2017. június 30., péntek

Fából vaskarika

Attilának villanyos műhelye van, én meg fakaput javítok.
De ennél  találóbb a cím. Valóban keményfából vágtam ki koronafúróval két centi vastag alátéteket. Kapupánt csavar alá.
A régi összekötő léc kézzel lemorzsolható lett a kapuszárnyakról. A kapupántot ki lehetett gombolni a függőleges lécekből. Na nem mindet, de a régi fa engedett.
Szétcsavarozni is művészet volt. A csavar végét elverték laposvágóval, nehogy leessen. Zöld festékkel lefestették a rozsda ellen is.
Kis satut fogtam rá az egyik oldalon és azon dugtam át keresztrudat, az anyát így is rángató mozgással lehetett megindítani. Érdekes módon egy sem szakadt el.  Mind lejött.
Most jönne a lényeg. A kereszttartót új fára cseréltem, ám a meggyengült függőleges elemekben nem bíztam meg, és nagyobb terhet sem akartam az tartó oszlopára fölöslegesen, és az új kapupánt csavarok is véknyabbak az eredetinél.
Erre jött az ötlet a keményfa alátéttel. Így a régi fa friss fák közé satuzva talán tovább bírja. Mondjuk, amíg élek. Akkor már elégedett leszek.
Felülre pedig mégis került tetőléc. Nagyobb hibákat találtam, többet kellett takarnom.


 Ez volt az első nap vége.
 Odalenn a karikák.
 Így néz ki szemből.
 Valamiért megismételtem a képet. Biztos nagyon jó volt.
 A második nap eredménye. Immár két léc kicserélve.
 Egy kicsit közelebbről.
 A morzsalék és a szerszámok.
Íme kívülről.
Ilyen lesz a másik szárnya is.
Ha pedig kész, akkor oszlopcsere és a két oszlop közé a földben egy vasbetonsáv is lesz.
Nufinak tetszik ez a zöld szín, tehát zöld lazúrt kell rákennem.
Akkor nem lesz ennyire feltűnő a patkolás. Igyekszem a ház jellegét megtartani.

Este még a kis haranggal akartam foglalkozni, de Gizike nem szerezte meg nekem a harangláb kulcsát, mert a néni kórházban van, aki őrzi. A lányát meg nem akartam zavarni este hét után. Láttam, hogy itthon a fiuk. Mit alkalmatlankodjak?

A héten még volt egy fontos feladatom. Ferinél rázott a daráló.
Villanyszerelési hiba. Úgy sikerült neki bekötni a konnektort, hogy hosszú vezeték végén villásdugóval csatlakoztatta a hálózathoz. Azt pedig kétféleképpen lehet csatlakoztatni a dugaljba. Az egyik módon kimegy a védőföldre a villám, a másik irányban nem.
Először leütöttünk egy földelő szondát a daráló mellé és meg is locsoltuk. Azután átfűztem a rendszert, hogy mindkét irányban a védőföld védőföld maradjon. Ja, azt nem mondtam, hogy lóg még rajta két lámpa is kapcsolóval.
A kapcsolón szerencsére nem volt megérinthető fémalkatrész és a lámpák is fejmagasság fölött laknak.

Megérkezett a műszerkém is Kínából, de annak másik bejegyzés írok, ha már minden csínját-bínját kitanultam.
Eddig még okosabbnak tűnik, mint én.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Én is mindig azt mondom aggódó feleségemnek, amikor hallja a szút rágni a gerendákban, hogy mi meghalunk rég és az a gerenda még mindig gerenda lesz szúval együtt is... Ötven évente úgyis változtat rajta az új generáció, ha van benne szú, ha nincs.

Hanczur írta...

Pedig a szú is cserélődik velünk együtt.
Nekem a másik szoba padlódeszkáiban jön fel a szúrágta fűrészpor. Ilyen hosszú padlódeszkát már nem gyárt senki, meg aranyárban is adnák. Ráadásul jó nagy a szoba.
Majd ha meggyengül, akkor itt-ott kicserélem a gyengét. Szőnyeg takarja és asztal elfedi. Alatta betonalap.
Béla szobájában sokkal rosszabb. Ott a sarokban megsüllyedt alatta a kő, vagy nem tudom mi. Amikor beköltöztünk, akkor alábetonoztam, és letakartam nagyobb bútorlappal, de amíg Béla él, azt a szobát nem szedhetem szét.
Így is szolgál szépen a ház. Minden meg nem lehet tökéletes, mert unalmas lenne a világ.