2017. november 22., szerda

Apró betűk

Megint sok hibával fogok írni, mert tabletet hoztam az ágyba. Téli kényelem. Nufitól kaptam. Ezt is.
Most ismét Kosdi Tamás szöveget hallgatok. A koronáról gyűjtött tudását és a királyi központ mai állapotát videózó filmjeit ismertem meg korábban, most pedig az őstörténetünket összegző előadása és Padányi Viktor könyvének felolvasása után egy 1945-ben Washingtonban a magyar kultúrát képviselő diplomata könyvét olvasta fel.
Ez utóbbi szöveg pont a kommunista hangnemével lepett meg. No nem Sík Endre, hanem a Tamás választása. Egy 3o év után Szovjetunióból hazatérő kommunista, aki orosz feleséggel tér vissza Magyarországra, külszolgálatra megy a párt utasítására képviselni a magyar kultúrát... de természetesen lelkiismeretesen felkészül a feladatra.
Nem kötözködöm a mondanivalóval. A választott, maga a választás volt a kakukktojás, és a szándékra voltam kiváncsi.
Először is a külföldre szaladt magyarok jelleméről jó kis leírás. Apámat látogatva az NSZK-bán volt hasonló élményem, bár nem ebből az életminőségű csoportból kaptam mintát.
Tamás maga is beszél a múltjából - másik előadásban - a közgazdász végzettségéről, említi a tőzsdét és hogy angolul végzett valami iskolát.
Az az érzésem, fogtam az adását. A könyv vége az amerikai életmód szellemi satnyaságát és fizikai szépségét meséli el. A könyv 1966-ban jelent meg.

Ma levágtam az első saját nevelésű kakast. Délután már az utcára szökött ki az egyik fehérfarktollű. Remélem, nem néztem el melyik volt. Bár még kettőt szintén le akarok vágni. Csak bántják egymást, és lopják a macskakaját.
A zsigerelészhez a 22-ben tettem fel vizet, és nem rondítottam össze Nufi konyháját.
A kacsákat nem lehetett beterelni korábban, ők végignézték a kivégzést. Persze utána a megszokott módon betotyogtak a helyükre. Nem volt nagyobb riadalom, mint amikor ganajozok a tyúkólban.


2017. november 20., hétfő

hűs van

A napból egyre több megy el a kályhák előtt. Többet is alszom. A fagy miatt már nem merek betonozni.
Kidőlt a nagykapu oszlopa a 22nek. Ritkán nyitom ki. (Most Feri utánfutóján kellett villanyos dugót cserélni, mert kitört egy érintkező tüske, és belül is elszakadt a vezeték.)
Kitárva megmozdult jobban a szokásosnál. Visszacsukáshoz kellett erő meg támdorong is a függőben tartáshoz. Most a másik szárnya és a téglaoszlop tartja a kaput.
Mindegy, az utánfutón már minden lámpa szabályosan ég, amikor kell. A kapu mögé lerakott bálatekercseket is elfurikoltam a mélymulcsra.
Közben kiszaladt belőle egy-egy egér, és mielőtt még beszökött volna a házba, rá tudtam lépni. Papírdobozban hoztam át a macskáknak, mint valami krémest. Örültek neki a nyávogó kórus tagjai.
A futópad hibája még nem adja meg magát. Persze nem műszerész módjára javítom méregetve, hanem cserélgetem az alkatrészeket a panelon. Nem tudtam egyedül bevonszolni a másik szobába, a szkóppal meg nem akarok kitelepülni a macskák közé. Szépleány, vagy Dögönyke ott dörgölőzik azonnal, mert mit képzelek, hogy nem velük foglalkozom idekinn....
Éjjel pedig olvasom Pál kritikus elemzését. Bulányi György észrevette a felfuvalkodott Pál öndicséretéről szóló leveleiben a vallásalkotó önjelölt politikust. Akaratlanul is behelyettesítem az itt megismert egyházi figurákat a töténetbe, és a politikába is.
A politikai vonal persze egyszerűbb párhuzam. A vagyon mindig mások erőforrásaiből apródonként, vagy erőszakkal nagyban központosított érték. Aki ki tudta csalni és összegyűjteni, az meg tudja szervezni a védelmét is. Akinek csak ölébe pottyan lottó gyanánt, szét is fogja szórni.
Pál vagyona a hatalom érzete. Keresztényüldözőként is és önjelölt apostolként is. Már nem volt elég a test fölötti hatalom, a szellemiek között is első akart lenni. Bulányi György beidézi, hogy hol veszi magára Jézust, a megváltót, s kérdőjelezi, ingatja a 12 tanítvány tanait az ószövetség szellemiségének visszacsempészésével.
A politikai párhuzam pedig a három(féle?) politikai hatalomátvétel a huszadik században.
Ötven évnyi elemzés van a könyvben. Homályos tapogatózásból a hályogműtét hozta éleslátásig jutott el? Vagy fogjuk fel a halál előtt lejátszódó életfolyamatnak, mely most fordítva befűzött filmtekercsként játsza le az életet?
A hatalom működése kiismerhető a bibliából. Az élet értékeinek megismeréséhez sokkal inkább a népmese visz.
Miért kínzom magam mégis ezzel a vastag könyvvel? ... illetve az elemzőivel?
Még nem tudom.

2017. november 10., péntek

Katalin kaszálj el!

A gyermeknóta szövegét egy kicsit más pontokon bontottam szét. Pedig most nem polit-izélni akarok.
Nufinak felolvastam a tegnapi bejegyzésem, és neki nem ugrott be elsőre, miről szóltam... volna.
Hízelgett, hogy Móricznak vélte a szöveget. Azonnal hat rám minden olvasmányom. Most épp a Galamb papnénál tartok. A hihetetlen türelmű Énok pap elveszi feleségül az elkényeztetett úrikisasszonyt, és már a mézes hetek alatt ízelítőt kap a női szeszélyből.
Nem fogok túrkálni a múltamban, csak időnként kiráz a hideg, mitől menekültem meg. Lehet, hogy én is tudnék igazi könyveket megtölteni valós sorsokkal, bekezdésenként nyúlva a borospohárért, és vagy megértem volna a mai napot, vagy nem.
Ez már nem derül ki.
Reggel még átolvastam Attila mai kirohanását. Lerántja a fátylat a saját lábra állás szépséges szobráról, mert torzó az. Hiányzik keze-lába, de isten kell egy élő organizmus létrehozásához, kevés két ember. Asztalos nem lesz valakiből pár video megnézésével, és Géczy Gábor, vagy Molnár Géza sem kecsegtet gyors sikerrel, nyugodt élettel egy dzsungelbe induló úttörőt.
Időnként kiszakad belőlem is a városi elkényeztetett figura, s nyafogok az állataimra, növényeimre, de még egy futópad motorvezérlése is megdolgoztat, s eddig ellőtt patronjaim is vakölténynek bizonyultak. Ötetem van, de még mindig nem mozdul az a szemét gumiszőnyeg.
Aztán tovább gördül a kocka, a nyolcszög, s végül kerékké kopik. Akárcsak Attila rajzán.
Mégsem beszélném le a barátját a kalandjáról. Akiben van kitartás, az a függőleges sziklafalon is felmászik puszta kézzel. Ha beleesik, kijön a kútból törött lábbal. Asszonyt farag a kényeskedő dámából és férjet a tohonya melákból.
Két emberen fog múlni. Tudnak-e egy hullámhosszon rezegni évtizedekig.

2017. november 9., csütörtök

Katalin

El akart válni. Ő keres többet, de a férje erősebb. No meg az egész kocsma vajon ki mögé sorakozik?...
Ha Katalin sodrófával áll az ura elé, és maga mellé állítja a közös gyerekeket is a vita idejére, valamivel több esélyt kapott volna.
Férj uram és a rokonok is természetesnek veszik a megbolondult Katalin lefogását. Mindenki tudja, hogy a tehetséges nő többre lehetne képes egyedül. Pedig nem. Ha mindenki ellenében kellene saját lábára állni, akkor hosszú nélkülözéssel teli időszak lenne a holnapja. Persze bepróbálkozás több helyről is érkezik. Most is. Nőszövetség, meggyalázott asszonyok, özvegyek társasága szurkol neki. Bevallom, én is szurkolok, csak mérsékelten. Becsületből.
Nem jártam még Katalinnál. Nem is fogok eljutni hozzá.
Inkább azt érzem, hogy a lakásból vagy ki kellene tenni nevelt fiait, vagy neki kellene elköltözni. Mit sem számít, hogy nagyapja építette. Ennyi idő alatt már közös szerzemény a jog szerint. Csak azért, mert a habarcsban a nagyapja verejéke volt kötőanyag? Mára már csak ház. Vagyon. Érték. Katalin meg csak egy nő. Nem tudná tatarozni. A gyermekeit iskolában férfiak tanítják.
A féltestvérek jól megvannak. Már ha nem hőzöngnek a kicsik, hogy a napos szobájukból át kellett költözni a volt ebédlőbe. Ott is el lehet férni, meg buli lett az emeletes ágyra váltani. Nem sokkal kisebb a szoba, mint a nagyfiúké. Nevelő apjuk is később jut el egy-egy pofonnal... Bár amit pár pofonnal elintéz a nagyoknál, a kicsikhez leoldja a nadrágszíjat.
Mióta meg kiszámolta az öreg, hogy mennyi támogatás jár a lelencek befogadására, már jár az Obiba válaszfal téglát nézni. Lehet még az ebédlőből leválasztani alvófülkét.
Katalin nem véletlenül akar válni. https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/80/Catalunya%2BProv%2BCatal%C3%A0.jpg

2017. november 6., hétfő

Ping-pong

Ugrál a hangulatom két véglet között. Hol egészen jó, hol meg nem találom a helyem. Találtam megint egy pap könyvét. Pál apostolt elemzi. Tóth Feri emlegette, és megyek utána, mint ökör a kolomp után. Közben újra kezdtem a királyok könyvét is a bibliában, mert elvesztettem a fonalat. Dávid meg valami A betűs fiatal veszett össze, aztán Dávid fia teszi el láb alól a trónkövetelőt, mert az öreg megigéri, hogy nem bántja. A bosszú mégis zsigerből támad, csak nem azonnal.
No meg a vén haldoklónak küldenek egy fiatal ágyast, aki nagyon szép.
Hát csodálkozunk, hogy a mostani déli bevándorlók is eszköznek tekintik a nőket? Mintha ma is azon a színvonalon élnének, mint az ókori elődeik.
Vajon mit látnak belőlünk?
Nem fogom megtudni.. remélem.
Ma még felhasítgattam a maradék fát. Volt még egy kupac a farakás végében. Két év alatt bele is süllyedt a földbe, meg már nem akartam 5l benzint bekeverni a vastagjához. Nem fogyna el, és jövőre megint kopogna tőle a láncfűrész motorja.
Bár van még hátul kiszáradt fa, meg a 22 udvarán is. Meglátjuk.
Holnapra várom a futópadhoz rendelt tirisztort. MPL száma már van, de még nem mutatja a rendszer.
A másik szobába kályhájában elégettem egy csomó fakérget, meg fűrészport is. Nedves volt, de az füstölős kéménybe csatlakozik. Mármint a konyhából van ajtaja, és oda lehetett beakasztani a füstölni való kolbászt meg sajtot. Ember is elfér benne. Nem fog eldugulni.
A hét végén besokalltam a madaraimra is. A kakasok versenyt szarnak a macskákkal a teraszon, és a nagy gácsérok megint agyonverték - mint tavasszal Totyogit- a nyáron kikelt kicsit. Még mindig nem volt lelkierőm levagdosni az új kakasokat. A kiscsirkékből is megint csak egy maradt meg. A többit elkapta valamelyik macskánk. Egyszerűen nem tudom vezényelni ezt az udvart. Kellene egy csomó kerítésdrót, amivel be is fedném a baromfiudvart. Ezek a félig japán tyúkok úgy átrepülnek, mintha ott sem volna a kerítés.
A hét végén osztálytalálkozónk lesz. Talán az is feldobja a hangulatom.
Ma meglátogatott Péter is. Körbesétáltuk az udvart, aztán hamar továbbállt. Dicsekedtem a Bulányi könyvvel, de még nem megemésztett szöveg, és az első harmadnál tartok. Merre ne menjek? A MEK-en van fönn, onnét olvasom.
http://www.mek.oszk.hu/11400/11435/11435.pdf
Ha valakit érdekel, itt a link.
Floldódásnak meg Markos-Nádas-Boncz szövegeket hallgattam újra.
Majd csak túl leszünk ezen az őszön is!

2017. november 3., péntek

Lubic

Lassan megérkeznek a rendelt csecsebecséim Kínából. Itt van már a PC vallató PCI-ISA verziós panel. Megjött a tranzisztor teszter is. Először hülyeséget mutatott, majd az önteszt lefuttatása után olyan eredményeket láttam, ami más műszerrel ellenőrizve is hasonló. Az induktivitásmérő beállításban - multifunkciós - a többi ketyerémmel összehasonlítva nagyon eltér. Alighanem frekvenciamérésre visszavezetve kell majd kalibrálnom az összest. A frekimérőmben biztos vagyok, mert az egyik orosz kvarcórát beállítottam vele, és utána pontos lett. Az időalap kvarc melletti trimmer kondival... ha ez mond valakinek valamit.
A közös szobánkból kipateroltam a számítógépeket. Tabletre váltottam, de napló- és levélírásra nem vált be a MAC minitáblagépe. Olyan helyesírási hibákat visz az írásomba, amitől értelmetlenné válik a mondat is. Utoljára Attilának írtam magánlevelet, és állandóan vissza kellett mennem a szövegben, mert a gép jobban tudta, mit akarok írni, mint én, és pl. szétválogatta az igekötőt meg az igét. Megváltoztatta a szavak végét. Bár többször is visszaolvastam, mégis maradt benne értelmetlen szöveg.
Tehát az esti blogoláshoz kell legalább a notebook. Nagyobbak is a betűk.
Egyébként jót tett a hangulatomnak a napos idő is. Kitakarítottam a 22-ben működő gáztűzhelyem is. Tele volt már egérpiszokkal a tálcája, és a kávéfoltok is csúnyák a tetején. Még le kellene szednem a sütőajtó fogantyúját is, és lefesteni. A tükrös bevonata rozsdás, és nem szép látvány.
A leszakadt sárleffentyűt is visszacsavaroztam a Hondára. Pótolni kellett a gumit itt-ott, meg ahol a csavarok fogták a hátsó lökhárítóhoz, megnagyobbodtak a lyukak. Oda is vágtam kemény műanyagból alátétet. Nufi gőrkorijának a bokafogójából, mert nyáron levágattam velem. Még jó, hogy félrerakok minden 'szemetet', mert ilyen vastag műanyagot nem nagyon leltem volna hozzá, ami még rugalmas is.
Délben belehallgattam Géczy Gábor nyelvtanórájába. Részleteiben már ismerem, és Pap Gábor indás elemzéseiben egyszer már hallottam a mássalhangzók és a képírás összefüggéséről, de ezt le is fogom tölteni, mert GG célratörőbben mutatja be.

2017. október 31., kedd

Királylány

Még mindig a tegnapi mese. Elalvás előtt majd jöhet a következő, de még nem jártam körbe eléggé a lánykát. Mert ugye, körben áll egy kislányka.
A mese lánykája kockázni hívja ki a kérőit. Ez ugye szerencsejáték. Ha valaki mindig nyer a szerencsejátékban, az csal. Ez a mese nem mondja ki. Mi már tudjuk. S ha valakit a saját fegyverével győznek le, akkor jön a bosszú, az övön aluli támadás.
Elterelés. Ciróka-maróka.
Aztán ha valaki mégis talpra áll, kielemzi a módszert, és kibillenti az egyensúlyából, akkor behódolhat. Persze a nemes fiúcskának előtte fel kellett számolnia lányka hátországát. Csak utána vehette el feleségül.
De ha a szülőket veszem nagyító alatt szemügyre, hát logikus minden tettük. A lányukat csak keljfeljancsira szabad bízni. A nagy mellények tetejéről könnyű karóra tenni a fejet. Viszont a kitartó harcos eléri a célját.

2017. október 30., hétfő

Népmese

Most olvastam a három nemes fiúról.
Hogyan indul az életük? Elindulnak hadakozni, és először le kell feküdni egy öregasszonnyal háromszor, akkor kapnak mindenféle jót. Pénzt, láthatatlanná tévő sapkát, kis hadsereget. Ők hárman, amíg összetartanak, nincs baj. De amikor jön egy NŐ az életükbe, kifosztja mindnyájunkat. Ki is hajitja az ablakon. No de a legkisebb alszik rá egyet, és tovább gondolja, álmodja az öreglányt. Megoldás: Feldöntötte a nő alatt a biztonságot, boloddá tette őt családostól, és csak nála van a bolondházból kivezető ajtó kulcsa. Kicsit kéreti magát, és a nő szüleitől visszaszerzi a rablott holmit, s még megnyeri a királyságot is hozzá.
Nincs igazán új a nap alatt.
Attila azt írta, hogy fiatalon kiröhögte volna az öreg megrendelőt, ha nőt is akar játszani neki. Pedig egy igazi nagymamának már többb a pénze, tud praktikákat, és van kapcsolati tőkéje. Meg is álmodhatja bárki, de ahhoz kell tapasztalat. Az idő meg a fiatalnak dolgozik.

–––
Ma láttam Pétert favágás közben. Át is bicikliztem hozzá. Tisztáztuk, miért nem jó ötlet nekem a bibliaórára benézni. Túl nagy a korkúlönbség a hallgatósága és közöttem. Más élet szakaszhoz kell igazítania az igét, nem az enyémhez.
Legfeljebb különórát veszek tőle.

Próbáltam gyorsítani a bibliaolvasáson. A jutubin van felolvasott változat. Sajnos belealszom. Az értelmező papokba is, bár azt tovább szoktam bírni. A népmesék jóval egyszerűbben jutnak be a koponya csontom alá. Sokat már ismerek is, csak gyermekkorom idejéből. Akkor pedig más volt a lényeg. Ma pedig röntgenszemekkel lesem a mondandót.
Fiatalon én sem bújtam öreg nők szoknyája alá, pedig biztos megvédett volna pár pofára eséstől.

2017. október 22., vasárnap

Hasadó anyagok

Ebben az energiafaló világban a favágás közben jönnek a legjobb gondolatok. A nagy felfedezések és rádöbbenések.
A legjobban hasadó anyag szárazon nekem az akác. Viszont a félszáraz állapotában a tölgy. A gyertyán pedig megdolgoztat. A fenyő pedig kifejezetten meggyötör. Lefittyen róla egy kicsi, behasad, de ott fogja a hasítófejsze fejét.
Ez van
Inkább örülök neki, hogy egy-két héttel a megmozdulni is tilosból két nap alatt az udvaron tárolt farakás felét felfűrészeltem és felhasgatva behordtam a kamrámba.
Az erőnlétemen is meglepődtem. Tavaly ilyenkor ha egy tankot kifűrészeltem a láncfűrészből, le kellett állnom a derekammal. Most négy tank után még volt erőm hasogatni is. Legalább 5 órát tisztán ezzel töltöttem két napon keresztül.
Ma, vasárnap pihenő volt, de holnap folytatni akarom. Minimum a darabolást. A hasítás és behordás még rendezkedés után következhet.

Ma elolvastam három Rejtő könyvecskét. A tabletre telepíthető Rejtő összesből. Könyvben is megvan, de most így volt könnyebb.

Közben gyötröm a transzformátorokról szóló leírásokat, mert leválasztó trafót akarok tekercselni a diódavizsgálóhoz. Közben pedig már megoldottam, mert két szembefordított 12V-os trafóval elértem, amit akartam. Kétszeresen is leválasztottam magam a hálózatról.

No itt jött vissza Tóth Feri előadása. Hogy a szakmai szemszögből figyelve a világot jussunk el az esszénus evangéliumból felolvasott részletre. Hogy ne az írásban keressük a törvényt. Inkább a madarak röptében, a fákban, a jelenségekben.
Feri az élősködőkről beszélt. A közti gazdás élősködőkön magyarázta el a kirablásunkat.
Nekem meg a szakmám a 'műszerészet'. Csavarhúzón, feszültségmérőn és oszcilloszkópon keresztül kell a törvényekre bukkannom.
,,,, és mennyire igaza van! Ahogy az ügyfelek torzítanak, mert a saját felelősségüket nem akarják bevállalni a készülékük tönkretételében, vagy túlértékelik a hatásukat, s ezért meg kell hallgatni őket is, de a műszerpark, a tapasztalat és a szerencse hozza meg a javítást, úgy a most képletek között vergődő agyam is rég kiszabadította volna, ha leülök megtekercselni azt a félig szétszedett transzformátort, és tudnám, hogy mit sikerült kitalálni, mi volt igaz a könyvből, s nekem valóban arra van-e szükségem.

Estére azért letöltöttem az Esszénus béke evangéliumot. Edmund Bordeaux Székely könyvét. Lehet, hogy egy kukkot nem fogok fel belőle azon kívül, amit Tóth Feri felolvasott, de rászánom az időt elalvásig.

A héten már készültem Péter bibliaórájára is. Gondoltam, hogy meglepem, de pont jöttek Jánosék, és feltartóztattak. Istentiszteletén már voltam. A bibliaóráról meg beszéltünk, hogy ugyanúgy ülnek az emberek, mint a vasárnapi előadásán, nekem meg szoktak felmerülni gondolatok is...
Nufi pedig ma azzal jött haza a templomból, hogy Péter meggondolta magát, mégsem látna szívesen a bibliaórán. Inkább a templomba menjek.
Hát majd inkább rákérdezek.
Az igazi műszeres vizsgálat a saját szemmel-füllel meggyőződni.

2017. október 20., péntek

Fűrészelni jaj de jó, hallihallihó

Ma már előkerült a balta és a körfűrészasztal is. Csak délután fogtam neki. Nem kapkodom el a munkát. Délelőtt az 'új' gépet nyúztam. Feltettem rá egy SuSE, majd most egy új Ubuntu verziót.(17.10-es) A SuSE sok neki. A plazma ablakkezelő jobb gépet igényel, de ez az egyszerű szépen dorombol rajta.
Még tervben van a Debian és FreeBSD is. Az utolsó már csak a MAC kernelfordítás miatt is érdekel.
Igaz, ma a FET válogatást terveztem, de olyan jó idő volt. Ha nem jön eső, két nap alatt szerintem be tudom hordani felvágva a maradék tűzifát fedett helyre.
Újra meghallgattam Tóth Feri Élősködőkről szóló videóját. Vagy újra vágták, vagy elsiklottam az elején lényeges részek fölött, de rácsodálkoztam az esszénus evangélium és a természeti hasonlatok összefüggéseire.
Már korábban is volt apró megvilágosodásom, a bogarak és az egerek miatt. Amíg Budafokon volt egér, addig az a nagy bogár nem került elő. Amikor megritkultak az egerek, felszaporodtak a bogarak.
Itt most az ősz bekergette az egereket a házba. Tegnap legalább ötöt fogtam a kamrában a macskáink nagy örömére. Nekem meg bosszantó. Nufi pedig szégyelli.
Védekezünk. Hiába a tizenhét (17) macska a teraszon, ők csak nyávogni tudnak a kajáért és megsértődnek, ha napozás közben zavarom őket. Persze piszkolni nem felejtenek el.
Letettem a világ dolgainak megértéséről. Ezt a szűk kis udvart sem látom be teljességében. Mire valamit megoldok, kettő jelentkezik, s ami meg nem jelentkezik, csak hátulról jön, az később rúgja össze a bokáimat.

2017. október 18., szerda

Megvarrtam a pénztárcámat

Tudom, hogy felmerülhet bárkiben a mögöttes tartalom keresése. Mit is burkolok egy ilyen cím mögé...
A bőr pénztárcámon az összetartó cérna elvásott, és kihullott az apró belőle. Van új is tartalékban, de ezt már megszoktam. Láncöltéssel szépen végigmentem a régi lyukakon, és most megint jó.
Az első szakaszt vékony cérnával küzdöttem végig, s bár nem szakadt el, felbátorodtam. A fehér hímzőfonal több szálból sodort, erősebb madzag. A többi részt azzal varrtam körbe. A gyakorlat pedig látszik, mert a végén már tetszett is a művem. A használattól puha bőr ott is engedett, ahol nem volt lyuk. Például megnyúlt a bőr és a két felület eltávolodott egymástól. Még gyűszű sem kellett hozzá. Hamar lekaptam az ujjam végéről.

A másik húzásom nem jött be. Nufinak rendeltem egy másik 'ámítógépet. A korábbi gép öccsét.
8000Ft-ért adták, 10-ból itt volt postával HP ez is 2 magos AMD procival DVD íróval meg 2G rammal.
Nufi már belakta a cseregépet, így ez marad az enyém. Illetve a következő hibáig tartalék.
Most épp azon billentyűzök. Meg Béla játékgépe is eszi a 3V-os lítium elemeket, lehet, hogy rövidesen ott kell beállítani. Bár w98-as drivert nem igen fogok találni hozzá. De csak kisakkozom. Visszahozom anyuéktől a fekvő Dell gépet. Azt nem használják, és ha mégis internetezni akarnak, akkor az utoljára Laci bácsinak épített gép gyorsabb és jobb is, csak másik ablkakkezelőt indítok el mondjuk anyu accountjával.

Jánoséktól kaptam fél zsáknyi szárazbabot. Daráljam le a tyúkoknak! Elővettem a darálót, hát megint beállt. Olajjal ki lehetett csalogatni a tengelyt, de a morzsoló tárcsája eltört.
A vaterás szerzeményem mentette meg a helyzetet. A szorítója le volt fűrészelve. Másik csavart kellett keresnem, meg át kellett menetelni. Más volt a menetemelkedése. Egy óra késéssel megoldottam.
Kb a felét le is daráltam.

Tegnap volt a vásár Szilason.Elballagtunk mi is. Béla kapott új sapkát, én egy pár mamuszt télire. Nufi giroszt választott, Béla hurkát kapott, nekem jó volt a rablóhús. Bár ezt nem csíkos lóból faragták ki, nem volt rajta rabruha, de jól esett.
Jó nagy piac volt. Közel a határ, rengeteg tót rendszámú autó parkol végig az utcákon. Hallani szlovák szöveget is. A magyar egyenruhások között sétál egy szürke gyakorlós is. Bár fordított sorrendben írták a nevét a ruhára, magyar volt, aki fölött átcibálták a határt.
Ha így növünk össze újra használható néppé, hát csak hasznára válik a több nyelv ismerete bárkinek.
Jó volt látni, hogy dolguk nem akadt, és békésen beszélgetve sétáltak közöttünk.


2017. október 12., csütörtök

Dromedár

Ha jól tudom, ez kétpúpú tevét jelent.
Néztem Nufit munka közben. Nem mindig szoktam, hogy ne zavarjam, de arra vitt a nap, és az orrom előtt áll meg a számítógépe. Nyekk.
Semmire nem válaszolt- Egérmozdítás-kattintás, billentyűkopogtatás, hálózati kapcsoló nyomogatására sem.
Ízibe odaadtam a kis tabletet, mert azon van skype. Az óra szépen lefolyt. Már amennyire nyugodt ilyenkor Nufi.
Kivettük a gépet, és a szobaasztalon levettem a burkolatot.
Egy egér iszkolt elő, amíg agyon nem csaptam.
Nufi persze nagyon megijedt, én pedig kocsis mód hintettem az igét.
Amint lehet, az alaplapot bevágtam a mosdóba, és jött a hideg zsíroldó, forró víz és cipőkefe. (Gondolom, ezt a vadállatot megrázta, erre belepisált, és a vizelet rövidre zárt valamit.)
Egy nap a kályha tetején, közben a tartalék gépbe átraktam a wincsijét. Összelőttük a skype-ot. Ugyan Nufinak nem tetszik, hogy elölről, a mikrofonbemenetről kell használni a fülest, mert hátul csak nagy szintű bemenet van, de beletörődni látszik.
Ahogy a másik cumi, hogy a DELL gépnek nincs PS/2 portja, csak USB billentyűt és egeret fogad. Egyedül a monitorja maradt eredeti.
Az alaplap azóta sem támadt fel. 9 villanás, tehát a processzor jelzi, hogy baj van, de le is állítja a tápot azonnal.
Tegnap este POST (power on self test) azaz az öntesztet mutató kütyük után kutattam a NET-en, és leltem is sokat. Rendeltem 4 fajtát. Majd meglátjuk, melyik válik be. Sajnos már az AMD-s HP gépe nincs dömpingben az ócskásoknál, és az egyeditől nem vennék.

***
Tegnap este voltam egy kicsit fát vágni. Jó volt. A kiszáradt körtefát vágtam le térdmagasságig. Mintha alatta volna még élet. Tavasszal kiderül.
A vihartörte szilvafa körül is rengeteg hajtás van. Abból is ritkítani kell, Két éve hagytam a gazt körötte, hátha él még belőle valami.
Most befűtöttem az apró gallyakkal. Délután megyek Ferinek a darálóját megnézni. Rendeltem hozzá indítókondit, Ha nem kell tekercselni, csak akkor foglalkozom a kapcsolóval is. Minek növeljem a költségeket, úgy sem volt egy helyen kondi és kapcsoló is. Ez a szállítási költségben jelentkezne.

***

Kedden vásár lesz Szilason. Nufi már nagyon számon tartja. Nekem is sikerült megjegyezni, hogy minden második hónap harmadik keddjén tartják.
Most viszont megjött az ebéd.

***
Még egy összefüggés az isiászommal.Pont ott nyomja a farmer nadrág öve a hátamat. Az állandó nyomás is a hízással függ össze.

2017. október 10., kedd

Három nap egyben

Áttértem a mongol futóegerek életmódjára. Pillanatok alatt elfáradok, akkor alszom egyet, és folytatom, vagy csinálok mást.
Tegnap este görbebot nélkül eljutottam a komposzt dombig, bezártam a baromfikat és még pár birskörtét is felszedtem. Épp csak annyit, hogy ne tudjak kezet fogni. Mire visszatértem, Feri állt a gang előtt és át kellett adnom Nufinak a szerzeményeket a parolához.
Persze a 'cseppkövem' még javában működött.
A terménydarálója purcant ki.
Nem vállaltam be azonnal, mondtam, egy-két nap, és megyek.
Addig is megrendelhetjük a kondenzátort bele. Reméljük csak annyi lesz a baj. Látszik, hogy Feri menedzseli az időt. Kértem fényképet a kondiról, de azon nem volt felirat, viszont a motor adattábláján szereplő adatokkal biztos meglesz.
Még csak az Elektrotanyára sem kellett felmenni, mert a Hobbielektronikán is tárgyalták villanyszerelők ezt a motort. Ott pedig a gyári hozzávalónak megvan az értéke.
Délelőtt már én fűtöttem be ismét. A hátsó kertből a kiszáradt körtefa gallyait rángattam le, és kisbaltával aprítottam belőle. Még nem akarom a téli tüzelőt fogyasztani.
A 22 istállójában is van nagyobb kupac száraz mindenféle begyűjtve. Addig még nem merészkedtem el.
Ma felcibáltam a padfeljáróba a benzinmotoros fűnyírót is. Télen jobb helye van ott, és a fáskamrában is könnyebb tőle mozogni.
Behoztam egy vödörnyi dióhéjat is. A leggyorsabb gyújtós, bár anyutól hoztam nyáron több kiló reklámújságot is. Most jönne a nagyobb favágás, mert már jó idő is van rá, meg így is terveztem. Majd kiderül, mennyire szól bele az idegbecsípődésem. A köhögés és a fekvésből felkelés még mindig kínzás. Pedig az utóbbi időben minden nap fityegtem, és onnét 10-15 hasizom gyakorlatból feljutottam a 30-ig. Na ezt kezdhetem elölről, vagy mást kell kitalálom.
A bringám is vacakol. A szürkének a hátsó kerekét kell megigazítani, mert nem lehet már a féket hozzá belőni. Az orosz vázhoz vásárolt 7 sebességes agyváltós kerék meg már minden gangban ugrál. Rossz vásár volt.
A legolcsóbb aluráf van rajta, és azon is üt a gumi. Az szerintem sok munkával még beállítható. Majd meglátjuk. Most sorakoznak fel a feladatok, vége sose lesz.

2017. október 9., hétfő

Púp

Van egy régi vicc.

A sánta és a púpos együtt keseregnek a kocsmában, és együtt is indulnak hazafelé. A púpos kicsit hamarabb kijózanodik, a sánta leül az árok partján pihenni a kiserdő előtt a kanyarban-
A púpos észre sem veszi, hogy egyedül maradt, potyogó könnyei között felfedez egy sötét alakot. Hát az ördög áll előtte épp, és megkérdi:
. Mit búsulsz, te púpos?
- Még kérded, Ördög komám? Hát nem látod a púpomat? A menyasszonyom el akar hagyni egy izmos hátú bolondért.
- Hát ha csak ennyi a bajod, - szólt az ördög - leveszem én a púpodat, és mehetsz házasodni!
És, amint mondta, úgy is tett. A púpot eltette a tarisznyájába.
Örömében a az emberke cigánykereket hányt, és visszaszaladt a barátjához.
- Te Sánta! Figyelj! Most találkoztam az ördöggel. Jó kedve van, és nézd, levette rólam a púpot. Szaladj, ahogy bírsz, hátha rajtad is segít!
Hej, nyakába kapta a lábát a sánta, és ahogy csak bírt, bicegett a kiserdőn túlra. Még ki sem lihegte magát, s ott termett előtte az ördög.
- Mi szél hozott, Te Sánta?
- Hát nem látod, Ördög koma? Sánta vagyok, és nem tetszem a lyányoknak.
Az ördög arca felvidult, benyúlt a tarisznyájába, és annyit mondott:
- Nesze, itt egy púp!

Valami ilyen érzésem van ma. Az este elkezdett kaparni a torkom, és reggelig tömérdek papírzsepit itattam tele. Délelőtt az udvaron előrehajolva néztem a cseppkő módjára működő orrom alatt a növekvő tócsát.
Ami kamillát megittam, meg a leves is az nem jutott le a gyomromig.

Viszont meglátogatott anyu. Hozott nekem Kalmopyrint, meg gerslis káposztát, és már egész jól tudok járni.
Ugyan az ágyról felkelés még tojáshéjtánc. Egy tüsszentés felér egy durva ütéssel a gerincemre, és a második százas csomag papírzsepit fogyasztom, de optimizmusom töretlen,

2017. október 8., vasárnap

Börtönné vált az ágyam

Igyekszem legalább sétára kikecmeregni. Persze csak mint aki beszart, apró lépésekkel, minden kapaszkodási lehetőséget figyelve.
Ma már kivittem a hamut a kertbe. Ennyi mozgás muszáj, mert csak víz távozik belőlem, a gyomrom nem ürül.
A vízszintesből az ülő  helyzetig kritikus. Nem is tudtam, mennyi káromkodást ismerek. Csak a jobb oldalamról indulva a lábaimat együtt felhúzva és a könyökömre támaszkodva centinként, mert ha gyorsabb, jön a 'villámcsapás', és visszahullok.

 A Sárarany után a Illatos rózsa jön. Még nem állt rá az agyam. Pár oldal után letettem.
Közben rájöttem, hogy Attila félreértett.



Ezt a Beatrice nótát dúdoltam.

Szóval inkább woodwork videókat nézegettem. Például egy gyalu elkészítését, és utána felajánlott videókat. Ponthegesztőt házilag. Kiépített kondikat forrasztott össze egy srác, és videomagnókban-tévékben használatos kapcsológombot szigetelőszalagozott a játékszerére. Gondoltam, hogy egy-két kapcsolás, aztán beég. De nem. Ceruzaakkumulátorokat hegesztett vele össze.

Itthon kielemeztük a nyavalyánkat. Nufi is megfázott. Szerencsére már javul.
Nekem meg a héten volt hosszabb időm a fűtetlen műhelyben ücsörögve, ami nem tett jót, és az utóbbi idők tejeskávéi, no meg az új koszt tésztái, s a kenyérevés..
Alighanem hátra arc a paleo kaja felé. Répa, gyökér és csicsóka,
A gombát megint kidobhatom, amit szedtünk. Nem tudtam megcsinálni.

***********
Nufi szerint megint csak a rosszat írom. Felszedtük az almát-körtét a kertben Ezéven nagyon kevés volt. Egy nap alatt végeztünk vele. A gombákból fagyasztott le, csak pont a tinórúra fájt a fogam. Az megy tönkre a másik szobában. Vagy, ha szerencsém van, kiszárad.
Ma keltek ki csirkéink. Nufi már látta. Én még nem. De tudom, hogy amíg ő jár, naponta egy heti búzát szór ki a baromfiknak.
Muszáj valahogy erőre kapnom!

2017. október 7., szombat

Derék! (mint boszrkánylövés)

Immáron sokadszor. Igaz, hosszabb szünet után.
Délután már jelzett a 'műszer'. Hiába másztam a denevérpadra, most attól sem lett jobb.
Éjjel már nem sikerült felkelni, hajnalban is hosszas nyögések közepedte.Reggel nyolc körül indultam volna reggelit készíteni, de csak tíz után sikerült a talpamra állni.
Pedig most a Móricz sorozatomról akartam írni. A 12 kötetről, amit a Zsarnai piacon tett nekem félre a megszokott könyvesem.
Az első kötettel kezdtem. Egy paraszt donjuan felemelkedése és összeomlása 150 oldalban. Mesteri szövésű történetkelme.
Nufi meg is jegyezte, hogy a kényelmetlen pózban olvasás benne van a mai nyűglődésemben.
Pedig délután még talpon voltam. Centrifuga talpat kerestem egy elektrotanyás barátnak, Tamás beugrott a noteszgépért. Igazítottam a szürke bringám első fékjén. Diót szedtem a 22-ben.
Sok nincs, de 10-20 darab lepereg egy nap. Még a gangon gyűjtöm.
Most is mennék, csinálnék bármit, de egy mozdulat, és csitít a természet.
Hozni kellene be fát is befűteni. Ha Béla járókeretére rá tudom illeszteni a kosarat, akkor minden rendben lesz. Ha nem, akkor...
De muszáj.
Szóval indul a mandula.   Ha a fél liter kamilla és a reggeli miszmajsz nem űz vissza a lyukas székre.

****
A fát Nufi hozta be, és reggelit is ő készített. Amikor felolvastam neki a bejegyzést, jelezte, hogy hol félreérthető.
Legalább a kályhába én raktam tüzet. Azt térden állva is lehet, és természeten Nagy Feró dalával fűszerezve.

2017. október 4., szerda

gombasor

Ez a látvány annyira megfogott, de az én képem nem sikerült róla. Belenézett a nap az optikámba, de Nufinak sikerült. Gondoltam, másnak is tetszeni fog.

2017. október 3., kedd

Kalandok

A múltkori duzzanat adott munkát még.
Éjjel egykor felébredtem, hogy ég a kezem. Nem szoktam. A duzzanat már a csuklóm fölé kúszott. A lyukas széken ülve fogott el a bizonytalanság, hogy talán mégis meg kellene mutatni orvosnak.
Felhívtam a mentőket. Ott igyekeztek lebeszélni. Mondtam, hogy 14 éve volt utoljára bajom, egy övsömör, azóta orvos nem látott, Most bajban érzem magam.
Dühös is voltam, de végül csak kiküldtek értem egy mentőt, és bevitt Szendrőbe az ügyeletre.
Ott kaptam valami oldatot, de nem jelentett semmit. Inkább a vizesruha - éjjel az csúszott le, és a takaró alatt túlhevült a mancsom - segített.
Még átgurultak velem Kazincbarcikára a belgyógyászatra. Ott is adtak egy pirulát, és lefekhettem a megfigyelő szobában reggelig. Akkor már mondtam a nővérnek is, hogy megállt a duzzanat, mennék haza.
Még reggel 8-ig maradnom kellett, amikor is a doki is bólintott, meg felírt valamit. Akkor már tudtam, hogy nem fogom kiváltani, mert az égés megszűnt, és kezdett úgy viselkedni, mint a többi darázscsípés.
Két nap alatt elfűtötte a szervezetem a mérget, és megint mindenre alkalmas vagyok, amire eddig.
A másik cica sem várt meg. Őt is el akartam temetni, de nem volt rá időm. A dagadt manccsal nem fogtam neki. Kivittem a testvére sírjára, és ráborítottam egy autófelnit. Másnapra eltűnt. Gondolom, valaki megette. Már nem fogom megtudni, hogy ki volt.
Ma meg a csengőnk kukult meg. A kapcsolója jóféle orosz, nem kapcsolt, de csak a burkolatát vettem le, és megnyomkodtam párszor, attól meggyógyult.
Vizet (esőt) nem kap, mert fedél alatt van, legfeljebb pára éri, de azt ki kell bírnia. No meg 230V-ot szakít meg, nem 8-at.
Tomi vett egy új tablet méretű noteszgépet. Azt figuráztam be kohn. Gmail és office program. Még a skype-ra rákérdezek.
Egyetlen problémám csak a két és fél órás frissítés volt, mielőtt bármit csinálhattam volna vele. w10 van rajta.
Nufi szeme megint piros lett. Neki is volt két útja Edelénybe. Ilyenkor rám marad Béla reggeli tornája, és ma nem vettem észre, hogy a motoros ágya felhúzva maradt. Nufi meg is mosta a fejem érte. Megérdemeltem.
Szerencsére szépen gyógyul a szeme. Nem minden önzés nélkül is örülök neki.
A hét végén voltunk gombázni is.
Sok-sok őzláb és kisvödörnyi fenyőtinóru volt a zsákmány.
Nufi töltött fel a kirándulásról képeket a fészre. Azóta sokat romlott az idő. Viszont az eső talán még csalogat elő újabb gombákat. Élvezem az erdőben kóricálást.


2017. szeptember 24., vasárnap

Fél kézzel...

gépelek, mert a másik cipóvá dagadt. A héten már a második rovarcsípés.
A 3 napos már alig húzódik, de a délutáni a két ujjam között talált be, és órákig rágtam-szoptam a mutató ujjamat, hogy járjon benne a vér.
Az most valamennyire már jó, de a kézfejemen, mintha tüzet raktam volna.
Mindezt csak azért, mert éppen temettem egy kismacskát.. Gondoltam, teszek rá pár hullott almát, és ha nem haragszik, majd élteti a leendő fácskát.
Az almából jött a támadás.
Hamar végeztem a temetéssel, hogy ecetbe csavarjam a csípést, de az nem jelentett semmit. Talán a petrezselyem többet használ.

2017. szeptember 17., vasárnap

Jó fogás... jó kifogás

Ha valamit nagyon akarok,  akkor mindig van elegendő gáncs.
Van egy foltos tévé nálam, és akartam hozzá donornak valami használhatót.
Kb. 60km-re leltem egyet. Telefonon lebeszéltem, elautóztam.
A 72-cm-es hirdetett helyett egy kis tévét akar ideadni.
Mondom nem erről volt szó. Kifordultam, erre mondja, hogy van egy nagyobb is.
Bevitt a szobába, de azt nem annyiért adja.
Ja, hogy még hülyének is néz.
Maradtam 'úriember', és elköszöntem.
A következőt Vácon hirdették. Írtam neki, megadtam az adataim, és háztól-házig kértem a szállítást.
A jófogás szabályzatából kimásoltam a teendőket, és még az oktató filmet is belinkeltem. 2 perc, a csecsemő megérti.
Visszaír, hogy adjam meg az adataimat.
Leírtam, hogy visszagörget három levélváltást, és ott van. Az e-mail címemet a a jófogás ismeri, de ha nem látja, begépeltem.
Erre visszavette a hirdetést, hogy ennyit nem ér az egész neki. Hagyja az egészet.
Mit nem ér neki? Az egérrel visszagörgetni három szöveg-váltásnyit?

Már tényleg elegem van a kereskedőkből, illetve úgy mondanám, hogy akik kereskedőnek hiszik magukat.
Mozdulni ne kelljen, gondolkodni, utána nézni nem fárasztó, hanem lehetetlen kínzás.


2017. szeptember 8., péntek

Három éve

Pontosan 3 éve - megnéztem a bejegyzést - érkeztünk meg Komjátiba lakni. Ünnep.
Ma kicseréltem a mosdó meleg víz szelepét a fürdőszobában. Csepp-csepp... mondta már napok óta, s amíg a trónon ültem, zavart. Mintha azt kiabálta volna, hogy így csepeg el a pénzünk.
Aztán amint kiléptem, elfelejtettem a következő belépésig.
Ma pedig nem.
Nufi ugyan pont betért csere közben, és jelezte, hogy akkor vett volna vizet pár akónyit, bár a vécécsésze mellett van 25l vésztartalék. A tartály feltöltve és csak a meleg vizet zártam el  2 percre.
Annyi sem lett volna, ha a ricnit előre leveszem róla. Csak látom a pánikot, amint hozzányúlok valamihez a lakásban.

A héten meglátogatott a kéményseprő is. Megnézte a kiporszívózott kéményt. A konyhai füstölőt nem nyitottam ki neki, de azt is kiürítettem előtte nap. 4-5cm vastag korom pergett az aljára egy év alatt, és odafenn ki lehet látni.
Ma még a másik szoba cserépkályháját is megigazítom az ajtajánál samottal. Az agyagtapasztás nem marad meg.

Nufiék készülnek Szilasra, de ha nincs alacsony padlós busz, nem lesz séta. Anyuékhoz sem akarózik most menni. Álljon be végre valami hőmérséklet, mert csak szédelgek délelőttönként, semmire nem vagyok alkalmas.

Tegnap belebonyolódtunk egy témába ebéd közben. Nufi kitalálta, hogy mi lenne, ha Gyurcsány nagyobb pénzadományt vinne Böjte Csabáéknak. Vajon elfogadnák-e?
Mondom, az kizárt, hogy Gyurcsány ilyet tenne, de Böjte Csaba elvenné a pénzt. Az árvaháza nem lehet válogatós, viszont a helybéli önkéntesek utána szívlapáttal és idomított medvékkel kergetnék Budapestig.
A pénznek nincs szaga. Hogy közmondásba is foglaljam.
Tovább görgetve a témát, belebonyolódtam, vajon mit tenne egy árvaházat vezető pap, ha például épp megszorult helyzetét egy bankrabló adományából tudná megoldani?
Mondjuk az adományból talpra áll az intézménye, de pár nappal később meggyónja bűnét a rabló és feloldozást kér.

Eltipegtem Péterhez is a gondolattal, ám nem érezte jól magát. Elrontotta a gyomrát. Pontatlanul, vagy homályosan tettem fel a kérdést, s ő a lelkiismeretet tartotta fontosnak.
Ma mindenki tudja, hogy a bankrendszer már régen nem a gazdaság gördülékeny irányítására mozgatja a pénzt, hanem egyfajta pióca a gazdaságon.  Kinél van az igazság?

Odaültem a gép mellé, hogy kanyarítsak belőle novellát. Itt még úgy sem próbálkoztam szép- vagy szennyirodalommal. Egyáltalán tudok-e még fogalmazni?

Itt a kísérlet első oldala:

************


Őszi zápor utáni szemerkélő esőben jelent meg a fekete csuklyás alak. A bank ajtaja kinyílt előtte, ő pedig elengedve a kilépő hölgyet, esernyőjét maga előtt lassan összehúzva rámosolygott a biztonsági őrre.
- Megfogná, kedveském?
Huszonéves lány áll pisztolytáskával az oldalán a poszton. Elvette az esernyőt, legalább történt valami az unalmas ácsorgásban.
- Oda akassza fel a háta mögé! A függöny mellett csepeghet, senkit sem zavar.
Egy pillanatra fordított csak hátat, s az esőköpenyes kigombolva a pisztolytáskát, gyakorlott zsebest megszégyenítő kézügyességgel kapta ki a riasztópisztolyt.
- Csak, hogy ne durrogtasson nekünk Az enyém viszont éles! - súgta, és harsányan folytatta – Bankrablás. Kérem, mindenki feküdjön hasra! A riasztó gombot hiába nyomják, most nem fog működni. A kettes pénztárból kérem a három millió forintot, és már itt sem vagyok.
Bal kezében rendőröknél rendszeresített kézi lőfegyver, jobbjában a riasztó pisztoly.
Három perc volt, s a köpeny alatt hasára simuló frissen tömött hátizsákjával ott is hagyta az épületet.
Átszaladt az úton, beosont az első mellékutcába, és a könnyekkel küszködő biztonsági őr lányka még látta a templomba belépni, Mobiljával a rendőrséget hívta, és nem ment tovább, nem hagyta magára az őrizendő objektumot.

A rendőrök nyolc kocsival érkeztek. A megyétől is küldtek egyet. Kutyát is hoztak, és mindenkit igazoltattak. Fényképészek kattogtattak emberre, tárgyakra. Minden jó lesz valamire.
A templomból kihozták a bicegő papot. Ő láthatta azt az embert. Persze semmit sem látott. Gyóntatott, s már kis bőrtáskájában előkészítve várta az esti adminisztráció. A persely felbontását csak a hét végére szokta hagyni. Itt nem gazdag hívek élnek. De ha a rendőrök úgy kívánják, hát kinyitja. Csak várják meg a templomszolgát, mert hazament nemrég. Hasmenése van szegénynek.
Elvitte a szemüvegét az öregnek, anélkül nem lát rendesen.

Kis dörrenés hallatszott a toronyból. Nagyot kondult a harang.
Rohantak is az egyenruhások megnézni, mi történt.
Feldőlt vadászpuska feküdt a harang alatt. Még büdös lőporszag is betöltötte a homályos zugot.
A puska ravaszán cukorspárga. A madzag  másik végén üvegétől megfosztott vekkeróra a haranghúzó automatika dobozához drótozva.
Oda csak olyan tehette, akinek volt lakatkulcsa a feljáróhoz.
Most tíz éve zárják, mert innét esett ki Ferike a kisváros kedvence. Félbolond fiúcska. Galambot etetett. Senki sem látta, csak a vonagló testét vette körbe hét kutya, amíg a járókelők el nem zavarták.

A templomszolga nagyon nehezen került elő. Rátörték az ajtót, pedig kiáltott szegény, hogy jöjjenek később, mert nem tud felállni.
Utána még rendesek voltak az egyenruhások, mert az összefosott ruhát segítettek begyömöszölni az automata mosógépbe, és elindították a főzőmosást.

A perselyből 30014270Ft került elő vegyes címletekben. Egyik sem volt nagyobb 5 ezresnél. A bankból elvitt pénz csak húszezres címletű bankjegyekből állt.
A héten még nem volt mise. A naponta járó hölgyek mondtak pár rózsafüzért, és egy japán csoport látogatott be. Ők is a zápor elől bújtak ide szerdán.
Ennyi pénz soha nem volt még a perselyben.
Feltűnő volt még, hogy a katolikus perselyben egy csokoládépapírra tintasugaras nyomtatóval rányomtatták, hogy „Áldás, békesség!”

  




2017. szeptember 2., szombat

Ízelítő a mai koncertből

Nem szoktam egy nap két bejegyzéssel terhelni a blogomat, de a még friss ropogós felvétel beszélt rá, hogy jusson másnak is az élményből.
A Császtai búcsún gyermekkorom kedvence: a PIRAMIS.
Csak egy 4 gigás memória volt a kis Nikonban. Majdnem négy szám fért rá.
Ha van rá érdeklődés, még egyet fel tudok tölteni. A végeszakadtat nem érdemes.



Érdekes volt látni Köves Pinyót játék közben. Az arcjátéka Jávori Vilit idézte.

Elrontottam a reggelit

Ez már csak ilyen. Ha egyszer egy üzlet beindul...
A baromfiudvar ajtajára felfutott szőlőből szedtem az alapot. Még savanyú. Engem nem zavar, de Nufinak összehúzta a száját.
Béla is legfeljebb estére kapja meg. Ne legyen túl gyors az emésztése. Készülünk a Császtai búcsúba. Jön a Piramis együttes és ingyen koncertet ad. Illetve gondolom, Edelény fizeti.
Tegnap meghallgattam a jutubin az új énekessel készült felvételt. Jó. Tisztábban énekel, mint Révész Sanyi, és a hangja is nagyon hasonlít. Jól választott a banda utódot. Ha ilyen lesz a mai nap is, talán elfelejtem arra a pár percre a gyűrődéseimet.

***

Anyuval reggel beszéltem telefonon. Már jobb a hangulata. A többi szobatársát is hétfőig tartják benn. A cukrát találták magasnak, és arra kap valami hashajtó hatású készítményt. Nem örül neki. Majd otthon rendeződik - mondja - mert csak 6 körül szokott mérni. A kórházi izgalmak és az étrendváltozás is beleszól a mért eredményekbe.

****

Bekukkantott az ősz is. Szeptembert téptünk a naptáron. Bedugtam a fejem a cserépkályhába is.
Először a bedöglött vízüveggel kevertem samott port, dugdostam be a repedéseket a tűztérben, de az ajtó fölött mozgott a samott tégla. Elkarikáztam Szilasra utánpótlásért. Jó férfiökölnyi mennyiséget kevertem be, és az is elfogyott. Egy napot hagyom száradni, aztán bedugom a kamerát és végignézem, hol kell még pótolni a kipergett maltert.
Még nincs fűtésszezon, a sok kis pepecselésnek lesz ideje kiszáradni.
Ötödikére jelezte magát a kéményseprő. Még a kéményeket is kiporszívózom addig.


****

Befejeztem éjjel a Csányi Vilmos könyvet. Mesterházit akartam olvasni, de Nufi helyretett, hogy megint másba kezdek, és még ezt sem fejeztem be. Igazat adtam neki, és fél egy körül a végére értem az Etológia és társagalomnak. Sajnos így kevesebb marad meg bennem. Csányi, mint tanár, kis részekre tagolva írta meg a könyvét. Nem szabad regényként olvasni. Viszont úgy megint csak szaporodik a könyvkupac az ágyam mellett, és az sem túl szép látvány.
Most egyébként is az SSH lenne fontos, meg az Apache könyv. Vagyis hogy tabletről bejelentkezve a szervergépen tudjam adminisztrálni a weblapfejlesztést.
Eddig elég volt az RSH. A Remote SHell. Wifi hálózaton ez már kevés, és ha nem akarok teljesen elbutulni, akkor illik foglalkoztatni a koponyám tartalmát. Nem belekotyogni a politikai témákba. Ne szólj szám, nem fáj szerszám. Azaz nem rúgnak tökön.
Persze párhuzamot azért most is találok.
A társadalmi változásokról írt elemzése Csányi Vilmosnak jól illeszkedik a munkámra is. A fejlesztések alapja a másoktól összegyűjtött tudás is vagy működik az asztalon, vagy be sem indul, de kifinomult műszer csak tömeges sokutas fejlődés után lesz belőle.
Ő egy karóra előállítását vette nagyító alá. Ha 10 embert meztelenül kitesznek egy lakat nélküli szigetre, akkor sem fognak karórát létrehozni egy élet alatt sem, és még akkor sem, ha van közöttük órásmester.
Jó hasonlat.
Nem lesz szép az én sortrafóvizsgálóm  sem, mert nem akarok újabb panelt gyártani, és sok lemezt elfűrészelgetni.
Jó lesz a 60-as szögből menetelt csavarral és a trabi fékcsövéből vágott távtartóval is. Csak az előlapi kivezetések biztonságos rögzítése sikerüljön, és nem legyen borulékony!

****

Akartam még az új oszcilloszkópomról is írni, de még nem áll kézre. Naponta kell gyakorolni, mint furulyásnak, aki fuvolára akar váltani. Mindkettőt fújni kell, csak másképpen.

2017. augusztus 31., csütörtök

Ettől már csak jobb jöhet...

Anyut jól megkínozták a kórházban.  A szívkatétert a vénán keresztül tolják fel a karon, de neki elakadt a könyökénél. Ezért combtőből indulva ismételték meg.
Alig ismertem meg a hangját a telefonban. Utoljára akkor volt ilyen, amikor nagymama meghalt, és belekiabálta a telefonba, hogy mindennek vége. A kétségbeesés hangja volt. Most is.
A lényeg, hogy nagy eltömődéseket nem találtak, 'csak' kisebbeket, amit nem kell műteni. Más gyógyszert írnak fel, aztán megy tovább az élet.

****

Éjjel én sem aludtam sokat. Persze nem magamat sajnálom, csak átsugárzik, ha anyuval baj van. Nem a telepátiában hiszek, hanem vannak helyzetek, ahol a jelek bennem is megjelennek.

****

Ma igyekeztem nem nehéz feladványokon törni a fejem. Nem ment volna. Megfőztem a hamis vesevelőt ebédre, tovább olvastam Csányi Vilmos könyvét. (Tele volt 2005-ben naiv várakozással az EU belépésnek mián.) Elővettem a Jánossal elcserélt akkutöltőt. Szovjet Reszursz-1. Egy kondit cseréltem benne anno, de ez is dobozba került a költözéskor, és eddig a padláson várta a befejezést. Természetesen pár apró csavar elkóborolt tőle. Az ampermérőjének az anyái pedig vagy nem is voltak, vagy köddé váltak.
Hasonló méretűt nem leltem. 2,5-ös menetfúróval kellett gyártanom. Nem akartam sokat kínlódni. Kivágtam a leégett fűszegélynyíró műanyagburkolatából sík darabot, azt fúrtam és meneteltem meg. Gyors és könnyű munka volt. Persze a vezetékelése is szét volt. A biztosítékaljzata belelógott a tirisztorok hűtőbordájába. Kicseréltem NDK gyártmányúra. Az rövidebb egy kicsit. Viszont rájöttem, hogy miért. A tetején van merevítő eredetileg. Ebben nem volt. Más baját nem találtam. Még egy vezeték lóg, azt ki kell találni, hová megy. A rajzát már letöltöttem, Holnap a merevítőt kell legyártanom és visszakötni a lógót, és összerakhatom. Próbának a kisakku töltése jön. Az lesz a modemünk szünetmentese.
Este még megragasztottam a szürke bringám első kerekét. Rózsatövis volt benne. Holnap kiderül, hogy jó-e, de a hátsóm is megpuhult. Csak, hogy legyen mit megint ragasztani. 

****

Holnap le akarok menni Szendrőbe kéménytisztító ablakhoz ajtót venni, A ragasztás nem vált be. Meg egy  kábelcsatornát is hozok a padlástéri fejlesztésemhez.
Anyut most nem merem hívni, hadd pihenjen. Remélem ma már tud aludni.

*****
A gépem meg lassan meg fogom taposni, mert nem ad kurzort, és megáll állandóan valamiért. Persze az bloggergond. Csak hát a gép van a előttem.

2017. augusztus 29., kedd

Ma magamnak dolgoztam. Miskolcon elpukkant a tabletem töltője. Egy dióda vált vezetékké. Kicseréltem. Még szerencse, hogy nem itthon, mert nem nézem olyan gyakrani a töltést, és leégette volna a kis trafóját is.
Előástam Muki szervert.
Ezen építettük Nufival a napmátka honlapját. Nekem is készült rá pár novella és vers, illetve önreklám. Telefonszámmal, hogy megtaláljanak, akik javíttatnának. Ez nem volt kinn soha, csak tanultam rajta HTML-t programozni.
A blogger kinézetéhez képest primitív, statikus oldalak. Pár táblázat az írások címével, és háttérszín. 500megás proci 128mbyte rammal 1 gigás scsi merevlemezen. Belső hálón hasít, mint egy rakéta. Csak hát igen nagyon hangos szegénykém.
Most rárántottam erre a gépemre is az apache2 -t. Azaz már ezen is lehet tartalmat szolgáltatni, de újra kell tanulnom a konfigu rázást.  Ezen kívül mászkál bennem az allergia. Estére mindig megkínoz. de nem hagyom magam.
Tegnap meg mosodáztam.
A macskák alól kikerült párnákat vittem a 22-be, és a tárcsás Hajdu mosógéppel forgattam sokáig. Meg a farmerjaim is, mert azok is sok port beszívtak már.
Ilyenkor még a centrifugát sem használom, csak felakasztom a belső kerítésre, vagy itthon a szőlőfuttató állványra. A benne mozgó víz ki is vasalja. :-)
Anyu izgul a kórház miatt. Meglátogattam pénteken. Voltunk bevásárolni, meg szombat reggel a Zsarnain is.  Természetesen péntek reggelre akadt ki a hátam. Mikor, ha nem pont akkor?
Anyu azóta miattam is ideges. Pedig csalánba nem üt a mennykő. Legfeljebb többet alszom, és visszafordul az egyensúlyom. Remélem.
Piaci szerzemények: 3 könyv. 1 lakatfogó műszer és négy világítós billenőkapcsoló. Ezek szoktak tönkre menni az elosztókban. Már PC-ből kivett kapcsolókkal pótolom, de amit Nufi is használ, annak esztétikusnak kell lenni.
A szemetes kukát hétfő reggelente ürítik.
Mindig dühöngök, ha benne marad az alsó zacskó Béla pelenkáival. Második hete ügy cselezem ki a lusta szemeteseket, hogy a kutyakonzerves dobozokat megtömöm papír és műanyagzacskó szeméttel, és az aljára pakolom.
Ehhez ugyan ki kell szedni minden bezacskózott szemetet, de legalább nem végeznek félmunkát a köztiszták.
Kezdem megszokni az Etológia és társadalom stílusát. Vagy oldódott az írója, vagy nekem is hasonló a hangulatom immár. Nem tudom. Még a közepén járok.
Logikus a bácsi, és nem kertel.
Lassan füvet is kell nyírnom újra.
A 22-es szomszédom eltávolította a marhákat. Meg is állt megbeszélni a kocsival, ahol meglátott biciklizni. Megkérdezte, hogy milyen károm keletkezett.
Mondtam, hogy a kerítés.
Megígérte, hogy visszabetonozza. Vadhálót is húz rá.
A drótkerítést nem fogja kicserélni, amit a marhák tönkretettek, mert azt elődeim a 70-es években húzták oda.
Hát ez van. 40 éves drótot természetes, hogy letarolnak a marhái. Azt nem kell kicserélnie.

2017. augusztus 27., vasárnap

2017. augusztus 23., szerda

Kerekes székkel az aggtelki barlangban

Megvót'
Nufi kitalálta, hogy Bélát elvisszük a barlangba. Telefonon egyeztetett, szervezett. Ma reggel pedig felkerekedtünk. A 11 órakor induló túrára kaptunk jegyet.
Az első lépcsősor volt a legnehezebb. Akkor már a hajolva eresztgetés kikezdte a jókedvem, de ha az asszon kitalál valamit, akkor meg szoktam valósítani.
Állítólag 170 lépcső, bár én csak 169-re vagyok beállítva... na semmi gond. Kicsit furán néztek ránk a túrázók, de volt egy srác, aki a fiát is befogva segített a közepétől. Nem kellett fokonként ráncigálni, hanem megemeltük és vittük.
Még általános iskolás kiránduláson jártam ott, jó 35-40 éve lehet, semmire sem emlékszem belőle. A hangversenyteremre csak, de anno a Kék szakállú herceg várából játszottak le részletet, most meg Vangelis meg Kormorán dalt játszott le a vezető.
A cseppkövek kormosak, az út szépen kiépített. A világítás szakaszonként ki-bekapcsolható. A vezető felkészült. Humora is van.
Megjegyeztem, hogy az egyik hangversenyző nem bírta bevenni a kanyart,  és beleütközött a sziklába. Abban a teremben nagyobb tömböket moshatott alá a barlangi patak (Jósva?) és ott jókora sziklák látszottak az üregben szana-szerte.
Innen is köszönet még egyszer a barlangásznak és a fiának, aki segített.

*******

Megérkezett végre a szkópom is Kínából. 200 megás digitális jószág. Hétfőn hozta ki a DHL Miskolcra, onnét Feriék Komjátiba. Majd 50 dollárt kértek volna a várostól idáig plusz. Ritka cég ez a DHL.
Először kétségbe estem, hogy hülyeséget mér. Az 5Vos kalibráló négyszögjelet 53V-nak mutatta.
Nufi megkérdezte, hogy visszaküldjük-e. Vagy hogy kérdezősködjem az Elektrotanyán, hátha más is járt így.
Én meg játszottam tovább vele, és a hozzá adott CD lemezről feltelepítettem a programját, meg a használati utasítását is olvasva rábukkantam a megoldásra.
A mérési eredményt bekapcsolt 10-es osztóval kell értelmezni.
Ettől még nem lesz pontos, de nem tizenkétszeres lesz a hiba.
A kezelését még tanulni kell. Jár körbe a szemem az előlapján, mint a rajzfilmeken a fejbe vágott krokodilnak, mire rábukkanok a megfelelő gombra.
A képernyője LCD. Ezt is meg kell szokni. 7 hüvelykes, mint egy kisebb tableté, és a menü szép színes rajta, sőt a két sugár is más színű, de kicsit szögletes az analóghoz képest.
A szinkronja is Nagyon jó. Nem csak az élekből képzett indítójel miatt, hanem pl. az NTSC vagy PAL-Secam rendszerű színjel burst vagy védősávjelét is ki tudom kapuzni a 625 sorból sorszám szerint bármelyiket.
Ebben  a kategóriában ugyan a legolcsóbb, de a többi inkább digitális szavakra triggerelhető. Persze a jövő lehet, hogy inkább az.
Viszont arra inkább egy PC adaptert fogok venni tizen dollárért. Az ilyet tudó 400$-tól a csillagos égig. Nekem még ez a közel 300 is megterhelő. (Áfával)

********
Anyu a hónap végén megy kórházba. A vénáján keresztül vezetnek be valami szondát és rögöket keresnek és távolítanak el. Editék már nyugtatták, hogy túl vannak rajta, és nem veszélyes. De ő fél. Nem volt soha beteges. Most, hogy öregszik, inkább a dokik tolják a megélhetési betegségügy miatt a félelmei közé.
Ettől mondjuk én sem vagyok nyugodt, de pénteken megyek hozzá, és szombaton megyünk Zsarnaizni. Lefoglalom egy kicsit.
Laci bácsi tönkretett egy sövénynyírót. A pingyomi szomszédét. Ha minden jól megy, van valami roncsom itt, és jó lenne abból megjavítani.
Irénke sincs itthon. Hétfőn még azt mondtam, tegye be János hozzájuk, mert akkor még csak a barlangtúra volt a fejemben.
Mindjárt felhívom anyut, mi a fejlemény ezügyben.
Aztán megyek egy kicsit játszani az új műszerrel. 

2017. augusztus 20., vasárnap

Darázs volt?

Nem tudom. A felkaromon csípett meg, és az alkarom dagadt fel.
Gondolom, amelyik irányú véreret kapta el, arra vitte tovább a mérgét a szervezetem.
Most nem vártam ki a hetet. Ecetes borogatással járkáltam egy napot. Mondjuk nem élvezet, mert az izom sokat duzzad-ernyed, és sokszor kellett újra becsavarni. De legalább átszellőztettem sokszor. Ebben a melegben a hűsítés is jól esik.
A Magdiéktól kapott fagyasztó nem fagyaszt. A motorja jár, de mást nem tud. Jánoséktól kaptam egy ugyanolyat. Ez már tökéletes.
Tegnap délután két elhalálozott mélykúti szivattyú vezetékéből hátravittem a 230V-ot az villanyóraszekrény harmadik fázisából. Nem leltem meg a 2,5-es vezetéket, de elfogyott a kábelcsatornám is. Valamelyik nap veszek, és akkor átszabom a rendszert. Amint felérek a tetőtérbe, lesz kötődoboz, vagy guman tábla, és a hátsó tér világításához kapcsoló. Illetve ebből a fázisból viszek hátra a fáskamrába. No meg a padfeljárót is innét akarom ellátni több kapcsolós helyi világítással.
A lámpákhoz már nem lesz, csak aluvezeték. Tökéletesen ellátja a feladatát most is. A megfelelő köztes fémen keresztül kötöm a rézhálózathoz.
Kell a fagyasztó elé, mert annak nincs belső világítása. Kell külön hátra is, mert legtöbbször oda nem megyünk, értelmetlen ott is fogyasztani mindig.
***
Ma már szőlőből indítottam a miszmajszot. Így nem kell vizet tölteni alá. A nyári körte volt a zöme és két barack zárta a sort. Meg egy alma.
A madarak is jól vannak. Megint van tojás a fészken. A kotlós most is külön alszik a csibéivel.
***
Csányi Vilmos könyvén rágódom most. Értem, hogy ki van akadva a kormányzatokra, meg nem is mai a könyv, de nem habzsoltam fel azonnal. Rossz közérzetet sugall.
***
Közben jár az agyam a határokon is. A határok államokat választanak el. Ha jól emlékszem, akkor az állam az ország erőszakszerve. Ez volt a hivatalos  megfogalmazása. Tehát ahová születünk, ott erőszakolnak minket. Ha abban növünk fel, azt szokjuk meg. Később, amikor átlépünk máshová, akkor jön az összehasonlítás. A megszokott erőszak helyett választhatunk új erőszaktevőt.
Ott még idegenek is leszünk.
Meg lehet azt is szokni. Apám is megszokta volt. Ezen-azon belül kell megtalálni a szabadságunkat.
A szabadságomnak tekintem továbbra is a Kárpát medencét az országnak és ezt a 93 ezer négyzetkilómétert az államnak érezni.
Államok jönnek-mennek. Népek szaporodnak fel, és űzetnek ide-oda, vagy alkalmazkodnak egy következő erőszakoskodóhoz.
Hogy ez valamikor egyenruhát húzott rám, és kivont a termelésből másfél évre, majd újra kellett beilleszkedni és újra és újra a következő munkahelyekre.
Nyelvet, gondolkodást nem kellett váltanom.
Ez viszont nagy szerencsém.

2017. augusztus 14., hétfő

Egy lépés előre, kettő vissza

Ma sem voltam kavicsért, és nem öntöttem ki az első gödröt. Igaz, még nincs is 1m mély. Pedig addig akarom leásni.
Minden nap meg fogom jegyezni, amíg meg nincs. A kocsibeálló-faszárító alapja lesz.
Egész napos szédelgésem semmit jót nem hozott. Ilyenkor nem szeretem magam.
Holnap vásár lesz Szilason. Holnapután ismét Szepsibe megyünk bevásárolni. Ezek a tervek.
Nufi kinézett magának egy webművész tanfolyást. Honlapot akar szerkeszteni.
Felvidultam, hogy a MAC gépemen pont jól elfutna egy régebbi Macromedia Dreamweaver. Hát nem lelek torrentet hozzá. Azaz ami van, az nem működik,
Amit Ubuntura találtam, az sincs. Egyszerűen nem található.
A kotlósom az öt új csibével nem hajlandó bemenni a többiekhez a tyúkólba. Az egyszárnyú kakasom állandóan szökik. Valamelyik nap elnyisszantom a torkát. Lesz belőle egy leves. Nem bosszú, csak ritkítás. Az ezévi csirkékből már kettő biztosan kakas.  Azokkal is sok baj lesz.
Meghallgattam Bakay Kornél újabb videoját. A Jutubin csak hangfelvétel egy plakát látszik végig. Jó lett volna látni a képeket is. Vetíthetett az öreg.
A lényeg: a genetikai bizonyítékok szépen illeszkednek a régészet feltárta eredetünkhöz.
Ezt a népmesékből már mindenki tudja, csak a következő korosztály már műmeséken nő fel, és ha életben is akar maradni, akkor legyinteni fog rá.
Olvastam Attila bejegyzését is. Megbökte a csőrömet, hogy egyesülésnek nevezte Erdély elfoglalását. Visszatért az élmény, amikor az Németországban beszélgettem két német államról, és használtam az anschlissen kifejezést, ami akár jó igének, akár nem, azonnal kijavítottak, hogy Vereinigung.
Nem összekapcsolás hanem egyesülés.
Ki mire érzékeny.

2017. augusztus 11., péntek

Mindjárt itt a vihar

Vagy csak Budapesten? Majd meglátjuk. Enyhül ez a forróság.
Ma is csak egy valamit tudtam megjavítani. Azaz befejezni.
Nádaskai srác hozott egy szürke rádiósmagnót. Nem szól. Leégett a trafója. Pár nap múlva meglátogatott. Megmutattam neki labortápról.
Rövidesen hozott két hasonló méretűt.
Az egyik 12 Voltos, a másik 15.  Ez a kütyü 4,5-ről megy. Három ceruza elem táplálja, vagy a leégett trafó. Arról nincs adatom. Kiválogattam a trafóimat, de egy sem jó.
Amit Csaba hozott, a nagyobbat szedtem szét és abból tekertem le a 15V madzagját. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kifűzöm a fölösleges drótot, de nem sikerült. A lakkozás keményen a helyén tartotta.
Így viszont megnyílt az út a bifiláris tekercselés előtt. Jól hangzik, mi? Azt jelenti, hogy két vezetékkel tekerek egyszerre. Így két azonos feszültségű tekercsem lesz. Kétutas egyenirányításhoz csak két dióda kell, nem négy. Ma már a két dióda olcsóbb, mint a réz, de régen fordítva volt. Viszont ebben a rádióban eredetileg is kétutas egyenirányítású volt a táp.
Amikor először letekertem egy adagot, és visszavasmagoltam, 10V-ot kaptam.
Utána újból kivasmagoltam, és kikötöttem a drót végét a csatornához. Hátrálva tekertem le. A konyhaajtóig értem. Visszasétáltam a másik véghez és így kaptam pont két egyformát. Nem kellett számolnom, hány menet, csak egyenletes maradjon és feszes.
Egy I mag marad meg. Az összes E visszakerült. Büszke vagyok magamra. Az utolsó I-nél törött volt a tekercstest. Ott nem erőltettem.
Na most jött a neheze. Nem fért be a rádióba. Épp csak egy kicsit volt nagyobb.
Újabb  keresgélés dugasztáp burkolat után.
Nem volt üres. Csak előlap vagy kupak. Gondolkodtam gyógyszeres fiolán, mert az elég masszív, de nem túl szép.
Előkerült egy csengőreduktor teteje. Az alja nem. Tejplexiből fűrészeltem rá. Valami polc maradványa. A sarkai letörtek, ezért dobták ki. Még Budafokon szedtem össze  lepke antenna távtartónak. Nagyfrekvenciásan jó, de ide is elég masszív lett.
Még két kivezetést kellett alkotnom a hangfalakhoz. Nincs Jack dugója, kérte, hogy forrasszak bele lengő vezetéket.
Ezt is tévéből kivett vezetékből ekecseltem össze. Videoton demag tekercs hozzávezető madzagja volt.
Közben másodszor ment végig videóról a Mefisztó c. film.  Üzemeltetek egy tévét. Nézni nem kell, csak tesztelni. Hallanám, ha hibázna.
Szeretem ezt a filmet. Hendrik Höfgen figurája teljesen emberire sikeredett.  Egy vidéki színészből lesz a Berlini Állami Színház vezető színésze. Szorgalmas, számító, hibázik és minden lében kanál. Hol a szocialisták között keresi a sikert, majd a hatalomnak nyal. Amikor pedig sarokba szorulva érzi magát, a kis embert húzza magára, hogy ő csak egy színész.
Ha jól sejtem, azt akarja sugallni a film, hogy nem lehet CSAK színész valaki. A média kötelez. Az a propaganda eszköze. Ha nem áll be a sorba, kitörik a nyakát, ha beáll, akkor később.
Hatalomváltás mindig van.
Na, ezt már ma megkérdőjelezem. Hatalomváltás nincs, csak az előretolt bábukat cserélgetik.
 

2017. augusztus 9., szerda

Van, amikor én is félek

Pár napja egy reggel szorult a mellkasom. Nem zsibbadtak a végtagjaim, nem ment fel a pulzusom, csak rossz érzés volt. Visszafeküdtem, és jóga légzéssel lassítottam a szervezetem. Később elővettem azt az ezüst tartalmú műanyag lapot, amit anyutól kaptam.  Fogalmam sincs, miképpen hat, de működik. A letakart területen nyugszik bármiféle szorulás. Nyomogatva a megismert akkupresszúrás pontjaimat, viszonylag hamar fel tudtam kelni. Beültem a kádba, és utána is óvatosan fogtam bármihez.
Utazás Hypochondriába. Mégsem infarktus. Utoljára két éve volt hasonló, és előtte is vagy két évvel. Csak az egyik alkalommal sem tudtam lefeküdni. Az egyiken éppen hoztak haza kocsival, a másik alkalommal én vezettem. Tudom, hogy az öregedés mindenkit elér, csak fura, hogy engem is. Meg nem is volt mostanában megoldhatatlannak tűnő feszültség. Csak egyszerű időjárásváltozás.
Erre vagyok immár érzékeny.
Ma befejeztem Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvet. Wass Albert eddig legjobbnak érzett könyve. Szépen felfedezem az áthallásokat, megfeleltetem a pásztorokat és a parasztokat, vagy gazdákat, és az oroszokat is.
Pontos kép a betelepült idegenről, aki be akar illeszkedni, és mégis rémet nevel ki az utódából.
Látszik, hogy Erdély paradicsom volt Magyarországnak és most csak lerabolható terep a betolakodóknak. Maradhatnak az igénytelen pásztorok, ha észrevétlenek és önellátók.
Ez a harmadik könyvem tőle. Egy lap fehérre sikerült a nyomdának, bár a történet nem akadt el tőle, Majd megkeresem PDF-ben valahol és kinyomtatom.

Kis áthallásom is keletkezett.
Erről szólhatott Hobó szövege is a Vadászat c lemezén: "Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom."

 Van nálam egy szomszédom tévéje. Hajnali fél háromkor magától bekapcsol. Imádom az ilyen hibát. Nem hiszem, hogy fel fogok kelni hozzá, de ma stdby hagytam a műhelyasztalon.

Másik élmény. Egy táblagépem. Nem bírja a töltő. Az akku gyanús, vagy a csatlakozók. Átvonultam vele a 22-be a gangra. Ott meleg van és fény. A macskák nem zavarnak, telefon nem csörög bele a gondolkodásba.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
Éppen nagyító fölött görnyedtem, amikor megjelent Grísa. Ő a legfehérebb macskánk. Kevés fekete folttal. Párszor lesimogattam magamról, és eltávolítottam. beszéltem hozzá nyugodtan, hogy hagyjon békén.
El is indult a mosogató felé, majd lendületet vett, és felugrott az ölembe, majd lerántotta a tabletet az aláterített ronggyal együtt az asztalról.
Ráüvöltöttem, hogy ha összetört a kijelző, akkor lapáttal verem, agyon, de megúszta. Én is.
Így most a töltést kijelző nélkül indítottam, és csak fél óra múlva dugtam rá az alaplapra. Már 8%-on járt. Innen felbootolt, és egyből 6%-ra esett.
1A-es töltőt adtak hozzá. A többi tabletemé 2A-es. Kezdem kapisgálni, hogy mit keresek. Lehet, hogy a macskának kell megköszönnöm?
Csinálok holnap hozzá USB adaptert, hogy rá tudjam dugni a régi töltőmet.
Most shutdown után hagytam a töltőn éjszakára. Reggelig lesz vagy 10 órája töltődni.  Nekem meg irány a denevérpad. Ma megpróbálom hason.

****
Van még egy új tervem. A rossz hűtőkből a kamra ablakára készítek szigetelés télire. Kivágom méretre, és bedugom vele a rést.
Nufi úgyis ideges a gyülekező dolgaimtól. Ja és Jánostól megkaptam a kádat a régi-új házukból. Azt pedig a tyúkudvarban ásom be kacsaúsztatónak.

2017. augusztus 1., kedd

Már megint augusztus van


Meleg és pára. Megyek is mindjárt locsolni.
Nóriék itt jártak a múlt héten, kaptam mángoldot. Tegnap el is ástam. Majd szedek rá tehénszart az úton. Azt minden növény szereti.
Megnézem a 'Kapitalizmus, szeretem' c filmet. Zoli hívta rá fel a figyelmet. Memóriáról elakadt, de a jutubin végignézhető.
Kiegészítettem a listámat két Zolival Mostanában nem sok gondot fordítottam a keresztnevek frissítésére a jobboldali sávon,
Egy erősítő meggyógyult, egy másik motyó várja a műtőasztalt. A Nóri mélykúti szivattyúja kilyukadt.

Még amikor előhúztuk, akkor nem látszott, csak most, hogy lekapartam a rozsdás csavar környékét a szétszedéshez. Rondán megette a spiátert az idő.
Tegnap kikarikáztunk a dobódéli tóhoz is. Nufi nem jött be a vízbe a szemét miatt, de engem a pőcsikek sem tudtak visszatartani. Addig fényképezgetett a telefonjával. Lekapta a szörnyet is. :-)





Megszidott a csomagtartóra kötött törülköző és vizes fürdőgatya miatt, én meg nem akartam a '80-as moszkvai olimpia emlékét őrző szatyromat átáztatni. Abban vittem a kulcsomat is. A madzagjánál fogva - az a füle - fel lehet kötni a kosaramra. Biztonságosan megőrzi a tartalmát.
Nehéz politikai mondanivaló nem született a fejemben. Örültem, hogy Nufit kirángattam egy kicsit Béla mellől egy órára. Attila életrajzi írásától kedvem kerekedett beletúrni a magam serdülőkorába is, aztán rájöttem, hogy nem voltam ennyire elnyomva, és ki sem találtam semmi fontosat. A középiskola után nekem a szakma megtanulása jelentette a kihívást. Bár sok-mindent elmondtak a tanárok, mert az elmélyítéskor ez kiderült, a gyakorlati rögzítés nélkül csak egy zavaros pocsolyára emlékeztetett a káposztalé a fejemben.
No meg a szoknyavadászati engedély birtokában állandóan és mindenkit nagyvadnak véltem.
Elmúlt. Nagy szegénység nélkül és gazdaság nélkül. Biztos lesz majd felszakadó seb vagy egyéb megírni valóm, de most csak irigykedhetek Attila kalandjaira.
A hét végi bográcsozás jó volt. Tegnap pusztítottam el a maradékot. Jánosék portájáról is eltakarítottam a gallyakat. Bár most nem komposzttá nemesült, de így is hasznos lett. Sőt, még a 2-5cm vastag darabok jók lesznek télen begyújtani.

Már csak a daraboló hosszú karú metszőollót kell kiegyengetnem és megélezni.
Péter is benézett. Az iskolában cserélnek most ágyakat. Tegnap még csak kipakolták, ma jönnek a munkások összeállítani. Körbenéztünk a kertben, ami az iskolaudvar. Szépen levágva a fű, csak a kőből rakott valamikori építmény maradéka jelzi, hogy nem iskola már. Pedig jó lenne, s akkor a tüzelőtárolót is újra kellene építeni.
Ma hozzák ki Magdiék új bojlerét. Tegnap felhívott a szállító, hogy legyünk itthon. Pont ezért rendeltem a nevünkre, mert mi vagyunk idehaza.


2017. július 28., péntek

séta

Sok köze nincs a mondandómnak a címhez, de még odakanyarodhatok.
Felfedeztem magamnak a jutubin egy kéziszerszámokat restauráló sorozatot. Az eső két bigyót nem ismertem fel, csak a végén mutatta be, mire való. Szalagfűrész élező a múlt század elejéről.

Aztán egy másik érdekes film. Az élő napról.

Apróbb tennivalók voltak a ház körül. Leállt a mélykúti szivattyúm. Kikorhadt a hálózati villásdugója a lengőaljzatból. Most forrasztott kötéssel toldottam meg. Húztam rá gumi csövet és szigszalaggal rögzítettem. Két porszívó vezetékét használtam el hozzá. Sima kéteres kettős szigetelésű madzag, és jól bírja a hajtogatást. Illetve majd kiderül.
Este a molnárkocsim tengelyét hajtogattam vissza. Már V alakban álltak a kerekei. Lehúztam a rögzítú sapkákat, levettem a kerekeit és rátoltam egy csövet. Azzal húztam vissza a görbületet mindkét oldalon. Tart, ameddig tart.
A komolyabb megoldás még csak fejben van meg. Kiköszörülöm a tengelyét és ráhúzok vastagabbat az egészre, aztán a tövénél még kap támasztót.Csak most semmi kedvem hegeszteni. Hátha nem terhelem túl!
Bandinak kellett a húsdarálóban stiftet cserélni. Az a lyukacsos tárcsa elkoptatta és elfordul neki. Szerencsére most kijött a régi, csak másik levágott szöget szúrtam a helyére.
Délelőtt pedig Szilason voltam pelenkáért.  Úgy elrepült ez a nap, mint a fecske augusztusban.
Tényleg. Ma megbámultam a fecskéket is.
Nufi tanított itt a teraszon, én pedig hátul igazgattam a vezetékeket. Eleredt az eső, és hamar zápor lett belőle. Szemben, a Bódva fölött körülbelül, társas táncba kezdtek ezek a cseppecske madarak. Volt valami szabályos az áramlásukban és átvonultak a fejünk fölött a fehér felhővel együtt.
Tegnap Nóri látogatott el hozzánk. Hozott barna süteményt. Én pedig piszkoskodtam, hogy miért nincs benne mazsola. Szerencsére nem sértődött meg. Tudta, hogy viccelek.
Sötétedés után ment haza. Elkísértem. Nem csak az udvariasság miatt. Végre láttam, milyen a sötét országúton a halogén izzós refi a a sötétkék bringámon.
Meglepően jó. Már csak az agydinamós változatot nem láttam este. Ami késik, nem múlik.
Közben ábrándozom a 200 megás digit szkópról, amire gyűjtögetek. Az aliexpresszen többféle áron van, de még nem jött rá össze a pénz. A magyar 100 megás meg beadta a kulcsot. A nagyfesz egysége már régóta húzott. Szerintem már a megvásárlástól, csak egyre zavaróbb lett, és legtöbbször a használat közben kiszáradt a pára belőle, és jó volt. Erőt kell venni magamon, hogy megint szétszedjem. Most még a VT autórádió 4 kivezetéses szűrőjét akarom kivesézni. Amit lehet a TAA691-ről, azt már elolvastam. Azzal nincs baj. Az AM oszcillátor is szépen pörög BF198-cal. A bemenetről sem jön jel, és ha generátorról tolok a KF szűrőbe jelet, azt is megeszi.
Megleltem a bontott panelt, amin van még egy. Ha azzal jó lesz, ezt felkoncolom.
A nagy keserűségem meg a hálózati zaj. Minden izzót kipateroltam a házból, és a fénycsövek meg annyi zajt termelnek, amitől közép hullámon és röviden is elnyom szint minden adót.
Összeakadtam még egy volt osztálytársammal a fészen. Még egy Attila. :-)
Készülök neki egy hosszabb levelet összebillentyűzni, mert szóban nem vagyok szinkronban a gondolkodásom sebességével.
Csak sétatempóra vagyok alkalmas.
Na, csak meglett a kapcsolat a címhez.
Így olyan lett, mint a keretes szerkezetű irodalmi mű. Viszont ez valódi.

2017. július 21., péntek

Hogyan is fogjak hozzá?

Körbejártam ma pár embert, hogyan kell egy szomszédommal szót érteni.
Elég homályos így, de belevilágítok, mi is a kínom.
A 22 szomszédjaim meghaltak, s a fiuk örökölte a házat az udvarral. Még gondolkoztam is a megvásárláson ideköltözésünk előtt, de jobb helyet találtunk a 33-ban.
Az új szomszéd nem költözött be, csak pár birkát engedett el először a gyümölcsösében. Nekem az a házam háta mögé esik.  Később szarvasmarhára váltott.
Egyszer már tavaly vagy tavalyelőtt lehúzták a kerítésem, de Laci bácsi megfoltozgatta, és dühöngött a sok légy miatt.
Mondtam neki, hogy ez falu, itt állatot is tartanak. A szomszéd pár deszkával meggátolta, hogy a kerítésig jöjjenek a bikái, hát nem szóltam. Jobb a békesség.
Ugyan próbálkozott, hogy kéne neki a kertem, de mondtam, hogy a fiatal gyümölcsfáim közé nem engedek állatot.
A másik szomszédjában  is kárt tettek a marhák, hallottam róla, de gondoltam, rendeződött a dolog.
A napokban viszont újra lenyúzták a kerítésem, lelegelték a málnásom, és eltörték a budi mögötti vasbetonoszlopot is.
Ezt már nem hagytam szó nélkül. Megkerestem a tulajt, hogy hozza rendbe.
Ő azt mondta, hogy rövidesen elviszi a marháit, de még iszapos a kútja, várni kell.
Mondtam, engem nem az érdekel, hogy mi van az ő portáján, ha krokodilokat tenyészt, és nem csinálnak nekem kárt, az sem zavar. A málnám kinő, de a kerítésem nem. Azt állítsa helyre.
Ma megkerestem a nénit, s megkérdeztem, mit intézett anno köztes szomszédunkkal. Nem nyugtatott meg.
Elmentem a polgármesterhez is, hogy ő mit intézett, hiszen nála is pattogott az ügy.
Hát ő is tudja, hogy már majdnem kész az új tehéntelep, várjak egy hetet, és utána intézkedjek a jegyzőnél. Nem az ő hatásköre. Ő ebben nem tud segíteni.

Jól kezdődik.
A következő találkozásunkkor rá fogok kérdezni, milyen határidővel állítja helyre a kerítésem.
A következő lépésem, ha nem hajlandó, akkor tértivevényes levélben közlöm vele, hogy megbízok egy vállalkozót a helyreállítással, s a számlát benyújtom neki. Természetesen erről kap másolatot az önkormányzat és a jegyző is.
Nufi nyugtat, hogy nem kellene összeveszni senkivel, de azt sem hagyom, hogy semmibe vegyenek.
Addig is reménykedem, hogy a pesszimizmusom vaklárma.  

2017. július 20., csütörtök

Anyukám a vonaton fő

Ma reggel elhozták autóval Jánosék. Tegnap vett nekem papucsot. Kipakolt, megnézte, hogy jó rám, és már fordult is vissza a vonathoz. Ma téglavörös riasztást küldött a meteorológia. Még dél előtt haza is akar érni.
Fel tudok-e nőni valaha erre a szintre?
Nem hiszem.

Tegnap a diófa alatt nagyítóztam ki Nóriék billentyűzetét. Fujitsu Siemens Amilo. Nem túl fiatal gép. A wifi kártyája kuka, a memóriabővítménye más sebességű, mint az eredeti. Nem is mertem újrainstallálni, mert akkor azt is venni kell bele. Viszont egy német és egy magyar billentyűzetből, meg az eredetiből átrakva a gombokat sikerült megjavítani. A belső fóliája volt ép a donornak.
A sárga felkiáltójel a fel nem telepített modem driverét hiányolta.
Természetesen az akkumulátora is rossz, és a tulaj már töltőt cserélt rajta, csak éppen 200mA-rel kisebbet tudót vett. Ettől, ha bemelegszik, akkor nem mindig indul újra gép. Ha volna benne új akku, azt kikapcsolt állapotban feltöltené, és ezek a gondok megszűnnének. Csepptöltőként bőven elegendő ez az adapter is.
Már USB-s wifiről használja, tehát kiemeltem a rossz kártyát is, meg lehúzva az akkumulátort, stabilan működik a noteszgép. Volna bele kártyám is csak az sem látja a wifi központot. Mint kártya működne. A win felismeri és telepíti a meghajtó programját is.

A turmixelőjük is megdolgoztatott. Két edényt lehet beletenni, és az egyik nem jó. 80-as szögből reszeltem célszerszámot a lyukasthorx csavar kiszedéséhez, mert a bit rendszerű (cserélhető csavahúzóhegy) nem fér be a lyukába.
Már utána néztem, honnan rendeljek csavarhúzót, aztán éppen nem adtam fel a rendelést. Nem akartam várni vele. Gondolván, majd az alkatrésszel együtt.
Na semmi szükség nem lett volna a talpának eltávolítására. Ott minden rendben teszi a dolgát. A késes edényeknek van olyan pereme, ami biztonsági kapcsolóval engedi elindítani a 'rágógépet'. Na ilyen edényt nem hoztak, tehát a ritmus ismét megakasztva. Meg kell várni a kübliket.

Attila kirohanása egy számomra ismeretlen újságíróra ismét rádöbbentett, mennyire nem vagyok közéleti ember. Itthon is betévedek néha a kurucinfóra, meg az mszp honlapra meg utoljára az amerikai nép szavából idézett be valaki egy cikket Orbán fasizmusáról, és el is olvastam, de maradtam a bolond lukból bolond szél fúj hozzáállásnál, és keresek valami zenét kiöblíteni a mocskot a fejemből. Dühöngök én is, amikor valami akadály fog vissza, és nem rajtam múlik a haladás, aztán keresek olyat, ami elviszi az agyam róla.

Van már új papucsom, anyu lassan Miskolcra ér, és Nóri haza tudta vinni a noteszgépet. Bár közben eszembe jutott, hogy a belsejében pótoltam két hiányzó csavart a talpán a wifi modult takaró burkolatéval, és a 22-ből így hoztam át a 33-ba. Itt meg már elfelejtettem keresni hozzá, tehát még egyszer látnom kell a masinát.


  ***********
Nem kellett messzire menni érte. Itt maradt az asztalomon. Úgy tűnik, a meleg nekem is kihúzza az eszem.

2017. július 16., vasárnap

Gandikacsa

Szabadon akart megdögleni.
Haragszom rá.
Tegnap éjfélig kergettem, hogy jöjjön haza. De elbújt, és ma már nem került elő.
Az anyja meg le sem ...



Ma nekiestem a málnásnak. Megint magasabb benne minden gyom, mint a málna. Pedig már egyszer kipucoltam. Miközben ráncigálom ki a csalánt, a kórót, pereg a félérett málna a földre. Ha érte nyúlok, megcsíp a csalán, ha el is érem, egyet leszakítok, több megy a földre.
Nufi állandóan azzal biztat, hogy túl nagy ez a két kert.
De még nem nőttem fel hozzá. Még tolom a fűnyírót, a kaszát, a sarlót, és nyelek nagyokat, amikor a pofámba röhög a gaz. Megköszöni a teret. Én takarítottam ki neki előtte. A kultúrnövények meg csak éppen életben maradnak.



Reggel ismét Attila blogjával kezdtem a napot. Érzem a buktatót a logikájában, hogy a magyar paraszt a múlt századfordulón nem alkalmazkodott a zsidó tempóhoz. Nem akart több pénzt a holmijáért, csak amit ő akart, ezért a kereskedő nép központosította a vagyont, az erőforrásokra rátette a kezét, és utána tudott olyan hatalmi rendszert létrehozni, amiben adókkal, fegyverekkel kiszorította a életteréből a földművest is, és vele a természetben a természettel együtt élő lény logikáját is.
A városokba gyűjtött lakosság pedig távolról hozott csecsebecsékkel traktálva az indiánok mintájára gyérül, majd elhullik.



A tudás hatalom. Ma is. Tegnap Kínáról mondták el a rádióban, miként épített egy afrikai ország területén óriási hadi bázist, és az az ország ettől a védernyőnek nevezett megoldástól már Kína tulajdonának is tekintheti magát.
Beengedtük Európát? Be. Beengedtük a NATO-t? Be. Tettünk valamit az új nagybirtokos rendszer ellen? Nem.
Beengedtük a nyugati médiát? Be. De már a Szabad Európa rádiót sem lehetett a határokon kívül tartani. Pedig akkor még épült az ország.
A sok kivándorló ember valóban azt hiszi, hogy a csecsebecséktől fogja jobban érezni magát. Az elcsaltak helyére pedig jön a még szegényebb, és butább.
A hetvenes években a városi első generációs emberkék vették a hétvégi telkeket, és vitték a gyerekeket is. Valami élt a múltból, a zsigerekből. Nekem már anyu is Miskolcon született, nem is volt telkünk, nem is szoktam hozzá a földhöz. Az eszemmel már tudom, hogy hiba volt. Nekem is a csecsebecséim a fontosak, és utána nyögök az összegyűlt kerti tennivalók alatt.
Én is az a buta vagyok, aki idejöttem, és 'sokk' a tennivaló. Megroppanok alatta. Nem érdekel, mert ebből a fuldoklásból amíg leér a lábam, ki tudom emelni a fejem, és közben megszülöm, kiizzadom a lábtempót, a kartempót, és csak akkor megyek a mély vízbe, amikor már siklom a 'víz' felszínén.
Még a butát meg akarom magyarázni.
Aki a melegebb éghajlatról jön, annak a mi növényeink ismeretlenek. A legjobb szándékkal érkező pálmatudor sem fog itt tanyát verni, legfeljebb a markát tartja a segélyért. A borsodi cigányokat is visszazsuppolták Kanadából. Alkalmatlanok voltak a beilleszkedésre.
Itthon még tudtak vasat gyűjteni, lomizni jártak a fővárosba, és erre a szomszéd falvakban is elvannak valahogy. Ők bontanak. Mi pedig nem építünk.
Fészbukos megjegyzésre szakadt ki belőlem nemrég, hogy értelmetlen szegényezni. Ezt az országot mindig a szegények építették, és sok gyönyörű táj, épület, műalkotás maradt utánuk.
Aki innét elmegy, az elmegy máshová szegénynek. Ha beéri a csecsebecsékkel, akkor is idegen marad.
De nézzük meg Németországot. Az 1900-as években hányszor volt koldus szegény? Kétszer minimum. Elmenekültek az országukból? Frászt. Felépítettek egy jóléti államot, ami már másnak is tetszik. Jó a marketingje.
De olvasok Svájcról is érdekes történeteket. Egy magyar írta, hogy közintézményt kellett felszerelnie mindenfélével. A történet lényege nem a felújítás, hanem a szemlélet.
Bár kis összegből kihozta volna, de kioktatta a főnöke, hogy amit a községben meg lehet venni, azt onnét kell, amit a szomszédból csak, azért a szomszédig kell elmenni, és ami az országban nem készül, azon el kell gondolkodni, vajon tényleg szükség van-e rá.
No itt az a szemlélet, amit nem ártana meghonosítani.
A Szent Korona országa nem volt egy nyelvű. Ezt már belénk verik az iskolában is. Az idetelepített lakosság jött bányászkodni, ipart művelt, és így tovább. Itt komjátiban az öreg házban találok olyan orrkarikát, zárat, patkót, egyéb terméket, amit az ide települt svábok, tótok kalapáltak, hoztak létre, és ha genetikai különbséget nem találnak közöttünk, az elárulja, hogy volt itt átjárás, nyelvcsere ide is, oda is. Akit békén hagyott a politika, az alkotott. Megélt az alkotmányaiból. Csecsebecsékre meg jóval kevesebbet költött. Tudott örülni még egy vég selyemnek is. Kincs volt a kelengyés láda is. Még olyanról is hallottam, hogy koporsónak is használták.
Ma meg a két magos pentium már ócskavas, pár év után csak veszélyes hulladék. És vajon hány mázsa málnát kellene termelnem egy mai számítógép értékére?
Igaz, a málna sem örök. Leszedés után vagy megesszük vagy fagyasztjuk, esetleg más módon tartósítjuk, mert különben mehet vissza a komposztra.
Semmi nem örök. A kiskacsám sem. Tegnap éjjel elkeseredetten mondtam neki, hogy ha nem én foglak meg, nem éled túl az éjszakát. A macskák nem anyádhoz visznek haza.
Már csak egy kis kacsánk van a négyből. Ezt kell megvédenem önmagától.
Mondjam párhuzamnak, hogy Magyarországból is csak egy töredék, és nekem, nekünk kell megvédeni magunktól. Mert a tisztes szegénység odafigyeléssel jár. A gazdagságot meg nem ismerem.

2017. július 4., kedd

Lapát, kaszát!

Ezt a káromkodást még a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanultam Bollobás tanár úrtól. Alkalmazom is érzékeny fülű környezetben.
Most viszont a kaszával volt két barátkozós napom.
Miután kétszer is eltörtem a nyelét, pedagógushoz fordultam. Megkértem Ferit, mutassa meg, hogy is kell ezt csinálni.
Megmutatta. De a legfontosabbat is. A csavaros rögzítésű kaszabilincs egy szem szamócát sem ér.
Jánostól kaptam másikfélét, és keményfából faragtatott Feri velem éket. Addig vertük a helyére, amíg már nem mozdult meg. Utána vízbe mártottuk, és azóta nem törtem el egyszer sem.
A fogás is fontos! A bal kezem 180 fokkal meg kellett fordítanom, és így a jobbal rántok rá, azaz ami nekem nem állt kézre, mert balos vagyok, most így fog beidegződni.
Kisebb energiával, szinte nem is lihegve vágtam le a nagyját az udvarnak.  A korábban kezelhetetlennek tűnő lefeküdt füvet is.
Ma már ugyan nem voltam sztahanovícius hangulatban, meg a harangidőzítőt is kivallattam. Este nyolckor még nem kapcsolt be, de holnap reggel 5-kor be fog.
Ezt is gyakorolni kell.
A vadkörteültetvényem is kigazoltam, és a 22 után a 33-ban is kipróbáltam a kaszamozgatást. A kukoricás helyét már fűnyíróztam a múlt hónapban, de két virág (gaz) ellepte rendesen. 10-12 perc alatt levágtam. Kezd megjönni az önbizalmam.
A kasza szarvát, vagy fogantyúját - nem tudom még a szakszavakat - szorosra ráspolyoztam először, hát meg is repesztette a nyelet hosszában. Csak pár centit, de jobb a békesség. Tovább igazítottam, és most ragasztóval raktam bele. Holnapig rajta hagyom a pillanatszorítót.

Rápróbáltam egy Sokol 403-ra az új generátorom jelét.
Nem az igazi. Nem a generátort hibáztatom, hanem a közép hullám minden kompakt fénycsőből eredő zajt összeszed. Igaz, a hosszú hullám is.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a kapcsoló üzemű tápja is meggórja a rádiót. Biztos azért van modding a jutubin. 50Hz-es tápot dömöcköl bele egy tulaj a dobozába. No meg optós leválasztást csinál az USB csatlakozójára.
Ez utóbbi egy csöves készülékné lehet hasznos.

Elolvastam még Attila bejegyzését az ajtóberakásról. Mintha magamat látnám egy-egy új munka előtti pánikomban. Vajon összejön-e a megoldás?
Aztán átbillen valami, és nekikezdek.

2017. július 2., vasárnap

Szombaton ellátogattunk Perkupára

Megnéztük Erikát. Integetett a hintóból. Itt a filmecske róla.



Volt műsor is a református templomban. Az udvarra telepítettek kivetítőt. Sajnos nyári napon ebből szinte semmi sem látszott.
A templom dugig, a templomkert szintén. Bélával lehetetlen volt bejutni. Még az eső is besegített. Hamar visszafordított.
Nem jöttünk egyből haza, Nufiék sétáltak a faluban, én meg kiültem a templomkert elé a patakpartra. Hallgattam a kihangosított éneket. Legalább nem volt a sok mókamester zavaró szövege aláfestésnek.
Pár perc múlva a polgármesterünk is kijött a tömegből egy cigarettát elszívni. Vele beszélgettünk Komjáti fejlesztéséről, a vízművek, a kultúrház, a fedett busz és vonatmegálló építéséről. No meg arról a két három gazdáról, aki hagyja összedőlni a házát, pedig ebből kettőnek kőműves a szakmája is.
 

2017. június 30., péntek

Fából vaskarika

Attilának villanyos műhelye van, én meg fakaput javítok.
De ennél  találóbb a cím. Valóban keményfából vágtam ki koronafúróval két centi vastag alátéteket. Kapupánt csavar alá.
A régi összekötő léc kézzel lemorzsolható lett a kapuszárnyakról. A kapupántot ki lehetett gombolni a függőleges lécekből. Na nem mindet, de a régi fa engedett.
Szétcsavarozni is művészet volt. A csavar végét elverték laposvágóval, nehogy leessen. Zöld festékkel lefestették a rozsda ellen is.
Kis satut fogtam rá az egyik oldalon és azon dugtam át keresztrudat, az anyát így is rángató mozgással lehetett megindítani. Érdekes módon egy sem szakadt el.  Mind lejött.
Most jönne a lényeg. A kereszttartót új fára cseréltem, ám a meggyengült függőleges elemekben nem bíztam meg, és nagyobb terhet sem akartam az tartó oszlopára fölöslegesen, és az új kapupánt csavarok is véknyabbak az eredetinél.
Erre jött az ötlet a keményfa alátéttel. Így a régi fa friss fák közé satuzva talán tovább bírja. Mondjuk, amíg élek. Akkor már elégedett leszek.
Felülre pedig mégis került tetőléc. Nagyobb hibákat találtam, többet kellett takarnom.


 Ez volt az első nap vége.
 Odalenn a karikák.
 Így néz ki szemből.
 Valamiért megismételtem a képet. Biztos nagyon jó volt.
 A második nap eredménye. Immár két léc kicserélve.
 Egy kicsit közelebbről.
 A morzsalék és a szerszámok.
Íme kívülről.
Ilyen lesz a másik szárnya is.
Ha pedig kész, akkor oszlopcsere és a két oszlop közé a földben egy vasbetonsáv is lesz.
Nufinak tetszik ez a zöld szín, tehát zöld lazúrt kell rákennem.
Akkor nem lesz ennyire feltűnő a patkolás. Igyekszem a ház jellegét megtartani.

Este még a kis haranggal akartam foglalkozni, de Gizike nem szerezte meg nekem a harangláb kulcsát, mert a néni kórházban van, aki őrzi. A lányát meg nem akartam zavarni este hét után. Láttam, hogy itthon a fiuk. Mit alkalmatlankodjak?

A héten még volt egy fontos feladatom. Ferinél rázott a daráló.
Villanyszerelési hiba. Úgy sikerült neki bekötni a konnektort, hogy hosszú vezeték végén villásdugóval csatlakoztatta a hálózathoz. Azt pedig kétféleképpen lehet csatlakoztatni a dugaljba. Az egyik módon kimegy a védőföldre a villám, a másik irányban nem.
Először leütöttünk egy földelő szondát a daráló mellé és meg is locsoltuk. Azután átfűztem a rendszert, hogy mindkét irányban a védőföld védőföld maradjon. Ja, azt nem mondtam, hogy lóg még rajta két lámpa is kapcsolóval.
A kapcsolón szerencsére nem volt megérinthető fémalkatrész és a lámpák is fejmagasság fölött laknak.

Megérkezett a műszerkém is Kínából, de annak másik bejegyzés írok, ha már minden csínját-bínját kitanultam.
Eddig még okosabbnak tűnik, mint én.