2017. január 10., kedd

2017 január 10


Finom porhó borítja az udvart. Tele a cinvödröm hamuval, és most el kell döntenem, benn hagyjam, mert jó lesz a havas lépcsőt leszórni, vagy úgyis keletkezik mindig, és ne tartalékoljak.
Vannak ilyen gondjaim is.
Próbálok visszaszokni a vakon gépelésre is. Mármint, csak a képernyőt nézem, de belassult a tízujjas tájékozódásom.
Ha a mutató ujjam visszaraknám a két dudoros billentyűre, akkor gyorsabban menne, de így sokat kell visszalépni.
Most itt kell ülni a kályha miatt. Amint otthagyom, bealszik.
Ha vigyázzban ülök mellette, vígan dudorászik.
A kacsáknak háromszor kell vizet vinni egy nap, mert mindig kiisszák-kifürdik. Aztán meg követelőznek.
Megpróbálom már legalább tablettel felvenni a hangjukat. Régen is telefoncsörgésnek terveztem, mert igazi hahotának hat.
Lassan megáll a parázs a tűztérben, és mehetek a dolgomra.

Nincsenek megjegyzések: