2017. június 25., vasárnap

Második harangszó

Nufi rövidesen megy a templomba. Én meg folytatok valami befejezetlen és befejezhetetlen mókát.
Edit telefonja megkukult. Csörögni hajlandó, de beszélni nem. Egyenlőre töltőbe dugtam a két akkuját és holnapig hagyom rajta. A 24 órás töltés megmutatja, mire lesz még jó. De nem ettől áll el a szava. Elemről sem működik.
Egy nap haladékot kapok rá így.
Tegnap meghegesztettem a gáztűzhelyünk eltört rácsát. Szép nem lett, viszont nagyon ronda.... hogy a mai szóhasználattal éljek.
Ez a vasbigyó tartja a láng fölött az edényeket. A régi tűzhelyen még öntöttvas, azzal, ha letörik, nem is tudtam volna mit kezdeni. Ez meg hajtogatott, ponthegesztett motyó.
Harmadik nekifutásra a János hegesztőtrafójával sikerült odataknyolnom. Az én hegesztőmön elszíneződött tekercs mutatja a túlterhelés nyomait. Kár volt kölcsönadnom.
Pedig még most jön a komolyabb munka. A leendő kapuoszlopok vasbeton vázát összevarrni, meg a felnikre a vasakat. Azokból lesz a fatároló betontuskó alapja és a kapanadze generátorom földelése.

 *********

Abbahagyom a tévéjavítást. Értelmetlen kerülgetni a lakásban, mert még az anyagköltségre sem költenek a tulajok, és csak az időm megy vele, miközben a gaz már hónaljig ér, és a kinti terveim is csúsznak-torlódnak hátrébb.
A begyűjtött ó tévéimet veszem elő, ha mégis kedvem támad lubickolni a múltamban.
Sőt, még a favágás is rám vár.
A nagykapu keresztdeszkázása is.

Nincsenek megjegyzések: