2017. január 22., vasárnap

Hová tűnt tízezer forint?

Péter adott fel egy rejtvényt tegnapelőtt, és akkor nem fejtettem meg. Itthon lerajzoltam papírra, és azóta nem jut eszembe, hol vitt el tévútra. Megpróbálom leírni, hátha kiugrik a baki.

A játék egy adásvétel.
Eladja nekem a kiérdemesült VW-jét háromszázezerért. 'Megírjuk' a szóbeli szerződést, és úgy egyezünk meg, hárman fizetjük ki. Nufi, Béla és én.
(Ez itt már a ködösítés, de biztos szerepe van a figyelemelterelésben.)
100-100 ezer forint jut mindenkire.
Péternek eszébe jut, hogy túlárazta a csotrogányt. Lejárt a vizsgája is, hát odaad Krisztinek 50 ezret, ossza szét közöttünk.
Az asszony elhozza a három tízezrest, és a huszast, de csak tízet-tízet ad mindenkinek, mert a huszast nem váltotta fel. Az megtartja.
Tehát mennyibe került ez nekünk?
Fejenként 90 ezerbe. De hol van az a tízes?
Nem tudom jól leírni, mert ha otthon marad 250, meg Kriszti hazavisz 20-at, akkor háromszor 90 az 270 ezer.

Tudom, hogy ez az elmondásban elrejthető logikai bukfenc, de biztosan így működnek a reklámok, a biztosítók, és a kereskedelem zöme is.

*************
A tegnapi bejegyzésemhez mellékelt képen a műszerelőlap háttere volt a számolócédula.

*************


Egyébként meg volt egy jó kis Attilának való történetem.
Rám bíztak egy minihifit. 
Hazavittem, nekem mindent csinált. Rádió szólt, CD olvasott, nem recsegett, stb.
Szétszedtem, itt-ott megolajoztam a CDlejátszó megfelelő pontjait. A hangszóró vezetékét újracsupaszoltam, és járattam, majd elmentem megkérdezni, mi a panasz?
Nem szól.
Szerintem szól. A távirányítóját később találtam meg a szatyorban, abban valóban elemet kellett cserélnem.
A megbeszélt időben - melyet jeleztem, hogy el fogok felejteni - nem vittem vissza. Az az időpont nekem a Béla etetésével esik egybe. Ha Nufi tanít, akkor én reggeliztetek.
Vártam, és éreztem, hogy itt valami nem kerek.
A kütyüért érte nem jöttek, hát csak hazavittem.  A kérdésre, hogy mivel tartozik, mondtam, hogy semmivel.  Tanultam Nufitól, hogy az első munka- ha nem kell hozzá anyag - bemutatkozás. Ingyen van.
Az nem jó.
Erre mondtam egy összeget, s visszakérdeztem: Jó lesz?
Meg akarta felezni.
Erre elbúcsúztam.

Mondtam is Nufinak, hogy jó a módszere. Kiismertem egy embert, és nem előítéletből kerülöm ezután sem.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Nem hiányzik a tízezres. A kocsi végul 270000 be jött, a tulaj megkapta a 250000-et, Krisz meg lenyúlta a húszast...A hiba a visszafogalmazásban van, amiről meg vagyok győződve, hogy a világ pénzügyi manöverjeiben ott van...sőt, még ki tudja milyen trükkök vannak amikről nem tudunk...

Nagyon nehéz a kliensekkel bánni. Kezdek rájönni, hogy az csinálja jól aki borzasztó nagy árat kér, és ha akad balek aki ráakad, annyi, kifogja. Hihetetlen, hogy ezeknek sokkal jobban megy, mert sok a balek és van egy ilyen, hogy ha valami drága, akkor az jó... Hát én ezt nem tudtam megtanulni...

Hanczur írta...

Ezt a logikát nem jegyeztem meg, és ezért nem tudom leírni. Vagyis nem az én logikám.
Volt egy ilyen tanmese is, hogy valaki vett egy gombóc málna fagyit, de meggondolta magát, és inkább két gombóc citromot kért. Igenám, de mikor visszaadta a tölcsért, azt mondta, hogy már adott egy forintot, meg itt a fagyi is, azaz egy meg egy, tehát két forintot fizetett, vagyis jár neki a két gombóc.
Ilyen jellegű bukfencet kerestem, csak nem jól jegyeztem meg.

A másik pedig a Te esetedhez hasonlít. Nem az alkuszik, akinek nincs miből, hanem akinek mindegy lenne, mennyi.
Erre jó az 53 évem, hogy már tudok rajta mosolyogni.