2017. április 28., péntek

Szomorú idők

Ismét felhők takarják a napot. Szemetelő esőben bontottam ki tegnap a szőlőből a régi tartómadzagot. Több rügyet lesodortam közben, és mire az új rögzítésbe fogtam, mosdató esőbe kezdett a tavasz. Fedett helyre kergetett.
Az OSB lap sem szárad. Pár éve takartam le vele a kutat. Múlt csütörtökön -ha jól emlékszem - befújta a szél a kútba. Jól megszívta magát vízzel.Nufit kértem meg, segítsen kiemelni. Én bemásztam, és hangos lihegés közepedte feltornásztam a kút kávájáig. Amíg a létrán álltam, még csak-csak volt jó támaszték, de a kút felső harmadában már csak a kövek közé dughattam a gumicsizmám orrát. A lényeg: sikerült.
Gondoltam, kiszárítom, kap ágyból kikerült merevítőfát keresztbe, és alul-felül dekorit lemezzel szendvicsbe fogom. Akkor nem lazítja tovább az esővíz sem.
Persze még alszom rá párat, mert máshol is fából - lécekből -  eszkábálnak a kutakra kis házacskát. Középre forgatható farönköt, kereket a tekeréshez.
Van itthon még Budafokról szekérkerék, bár Nufi bejelentette rá az igényét.
Legfeljebb mást megoldást választok.
Tegnap eltemettem Totyogit. A gyümölcsös elején, és fölé ültettem a 22-ben kiszedett meggyfát. Ha nem haragszik ránk, talán táplálni fogja a csemetét.
Ki tudja, még lehet, hogy némakacsát is fogunk róla szüretelni. :-)

Nincsenek megjegyzések: