2017. szeptember 17., vasárnap

Jó fogás... jó kifogás

Ha valamit nagyon akarok,  akkor mindig van elegendő gáncs.
Van egy foltos tévé nálam, és akartam hozzá donornak valami használhatót.
Kb. 60km-re leltem egyet. Telefonon lebeszéltem, elautóztam.
A 72-cm-es hirdetett helyett egy kis tévét akar ideadni.
Mondom nem erről volt szó. Kifordultam, erre mondja, hogy van egy nagyobb is.
Bevitt a szobába, de azt nem annyiért adja.
Ja, hogy még hülyének is néz.
Maradtam 'úriember', és elköszöntem.
A következőt Vácon hirdették. Írtam neki, megadtam az adataim, és háztól-házig kértem a szállítást.
A jófogás szabályzatából kimásoltam a teendőket, és még az oktató filmet is belinkeltem. 2 perc, a csecsemő megérti.
Visszaír, hogy adjam meg az adataimat.
Leírtam, hogy visszagörget három levélváltást, és ott van. Az e-mail címemet a a jófogás ismeri, de ha nem látja, begépeltem.
Erre visszavette a hirdetést, hogy ennyit nem ér az egész neki. Hagyja az egészet.
Mit nem ér neki? Az egérrel visszagörgetni három szöveg-váltásnyit?

Már tényleg elegem van a kereskedőkből, illetve úgy mondanám, hogy akik kereskedőnek hiszik magukat.
Mozdulni ne kelljen, gondolkodni, utána nézni nem fárasztó, hanem lehetetlen kínzás.


2017. szeptember 8., péntek

Három éve

Pontosan 3 éve - megnéztem a bejegyzést - érkeztünk meg Komjátiba lakni. Ünnep.
Ma kicseréltem a mosdó meleg víz szelepét a fürdőszobában. Csepp-csepp... mondta már napok óta, s amíg a trónon ültem, zavart. Mintha azt kiabálta volna, hogy így csepeg el a pénzünk.
Aztán amint kiléptem, elfelejtettem a következő belépésig.
Ma pedig nem.
Nufi ugyan pont betért csere közben, és jelezte, hogy akkor vett volna vizet pár akónyit, bár a vécécsésze mellett van 25l vésztartalék. A tartály feltöltve és csak a meleg vizet zártam el  2 percre.
Annyi sem lett volna, ha a ricnit előre leveszem róla. Csak látom a pánikot, amint hozzányúlok valamihez a lakásban.

A héten meglátogatott a kéményseprő is. Megnézte a kiporszívózott kéményt. A konyhai füstölőt nem nyitottam ki neki, de azt is kiürítettem előtte nap. 4-5cm vastag korom pergett az aljára egy év alatt, és odafenn ki lehet látni.
Ma még a másik szoba cserépkályháját is megigazítom az ajtajánál samottal. Az agyagtapasztás nem marad meg.

Nufiék készülnek Szilasra, de ha nincs alacsony padlós busz, nem lesz séta. Anyuékhoz sem akarózik most menni. Álljon be végre valami hőmérséklet, mert csak szédelgek délelőttönként, semmire nem vagyok alkalmas.

Tegnap belebonyolódtunk egy témába ebéd közben. Nufi kitalálta, hogy mi lenne, ha Gyurcsány nagyobb pénzadományt vinne Böjte Csabáéknak. Vajon elfogadnák-e?
Mondom, az kizárt, hogy Gyurcsány ilyet tenne, de Böjte Csaba elvenné a pénzt. Az árvaháza nem lehet válogatós, viszont a helybéli önkéntesek utána szívlapáttal és idomított medvékkel kergetnék Budapestig.
A pénznek nincs szaga. Hogy közmondásba is foglaljam.
Tovább görgetve a témát, belebonyolódtam, vajon mit tenne egy árvaházat vezető pap, ha például épp megszorult helyzetét egy bankrabló adományából tudná megoldani?
Mondjuk az adományból talpra áll az intézménye, de pár nappal később meggyónja bűnét a rabló és feloldozást kér.

Eltipegtem Péterhez is a gondolattal, ám nem érezte jól magát. Elrontotta a gyomrát. Pontatlanul, vagy homályosan tettem fel a kérdést, s ő a lelkiismeretet tartotta fontosnak.
Ma mindenki tudja, hogy a bankrendszer már régen nem a gazdaság gördülékeny irányítására mozgatja a pénzt, hanem egyfajta pióca a gazdaságon.  Kinél van az igazság?

Odaültem a gép mellé, hogy kanyarítsak belőle novellát. Itt még úgy sem próbálkoztam szép- vagy szennyirodalommal. Egyáltalán tudok-e még fogalmazni?

Itt a kísérlet első oldala:

************


Őszi zápor utáni szemerkélő esőben jelent meg a fekete csuklyás alak. A bank ajtaja kinyílt előtte, ő pedig elengedve a kilépő hölgyet, esernyőjét maga előtt lassan összehúzva rámosolygott a biztonsági őrre.
- Megfogná, kedveském?
Huszonéves lány áll pisztolytáskával az oldalán a poszton. Elvette az esernyőt, legalább történt valami az unalmas ácsorgásban.
- Oda akassza fel a háta mögé! A függöny mellett csepeghet, senkit sem zavar.
Egy pillanatra fordított csak hátat, s az esőköpenyes kigombolva a pisztolytáskát, gyakorlott zsebest megszégyenítő kézügyességgel kapta ki a riasztópisztolyt.
- Csak, hogy ne durrogtasson nekünk Az enyém viszont éles! - súgta, és harsányan folytatta – Bankrablás. Kérem, mindenki feküdjön hasra! A riasztó gombot hiába nyomják, most nem fog működni. A kettes pénztárból kérem a három millió forintot, és már itt sem vagyok.
Bal kezében rendőröknél rendszeresített kézi lőfegyver, jobbjában a riasztó pisztoly.
Három perc volt, s a köpeny alatt hasára simuló frissen tömött hátizsákjával ott is hagyta az épületet.
Átszaladt az úton, beosont az első mellékutcába, és a könnyekkel küszködő biztonsági őr lányka még látta a templomba belépni, Mobiljával a rendőrséget hívta, és nem ment tovább, nem hagyta magára az őrizendő objektumot.

A rendőrök nyolc kocsival érkeztek. A megyétől is küldtek egyet. Kutyát is hoztak, és mindenkit igazoltattak. Fényképészek kattogtattak emberre, tárgyakra. Minden jó lesz valamire.
A templomból kihozták a bicegő papot. Ő láthatta azt az embert. Persze semmit sem látott. Gyóntatott, s már kis bőrtáskájában előkészítve várta az esti adminisztráció. A persely felbontását csak a hét végére szokta hagyni. Itt nem gazdag hívek élnek. De ha a rendőrök úgy kívánják, hát kinyitja. Csak várják meg a templomszolgát, mert hazament nemrég. Hasmenése van szegénynek.
Elvitte a szemüvegét az öregnek, anélkül nem lát rendesen.

Kis dörrenés hallatszott a toronyból. Nagyot kondult a harang.
Rohantak is az egyenruhások megnézni, mi történt.
Feldőlt vadászpuska feküdt a harang alatt. Még büdös lőporszag is betöltötte a homályos zugot.
A puska ravaszán cukorspárga. A madzag  másik végén üvegétől megfosztott vekkeróra a haranghúzó automatika dobozához drótozva.
Oda csak olyan tehette, akinek volt lakatkulcsa a feljáróhoz.
Most tíz éve zárják, mert innét esett ki Ferike a kisváros kedvence. Félbolond fiúcska. Galambot etetett. Senki sem látta, csak a vonagló testét vette körbe hét kutya, amíg a járókelők el nem zavarták.

A templomszolga nagyon nehezen került elő. Rátörték az ajtót, pedig kiáltott szegény, hogy jöjjenek később, mert nem tud felállni.
Utána még rendesek voltak az egyenruhások, mert az összefosott ruhát segítettek begyömöszölni az automata mosógépbe, és elindították a főzőmosást.

A perselyből 30014270Ft került elő vegyes címletekben. Egyik sem volt nagyobb 5 ezresnél. A bankból elvitt pénz csak húszezres címletű bankjegyekből állt.
A héten még nem volt mise. A naponta járó hölgyek mondtak pár rózsafüzért, és egy japán csoport látogatott be. Ők is a zápor elől bújtak ide szerdán.
Ennyi pénz soha nem volt még a perselyben.
Feltűnő volt még, hogy a katolikus perselyben egy csokoládépapírra tintasugaras nyomtatóval rányomtatták, hogy „Áldás, békesség!”

  




2017. szeptember 2., szombat

Ízelítő a mai koncertből

Nem szoktam egy nap két bejegyzéssel terhelni a blogomat, de a még friss ropogós felvétel beszélt rá, hogy jusson másnak is az élményből.
A Császtai búcsún gyermekkorom kedvence: a PIRAMIS.
Csak egy 4 gigás memória volt a kis Nikonban. Majdnem négy szám fért rá.
Ha van rá érdeklődés, még egyet fel tudok tölteni. A végeszakadtat nem érdemes.



Érdekes volt látni Köves Pinyót játék közben. Az arcjátéka Jávori Vilit idézte.

Elrontottam a reggelit

Ez már csak ilyen. Ha egyszer egy üzlet beindul...
A baromfiudvar ajtajára felfutott szőlőből szedtem az alapot. Még savanyú. Engem nem zavar, de Nufinak összehúzta a száját.
Béla is legfeljebb estére kapja meg. Ne legyen túl gyors az emésztése. Készülünk a Császtai búcsúba. Jön a Piramis együttes és ingyen koncertet ad. Illetve gondolom, Edelény fizeti.
Tegnap meghallgattam a jutubin az új énekessel készült felvételt. Jó. Tisztábban énekel, mint Révész Sanyi, és a hangja is nagyon hasonlít. Jól választott a banda utódot. Ha ilyen lesz a mai nap is, talán elfelejtem arra a pár percre a gyűrődéseimet.

***

Anyuval reggel beszéltem telefonon. Már jobb a hangulata. A többi szobatársát is hétfőig tartják benn. A cukrát találták magasnak, és arra kap valami hashajtó hatású készítményt. Nem örül neki. Majd otthon rendeződik - mondja - mert csak 6 körül szokott mérni. A kórházi izgalmak és az étrendváltozás is beleszól a mért eredményekbe.

****

Bekukkantott az ősz is. Szeptembert téptünk a naptáron. Bedugtam a fejem a cserépkályhába is.
Először a bedöglött vízüveggel kevertem samott port, dugdostam be a repedéseket a tűztérben, de az ajtó fölött mozgott a samott tégla. Elkarikáztam Szilasra utánpótlásért. Jó férfiökölnyi mennyiséget kevertem be, és az is elfogyott. Egy napot hagyom száradni, aztán bedugom a kamerát és végignézem, hol kell még pótolni a kipergett maltert.
Még nincs fűtésszezon, a sok kis pepecselésnek lesz ideje kiszáradni.
Ötödikére jelezte magát a kéményseprő. Még a kéményeket is kiporszívózom addig.


****

Befejeztem éjjel a Csányi Vilmos könyvet. Mesterházit akartam olvasni, de Nufi helyretett, hogy megint másba kezdek, és még ezt sem fejeztem be. Igazat adtam neki, és fél egy körül a végére értem az Etológia és társagalomnak. Sajnos így kevesebb marad meg bennem. Csányi, mint tanár, kis részekre tagolva írta meg a könyvét. Nem szabad regényként olvasni. Viszont úgy megint csak szaporodik a könyvkupac az ágyam mellett, és az sem túl szép látvány.
Most egyébként is az SSH lenne fontos, meg az Apache könyv. Vagyis hogy tabletről bejelentkezve a szervergépen tudjam adminisztrálni a weblapfejlesztést.
Eddig elég volt az RSH. A Remote SHell. Wifi hálózaton ez már kevés, és ha nem akarok teljesen elbutulni, akkor illik foglalkoztatni a koponyám tartalmát. Nem belekotyogni a politikai témákba. Ne szólj szám, nem fáj szerszám. Azaz nem rúgnak tökön.
Persze párhuzamot azért most is találok.
A társadalmi változásokról írt elemzése Csányi Vilmosnak jól illeszkedik a munkámra is. A fejlesztések alapja a másoktól összegyűjtött tudás is vagy működik az asztalon, vagy be sem indul, de kifinomult műszer csak tömeges sokutas fejlődés után lesz belőle.
Ő egy karóra előállítását vette nagyító alá. Ha 10 embert meztelenül kitesznek egy lakat nélküli szigetre, akkor sem fognak karórát létrehozni egy élet alatt sem, és még akkor sem, ha van közöttük órásmester.
Jó hasonlat.
Nem lesz szép az én sortrafóvizsgálóm  sem, mert nem akarok újabb panelt gyártani, és sok lemezt elfűrészelgetni.
Jó lesz a 60-as szögből menetelt csavarral és a trabi fékcsövéből vágott távtartóval is. Csak az előlapi kivezetések biztonságos rögzítése sikerüljön, és nem legyen borulékony!

****

Akartam még az új oszcilloszkópomról is írni, de még nem áll kézre. Naponta kell gyakorolni, mint furulyásnak, aki fuvolára akar váltani. Mindkettőt fújni kell, csak másképpen.

2017. augusztus 31., csütörtök

Ettől már csak jobb jöhet...

Anyut jól megkínozták a kórházban.  A szívkatétert a vénán keresztül tolják fel a karon, de neki elakadt a könyökénél. Ezért combtőből indulva ismételték meg.
Alig ismertem meg a hangját a telefonban. Utoljára akkor volt ilyen, amikor nagymama meghalt, és belekiabálta a telefonba, hogy mindennek vége. A kétségbeesés hangja volt. Most is.
A lényeg, hogy nagy eltömődéseket nem találtak, 'csak' kisebbeket, amit nem kell műteni. Más gyógyszert írnak fel, aztán megy tovább az élet.

****

Éjjel én sem aludtam sokat. Persze nem magamat sajnálom, csak átsugárzik, ha anyuval baj van. Nem a telepátiában hiszek, hanem vannak helyzetek, ahol a jelek bennem is megjelennek.

****

Ma igyekeztem nem nehéz feladványokon törni a fejem. Nem ment volna. Megfőztem a hamis vesevelőt ebédre, tovább olvastam Csányi Vilmos könyvét. (Tele volt 2005-ben naiv várakozással az EU belépésnek mián.) Elővettem a Jánossal elcserélt akkutöltőt. Szovjet Reszursz-1. Egy kondit cseréltem benne anno, de ez is dobozba került a költözéskor, és eddig a padláson várta a befejezést. Természetesen pár apró csavar elkóborolt tőle. Az ampermérőjének az anyái pedig vagy nem is voltak, vagy köddé váltak.
Hasonló méretűt nem leltem. 2,5-ös menetfúróval kellett gyártanom. Nem akartam sokat kínlódni. Kivágtam a leégett fűszegélynyíró műanyagburkolatából sík darabot, azt fúrtam és meneteltem meg. Gyors és könnyű munka volt. Persze a vezetékelése is szét volt. A biztosítékaljzata belelógott a tirisztorok hűtőbordájába. Kicseréltem NDK gyártmányúra. Az rövidebb egy kicsit. Viszont rájöttem, hogy miért. A tetején van merevítő eredetileg. Ebben nem volt. Más baját nem találtam. Még egy vezeték lóg, azt ki kell találni, hová megy. A rajzát már letöltöttem, Holnap a merevítőt kell legyártanom és visszakötni a lógót, és összerakhatom. Próbának a kisakku töltése jön. Az lesz a modemünk szünetmentese.
Este még megragasztottam a szürke bringám első kerekét. Rózsatövis volt benne. Holnap kiderül, hogy jó-e, de a hátsóm is megpuhult. Csak, hogy legyen mit megint ragasztani. 

****

Holnap le akarok menni Szendrőbe kéménytisztító ablakhoz ajtót venni, A ragasztás nem vált be. Meg egy  kábelcsatornát is hozok a padlástéri fejlesztésemhez.
Anyut most nem merem hívni, hadd pihenjen. Remélem ma már tud aludni.

*****
A gépem meg lassan meg fogom taposni, mert nem ad kurzort, és megáll állandóan valamiért. Persze az bloggergond. Csak hát a gép van a előttem.

2017. augusztus 29., kedd

Ma magamnak dolgoztam. Miskolcon elpukkant a tabletem töltője. Egy dióda vált vezetékké. Kicseréltem. Még szerencse, hogy nem itthon, mert nem nézem olyan gyakrani a töltést, és leégette volna a kis trafóját is.
Előástam Muki szervert.
Ezen építettük Nufival a napmátka honlapját. Nekem is készült rá pár novella és vers, illetve önreklám. Telefonszámmal, hogy megtaláljanak, akik javíttatnának. Ez nem volt kinn soha, csak tanultam rajta HTML-t programozni.
A blogger kinézetéhez képest primitív, statikus oldalak. Pár táblázat az írások címével, és háttérszín. 500megás proci 128mbyte rammal 1 gigás scsi merevlemezen. Belső hálón hasít, mint egy rakéta. Csak hát igen nagyon hangos szegénykém.
Most rárántottam erre a gépemre is az apache2 -t. Azaz már ezen is lehet tartalmat szolgáltatni, de újra kell tanulnom a konfigu rázást.  Ezen kívül mászkál bennem az allergia. Estére mindig megkínoz. de nem hagyom magam.
Tegnap meg mosodáztam.
A macskák alól kikerült párnákat vittem a 22-be, és a tárcsás Hajdu mosógéppel forgattam sokáig. Meg a farmerjaim is, mert azok is sok port beszívtak már.
Ilyenkor még a centrifugát sem használom, csak felakasztom a belső kerítésre, vagy itthon a szőlőfuttató állványra. A benne mozgó víz ki is vasalja. :-)
Anyu izgul a kórház miatt. Meglátogattam pénteken. Voltunk bevásárolni, meg szombat reggel a Zsarnain is.  Természetesen péntek reggelre akadt ki a hátam. Mikor, ha nem pont akkor?
Anyu azóta miattam is ideges. Pedig csalánba nem üt a mennykő. Legfeljebb többet alszom, és visszafordul az egyensúlyom. Remélem.
Piaci szerzemények: 3 könyv. 1 lakatfogó műszer és négy világítós billenőkapcsoló. Ezek szoktak tönkre menni az elosztókban. Már PC-ből kivett kapcsolókkal pótolom, de amit Nufi is használ, annak esztétikusnak kell lenni.
A szemetes kukát hétfő reggelente ürítik.
Mindig dühöngök, ha benne marad az alsó zacskó Béla pelenkáival. Második hete ügy cselezem ki a lusta szemeteseket, hogy a kutyakonzerves dobozokat megtömöm papír és műanyagzacskó szeméttel, és az aljára pakolom.
Ehhez ugyan ki kell szedni minden bezacskózott szemetet, de legalább nem végeznek félmunkát a köztiszták.
Kezdem megszokni az Etológia és társadalom stílusát. Vagy oldódott az írója, vagy nekem is hasonló a hangulatom immár. Nem tudom. Még a közepén járok.
Logikus a bácsi, és nem kertel.
Lassan füvet is kell nyírnom újra.
A 22-es szomszédom eltávolította a marhákat. Meg is állt megbeszélni a kocsival, ahol meglátott biciklizni. Megkérdezte, hogy milyen károm keletkezett.
Mondtam, hogy a kerítés.
Megígérte, hogy visszabetonozza. Vadhálót is húz rá.
A drótkerítést nem fogja kicserélni, amit a marhák tönkretettek, mert azt elődeim a 70-es években húzták oda.
Hát ez van. 40 éves drótot természetes, hogy letarolnak a marhái. Azt nem kell kicserélnie.

2017. augusztus 27., vasárnap

2017. augusztus 23., szerda

Kerekes székkel az aggtelki barlangban

Megvót'
Nufi kitalálta, hogy Bélát elvisszük a barlangba. Telefonon egyeztetett, szervezett. Ma reggel pedig felkerekedtünk. A 11 órakor induló túrára kaptunk jegyet.
Az első lépcsősor volt a legnehezebb. Akkor már a hajolva eresztgetés kikezdte a jókedvem, de ha az asszon kitalál valamit, akkor meg szoktam valósítani.
Állítólag 170 lépcső, bár én csak 169-re vagyok beállítva... na semmi gond. Kicsit furán néztek ránk a túrázók, de volt egy srác, aki a fiát is befogva segített a közepétől. Nem kellett fokonként ráncigálni, hanem megemeltük és vittük.
Még általános iskolás kiránduláson jártam ott, jó 35-40 éve lehet, semmire sem emlékszem belőle. A hangversenyteremre csak, de anno a Kék szakállú herceg várából játszottak le részletet, most meg Vangelis meg Kormorán dalt játszott le a vezető.
A cseppkövek kormosak, az út szépen kiépített. A világítás szakaszonként ki-bekapcsolható. A vezető felkészült. Humora is van.
Megjegyeztem, hogy az egyik hangversenyző nem bírta bevenni a kanyart,  és beleütközött a sziklába. Abban a teremben nagyobb tömböket moshatott alá a barlangi patak (Jósva?) és ott jókora sziklák látszottak az üregben szana-szerte.
Innen is köszönet még egyszer a barlangásznak és a fiának, aki segített.

*******

Megérkezett végre a szkópom is Kínából. 200 megás digitális jószág. Hétfőn hozta ki a DHL Miskolcra, onnét Feriék Komjátiba. Majd 50 dollárt kértek volna a várostól idáig plusz. Ritka cég ez a DHL.
Először kétségbe estem, hogy hülyeséget mér. Az 5Vos kalibráló négyszögjelet 53V-nak mutatta.
Nufi megkérdezte, hogy visszaküldjük-e. Vagy hogy kérdezősködjem az Elektrotanyán, hátha más is járt így.
Én meg játszottam tovább vele, és a hozzá adott CD lemezről feltelepítettem a programját, meg a használati utasítását is olvasva rábukkantam a megoldásra.
A mérési eredményt bekapcsolt 10-es osztóval kell értelmezni.
Ettől még nem lesz pontos, de nem tizenkétszeres lesz a hiba.
A kezelését még tanulni kell. Jár körbe a szemem az előlapján, mint a rajzfilmeken a fejbe vágott krokodilnak, mire rábukkanok a megfelelő gombra.
A képernyője LCD. Ezt is meg kell szokni. 7 hüvelykes, mint egy kisebb tableté, és a menü szép színes rajta, sőt a két sugár is más színű, de kicsit szögletes az analóghoz képest.
A szinkronja is Nagyon jó. Nem csak az élekből képzett indítójel miatt, hanem pl. az NTSC vagy PAL-Secam rendszerű színjel burst vagy védősávjelét is ki tudom kapuzni a 625 sorból sorszám szerint bármelyiket.
Ebben  a kategóriában ugyan a legolcsóbb, de a többi inkább digitális szavakra triggerelhető. Persze a jövő lehet, hogy inkább az.
Viszont arra inkább egy PC adaptert fogok venni tizen dollárért. Az ilyet tudó 400$-tól a csillagos égig. Nekem még ez a közel 300 is megterhelő. (Áfával)

********
Anyu a hónap végén megy kórházba. A vénáján keresztül vezetnek be valami szondát és rögöket keresnek és távolítanak el. Editék már nyugtatták, hogy túl vannak rajta, és nem veszélyes. De ő fél. Nem volt soha beteges. Most, hogy öregszik, inkább a dokik tolják a megélhetési betegségügy miatt a félelmei közé.
Ettől mondjuk én sem vagyok nyugodt, de pénteken megyek hozzá, és szombaton megyünk Zsarnaizni. Lefoglalom egy kicsit.
Laci bácsi tönkretett egy sövénynyírót. A pingyomi szomszédét. Ha minden jól megy, van valami roncsom itt, és jó lenne abból megjavítani.
Irénke sincs itthon. Hétfőn még azt mondtam, tegye be János hozzájuk, mert akkor még csak a barlangtúra volt a fejemben.
Mindjárt felhívom anyut, mi a fejlemény ezügyben.
Aztán megyek egy kicsit játszani az új műszerrel. 

2017. augusztus 20., vasárnap

Darázs volt?

Nem tudom. A felkaromon csípett meg, és az alkarom dagadt fel.
Gondolom, amelyik irányú véreret kapta el, arra vitte tovább a mérgét a szervezetem.
Most nem vártam ki a hetet. Ecetes borogatással járkáltam egy napot. Mondjuk nem élvezet, mert az izom sokat duzzad-ernyed, és sokszor kellett újra becsavarni. De legalább átszellőztettem sokszor. Ebben a melegben a hűsítés is jól esik.
A Magdiéktól kapott fagyasztó nem fagyaszt. A motorja jár, de mást nem tud. Jánoséktól kaptam egy ugyanolyat. Ez már tökéletes.
Tegnap délután két elhalálozott mélykúti szivattyú vezetékéből hátravittem a 230V-ot az villanyóraszekrény harmadik fázisából. Nem leltem meg a 2,5-es vezetéket, de elfogyott a kábelcsatornám is. Valamelyik nap veszek, és akkor átszabom a rendszert. Amint felérek a tetőtérbe, lesz kötődoboz, vagy guman tábla, és a hátsó tér világításához kapcsoló. Illetve ebből a fázisból viszek hátra a fáskamrába. No meg a padfeljárót is innét akarom ellátni több kapcsolós helyi világítással.
A lámpákhoz már nem lesz, csak aluvezeték. Tökéletesen ellátja a feladatát most is. A megfelelő köztes fémen keresztül kötöm a rézhálózathoz.
Kell a fagyasztó elé, mert annak nincs belső világítása. Kell külön hátra is, mert legtöbbször oda nem megyünk, értelmetlen ott is fogyasztani mindig.
***
Ma már szőlőből indítottam a miszmajszot. Így nem kell vizet tölteni alá. A nyári körte volt a zöme és két barack zárta a sort. Meg egy alma.
A madarak is jól vannak. Megint van tojás a fészken. A kotlós most is külön alszik a csibéivel.
***
Csányi Vilmos könyvén rágódom most. Értem, hogy ki van akadva a kormányzatokra, meg nem is mai a könyv, de nem habzsoltam fel azonnal. Rossz közérzetet sugall.
***
Közben jár az agyam a határokon is. A határok államokat választanak el. Ha jól emlékszem, akkor az állam az ország erőszakszerve. Ez volt a hivatalos  megfogalmazása. Tehát ahová születünk, ott erőszakolnak minket. Ha abban növünk fel, azt szokjuk meg. Később, amikor átlépünk máshová, akkor jön az összehasonlítás. A megszokott erőszak helyett választhatunk új erőszaktevőt.
Ott még idegenek is leszünk.
Meg lehet azt is szokni. Apám is megszokta volt. Ezen-azon belül kell megtalálni a szabadságunkat.
A szabadságomnak tekintem továbbra is a Kárpát medencét az országnak és ezt a 93 ezer négyzetkilómétert az államnak érezni.
Államok jönnek-mennek. Népek szaporodnak fel, és űzetnek ide-oda, vagy alkalmazkodnak egy következő erőszakoskodóhoz.
Hogy ez valamikor egyenruhát húzott rám, és kivont a termelésből másfél évre, majd újra kellett beilleszkedni és újra és újra a következő munkahelyekre.
Nyelvet, gondolkodást nem kellett váltanom.
Ez viszont nagy szerencsém.

2017. augusztus 14., hétfő

Egy lépés előre, kettő vissza

Ma sem voltam kavicsért, és nem öntöttem ki az első gödröt. Igaz, még nincs is 1m mély. Pedig addig akarom leásni.
Minden nap meg fogom jegyezni, amíg meg nincs. A kocsibeálló-faszárító alapja lesz.
Egész napos szédelgésem semmit jót nem hozott. Ilyenkor nem szeretem magam.
Holnap vásár lesz Szilason. Holnapután ismét Szepsibe megyünk bevásárolni. Ezek a tervek.
Nufi kinézett magának egy webművész tanfolyást. Honlapot akar szerkeszteni.
Felvidultam, hogy a MAC gépemen pont jól elfutna egy régebbi Macromedia Dreamweaver. Hát nem lelek torrentet hozzá. Azaz ami van, az nem működik,
Amit Ubuntura találtam, az sincs. Egyszerűen nem található.
A kotlósom az öt új csibével nem hajlandó bemenni a többiekhez a tyúkólba. Az egyszárnyú kakasom állandóan szökik. Valamelyik nap elnyisszantom a torkát. Lesz belőle egy leves. Nem bosszú, csak ritkítás. Az ezévi csirkékből már kettő biztosan kakas.  Azokkal is sok baj lesz.
Meghallgattam Bakay Kornél újabb videoját. A Jutubin csak hangfelvétel egy plakát látszik végig. Jó lett volna látni a képeket is. Vetíthetett az öreg.
A lényeg: a genetikai bizonyítékok szépen illeszkednek a régészet feltárta eredetünkhöz.
Ezt a népmesékből már mindenki tudja, csak a következő korosztály már műmeséken nő fel, és ha életben is akar maradni, akkor legyinteni fog rá.
Olvastam Attila bejegyzését is. Megbökte a csőrömet, hogy egyesülésnek nevezte Erdély elfoglalását. Visszatért az élmény, amikor az Németországban beszélgettem két német államról, és használtam az anschlissen kifejezést, ami akár jó igének, akár nem, azonnal kijavítottak, hogy Vereinigung.
Nem összekapcsolás hanem egyesülés.
Ki mire érzékeny.

2017. augusztus 11., péntek

Mindjárt itt a vihar

Vagy csak Budapesten? Majd meglátjuk. Enyhül ez a forróság.
Ma is csak egy valamit tudtam megjavítani. Azaz befejezni.
Nádaskai srác hozott egy szürke rádiósmagnót. Nem szól. Leégett a trafója. Pár nap múlva meglátogatott. Megmutattam neki labortápról.
Rövidesen hozott két hasonló méretűt.
Az egyik 12 Voltos, a másik 15.  Ez a kütyü 4,5-ről megy. Három ceruza elem táplálja, vagy a leégett trafó. Arról nincs adatom. Kiválogattam a trafóimat, de egy sem jó.
Amit Csaba hozott, a nagyobbat szedtem szét és abból tekertem le a 15V madzagját. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kifűzöm a fölösleges drótot, de nem sikerült. A lakkozás keményen a helyén tartotta.
Így viszont megnyílt az út a bifiláris tekercselés előtt. Jól hangzik, mi? Azt jelenti, hogy két vezetékkel tekerek egyszerre. Így két azonos feszültségű tekercsem lesz. Kétutas egyenirányításhoz csak két dióda kell, nem négy. Ma már a két dióda olcsóbb, mint a réz, de régen fordítva volt. Viszont ebben a rádióban eredetileg is kétutas egyenirányítású volt a táp.
Amikor először letekertem egy adagot, és visszavasmagoltam, 10V-ot kaptam.
Utána újból kivasmagoltam, és kikötöttem a drót végét a csatornához. Hátrálva tekertem le. A konyhaajtóig értem. Visszasétáltam a másik véghez és így kaptam pont két egyformát. Nem kellett számolnom, hány menet, csak egyenletes maradjon és feszes.
Egy I mag marad meg. Az összes E visszakerült. Büszke vagyok magamra. Az utolsó I-nél törött volt a tekercstest. Ott nem erőltettem.
Na most jött a neheze. Nem fért be a rádióba. Épp csak egy kicsit volt nagyobb.
Újabb  keresgélés dugasztáp burkolat után.
Nem volt üres. Csak előlap vagy kupak. Gondolkodtam gyógyszeres fiolán, mert az elég masszív, de nem túl szép.
Előkerült egy csengőreduktor teteje. Az alja nem. Tejplexiből fűrészeltem rá. Valami polc maradványa. A sarkai letörtek, ezért dobták ki. Még Budafokon szedtem össze  lepke antenna távtartónak. Nagyfrekvenciásan jó, de ide is elég masszív lett.
Még két kivezetést kellett alkotnom a hangfalakhoz. Nincs Jack dugója, kérte, hogy forrasszak bele lengő vezetéket.
Ezt is tévéből kivett vezetékből ekecseltem össze. Videoton demag tekercs hozzávezető madzagja volt.
Közben másodszor ment végig videóról a Mefisztó c. film.  Üzemeltetek egy tévét. Nézni nem kell, csak tesztelni. Hallanám, ha hibázna.
Szeretem ezt a filmet. Hendrik Höfgen figurája teljesen emberire sikeredett.  Egy vidéki színészből lesz a Berlini Állami Színház vezető színésze. Szorgalmas, számító, hibázik és minden lében kanál. Hol a szocialisták között keresi a sikert, majd a hatalomnak nyal. Amikor pedig sarokba szorulva érzi magát, a kis embert húzza magára, hogy ő csak egy színész.
Ha jól sejtem, azt akarja sugallni a film, hogy nem lehet CSAK színész valaki. A média kötelez. Az a propaganda eszköze. Ha nem áll be a sorba, kitörik a nyakát, ha beáll, akkor később.
Hatalomváltás mindig van.
Na, ezt már ma megkérdőjelezem. Hatalomváltás nincs, csak az előretolt bábukat cserélgetik.
 

2017. augusztus 9., szerda

Van, amikor én is félek

Pár napja egy reggel szorult a mellkasom. Nem zsibbadtak a végtagjaim, nem ment fel a pulzusom, csak rossz érzés volt. Visszafeküdtem, és jóga légzéssel lassítottam a szervezetem. Később elővettem azt az ezüst tartalmú műanyag lapot, amit anyutól kaptam.  Fogalmam sincs, miképpen hat, de működik. A letakart területen nyugszik bármiféle szorulás. Nyomogatva a megismert akkupresszúrás pontjaimat, viszonylag hamar fel tudtam kelni. Beültem a kádba, és utána is óvatosan fogtam bármihez.
Utazás Hypochondriába. Mégsem infarktus. Utoljára két éve volt hasonló, és előtte is vagy két évvel. Csak az egyik alkalommal sem tudtam lefeküdni. Az egyiken éppen hoztak haza kocsival, a másik alkalommal én vezettem. Tudom, hogy az öregedés mindenkit elér, csak fura, hogy engem is. Meg nem is volt mostanában megoldhatatlannak tűnő feszültség. Csak egyszerű időjárásváltozás.
Erre vagyok immár érzékeny.
Ma befejeztem Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvet. Wass Albert eddig legjobbnak érzett könyve. Szépen felfedezem az áthallásokat, megfeleltetem a pásztorokat és a parasztokat, vagy gazdákat, és az oroszokat is.
Pontos kép a betelepült idegenről, aki be akar illeszkedni, és mégis rémet nevel ki az utódából.
Látszik, hogy Erdély paradicsom volt Magyarországnak és most csak lerabolható terep a betolakodóknak. Maradhatnak az igénytelen pásztorok, ha észrevétlenek és önellátók.
Ez a harmadik könyvem tőle. Egy lap fehérre sikerült a nyomdának, bár a történet nem akadt el tőle, Majd megkeresem PDF-ben valahol és kinyomtatom.

Kis áthallásom is keletkezett.
Erről szólhatott Hobó szövege is a Vadászat c lemezén: "Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom."

 Van nálam egy szomszédom tévéje. Hajnali fél háromkor magától bekapcsol. Imádom az ilyen hibát. Nem hiszem, hogy fel fogok kelni hozzá, de ma stdby hagytam a műhelyasztalon.

Másik élmény. Egy táblagépem. Nem bírja a töltő. Az akku gyanús, vagy a csatlakozók. Átvonultam vele a 22-be a gangra. Ott meleg van és fény. A macskák nem zavarnak, telefon nem csörög bele a gondolkodásba.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
Éppen nagyító fölött görnyedtem, amikor megjelent Grísa. Ő a legfehérebb macskánk. Kevés fekete folttal. Párszor lesimogattam magamról, és eltávolítottam. beszéltem hozzá nyugodtan, hogy hagyjon békén.
El is indult a mosogató felé, majd lendületet vett, és felugrott az ölembe, majd lerántotta a tabletet az aláterített ronggyal együtt az asztalról.
Ráüvöltöttem, hogy ha összetört a kijelző, akkor lapáttal verem, agyon, de megúszta. Én is.
Így most a töltést kijelző nélkül indítottam, és csak fél óra múlva dugtam rá az alaplapra. Már 8%-on járt. Innen felbootolt, és egyből 6%-ra esett.
1A-es töltőt adtak hozzá. A többi tabletemé 2A-es. Kezdem kapisgálni, hogy mit keresek. Lehet, hogy a macskának kell megköszönnöm?
Csinálok holnap hozzá USB adaptert, hogy rá tudjam dugni a régi töltőmet.
Most shutdown után hagytam a töltőn éjszakára. Reggelig lesz vagy 10 órája töltődni.  Nekem meg irány a denevérpad. Ma megpróbálom hason.

****
Van még egy új tervem. A rossz hűtőkből a kamra ablakára készítek szigetelés télire. Kivágom méretre, és bedugom vele a rést.
Nufi úgyis ideges a gyülekező dolgaimtól. Ja és Jánostól megkaptam a kádat a régi-új házukból. Azt pedig a tyúkudvarban ásom be kacsaúsztatónak.

2017. augusztus 1., kedd

Már megint augusztus van


Meleg és pára. Megyek is mindjárt locsolni.
Nóriék itt jártak a múlt héten, kaptam mángoldot. Tegnap el is ástam. Majd szedek rá tehénszart az úton. Azt minden növény szereti.
Megnézem a 'Kapitalizmus, szeretem' c filmet. Zoli hívta rá fel a figyelmet. Memóriáról elakadt, de a jutubin végignézhető.
Kiegészítettem a listámat két Zolival Mostanában nem sok gondot fordítottam a keresztnevek frissítésére a jobboldali sávon,
Egy erősítő meggyógyult, egy másik motyó várja a műtőasztalt. A Nóri mélykúti szivattyúja kilyukadt.

Még amikor előhúztuk, akkor nem látszott, csak most, hogy lekapartam a rozsdás csavar környékét a szétszedéshez. Rondán megette a spiátert az idő.
Tegnap kikarikáztunk a dobódéli tóhoz is. Nufi nem jött be a vízbe a szemét miatt, de engem a pőcsikek sem tudtak visszatartani. Addig fényképezgetett a telefonjával. Lekapta a szörnyet is. :-)





Megszidott a csomagtartóra kötött törülköző és vizes fürdőgatya miatt, én meg nem akartam a '80-as moszkvai olimpia emlékét őrző szatyromat átáztatni. Abban vittem a kulcsomat is. A madzagjánál fogva - az a füle - fel lehet kötni a kosaramra. Biztonságosan megőrzi a tartalmát.
Nehéz politikai mondanivaló nem született a fejemben. Örültem, hogy Nufit kirángattam egy kicsit Béla mellől egy órára. Attila életrajzi írásától kedvem kerekedett beletúrni a magam serdülőkorába is, aztán rájöttem, hogy nem voltam ennyire elnyomva, és ki sem találtam semmi fontosat. A középiskola után nekem a szakma megtanulása jelentette a kihívást. Bár sok-mindent elmondtak a tanárok, mert az elmélyítéskor ez kiderült, a gyakorlati rögzítés nélkül csak egy zavaros pocsolyára emlékeztetett a káposztalé a fejemben.
No meg a szoknyavadászati engedély birtokában állandóan és mindenkit nagyvadnak véltem.
Elmúlt. Nagy szegénység nélkül és gazdaság nélkül. Biztos lesz majd felszakadó seb vagy egyéb megírni valóm, de most csak irigykedhetek Attila kalandjaira.
A hét végi bográcsozás jó volt. Tegnap pusztítottam el a maradékot. Jánosék portájáról is eltakarítottam a gallyakat. Bár most nem komposzttá nemesült, de így is hasznos lett. Sőt, még a 2-5cm vastag darabok jók lesznek télen begyújtani.

Már csak a daraboló hosszú karú metszőollót kell kiegyengetnem és megélezni.
Péter is benézett. Az iskolában cserélnek most ágyakat. Tegnap még csak kipakolták, ma jönnek a munkások összeállítani. Körbenéztünk a kertben, ami az iskolaudvar. Szépen levágva a fű, csak a kőből rakott valamikori építmény maradéka jelzi, hogy nem iskola már. Pedig jó lenne, s akkor a tüzelőtárolót is újra kellene építeni.
Ma hozzák ki Magdiék új bojlerét. Tegnap felhívott a szállító, hogy legyünk itthon. Pont ezért rendeltem a nevünkre, mert mi vagyunk idehaza.


2017. július 28., péntek

séta

Sok köze nincs a mondandómnak a címhez, de még odakanyarodhatok.
Felfedeztem magamnak a jutubin egy kéziszerszámokat restauráló sorozatot. Az eső két bigyót nem ismertem fel, csak a végén mutatta be, mire való. Szalagfűrész élező a múlt század elejéről.

Aztán egy másik érdekes film. Az élő napról.

Apróbb tennivalók voltak a ház körül. Leállt a mélykúti szivattyúm. Kikorhadt a hálózati villásdugója a lengőaljzatból. Most forrasztott kötéssel toldottam meg. Húztam rá gumi csövet és szigszalaggal rögzítettem. Két porszívó vezetékét használtam el hozzá. Sima kéteres kettős szigetelésű madzag, és jól bírja a hajtogatást. Illetve majd kiderül.
Este a molnárkocsim tengelyét hajtogattam vissza. Már V alakban álltak a kerekei. Lehúztam a rögzítú sapkákat, levettem a kerekeit és rátoltam egy csövet. Azzal húztam vissza a görbületet mindkét oldalon. Tart, ameddig tart.
A komolyabb megoldás még csak fejben van meg. Kiköszörülöm a tengelyét és ráhúzok vastagabbat az egészre, aztán a tövénél még kap támasztót.Csak most semmi kedvem hegeszteni. Hátha nem terhelem túl!
Bandinak kellett a húsdarálóban stiftet cserélni. Az a lyukacsos tárcsa elkoptatta és elfordul neki. Szerencsére most kijött a régi, csak másik levágott szöget szúrtam a helyére.
Délelőtt pedig Szilason voltam pelenkáért.  Úgy elrepült ez a nap, mint a fecske augusztusban.
Tényleg. Ma megbámultam a fecskéket is.
Nufi tanított itt a teraszon, én pedig hátul igazgattam a vezetékeket. Eleredt az eső, és hamar zápor lett belőle. Szemben, a Bódva fölött körülbelül, társas táncba kezdtek ezek a cseppecske madarak. Volt valami szabályos az áramlásukban és átvonultak a fejünk fölött a fehér felhővel együtt.
Tegnap Nóri látogatott el hozzánk. Hozott barna süteményt. Én pedig piszkoskodtam, hogy miért nincs benne mazsola. Szerencsére nem sértődött meg. Tudta, hogy viccelek.
Sötétedés után ment haza. Elkísértem. Nem csak az udvariasság miatt. Végre láttam, milyen a sötét országúton a halogén izzós refi a a sötétkék bringámon.
Meglepően jó. Már csak az agydinamós változatot nem láttam este. Ami késik, nem múlik.
Közben ábrándozom a 200 megás digit szkópról, amire gyűjtögetek. Az aliexpresszen többféle áron van, de még nem jött rá össze a pénz. A magyar 100 megás meg beadta a kulcsot. A nagyfesz egysége már régóta húzott. Szerintem már a megvásárlástól, csak egyre zavaróbb lett, és legtöbbször a használat közben kiszáradt a pára belőle, és jó volt. Erőt kell venni magamon, hogy megint szétszedjem. Most még a VT autórádió 4 kivezetéses szűrőjét akarom kivesézni. Amit lehet a TAA691-ről, azt már elolvastam. Azzal nincs baj. Az AM oszcillátor is szépen pörög BF198-cal. A bemenetről sem jön jel, és ha generátorról tolok a KF szűrőbe jelet, azt is megeszi.
Megleltem a bontott panelt, amin van még egy. Ha azzal jó lesz, ezt felkoncolom.
A nagy keserűségem meg a hálózati zaj. Minden izzót kipateroltam a házból, és a fénycsövek meg annyi zajt termelnek, amitől közép hullámon és röviden is elnyom szint minden adót.
Összeakadtam még egy volt osztálytársammal a fészen. Még egy Attila. :-)
Készülök neki egy hosszabb levelet összebillentyűzni, mert szóban nem vagyok szinkronban a gondolkodásom sebességével.
Csak sétatempóra vagyok alkalmas.
Na, csak meglett a kapcsolat a címhez.
Így olyan lett, mint a keretes szerkezetű irodalmi mű. Viszont ez valódi.

2017. július 21., péntek

Hogyan is fogjak hozzá?

Körbejártam ma pár embert, hogyan kell egy szomszédommal szót érteni.
Elég homályos így, de belevilágítok, mi is a kínom.
A 22 szomszédjaim meghaltak, s a fiuk örökölte a házat az udvarral. Még gondolkoztam is a megvásárláson ideköltözésünk előtt, de jobb helyet találtunk a 33-ban.
Az új szomszéd nem költözött be, csak pár birkát engedett el először a gyümölcsösében. Nekem az a házam háta mögé esik.  Később szarvasmarhára váltott.
Egyszer már tavaly vagy tavalyelőtt lehúzták a kerítésem, de Laci bácsi megfoltozgatta, és dühöngött a sok légy miatt.
Mondtam neki, hogy ez falu, itt állatot is tartanak. A szomszéd pár deszkával meggátolta, hogy a kerítésig jöjjenek a bikái, hát nem szóltam. Jobb a békesség.
Ugyan próbálkozott, hogy kéne neki a kertem, de mondtam, hogy a fiatal gyümölcsfáim közé nem engedek állatot.
A másik szomszédjában  is kárt tettek a marhák, hallottam róla, de gondoltam, rendeződött a dolog.
A napokban viszont újra lenyúzták a kerítésem, lelegelték a málnásom, és eltörték a budi mögötti vasbetonoszlopot is.
Ezt már nem hagytam szó nélkül. Megkerestem a tulajt, hogy hozza rendbe.
Ő azt mondta, hogy rövidesen elviszi a marháit, de még iszapos a kútja, várni kell.
Mondtam, engem nem az érdekel, hogy mi van az ő portáján, ha krokodilokat tenyészt, és nem csinálnak nekem kárt, az sem zavar. A málnám kinő, de a kerítésem nem. Azt állítsa helyre.
Ma megkerestem a nénit, s megkérdeztem, mit intézett anno köztes szomszédunkkal. Nem nyugtatott meg.
Elmentem a polgármesterhez is, hogy ő mit intézett, hiszen nála is pattogott az ügy.
Hát ő is tudja, hogy már majdnem kész az új tehéntelep, várjak egy hetet, és utána intézkedjek a jegyzőnél. Nem az ő hatásköre. Ő ebben nem tud segíteni.

Jól kezdődik.
A következő találkozásunkkor rá fogok kérdezni, milyen határidővel állítja helyre a kerítésem.
A következő lépésem, ha nem hajlandó, akkor tértivevényes levélben közlöm vele, hogy megbízok egy vállalkozót a helyreállítással, s a számlát benyújtom neki. Természetesen erről kap másolatot az önkormányzat és a jegyző is.
Nufi nyugtat, hogy nem kellene összeveszni senkivel, de azt sem hagyom, hogy semmibe vegyenek.
Addig is reménykedem, hogy a pesszimizmusom vaklárma.  

2017. július 20., csütörtök

Anyukám a vonaton fő

Ma reggel elhozták autóval Jánosék. Tegnap vett nekem papucsot. Kipakolt, megnézte, hogy jó rám, és már fordult is vissza a vonathoz. Ma téglavörös riasztást küldött a meteorológia. Még dél előtt haza is akar érni.
Fel tudok-e nőni valaha erre a szintre?
Nem hiszem.

Tegnap a diófa alatt nagyítóztam ki Nóriék billentyűzetét. Fujitsu Siemens Amilo. Nem túl fiatal gép. A wifi kártyája kuka, a memóriabővítménye más sebességű, mint az eredeti. Nem is mertem újrainstallálni, mert akkor azt is venni kell bele. Viszont egy német és egy magyar billentyűzetből, meg az eredetiből átrakva a gombokat sikerült megjavítani. A belső fóliája volt ép a donornak.
A sárga felkiáltójel a fel nem telepített modem driverét hiányolta.
Természetesen az akkumulátora is rossz, és a tulaj már töltőt cserélt rajta, csak éppen 200mA-rel kisebbet tudót vett. Ettől, ha bemelegszik, akkor nem mindig indul újra gép. Ha volna benne új akku, azt kikapcsolt állapotban feltöltené, és ezek a gondok megszűnnének. Csepptöltőként bőven elegendő ez az adapter is.
Már USB-s wifiről használja, tehát kiemeltem a rossz kártyát is, meg lehúzva az akkumulátort, stabilan működik a noteszgép. Volna bele kártyám is csak az sem látja a wifi központot. Mint kártya működne. A win felismeri és telepíti a meghajtó programját is.

A turmixelőjük is megdolgoztatott. Két edényt lehet beletenni, és az egyik nem jó. 80-as szögből reszeltem célszerszámot a lyukasthorx csavar kiszedéséhez, mert a bit rendszerű (cserélhető csavahúzóhegy) nem fér be a lyukába.
Már utána néztem, honnan rendeljek csavarhúzót, aztán éppen nem adtam fel a rendelést. Nem akartam várni vele. Gondolván, majd az alkatrésszel együtt.
Na semmi szükség nem lett volna a talpának eltávolítására. Ott minden rendben teszi a dolgát. A késes edényeknek van olyan pereme, ami biztonsági kapcsolóval engedi elindítani a 'rágógépet'. Na ilyen edényt nem hoztak, tehát a ritmus ismét megakasztva. Meg kell várni a kübliket.

Attila kirohanása egy számomra ismeretlen újságíróra ismét rádöbbentett, mennyire nem vagyok közéleti ember. Itthon is betévedek néha a kurucinfóra, meg az mszp honlapra meg utoljára az amerikai nép szavából idézett be valaki egy cikket Orbán fasizmusáról, és el is olvastam, de maradtam a bolond lukból bolond szél fúj hozzáállásnál, és keresek valami zenét kiöblíteni a mocskot a fejemből. Dühöngök én is, amikor valami akadály fog vissza, és nem rajtam múlik a haladás, aztán keresek olyat, ami elviszi az agyam róla.

Van már új papucsom, anyu lassan Miskolcra ér, és Nóri haza tudta vinni a noteszgépet. Bár közben eszembe jutott, hogy a belsejében pótoltam két hiányzó csavart a talpán a wifi modult takaró burkolatéval, és a 22-ből így hoztam át a 33-ba. Itt meg már elfelejtettem keresni hozzá, tehát még egyszer látnom kell a masinát.


  ***********
Nem kellett messzire menni érte. Itt maradt az asztalomon. Úgy tűnik, a meleg nekem is kihúzza az eszem.

2017. július 16., vasárnap

Gandikacsa

Szabadon akart megdögleni.
Haragszom rá.
Tegnap éjfélig kergettem, hogy jöjjön haza. De elbújt, és ma már nem került elő.
Az anyja meg le sem ...



Ma nekiestem a málnásnak. Megint magasabb benne minden gyom, mint a málna. Pedig már egyszer kipucoltam. Miközben ráncigálom ki a csalánt, a kórót, pereg a félérett málna a földre. Ha érte nyúlok, megcsíp a csalán, ha el is érem, egyet leszakítok, több megy a földre.
Nufi állandóan azzal biztat, hogy túl nagy ez a két kert.
De még nem nőttem fel hozzá. Még tolom a fűnyírót, a kaszát, a sarlót, és nyelek nagyokat, amikor a pofámba röhög a gaz. Megköszöni a teret. Én takarítottam ki neki előtte. A kultúrnövények meg csak éppen életben maradnak.



Reggel ismét Attila blogjával kezdtem a napot. Érzem a buktatót a logikájában, hogy a magyar paraszt a múlt századfordulón nem alkalmazkodott a zsidó tempóhoz. Nem akart több pénzt a holmijáért, csak amit ő akart, ezért a kereskedő nép központosította a vagyont, az erőforrásokra rátette a kezét, és utána tudott olyan hatalmi rendszert létrehozni, amiben adókkal, fegyverekkel kiszorította a életteréből a földművest is, és vele a természetben a természettel együtt élő lény logikáját is.
A városokba gyűjtött lakosság pedig távolról hozott csecsebecsékkel traktálva az indiánok mintájára gyérül, majd elhullik.



A tudás hatalom. Ma is. Tegnap Kínáról mondták el a rádióban, miként épített egy afrikai ország területén óriási hadi bázist, és az az ország ettől a védernyőnek nevezett megoldástól már Kína tulajdonának is tekintheti magát.
Beengedtük Európát? Be. Beengedtük a NATO-t? Be. Tettünk valamit az új nagybirtokos rendszer ellen? Nem.
Beengedtük a nyugati médiát? Be. De már a Szabad Európa rádiót sem lehetett a határokon kívül tartani. Pedig akkor még épült az ország.
A sok kivándorló ember valóban azt hiszi, hogy a csecsebecséktől fogja jobban érezni magát. Az elcsaltak helyére pedig jön a még szegényebb, és butább.
A hetvenes években a városi első generációs emberkék vették a hétvégi telkeket, és vitték a gyerekeket is. Valami élt a múltból, a zsigerekből. Nekem már anyu is Miskolcon született, nem is volt telkünk, nem is szoktam hozzá a földhöz. Az eszemmel már tudom, hogy hiba volt. Nekem is a csecsebecséim a fontosak, és utána nyögök az összegyűlt kerti tennivalók alatt.
Én is az a buta vagyok, aki idejöttem, és 'sokk' a tennivaló. Megroppanok alatta. Nem érdekel, mert ebből a fuldoklásból amíg leér a lábam, ki tudom emelni a fejem, és közben megszülöm, kiizzadom a lábtempót, a kartempót, és csak akkor megyek a mély vízbe, amikor már siklom a 'víz' felszínén.
Még a butát meg akarom magyarázni.
Aki a melegebb éghajlatról jön, annak a mi növényeink ismeretlenek. A legjobb szándékkal érkező pálmatudor sem fog itt tanyát verni, legfeljebb a markát tartja a segélyért. A borsodi cigányokat is visszazsuppolták Kanadából. Alkalmatlanok voltak a beilleszkedésre.
Itthon még tudtak vasat gyűjteni, lomizni jártak a fővárosba, és erre a szomszéd falvakban is elvannak valahogy. Ők bontanak. Mi pedig nem építünk.
Fészbukos megjegyzésre szakadt ki belőlem nemrég, hogy értelmetlen szegényezni. Ezt az országot mindig a szegények építették, és sok gyönyörű táj, épület, műalkotás maradt utánuk.
Aki innét elmegy, az elmegy máshová szegénynek. Ha beéri a csecsebecsékkel, akkor is idegen marad.
De nézzük meg Németországot. Az 1900-as években hányszor volt koldus szegény? Kétszer minimum. Elmenekültek az országukból? Frászt. Felépítettek egy jóléti államot, ami már másnak is tetszik. Jó a marketingje.
De olvasok Svájcról is érdekes történeteket. Egy magyar írta, hogy közintézményt kellett felszerelnie mindenfélével. A történet lényege nem a felújítás, hanem a szemlélet.
Bár kis összegből kihozta volna, de kioktatta a főnöke, hogy amit a községben meg lehet venni, azt onnét kell, amit a szomszédból csak, azért a szomszédig kell elmenni, és ami az országban nem készül, azon el kell gondolkodni, vajon tényleg szükség van-e rá.
No itt az a szemlélet, amit nem ártana meghonosítani.
A Szent Korona országa nem volt egy nyelvű. Ezt már belénk verik az iskolában is. Az idetelepített lakosság jött bányászkodni, ipart művelt, és így tovább. Itt komjátiban az öreg házban találok olyan orrkarikát, zárat, patkót, egyéb terméket, amit az ide települt svábok, tótok kalapáltak, hoztak létre, és ha genetikai különbséget nem találnak közöttünk, az elárulja, hogy volt itt átjárás, nyelvcsere ide is, oda is. Akit békén hagyott a politika, az alkotott. Megélt az alkotmányaiból. Csecsebecsékre meg jóval kevesebbet költött. Tudott örülni még egy vég selyemnek is. Kincs volt a kelengyés láda is. Még olyanról is hallottam, hogy koporsónak is használták.
Ma meg a két magos pentium már ócskavas, pár év után csak veszélyes hulladék. És vajon hány mázsa málnát kellene termelnem egy mai számítógép értékére?
Igaz, a málna sem örök. Leszedés után vagy megesszük vagy fagyasztjuk, esetleg más módon tartósítjuk, mert különben mehet vissza a komposztra.
Semmi nem örök. A kiskacsám sem. Tegnap éjjel elkeseredetten mondtam neki, hogy ha nem én foglak meg, nem éled túl az éjszakát. A macskák nem anyádhoz visznek haza.
Már csak egy kis kacsánk van a négyből. Ezt kell megvédenem önmagától.
Mondjam párhuzamnak, hogy Magyarországból is csak egy töredék, és nekem, nekünk kell megvédeni magunktól. Mert a tisztes szegénység odafigyeléssel jár. A gazdagságot meg nem ismerem.

2017. július 4., kedd

Lapát, kaszát!

Ezt a káromkodást még a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanultam Bollobás tanár úrtól. Alkalmazom is érzékeny fülű környezetben.
Most viszont a kaszával volt két barátkozós napom.
Miután kétszer is eltörtem a nyelét, pedagógushoz fordultam. Megkértem Ferit, mutassa meg, hogy is kell ezt csinálni.
Megmutatta. De a legfontosabbat is. A csavaros rögzítésű kaszabilincs egy szem szamócát sem ér.
Jánostól kaptam másikfélét, és keményfából faragtatott Feri velem éket. Addig vertük a helyére, amíg már nem mozdult meg. Utána vízbe mártottuk, és azóta nem törtem el egyszer sem.
A fogás is fontos! A bal kezem 180 fokkal meg kellett fordítanom, és így a jobbal rántok rá, azaz ami nekem nem állt kézre, mert balos vagyok, most így fog beidegződni.
Kisebb energiával, szinte nem is lihegve vágtam le a nagyját az udvarnak.  A korábban kezelhetetlennek tűnő lefeküdt füvet is.
Ma már ugyan nem voltam sztahanovícius hangulatban, meg a harangidőzítőt is kivallattam. Este nyolckor még nem kapcsolt be, de holnap reggel 5-kor be fog.
Ezt is gyakorolni kell.
A vadkörteültetvényem is kigazoltam, és a 22 után a 33-ban is kipróbáltam a kaszamozgatást. A kukoricás helyét már fűnyíróztam a múlt hónapban, de két virág (gaz) ellepte rendesen. 10-12 perc alatt levágtam. Kezd megjönni az önbizalmam.
A kasza szarvát, vagy fogantyúját - nem tudom még a szakszavakat - szorosra ráspolyoztam először, hát meg is repesztette a nyelet hosszában. Csak pár centit, de jobb a békesség. Tovább igazítottam, és most ragasztóval raktam bele. Holnapig rajta hagyom a pillanatszorítót.

Rápróbáltam egy Sokol 403-ra az új generátorom jelét.
Nem az igazi. Nem a generátort hibáztatom, hanem a közép hullám minden kompakt fénycsőből eredő zajt összeszed. Igaz, a hosszú hullám is.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a kapcsoló üzemű tápja is meggórja a rádiót. Biztos azért van modding a jutubin. 50Hz-es tápot dömöcköl bele egy tulaj a dobozába. No meg optós leválasztást csinál az USB csatlakozójára.
Ez utóbbi egy csöves készülékné lehet hasznos.

Elolvastam még Attila bejegyzését az ajtóberakásról. Mintha magamat látnám egy-egy új munka előtti pánikomban. Vajon összejön-e a megoldás?
Aztán átbillen valami, és nekikezdek.

2017. július 2., vasárnap

Szombaton ellátogattunk Perkupára

Megnéztük Erikát. Integetett a hintóból. Itt a filmecske róla.



Volt műsor is a református templomban. Az udvarra telepítettek kivetítőt. Sajnos nyári napon ebből szinte semmi sem látszott.
A templom dugig, a templomkert szintén. Bélával lehetetlen volt bejutni. Még az eső is besegített. Hamar visszafordított.
Nem jöttünk egyből haza, Nufiék sétáltak a faluban, én meg kiültem a templomkert elé a patakpartra. Hallgattam a kihangosított éneket. Legalább nem volt a sok mókamester zavaró szövege aláfestésnek.
Pár perc múlva a polgármesterünk is kijött a tömegből egy cigarettát elszívni. Vele beszélgettünk Komjáti fejlesztéséről, a vízművek, a kultúrház, a fedett busz és vonatmegálló építéséről. No meg arról a két három gazdáról, aki hagyja összedőlni a házát, pedig ebből kettőnek kőműves a szakmája is.
 

2017. június 30., péntek

Fából vaskarika

Attilának villanyos műhelye van, én meg fakaput javítok.
De ennél  találóbb a cím. Valóban keményfából vágtam ki koronafúróval két centi vastag alátéteket. Kapupánt csavar alá.
A régi összekötő léc kézzel lemorzsolható lett a kapuszárnyakról. A kapupántot ki lehetett gombolni a függőleges lécekből. Na nem mindet, de a régi fa engedett.
Szétcsavarozni is művészet volt. A csavar végét elverték laposvágóval, nehogy leessen. Zöld festékkel lefestették a rozsda ellen is.
Kis satut fogtam rá az egyik oldalon és azon dugtam át keresztrudat, az anyát így is rángató mozgással lehetett megindítani. Érdekes módon egy sem szakadt el.  Mind lejött.
Most jönne a lényeg. A kereszttartót új fára cseréltem, ám a meggyengült függőleges elemekben nem bíztam meg, és nagyobb terhet sem akartam az tartó oszlopára fölöslegesen, és az új kapupánt csavarok is véknyabbak az eredetinél.
Erre jött az ötlet a keményfa alátéttel. Így a régi fa friss fák közé satuzva talán tovább bírja. Mondjuk, amíg élek. Akkor már elégedett leszek.
Felülre pedig mégis került tetőléc. Nagyobb hibákat találtam, többet kellett takarnom.


 Ez volt az első nap vége.
 Odalenn a karikák.
 Így néz ki szemből.
 Valamiért megismételtem a képet. Biztos nagyon jó volt.
 A második nap eredménye. Immár két léc kicserélve.
 Egy kicsit közelebbről.
 A morzsalék és a szerszámok.
Íme kívülről.
Ilyen lesz a másik szárnya is.
Ha pedig kész, akkor oszlopcsere és a két oszlop közé a földben egy vasbetonsáv is lesz.
Nufinak tetszik ez a zöld szín, tehát zöld lazúrt kell rákennem.
Akkor nem lesz ennyire feltűnő a patkolás. Igyekszem a ház jellegét megtartani.

Este még a kis haranggal akartam foglalkozni, de Gizike nem szerezte meg nekem a harangláb kulcsát, mert a néni kórházban van, aki őrzi. A lányát meg nem akartam zavarni este hét után. Láttam, hogy itthon a fiuk. Mit alkalmatlankodjak?

A héten még volt egy fontos feladatom. Ferinél rázott a daráló.
Villanyszerelési hiba. Úgy sikerült neki bekötni a konnektort, hogy hosszú vezeték végén villásdugóval csatlakoztatta a hálózathoz. Azt pedig kétféleképpen lehet csatlakoztatni a dugaljba. Az egyik módon kimegy a védőföldre a villám, a másik irányban nem.
Először leütöttünk egy földelő szondát a daráló mellé és meg is locsoltuk. Azután átfűztem a rendszert, hogy mindkét irányban a védőföld védőföld maradjon. Ja, azt nem mondtam, hogy lóg még rajta két lámpa is kapcsolóval.
A kapcsolón szerencsére nem volt megérinthető fémalkatrész és a lámpák is fejmagasság fölött laknak.

Megérkezett a műszerkém is Kínából, de annak másik bejegyzés írok, ha már minden csínját-bínját kitanultam.
Eddig még okosabbnak tűnik, mint én.

2017. június 27., kedd

Kutaszkodtam megint

Visszafelé haladva az időben, vagy pille módjára az események között repdesni az én világom. A rend még nem született meg a fejemben, de talán soha nem is fog.
Péter ma bekukkantott, hogy húzzuk ki a kútjából a hat éve beesett vedret. Igazi KUTaszkodó lettem a macskás (bal)eset óta. Sikerült.
Olyan vagyok, mint a kisfiúk között a labdatulajdonos.  Őt mindenképpen beveszik a focicsapatba.
Nekem volt kampóm és lámpám is.
Na jó, nem lovagolok tovább a témán. Sokadik húzogatásra beleakadt a kampónak hajlított vasdrót, és napvilágra került a régi szerszám.
Locsolásnál már akadály lehetett a nyári alacsony vízállás miatt.

Meg kellett igazítanom a fehér FSC notebookban a processzort, mert nem akart dolgozni. Megártott neki a meleg.

Megjött a két Borbola könyv is. A Tutanhamon számadó -t végigolvastam egy szuszra. A Magyarok istenét még nem.
Ez még nem jelent alapos olvasást. Első átfutás csak. A Gardiner transzliteráció nyomán született értelmezés mellé még az elején felvázolt egy másik lehetőséget is,  Kidolgozásra alkalmas, ám van annyira nehéz olvasnivaló, mint Fejes Pál epigráfus könyvei. Csak azért is tömöm vele az agyam. Ki kellett irtani belőle az Orion tévés kudarcom logikáját.  Bár nem tudom más vonalon folytatni, mert szétkötözgettem az eltérítő tekercsét, és a szakadt fojtókat mindenképpen újra kell pedernem az összerakáshoz.

Aztán jöhet holnap egy kis kaszálás. Bár mára terveztem, de jó indok volt a kút a mai pozitív élmény kipipálására.

Nufi kiöregedett telefonja helyett talált a Vaterán újnak árult 4s verziót az almák közül. Nyomoztunk, mit is jelent az S betű, meg van-e errefelé 4G lefedettség, aztán visszatértünk a kereskedőhöz. 50db-ot hirdetett meg akcióban 19 ezerért darabját. Külföldi beszerzés 3 nap plusz posta, nagyjából öt nap alatt a boldog tulajdonosnál a kütyü. Csak előreutalással.
Nufi kiszúrta, hogy nincs visszajelzése egy sem. Akkor nem kell.
Jó, de én ráeresztettem egy kérdést, hajlandó-e utánvéttel feladni, mert ha jó az áru, kifutott termék raktáron maradt sorozata, akkor akár beteheti azt a pénzt, és én megrendelem.
Kitért, hogy nem illik bizalmatlannak lenni.
Csakhogy ez kereskedelmi mennyiség. Öt napra meghirdetett akcióban közel egy millió Ft, ha mindre talál vevőt. Nem ismerem a margint, de a kereskedők nem szívbajosak, biztos a másik felét megtartják.
Ez azért már megér egy kis befektetést, ha komolyan gondolja.
A garanciára feltett kérdésre : 'beszállítói garanciát' ír.
Kettővel mögöttem már lecsalózta valaki finoman. Ma pedig újra megnéztem a Vaterán a 'termék'-et. Eltűtnt.
Nem érdekes?
A Vaterán nincs pénzvissza garancia, csak felhívják a figyelmét a vásárlónak, ellenőrizze az eladót.
Már nem volt hová beidézzem a szabályzat szövegét. Ja, és nem csak a telefonjait vette le, hanem az órákat, és a harmadik hirdetett motyóját is, amit nem jegyeztem meg.

Szerencsénk volt... mondhatnám, de Nufi orra szagot fogott, én meg a magam módján értelmeztem a szagot. A visszacsatolás a rendszerben pedig igazolt.

Már csak ezt a meleget kell belaknom, mert inkább így éjszakára indul el az agyam, nappal csak szédelgek.

2017. június 25., vasárnap

Második harangszó

Nufi rövidesen megy a templomba. Én meg folytatok valami befejezetlen és befejezhetetlen mókát.
Edit telefonja megkukult. Csörögni hajlandó, de beszélni nem. Egyenlőre töltőbe dugtam a két akkuját és holnapig hagyom rajta. A 24 órás töltés megmutatja, mire lesz még jó. De nem ettől áll el a szava. Elemről sem működik.
Egy nap haladékot kapok rá így.
Tegnap meghegesztettem a gáztűzhelyünk eltört rácsát. Szép nem lett, viszont nagyon ronda.... hogy a mai szóhasználattal éljek.
Ez a vasbigyó tartja a láng fölött az edényeket. A régi tűzhelyen még öntöttvas, azzal, ha letörik, nem is tudtam volna mit kezdeni. Ez meg hajtogatott, ponthegesztett motyó.
Harmadik nekifutásra a János hegesztőtrafójával sikerült odataknyolnom. Az én hegesztőmön elszíneződött tekercs mutatja a túlterhelés nyomait. Kár volt kölcsönadnom.
Pedig még most jön a komolyabb munka. A leendő kapuoszlopok vasbeton vázát összevarrni, meg a felnikre a vasakat. Azokból lesz a fatároló betontuskó alapja és a kapanadze generátorom földelése.

 *********

Abbahagyom a tévéjavítást. Értelmetlen kerülgetni a lakásban, mert még az anyagköltségre sem költenek a tulajok, és csak az időm megy vele, miközben a gaz már hónaljig ér, és a kinti terveim is csúsznak-torlódnak hátrébb.
A begyűjtött ó tévéimet veszem elő, ha mégis kedvem támad lubickolni a múltamban.
Sőt, még a favágás is rám vár.
A nagykapu keresztdeszkázása is.

2017. június 19., hétfő

Hol zuhi, hol forróság

Na ehhez hogy alkalmazkodjunk!
Béla tévéje is produkált pár értelmetlen hibát, erre kicseréltem, de Nufinak nem tetszett, most visszaadtam.
Legalább alatta is lemostam a polcot, mert ezért senki sem emelgeti.
Alakítom a másik szobát is. A hét végén itt alszanak anyuék, haladnom kellene a lapos tévével. Ez is LED-es lesz, szintén LG. 24V kellett neki, és valami 3A fölötti fogyasztást írtak a hátlapjára. Akkutöltőt puffereltem meg a javításhoz. 23.6V lett a végeredmény, és a mutatója fél ampert sem jelez. Gondolom, induláskor kell neki nagyobb áram.
 A LED táplálására segédtápként 240V-ot mérek, de nem kapcsolja rá a fényforrásokra. Távirányító nincs hozzá, műsorforrás meg a fa alatt nem volt tegnap. Ma kiszámolom, mekkora műterhelés kellene neki, aztán folytatom, .. amint a két asztalt felszabadítottam a másik szobában.
Pihenésképpen a DDS szignálgenerátorokat lesem a jutubin. Várom már nagyon az enyémet. Kínából, vagy eu raktárból, az nem derült ki. Banggood rendelés. Most először... ez a próbarendelés. Korrekt kereskedőnek írják le, és a 30 napos érkezés valószínű. Nem vagyok türelmetlen.
A mosógéphez megjött a kondi, azt beépítettem. Az eredetinek csavar állt ki a 'fejéből', ennek semmi. Fúrtam öt lyukat a hátlapba, és két gyorsszorító szalaggal fogattam fel. A zárlat elkerülésére kettévágtam egy gyógyszeres fiolát és a talpából ütközőt csavaroztam a kondi mögé, az elejét pedig az érintkező sarukra húztam sapkának.
Rázkódós fajta a Zanussi, nem lenne jó a csillagszórózás mosás vagy centrizés közben.
Pihentetőnek ma még az új egeremet kellene szétkapni. A görgője többet forgat vissza, mint előre, és fordítva, ha tekergetem egy irányba. Visszatettem a régit. Most úgyis jobbkézre esik,

********

A hét végén itt járt Béla huga és anyuék. Nufi teljes gőzzel főzött, takarított, utasításokat osztogatott, macskázott... szóval mindenki elégedett volt. Még fényképezni is elfelejtettünk.
Pénteken hoztam el Miskolcról 'eleinket'. Anyuékat otthonról, Margót a Tiszai pályaudvarról. Anyuék hazavonatoztak. Szombaton pedig visszavittem a nagynénit. Laci bácsival Pingyom volt a következő program. Jókora zuhi állított meg a konnektorszerelés közben. Fedett helyen szundítottam a végéig. Hazafelé baleset miatt állt a sor. A kanyarhoz közel sodródott le az útról személygépkocsi. Volt kinn mentő, tűzoltó, és nagyobb teherbírású hatkerekes kaptatott fel az emelkedőn, mikor végre elengedtek minket a rendőrök. Gondolom, azzal húzták ki a roncsot, de nem biztos. Nem vártuk meg.
Rolandnak kellett kulcsot hoznom Mari néni kamrájához. János - Roland apja - útba esett, meg a zápor is. A házuk előtt tombolt a legjobban, de megígértem, hát kiszálltam ázni egy kicsit.
Mire hazavittem Laci bácsit, már el is állt.
Anyuval még beszélgettem a szobában, azaz ő beszélt, Laci bácsi tévét nézett. Velem szembe a tévé. Robbanások, repülő autók, motorosok, torzsalkodó emberek, és rajtam tört ki a fáradtság. Nem fizikai, egyszerűen haza akartam jönni. Nem számít, hogy Zsarnai piac lesz reggel, elköszöntem, és csak tankolni álltam meg.

Egy kiskacsánk megint elhullott. Eltemettem az almafák alatt. A többiek jól érzik magukat. A kút már tiszta vizet ad. Eltekintve a macskaszőröktől.  Az még sokáig jönni fog.
Még elültem a kapu előtt hosszabban. Milyen sorrendben kell a javításhoz kezdenem?
Az első lépés a kiskapu és a nagy közötti oszlop. A talpa terméskő betonban, Azon csúszik lassan a téglaépítmény. Az tolja rá a nagykapu bal szárnyát a jobbra, és már mozog a földben a fa oszlop is.
A jövő héten ez lesz a munka. Nincs kecmec, mert rövidesen a földön találom a nagykaput.

2017. június 14., szerda

A macska az úton már túl van a dolgon, és nélküle száll az idő...

Régi KFT szöveg. Lehet, hogy a jutubin meg is lehet hallgatni, akkor belinkelem.

Napok óta egyre büdösebb lett a kutunk vize. Télen rövid csövet tettem a szivattyúra, és csak két vödör vizet húztam ki naponta a madaraknak. Nem tűnt fel semmi.
Jánosék a hét végén betonoztak, nekem pedig meghagyták, locsoljam a betont naponta legalább egyszer. Ennél ezerszer többet is megtennék, hát gondoltam, nagyobb mennyiséget viszek át, nem ott húzom vederrel. Legalább megtisztul a kút, biztos a belehullott tűlevelek rothadnak benne.
A szürke kádam legalább 50l-es, és a bringa-utánfutóra telepítettem, úgy húztam át, de két-három fuvar után sem tisztult a vizem.
Ma bevilágítottam a kútba, de semmit sem láttam. Tegnapi szendrői túránkról hoztam haza ababilincset, vissza tudtam cserélni a hosszú slagot, és adtam az élvezetnek.
A víz persze majdnem gyorsabban jön, mint amit a szivattyú ki tud húzni. Még mindig nem láttam meg semmit.
A vízmentes reflektort kellett hosszú kábelre szerelni - stílusosan leégett búvárszivattyú madzagjára : -) - és valami fehéret pillantottam meg a húzós kút vascsöve mellett.
A vaskút nehéz beton-zárólapon vagyon csavarral rögzítve, és egy kitörésnyi hely volt a macskának a beeséshez. Meg is találta.
Nekem pedig ide-oda kellett mozgatni ezt a monstrumot, hogy feljöjjön a víz tetejére.
Volt még egy gyanús rész, és az győzött meg igazán. A szürke kádban szőrcsomókat találtam.
A lámpát szinte a víz színéig eresztettem le, akkor volt rendesen kivehető, hogy macska vagy kutya.
Kerestem egy vödröt, de nem voltam biztos, hogy azzal ki tudom húzni, inkább tovább agyaltam. Vastagabb drótból hajtottam kampót, és átmentem Pétert kölcsönkérni az asszonytól. Még nem tudtam, mekkora feladat kivenni. Vagy felhúzni, vagy a lámpát mozgatni jó lesz. Nufi undorodik a hulláktól, Péter meg szokott macskát temetni. (Majd megkapom tőle, hogy ő nem macskasírásó... )
A végén nem volt nagy kunszt. Leengedtem a kampót, a lámpát a húzós kút csőrére akasztottam, és pillanatok alatt kivettem a dögöt. Bele a kikészített műanyag vödörbe. Péterrel még megástuk a sírját a 'Kedvencek temetőjében'. Hátul a birsfákhoz közel.
Most pedig járatom a szivattyút, meg töltöttem bele fertőtlenítő folyadékot.
Amikor az árvíz volt itt, akkor osztották a faluban. Én még nem voltam itt, de anyunak odaadták.
Most naponta egyet belelocsolok, aztán pár óra múlva kihúzatom a vizet, és amíg  nem lesz tiszta, a másik kutamból hozok vizet a madaraimnak.

Mindig történik valami. De hogy ez melyik macska lehetett, azt nem tudom. Zömében fehér, a fején fekete folttal. Nem is a mieink valamelyike. Lehet, hogy harcolt itt, és veszített?
Holnap még egy rácsot odafabrikálok, és kisebbre húztam a lyukat is, ahol a slag csöve kijön.

********************

Hatékony ez a fertőtlenítő. Eltelt egy óra, és már nincs szaga a kihúzott víznek.
Kapott még egy zacskóval. A lámpát visszatettem, és benne is hagyom holnapig. Felhúztam a várható vízszint fölé.

**************
Volt két kádnyi zavaros víz, majd kezdett tisztulni, meg közben még ide-oda szétlocsoltam a mélymulcsra, és végül nagysokára zavaros lett és megállt a szivattyú. Azaz elértem a kút fenekét. Ma már nem bántom, de holnap párszor ki kell húzatnom az összes vizet.
Amíg macskaszőrt hoz ki a szivattyú, addig nem adok a baromfiknak belőle inni.

Hál'istennek jó lehet az immunrendszerük, mert meg sem kottyant eddig.  

2017. június 8., csütörtök

Kicsi kacsa

Azt mondták itt nekem, hogy a vadkacsa színezetű hápik nem ülnek le.
Nálunk leült. Nem is olyan régen egy reggel már kinn volt az udvaron, pedig a tyúkól még bezárva.
Este megkerestem, hová megy haza.
A disznóólba fészkelt be a dobozok mögé.
Azóta szenvedek az esti zárással, mert a tölgyfa ajtó akad, és ezt is szöggel rögzítették, vagyis roncsolás nélkül levehetetlen, az alja meg nem kopik.
De most nem a műszaki rész a fontos. Tegnap négy apróság totyogott elő a kacsanagysád mögött.

Gyorsan fellármáztam Nufit, hogy jöjjön fényképezni.
Jött is. Nekem addig is volt teendőm, mert a csibealomból pár már ott feküdt agyonnyomva a fészekben. (A japán csirkék már nem akkora meglepetés, ők korábban is keltek nálunk.) Ki kellett hoznom a hullákat, miközben a két japántyúk röpdösve támadott rám. Hiába vártam volna, hogy eltávolodjanak a kicsikkel, mert a még élő csipogósokat ki kellett szedni a kosárból. Ők meg pánikhangot adnak ilyenkor.
Ezután már nyugi lett. Kicseréltem a fészek szénaalmát is. Este szépen újra belakták. Záráskor nem volt támadás.
A négy kis kacsából kettő kinn maradt. Őket kézzel vittem az anyjuk alá. Még tartottam ott is támadástól, vagy hangos vészsípolástól, de a két kicsi is jól tűrte a szállítást, az anyjuk is a szokásos esti szuszogással fogadott. Letettem elé, és bezártam őket.
Reggel is csak szuszogás volt nyitáskor.
Nem jött elő senki, csak amikor már a tyúkokat is kiereszettem, és a két gácsér előkergette a mamát. Pár perc múlva a négy csöppség is megjelent az ajtóban, és ők is jöttek ki rohangálni.

 

2017. június 7., szerda

Mire megszokom valamit....

... ezt a mondatot be sem fejezem. Mindenki utána tudja gondolni.
Reggel kiértekezésben írtam választ Attilának a reagjára, és kijelöltem a nem vagyok robot négyzetet. Erre elkezdett velem szórakozni az ellenőrző program, és a végén újra be akart léptetni, majd eltörölve a beírást jelezte, hogy a böngésző elhalálozott.
Mindezt a tableten, aminek nincs cache-e erre a célra.
Dühömet levezetendő átmentem a 22 kapuját lefényképezni.
Most tölti át a gép memóriáról, aztán kiválogatom, melyiken látszik a problémám.
Szóval van egy hatalmas kétszárnyú kapu. Két-két vaspánton függ, és tölgyoszlop tartja.
A tölgyoszlop mozog a földben. Ezt vasbetonból akarom kiváltani. Kicserélni, bár ha csúnya lesz, beborítom fával a látvány kedvéért.. A két oszlop közé szintén vasbetonozni egy csíkot, hogy a távolság télen is közel azonos legyen, mint nyáron.
A kapuk fáját pedig szeretném megtartani. Sajnos a kereszttartóknál elég gyenge.
 Ilyen kívülről.
 A két szárny már leszállt, hosszú emelgetéssel lehet össze pászítani.
 Ezen látszik az oszlop is.
 Ez a kiskapu javítása. Kívülről a csavarok feje alátéttel.
 Ez belülről.
 Eredetileg szöggel volt. Azt fúrtam ki a csavaroknak. de nem jó.
Ronda is, és mozog is a csavar oldalirányban. Kb hat éves a megoldás.

*********
Még folytatom, csak most reggeli-
*********
 Itt egy telibe kép a méret elképzeléséhez.
 Ezek a tartóelemek korhadtak nagyon.
 Már félve nyitom-zárom.
 ... hogy mikor hullik darabjaira.
A merőlegesről szólni sem érdemes.
A három téglás oszlopot pedig csak a betonelemek után szeretném újrarakni.Mármint  a két kaputartó cseréje után.
Ha csak a Z elemet és a kart cserélem újra, akkor sem merem fenyőből. Gondolom, tölgyet kell hozzá vennem.

2017. június 6., kedd

zuhi


A hosszú hétvégén elfogyott minden kaja itthon. Vagyis azok az ennivalók, amitől szerettem volna üresnek látni a hűtőt.  Igaz, a macskák kajája is, és ez borzasztó nyávogással és sündörgéssel jár Kilépni nem lehet az udvarra miattuk egyszerűen, csak mintha árvízben botorkálnánk egy macskafolyam kiöntéskor.
Ma reggel nem is mertem a konyhaajtón kilépni, csak a hátsó szobánál.
Mentem a boltba kenyérért és kutyakonzervért, meg száraz macskaeledelért.
Ebből csak a konzerv nem volt, ami a legfontosabb. Nemsokára irány Szilas. Ott nagyobb a készlet.
Amióta elment Edit, bezárt a maszek bolt, messzebb kell bevásárolni. Nagyobb bevásárlásra jó Szepsi, mert az csak 20km, és van Tesco és Lidl is. Aldit nem láttam.
A kisebbekért meg marad a szilasi zöldséges és a Coop.
Tegnap mosógépjavítás volt. Igazi tárcsás Hajdu. Nem forgott, csak morgott a motorja. Palika kapta egy főnöktől, nem is ment neki semeddig. Nem akartam pénzezni vele, meg vásárolni sem a alkatrészt. Az indítókondit ő vette meg, csak nem volt neki sürgős, mert télen odaadtam az enyémet, és azóta nem nagyon találkoztunk.
A lé-nyeg ebből a hosszú léből kifolyik... nem csak a kondi, a motor egyik tekercse is menetzárlatos lett.
Meg is mérhettem volna már télen a tekercseket. Az induktivitásmérő azonnal jelzi. Ha meg most jelentem be a motorhibát, az égés. Rendes cigány gyerek Palika, és mindaddig fel sem merül bennem a megkülönböztetés, amíg egy ilyen szituban esetleg kibújhat belőle is a harci vér.  Nem valószínű, de ott a fejemben belül ez is felmerül.
Jól körüljárom az előítéletem igaz? Pedig ez az óvatosság talán sok összeütközéstől megkímél.
Megoldás?
Van.
Pétertől kaptam tavaly mosógépmotort.  Látványosan régebbi, de nem akadt a csapágya. Lehoztam a padlásról. 230V-ról ez sem indult.
Lekaptam a kondit, és átmértem a tekercseit.
Biztató, jónak tűnt.
Rákötve az új kondenzátort, forgott.
Már csak miszlikbe kellett szedni, mert a tengelyvége el volt kalapálva, és nem volt rajta bakelit szíjtárcsa.
A félórás munkából lett egy délután. Előkeríteni a csapágylehúzókat, összeválogatni a működőképes alkatrészeket és mikor végre minden klappol, a mosógép talpát rögzítő három pálcikából csak kettő volt meg.
Este lett, mire át tudtam adni.
A tiszteletkörök folytatódtak. A másik mosógépből hozta el a pálcát, azt is vissza kellett cserélni. Az enyémet is be kellett mutatni, hogy még működik, pedig mondtam, hogy bízom benne. Őt is érte már biztos meglepetés. Ez az árnyalatkülönbség a bőrünk színe között akkor is hat, ha nem akarjuk.
***************
Még szét akartam szedni a motor tekercseit is, de az aluházból nem sikerült kiütnöm.
Este pedig kipróbáltam a motoros fűkaszát.
Nem vagyok elragadtatva tőle. Vagy sokkal vastagabb damilt kell rátekernem, vagy tényleg az acélkés lesz a megoldás. Csak azt az eladó nem ajánlotta bejáratós motorra.
Még zuhog kinn az eső. Van időm átgondolni.

2017. június 5., hétfő

Fűnyírás,fűnyírás, fűnyírás

Nagyjából e körül forog minden.
A földön húzható benzines most éppen jól működik, bár lenne még rajta tennivaló. Három kereke három magasságban gurul, de gurul. Mind a négyet a legmagasabbra fogom állítni. Laci bácsi kezelésében került le a földközeli állásba, pedig 2 cm nem nagy különbség, annyi a két beállítási lehetősége, ha jól emlékszem.
Viszont a 22-es ház kertjében már mindenhol lefúl a motor, a kenyérgőzös kaszát pedig állandóan eltöröm, kicseréltem a robbbanómotoros fűkaszában a hengert és a dugót, azzal kell levágnom a füvet. Még lehet, hogy nem a damilos fej lesz a nyerő. Van hozzá háromágú acélkés is.
Ez a hatezer forintos húzásom a tavalyi figyelmetlenégem okán keletkezett. Nem volt előre megkevert benzin. 1:25-ös keveréket igényelt a motorja, én meg 2T olaj nélkül töltöttem fel. A fekete, benzines kannát erre töltöttem tele a kúton, de úgy gondoltam, előkevertem. Nem volt piros a benzin. Vagy nem eléggé. Hamar kiderült.
Ez van. Hibázom, mint minden ember, és megtanít az élet, mint istene a vallásost, hogy a büntetés nem harag eredménye, hanem a bűn másik összetevője.
 Nufi éppen a rózsáit rendezgeti a fészbukra, a két kotlósom legalább 18 csibét költött ki, reggel külön odafigyelek, ne hagyják el a ráccsal elrekeszett ól előterét, mert a macsakaveszély folyamatos.
Tavaly egy egész alom tűnt el kikeléskor. Most egy hétig nem eresztem szabadon a baromfiudvarban őket.
Biztos lesz így is veszteség.
Első este még harcolni kellett Gizi kakassal is, mert naplemente idején kinyitottam a rácsot, ő meg amíg fel nem zabálta a kicsiknek beszórt gabonát, mindenkit kizavart az előtérből. Hiába akartak a kacsák is nyugovóra térni, nem engedte. Ha pedig be akartam avatkozni, csak rikácsolás és riadalom lett belőle.
Nehéz ám tyúkésszel gondolkoni!

2017. június 2., péntek

Le kéne szoknom a zokniról

Nem valami jó kilátás. Nufi nehezményezi, hogy a fűnyírás tönkre teszi a zoknikat.
Én meg egy városban nyőtt puhány kölyök vagyok, aki utálja a papucshoz rohadó izzadt bőr szagát, és inkább zoknit húzok még a szandálba is.
Ma kölönösen összekoszoltam a zoknimat.
A nagy kert sok fűnyírással jár. Hepén-hupán, hangyabolyon, derékig nyúlt csalánon, meg aminek még a nevét sem tudom, vonszolom a benzines ketyerémet. Van, ahol előbb kaszával, vagy sarlóval előkészítem a 'darálónak' a terepet, de szegény így is törik itt-ott.
Ma például a tolókar L alakú rögzítője tört el.
Meglepődtem. Nem is emlékeztem, hogy a másikat már megpatkoltam.
Most is ez volt a rend. Szögvasból faragtam hozzá újat, és a trabim hagyatékából maradt vastag csavarokkal rögzítettem.
Ekkor váltottam a zárt cipőt papucsra. Nem is volt már kedvem nyírni, de ki kellett próbálni.
A nemrég lenyírt területen tologattam óvatosan, mert furcsán állt a kereke.
Kibírta.  Nem esett ki. Nekem kellett kigombolni a lyukából a keréktengelyt.
Újabb trabantalkatrész került rá. Most az ajtórögzítő laposvas. Jó vastag, és épp csak menetelni kellett benne a lyukat, hogy kontraanyával visszatehessem a kereket.
Azt még nem is mondtam, hogy a fűnyírót csak vízszintesen jó szerelni. Különben folyik a benzin.
Ilyenkor felteszem az OBI-s padra. Kinyitható, a tetején satuzni lehet ezt-azt, de nekem sikerült már széttaposni az alsó merevítőjét.

Akkor pótoltam valamivel, de nyeklett-nyaklott, s most még a túloldaliból is kiesett a csavar.
Mindenre van számítógépes megoldás. Mármint PC házból lehet kivágni hozzá lemezcsíkot, de most jobb ötletem támadt.
Három  éve, amikor a Hondámon küszöböt cserélt a lakatos, elkértem a régit, mert pontosan akartam a lyukakat fúrni a kárpitrögzítő bolháknak. Akkor kijelöltem, kifúrtam és a  'sablonokat' félre tettem. Hát nem pont jó lett ide? Csak két centit kellett levágni, meg négy lyukat fúrni rá, és most jobban merevít, mint az új. Sőt. Még piros is. Bár az eredeti megfakult, de kicsire nem adok.
Már besötétedett, csak holnap tudom lefényképezni.
Közben pedig elővettem találomra egy füzetkét a Zsarnai piacon vett kincsekből.
Budapest tv leírása. Szinte új állapotú. Épp csak az idő sárgította meg. Nem használták javításhoz. A kapcsolási rajza szinte érintetlen. Élmény olvasni. A kapuzott AGC még impulzáltnak hívja. A középfrekvenciás AFC-t pedig külön elmagyarázza alkatrészenként.
Tudom, ez kevés embernek mond valamit, elég lenne a feldobott hangulatomról beszélni.

Mondjuk javítanivaló akad elég. A mosógép motorja is elunta a forgást. Még jó, hogy van tartalék. A felültöltőshöz külön keresni kellett hosszú vizes csövet, mert neki a gép alján a beömlőnyílás, és onnét  nem ért fel a csapig. Az elöltötősé felül. Azt pedig átvittem a 22-be megjavítani.
Szerencsére nem nagy a baj. Nem csapágyas, mert arra tippeltem. Csak a 16 mikrofarádos indítókondi üzemórája járt le. 7 dollárért rendeltem kettől Kínából. Nem sürgős, hát legyen olcsó.
Közben találtam 500V-os unipolar olajkondikat, de a 4db 4 mikrós nem való bele, bár a próba kedvéért rá fogom kötni. Biztos ami biztos.

2017. május 31., szerda

Sok egyforma kattintás

Hol a program kukiját kell engedélyezni, hol egyéb veszélyre figyelmeztetnek. Folyamatosan az életemet kell féltenem, mintha minden lépés előtt megjelenne a retinámon, hogy milyen baktériumok vannak épp a levegőben, és ha lerobbant a szervezetem, akkor miféle kínok között múlok majd ki a hatásukra.
Kedvem volna már visszatérni a jó öreg 8 bites Enterprise128 gépemhez, mert azon ilyen figyelmezetés nincs, csak lefeljebb egy áramszünetkor elvész a begépelt szöveg.
Persze kényelmesebb vagyok, semhogy ilyen visszalépésre szánnám magam.
Pedig volna pár vonzó tulajdonságom a régi (8 bites) életemből.
Tegnap előtt kapcsolóért kerekeztem le Szendrőbe. Visszaútnak Martonyit választottam. Nem éreztem túl jól magam, ezért nem akartam Rakaca felé kerülni. Hosszúnak tűnt az út, meg már voltam is arra. Ez meg torony iránt hegynek fel.
Sajnos az okos órám kimerült, mire az érdekesebb tájra jutottam. Még a Rakacai tó mellett feltette az áthúzott elem ikont. (lemerült az akkuja)
Némi kérdezősködés után a temető mellett felkutyagoltam a hegy lábára, és bevetettem magam az erdőbe. Keveset ülhettem rá, leginkább toltam, vonszoltam a bringát, és szakadt rólam a víz a csúcson. A másfél literes palackom felét már kiittam.
Rákót céloztam (volna) meg, de ott a hegytetőn a fák között nem látszik nagyon semmi, hát a jobbra tartó keréknyomon kezdtem leereszkedni.
Az új gumi jól vizsgázik, az agyváltó 7-es sebessége rossz, de lefelé a kontra és a fék együttműködött. Visszanézve megdicsértem magam, hogy rá mertem ülni, ám az első völgyig nem kellett sokszor leszállnom. (jó meredek) A keresztben fekvő vastagabb fatörzseket kellett, vagy a nagyobb tócsákat kerülni.
A völgy alján derékig érő csalánba érkeztem. Rövidujjú trikó, rövid nadrág. Jó kis csihány-puhi lett belőle.
A völgy szemben  meredek fallal fogadott. Inkább ereszkedtem jobbra a keréknyomban. Mindenhol fel lehet fedezni, merre dolgoztak az erdészek, favágók.
Mikor már sokat ereszkedtem, és mellettem balra kisebbnek tűnt a 'fal', átvágtam rajta, és aszfaltútra bukkantam. Jobbról egy kombájn, a háta mögött sárga busz.
Jó, megnézzük, melyik út lesz. A buszon Barakony felirat. Még pár száz métert mentem, majd megfordultam. Nem sokkal Szentandrás fölött jöttem ki az erdőből, csak egy kanyar takarta a templom-dombját.
Onnét már egyszerű volt hazajutni.
Röpke négy óra volt a kirándulás bevásárlással együtt.
Kár, hogy fényképező gépet nem vittem magammal. De talán megismétlem, és akkor feltöltött órával és fényképező géppel megyek.