2017. április 28., péntek

Szomorú idők

Ismét felhők takarják a napot. Szemetelő esőben bontottam ki tegnap a szőlőből a régi tartómadzagot. Több rügyet lesodortam közben, és mire az új rögzítésbe fogtam, mosdató esőbe kezdett a tavasz. Fedett helyre kergetett.
Az OSB lap sem szárad. Pár éve takartam le vele a kutat. Múlt csütörtökön -ha jól emlékszem - befújta a szél a kútba. Jól megszívta magát vízzel.Nufit kértem meg, segítsen kiemelni. Én bemásztam, és hangos lihegés közepedte feltornásztam a kút kávájáig. Amíg a létrán álltam, még csak-csak volt jó támaszték, de a kút felső harmadában már csak a kövek közé dughattam a gumicsizmám orrát. A lényeg: sikerült.
Gondoltam, kiszárítom, kap ágyból kikerült merevítőfát keresztbe, és alul-felül dekorit lemezzel szendvicsbe fogom. Akkor nem lazítja tovább az esővíz sem.
Persze még alszom rá párat, mert máshol is fából - lécekből -  eszkábálnak a kutakra kis házacskát. Középre forgatható farönköt, kereket a tekeréshez.
Van itthon még Budafokról szekérkerék, bár Nufi bejelentette rá az igényét.
Legfeljebb mást megoldást választok.
Tegnap eltemettem Totyogit. A gyümölcsös elején, és fölé ültettem a 22-ben kiszedett meggyfát. Ha nem haragszik ránk, talán táplálni fogja a csemetét.
Ki tudja, még lehet, hogy némakacsát is fogunk róla szüretelni. :-)

2017. április 21., péntek

Zárak... zárak...

A hátsó szoba és a kisműhely között üveges ajtó van. Hibás a zárja, de a nyelve jó, és ki-be csukni lehetett vele eddig is az ajtót. A kilincshez tartozó rugó tört el. Ami visszahúzza vízszintesbe a karját. Zavarta a szemem a nem túl férfiasan lekonyuló alukilincs.
Volt nekem két irodafelújításból kikerült nikkelezett kilincsem, Erre az ajtóra pont jónak tűnt, mert benne van ez a visszatérítő rugó.
Nosza, kerítettem bele négyszögletes rudat, kilincstengelyt. A nikkelesben nincs ilyen rúd, csak a helye. A szétszedett zárat összeraktam, felcsavaroztam a kilincset a siltjeinél fogva. Bezártam az ajtót. Ki már nem nyílt. A kilincs csak vagy 30 fokot fordult el. Nem húzta vissza a nyelvet.
Tettem egy kört a lakásban, hogy lehiggadjak. Vissza lecsavaroztam a siltet, kiropogtattam fogóval  belőle a határoló duncsot, de szétszedtem a rugós szerkezetét is, mert nem tűnt túl erősnek.
Ki is derült, aminek ki kellett derülni. Nem véletlenül dobták ki. A rugó rozsdás volt. Olyan, mint a régi vekkerek spirálrugója, ezért a rozsdás pár centi eltávolítása után visszahajtva az ép részt kapott még némi olajat, és immár teszi a dolgát.
Jött a kétajtós szekrény. A zár nem működik. Óvatosan késsel-csavarhúzóval kifeszegettem a szögeket a zárnál fogva.
Azok a szögek facsavarok voltak.
Bravó! Ügyes vagyok!
Mindegy. A rudazat takarója már valóban szögelt volt.
Kiegyenesítettem a görbe alsó rudat, kerestem bele 6-os kulcsot. Ez is csak leszerelve derült ki, majd kicsit vastagabb csavarral rögzítettem.
Oké. Jöhet a háromajtós szekrény zárja. Az első rozsdás kulcs zárta is szépen. Mióta visszahúztam a hátlapot, ez is jó lett.
A polcos részbe is belepróbáltam.
Bezárta.....
 .... igen, de nem nyitja. Más kulcs nem passzol bele.
Igazi zárt osztályon érzem magam.

2017. április 19., szerda

Talpon a szekrény

Még nem táncolok örömömben, de kibírta a talpraállítást. Az eredeti lábakkal.
A leendő helyét még bütykölnöm kell. Jó négycentis egérkijárat van a sarokban. Festeni nem fogom, de régi csemperagasztóm van még itthon. Azzal kitöltöm.


Ha újra kezdeném, másképpen javítanám. A keretet venném le, és az egész alját telibe takarnám. Meg a sarkokat 45 fokos merevítőkkel ragasztanám be. Ez most kimaradt.
Kapott egy teljes hosszú merevítő rudat az eredeti mellé. Régi ágy vastag tartóeleme volt. tömérdek szöget ki kellett húznom. Letépkedtem a kárpit és a kereszrácsként kifeszített gurtni anyagú szövet maradványait. Ezt a rudat már csak 2-2 facsavarral húzattam a két oldalához. Nem is ragasztottam össze.
A letört végű rudat pedig megfordítva hozzáfacsavaroztam a hátlap deszkáihoz.

*********

Ami nagyon vacak: Elöl továbbra sincs támasztás.Meg kell osztanom a hosszú fiókot is. Ha nem fogom meg a padlóhoz képest, megint megereszkedik 2/3-nál. Csak most előre-kifelé fognak lejteni a polcok .
Osztani csak fiókon belül, mert két fiókhoz három húzófület kéne tenni rá. Ilyen fül meg már a világon nincs.
Kívülről nem akarom átszabni.

A harmadik kép vakuval készült. Fogalmam sincs, mi azok a foltok, de nem a szekrény katicapöttyei. Valami becsillant. Vagy kis pufók ufók röpködtek körötte.

2017. április 17., hétfő

Semmi sem egyszerű

Fejére fordítottam a szekrényt. Kihúzgáltam a szögeket a hátfalból és eltávolítottam a hátsó keretidomot az aljából. Így visszakalapáltam a helyükre a hátfal deszkáit bő ragasztóban.
A kivett hátsó tartóelem majdnem a tetőléc mérete. Kicsit vastagabb csak. Arrafelé, ahol nem gond. Ledöntöttem szekrénykémet az ajtóira, és kezdhettem szitkozódni, mert minden helyrekalapált hátfalelem kicsúszott újra a sínjéből, szó sem lehetett a folytatásról. Vissza kellett állítanom a fejére. Még némi ragasztó, és kop-kop.
Így széken állva kell a hátfalat méretre fűrészelnem. Az új idomon fognak felfeküdni, nem az idom oldalára szögelem vissza őket.
Élmény lesz hokedlin állva vízszintesen fűrészelni.
Remélem, a dekopírral sikerül, és nem kézzel kell végigszenvedni.

*************

Levágva, utánreszelve, és némi ragasztóval felszögeltem az új tartót. A hátlaphoz még akarok csavarral egy keskeny merevítőt betenni, és a hátfal alá kap még ötödik lábat. A polcsor belső tartófala alá.
Még azt is megrágom, hogy nem rakom vissza a hátsó cicomás lábakat, csak elöl maradnak, mert van itthon tölgyfám, amiből tudok kemény lábat faragni.

Most pedig rezeg bennem a félsz, vajon miképpen állítom fel a szekrényt. Nem lenne jó, ha egy nyeklés miatt újból kiugrana a hátfal a felső sliccéből.

2017. április 16., vasárnap

Nagy fába a fejszét!

A fa igaz. A fejsze nem.
Eldöntöttem a szekrényt. A sorsát is, meg a szekrényt is. MEGJAVÍTOM.
Még nem az ajtó jön a konyha bejáratán, mert az több gyakorlást igényel.
Háromajtós szekrény. Ki tudja, milyen idős. A balfele polcos, a jobb akasztós és alul teljes szélességű fiók. Öreg fa. Egybeszabott nehéz ajtókkal, a hátlap viszont vékonyka. A két szekrényrész ereszkedett meg a valaha túlterhelt polcoktól, és a hátlap hajópadlószerűen vagy lambériaszerűen összetolt lemezei lassan kiemelkedtek a tető nútjából. A jobb oldali lábak kitörtek.
A tervem ragasztóval megkenni a nútba csúszó részeket, fejre állítani, és a repedt részt is összeragasztani, megcsavarozni. A tetőlaphoz pedig még egy négyszögprofillal megerősíteni szintén ragasztóval és facsavarral.
Bár felmerült még L profilú vas is, ám nagyon növelné a súlyát a szekrénynek, és legfeljebb a falábak erősítésére, és ha nagyon muszáj.



*******
Tegnap Attila magunkra zárt csoportjában a fészbukkanón kitárgyaltuk a gyilkosság embertelenségét és a halálbüntetést is. Nem voltam túl népszerű, mert különösebben nem ellenkezem a halálbüntetéssel, csak nem büntetésnek tartom, hanem egy önvédelmi és költségtakarékos megoldásnak a társadalomba beilleszkedésképtelen - visszaeső gyilkos, őrült emberkínzó stb. - végleges eltávolítására.
Nem is ez a lényeg, mert nem izgat mások életének kioltása, csak este Móricz novelláskötetében a soron következő írás Az asztalos címet viselte. Szépen előkészített veszekedéssorozat vezetett a novella végére, amiben az asztalos reszelőjét az asszony szívébe vágta, és ocsúdásában, mit tett, még sebtében koporsót is csinált az asszonynak. Hiszen szerelmes volt. Nem bántani akarta, csak feloldani a konfliktust.

********

Honnan tudta a szombati nap, hogy mit fogok olvasni este? Mire fogok elaludni?

Rejtély.

2017. április 9., vasárnap

Maximumia

Ez olyan szójátékféle akar lenni.
Vagy nagy méretű, hosszabb tárolásra alkalmas holttestet jelent, vagy óriásországot, melynek ellentéte a Mákszemumia lehetne.
Pihent aggyal ébredtem, igaz?
Pedig tegnap a fél lakást átráncigáltam egyik szobából a másikba. Ma jön a másik fele.
Nufi kidobta az asztalát, és átköltözött a számítógépével egy virágállványra. Budafokon legalábbis ez a konyhapolc volt a virágtartó. A '80-as évek stílusa szekrénysor felét már átvittem a hátsó szobába, és onnét idehoztam az antik szekrényeket. A nagy kanapét szétszedve átvittem a 22-be. Ott még csak lom, de ha kirakom a fölösleget a kisszobából, akkor felállítom.
Még egy kétajtós szekrényt átvonszolok ide. A nagymama ebédlőasztala és az a kétajtós szekrény megy a polcos és akasztós helyére az ágyam mellett.
Nem mondom tovább, mert követhetetlen, csak ízelítőnek szántam, mi jár most a fejemben.
Tegnap egyébként is hosszabb volt a napom vagy három órával a szokottnál. Hányingerre ébredtem, aztán egy liter kamillával sikerült úgy-ahogy munkaképessé varázsolni magam. Nufi biztos hősnek tart ennyi kamilla letuszkolásáért. Neki már egy deci is gondot okozna. Én meg már régen legyőztem az undort, és csak az ütemezésre kell vigyáznom. Nem szabad három decinél többet egyszerre meginni. Akkor félóránként utána lehet tölteni.
Gondolom, jó részeges lenne belőlem, ha arra állnék át.
Tegnap itt járt Irénke, és megdicsérte a szőlőt. Mekkora rügyek bújtak már elő.
Biztos védett helyen van.
Hátul még biztos nincs ennyi.  Pedig ott is van még teendőm. A két törött oszlopot kicseréltem, de a nagyon ferdéket még nem állítottam függőbe.
A műszeremmel sem haladok, bár azt sokkal jobb lesz a napon barkácsolni kinn az udvaron. Az SMD alkatrészek sok fényforrás mellett is nehezen forraszthatók. Mármint becsillannak, és elmozdulnak, aztán lehet levenni újra meg újra, és mindig lehetne szebb végeredmény, mint amivel végül megelégszem.
A napfény sokkal jobb. Bár ott meg egy fuvallat át tudja rendezni az asztalt, és ha bármi lehullik, hosszú térdeplés és ima hermész allah, manitu, kaporszakállú és egyéb szellemek segedelméért következik, s amikor szitkozódásba vált, akkor szokott előbújni a pocakomon redőződött pulóver valahanyadik hullámából.

2017. április 6., csütörtök

2017. április 5., szerda

A felpörgés ideje

Olyan vagyok, mint egy hagyományos centrifuga. Jól megpakolva indulok neki, billegve fordulok néhányat, és ahogy vizet veszítve beáll a középpontom, vagy tengelyem egy elfogadható értékre, pörgés lesz a forgásból.
Szétszedtük a házat. Kirámoltam az antik szekrényeket, és áthurcolom a konyhába, a világos szekrénysort a   helyükre, és minden másképpen lesz.
Bemelegítésképpen vasárnap még a gőrkorit is előbányásztam. Lihegve, lógó nyelvvel szaladgáltam körbe a falut néhányszor. Nufi is felvette a sajátját. Biztonság kedvéért tolta maga előtt Bélát a kerekes székben, bár így a nehezebbet választotta.
Mire hazaértünk, szép piros lett a lúdtalpam, és még beiktattunk a tehenészet mögött Szilasig futó kerékpáros fényképező túrát, majd a visszaút a Bódva gátján vezetett.
Engem hajtott a természet, alig vártam a lyukas szék érintését a combjaimmal. A természetben még csak lehet  könnyíteni. A szarvasok is ott alkotnak, de papír nem volt nálam.
Másik túrám a héten Ardó mellett kimenni Tornahorváti felé, és Tornaújfalu, Torna útvonalon vissza.
Így kimaradt Bódvavendégi, de majd Nufival arra akarom megtenni legközelebb. (A helyesírásellenőrző persze aláhúzza Vendégi nevét, pedig nem kéne!)
Tornán a vasút mellett jöttem vissza a főút felé, és egy kanyarban áll az a leromlott épület, amin megakadt a szemem. Van rajta kétnyelvű tábla, és szovjet hősökről szól, majd legközelebb lefényképezem, de látszik, ez még monarchia-korabeli épület. Megkérdeztem az arra járó fiatal srácot, de nem tudott magyarul. Illetve mondott valamit.
Hazatérőben a Torna vármegyeházra tippeltem, s a gugli meg is kereste nekem. Jó volt a tipp.
Sajog a szívem érte, mert látszik, mit hagytak elveszni.  Mi minden pusztult el Trianon nyomán erre is. Nem volt elég a sógorok várpusztító szemétsége. A polgári Magyarország intézményrendszerével a tót atyafiak az épületet is felszámolták, a várost is elhanyagolták. A környéken rengeteg cigányt látni, és ők sem az építészetükkel írták be magukat a történelmünkbe.
Géczi Gábor gondolati vonalán haladva, ők bontják le a sérült részeket. A város immunrendszere.
Testünkön is ha leszakad egy ujj, egy fül, s már csak valami bőrleffentyű tartja, a szervezet nem küzd érte. Nem növeszti újra, csak ledobja, és bebőrösödik a felület. A maradék sem él külön életet. Megeszik a kukacok.