2017. augusztus 14., hétfő

Egy lépés előre, kettő vissza

Ma sem voltam kavicsért, és nem öntöttem ki az első gödröt. Igaz, még nincs is 1m mély. Pedig addig akarom leásni.
Minden nap meg fogom jegyezni, amíg meg nincs. A kocsibeálló-faszárító alapja lesz.
Egész napos szédelgésem semmit jót nem hozott. Ilyenkor nem szeretem magam.
Holnap vásár lesz Szilason. Holnapután ismét Szepsibe megyünk bevásárolni. Ezek a tervek.
Nufi kinézett magának egy webművész tanfolyást. Honlapot akar szerkeszteni.
Felvidultam, hogy a MAC gépemen pont jól elfutna egy régebbi Macromedia Dreamweaver. Hát nem lelek torrentet hozzá. Azaz ami van, az nem működik,
Amit Ubuntura találtam, az sincs. Egyszerűen nem található.
A kotlósom az öt új csibével nem hajlandó bemenni a többiekhez a tyúkólba. Az egyszárnyú kakasom állandóan szökik. Valamelyik nap elnyisszantom a torkát. Lesz belőle egy leves. Nem bosszú, csak ritkítás. Az ezévi csirkékből már kettő biztosan kakas.  Azokkal is sok baj lesz.
Meghallgattam Bakay Kornél újabb videoját. A Jutubin csak hangfelvétel egy plakát látszik végig. Jó lett volna látni a képeket is. Vetíthetett az öreg.
A lényeg: a genetikai bizonyítékok szépen illeszkednek a régészet feltárta eredetünkhöz.
Ezt a népmesékből már mindenki tudja, csak a következő korosztály már műmeséken nő fel, és ha életben is akar maradni, akkor legyinteni fog rá.
Olvastam Attila bejegyzését is. Megbökte a csőrömet, hogy egyesülésnek nevezte Erdély elfoglalását. Visszatért az élmény, amikor az Németországban beszélgettem két német államról, és használtam az anschlissen kifejezést, ami akár jó igének, akár nem, azonnal kijavítottak, hogy Vereinigung.
Nem összekapcsolás hanem egyesülés.
Ki mire érzékeny.

2017. augusztus 11., péntek

Mindjárt itt a vihar

Vagy csak Budapesten? Majd meglátjuk. Enyhül ez a forróság.
Ma is csak egy valamit tudtam megjavítani. Azaz befejezni.
Nádaskai srác hozott egy szürke rádiósmagnót. Nem szól. Leégett a trafója. Pár nap múlva meglátogatott. Megmutattam neki labortápról.
Rövidesen hozott két hasonló méretűt.
Az egyik 12 Voltos, a másik 15.  Ez a kütyü 4,5-ről megy. Három ceruza elem táplálja, vagy a leégett trafó. Arról nincs adatom. Kiválogattam a trafóimat, de egy sem jó.
Amit Csaba hozott, a nagyobbat szedtem szét és abból tekertem le a 15V madzagját. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kifűzöm a fölösleges drótot, de nem sikerült. A lakkozás keményen a helyén tartotta.
Így viszont megnyílt az út a bifiláris tekercselés előtt. Jól hangzik, mi? Azt jelenti, hogy két vezetékkel tekerek egyszerre. Így két azonos feszültségű tekercsem lesz. Kétutas egyenirányításhoz csak két dióda kell, nem négy. Ma már a két dióda olcsóbb, mint a réz, de régen fordítva volt. Viszont ebben a rádióban eredetileg is kétutas egyenirányítású volt a táp.
Amikor először letekertem egy adagot, és visszavasmagoltam, 10V-ot kaptam.
Utána újból kivasmagoltam, és kikötöttem a drót végét a csatornához. Hátrálva tekertem le. A konyhaajtóig értem. Visszasétáltam a másik véghez és így kaptam pont két egyformát. Nem kellett számolnom, hány menet, csak egyenletes maradjon és feszes.
Egy I mag marad meg. Az összes E visszakerült. Büszke vagyok magamra. Az utolsó I-nél törött volt a tekercstest. Ott nem erőltettem.
Na most jött a neheze. Nem fért be a rádióba. Épp csak egy kicsit volt nagyobb.
Újabb  keresgélés dugasztáp burkolat után.
Nem volt üres. Csak előlap vagy kupak. Gondolkodtam gyógyszeres fiolán, mert az elég masszív, de nem túl szép.
Előkerült egy csengőreduktor teteje. Az alja nem. Tejplexiből fűrészeltem rá. Valami polc maradványa. A sarkai letörtek, ezért dobták ki. Még Budafokon szedtem össze  lepke antenna távtartónak. Nagyfrekvenciásan jó, de ide is elég masszív lett.
Még két kivezetést kellett alkotnom a hangfalakhoz. Nincs Jack dugója, kérte, hogy forrasszak bele lengő vezetéket.
Ezt is tévéből kivett vezetékből ekecseltem össze. Videoton demag tekercs hozzávezető madzagja volt.
Közben másodszor ment végig videóról a Mefisztó c. film.  Üzemeltetek egy tévét. Nézni nem kell, csak tesztelni. Hallanám, ha hibázna.
Szeretem ezt a filmet. Hendrik Höfgen figurája teljesen emberire sikeredett.  Egy vidéki színészből lesz a Berlini Állami Színház vezető színésze. Szorgalmas, számító, hibázik és minden lében kanál. Hol a szocialisták között keresi a sikert, majd a hatalomnak nyal. Amikor pedig sarokba szorulva érzi magát, a kis embert húzza magára, hogy ő csak egy színész.
Ha jól sejtem, azt akarja sugallni a film, hogy nem lehet CSAK színész valaki. A média kötelez. Az a propaganda eszköze. Ha nem áll be a sorba, kitörik a nyakát, ha beáll, akkor később.
Hatalomváltás mindig van.
Na, ezt már ma megkérdőjelezem. Hatalomváltás nincs, csak az előretolt bábukat cserélgetik.
 

2017. augusztus 9., szerda

Van, amikor én is félek

Pár napja egy reggel szorult a mellkasom. Nem zsibbadtak a végtagjaim, nem ment fel a pulzusom, csak rossz érzés volt. Visszafeküdtem, és jóga légzéssel lassítottam a szervezetem. Később elővettem azt az ezüst tartalmú műanyag lapot, amit anyutól kaptam.  Fogalmam sincs, miképpen hat, de működik. A letakart területen nyugszik bármiféle szorulás. Nyomogatva a megismert akkupresszúrás pontjaimat, viszonylag hamar fel tudtam kelni. Beültem a kádba, és utána is óvatosan fogtam bármihez.
Utazás Hypochondriába. Mégsem infarktus. Utoljára két éve volt hasonló, és előtte is vagy két évvel. Csak az egyik alkalommal sem tudtam lefeküdni. Az egyiken éppen hoztak haza kocsival, a másik alkalommal én vezettem. Tudom, hogy az öregedés mindenkit elér, csak fura, hogy engem is. Meg nem is volt mostanában megoldhatatlannak tűnő feszültség. Csak egyszerű időjárásváltozás.
Erre vagyok immár érzékeny.
Ma befejeztem Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvet. Wass Albert eddig legjobbnak érzett könyve. Szépen felfedezem az áthallásokat, megfeleltetem a pásztorokat és a parasztokat, vagy gazdákat, és az oroszokat is.
Pontos kép a betelepült idegenről, aki be akar illeszkedni, és mégis rémet nevel ki az utódából.
Látszik, hogy Erdély paradicsom volt Magyarországnak és most csak lerabolható terep a betolakodóknak. Maradhatnak az igénytelen pásztorok, ha észrevétlenek és önellátók.
Ez a harmadik könyvem tőle. Egy lap fehérre sikerült a nyomdának, bár a történet nem akadt el tőle, Majd megkeresem PDF-ben valahol és kinyomtatom.

Kis áthallásom is keletkezett.
Erről szólhatott Hobó szövege is a Vadászat c lemezén: "Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom."

 Van nálam egy szomszédom tévéje. Hajnali fél háromkor magától bekapcsol. Imádom az ilyen hibát. Nem hiszem, hogy fel fogok kelni hozzá, de ma stdby hagytam a műhelyasztalon.

Másik élmény. Egy táblagépem. Nem bírja a töltő. Az akku gyanús, vagy a csatlakozók. Átvonultam vele a 22-be a gangra. Ott meleg van és fény. A macskák nem zavarnak, telefon nem csörög bele a gondolkodásba.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
Éppen nagyító fölött görnyedtem, amikor megjelent Grísa. Ő a legfehérebb macskánk. Kevés fekete folttal. Párszor lesimogattam magamról, és eltávolítottam. beszéltem hozzá nyugodtan, hogy hagyjon békén.
El is indult a mosogató felé, majd lendületet vett, és felugrott az ölembe, majd lerántotta a tabletet az aláterített ronggyal együtt az asztalról.
Ráüvöltöttem, hogy ha összetört a kijelző, akkor lapáttal verem, agyon, de megúszta. Én is.
Így most a töltést kijelző nélkül indítottam, és csak fél óra múlva dugtam rá az alaplapra. Már 8%-on járt. Innen felbootolt, és egyből 6%-ra esett.
1A-es töltőt adtak hozzá. A többi tabletemé 2A-es. Kezdem kapisgálni, hogy mit keresek. Lehet, hogy a macskának kell megköszönnöm?
Csinálok holnap hozzá USB adaptert, hogy rá tudjam dugni a régi töltőmet.
Most shutdown után hagytam a töltőn éjszakára. Reggelig lesz vagy 10 órája töltődni.  Nekem meg irány a denevérpad. Ma megpróbálom hason.

****
Van még egy új tervem. A rossz hűtőkből a kamra ablakára készítek szigetelés télire. Kivágom méretre, és bedugom vele a rést.
Nufi úgyis ideges a gyülekező dolgaimtól. Ja és Jánostól megkaptam a kádat a régi-új házukból. Azt pedig a tyúkudvarban ásom be kacsaúsztatónak.

2017. augusztus 1., kedd

Már megint augusztus van


Meleg és pára. Megyek is mindjárt locsolni.
Nóriék itt jártak a múlt héten, kaptam mángoldot. Tegnap el is ástam. Majd szedek rá tehénszart az úton. Azt minden növény szereti.
Megnézem a 'Kapitalizmus, szeretem' c filmet. Zoli hívta rá fel a figyelmet. Memóriáról elakadt, de a jutubin végignézhető.
Kiegészítettem a listámat két Zolival Mostanában nem sok gondot fordítottam a keresztnevek frissítésére a jobboldali sávon,
Egy erősítő meggyógyult, egy másik motyó várja a műtőasztalt. A Nóri mélykúti szivattyúja kilyukadt.

Még amikor előhúztuk, akkor nem látszott, csak most, hogy lekapartam a rozsdás csavar környékét a szétszedéshez. Rondán megette a spiátert az idő.
Tegnap kikarikáztunk a dobódéli tóhoz is. Nufi nem jött be a vízbe a szemét miatt, de engem a pőcsikek sem tudtak visszatartani. Addig fényképezgetett a telefonjával. Lekapta a szörnyet is. :-)





Megszidott a csomagtartóra kötött törülköző és vizes fürdőgatya miatt, én meg nem akartam a '80-as moszkvai olimpia emlékét őrző szatyromat átáztatni. Abban vittem a kulcsomat is. A madzagjánál fogva - az a füle - fel lehet kötni a kosaramra. Biztonságosan megőrzi a tartalmát.
Nehéz politikai mondanivaló nem született a fejemben. Örültem, hogy Nufit kirángattam egy kicsit Béla mellől egy órára. Attila életrajzi írásától kedvem kerekedett beletúrni a magam serdülőkorába is, aztán rájöttem, hogy nem voltam ennyire elnyomva, és ki sem találtam semmi fontosat. A középiskola után nekem a szakma megtanulása jelentette a kihívást. Bár sok-mindent elmondtak a tanárok, mert az elmélyítéskor ez kiderült, a gyakorlati rögzítés nélkül csak egy zavaros pocsolyára emlékeztetett a káposztalé a fejemben.
No meg a szoknyavadászati engedély birtokában állandóan és mindenkit nagyvadnak véltem.
Elmúlt. Nagy szegénység nélkül és gazdaság nélkül. Biztos lesz majd felszakadó seb vagy egyéb megírni valóm, de most csak irigykedhetek Attila kalandjaira.
A hét végi bográcsozás jó volt. Tegnap pusztítottam el a maradékot. Jánosék portájáról is eltakarítottam a gallyakat. Bár most nem komposzttá nemesült, de így is hasznos lett. Sőt, még a 2-5cm vastag darabok jók lesznek télen begyújtani.

Már csak a daraboló hosszú karú metszőollót kell kiegyengetnem és megélezni.
Péter is benézett. Az iskolában cserélnek most ágyakat. Tegnap még csak kipakolták, ma jönnek a munkások összeállítani. Körbenéztünk a kertben, ami az iskolaudvar. Szépen levágva a fű, csak a kőből rakott valamikori építmény maradéka jelzi, hogy nem iskola már. Pedig jó lenne, s akkor a tüzelőtárolót is újra kellene építeni.
Ma hozzák ki Magdiék új bojlerét. Tegnap felhívott a szállító, hogy legyünk itthon. Pont ezért rendeltem a nevünkre, mert mi vagyunk idehaza.