultúrnövények meg csak éppen életben maradnak.



Reggel ismét Attila blogjával kezdtem a napot. Érzem a buktatót a logikájában, hogy a magyar paraszt a múlt századfordulón nem alkalmazkodott a zsidó tempóhoz. Nem akart több pénzt a holmijáért, csak amit ő akart, ezért a kereskedő nép központosította a vagyont, az erőforrásokra rátette a kezét, és utána tudott olyan hatalmi rendszert létrehozni, amiben adókkal, fegyverekkel kiszorította a életteréből a földművest is, és vele a természetben a természettel együtt élő lény logikáját is.
A városokba gyűjtött lakosság pedig távolról hozott csecsebecsékkel traktálva az indiánok mintájára gyérül, majd elhullik.



A tudás hatalom. Ma is. Tegnap Kínáról mondták el a rádióban, miként épített egy afrikai ország területén óriási hadi bázist, és az az ország ettől a védernyőnek nevezett megoldástól már Kína tulajdonának is tekintheti magát.
Beengedtük Európát? Be. Beengedtük a NATO-t? Be. Tettünk valamit az új nagybirtokos rendszer ellen? Nem.
Beengedtük a nyugati médiát? Be. De már a Szabad Európa rádiót sem lehetett a határokon kívül tartani. Pedig akkor még épült az ország.
A sok kivándorló ember valóban azt hiszi, hogy a csecsebecséktől fogja jobban érezni magát. Az elcsaltak helyére pedig jön a még szegényebb, és butább.
A hetvenes években a városi első generációs emberkék vették a hétvégi telkeket, és vitték a gyerekeket is. Valami élt a múltból, a zsigerekből. Nekem már anyu is Miskolcon született, nem is volt telkünk, nem is szoktam hozzá a földhöz. Az eszemmel már tudom, hogy hiba volt. Nekem is a csecsebecséim a fontosak, és utána nyögök az összegyűlt kerti tennivalók alatt.
Én is az a buta vagyok, aki idejöttem, és 'sokk' a tennivaló. Megroppanok alatta. Nem érdekel, mert ebből a fuldoklásból amíg leér a lábam, ki tudom emelni a fejem, és közben megszülöm, kiizzadom a lábtempót, a kartempót, és csak akkor megyek a mély vízbe, amikor már siklom a 'víz' felszínén.
Még a butát meg akarom magyarázni.
Aki a melegebb éghajlatról jön, annak a mi növényeink ismeretlenek. A legjobb szándékkal érkező pálmatudor sem fog itt tanyát verni, legfeljebb a markát tartja a segélyért. A borsodi cigányokat is visszazsuppolták Kanadából. Alkalmatlanok voltak a beilleszkedésre.
Itthon még tudtak vasat gyűjteni, lomizni jártak a fővárosba, és erre a szomszéd falvakban is elvannak valahogy. Ők bontanak. Mi pedig nem építünk.
Fészbukos megjegyzésre szakadt ki belőlem nemrég, hogy értelmetlen szegényezni. Ezt az országot mindig a szegények építették, és sok gyönyörű táj, épület, műalkotás maradt utánuk.
Aki innét elmegy, az elmegy máshová szegénynek. Ha beéri a csecsebecsékkel, akkor is idegen marad.
De nézzük meg Németországot. Az 1900-as években hányszor volt koldus szegény? Kétszer minimum. Elmenekültek az országukból? Frászt. Felépítettek egy jóléti államot, ami már másnak is tetszik. Jó a marketingje.
De olvasok Svájcról is érdekes történeteket. Egy magyar írta, hogy közintézményt kellett felszerelnie mindenfélével. A történet lényege nem a felújítás, hanem a szemlélet.
Bár kis összegből kihozta volna, de kioktatta a főnöke, hogy amit a községben meg lehet venni, azt onnét kell, amit a szomszédból csak, azért a szomszédig kell elmenni, és ami az országban nem készül, azon el kell gondolkodni, vajon tényleg szükség van-e rá.
No itt az a szemlélet, amit nem ártana meghonosítani.
A Szent Korona országa nem volt egy nyelvű. Ezt már belénk verik az iskolában is. Az idetelepített lakosság jött bányászkodni, ipart művelt, és így tovább. Itt komjátiban az öreg házban találok olyan orrkarikát, zárat, patkót, egyéb terméket, amit az ide települt svábok, tótok kalapáltak, hoztak létre, és ha genetikai különbséget nem találnak közöttünk, az elárulja, hogy volt itt átjárás, nyelvcsere ide is, oda is. Akit békén hagyott a politika, az alkotott. Megélt az alkotmányaiból. Csecsebecsékre meg jóval kevesebbet költött. Tudott örülni még egy vég selyemnek is. Kincs volt a kelengyés láda is. Még olyanról is hallottam, hogy koporsónak is használták.
Ma meg a két magos pentium már ócskavas, pár év után csak veszélyes hulladék. És vajon hány mázsa málnát kellene termelnem egy mai számítógép értékére?
Igaz, a málna sem örök. Leszedés után vagy megesszük vagy fagyasztjuk, esetleg más módon tartósítjuk, mert különben mehet vissza a komposztra.
Semmi nem örök. A kiskacsám sem. Tegnap éjjel elkeseredetten mondtam neki, hogy ha nem én foglak meg, nem éled túl az éjszakát. A macskák nem anyádhoz visznek haza.
Már csak egy kis kacsánk van a négyből. Ezt kell megvédenem önmagától.
Mondjam párhuzamnak, hogy Magyarországból is csak egy töredék, és nekem, nekünk kell megvédeni magunktól. Mert a tisztes szegénység odafigyeléssel jár. A gazdagságot meg nem ismerem.

2017. július 4., kedd

Lapát, kaszát!

Ezt a káromkodást még a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanultam Bollobás tanár úrtól. Alkalmazom is érzékeny fülű környezetben.
Most viszont a kaszával volt két barátkozós napom.
Miután kétszer is eltörtem a nyelét, pedagógushoz fordultam. Megkértem Ferit, mutassa meg, hogy is kell ezt csinálni.
Megmutatta. De a legfontosabbat is. A csavaros rögzítésű kaszabilincs egy szem szamócát sem ér.
Jánostól kaptam másikfélét, és keményfából faragtatott Feri velem éket. Addig vertük a helyére, amíg már nem mozdult meg. Utána vízbe mártottuk, és azóta nem törtem el egyszer sem.
A fogás is fontos! A bal kezem 180 fokkal meg kellett fordítanom, és így a jobbal rántok rá, azaz ami nekem nem állt kézre, mert balos vagyok, most így fog beidegződni.
Kisebb energiával, szinte nem is lihegve vágtam le a nagyját az udvarnak.  A korábban kezelhetetlennek tűnő lefeküdt füvet is.
Ma már ugyan nem voltam sztahanovícius hangulatban, meg a harangidőzítőt is kivallattam. Este nyolckor még nem kapcsolt be, de holnap reggel 5-kor be fog.
Ezt is gyakorolni kell.
A vadkörteültetvényem is kigazoltam, és a 22 után a 33-ban is kipróbáltam a kaszamozgatást. A kukoricás helyét már fűnyíróztam a múlt hónapban, de két virág (gaz) ellepte rendesen. 10-12 perc alatt levágtam. Kezd megjönni az önbizalmam.
A kasza szarvát, vagy fogantyúját - nem tudom még a szakszavakat - szorosra ráspolyoztam először, hát meg is repesztette a nyelet hosszában. Csak pár centit, de jobb a békesség. Tovább igazítottam, és most ragasztóval raktam bele. Holnapig rajta hagyom a pillanatszorítót.

Rápróbáltam egy Sokol 403-ra az új generátorom jelét.
Nem az igazi. Nem a generátort hibáztatom, hanem a közép hullám minden kompakt fénycsőből eredő zajt összeszed. Igaz, a hosszú hullám is.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a kapcsoló üzemű tápja is meggórja a rádiót. Biztos azért van modding a jutubin. 50Hz-es tápot dömöcköl bele egy tulaj a dobozába. No meg optós leválasztást csinál az USB csatlakozójára.
Ez utóbbi egy csöves készülékné lehet hasznos.

Elolvastam még Attila bejegyzését az ajtóberakásról. Mintha magamat látnám egy-egy új munka előtti pánikomban. Vajon összejön-e a megoldás?
Aztán átbillen valami, és nekikezdek.

2017. július 2., vasárnap

Szombaton ellátogattunk Perkupára

Megnéztük Erikát. Integetett a hintóból. Itt a filmecske róla.



Volt műsor is a református templomban. Az udvarra telepítettek kivetítőt. Sajnos nyári napon ebből szinte semmi sem látszott.
A templom dugig, a templomkert szintén. Bélával lehetetlen volt bejutni. Még az eső is besegített. Hamar visszafordított.
Nem jöttünk egyből haza, Nufiék sétáltak a faluban, én meg kiültem a templomkert elé a patakpartra. Hallgattam a kihangosított éneket. Legalább nem volt a sok mókamester zavaró szövege aláfestésnek.
Pár perc múlva a polgármesterünk is kijött a tömegből egy cigarettát elszívni. Vele beszélgettünk Komjáti fejlesztéséről, a vízművek, a kultúrház, a fedett busz és vonatmegálló építéséről. No meg arról a két három gazdáról, aki hagyja összedőlni a házát, pedig ebből kettőnek kőműves a szakmája is.
 

2017. június 30., péntek

Fából vaskarika

Attilának villanyos műhelye van, én meg fakaput javítok.
De ennél  találóbb a cím. Valóban keményfából vágtam ki koronafúróval két centi vastag alátéteket. Kapupánt csavar alá.
A régi összekötő léc kézzel lemorzsolható lett a kapuszárnyakról. A kapupántot ki lehetett gombolni a függőleges lécekből. Na nem mindet, de a régi fa engedett.
Szétcsavarozni is művészet volt. A csavar végét elverték laposvágóval, nehogy leessen. Zöld festékkel lefestették a rozsda ellen is.
Kis satut fogtam rá az egyik oldalon és azon dugtam át keresztrudat, az anyát így is rángató mozgással lehetett megindítani. Érdekes módon egy sem szakadt el.  Mind lejött.
Most jönne a lényeg. A kereszttartót új fára cseréltem, ám a meggyengült függőleges elemekben nem bíztam meg, és nagyobb terhet sem akartam az tartó oszlopára fölöslegesen, és az új kapupánt csavarok is véknyabbak az eredetinél.
Erre jött az ötlet a keményfa alátéttel. Így a régi fa friss fák közé satuzva talán tovább bírja. Mondjuk, amíg élek. Akkor már elégedett leszek.
Felülre pedig mégis került tetőléc. Nagyobb hibákat találtam, többet kellett takarnom.


 Ez volt az első nap vége.
 Odalenn a karikák.
 Így néz ki szemből.
 Valamiért megismételtem a képet. Biztos nagyon jó volt.
 A második nap eredménye. Immár két léc kicserélve.
 Egy kicsit közelebbről.
 A morzsalék és a szerszámok.
Íme kívülről.
Ilyen lesz a másik szárnya is.
Ha pedig kész, akkor oszlopcsere és a két oszlop közé a földben egy vasbetonsáv is lesz.
Nufinak tetszik ez a zöld szín, tehát zöld lazúrt kell rákennem.
Akkor nem lesz ennyire feltűnő a patkolás. Igyekszem a ház jellegét megtartani.

Este még a kis haranggal akartam foglalkozni, de Gizike nem szerezte meg nekem a harangláb kulcsát, mert a néni kórházban van, aki őrzi. A lányát meg nem akartam zavarni este hét után. Láttam, hogy itthon a fiuk. Mit alkalmatlankodjak?

A héten még volt egy fontos feladatom. Ferinél rázott a daráló.
Villanyszerelési hiba. Úgy sikerült neki bekötni a konnektort, hogy hosszú vezeték végén villásdugóval csatlakoztatta a hálózathoz. Azt pedig kétféleképpen lehet csatlakoztatni a dugaljba. Az egyik módon kimegy a védőföldre a villám, a másik irányban nem.
Először leütöttünk egy földelő szondát a daráló mellé és meg is locsoltuk. Azután átfűztem a rendszert, hogy mindkét irányban a védőföld védőföld maradjon. Ja, azt nem mondtam, hogy lóg még rajta két lámpa is kapcsolóval.
A kapcsolón szerencsére nem volt megérinthető fémalkatrész és a lámpák is fejmagasság fölött laknak.

Megérkezett a műszerkém is Kínából, de annak másik bejegyzés írok, ha már minden csínját-bínját kitanultam.
Eddig még okosabbnak tűnik, mint én.

2017. június 27., kedd

Kutaszkodtam megint

Visszafelé haladva az időben, vagy pille módjára az események között repdesni az én világom. A rend még nem született meg a fejemben, de talán soha nem is fog.
Péter ma bekukkantott, hogy húzzuk ki a kútjából a hat éve beesett vedret. Igazi KUTaszkodó lettem a macskás (bal)eset óta. Sikerült.
Olyan vagyok, mint a kisfiúk között a labdatulajdonos.  Őt mindenképpen beveszik a focicsapatba.
Nekem volt kampóm és lámpám is.
Na jó, nem lovagolok tovább a témán. Sokadik húzogatásra beleakadt a kampónak hajlított vasdrót, és napvilágra került a régi szerszám.
Locsolásnál már akadály lehetett a nyári alacsony vízállás miatt.

Meg kellett igazítanom a fehér FSC notebookban a processzort, mert nem akart dolgozni. Megártott neki a meleg.

Megjött a két Borbola könyv is. A Tutanhamon számadó -t végigolvastam egy szuszra. A Magyarok istenét még nem.
Ez még nem jelent alapos olvasást. Első átfutás csak. A Gardiner transzliteráció nyomán született értelmezés mellé még az elején felvázolt egy másik lehetőséget is,  Kidolgozásra alkalmas, ám van annyira nehéz olvasnivaló, mint Fejes Pál epigráfus könyvei. Csak azért is tömöm vele az agyam. Ki kellett irtani belőle az Orion tévés kudarcom logikáját.  Bár nem tudom más vonalon folytatni, mert szétkötözgettem az eltérítő tekercsét, és a szakadt fojtókat mindenképpen újra kell pedernem az összerakáshoz.

Aztán jöhet holnap egy kis kaszálás. Bár mára terveztem, de jó indok volt a kút a mai pozitív élmény kipipálására.

Nufi kiöregedett telefonja helyett talált a Vaterán újnak árult 4s verziót az almák közül. Nyomoztunk, mit is jelent az S betű, meg van-e errefelé 4G lefedettség, aztán visszatértünk a kereskedőhöz. 50db-ot hirdetett meg akcióban 19 ezerért darabját. Külföldi beszerzés 3 nap plusz posta, nagyjából öt nap alatt a boldog tulajdonosnál a kütyü. Csak előreutalással.
Nufi kiszúrta, hogy nincs visszajelzése egy sem. Akkor nem kell.
Jó, de én ráeresztettem egy kérdést, hajlandó-e utánvéttel feladni, mert ha jó az áru, kifutott termék raktáron maradt sorozata, akkor akár beteheti azt a pénzt, és én megrendelem.
Kitért, hogy nem illik bizalmatlannak lenni.
Csakhogy ez kereskedelmi mennyiség. Öt napra meghirdetett akcióban közel egy millió Ft, ha mindre talál vevőt. Nem ismerem a margint, de a kereskedők nem szívbajosak, biztos a másik felét megtartják.
Ez azért már megér egy kis befektetést, ha komolyan gondolja.
A garanciára feltett kérdésre : 'beszállítói garanciát' ír.
Kettővel mögöttem már lecsalózta valaki finoman. Ma pedig újra megnéztem a Vaterán a 'termék'-et. Eltűtnt.
Nem érdekes?
A Vaterán nincs pénzvissza garancia, csak felhívják a figyelmét a vásárlónak, ellenőrizze az eladót.
Már nem volt hová beidézzem a szabályzat szövegét. Ja, és nem csak a telefonjait vette le, hanem az órákat, és a harmadik hirdetett motyóját is, amit nem jegyeztem meg.

Szerencsénk volt... mondhatnám, de Nufi orra szagot fogott, én meg a magam módján értelmeztem a szagot. A visszacsatolás a rendszerben pedig igazolt.

Már csak ezt a meleget kell belaknom, mert inkább így éjszakára indul el az agyam, nappal csak szédelgek.

2017. június 25., vasárnap

Második harangszó

Nufi rövidesen megy a templomba. Én meg folytatok valami befejezetlen és befejezhetetlen mókát.
Edit telefonja megkukult. Csörögni hajlandó, de beszélni nem. Egyenlőre töltőbe dugtam a két akkuját és holnapig hagyom rajta. A 24 órás töltés megmutatja, mire lesz még jó. De nem ettől áll el a szava. Elemről sem működik.
Egy nap haladékot kapok rá így.
Tegnap meghegesztettem a gáztűzhelyünk eltört rácsát. Szép nem lett, viszont nagyon ronda.... hogy a mai szóhasználattal éljek.
Ez a vasbigyó tartja a láng fölött az edényeket. A régi tűzhelyen még öntöttvas, azzal, ha letörik, nem is tudtam volna mit kezdeni. Ez meg hajtogatott, ponthegesztett motyó.
Harmadik nekifutásra a János hegesztőtrafójával sikerült odataknyolnom. Az én hegesztőmön elszíneződött tekercs mutatja a túlterhelés nyomait. Kár volt kölcsönadnom.
Pedig még most jön a komolyabb munka. A leendő kapuoszlopok vasbeton vázát összevarrni, meg a felnikre a vasakat. Azokból lesz a fatároló betontuskó alapja és a kapanadze generátorom földelése.

 *********

Abbahagyom a tévéjavítást. Értelmetlen kerülgetni a lakásban, mert még az anyagköltségre sem költenek a tulajok, és csak az időm megy vele, miközben a gaz már hónaljig ér, és a kinti terveim is csúsznak-torlódnak hátrébb.
A begyűjtött ó tévéimet veszem elő, ha mégis kedvem támad lubickolni a múltamban.
Sőt, még a favágás is rám vár.
A nagykapu keresztdeszkázása is.

2017. június 19., hétfő

Hol zuhi, hol forróság

Na ehhez hogy alkalmazkodjunk!
Béla tévéje is produkált pár értelmetlen hibát, erre kicseréltem, de Nufinak nem tetszett, most visszaadtam.
Legalább alatta is lemostam a polcot, mert ezért senki sem emelgeti.
Alakítom a másik szobát is. A hét végén itt alszanak anyuék, haladnom kellene a lapos tévével. Ez is LED-es lesz, szintén LG. 24V kellett neki, és valami 3A fölötti fogyasztást írtak a hátlapjára. Akkutöltőt puffereltem meg a javításhoz. 23.6V lett a végeredmény, és a mutatója fél ampert sem jelez. Gondolom, induláskor kell neki nagyobb áram.
 A LED táplálására segédtápként 240V-ot mérek, de nem kapcsolja rá a fényforrásokra. Távirányító nincs hozzá, műsorforrás meg a fa alatt nem volt tegnap. Ma kiszámolom, mekkora műterhelés kellene neki, aztán folytatom, .. amint a két asztalt felszabadítottam a másik szobában.
Pihenésképpen a DDS szignálgenerátorokat lesem a jutubin. Várom már nagyon az enyémet. Kínából, vagy eu raktárból, az nem derült ki. Banggood rendelés. Most először... ez a próbarendelés. Korrekt kereskedőnek írják le, és a 30 napos érkezés valószínű. Nem vagyok türelmetlen.
A mosógéphez megjött a kondi, azt beépítettem. Az eredetinek csavar állt ki a 'fejéből', ennek semmi. Fúrtam öt lyukat a hátlapba, és két gyorsszorító szalaggal fogattam fel. A zárlat elkerülésére kettévágtam egy gyógyszeres fiolát és a talpából ütközőt csavaroztam a kondi mögé, az elejét pedig az érintkező sarukra húztam sapkának.
Rázkódós fajta a Zanussi, nem lenne jó a csillagszórózás mosás vagy centrizés közben.
Pihentetőnek ma még az új egeremet kellene szétkapni. A görgője többet forgat vissza, mint előre, és fordítva, ha tekergetem egy irányba. Visszatettem a régit. Most úgyis jobbkézre esik,

********

A hét végén itt járt Béla huga és anyuék. Nufi teljes gőzzel főzött, takarított, utasításokat osztogatott, macskázott... szóval mindenki elégedett volt. Még fényképezni is elfelejtettünk.
Pénteken hoztam el Miskolcról 'eleinket'. Anyuékat otthonról, Margót a Tiszai pályaudvarról. Anyuék hazavonatoztak. Szombaton pedig visszavittem a nagynénit. Laci bácsival Pingyom volt a következő program. Jókora zuhi állított meg a konnektorszerelés közben. Fedett helyen szundítottam a végéig. Hazafelé baleset miatt állt a sor. A kanyarhoz közel sodródott le az útról személygépkocsi. Volt kinn mentő, tűzoltó, és nagyobb teherbírású hatkerekes kaptatott fel az emelkedőn, mikor végre elengedtek minket a rendőrök. Gondolom, azzal húzták ki a roncsot, de nem biztos. Nem vártuk meg.
Rolandnak kellett kulcsot hoznom Mari néni kamrájához. János - Roland apja - útba esett, meg a zápor is. A házuk előtt tombolt a legjobban, de megígértem, hát kiszálltam ázni egy kicsit.
Mire hazavittem Laci bácsit, már el is állt.
Anyuval még beszélgettem a szobában, azaz ő beszélt, Laci bácsi tévét nézett. Velem szembe a tévé. Robbanások, repülő autók, motorosok, torzsalkodó emberek, és rajtam tört ki a fáradtság. Nem fizikai, egyszerűen haza akartam jönni. Nem számít, hogy Zsarnai piac lesz reggel, elköszöntem, és csak tankolni álltam meg.

Egy kiskacsánk megint elhullott. Eltemettem az almafák alatt. A többiek jól érzik magukat. A kút már tiszta vizet ad. Eltekintve a macskaszőröktől.  Az még sokáig jönni fog.
Még elültem a kapu előtt hosszabban. Milyen sorrendben kell a javításhoz kezdenem?
Az első lépés a kiskapu és a nagy közötti oszlop. A talpa terméskő betonban, Azon csúszik lassan a téglaépítmény. Az tolja rá a nagykapu bal szárnyát a jobbra, és már mozog a földben a fa oszlop is.
A jövő héten ez lesz a munka. Nincs kecmec, mert rövidesen a földön találom a nagykaput.

2017. június 14., szerda

A macska az úton már túl van a dolgon, és nélküle száll az idő...

Régi KFT szöveg. Lehet, hogy a jutubin meg is lehet hallgatni, akkor belinkelem.

Napok óta egyre büdösebb lett a kutunk vize. Télen rövid csövet tettem a szivattyúra, és csak két vödör vizet húztam ki naponta a madaraknak. Nem tűnt fel semmi.
Jánosék a hét végén betonoztak, nekem pedig meghagyták, locsoljam a betont naponta legalább egyszer. Ennél ezerszer többet is megtennék, hát gondoltam, nagyobb mennyiséget viszek át, nem ott húzom vederrel. Legalább megtisztul a kút, biztos a belehullott tűlevelek rothadnak benne.
A szürke kádam legalább 50l-es, és a bringa-utánfutóra telepítettem, úgy húztam át, de két-három fuvar után sem tisztult a vizem.
Ma bevilágítottam a kútba, de semmit sem láttam. Tegnapi szendrői túránkról hoztam haza ababilincset, vissza tudtam cserélni a hosszú slagot, és adtam az élvezetnek.
A víz persze majdnem gyorsabban jön, mint amit a szivattyú ki tud húzni. Még mindig nem láttam meg semmit.
A vízmentes reflektort kellett hosszú kábelre szerelni - stílusosan leégett búvárszivattyú madzagjára : -) - és valami fehéret pillantottam meg a húzós kút vascsöve mellett.
A vaskút nehéz beton-zárólapon vagyon csavarral rögzítve, és egy kitörésnyi hely volt a macskának a beeséshez. Meg is találta.
Nekem pedig ide-oda kellett mozgatni ezt a monstrumot, hogy feljöjjön a víz tetejére.
Volt még egy gyanús rész, és az győzött meg igazán. A szürke kádban szőrcsomókat találtam.
A lámpát szinte a víz színéig eresztettem le, akkor volt rendesen kivehető, hogy macska vagy kutya.
Kerestem egy vödröt, de nem voltam biztos, hogy azzal ki tudom húzni, inkább tovább agyaltam. Vastagabb drótból hajtottam kampót, és átmentem Pétert kölcsönkérni az asszonytól. Még nem tudtam, mekkora feladat kivenni. Vagy felhúzni, vagy a lámpát mozgatni jó lesz. Nufi undorodik a hulláktól, Péter meg szokott macskát temetni. (Majd megkapom tőle, hogy ő nem macskasírásó... )
A végén nem volt nagy kunszt. Leengedtem a kampót, a lámpát a húzós kút csőrére akasztottam, és pillanatok alatt kivettem a dögöt. Bele a kikészített műanyag vödörbe. Péterrel még megástuk a sírját a 'Kedvencek temetőjében'. Hátul a birsfákhoz közel.
Most pedig járatom a szivattyút, meg töltöttem bele fertőtlenítő folyadékot.
Amikor az árvíz volt itt, akkor osztották a faluban. Én még nem voltam itt, de anyunak odaadták.
Most naponta egyet belelocsolok, aztán pár óra múlva kihúzatom a vizet, és amíg  nem lesz tiszta, a másik kutamból hozok vizet a madaraimnak.

Mindig történik valami. De hogy ez melyik macska lehetett, azt nem tudom. Zömében fehér, a fején fekete folttal. Nem is a mieink valamelyike. Lehet, hogy harcolt itt, és veszített?
Holnap még egy rácsot odafabrikálok, és kisebbre húztam a lyukat is, ahol a slag csöve kijön.

********************

Hatékony ez a fertőtlenítő. Eltelt egy óra, és már nincs szaga a kihúzott víznek.
Kapott még egy zacskóval. A lámpát visszatettem, és benne is hagyom holnapig. Felhúztam a várható vízszint fölé.

**************
Volt két kádnyi zavaros víz, majd kezdett tisztulni, meg közben még ide-oda szétlocsoltam a mélymulcsra, és végül nagysokára zavaros lett és megállt a szivattyú. Azaz elértem a kút fenekét. Ma már nem bántom, de holnap párszor ki kell húzatnom az összes vizet.
Amíg macskaszőrt hoz ki a szivattyú, addig nem adok a baromfiknak belőle inni.

Hál'istennek jó lehet az immunrendszerük, mert meg sem kottyant eddig.  

2017. június 8., csütörtök

Kicsi kacsa

Azt mondták itt nekem, hogy a vadkacsa színezetű hápik nem ülnek le.
Nálunk leült. Nem is olyan régen egy reggel már kinn volt az udvaron, pedig a tyúkól még bezárva.
Este megkerestem, hová megy haza.
A disznóólba fészkelt be a dobozok mögé.
Azóta szenvedek az esti zárással, mert a tölgyfa ajtó akad, és ezt is szöggel rögzítették, vagyis roncsolás nélkül levehetetlen, az alja meg nem kopik.
De most nem a műszaki rész a fontos. Tegnap négy apróság totyogott elő a kacsanagysád mögött.

Gyorsan fellármáztam Nufit, hogy jöjjön fényképezni.
Jött is. Nekem addig is volt teendőm, mert a csibealomból pár már ott feküdt agyonnyomva a fészekben. (A japán csirkék már nem akkora meglepetés, ők korábban is keltek nálunk.) Ki kellett hoznom a hullákat, miközben a két japántyúk röpdösve támadott rám. Hiába vártam volna, hogy eltávolodjanak a kicsikkel, mert a még élő csipogósokat ki kellett szedni a kosárból. Ők meg pánikhangot adnak ilyenkor.
Ezután már nyugi lett. Kicseréltem a fészek szénaalmát is. Este szépen újra belakták. Záráskor nem volt támadás.
A négy kis kacsából kettő kinn maradt. Őket kézzel vittem az anyjuk alá. Még tartottam ott is támadástól, vagy hangos vészsípolástól, de a két kicsi is jól tűrte a szállítást, az anyjuk is a szokásos esti szuszogással fogadott. Letettem elé, és bezártam őket.
Reggel is csak szuszogás volt nyitáskor.
Nem jött elő senki, csak amikor már a tyúkokat is kiereszettem, és a két gácsér előkergette a mamát. Pár perc múlva a négy csöppség is megjelent az ajtóban, és ők is jöttek ki rohangálni.

 

2017. június 7., szerda

Mire megszokom valamit....

... ezt a mondatot be sem fejezem. Mindenki utána tudja gondolni.
Reggel kiértekezésben írtam választ Attilának a reagjára, és kijelöltem a nem vagyok robot négyzetet. Erre elkezdett velem szórakozni az ellenőrző program, és a végén újra be akart léptetni, majd eltörölve a beírást jelezte, hogy a böngésző elhalálozott.
Mindezt a tableten, aminek nincs cache-e erre a célra.
Dühömet levezetendő átmentem a 22 kapuját lefényképezni.
Most tölti át a gép memóriáról, aztán kiválogatom, melyiken látszik a problémám.
Szóval van egy hatalmas kétszárnyú kapu. Két-két vaspánton függ, és tölgyoszlop tartja.
A tölgyoszlop mozog a földben. Ezt vasbetonból akarom kiváltani. Kicserélni, bár ha csúnya lesz, beborítom fával a látvány kedvéért.. A két oszlop közé szintén vasbetonozni egy csíkot, hogy a távolság télen is közel azonos legyen, mint nyáron.
A kapuk fáját pedig szeretném megtartani. Sajnos a kereszttartóknál elég gyenge.
 Ilyen kívülről.
 A két szárny már leszállt, hosszú emelgetéssel lehet össze pászítani.
 Ezen látszik az oszlop is.
 Ez a kiskapu javítása. Kívülről a csavarok feje alátéttel.
 Ez belülről.
 Eredetileg szöggel volt. Azt fúrtam ki a csavaroknak. de nem jó.
Ronda is, és mozog is a csavar oldalirányban. Kb hat éves a megoldás.

*********
Még folytatom, csak most reggeli-
*********
 Itt egy telibe kép a méret elképzeléséhez.
 Ezek a tartóelemek korhadtak nagyon.
 Már félve nyitom-zárom.
 ... hogy mikor hullik darabjaira.
A merőlegesről szólni sem érdemes.
A három téglás oszlopot pedig csak a betonelemek után szeretném újrarakni.Mármint  a két kaputartó cseréje után.
Ha csak a Z elemet és a kart cserélem újra, akkor sem merem fenyőből. Gondolom, tölgyet kell hozzá vennem.

2017. június 6., kedd

zuhi


A hosszú hétvégén elfogyott minden kaja itthon. Vagyis azok az ennivalók, amitől szerettem volna üresnek látni a hűtőt.  Igaz, a macskák kajája is, és ez borzasztó nyávogással és sündörgéssel jár Kilépni nem lehet az udvarra miattuk egyszerűen, csak mintha árvízben botorkálnánk egy macskafolyam kiöntéskor.
Ma reggel nem is mertem a konyhaajtón kilépni, csak a hátsó szobánál.
Mentem a boltba kenyérért és kutyakonzervért, meg száraz macskaeledelért.
Ebből csak a konzerv nem volt, ami a legfontosabb. Nemsokára irány Szilas. Ott nagyobb a készlet.
Amióta elment Edit, bezárt a maszek bolt, messzebb kell bevásárolni. Nagyobb bevásárlásra jó Szepsi, mert az csak 20km, és van Tesco és Lidl is. Aldit nem láttam.
A kisebbekért meg marad a szilasi zöldséges és a Coop.
Tegnap mosógépjavítás volt. Igazi tárcsás Hajdu. Nem forgott, csak morgott a motorja. Palika kapta egy főnöktől, nem is ment neki semeddig. Nem akartam pénzezni vele, meg vásárolni sem a alkatrészt. Az indítókondit ő vette meg, csak nem volt neki sürgős, mert télen odaadtam az enyémet, és azóta nem nagyon találkoztunk.
A lé-nyeg ebből a hosszú léből kifolyik... nem csak a kondi, a motor egyik tekercse is menetzárlatos lett.
Meg is mérhettem volna már télen a tekercseket. Az induktivitásmérő azonnal jelzi. Ha meg most jelentem be a motorhibát, az égés. Rendes cigány gyerek Palika, és mindaddig fel sem merül bennem a megkülönböztetés, amíg egy ilyen szituban esetleg kibújhat belőle is a harci vér.  Nem valószínű, de ott a fejemben belül ez is felmerül.
Jól körüljárom az előítéletem igaz? Pedig ez az óvatosság talán sok összeütközéstől megkímél.
Megoldás?
Van.
Pétertől kaptam tavaly mosógépmotort.  Látványosan régebbi, de nem akadt a csapágya. Lehoztam a padlásról. 230V-ról ez sem indult.
Lekaptam a kondit, és átmértem a tekercseit.
Biztató, jónak tűnt.
Rákötve az új kondenzátort, forgott.
Már csak miszlikbe kellett szedni, mert a tengelyvége el volt kalapálva, és nem volt rajta bakelit szíjtárcsa.
A félórás munkából lett egy délután. Előkeríteni a csapágylehúzókat, összeválogatni a működőképes alkatrészeket és mikor végre minden klappol, a mosógép talpát rögzítő három pálcikából csak kettő volt meg.
Este lett, mire át tudtam adni.
A tiszteletkörök folytatódtak. A másik mosógépből hozta el a pálcát, azt is vissza kellett cserélni. Az enyémet is be kellett mutatni, hogy még működik, pedig mondtam, hogy bízom benne. Őt is érte már biztos meglepetés. Ez az árnyalatkülönbség a bőrünk színe között akkor is hat, ha nem akarjuk.
***************
Még szét akartam szedni a motor tekercseit is, de az aluházból nem sikerült kiütnöm.
Este pedig kipróbáltam a motoros fűkaszát.
Nem vagyok elragadtatva tőle. Vagy sokkal vastagabb damilt kell rátekernem, vagy tényleg az acélkés lesz a megoldás. Csak azt az eladó nem ajánlotta bejáratós motorra.
Még zuhog kinn az eső. Van időm átgondolni.

2017. június 5., hétfő

Fűnyírás,fűnyírás, fűnyírás

Nagyjából e körül forog minden.
A földön húzható benzines most éppen jól működik, bár lenne még rajta tennivaló. Három kereke három magasságban gurul, de gurul. Mind a négyet a legmagasabbra fogom állítni. Laci bácsi kezelésében került le a földközeli állásba, pedig 2 cm nem nagy különbség, annyi a két beállítási lehetősége, ha jól emlékszem.
Viszont a 22-es ház kertjében már mindenhol lefúl a motor, a kenyérgőzös kaszát pedig állandóan eltöröm, kicseréltem a robbbanómotoros fűkaszában a hengert és a dugót, azzal kell levágnom a füvet. Még lehet, hogy nem a damilos fej lesz a nyerő. Van hozzá háromágú acélkés is.
Ez a hatezer forintos húzásom a tavalyi figyelmetlenégem okán keletkezett. Nem volt előre megkevert benzin. 1:25-ös keveréket igényelt a motorja, én meg 2T olaj nélkül töltöttem fel. A fekete, benzines kannát erre töltöttem tele a kúton, de úgy gondoltam, előkevertem. Nem volt piros a benzin. Vagy nem eléggé. Hamar kiderült.
Ez van. Hibázom, mint minden ember, és megtanít az élet, mint istene a vallásost, hogy a büntetés nem harag eredménye, hanem a bűn másik összetevője.
 Nufi éppen a rózsáit rendezgeti a fészbukra, a két kotlósom legalább 18 csibét költött ki, reggel külön odafigyelek, ne hagyják el a ráccsal elrekeszett ól előterét, mert a macsakaveszély folyamatos.
Tavaly egy egész alom tűnt el kikeléskor. Most egy hétig nem eresztem szabadon a baromfiudvarban őket.
Biztos lesz így is veszteség.
Első este még harcolni kellett Gizi kakassal is, mert naplemente idején kinyitottam a rácsot, ő meg amíg fel nem zabálta a kicsiknek beszórt gabonát, mindenkit kizavart az előtérből. Hiába akartak a kacsák is nyugovóra térni, nem engedte. Ha pedig be akartam avatkozni, csak rikácsolás és riadalom lett belőle.
Nehéz ám tyúkésszel gondolkoni!

2017. június 2., péntek

Le kéne szoknom a zokniról

Nem valami jó kilátás. Nufi nehezményezi, hogy a fűnyírás tönkre teszi a zoknikat.
Én meg egy városban nyőtt puhány kölyök vagyok, aki utálja a papucshoz rohadó izzadt bőr szagát, és inkább zoknit húzok még a szandálba is.
Ma kölönösen összekoszoltam a zoknimat.
A nagy kert sok fűnyírással jár. Hepén-hupán, hangyabolyon, derékig nyúlt csalánon, meg aminek még a nevét sem tudom, vonszolom a benzines ketyerémet. Van, ahol előbb kaszával, vagy sarlóval előkészítem a 'darálónak' a terepet, de szegény így is törik itt-ott.
Ma például a tolókar L alakú rögzítője tört el.
Meglepődtem. Nem is emlékeztem, hogy a másikat már megpatkoltam.
Most is ez volt a rend. Szögvasból faragtam hozzá újat, és a trabim hagyatékából maradt vastag csavarokkal rögzítettem.
Ekkor váltottam a zárt cipőt papucsra. Nem is volt már kedvem nyírni, de ki kellett próbálni.
A nemrég lenyírt területen tologattam óvatosan, mert furcsán állt a kereke.
Kibírta.  Nem esett ki. Nekem kellett kigombolni a lyukából a keréktengelyt.
Újabb trabantalkatrész került rá. Most az ajtórögzítő laposvas. Jó vastag, és épp csak menetelni kellett benne a lyukat, hogy kontraanyával visszatehessem a kereket.
Azt még nem is mondtam, hogy a fűnyírót csak vízszintesen jó szerelni. Különben folyik a benzin.
Ilyenkor felteszem az OBI-s padra. Kinyitható, a tetején satuzni lehet ezt-azt, de nekem sikerült már széttaposni az alsó merevítőjét.

Akkor pótoltam valamivel, de nyeklett-nyaklott, s most még a túloldaliból is kiesett a csavar.
Mindenre van számítógépes megoldás. Mármint PC házból lehet kivágni hozzá lemezcsíkot, de most jobb ötletem támadt.
Három  éve, amikor a Hondámon küszöböt cserélt a lakatos, elkértem a régit, mert pontosan akartam a lyukakat fúrni a kárpitrögzítő bolháknak. Akkor kijelöltem, kifúrtam és a  'sablonokat' félre tettem. Hát nem pont jó lett ide? Csak két centit kellett levágni, meg négy lyukat fúrni rá, és most jobban merevít, mint az új. Sőt. Még piros is. Bár az eredeti megfakult, de kicsire nem adok.
Már besötétedett, csak holnap tudom lefényképezni.
Közben pedig elővettem találomra egy füzetkét a Zsarnai piacon vett kincsekből.
Budapest tv leírása. Szinte új állapotú. Épp csak az idő sárgította meg. Nem használták javításhoz. A kapcsolási rajza szinte érintetlen. Élmény olvasni. A kapuzott AGC még impulzáltnak hívja. A középfrekvenciás AFC-t pedig külön elmagyarázza alkatrészenként.
Tudom, ez kevés embernek mond valamit, elég lenne a feldobott hangulatomról beszélni.

Mondjuk javítanivaló akad elég. A mosógép motorja is elunta a forgást. Még jó, hogy van tartalék. A felültöltőshöz külön keresni kellett hosszú vizes csövet, mert neki a gép alján a beömlőnyílás, és onnét  nem ért fel a csapig. Az elöltötősé felül. Azt pedig átvittem a 22-be megjavítani.
Szerencsére nem nagy a baj. Nem csapágyas, mert arra tippeltem. Csak a 16 mikrofarádos indítókondi üzemórája járt le. 7 dollárért rendeltem kettől Kínából. Nem sürgős, hát legyen olcsó.
Közben találtam 500V-os unipolar olajkondikat, de a 4db 4 mikrós nem való bele, bár a próba kedvéért rá fogom kötni. Biztos ami biztos.

2017. május 31., szerda

Sok egyforma kattintás

Hol a program kukiját kell engedélyezni, hol egyéb veszélyre figyelmeztetnek. Folyamatosan az életemet kell féltenem, mintha minden lépés előtt megjelenne a retinámon, hogy milyen baktériumok vannak épp a levegőben, és ha lerobbant a szervezetem, akkor miféle kínok között múlok majd ki a hatásukra.
Kedvem volna már visszatérni a jó öreg 8 bites Enterprise128 gépemhez, mert azon ilyen figyelmezetés nincs, csak lefeljebb egy áramszünetkor elvész a begépelt szöveg.
Persze kényelmesebb vagyok, semhogy ilyen visszalépésre szánnám magam.
Pedig volna pár vonzó tulajdonságom a régi (8 bites) életemből.
Tegnap előtt kapcsolóért kerekeztem le Szendrőbe. Visszaútnak Martonyit választottam. Nem éreztem túl jól magam, ezért nem akartam Rakaca felé kerülni. Hosszúnak tűnt az út, meg már voltam is arra. Ez meg torony iránt hegynek fel.
Sajnos az okos órám kimerült, mire az érdekesebb tájra jutottam. Még a Rakacai tó mellett feltette az áthúzott elem ikont. (lemerült az akkuja)
Némi kérdezősködés után a temető mellett felkutyagoltam a hegy lábára, és bevetettem magam az erdőbe. Keveset ülhettem rá, leginkább toltam, vonszoltam a bringát, és szakadt rólam a víz a csúcson. A másfél literes palackom felét már kiittam.
Rákót céloztam (volna) meg, de ott a hegytetőn a fák között nem látszik nagyon semmi, hát a jobbra tartó keréknyomon kezdtem leereszkedni.
Az új gumi jól vizsgázik, az agyváltó 7-es sebessége rossz, de lefelé a kontra és a fék együttműködött. Visszanézve megdicsértem magam, hogy rá mertem ülni, ám az első völgyig nem kellett sokszor leszállnom. (jó meredek) A keresztben fekvő vastagabb fatörzseket kellett, vagy a nagyobb tócsákat kerülni.
A völgy alján derékig érő csalánba érkeztem. Rövidujjú trikó, rövid nadrág. Jó kis csihány-puhi lett belőle.
A völgy szemben  meredek fallal fogadott. Inkább ereszkedtem jobbra a keréknyomban. Mindenhol fel lehet fedezni, merre dolgoztak az erdészek, favágók.
Mikor már sokat ereszkedtem, és mellettem balra kisebbnek tűnt a 'fal', átvágtam rajta, és aszfaltútra bukkantam. Jobbról egy kombájn, a háta mögött sárga busz.
Jó, megnézzük, melyik út lesz. A buszon Barakony felirat. Még pár száz métert mentem, majd megfordultam. Nem sokkal Szentandrás fölött jöttem ki az erdőből, csak egy kanyar takarta a templom-dombját.
Onnét már egyszerű volt hazajutni.
Röpke négy óra volt a kirándulás bevásárlással együtt.
Kár, hogy fényképező gépet nem vittem magammal. De talán megismétlem, és akkor feltöltött órával és fényképező géppel megyek.

2017. május 24., szerda

Agyváltó

Nem a fejemet akarom cserélni. Ez már kitart, amíg élek. Utána meg megy a bontóba.
A kerékpárparkom tavaszi karbantartásáról akarok írni.
Nufi új biciklijén az agydinamó kicsit recseg. De már a vásárlás előtt a kiválasztás körülményei miatt döntöttem egy agyváltós kerék mellett. A régi Csepel bringájában szétszedés nélkül is tette a dolgát eddig, bár senki nem használta a váltókart. Most a kíváncsiság belekergetett a felújításba.
Rendeltem első kereket az agydinamó miatt, és hátsót agyváltósat.
Már kijelöltem a zöld bicajomat átépítésre, ám megtorpantam. Az annyira jól összeállt már, semmi értelme keleket cserélni rajta.
A mustársárga - valaha orosz verseny - lett a szerencsés kiválasztott.
Az első kerékhez kicsit feszíteni kell a villát, de belement. Kb. egy hónapos gumimat is hamar átraktam.
A hátsó már nagyobb átalakítást jelent.
Le kellett venni a váltót, szétszedni a láncot. Rövidíteni. A hajtókart levenni, mert a fogaskereket megfordítottam rajta. Ez még az eredeti 51 fogú orosz. Javítható, cserélhető,
A középső tengelyben jókora árkok, a perselyében a gyűrött golyókosár, mint a Favoritban volt. Szerencsére még kettőt találtam tartalékot.
Ha nem lett volna délután nagy zuhi, elgurultam volna Szendrőbe venni. Így szó szerint megúsztam.
A hátsó kerékhez jobban szét kellett feszíteni a vázat, de ide is befért a kerék. Csak a lánc nem.
Le a kerék, a fogaskerék megfordítva már jó lett. (Mint egy teáscsésze alátét, kb annyira kunkorodik fel a fogas kapaszkodója, szerencsére csak egy rugót kellett levenni hozzá.)
A markolatváltóhoz majd meg kell kurtítani a fogantyút, és mivel kontrás, eltávolíthatom a hátsó peremféket, bár ezen még gondolkozom egy kicsit. Lehet, hogy marad mind a három fék. Úgyis ezzel húzom az utánfutót is.
Még nem tettem fele köröket, mert az eső erről lebeszélt. Talán később egy kicsit. Az agydinamóhoz is másik kábelezés kell. A kontrához is alkotnom kell bilincset. Számítógép hátlaptakaró lemezből lesz.
Ha holnap nem esik, egy Martonyi túra, vagy Szendrő - pl. új lánc és  tartalék golyókosár beszerző körút. - álmaimban már megjelent.
Buktával a napot!

2017. május 21., vasárnap

Vasárnapi kistúra

Nufi új bringájára feltettem a kosarat és a fényvisszaverő vackokat az első kerekére. Sok értelmét nem látom, inkább súlynövelő, de ha már kötelező, akkor legyen rajta.

Próbaútnak kinézte asszonyom a FB-n Perkupát. 12km.


 Van ott a fagylaltoshoz közel egy új talponálló, és reklámozza magát.
Nem voltam éhes. Azért három gombóc fagyit betoltam. Az nem kaja, csak édesség.
A kosár nem  üt el nagyon, bár első kerékre tervezték, simán felrögzítettem hátra. Az oldalára pedig a kis pumpát tartóstól.
Hogy ne légyen unalmas, most a Favorit bringát kaptam a lábam közé. Ronda nyikorgással tiltakozott végig az úton, és a jobb oldali klipsz is eltört. Bár az nem most, csak ma azt is helyreállítottam.
A nyikorgás a középső tengelyből jött. A hajtókar tengelye két golyókosárban forog, és a kosár ment szét. Szerencsére nem kínoztam sokat, sem a tengely, sem a persely nem rágott be. Kapott két új kosarat golyóstól, és ismét halkan forog.
Még megkerestem a klipszeimet is. A fém más rendszerű, de volt műanyag is. Az már szépen illeszkedik. Sötétedésig az egyiket cseréltem ki. talán holnap a másikat is. Bár édesmindegy, mert nem zavar a kétféle.
Délutáni utunkon is volt szél, de estére nagyon megerősödött. Csak itt a Táncsics utcán tettem pár kört. Nem űztem meg javítás után a járgányom. Hátha holnap jobb idő lesz!
Lehet, hogy azzal megyek Becskeházára harangkötelet cserélni? Most nem kell sok szerszám. Elfér a Favorit csomagtartóján is. Inkább az áttételei nem túl kényelmesek a kaptatón. Lihegni fogok az templom ajtó előtt, mint a kutyák a napon.


2017. május 18., csütörtök

Bringás bejegyzés

Tegnap már meglocsoltam a paprikákat és paradicsomokat. Eddig a természet fürösztötte naponta.
Meghalt egy bácsi az utca végén. A ház végéből láttam eddig, hogy mozgott. Nagyon szép kertet műveltek a feleségével. Halottak napjára tudták időzíteni a megfelelő virágokat. A fáik is szabályosak.
Bezzeg az enyémekről csak a száraz gallyakat távolítom el, s azt is csak akkor, amikor már kilombosodott, és biztos vagyok az élettelenségében.

********


Tegnap beavattuk Nufi új biciklijét. Becskeházáig feltekertünk, majd vissza. Még szoknia kell a magas ülést és a leszállást is gyakorolni, de szerintem élvezi a kényelmes hajtást és a váltó adta előnyöket. A gyakorlás pedig meghozza a biztonságérzetét is.
Legalább én is előhúztam a Gepidámat. A balesetem óta nem nagyon húzom elő. A legkevesebbet hajtott bringám.
Hozzátartozik az igazsághoz még valami. A középső tengely kottyan. Az aluminiumvázban nem lehet még méteres hosszabbítóval megtoldott szerszámmal sem eléggé meghúzni a perselyt.
Most azon jár az agyam, hogy egy régi perselyt bevagdosok úgy, mint a menetfúrókat készítik. Aztán ráhegesztek egy jókora T kart, és úgy járatom meg.

Csak a menet (beirdalás nélkül) megszorul, és hiába olaj, hiába törölgetés, hiába más taktika. Menetfúrót nem rendelt nekem hozzávalót egy bringajavítós "cég" sem Budafokon.

De a szürke bingát is megkergettem tegnap. Visszacseréltem a régi váltót felújított műanyagkerekekkel.
Nem is hozott meglepetést, hogy mire a hegy alá értem, egy gumipók rátekeredett a racsnira, majd kiforgott a felső műanyag lánckerék tengelycsavarja, és kipergett a görbealátét.
Naná, hogy fordulhattam vissza krosszozás nélkül.

Ja, és egy ilyen görbealátétet sem leltem meg itthon. Kínomban újra cseréltem váltót a most használatos 7 sebességre tervezettre. De legalább most a kivett láncszemekkel sikerült ugrásmentessé tennem. (csak el ne kiabáljam!)

**********

A hét végén megyek Miskolcra. Veszek pár dolgot, és megcserélem a kemping bringáimat is. A kéket idehozom, és a pirosat hagyom ott anyuéknál. Már ráfér itt-ott némi igazítás. A piros pedig kapott jó hosszú nyeregcsövet. Ha minden jól megy, a kéknek is szeretnék, de első sorban a hátsó agyat kéne már szétkapni, kimosni, megzsírozni. Biztos nem volt már tízen éve.

2017. május 12., péntek

Félig tele vagy félig üres

A megvezetés mondata. Ami félig van, az nem tele és nem üres.
Származék. Egy folyamatban mutató lehet. Mégis sántít. Ha valami tele van, abba nem fér semmi, s ha valami üres, akkor a teljes üreg szabad benne. Az űr kitölti.
Megint elhajtottam egy kereskedőt a telefonos nyaggató fajtából. Nufi szánja őket, én meg mérgelődöm.
Hamar elköszönök  udvariasan, hogy nem fogyjon a számlája és a munkaideje értelmetlen zaklatásommal. Minél több ember hessenti el magától, annál hamarabb kereshet másnak is hasznos tevékenységet.

********
Kaptam Nóritól megint palántákat. Már földben várják az esőt. Paradicsom és paprika. Holnapra biztos lekonyulnak, de remélem, kibírják a sokkot.



*******

Vateráztam magamnak használt agyváltós kereket.  Még nem tudtam beépíteni, mert a váltókar és az agy oldalán a mozgató mechanika nem járt hozzá. Azt külön kellett hozzá rendelnem. Már csak a jövő héten kerül be a bringámba.
Közben elbizonytalanodtam, melyikbe is.
A sárga teherbiciklimbe szántam, csak az most szépen összeállt. Tegnap megfúrtam a vázat, és külön furatba helyeztem át a kosár tartórúdját. Eddig együtt volt a sárvédő-merevítővel. V alakú kerítésdrótból alkottam rá. Nincs határozott mérete, és amikor megterheltem a csomagtartót 50kg-os cementes zsákkal, mindig elmozdult és besúrolt a kerékhez.
Még számba jöhet a zöld bicajom, bár annak is jó a kereke. Duplafalú, és hosszútávon kipróbált járgány. Miskolcra azzal szoktam elmenni.
Még kaptam pár napot eldönteni.

*******

2017. május 9., kedd

Válogatós olvasás

Ugrik a szemem néha a szövegekben, mert újraolvasva 1-2 nap múltán más témát találok, mint amire emlékezem.
De van, ami sokadik nekifutásra sem jut belém.
A két megfogalmazás most Attila utolsó bejegyzése és W. Faulkner könyve mián jutott eszembe.
Attila szövegében -  a megalázottságát türelmesen viselő családja és a zenei ízlés két szála - először csak a zene jutott el az agyamig, ma pedig a bányász és börtönlátogató 'élményei'. Teljesen szétvált a két szál.
A hang és téboly c. könyvét olvasom Faulknernek. Akkora katyvasz az eleje! Nem áll bele a sodrásba a fejem. (Göncz Árpád fordította)
Nufinak megmutattam az első pár lapot. Felsorolja a szereplőket, és néhány mondattal jellemzi is mindet. Színdarab elején szoktak így listát készíteni a szereplőkről az alkotók.
Biztos a megfelelési kényszerem visz rá, szeretnék műveltebbnek tűnni a megszokottnál, hát el fogom olvasni. Amerikai szerzők nem nagyon laknak a könyvespolcomon. Mark Twain gyermekregényeit és Jack London ifjúságijait serdülőkoromban faltam fel, azóta Jack Keruac.. jó, biztos összejön pár név, de elvisz a mondandómtól a felsorolás.
Kaffkai szenvedés lesz W.F.-t olvasni. Már ki is készítettem mellé Móriczot, legyen felüdülés rögtön utána. (Az időszak közeli.)
Délelőtt pedig tűzhelyjavítás lesz, és megígérem, lesz róla kép. Nufi hiányolja állandóan.
A konyhai gáztűzhelyünk sütője villamos. Alul-felül fűtőtest külön kapcsolható az előlapi gombbal. Az alsóban szakadt meg a fűtőszál. Németországból - ahol jó drága a posta - olcsóbban jött meg egy héten belül az alkatrész, mintha Bp-ről rendeltem volna. (Kb. a posta árával. Nem lehet nagy árrése a magyar kereskedőnek sem, de nekem az a kétezer is számít.)
Tegnap kirándultunk spárgát szedni, ezért maradt el a 'gyógyítás', no meg van másik gázrezsónk. Abban a sütő is gázos. Addig is lecseréltem a konyhában.
Inkább az egérrágta vezetékelés zavar nagyon. Mivel védjem meg? A szigszalag hőre lágyuló műanyag. A belső kábelezés melegtűrő szilikonos műanyag szigetelésű megoldás. Még nincsenek egymáshoz dörzsölhető hibák rajta, csak már látom a további romlás útját.
Egérjárás pedig már Budafokon is volt jócskán. Nem a falusi rágcsálók csak a mumusaink.





2017. május 2., kedd

Elszegényedett bankár

Rövid könyvecskét vettem le a polcomról pár napja. Jean Cristoph Pátisban. *** Antoinette.  Romain Roland regénye.
Egy tehetségtelen bankár feje fölött összecsapnak a hullámok,  és főbe lövi magát. A felesége két gyermekével Párizsba költözik nyomorogni. Az asszony hamar meghal, gyermekei pedig a saját talpukra állnak. Az öcsit anyaként neveli tovább nénje.
A téma már ismerős. Jó húsz-huszonöt éve Feri barátomtól kaptam kölcsön egy könyvét RR-nak. Az elvarázsolt lélek volt a címe, és hasonló kiinduló öngyilkosságból fejtette ki a regényt. Akkor nagyobb hatással volt rám. Most limonádénak tűnik.
Ezt a könyvet 1919-ben adták ki, és A Magyarországi Czipész Csizmadia Munkások Szakegyesületének SZÉKESFEHÉRVÁRI helyi csoportja bélyegzőt nyomtak az elejére. Öreges kézírással még Holló Elemér neve is szerepel az ötödik lap tetején.
Ár nincs rajta. Újraköttették, biztos a borító alatt lehet. A helyesírás még itt is cz és a lélekzet is régies helysírású.
Ez most nem Zsarnai szerzemény, de már nem emlékszem a forrására.
A fordító nevét nem találtam. Akkor még nem volt fontos?
*******
A szomszédtól kaptam egy jó nagy kupac szőlővesszőt. A metszés maradéka. Amennyire lehet összevágtam, és szépen nő a komposztdombom.
Mára esőt ígértek a tabletem programján, de pár csepp hullott rám, még be sem zavart fedett helyre.
Mondjuk nem ártana nagyobb zuhi. A kútban is alacsonyan áll a víz és a bomlási folyamathoz is kell. Még tervezek egy utat Szentandrás felé az erdőbe. Hozok némi televényt beindítani a folyamatot.
Még kaszabilincset sem vettem. Halogatom a hegesztő trafóm előhúzását, pedig jobban járnék egy saját gyártmányú bilinccsel.
Az U alakot vastagabb vasból kellene meghajtani. Az válik le mindig. Nekem meg nincs gyakorlatom. Ki fogja fújni a vékony lemezt.
*******
Nufi rendelt öt csomag mulcsot. 50 literes csomagolásban hozták a zsákokat, és virágföld volt benne. Az előző rendelésében még nagyobb fakéregdarabkák voltak.  Élmény ez a kertészkedés.
Amikor gyomlál jönnek játszani a macskák. A mulcsot szétkaparják, és a mai terítéket is azonnal megtrágyázták. A tulipánok fejét is jól megpofozzák, a szőlőtőke a legjobb körömélesítő fa. A terasz előtt például szinte az összes rügyet lerúgták, mert légtornász mutatványokat megszégyenítő egyensúlybemutatókkal szórakoztatnak. Nem volt elég a fagy, a macskakár nagyobb lesz.
********
Jani jött, hogy megint elnyomott az asszony valamit a tévén, nézzem meg.
Nem az asszony nyomta el. Egy napot késtek a befizetéssel. Az UPC letiltotta.
április 20 helyett 21 szerepel a dátumpecséten. Erre ma, május másodikán kitiltották.
A képernyőn jelzi a cég, mi a gond, és van 40-es telefonszám. Csak éppen ezen a számon előfizető nem kapcsolható.
Ráuszítottam a kereskedőre, aki rájuk sózta az előfizetést. A szerződésen ott volt a telefonszáma.

2017. május 1., hétfő

Nagy rakterű feleség

Most éppen ezt döngeti a második szomszédunk az udvar felé. Vajon Kombi úrról miért nem írtak ilyen dalt?
Attila a román zenétől szenved, ez a környék pedig a lakodárét kapja. Szerencsére a lakásba nem hallatszik be. Amíg gyújtóst szedtem a kitört szilvafa alól, addig élvezkedhettem ingyen ebből a muzsikából.
Egyébként mára megvolt az egy hasznos dolgot tenni. A minimum egy napra.
Tamás apósának lakásában nem fűtött a villanybojler. Azt kellett megnéznem.
Az apóst nemrég temették, eladó lesz a ház Szilason.
Szétcsavaroztam, kivettem a fűtő részt. Kitakarítottam a lerakódott vízkövet, és mindent jónak találtam.
Ilyenkor indul az értelmezés. A nem lakott lakásban kapcsolt üzemű készülék - éjszakai áramnak is becézik - nem mutatott életjelet, amikor bekapcsolták. Én meg itthon lavórba dugva 230V-ról elindítottam, és azonnal forrt a fűtőbetét mellett a víz.
Nem baj. A takarítás ráfért. Holnap összerakom. Tamás a hét végén ki tudja próbálni.
Közben alakul a hátsó szobám is. Mire Nufi nagybáttyáék meglátogatnak fogadóképes lesz. Ha pedig egy rekamié kevés lesz, majd addig átviszek még egy heverőt.
***
Péter begubózott. Többször jártam már, de nem nyitott ajtót a kopogtatásra. Lehet, hogy megsértődött?
A múltkor megbeszéltük, hogy nekem nem érdekem bevezetni a szennyvizet az udvaromra, neki meg igen. Sem anyagilag nem jó, sem a környezetvédelem nem indok rá.
Neki pedig a kényelem többet jelent, mint amit én elmondtam.
Ez volt benne a sértés.
Ez van. Gyűjtöm az ellenszenvet. De hát, amint Presser Pici is énekelte: "Nem szerethet mindenki."

2017. április 28., péntek

Szomorú idők

Ismét felhők takarják a napot. Szemetelő esőben bontottam ki tegnap a szőlőből a régi tartómadzagot. Több rügyet lesodortam közben, és mire az új rögzítésbe fogtam, mosdató esőbe kezdett a tavasz. Fedett helyre kergetett.
Az OSB lap sem szárad. Pár éve takartam le vele a kutat. Múlt csütörtökön -ha jól emlékszem - befújta a szél a kútba. Jól megszívta magát vízzel.Nufit kértem meg, segítsen kiemelni. Én bemásztam, és hangos lihegés közepedte feltornásztam a kút kávájáig. Amíg a létrán álltam, még csak-csak volt jó támaszték, de a kút felső harmadában már csak a kövek közé dughattam a gumicsizmám orrát. A lényeg: sikerült.
Gondoltam, kiszárítom, kap ágyból kikerült merevítőfát keresztbe, és alul-felül dekorit lemezzel szendvicsbe fogom. Akkor nem lazítja tovább az esővíz sem.
Persze még alszom rá párat, mert máshol is fából - lécekből -  eszkábálnak a kutakra kis házacskát. Középre forgatható farönköt, kereket a tekeréshez.
Van itthon még Budafokról szekérkerék, bár Nufi bejelentette rá az igényét.
Legfeljebb mást megoldást választok.
Tegnap eltemettem Totyogit. A gyümölcsös elején, és fölé ültettem a 22-ben kiszedett meggyfát. Ha nem haragszik ránk, talán táplálni fogja a csemetét.
Ki tudja, még lehet, hogy némakacsát is fogunk róla szüretelni. :-)

2017. április 21., péntek

Zárak... zárak...

A hátsó szoba és a kisműhely között üveges ajtó van. Hibás a zárja, de a nyelve jó, és ki-be csukni lehetett vele eddig is az ajtót. A kilincshez tartozó rugó tört el. Ami visszahúzza vízszintesbe a karját. Zavarta a szemem a nem túl férfiasan lekonyuló alukilincs.
Volt nekem két irodafelújításból kikerült nikkelezett kilincsem, Erre az ajtóra pont jónak tűnt, mert benne van ez a visszatérítő rugó.
Nosza, kerítettem bele négyszögletes rudat, kilincstengelyt. A nikkelesben nincs ilyen rúd, csak a helye. A szétszedett zárat összeraktam, felcsavaroztam a kilincset a siltjeinél fogva. Bezártam az ajtót. Ki már nem nyílt. A kilincs csak vagy 30 fokot fordult el. Nem húzta vissza a nyelvet.
Tettem egy kört a lakásban, hogy lehiggadjak. Vissza lecsavaroztam a siltet, kiropogtattam fogóval  belőle a határoló duncsot, de szétszedtem a rugós szerkezetét is, mert nem tűnt túl erősnek.
Ki is derült, aminek ki kellett derülni. Nem véletlenül dobták ki. A rugó rozsdás volt. Olyan, mint a régi vekkerek spirálrugója, ezért a rozsdás pár centi eltávolítása után visszahajtva az ép részt kapott még némi olajat, és immár teszi a dolgát.
Jött a kétajtós szekrény. A zár nem működik. Óvatosan késsel-csavarhúzóval kifeszegettem a szögeket a zárnál fogva.
Azok a szögek facsavarok voltak.
Bravó! Ügyes vagyok!
Mindegy. A rudazat takarója már valóban szögelt volt.
Kiegyenesítettem a görbe alsó rudat, kerestem bele 6-os kulcsot. Ez is csak leszerelve derült ki, majd kicsit vastagabb csavarral rögzítettem.
Oké. Jöhet a háromajtós szekrény zárja. Az első rozsdás kulcs zárta is szépen. Mióta visszahúztam a hátlapot, ez is jó lett.
A polcos részbe is belepróbáltam.
Bezárta.....
 .... igen, de nem nyitja. Más kulcs nem passzol bele.
Igazi zárt osztályon érzem magam.

2017. április 19., szerda

Talpon a szekrény

Még nem táncolok örömömben, de kibírta a talpraállítást. Az eredeti lábakkal.
A leendő helyét még bütykölnöm kell. Jó négycentis egérkijárat van a sarokban. Festeni nem fogom, de régi csemperagasztóm van még itthon. Azzal kitöltöm.


Ha újra kezdeném, másképpen javítanám. A keretet venném le, és az egész alját telibe takarnám. Meg a sarkokat 45 fokos merevítőkkel ragasztanám be. Ez most kimaradt.
Kapott egy teljes hosszú merevítő rudat az eredeti mellé. Régi ágy vastag tartóeleme volt. tömérdek szöget ki kellett húznom. Letépkedtem a kárpit és a kereszrácsként kifeszített gurtni anyagú szövet maradványait. Ezt a rudat már csak 2-2 facsavarral húzattam a két oldalához. Nem is ragasztottam össze.
A letört végű rudat pedig megfordítva hozzáfacsavaroztam a hátlap deszkáihoz.

*********

Ami nagyon vacak: Elöl továbbra sincs támasztás.Meg kell osztanom a hosszú fiókot is. Ha nem fogom meg a padlóhoz képest, megint megereszkedik 2/3-nál. Csak most előre-kifelé fognak lejteni a polcok .
Osztani csak fiókon belül, mert két fiókhoz három húzófület kéne tenni rá. Ilyen fül meg már a világon nincs.
Kívülről nem akarom átszabni.

A harmadik kép vakuval készült. Fogalmam sincs, mi azok a foltok, de nem a szekrény katicapöttyei. Valami becsillant. Vagy kis pufók ufók röpködtek körötte.

2017. április 17., hétfő

Semmi sem egyszerű

Fejére fordítottam a szekrényt. Kihúzgáltam a szögeket a hátfalból és eltávolítottam a hátsó keretidomot az aljából. Így visszakalapáltam a helyükre a hátfal deszkáit bő ragasztóban.
A kivett hátsó tartóelem majdnem a tetőléc mérete. Kicsit vastagabb csak. Arrafelé, ahol nem gond. Ledöntöttem szekrénykémet az ajtóira, és kezdhettem szitkozódni, mert minden helyrekalapált hátfalelem kicsúszott újra a sínjéből, szó sem lehetett a folytatásról. Vissza kellett állítanom a fejére. Még némi ragasztó, és kop-kop.
Így széken állva kell a hátfalat méretre fűrészelnem. Az új idomon fognak felfeküdni, nem az idom oldalára szögelem vissza őket.
Élmény lesz hokedlin állva vízszintesen fűrészelni.
Remélem, a dekopírral sikerül, és nem kézzel kell végigszenvedni.

*************

Levágva, utánreszelve, és némi ragasztóval felszögeltem az új tartót. A hátlaphoz még akarok csavarral egy keskeny merevítőt betenni, és a hátfal alá kap még ötödik lábat. A polcsor belső tartófala alá.
Még azt is megrágom, hogy nem rakom vissza a hátsó cicomás lábakat, csak elöl maradnak, mert van itthon tölgyfám, amiből tudok kemény lábat faragni.

Most pedig rezeg bennem a félsz, vajon miképpen állítom fel a szekrényt. Nem lenne jó, ha egy nyeklés miatt újból kiugrana a hátfal a felső sliccéből.

2017. április 16., vasárnap

Nagy fába a fejszét!

A fa igaz. A fejsze nem.
Eldöntöttem a szekrényt. A sorsát is, meg a szekrényt is. MEGJAVÍTOM.
Még nem az ajtó jön a konyha bejáratán, mert az több gyakorlást igényel.
Háromajtós szekrény. Ki tudja, milyen idős. A balfele polcos, a jobb akasztós és alul teljes szélességű fiók. Öreg fa. Egybeszabott nehéz ajtókkal, a hátlap viszont vékonyka. A két szekrényrész ereszkedett meg a valaha túlterhelt polcoktól, és a hátlap hajópadlószerűen vagy lambériaszerűen összetolt lemezei lassan kiemelkedtek a tető nútjából. A jobb oldali lábak kitörtek.
A tervem ragasztóval megkenni a nútba csúszó részeket, fejre állítani, és a repedt részt is összeragasztani, megcsavarozni. A tetőlaphoz pedig még egy négyszögprofillal megerősíteni szintén ragasztóval és facsavarral.
Bár felmerült még L profilú vas is, ám nagyon növelné a súlyát a szekrénynek, és legfeljebb a falábak erősítésére, és ha nagyon muszáj.



*******
Tegnap Attila magunkra zárt csoportjában a fészbukkanón kitárgyaltuk a gyilkosság embertelenségét és a halálbüntetést is. Nem voltam túl népszerű, mert különösebben nem ellenkezem a halálbüntetéssel, csak nem büntetésnek tartom, hanem egy önvédelmi és költségtakarékos megoldásnak a társadalomba beilleszkedésképtelen - visszaeső gyilkos, őrült emberkínzó stb. - végleges eltávolítására.
Nem is ez a lényeg, mert nem izgat mások életének kioltása, csak este Móricz novelláskötetében a soron következő írás Az asztalos címet viselte. Szépen előkészített veszekedéssorozat vezetett a novella végére, amiben az asztalos reszelőjét az asszony szívébe vágta, és ocsúdásában, mit tett, még sebtében koporsót is csinált az asszonynak. Hiszen szerelmes volt. Nem bántani akarta, csak feloldani a konfliktust.

********

Honnan tudta a szombati nap, hogy mit fogok olvasni este? Mire fogok elaludni?

Rejtély.

2017. április 9., vasárnap

Maximumia

Ez olyan szójátékféle akar lenni.
Vagy nagy méretű, hosszabb tárolásra alkalmas holttestet jelent, vagy óriásországot, melynek ellentéte a Mákszemumia lehetne.
Pihent aggyal ébredtem, igaz?
Pedig tegnap a fél lakást átráncigáltam egyik szobából a másikba. Ma jön a másik fele.
Nufi kidobta az asztalát, és átköltözött a számítógépével egy virágállványra. Budafokon legalábbis ez a konyhapolc volt a virágtartó. A '80-as évek stílusa szekrénysor felét már átvittem a hátsó szobába, és onnét idehoztam az antik szekrényeket. A nagy kanapét szétszedve átvittem a 22-be. Ott még csak lom, de ha kirakom a fölösleget a kisszobából, akkor felállítom.
Még egy kétajtós szekrényt átvonszolok ide. A nagymama ebédlőasztala és az a kétajtós szekrény megy a polcos és akasztós helyére az ágyam mellett.
Nem mondom tovább, mert követhetetlen, csak ízelítőnek szántam, mi jár most a fejemben.
Tegnap egyébként is hosszabb volt a napom vagy három órával a szokottnál. Hányingerre ébredtem, aztán egy liter kamillával sikerült úgy-ahogy munkaképessé varázsolni magam. Nufi biztos hősnek tart ennyi kamilla letuszkolásáért. Neki már egy deci is gondot okozna. Én meg már régen legyőztem az undort, és csak az ütemezésre kell vigyáznom. Nem szabad három decinél többet egyszerre meginni. Akkor félóránként utána lehet tölteni.
Gondolom, jó részeges lenne belőlem, ha arra állnék át.
Tegnap itt járt Irénke, és megdicsérte a szőlőt. Mekkora rügyek bújtak már elő.
Biztos védett helyen van.
Hátul még biztos nincs ennyi.  Pedig ott is van még teendőm. A két törött oszlopot kicseréltem, de a nagyon ferdéket még nem állítottam függőbe.
A műszeremmel sem haladok, bár azt sokkal jobb lesz a napon barkácsolni kinn az udvaron. Az SMD alkatrészek sok fényforrás mellett is nehezen forraszthatók. Mármint becsillannak, és elmozdulnak, aztán lehet levenni újra meg újra, és mindig lehetne szebb végeredmény, mint amivel végül megelégszem.
A napfény sokkal jobb. Bár ott meg egy fuvallat át tudja rendezni az asztalt, és ha bármi lehullik, hosszú térdeplés és ima hermész allah, manitu, kaporszakállú és egyéb szellemek segedelméért következik, s amikor szitkozódásba vált, akkor szokott előbújni a pocakomon redőződött pulóver valahanyadik hullámából.

