2017. január 14., szombat

'Megvót'


Most épp a három ház körül ellapátoltam a havat.



Tegnap négyet, és ma még segítségem is volt. Egész felfrissültem tőle.
Miért négyet? A két szomszédom nem volt itthon. A 22-nél van a legtöbb hó. Ott tudják, hogy nem lakom, és a tolólapos traktor még meg is púpozza az ajtóm előtt a havat.



Éjjel befejeztem a Nyírő József könyvet. Hát nem a legkönnyebb életet választotta. Különösen, amikor letette a reverendát a lányért, és az istennek épített szellemi közegből az embernek alkotott szellemi közeget fejtette meg, vagy inkább törődött, zúzódott bele.
Érdekes, hogy a szelepülést kimarózó szerszámot hamar megértettem a tulipán leírásából, csak a repedést akartam mindenáron a hengerfejen megtalálni.
Aztán meg a MÁV gyártmányú robbanómotoron csodálkoztam el nagyon.
Nem tudtam, hogy a MÁV ilyet is gyártott.
Pedig logikus, hogy a vonat mozgatásra tervezett motor képes malmot is hajtani.

A másik nagy felfedezésem, hogy folyamatosan hazudott a feleségének, hogy megoldja a gépet megállító hiba gordiuszi csomóját, pedig sokáig igen messze tapogatózott.
Magam kis története jut eszembe róla.A kis polszkival jöttünk Miskolcra, ha jól emlékszem karácsonyt ünnepelni, és sötétedéskor jártunk talán Gyöngyös után. Az autó műszerfalát kibővítettem, Az akkumulátor töltöttségét öt LED-es visszajelző mutatta. Csakhogy egyre kevesebb pilács virított. A szemem állandóan a műszert figyelte. Előttünk pedig az M3-as beállt. Baleset Mezőkövesd táján. Lépésben, szoruló gyomorral szitkozódtam, és Nufi ezt megérezte. Nyugtatott, bár ő a balesetre gondolt, én meg az utolsó helyi-értéken villogó LED-et figyeltem, és le-lekapcsoltam a világítást, hogy csak a parkfény fogyasszon.
Nem mertem megmondani, hogy esetleg kutyagolni fogunk.
Szerencsére nem kellett. Kibírta Miskolcig, és másnap alábújtam a polyáknak.
A generátor 12V-os kimenetének csavarja lazult meg.
Három anyával rögzítettem a sarut, és nagyon megkönnyebbültem. Csak akkor vallottam be, miért voltam annyira feszült.

Nincsenek megjegyzések: