2017. március 14., kedd

Nagyon szép nagy feje van a hóvirágaimnak...

... csak soha nincs eszemben lefényképezni. Pedig nem örökéletűek.
Ma ismét elautóztunk Edelénybe. Ott hagytunk egy szekérderéknyi pénzt. Konzervek, munkanadrág, falióra, macskakaja, édesség, papírtörlő... fel nem tudom sorolni, de amit egy ABC, vagy most szupermarket (marok?)-nak hívnak, szóval onnét egy-két hónapra be lehet tárolni.
Béla most is szinte szó nélkül szenvedte el, hogy behajtogassuk a Hondába, meg kicibáljuk onnét, mert addig is világot lát.
Időnként szikrázó napsütés, máskor felhők, mint tavasszal ez szokás. Még nem a bolond április, csak a márciusi tapogatózó meleg.
Közben járt az agyam Móricz Boldog emberén. Befejeztem a parasztlegényről szóló regényét. 17 évig írta, mint a könyv végén leírták róla. Szorul az ember szíve, ha rágondol, pedig nem panasz volt. A háborúról is csak pár mondatnyi szöveg. Trianonról is csak épp a határhúzás. A válság, hogy nehezebb munkát találni.
Következő piaci szerzeményem egy kisregénygyűjtemény. Az ágytakaró a címe. Eddig könnyebb műfajnak tűnik. Vastag papírú öreg könyv. Még pengőbe mérték. :-)
A munkaház tornácán kezdtem bele tegnap, de Irénke meglátogatott olvasás közben, nem tudtam befejezni az első regényt. Pont a címadója a könyvnek.
Majd holnap.
Ma kiástam vagy negyven centit a leendő fatároló-gk.beálló oszlopa alá. Áthoztam a Pétertől kapott felnit. Az lesz a Kamanadze generátorom földje, és ha már ásni kell, a hat oszlop alá egy-egy felnit berakok, és laposvassal, vagy szögvassal összekötöm idefenn, biztos elég lesz a  felület. Ha itt beválik, Feritől kapok kombájnhűtőt, az lesz a másik ház földelővasa.Annak nagyobb lyukat kell ásnom.