2017. április 16., vasárnap

Nagy fába a fejszét!

A fa igaz. A fejsze nem.
Eldöntöttem a szekrényt. A sorsát is, meg a szekrényt is. MEGJAVÍTOM.
Még nem az ajtó jön a konyha bejáratán, mert az több gyakorlást igényel.
Háromajtós szekrény. Ki tudja, milyen idős. A balfele polcos, a jobb akasztós és alul teljes szélességű fiók. Öreg fa. Egybeszabott nehéz ajtókkal, a hátlap viszont vékonyka. A két szekrényrész ereszkedett meg a valaha túlterhelt polcoktól, és a hátlap hajópadlószerűen vagy lambériaszerűen összetolt lemezei lassan kiemelkedtek a tető nútjából. A jobb oldali lábak kitörtek.
A tervem ragasztóval megkenni a nútba csúszó részeket, fejre állítani, és a repedt részt is összeragasztani, megcsavarozni. A tetőlaphoz pedig még egy négyszögprofillal megerősíteni szintén ragasztóval és facsavarral.
Bár felmerült még L profilú vas is, ám nagyon növelné a súlyát a szekrénynek, és legfeljebb a falábak erősítésére, és ha nagyon muszáj.



*******
Tegnap Attila magunkra zárt csoportjában a fészbukkanón kitárgyaltuk a gyilkosság embertelenségét és a halálbüntetést is. Nem voltam túl népszerű, mert különösebben nem ellenkezem a halálbüntetéssel, csak nem büntetésnek tartom, hanem egy önvédelmi és költségtakarékos megoldásnak a társadalomba beilleszkedésképtelen - visszaeső gyilkos, őrült emberkínzó stb. - végleges eltávolítására.
Nem is ez a lényeg, mert nem izgat mások életének kioltása, csak este Móricz novelláskötetében a soron következő írás Az asztalos címet viselte. Szépen előkészített veszekedéssorozat vezetett a novella végére, amiben az asztalos reszelőjét az asszony szívébe vágta, és ocsúdásában, mit tett, még sebtében koporsót is csinált az asszonynak. Hiszen szerelmes volt. Nem bántani akarta, csak feloldani a konfliktust.

********

Honnan tudta a szombati nap, hogy mit fogok olvasni este? Mire fogok elaludni?

Rejtély.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Sok szekrényt aprítottam tűzrevalónak. Igaz, ilyen boldogkori préselt lemezből gyártottakat, amit sajnos anyagra sem tudom használni, mert nincs amivel leszedni azt a vastag politurt róla. Ha csak a tiszta furnérozott részéhez tudnék jutni, talán még bedolgozható lenne valahova. Azért tettem félre nehéz időkre alakítható, javítható szekrényeket is.
Igen, nem gondoltam át a csoport működésével járó kötelességeket, azt hittem ami nálam természetes, mindenkinél az. Minden pillanatnyi megvilágosodásnak megvan a maga helye és értelme, azt behelyezni egy grill tesztbe és agyon elemezni nincs nagy értelme. Lassan szokom, hogy bárhol bármit ír az ember, rögtön jobbra vagy balra teszik és kevés olajra van szükség, hogy semmiből hatalmas tűz keletkezzék...

Hanczur írta...

Biztos túl sokat ülök egy-egy feladat elé, és kevésből lesz is valami. Már úgy értem, amit be is fejezek.
Ez a szekrény mindenképpen elkészül, és ha elég fény is lesz, le is fényképezem, mit művelek vele.
Most épp az oldalán fekszik, és két cimkét már el tudtam olvasni róla. Az egyiken Bódvaszilas, a másikon Miskolcz felirat szerepel. Ez a vasúti szállításra utal, és a korára is. Még a c - cz betűváltás idejére, vagy még inkább előttre.
Az ajtói egyetlen deszkából készültek, lakkozottak. Azt a részét nem is akarom bántani. Illeszkedik a szétszedett - tükörmentesített - tálalószekrény szinéhez.
Eddig a tonettszékeim erősítgetései és a tévédobozból készített szekrények, cipőtartók és polcok meg egy konyhaszekrény a tanuló'pénzem', és anyunak készítettem a sámlit. Ez viszont komoly feladatnak tűnik. Igazi restauráció. :-)
*******
A csoport miatt nem legyen lelkifurdalásod! Ha egy fakalapácsot készítesz kemény fából, és azzal vernek agyon valakit, akkor sem Te vagy a hibás. Nem mikrohullámú sütőt alkottál, amire rá kell nyomtatni, hogy macskát tilos benne szárítani.
Ha nem repült le a feje, és szabályosan zúzta be az áldozat koponyáját, akkor a kalapács jó. Az agresszív felhasználó a bűnös.
Meglátjuk, kinek milyen megvilágosodásai kerülnek a csoport elé, és le is tisztul az arculata. Vagy elhal, amikor már nem lesz rá igény.
Inkább élvezd, hogy az előbbi gyilkos fakalapács még alkalmas egy rakétakályhában elégetve megfőzni a reggeli kávédat is.