2017. június 6., kedd

zuhi


A hosszú hétvégén elfogyott minden kaja itthon. Vagyis azok az ennivalók, amitől szerettem volna üresnek látni a hűtőt.  Igaz, a macskák kajája is, és ez borzasztó nyávogással és sündörgéssel jár Kilépni nem lehet az udvarra miattuk egyszerűen, csak mintha árvízben botorkálnánk egy macskafolyam kiöntéskor.
Ma reggel nem is mertem a konyhaajtón kilépni, csak a hátsó szobánál.
Mentem a boltba kenyérért és kutyakonzervért, meg száraz macskaeledelért.
Ebből csak a konzerv nem volt, ami a legfontosabb. Nemsokára irány Szilas. Ott nagyobb a készlet.
Amióta elment Edit, bezárt a maszek bolt, messzebb kell bevásárolni. Nagyobb bevásárlásra jó Szepsi, mert az csak 20km, és van Tesco és Lidl is. Aldit nem láttam.
A kisebbekért meg marad a szilasi zöldséges és a Coop.
Tegnap mosógépjavítás volt. Igazi tárcsás Hajdu. Nem forgott, csak morgott a motorja. Palika kapta egy főnöktől, nem is ment neki semeddig. Nem akartam pénzezni vele, meg vásárolni sem a alkatrészt. Az indítókondit ő vette meg, csak nem volt neki sürgős, mert télen odaadtam az enyémet, és azóta nem nagyon találkoztunk.
A lé-nyeg ebből a hosszú léből kifolyik... nem csak a kondi, a motor egyik tekercse is menetzárlatos lett.
Meg is mérhettem volna már télen a tekercseket. Az induktivitásmérő azonnal jelzi. Ha meg most jelentem be a motorhibát, az égés. Rendes cigány gyerek Palika, és mindaddig fel sem merül bennem a megkülönböztetés, amíg egy ilyen szituban esetleg kibújhat belőle is a harci vér.  Nem valószínű, de ott a fejemben belül ez is felmerül.
Jól körüljárom az előítéletem igaz? Pedig ez az óvatosság talán sok összeütközéstől megkímél.
Megoldás?
Van.
Pétertől kaptam tavaly mosógépmotort.  Látványosan régebbi, de nem akadt a csapágya. Lehoztam a padlásról. 230V-ról ez sem indult.
Lekaptam a kondit, és átmértem a tekercseit.
Biztató, jónak tűnt.
Rákötve az új kondenzátort, forgott.
Már csak miszlikbe kellett szedni, mert a tengelyvége el volt kalapálva, és nem volt rajta bakelit szíjtárcsa.
A félórás munkából lett egy délután. Előkeríteni a csapágylehúzókat, összeválogatni a működőképes alkatrészeket és mikor végre minden klappol, a mosógép talpát rögzítő három pálcikából csak kettő volt meg.
Este lett, mire át tudtam adni.
A tiszteletkörök folytatódtak. A másik mosógépből hozta el a pálcát, azt is vissza kellett cserélni. Az enyémet is be kellett mutatni, hogy még működik, pedig mondtam, hogy bízom benne. Őt is érte már biztos meglepetés. Ez az árnyalatkülönbség a bőrünk színe között akkor is hat, ha nem akarjuk.
***************
Még szét akartam szedni a motor tekercseit is, de az aluházból nem sikerült kiütnöm.
Este pedig kipróbáltam a motoros fűkaszát.
Nem vagyok elragadtatva tőle. Vagy sokkal vastagabb damilt kell rátekernem, vagy tényleg az acélkés lesz a megoldás. Csak azt az eladó nem ajánlotta bejáratós motorra.
Még zuhog kinn az eső. Van időm átgondolni.

5 megjegyzés:

L. Lidérc írta...

Régi zugolvasód vagyok, köszönet a bejegyzésekért. Abba ne hagyd a gépszerelős posztokat különösen ne, kincset érők, mindig jegyzetelek. (És köszönöm!)

Hanczur írta...

:-) Üdv a 'bűvkörömben' ! (-:
Nem is tudnám elhagyni a műszaki gondjaimat. Akármennyire is bosszankodom, mégis élvezem.

Hanczur írta...

Juj, ezt nem tudom kihagyni! Nufi meglepődve kiáltott fel, hogy jé, van, aki nem skip ignore a műszaki dumám? Azonnal híztam is két kilót, pedig az árt nekem.

Muzsi Attila írta...

Nem csak a műszaki része érdekes a blogodnak, hanem a gondolatok is amik körülötte forognak. Egyszerűbb mindent kidobni, újat venni, de te lehúzod a csapágyat a rozsdás mosogatógép motorról. Pár hete vasba vittem szerintem tök jó mosógép mechanikát motorostól mindenestől. A forgó vitrinnek vettem én hülye azt a mosógépet öt csomag cigiért, ami persze nem vállt be. De még mindig van néhány motorom innen onnan. De soha nem fogom őket felhasználni. Egy teljes raktárom tele minden kacattal. Kedvenc helyed lenne.
Mostanában számoltam át, már nem éri meg a fahulladékot szivarfásítani. Talán a ráfordított ragasztó, energia, legfeljebb egy alulfizetett munkaórát hoz ki nekem. És ami most nekem a legdrágább az az idő. Mert napi öt óra munka után ki vagyok készülve. Az újra hasznosítás ma már luxus.

L. Lidérc írta...

Jó-jó, kedves fiúk, bírom ám én a Hanczurat meg az Attilát is. És nő létemre (amit sokszor nem bír követni a fizikumom, de azért csak-csak próbálom követni az iránymutatást. Szerencsére viszont van egy ügyes nagyfiam, és ő/ez egy nagyon ígéretes szál a történetben.) Hajrá, jó munkát! :)