2017. május 31., szerda

Sok egyforma kattintás

Hol a program kukiját kell engedélyezni, hol egyéb veszélyre figyelmeztetnek. Folyamatosan az életemet kell féltenem, mintha minden lépés előtt megjelenne a retinámon, hogy milyen baktériumok vannak épp a levegőben, és ha lerobbant a szervezetem, akkor miféle kínok között múlok majd ki a hatásukra.
Kedvem volna már visszatérni a jó öreg 8 bites Enterprise128 gépemhez, mert azon ilyen figyelmezetés nincs, csak lefeljebb egy áramszünetkor elvész a begépelt szöveg.
Persze kényelmesebb vagyok, semhogy ilyen visszalépésre szánnám magam.
Pedig volna pár vonzó tulajdonságom a régi (8 bites) életemből.
Tegnap előtt kapcsolóért kerekeztem le Szendrőbe. Visszaútnak Martonyit választottam. Nem éreztem túl jól magam, ezért nem akartam Rakaca felé kerülni. Hosszúnak tűnt az út, meg már voltam is arra. Ez meg torony iránt hegynek fel.
Sajnos az okos órám kimerült, mire az érdekesebb tájra jutottam. Még a Rakacai tó mellett feltette az áthúzott elem ikont. (lemerült az akkuja)
Némi kérdezősködés után a temető mellett felkutyagoltam a hegy lábára, és bevetettem magam az erdőbe. Keveset ülhettem rá, leginkább toltam, vonszoltam a bringát, és szakadt rólam a víz a csúcson. A másfél literes palackom felét már kiittam.
Rákót céloztam (volna) meg, de ott a hegytetőn a fák között nem látszik nagyon semmi, hát a jobbra tartó keréknyomon kezdtem leereszkedni.
Az új gumi jól vizsgázik, az agyváltó 7-es sebessége rossz, de lefelé a kontra és a fék együttműködött. Visszanézve megdicsértem magam, hogy rá mertem ülni, ám az első völgyig nem kellett sokszor leszállnom. (jó meredek) A keresztben fekvő vastagabb fatörzseket kellett, vagy a nagyobb tócsákat kerülni.
A völgy alján derékig érő csalánba érkeztem. Rövidujjú trikó, rövid nadrág. Jó kis csihány-puhi lett belőle.
A völgy szemben  meredek fallal fogadott. Inkább ereszkedtem jobbra a keréknyomban. Mindenhol fel lehet fedezni, merre dolgoztak az erdészek, favágók.
Mikor már sokat ereszkedtem, és mellettem balra kisebbnek tűnt a 'fal', átvágtam rajta, és aszfaltútra bukkantam. Jobbról egy kombájn, a háta mögött sárga busz.
Jó, megnézzük, melyik út lesz. A buszon Barakony felirat. Még pár száz métert mentem, majd megfordultam. Nem sokkal Szentandrás fölött jöttem ki az erdőből, csak egy kanyar takarta a templom-dombját.
Onnét már egyszerű volt hazajutni.
Röpke négy óra volt a kirándulás bevásárlással együtt.
Kár, hogy fényképező gépet nem vittem magammal. De talán megismétlem, és akkor feltöltött órával és fényképező géppel megyek.

Nincsenek megjegyzések: