2017. január 15., vasárnap

2017 január 15


Vasárnap reggel. Nufi olvassa Laci elmélkedését Csilla gyógyszereiről. De jó, hogy nekünk még nem kell ilyesmi!
Este pedig nem olvastam semmit. Hagytam leülepedni Mikszáth életéről hallgatott tanítását Takaró Mihály úrnak.

Mi benne az érdekes? Hogy ez az ember szereti az írókat. A hibáikkal együtt néz fel rájuk, és annyira szépen beszél, mintha őseinkből fabrikálna ő is isteneket.
Hát mégis tovább él az egyiptomi képjelekből Borbola János megfejtette gondolkodás?
Támadás éri bőven. Beleolvastam most a gugli felhozta listába, és én nem azt hallom ki szavaiból, amivel bírálói értelmezik.
Persze nekem R. Merle Mesterségem a halál c. regénye is csak megmutatta, miképpen lehet hivatali gépezettel emberirtást létrehozni.
Ezt pedig a győztesekről egyre-másra derítik ki történészeink.
Quod licet Iovi, non licet bovi?
Azért jut eszembe sokszor, mert időnként én is elragadtatom magam, hogy talán meg kellene szüntetni az egyházakat, a vallásokat. Aztán jó szokás szerint belegondolok az ellenkezőjébe, és mindenkit egyházakba sorolnék.
Pedig egyik véglet sem jó. Kimaradna az egyén fejlődése, a szabad választás.
Gyengéknek a puttony is nehéz, erősek kősziklát akarnak kimozdítani a helyükről.
A szúnyogoknak is van helye a világban. Még akkor is, ha pont engem fertőz meg maláriával, és én leszek áldozat.
Nufi macskáival tele van az udvar. Nekem is ki-kiszöknek a tyúkjaim, s a kakasokat is állandóan vissza kell kergetnem a baromfiudvarba. Három fa száradt ki eddig a két évünk alatt, és hat-nyolc fogant meg.
A mélymulcshoz nincs elegendő trágyám, de majdcsak kialakul, mit tudok kiénekelni a földből. A csicsóka például remekül érzi magát a 22 udvarán.
Nem jár csúcsra, de megpörgettük az élővilágot egy kicsit magunk körül.
Egy fontos gondolatát pedig Leninnek is befogadtam:
Ucsityszja, ucsitszja, ucsitszja!

Nincsenek megjegyzések: