2017. január 29., vasárnap

2017. január 27., péntek

Ne mutasd a gyerek arcát!

Ez a gondolat járt a fejemben, amikor egy nagyon mély gondolatokban vergődő színésznő ölelt magához egy kisfiút.
A gondolat filozófiai mélységből, narrátorral alátámasztott mozgókép, és a gyerek ennek nem része. Nem lehet része, mert ő még nem tud hazudni. Ennyire mély átlényegülésre még nem alkalmas.

2017. január 26., csütörtök

Önszabályzás

Rászoktam a játékra.
A számítógépeim elmennek aludni, vagy kiléptetik a felhasználót, ha nem foglalkozom velük. Ez a tamagocsihatás vett rá, hogy dvdírás vagy kivárandó folyamatvég miatt a spider-pók vagy az admirálist játsszam, ha vvin alatt dolgozom. (Megállt a dupla v billentyűm)
Ez már odáig fejlődött, hogy este lefekvéskor tovább megy a fejemben a játék, és úgy alszom el.
Tegnap és tegnapelőtt egy bácsi fényképeit mentegettem le a félhalott merevlemezéről, és utána DVD-re égettem. Mintegy 9 DVD anyaga. Több év munkája, és van közötte olyan is, ami engem érdekel. Például a 2010-es árvíz itt Komjátiban, Szentandráson, meg Bódvarákón.
Persze van más megoldás is. Ha végigkutatom és kikapcsolom az energiamentő beállításokat. Akkor mást is lehet közben ekecselni, és ha a folyamatjelző eltűnik, vagy az íróeszköz kidugja a nyelvét, csak akkor visszatérni a géphez.

*********
Elfogyott a szabadban tárolt fa.  A tyúkól oldalán és a füstölő butykájában volt egy nagyobb mennyiség, és azt tüzeltem el december-január havában javarészt.
Tegnap már a fáskamrából hoztam. Olyan egérhúgyszagú a tüzelő, mintha beleszagolnék az ötliteres befőttes üvegembe, ahol régen a fogott egereimet tartottam. Na jó,abból már kimostam, és ki is szellőzött.
Azért zavar igazán, mert 10 macska is várja a reggelt-ebédet-vacsorát a teraszon. Nufi már több kilósra hízlalta őket, kilépni botlásveszélyes a konyhaajtón, mert mozog a macskaszőnyeg már a széles küszöbön.





A fagyott baglyot Péter háza háta mögött találtam. Gondoltam, jó lesz  macskáknak, de nem kellett. Odaadtam a szomszéd blökinek. Ő legalább örült neki.

2017. január 22., vasárnap

Hová tűnt tízezer forint?

Péter adott fel egy rejtvényt tegnapelőtt, és akkor nem fejtettem meg. Itthon lerajzoltam papírra, és azóta nem jut eszembe, hol vitt el tévútra. Megpróbálom leírni, hátha kiugrik a baki.

A játék egy adásvétel.
Eladja nekem a kiérdemesült VW-jét háromszázezerért. 'Megírjuk' a szóbeli szerződést, és úgy egyezünk meg, hárman fizetjük ki. Nufi, Béla és én.
(Ez itt már a ködösítés, de biztos szerepe van a figyelemelterelésben.)
100-100 ezer forint jut mindenkire.
Péternek eszébe jut, hogy túlárazta a csotrogányt. Lejárt a vizsgája is, hát odaad Krisztinek 50 ezret, ossza szét közöttünk.
Az asszony elhozza a három tízezrest, és a huszast, de csak tízet-tízet ad mindenkinek, mert a huszast nem váltotta fel. Az megtartja.
Tehát mennyibe került ez nekünk?
Fejenként 90 ezerbe. De hol van az a tízes?
Nem tudom jól leírni, mert ha otthon marad 250, meg Kriszti hazavisz 20-at, akkor háromszor 90 az 270 ezer.

Tudom, hogy ez az elmondásban elrejthető logikai bukfenc, de biztosan így működnek a reklámok, a biztosítók, és a kereskedelem zöme is.

*************
A tegnapi bejegyzésemhez mellékelt képen a műszerelőlap háttere volt a számolócédula.

*************


Egyébként meg volt egy jó kis Attilának való történetem.
Rám bíztak egy minihifit. 
Hazavittem, nekem mindent csinált. Rádió szólt, CD olvasott, nem recsegett, stb.
Szétszedtem, itt-ott megolajoztam a CDlejátszó megfelelő pontjait. A hangszóró vezetékét újracsupaszoltam, és járattam, majd elmentem megkérdezni, mi a panasz?
Nem szól.
Szerintem szól. A távirányítóját később találtam meg a szatyorban, abban valóban elemet kellett cserélnem.
A megbeszélt időben - melyet jeleztem, hogy el fogok felejteni - nem vittem vissza. Az az időpont nekem a Béla etetésével esik egybe. Ha Nufi tanít, akkor én reggeliztetek.
Vártam, és éreztem, hogy itt valami nem kerek.
A kütyüért érte nem jöttek, hát csak hazavittem.  A kérdésre, hogy mivel tartozik, mondtam, hogy semmivel.  Tanultam Nufitól, hogy az első munka- ha nem kell hozzá anyag - bemutatkozás. Ingyen van.
Az nem jó.
Erre mondtam egy összeget, s visszakérdeztem: Jó lesz?
Meg akarta felezni.
Erre elbúcsúztam.

Mondtam is Nufinak, hogy jó a módszere. Kiismertem egy embert, és nem előítéletből kerülöm ezután sem.

2017. január 21., szombat

Felsőbbrendűség

Azt hiszem, akkor van igazán nagy baj bennem, ha hosszabb időn keresztül azt hiszem, valamit sokkal jobban tudok másnál.
Most ugyan máson vettem észre, mielőtt magamra vonatkoztattam.
Csúnya dolog.
********
Itt elvesztettem a fonalat, és nem is tudom folytatni. Inkább csak jelzésként hagyom meg a bejegyzés elején.
********
Minusz 18 fok volt reggeliosztáskor. A macskák csak addig esznek, amíg 'füstöl' a kaja, aztán amint megfagy, már nem is érdekli őket.
Időről időre vissza kell hozni, és mikrózni, ha nem akarok tízszer annyit kidobálni.
Nufinak nem tetszik, hogy ugyanabban a mikróban... de hát az edényt kimosom, és annak is csak a talpa érintkezik a mikrosütő tányérjával.
Mindegy. A fontos, hogy a macskák elég jól elvannak.
A fekete hercegnő nem alszik a többivel.  Ma fedeztem fel, hogy a pinceszellőző lyukán macska alakú üreg van. Szerintem ott éjszakázik. Reggelihez is késve jön elő.
A kisebbik feketeség pedig lassan utoléri nénjét méretben. Nufi már téveszti is őket. Együtt kell látni, akkor biztos a személyigazolvány. :-)

Belekezdtem a kínai tápom bedobozolásába is. Egy analóg műholdvevő dobozába fúrtam és csavaroztam fel a paneleket és a trafókat. Az előlap lesz a legnagyobb kihívás. Aiwa video fedlapjából vágom ki a potik és a banánhüvelyek fészkét, és előlapnak plexit szánok papírra írt vagy nyomtatott feliratokkal. Ez még később dől el. Most a kezelőszervek rakosgatásával bíbelődöm, meg a lakatos munkával.

2017. január 18., szerda

Időnként szorgalmas vagyok...

most meg nem.
A fűtésen kívül jóformán semmi sem halad naponta.
Tegnap lehoztuk a padfeljáróból a futópadot. Na jó, a munka oroszlánszaga az enyém volt. Nufinak túl hideg most az a komora futásra. Örülünk, ha a gyümölcsök nem fagynak kővé benne.
Átcipeltem még a fotelágyat is a 22 padlásáról, hogy kicseréljük Béla Szobájában a kis ágyat, de szélesebb lett volna. Maradt minden a régiben. Azaz befordult derékszögben a polc alól, és így odakerült a fal mellé félig letakarva az ajtót a futópad.
Meglátogatott Péter is. Pont a cipekedés végén. Mulattunk is rajt, megérezte, mikor érdemes megérkezni.
Nufi letámadta két könyvvel. Szeretett volna szakmai (egyházi) témában is csacsogni kicsit, de ismét koppant. Inkább könnyedebb vizekre eveztünk.
Vagyis volt benne szakmai is. Kibeszéltük a Takaró család ágait. Megmutattam az irodalmi előadásokat, illetve ifj. Takaró Károly történészi bemutatóit is. Talán sikerült hozzá kedvet keltenem. Persze egy mormotát felébreszteni télen nem biztos, hogy sikerül. :-)
Estére még Bandi hatalmas lapos tévéje kapott két még öregebb 270uF/450V -os kondit, mert nincs 5V, azaz mintha csak a bekapcsolási jelenség töltene bele 4 fölött, aztán megállapodik 3V környékén.
Ez a plazma világ nagyon idegen nekem. Elfáradok, amíg körbejárom az asztalt, és még a szkóp sem fér mellé az asztalra. Kitárt karokkal tudtam felkínozni az asztallapra is, és dög nehéz a nagy üvegfelület plusz a vasmerevítős doboz.
A tápjának a rajza sincs benne a doksijában.
Estére újra fejhallgatóval aludtam bele Bakay Kornél koronázási palástelemzésébe. Most pedig várom, hogy legyen végre parázs, és mehessek a másik kályhát is megrakni.

2017. január 15., vasárnap

2017 január 15


Vasárnap reggel. Nufi olvassa Laci elmélkedését Csilla gyógyszereiről. De jó, hogy nekünk még nem kell ilyesmi!
Este pedig nem olvastam semmit. Hagytam leülepedni Mikszáth életéről hallgatott tanítását Takaró Mihály úrnak.

Mi benne az érdekes? Hogy ez az ember szereti az írókat. A hibáikkal együtt néz fel rájuk, és annyira szépen beszél, mintha őseinkből fabrikálna ő is isteneket.
Hát mégis tovább él az egyiptomi képjelekből Borbola János megfejtette gondolkodás?
Támadás éri bőven. Beleolvastam most a gugli felhozta listába, és én nem azt hallom ki szavaiból, amivel bírálói értelmezik.
Persze nekem R. Merle Mesterségem a halál c. regénye is csak megmutatta, miképpen lehet hivatali gépezettel emberirtást létrehozni.
Ezt pedig a győztesekről egyre-másra derítik ki történészeink.
Quod licet Iovi, non licet bovi?
Azért jut eszembe sokszor, mert időnként én is elragadtatom magam, hogy talán meg kellene szüntetni az egyházakat, a vallásokat. Aztán jó szokás szerint belegondolok az ellenkezőjébe, és mindenkit egyházakba sorolnék.
Pedig egyik véglet sem jó. Kimaradna az egyén fejlődése, a szabad választás.
Gyengéknek a puttony is nehéz, erősek kősziklát akarnak kimozdítani a helyükről.
A szúnyogoknak is van helye a világban. Még akkor is, ha pont engem fertőz meg maláriával, és én leszek áldozat.
Nufi macskáival tele van az udvar. Nekem is ki-kiszöknek a tyúkjaim, s a kakasokat is állandóan vissza kell kergetnem a baromfiudvarba. Három fa száradt ki eddig a két évünk alatt, és hat-nyolc fogant meg.
A mélymulcshoz nincs elegendő trágyám, de majdcsak kialakul, mit tudok kiénekelni a földből. A csicsóka például remekül érzi magát a 22 udvarán.
Nem jár csúcsra, de megpörgettük az élővilágot egy kicsit magunk körül.
Egy fontos gondolatát pedig Leninnek is befogadtam:
Ucsityszja, ucsitszja, ucsitszja!

2017. január 14., szombat

'Megvót'


Most épp a három ház körül ellapátoltam a havat.



Tegnap négyet, és ma még segítségem is volt. Egész felfrissültem tőle.
Miért négyet? A két szomszédom nem volt itthon. A 22-nél van a legtöbb hó. Ott tudják, hogy nem lakom, és a tolólapos traktor még meg is púpozza az ajtóm előtt a havat.



Éjjel befejeztem a Nyírő József könyvet. Hát nem a legkönnyebb életet választotta. Különösen, amikor letette a reverendát a lányért, és az istennek épített szellemi közegből az embernek alkotott szellemi közeget fejtette meg, vagy inkább törődött, zúzódott bele.
Érdekes, hogy a szelepülést kimarózó szerszámot hamar megértettem a tulipán leírásából, csak a repedést akartam mindenáron a hengerfejen megtalálni.
Aztán meg a MÁV gyártmányú robbanómotoron csodálkoztam el nagyon.
Nem tudtam, hogy a MÁV ilyet is gyártott.
Pedig logikus, hogy a vonat mozgatásra tervezett motor képes malmot is hajtani.

A másik nagy felfedezésem, hogy folyamatosan hazudott a feleségének, hogy megoldja a gépet megállító hiba gordiuszi csomóját, pedig sokáig igen messze tapogatózott.
Magam kis története jut eszembe róla.A kis polszkival jöttünk Miskolcra, ha jól emlékszem karácsonyt ünnepelni, és sötétedéskor jártunk talán Gyöngyös után. Az autó műszerfalát kibővítettem, Az akkumulátor töltöttségét öt LED-es visszajelző mutatta. Csakhogy egyre kevesebb pilács virított. A szemem állandóan a műszert figyelte. Előttünk pedig az M3-as beállt. Baleset Mezőkövesd táján. Lépésben, szoruló gyomorral szitkozódtam, és Nufi ezt megérezte. Nyugtatott, bár ő a balesetre gondolt, én meg az utolsó helyi-értéken villogó LED-et figyeltem, és le-lekapcsoltam a világítást, hogy csak a parkfény fogyasszon.
Nem mertem megmondani, hogy esetleg kutyagolni fogunk.
Szerencsére nem kellett. Kibírta Miskolcig, és másnap alábújtam a polyáknak.
A generátor 12V-os kimenetének csavarja lazult meg.
Három anyával rögzítettem a sarut, és nagyon megkönnyebbültem. Csak akkor vallottam be, miért voltam annyira feszült.

2017. január 11., szerda

Nem értem


Újra és újra elakadok. Minden élet tele van talányokkal, és küzdhetünk kis megfejtésekért, nagy rábukkanások és labirint kirándulások között.
Folytatódik az Erdély körüli kutakodásom. Takaró Mihály mutatta be Nyírő Józsefet egy video előadáson. Letöltöttem azonnal az Isten igájában-t.
Tetszik a nyelve. Könnyen olvasom. Nem is akarom egyben felfalni, lefekvéskor egy-két fejezetet tolok fel a homlokom mögé elalvás utáni átélésre.
Mi a bajom vele?
Erdélyországot mindenki gazdag vidéknek tartja.
Az román bekebelezéskor megolvashatatlan mennyiségű kincset vittek a kárpátok karéján túlra.
A székely nép korábban évszázadokig nem fizetett adót, mert védte az országot kelet felől. Ott nem maradt tőke?
Nyírő József könyvében egy falusi nagyon szegény fiúcska indul egyházi ösvényen a túlélésért, hogy anyjának, testvéreinek lehessen támasza.
Az első gyóntatásakor, mint kezdő pap megsajnálja a bűnét bánó tolvajt, és teljes vagyonát, öt forintot ad át a fülke rácsán, hogy kisegítse a megtévedtet.
A történetet nem folytatnám, mert eredetije szebb és pontosabb nálam.
A szegénységgel van gondom. Hol volt Erdély gazdagsága?
Érteni vélem, hogy már akkor is a javak szétosztását végző kereskedőké, és a termeltető birtokosoké.
Tehát a szabadkőművelők szerveződése ki akarta tolni a nem termelő, csak fogyasztó 'osztályt'.
Hogy ez csak Európa, vagy már az egész föld, illetve inkább az a kérdésem, vajon már megvolt a központ, vagy még több központ, vagy már akkor is csak alközpont létezett?
De akkor a múlt század hiába szólt az egyenlősdiről, mert Erdély és Magyarország között megmaradt a különbség.

Aztán most EU. Ez a különbség szertefoszlott.

http://erdelyiautonomia.com/index.php/2017/01/06/a-roman-magyar-kereskedelmi-kapcsolatok/

Hogy ez mennyíre igaz, azt nem tudom ellenőrizni.  Azt is tudom, hogy Románia nem egyenlő Erdéllyel, azaz a tengeri kereskedelemtől a tengerparti turizmusig sokféle olyan forrása van, ami nekünk sincs, és Erdélynek, mint résznek szintén nincs.
A Rónai András könyvéből az is kiderült, hogy 1920 után az erdélyi ipart gátolták, és a munkaerő kiáradt a román területekre. Minden nemzetiség, akit otthon üldöztek, az óhazát építhette. Ott békén hagyta az adminisztráció.
Látom, most az autópályaépítés fontos hír odaát. Megy a huzavona. Pedig ez is egy trójai faló.
Erre magyar példám van az én időmből.
A matyó fővárost elkerülő utat talán a '90 környékén építették meg. Mezőkövesd innentől egyre szürkébbé vált. Nem álltak meg a közlekedők enni-inni, gondolom a bevásárló közönség, valamint az agglomeráció tovább terült Miskolc felé, amikor az M3-M30 autópálya elkészült.

Ami kuszálódik itt bennem nagyon, hogy mennyire lett egységes Románia? Hasonlít-e a magyar helyzetre, hogy a főváros központosítja a nagy jövedelmet, és a perifériákra alig jut valami?
Az erdély.ma és a székelyföld.ma honlapokon forrongó indulatokat olvasok a kommentekben. Semmi különbség az INDEX vagy egyéb hazai fórumok farvizéhez képest.
Aztán valahogy mégis élünk.

A googlearth segítségével tallózva a román utakon is ugyanolyan nyugati autókat látok a fényképeken, mint idehaza. A Hazajáró dokumentum filmjeiben pedig lóvontatta szekereken csücsül a székely, s a technikai 'fejlődés' szinte csak a gumikerék rajta.
Itt Komjátiban már csak egy ember jár szekéren IS. Fontos, hogy is, mert autóval és Ikarusszal is látom.
Kusza.. nagyon kusza nekem ez az Európa.
Lehet, hogy soha nem fogom megérteni?

2017. január 10., kedd

2017 január 10


Finom porhó borítja az udvart. Tele a cinvödröm hamuval, és most el kell döntenem, benn hagyjam, mert jó lesz a havas lépcsőt leszórni, vagy úgyis keletkezik mindig, és ne tartalékoljak.
Vannak ilyen gondjaim is.
Próbálok visszaszokni a vakon gépelésre is. Mármint, csak a képernyőt nézem, de belassult a tízujjas tájékozódásom.
Ha a mutató ujjam visszaraknám a két dudoros billentyűre, akkor gyorsabban menne, de így sokat kell visszalépni.
Most itt kell ülni a kályha miatt. Amint otthagyom, bealszik.
Ha vigyázzban ülök mellette, vígan dudorászik.
A kacsáknak háromszor kell vizet vinni egy nap, mert mindig kiisszák-kifürdik. Aztán meg követelőznek.
Megpróbálom már legalább tablettel felvenni a hangjukat. Régen is telefoncsörgésnek terveztem, mert igazi hahotának hat.
Lassan megáll a parázs a tűztérben, és mehetek a dolgomra.

2017. január 8., vasárnap

Attila titka

A titok a fában lakozik. Rovás őrzi, míg el nem égetik, el nem korhasztja az idő, s amíg meg nem fejtik.
Nekem az igazi fám a tréfa. Abba faragom bele gondolataim, s nem tartom meg. Nem titkolózom. Így sem érthető. Nem egy értelme van. Bár csak egyet billentyűzöm bele. Egy reccsenésnyit, egy szálkaszúrást, egy égésnyomot.
Nevetni is én tudok rajta,
Viszont Attila több fát nevez meg. Igazi fákat. Nyers, vagy festett, lakkozott, politúrozott, fűrészporos, esetleg rétegelten ragasztott. Szivarkákból összeillesztett valamik. Vajon a ragasztás takarja a titkot? Csiszoljuk le a munkáját, hogy meglássuk?
Hasítsuk fel, mint a világszép nádszál kisasszony burkát? Úgy, víz nélkül?
Ha hozzájutok, megölöm. Ha megfejtem, már nem titok. Ha nem táplálom, eltemethetem. Sírhat a többi nádszálba zárt leányka.
Ha nem tudom megállni, és a másikat is feltárom?
Kettős gyilkosság.
Nem szabad tehát Attila titkát megfejtenem,
Legyen az a tölgyek közé szőtt pókhálóba fenyőtűvel odavarrva!
Legyen csak igazi titok!

2017. január 7., szombat

Vége egy korszaknak

Pár év volt. Több részletből. Az utolsó része az éjjel távozott.
Először izgalmak, később a megszokás, és mostanában néhány másodperc naponta.
A mongol futóegerekről emlékezem így.
Már nem is tudom, hogy hány éve született egy karácsonykor anyunál Miskolcon. A többiek már rég itt hagyták. Egyedül kergette esténként a kereket, és jött reggelente az almacsutkáért kézhez.
A múlt héten megjegyeztem Nufinak, hogy nem nagyon nyitja már ki a szemét. Sokkal kevesebb almot rágott magának, és ma reggel ott feküdt a sarokkotorékja tetején.
Reggel megraktam a kályhát és a parázsra helyeztem. Végignéztem, amint elhamvadt. Így búcsúztattam nevenincs egérkénket.

Nufival beszélgettünk a hamvasztás alatt. Hogy reggel négy körül, de inkább előtte arra ébredt, hogy szívleállás miatt...
A mondatot nem folytatta, de nekem behelyettesítődött a kis állat. Ő felébredt.

Még szóba került, hogy valamikor úgy érezte, nekünk mindig lesz mongol futóegerünk. Most már macskánk van. Nem is egy.
Felolvasott két verset Fodor Ákostól. A második szólt a mindig és soha betarthatatlanságáról.

Az élet inkább korszakokról szól, s maga is véges. A mindig és soha pedig úgy tűnik, csak pillanatnyi.

2017. január 5., csütörtök

Kitől kap valaki felhatalmazást?

Politikus duma. Ugyan most Attilánál botlottam bele, és azonnal boncasztalra toltam a fejemben.
Fel, felhat hatalom hatalma hat alma almáz hatalmaz.
Az almát már régóta azonosítjuk a tudással. Gyümölcs. Megesszük, befogadjuk, és másak, okosak leszünk tőle.
Ha valaki a tudás almáját adja, akkor annak már nem kell?
Ennél okosabb történetet ír a biblia. Úgy adja az úr a gyümölcsöt, mint egy okos tanár. Megtilt valamit, ami élvezet, és kivárja a kíváncsiság szülte próbát, utána megbüntet érte.
Melyik volt előbb? A tyúk, vagy a tojás?
Pedig nem kell minket hatalmazni. A kíváncsiság bevisz az ismeretlen helyekre. Megharapjuk, megcsócsáljuk, megízleljük és le is nyeljük a világot.
A hatalom ebben csak akadályoz.
Akár nekem van hatalmam, akár fölöttem érzi valaki a hatalmát.
Hány történet végződik az önmegsemmisítéssel, csak mert a hatalom visszautasítására ez az egyetlen lehetőség? De van lehetőség.

Ma még úgy látom.

2017. január 4., szerda

Vágtató szél

Gondoltam, ez most jó cím lesz.
Persze nem biztos. Csak látom az ablak előtt a hajladozó tujákat.
Nemrég hoztam be a mai adag fát. Mindkét kályha megrakva, és melegszik.
Tegnap megérkeztek az ónszippantóim. Jó két hetes késéssel. Nufi már reklamált a kínai árusnál, mert az ebaj vagy az aligyors így rendeli. Sejtettem: a karácsonyi túlterhelés miatt késik, ám  ha elvész, akkor nekem lesz károm. A kereskedő pedig újraküldte. Mondtam Nufinak, ha megjön a második csomag is, akkor fizessük ki. Vissza már nem érdemes küldeni. Annyiért adja a szippantót, amennyibe a német a hegyét adná, ráadásul a német posta még eztán növeli a költséget.
Volt már kínai változatom korábban is, de az eredeti jobbnak tűnt. Átraktam bele a hegyét. Szerintem most is ez lesz.
Szedegettem szét bontásra szánt panelokat. Ez olyan nyugi munka, vagy inkább szórakozás, és közben újabb előadókat hallgattam. ifj. Takaró Károlyt és Takaró Mihályt. Mindkét előadó jól beszél. Még nem szoktam meg a szójárásukat, biztos azért élvezem. Történész és irodalmár.
Tegnap Arany János életét hallgattam meg, és újra az iskolapadban éreztem magam. Ma biztos újraolvasom a Toldi trilógiát. Kedvet csinált hozzá.
Folytatom a szobarendezgetést. Semmi kedvem az udvaron tevékenykedni.
Bezzeg a kacsák kinn hűsölnek a baromfiudvar kerítése mellett. Nekik ma reggel is az első dolguk volt megfürödni. Egy vödör vizet minden reggel ráöntök a tálkájukra. Bár szinte tömör jég, és a műanyag eltörne minden mozdítási kísérlettől, valamennyi marad a tetején nekik. Van még mellette a földre fagyva betonidom. Úgy néz ki, mint egy csavaranya. Abban több víz áll meg. A tyúkok is ott isznak, és nem fagy bele, mert alul elszivárog belőle lassan a víz. Reggelre mindig üres.
A tyúkokról jut eszembe. Több eszük van, mint a kacsáknak. Szélvédett helyeken húzzák meg magukat. Igaz, a mínusz 18-20 fokot csak a hét végére ígérik.
Viszek is be nekik még szalmát, mert a diólevelet már mind letaposták.
Ilyenkor nem is húzom ki a ganajt alóluk, mert a leveleket bontva valamennyi hőt termel nekik. (...gondolom én, aztán ha tévedek, akkor majd ráfogom a lustaságomra. Az is hihető.) 
........
Attilánál most olvastam, hogy miképpen lett valódi asztalos. Ismerős történet.
Kemencéről szóló könyvben olvasta, vagy az interneten, már nem tudom, de a tanulni vágyó írója a nagy öreg kemencéshez ment, hogy mondja el neki, hogy kell... mint kell.
Hát okosabb nem lett tőle. Rakni kell, oszt vagy jó lesz, vagy nem. A következő már biztos jobb lesz. A következő meg még jobb.

2017. január 2., hétfő

Eddig jó

Hosszas időhúzás után végre kicseréltem a gázbojlerben a gumit. Majd eszembe jut a neve, de a feladata után bárki tudhatja mi az. Ennek a membránnak a két oldalán különböző nyomás van. Az egyiken a hálózati víznyomás, a másikon levegő és egy rugó. Ha a melegvízcsapot megnyitják, a nyomáskülönbség megváltozik, rányitja a gázcsapot a nagy felületű égőre.
Első összerakáskor még szorult benne valami, azán másodikra minden működött.
Most nem kellett szappanozni sem, mert csak a vizes oldalt szereltem le. A gázos kötéseket nem bántottam.
Mindennel megvoltam, amíg Nufi Bélával átment az újévi istentiszteletre.
Még kitakarítottam a régi membránt is. Nem látok rajta hibát. Fogalmam sincs, miért nem jó, de az új tökéletes, hát örülök neki. Talán csak a vízkő nyújtotta meg, vagy fárad a rugalmassága. De a csepegés útját nem leltem meg.
Még a másik házban is tettem-vettem. Látszata nem sok van, az időt meg viszi.
A telefonom tele volt mindenféle üzenetekkel. Két napja hagytam a másik szobában, de nem néztem rá. Szilveszterkor úgysem megyek senkihez. Ez ugyan nem jár nekem, nem megérdemlem, hanem így döntöttem. :-)

Estére hagytam még Géczi Gábor előadását. Most is beszélt az autoimmun betegség egyik gyógymódjáról, hogy fehér üröm és fekete dió kúrával kikergetik a bélrendszerből az oda nemvaló salakot, majd a bélflóra helyreállításához a szénás fürdőt rendelnek és főzetet itatnak.
Ami a szénás szekér alján összegyűlt a hazaszállításkor, azt seperték bele vödörbe, és hagyták megerjedni.
Vagyis a környékre jellemző bektériumtenyészetet hozták létre a gyógyuló emberben.
Ez annyira logikus. Bár mondta már egy korábbi előadásában is, de most megint aktuális beszédtéma itthon a sógornőm betegsége miatt.
Nufi annyira szeretne segíteni, de ott is elege lehet már a sok tanácsból Lacinak - az öccsének - hogy csak így merem belinkelni a videot, behúzva fülem-farkam. Nem én voltam, csak mégis....

A hivatkozásait persze meg fogom keresni. Anyunak is jó lenne, de tudom, hogy nála sem érek el vele változást.
Úgy kell eljuttatnom hozzá az ötletet, hogy nem tőlem, hanem valami más tekintélytől kapja meg.

2017. január 1., vasárnap

Boldog új évet!

Pár kép az újévi sétánkról. Sötétedett. Rengeteg homályos és bemozdult képet kellett kitörölnöm. Csak a hangulat kedvéért idemásolok párat.