2017. április 6., csütörtök

2017. április 5., szerda

A felpörgés ideje

Olyan vagyok, mint egy hagyományos centrifuga. Jól megpakolva indulok neki, billegve fordulok néhányat, és ahogy vizet veszítve beáll a középpontom, vagy tengelyem egy elfogadható értékre, pörgés lesz a forgásból.
Szétszedtük a házat. Kirámoltam az antik szekrényeket, és áthurcolom a konyhába, a világos szekrénysort a   helyükre, és minden másképpen lesz.
Bemelegítésképpen vasárnap még a gőrkorit is előbányásztam. Lihegve, lógó nyelvvel szaladgáltam körbe a falut néhányszor. Nufi is felvette a sajátját. Biztonság kedvéért tolta maga előtt Bélát a kerekes székben, bár így a nehezebbet választotta.
Mire hazaértünk, szép piros lett a lúdtalpam, és még beiktattunk a tehenészet mögött Szilasig futó kerékpáros fényképező túrát, majd a visszaút a Bódva gátján vezetett.
Engem hajtott a természet, alig vártam a lyukas szék érintését a combjaimmal. A természetben még csak lehet  könnyíteni. A szarvasok is ott alkotnak, de papír nem volt nálam.
Másik túrám a héten Ardó mellett kimenni Tornahorváti felé, és Tornaújfalu, Torna útvonalon vissza.
Így kimaradt Bódvavendégi, de majd Nufival arra akarom megtenni legközelebb. (A helyesírásellenőrző persze aláhúzza Vendégi nevét, pedig nem kéne!)
Tornán a vasút mellett jöttem vissza a főút felé, és egy kanyarban áll az a leromlott épület, amin megakadt a szemem. Van rajta kétnyelvű tábla, és szovjet hősökről szól, majd legközelebb lefényképezem, de látszik, ez még monarchia-korabeli épület. Megkérdeztem az arra járó fiatal srácot, de nem tudott magyarul. Illetve mondott valamit.
Hazatérőben a Torna vármegyeházra tippeltem, s a gugli meg is kereste nekem. Jó volt a tipp.
Sajog a szívem érte, mert látszik, mit hagytak elveszni.  Mi minden pusztult el Trianon nyomán erre is. Nem volt elég a sógorok várpusztító szemétsége. A polgári Magyarország intézményrendszerével a tót atyafiak az épületet is felszámolták, a várost is elhanyagolták. A környéken rengeteg cigányt látni, és ők sem az építészetükkel írták be magukat a történelmünkbe.
Géczi Gábor gondolati vonalán haladva, ők bontják le a sérült részeket. A város immunrendszere.
Testünkön is ha leszakad egy ujj, egy fül, s már csak valami bőrleffentyű tartja, a szervezet nem küzd érte. Nem növeszti újra, csak ledobja, és bebőrösödik a felület. A maradék sem él külön életet. Megeszik a kukacok.


2017. március 20., hétfő

Körjárat

Tegnap nem mozdultunk ki hétvégi sétánkra, hát ma mentünk biciklizni egy kört.
Nufi is felpattan a nyeregbe, és irány Bódvalenke, Hídvégardó, és Nádaska mellett vissza haza.
Sokszor megálltunk, csattogott a fényképezőgép. Levegőn töltöttünk két órát. A Nufié le is merült, nem tudjuk meg, mennyi energiáját emésztette fel a körút. Nekem nem sokat. 879kcalt ír a tudományos szoftver. Ennél a 48 perces gyűrődés többet vesz ki a futópadon.
A zsírégető zónát is kétszer értem el másodpercekre. Ha jó idő lesz, holnap nem ártana valami komolyabb erőfeszgetést beiktatni.
Az úton most is próbálom megfejteni, miért pont oda húzták a határt, ahová.
Például Bódvavendégi miért került át?
A hegygerincen húzódó határhoz is van egy gyalogösvény, vagy szekérút, amiből UAZ-nak alkalmas kaptatót tudtak faragni, de hogy miért pont ezen az oldalán a hegyláncnak? Illetve értem én, hogy ellenőrizhető legyen minden a túloldalról.
A hegy végét úgyis bontják cementégetésre, építkezési alapanyagnak.
Tornai cementet Budafokon is lehetett venni. Bár az orosz olcsóbb volt. Gondolom, az is inkább ukrán, azaz kárpátaljai.

2017. március 14., kedd

Nagyon szép nagy feje van a hóvirágaimnak...

... csak soha nincs eszemben lefényképezni. Pedig nem örökéletűek.
Ma ismét elautóztunk Edelénybe. Ott hagytunk egy szekérderéknyi pénzt. Konzervek, munkanadrág, falióra, macskakaja, édesség, papírtörlő... fel nem tudom sorolni, de amit egy ABC, vagy most szupermarket (marok?)-nak hívnak, szóval onnét egy-két hónapra be lehet tárolni.
Béla most is szinte szó nélkül szenvedte el, hogy behajtogassuk a Hondába, meg kicibáljuk onnét, mert addig is világot lát.
Időnként szikrázó napsütés, máskor felhők, mint tavasszal ez szokás. Még nem a bolond április, csak a márciusi tapogatózó meleg.
Közben járt az agyam Móricz Boldog emberén. Befejeztem a parasztlegényről szóló regényét. 17 évig írta, mint a könyv végén leírták róla. Szorul az ember szíve, ha rágondol, pedig nem panasz volt. A háborúról is csak pár mondatnyi szöveg. Trianonról is csak épp a határhúzás. A válság, hogy nehezebb munkát találni.
Következő piaci szerzeményem egy kisregénygyűjtemény. Az ágytakaró a címe. Eddig könnyebb műfajnak tűnik. Vastag papírú öreg könyv. Még pengőbe mérték. :-)
A munkaház tornácán kezdtem bele tegnap, de Irénke meglátogatott olvasás közben, nem tudtam befejezni az első regényt. Pont a címadója a könyvnek.
Majd holnap.
Ma kiástam vagy negyven centit a leendő fatároló-gk.beálló oszlopa alá. Áthoztam a Pétertől kapott felnit. Az lesz a Kamanadze generátorom földje, és ha már ásni kell, a hat oszlop alá egy-egy felnit berakok, és laposvassal, vagy szögvassal összekötöm idefenn, biztos elég lesz a  felület. Ha itt beválik, Feritől kapok kombájnhűtőt, az lesz a másik ház földelővasa.Annak nagyobb lyukat kell ásnom.

2017. március 8., szerda

"Dezsőnek meg kell halnia"

Ki ne ismerné ezt a mondatot a Tanu c. filmből?
Nekem most Totyogi rántotta ki a gyufát a szökésével.
Néma kacsánk egyre bátrabban röpködött az utóbbi időben. A hátsó udvar közepéről totyogtam vele 'haza' sötétedéskor, de nem bántottam. A tyúkok is kiröpködnek, bár ők haza is mennek.
Tegnap előtt nem volt sehol Totyogi. Még Mari néni udvarára is átmentem, hátha ott bújt el. Fürkésztem Magdiék udvarát is kerítésen keresztül. Ott sem volt.
Felpattantam a bringámra, és megkerültem a kertet.
Ott volt. A szántó elején. Nézett rám, majd menekülni kezdett. Úgy kerültem, hazafelé induljon. Ő meg a kerítésnél visszafordult, és újra Szilas irányába röpködött.
Nekem a bringát fogta a sár, futni meg nem megy, de az a szerencsém, hogy Totyogi sem izmos vitorlázó. Végül egy sövénykerítésbe szorult bele, és ott tudtam megfogni.A nyakánál fogva húztam ki, hogy a szárnyai alá nyúljak. Így nem vergődött, és nem törte el. Egy két dudáláson kívül semmi hang nem volt, és csípkedni sem akart. Érdekes, de mindig bennem van, hogy támadni fognak.
A kövér emberek szuszogásával jobbomban a madárral, balommal pedig a bringát toltam vissza a hepén-hupán, sáron keresztül. Itthon Nufi épp a bűnbánati hét egyik ökumenikus miséjére-istentiszteletére indult, de még hozott ki nekem egy nagyollót, hogy megkurtítsam Totyagi bal szárnyát és evezőtollát. Aztán beengedtem az ólba a többiek közé.
Tegnap azt vártam, hogy porzani fog a baromfiudvar, úgy menekül előlem. Készültem lelkileg a levágásra is, amint elfogy a hűtőből a maradék kaja.
Nem ez történt. Az olvadt hótól még sáros az udvar, semmi sem porzik.
Viszont délben a szárazkenyér osztáskor egész a lábamhoz jött enni.
Ki érti a nőket?
Vagy tetszett neki az új frizura?
  

2017. február 28., kedd

Még nem csúsznak lefelé a téli kilók

Tegnap elkarikáztunk Bódvaszilas bejáratához, és felmásztunk a dombra. Nufi is fényképezett, meg én is. Jó időnk volt. Ma már szelesebb. Ma is csak annyit gurultam, bár most egyedül. Ez még nem a zsírégető időszakom.
A hét végén jártam anyunál is. Természetesen a Zsarnai piac látogatása sem maradt el. A belvárosig már nem jutottam be Miskolcon.
Itthon pedig olvasom Attila friss bejegyzésében, Kolozsvár, szülővárosa  mennyire idegen lett neki.
Azonnal beugrott, hogy régen mennyire éltem benne Miskolc utcáiban.
Középiskolába a Palóczi úton jártam. Reggelente a szénbányák épületénél szálltam le a Petőfi téren, és rövid trappolás után beértem. Haza pedig a főutcán sétáltunk Bodnár  Attilával, meg aki éppen arra jött egészen a Centrumig. Ott szálltunk csak a buszra. Attila egy megállóval hamarabb szállt le, ő a 22-es suli lakótelepén lakott, én meg a Szentpéteri kapuban.
Ebbe a kutyagolásba beletartozott, hogy megnéztük a BÁV kirakatát - bár az kerülő volt - meg a TV szalont is. Időnként be is mentünk, ha valamit kipróbáltak éppen.
Lestük a lányokat. A Herman Ottó gimiseket, meg a Zrínyiseket.
Ez az otthonérzet ma már nincs meg bennem. Attila több, mint 10 éve a temetőben nyugszik. Ha osztálytalálkozóra gyülekezünk, az ő sírjához viszünk virágot, csak utána megyünk mulatni.
Nem kell ahhoz románná válni egy városnak, elegendő elköltözni onnét. Szerintem nagyjából minden arc megvolt a fejünkben, most pedig idegenek.
Itt Komjátiban és környékén is kezdem megjegyezni az arcokat, és bólintások, köszönések közepette karikázom mindenfelé. Ezt szokom meg, és ez válik természetessé. Itt is lakik már tótul karattyoló család több is. Ragadt is rám pár szó, bár inkább a köszönés, meg amit a '80-as években a Cseh2-nek nevezett adásból éjféltájt összeszedtem tévéjavítás alatt, azokat nézegetem meg a szótárban. Akkor még nem volt 24 órás műsorszórás a magyar adókon.
Ez így jó. Az lenne rossz, ha visszavágynék, vagy el volnék zárva.
 Ez tt egy rókalyuk lehet. Több is van belőle 2-3 méterre egymástól.