2017. január 18., szerda

Időnként szorgalmas vagyok...

most meg nem.
A fűtésen kívül jóformán semmi sem halad naponta.
Tegnap lehoztuk a padfeljáróból a futópadot. Na jó, a munka oroszlánszaga az enyém volt. Nufinak túl hideg most az a komora futásra. Örülünk, ha a gyümölcsök nem fagynak kővé benne.
Átcipeltem még a fotelágyat is a 22 padlásáról, hogy kicseréljük Béla Szobájában a kis ágyat, de szélesebb lett volna. Maradt minden a régiben. Azaz befordult derékszögben a polc alól, és így odakerült a fal mellé félig letakarva az ajtót a futópad.
Meglátogatott Péter is. Pont a cipekedés végén. Mulattunk is rajt, megérezte, mikor érdemes megérkezni.
Nufi letámadta két könyvvel. Szeretett volna szakmai (egyházi) témában is csacsogni kicsit, de ismét koppant. Inkább könnyedebb vizekre eveztünk.
Vagyis volt benne szakmai is. Kibeszéltük a Takaró család ágait. Megmutattam az irodalmi előadásokat, illetve ifj. Takaró Károly történészi bemutatóit is. Talán sikerült hozzá kedvet keltenem. Persze egy mormotát felébreszteni télen nem biztos, hogy sikerül. :-)
Estére még Bandi hatalmas lapos tévéje kapott két még öregebb 270uF/450V -os kondit, mert nincs 5V, azaz mintha csak a bekapcsolási jelenség töltene bele 4 fölött, aztán megállapodik 3V környékén.
Ez a plazma világ nagyon idegen nekem. Elfáradok, amíg körbejárom az asztalt, és még a szkóp sem fér mellé az asztalra. Kitárt karokkal tudtam felkínozni az asztallapra is, és dög nehéz a nagy üvegfelület plusz a vasmerevítős doboz.
A tápjának a rajza sincs benne a doksijában.
Estére újra fejhallgatóval aludtam bele Bakay Kornél koronázási palástelemzésébe. Most pedig várom, hogy legyen végre parázs, és mehessek a másik kályhát is megrakni.

Nincsenek megjegyzések: