2017. július 4., kedd

Lapát, kaszát!

Ezt a káromkodást még a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanultam Bollobás tanár úrtól. Alkalmazom is érzékeny fülű környezetben.
Most viszont a kaszával volt két barátkozós napom.
Miután kétszer is eltörtem a nyelét, pedagógushoz fordultam. Megkértem Ferit, mutassa meg, hogy is kell ezt csinálni.
Megmutatta. De a legfontosabbat is. A csavaros rögzítésű kaszabilincs egy szem szamócát sem ér.
Jánostól kaptam másikfélét, és keményfából faragtatott Feri velem éket. Addig vertük a helyére, amíg már nem mozdult meg. Utána vízbe mártottuk, és azóta nem törtem el egyszer sem.
A fogás is fontos! A bal kezem 180 fokkal meg kellett fordítanom, és így a jobbal rántok rá, azaz ami nekem nem állt kézre, mert balos vagyok, most így fog beidegződni.
Kisebb energiával, szinte nem is lihegve vágtam le a nagyját az udvarnak.  A korábban kezelhetetlennek tűnő lefeküdt füvet is.
Ma már ugyan nem voltam sztahanovícius hangulatban, meg a harangidőzítőt is kivallattam. Este nyolckor még nem kapcsolt be, de holnap reggel 5-kor be fog.
Ezt is gyakorolni kell.
A vadkörteültetvényem is kigazoltam, és a 22 után a 33-ban is kipróbáltam a kaszamozgatást. A kukoricás helyét már fűnyíróztam a múlt hónapban, de két virág (gaz) ellepte rendesen. 10-12 perc alatt levágtam. Kezd megjönni az önbizalmam.
A kasza szarvát, vagy fogantyúját - nem tudom még a szakszavakat - szorosra ráspolyoztam először, hát meg is repesztette a nyelet hosszában. Csak pár centit, de jobb a békesség. Tovább igazítottam, és most ragasztóval raktam bele. Holnapig rajta hagyom a pillanatszorítót.

Rápróbáltam egy Sokol 403-ra az új generátorom jelét.
Nem az igazi. Nem a generátort hibáztatom, hanem a közép hullám minden kompakt fénycsőből eredő zajt összeszed. Igaz, a hosszú hullám is.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a kapcsoló üzemű tápja is meggórja a rádiót. Biztos azért van modding a jutubin. 50Hz-es tápot dömöcköl bele egy tulaj a dobozába. No meg optós leválasztást csinál az USB csatlakozójára.
Ez utóbbi egy csöves készülékné lehet hasznos.

Elolvastam még Attila bejegyzését az ajtóberakásról. Mintha magamat látnám egy-egy új munka előtti pánikomban. Vajon összejön-e a megoldás?
Aztán átbillen valami, és nekikezdek.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Soha nem volt a kedvelt szerszámom, meg a kapa sem. Nekem valami okból e kettőtől hamar megfájdul a derekam. Meglehet, nem jó a technikám.

Hanczur írta...

Hát ezt én is kihívásként fogom fel. Van, hogy bírom, van hogy nem.