2017. április 21., péntek

Zárak... zárak...

A hátsó szoba és a kisműhely között üveges ajtó van. Hibás a zárja, de a nyelve jó, és ki-be csukni lehetett vele eddig is az ajtót. A kilincshez tartozó rugó tört el. Ami visszahúzza vízszintesbe a karját. Zavarta a szemem a nem túl férfiasan lekonyuló alukilincs.
Volt nekem két irodafelújításból kikerült nikkelezett kilincsem, Erre az ajtóra pont jónak tűnt, mert benne van ez a visszatérítő rugó.
Nosza, kerítettem bele négyszögletes rudat, kilincstengelyt. A nikkelesben nincs ilyen rúd, csak a helye. A szétszedett zárat összeraktam, felcsavaroztam a kilincset a siltjeinél fogva. Bezártam az ajtót. Ki már nem nyílt. A kilincs csak vagy 30 fokot fordult el. Nem húzta vissza a nyelvet.
Tettem egy kört a lakásban, hogy lehiggadjak. Vissza lecsavaroztam a siltet, kiropogtattam fogóval  belőle a határoló duncsot, de szétszedtem a rugós szerkezetét is, mert nem tűnt túl erősnek.
Ki is derült, aminek ki kellett derülni. Nem véletlenül dobták ki. A rugó rozsdás volt. Olyan, mint a régi vekkerek spirálrugója, ezért a rozsdás pár centi eltávolítása után visszahajtva az ép részt kapott még némi olajat, és immár teszi a dolgát.
Jött a kétajtós szekrény. A zár nem működik. Óvatosan késsel-csavarhúzóval kifeszegettem a szögeket a zárnál fogva.
Azok a szögek facsavarok voltak.
Bravó! Ügyes vagyok!
Mindegy. A rudazat takarója már valóban szögelt volt.
Kiegyenesítettem a görbe alsó rudat, kerestem bele 6-os kulcsot. Ez is csak leszerelve derült ki, majd kicsit vastagabb csavarral rögzítettem.
Oké. Jöhet a háromajtós szekrény zárja. Az első rozsdás kulcs zárta is szépen. Mióta visszahúztam a hátlapot, ez is jó lett.
A polcos részbe is belepróbáltam.
Bezárta.....
 .... igen, de nem nyitja. Más kulcs nem passzol bele.
Igazi zárt osztályon érzem magam.

Nincsenek megjegyzések: