2017. augusztus 31., csütörtök

Ettől már csak jobb jöhet...

Anyut jól megkínozták a kórházban.  A szívkatétert a vénán keresztül tolják fel a karon, de neki elakadt a könyökénél. Ezért combtőből indulva ismételték meg.
Alig ismertem meg a hangját a telefonban. Utoljára akkor volt ilyen, amikor nagymama meghalt, és belekiabálta a telefonba, hogy mindennek vége. A kétségbeesés hangja volt. Most is.
A lényeg, hogy nagy eltömődéseket nem találtak, 'csak' kisebbeket, amit nem kell műteni. Más gyógyszert írnak fel, aztán megy tovább az élet.

****

Éjjel én sem aludtam sokat. Persze nem magamat sajnálom, csak átsugárzik, ha anyuval baj van. Nem a telepátiában hiszek, hanem vannak helyzetek, ahol a jelek bennem is megjelennek.

****

Ma igyekeztem nem nehéz feladványokon törni a fejem. Nem ment volna. Megfőztem a hamis vesevelőt ebédre, tovább olvastam Csányi Vilmos könyvét. (Tele volt 2005-ben naiv várakozással az EU belépésnek mián.) Elővettem a Jánossal elcserélt akkutöltőt. Szovjet Reszursz-1. Egy kondit cseréltem benne anno, de ez is dobozba került a költözéskor, és eddig a padláson várta a befejezést. Természetesen pár apró csavar elkóborolt tőle. Az ampermérőjének az anyái pedig vagy nem is voltak, vagy köddé váltak.
Hasonló méretűt nem leltem. 2,5-ös menetfúróval kellett gyártanom. Nem akartam sokat kínlódni. Kivágtam a leégett fűszegélynyíró műanyagburkolatából sík darabot, azt fúrtam és meneteltem meg. Gyors és könnyű munka volt. Persze a vezetékelése is szét volt. A biztosítékaljzata belelógott a tirisztorok hűtőbordájába. Kicseréltem NDK gyártmányúra. Az rövidebb egy kicsit. Viszont rájöttem, hogy miért. A tetején van merevítő eredetileg. Ebben nem volt. Más baját nem találtam. Még egy vezeték lóg, azt ki kell találni, hová megy. A rajzát már letöltöttem, Holnap a merevítőt kell legyártanom és visszakötni a lógót, és összerakhatom. Próbának a kisakku töltése jön. Az lesz a modemünk szünetmentese.
Este még megragasztottam a szürke bringám első kerekét. Rózsatövis volt benne. Holnap kiderül, hogy jó-e, de a hátsóm is megpuhult. Csak, hogy legyen mit megint ragasztani. 

****

Holnap le akarok menni Szendrőbe kéménytisztító ablakhoz ajtót venni, A ragasztás nem vált be. Meg egy  kábelcsatornát is hozok a padlástéri fejlesztésemhez.
Anyut most nem merem hívni, hadd pihenjen. Remélem ma már tud aludni.

*****
A gépem meg lassan meg fogom taposni, mert nem ad kurzort, és megáll állandóan valamiért. Persze az bloggergond. Csak hát a gép van a előttem.

2017. augusztus 29., kedd

Ma magamnak dolgoztam. Miskolcon elpukkant a tabletem töltője. Egy dióda vált vezetékké. Kicseréltem. Még szerencse, hogy nem itthon, mert nem nézem olyan gyakrani a töltést, és leégette volna a kis trafóját is.
Előástam Muki szervert.
Ezen építettük Nufival a napmátka honlapját. Nekem is készült rá pár novella és vers, illetve önreklám. Telefonszámmal, hogy megtaláljanak, akik javíttatnának. Ez nem volt kinn soha, csak tanultam rajta HTML-t programozni.
A blogger kinézetéhez képest primitív, statikus oldalak. Pár táblázat az írások címével, és háttérszín. 500megás proci 128mbyte rammal 1 gigás scsi merevlemezen. Belső hálón hasít, mint egy rakéta. Csak hát igen nagyon hangos szegénykém.
Most rárántottam erre a gépemre is az apache2 -t. Azaz már ezen is lehet tartalmat szolgáltatni, de újra kell tanulnom a konfigu rázást.  Ezen kívül mászkál bennem az allergia. Estére mindig megkínoz. de nem hagyom magam.
Tegnap meg mosodáztam.
A macskák alól kikerült párnákat vittem a 22-be, és a tárcsás Hajdu mosógéppel forgattam sokáig. Meg a farmerjaim is, mert azok is sok port beszívtak már.
Ilyenkor még a centrifugát sem használom, csak felakasztom a belső kerítésre, vagy itthon a szőlőfuttató állványra. A benne mozgó víz ki is vasalja. :-)
Anyu izgul a kórház miatt. Meglátogattam pénteken. Voltunk bevásárolni, meg szombat reggel a Zsarnain is.  Természetesen péntek reggelre akadt ki a hátam. Mikor, ha nem pont akkor?
Anyu azóta miattam is ideges. Pedig csalánba nem üt a mennykő. Legfeljebb többet alszom, és visszafordul az egyensúlyom. Remélem.
Piaci szerzemények: 3 könyv. 1 lakatfogó műszer és négy világítós billenőkapcsoló. Ezek szoktak tönkre menni az elosztókban. Már PC-ből kivett kapcsolókkal pótolom, de amit Nufi is használ, annak esztétikusnak kell lenni.
A szemetes kukát hétfő reggelente ürítik.
Mindig dühöngök, ha benne marad az alsó zacskó Béla pelenkáival. Második hete ügy cselezem ki a lusta szemeteseket, hogy a kutyakonzerves dobozokat megtömöm papír és műanyagzacskó szeméttel, és az aljára pakolom.
Ehhez ugyan ki kell szedni minden bezacskózott szemetet, de legalább nem végeznek félmunkát a köztiszták.
Kezdem megszokni az Etológia és társadalom stílusát. Vagy oldódott az írója, vagy nekem is hasonló a hangulatom immár. Nem tudom. Még a közepén járok.
Logikus a bácsi, és nem kertel.
Lassan füvet is kell nyírnom újra.
A 22-es szomszédom eltávolította a marhákat. Meg is állt megbeszélni a kocsival, ahol meglátott biciklizni. Megkérdezte, hogy milyen károm keletkezett.
Mondtam, hogy a kerítés.
Megígérte, hogy visszabetonozza. Vadhálót is húz rá.
A drótkerítést nem fogja kicserélni, amit a marhák tönkretettek, mert azt elődeim a 70-es években húzták oda.
Hát ez van. 40 éves drótot természetes, hogy letarolnak a marhái. Azt nem kell kicserélnie.

2017. augusztus 27., vasárnap

2017. augusztus 23., szerda

Kerekes székkel az aggtelki barlangban

Megvót'
Nufi kitalálta, hogy Bélát elvisszük a barlangba. Telefonon egyeztetett, szervezett. Ma reggel pedig felkerekedtünk. A 11 órakor induló túrára kaptunk jegyet.
Az első lépcsősor volt a legnehezebb. Akkor már a hajolva eresztgetés kikezdte a jókedvem, de ha az asszon kitalál valamit, akkor meg szoktam valósítani.
Állítólag 170 lépcső, bár én csak 169-re vagyok beállítva... na semmi gond. Kicsit furán néztek ránk a túrázók, de volt egy srác, aki a fiát is befogva segített a közepétől. Nem kellett fokonként ráncigálni, hanem megemeltük és vittük.
Még általános iskolás kiránduláson jártam ott, jó 35-40 éve lehet, semmire sem emlékszem belőle. A hangversenyteremre csak, de anno a Kék szakállú herceg várából játszottak le részletet, most meg Vangelis meg Kormorán dalt játszott le a vezető.
A cseppkövek kormosak, az út szépen kiépített. A világítás szakaszonként ki-bekapcsolható. A vezető felkészült. Humora is van.
Megjegyeztem, hogy az egyik hangversenyző nem bírta bevenni a kanyart,  és beleütközött a sziklába. Abban a teremben nagyobb tömböket moshatott alá a barlangi patak (Jósva?) és ott jókora sziklák látszottak az üregben szana-szerte.
Innen is köszönet még egyszer a barlangásznak és a fiának, aki segített.

*******

Megérkezett végre a szkópom is Kínából. 200 megás digitális jószág. Hétfőn hozta ki a DHL Miskolcra, onnét Feriék Komjátiba. Majd 50 dollárt kértek volna a várostól idáig plusz. Ritka cég ez a DHL.
Először kétségbe estem, hogy hülyeséget mér. Az 5Vos kalibráló négyszögjelet 53V-nak mutatta.
Nufi megkérdezte, hogy visszaküldjük-e. Vagy hogy kérdezősködjem az Elektrotanyán, hátha más is járt így.
Én meg játszottam tovább vele, és a hozzá adott CD lemezről feltelepítettem a programját, meg a használati utasítását is olvasva rábukkantam a megoldásra.
A mérési eredményt bekapcsolt 10-es osztóval kell értelmezni.
Ettől még nem lesz pontos, de nem tizenkétszeres lesz a hiba.
A kezelését még tanulni kell. Jár körbe a szemem az előlapján, mint a rajzfilmeken a fejbe vágott krokodilnak, mire rábukkanok a megfelelő gombra.
A képernyője LCD. Ezt is meg kell szokni. 7 hüvelykes, mint egy kisebb tableté, és a menü szép színes rajta, sőt a két sugár is más színű, de kicsit szögletes az analóghoz képest.
A szinkronja is Nagyon jó. Nem csak az élekből képzett indítójel miatt, hanem pl. az NTSC vagy PAL-Secam rendszerű színjel burst vagy védősávjelét is ki tudom kapuzni a 625 sorból sorszám szerint bármelyiket.
Ebben  a kategóriában ugyan a legolcsóbb, de a többi inkább digitális szavakra triggerelhető. Persze a jövő lehet, hogy inkább az.
Viszont arra inkább egy PC adaptert fogok venni tizen dollárért. Az ilyet tudó 400$-tól a csillagos égig. Nekem még ez a közel 300 is megterhelő. (Áfával)

********
Anyu a hónap végén megy kórházba. A vénáján keresztül vezetnek be valami szondát és rögöket keresnek és távolítanak el. Editék már nyugtatták, hogy túl vannak rajta, és nem veszélyes. De ő fél. Nem volt soha beteges. Most, hogy öregszik, inkább a dokik tolják a megélhetési betegségügy miatt a félelmei közé.
Ettől mondjuk én sem vagyok nyugodt, de pénteken megyek hozzá, és szombaton megyünk Zsarnaizni. Lefoglalom egy kicsit.
Laci bácsi tönkretett egy sövénynyírót. A pingyomi szomszédét. Ha minden jól megy, van valami roncsom itt, és jó lenne abból megjavítani.
Irénke sincs itthon. Hétfőn még azt mondtam, tegye be János hozzájuk, mert akkor még csak a barlangtúra volt a fejemben.
Mindjárt felhívom anyut, mi a fejlemény ezügyben.
Aztán megyek egy kicsit játszani az új műszerrel. 

2017. augusztus 20., vasárnap

Darázs volt?

Nem tudom. A felkaromon csípett meg, és az alkarom dagadt fel.
Gondolom, amelyik irányú véreret kapta el, arra vitte tovább a mérgét a szervezetem.
Most nem vártam ki a hetet. Ecetes borogatással járkáltam egy napot. Mondjuk nem élvezet, mert az izom sokat duzzad-ernyed, és sokszor kellett újra becsavarni. De legalább átszellőztettem sokszor. Ebben a melegben a hűsítés is jól esik.
A Magdiéktól kapott fagyasztó nem fagyaszt. A motorja jár, de mást nem tud. Jánoséktól kaptam egy ugyanolyat. Ez már tökéletes.
Tegnap délután két elhalálozott mélykúti szivattyú vezetékéből hátravittem a 230V-ot az villanyóraszekrény harmadik fázisából. Nem leltem meg a 2,5-es vezetéket, de elfogyott a kábelcsatornám is. Valamelyik nap veszek, és akkor átszabom a rendszert. Amint felérek a tetőtérbe, lesz kötődoboz, vagy guman tábla, és a hátsó tér világításához kapcsoló. Illetve ebből a fázisból viszek hátra a fáskamrába. No meg a padfeljárót is innét akarom ellátni több kapcsolós helyi világítással.
A lámpákhoz már nem lesz, csak aluvezeték. Tökéletesen ellátja a feladatát most is. A megfelelő köztes fémen keresztül kötöm a rézhálózathoz.
Kell a fagyasztó elé, mert annak nincs belső világítása. Kell külön hátra is, mert legtöbbször oda nem megyünk, értelmetlen ott is fogyasztani mindig.
***
Ma már szőlőből indítottam a miszmajszot. Így nem kell vizet tölteni alá. A nyári körte volt a zöme és két barack zárta a sort. Meg egy alma.
A madarak is jól vannak. Megint van tojás a fészken. A kotlós most is külön alszik a csibéivel.
***
Csányi Vilmos könyvén rágódom most. Értem, hogy ki van akadva a kormányzatokra, meg nem is mai a könyv, de nem habzsoltam fel azonnal. Rossz közérzetet sugall.
***
Közben jár az agyam a határokon is. A határok államokat választanak el. Ha jól emlékszem, akkor az állam az ország erőszakszerve. Ez volt a hivatalos  megfogalmazása. Tehát ahová születünk, ott erőszakolnak minket. Ha abban növünk fel, azt szokjuk meg. Később, amikor átlépünk máshová, akkor jön az összehasonlítás. A megszokott erőszak helyett választhatunk új erőszaktevőt.
Ott még idegenek is leszünk.
Meg lehet azt is szokni. Apám is megszokta volt. Ezen-azon belül kell megtalálni a szabadságunkat.
A szabadságomnak tekintem továbbra is a Kárpát medencét az országnak és ezt a 93 ezer négyzetkilómétert az államnak érezni.
Államok jönnek-mennek. Népek szaporodnak fel, és űzetnek ide-oda, vagy alkalmazkodnak egy következő erőszakoskodóhoz.
Hogy ez valamikor egyenruhát húzott rám, és kivont a termelésből másfél évre, majd újra kellett beilleszkedni és újra és újra a következő munkahelyekre.
Nyelvet, gondolkodást nem kellett váltanom.
Ez viszont nagy szerencsém.

2017. augusztus 14., hétfő

Egy lépés előre, kettő vissza

Ma sem voltam kavicsért, és nem öntöttem ki az első gödröt. Igaz, még nincs is 1m mély. Pedig addig akarom leásni.
Minden nap meg fogom jegyezni, amíg meg nincs. A kocsibeálló-faszárító alapja lesz.
Egész napos szédelgésem semmit jót nem hozott. Ilyenkor nem szeretem magam.
Holnap vásár lesz Szilason. Holnapután ismét Szepsibe megyünk bevásárolni. Ezek a tervek.
Nufi kinézett magának egy webművész tanfolyást. Honlapot akar szerkeszteni.
Felvidultam, hogy a MAC gépemen pont jól elfutna egy régebbi Macromedia Dreamweaver. Hát nem lelek torrentet hozzá. Azaz ami van, az nem működik,
Amit Ubuntura találtam, az sincs. Egyszerűen nem található.
A kotlósom az öt új csibével nem hajlandó bemenni a többiekhez a tyúkólba. Az egyszárnyú kakasom állandóan szökik. Valamelyik nap elnyisszantom a torkát. Lesz belőle egy leves. Nem bosszú, csak ritkítás. Az ezévi csirkékből már kettő biztosan kakas.  Azokkal is sok baj lesz.
Meghallgattam Bakay Kornél újabb videoját. A Jutubin csak hangfelvétel egy plakát látszik végig. Jó lett volna látni a képeket is. Vetíthetett az öreg.
A lényeg: a genetikai bizonyítékok szépen illeszkednek a régészet feltárta eredetünkhöz.
Ezt a népmesékből már mindenki tudja, csak a következő korosztály már műmeséken nő fel, és ha életben is akar maradni, akkor legyinteni fog rá.
Olvastam Attila bejegyzését is. Megbökte a csőrömet, hogy egyesülésnek nevezte Erdély elfoglalását. Visszatért az élmény, amikor az Németországban beszélgettem két német államról, és használtam az anschlissen kifejezést, ami akár jó igének, akár nem, azonnal kijavítottak, hogy Vereinigung.
Nem összekapcsolás hanem egyesülés.
Ki mire érzékeny.

2017. augusztus 11., péntek

Mindjárt itt a vihar

Vagy csak Budapesten? Majd meglátjuk. Enyhül ez a forróság.
Ma is csak egy valamit tudtam megjavítani. Azaz befejezni.
Nádaskai srác hozott egy szürke rádiósmagnót. Nem szól. Leégett a trafója. Pár nap múlva meglátogatott. Megmutattam neki labortápról.
Rövidesen hozott két hasonló méretűt.
Az egyik 12 Voltos, a másik 15.  Ez a kütyü 4,5-ről megy. Három ceruza elem táplálja, vagy a leégett trafó. Arról nincs adatom. Kiválogattam a trafóimat, de egy sem jó.
Amit Csaba hozott, a nagyobbat szedtem szét és abból tekertem le a 15V madzagját. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kifűzöm a fölösleges drótot, de nem sikerült. A lakkozás keményen a helyén tartotta.
Így viszont megnyílt az út a bifiláris tekercselés előtt. Jól hangzik, mi? Azt jelenti, hogy két vezetékkel tekerek egyszerre. Így két azonos feszültségű tekercsem lesz. Kétutas egyenirányításhoz csak két dióda kell, nem négy. Ma már a két dióda olcsóbb, mint a réz, de régen fordítva volt. Viszont ebben a rádióban eredetileg is kétutas egyenirányítású volt a táp.
Amikor először letekertem egy adagot, és visszavasmagoltam, 10V-ot kaptam.
Utána újból kivasmagoltam, és kikötöttem a drót végét a csatornához. Hátrálva tekertem le. A konyhaajtóig értem. Visszasétáltam a másik véghez és így kaptam pont két egyformát. Nem kellett számolnom, hány menet, csak egyenletes maradjon és feszes.
Egy I mag marad meg. Az összes E visszakerült. Büszke vagyok magamra. Az utolsó I-nél törött volt a tekercstest. Ott nem erőltettem.
Na most jött a neheze. Nem fért be a rádióba. Épp csak egy kicsit volt nagyobb.
Újabb  keresgélés dugasztáp burkolat után.
Nem volt üres. Csak előlap vagy kupak. Gondolkodtam gyógyszeres fiolán, mert az elég masszív, de nem túl szép.
Előkerült egy csengőreduktor teteje. Az alja nem. Tejplexiből fűrészeltem rá. Valami polc maradványa. A sarkai letörtek, ezért dobták ki. Még Budafokon szedtem össze  lepke antenna távtartónak. Nagyfrekvenciásan jó, de ide is elég masszív lett.
Még két kivezetést kellett alkotnom a hangfalakhoz. Nincs Jack dugója, kérte, hogy forrasszak bele lengő vezetéket.
Ezt is tévéből kivett vezetékből ekecseltem össze. Videoton demag tekercs hozzávezető madzagja volt.
Közben másodszor ment végig videóról a Mefisztó c. film.  Üzemeltetek egy tévét. Nézni nem kell, csak tesztelni. Hallanám, ha hibázna.
Szeretem ezt a filmet. Hendrik Höfgen figurája teljesen emberire sikeredett.  Egy vidéki színészből lesz a Berlini Állami Színház vezető színésze. Szorgalmas, számító, hibázik és minden lében kanál. Hol a szocialisták között keresi a sikert, majd a hatalomnak nyal. Amikor pedig sarokba szorulva érzi magát, a kis embert húzza magára, hogy ő csak egy színész.
Ha jól sejtem, azt akarja sugallni a film, hogy nem lehet CSAK színész valaki. A média kötelez. Az a propaganda eszköze. Ha nem áll be a sorba, kitörik a nyakát, ha beáll, akkor később.
Hatalomváltás mindig van.
Na, ezt már ma megkérdőjelezem. Hatalomváltás nincs, csak az előretolt bábukat cserélgetik.
 

2017. augusztus 9., szerda

Van, amikor én is félek

Pár napja egy reggel szorult a mellkasom. Nem zsibbadtak a végtagjaim, nem ment fel a pulzusom, csak rossz érzés volt. Visszafeküdtem, és jóga légzéssel lassítottam a szervezetem. Később elővettem azt az ezüst tartalmú műanyag lapot, amit anyutól kaptam.  Fogalmam sincs, miképpen hat, de működik. A letakart területen nyugszik bármiféle szorulás. Nyomogatva a megismert akkupresszúrás pontjaimat, viszonylag hamar fel tudtam kelni. Beültem a kádba, és utána is óvatosan fogtam bármihez.
Utazás Hypochondriába. Mégsem infarktus. Utoljára két éve volt hasonló, és előtte is vagy két évvel. Csak az egyik alkalommal sem tudtam lefeküdni. Az egyiken éppen hoztak haza kocsival, a másik alkalommal én vezettem. Tudom, hogy az öregedés mindenkit elér, csak fura, hogy engem is. Meg nem is volt mostanában megoldhatatlannak tűnő feszültség. Csak egyszerű időjárásváltozás.
Erre vagyok immár érzékeny.
Ma befejeztem Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvet. Wass Albert eddig legjobbnak érzett könyve. Szépen felfedezem az áthallásokat, megfeleltetem a pásztorokat és a parasztokat, vagy gazdákat, és az oroszokat is.
Pontos kép a betelepült idegenről, aki be akar illeszkedni, és mégis rémet nevel ki az utódából.
Látszik, hogy Erdély paradicsom volt Magyarországnak és most csak lerabolható terep a betolakodóknak. Maradhatnak az igénytelen pásztorok, ha észrevétlenek és önellátók.
Ez a harmadik könyvem tőle. Egy lap fehérre sikerült a nyomdának, bár a történet nem akadt el tőle, Majd megkeresem PDF-ben valahol és kinyomtatom.

Kis áthallásom is keletkezett.
Erről szólhatott Hobó szövege is a Vadászat c lemezén: "Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom."

 Van nálam egy szomszédom tévéje. Hajnali fél háromkor magától bekapcsol. Imádom az ilyen hibát. Nem hiszem, hogy fel fogok kelni hozzá, de ma stdby hagytam a műhelyasztalon.

Másik élmény. Egy táblagépem. Nem bírja a töltő. Az akku gyanús, vagy a csatlakozók. Átvonultam vele a 22-be a gangra. Ott meleg van és fény. A macskák nem zavarnak, telefon nem csörög bele a gondolkodásba.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
Éppen nagyító fölött görnyedtem, amikor megjelent Grísa. Ő a legfehérebb macskánk. Kevés fekete folttal. Párszor lesimogattam magamról, és eltávolítottam. beszéltem hozzá nyugodtan, hogy hagyjon békén.
El is indult a mosogató felé, majd lendületet vett, és felugrott az ölembe, majd lerántotta a tabletet az aláterített ronggyal együtt az asztalról.
Ráüvöltöttem, hogy ha összetört a kijelző, akkor lapáttal verem, agyon, de megúszta. Én is.
Így most a töltést kijelző nélkül indítottam, és csak fél óra múlva dugtam rá az alaplapra. Már 8%-on járt. Innen felbootolt, és egyből 6%-ra esett.
1A-es töltőt adtak hozzá. A többi tabletemé 2A-es. Kezdem kapisgálni, hogy mit keresek. Lehet, hogy a macskának kell megköszönnöm?
Csinálok holnap hozzá USB adaptert, hogy rá tudjam dugni a régi töltőmet.
Most shutdown után hagytam a töltőn éjszakára. Reggelig lesz vagy 10 órája töltődni.  Nekem meg irány a denevérpad. Ma megpróbálom hason.

****
Van még egy új tervem. A rossz hűtőkből a kamra ablakára készítek szigetelés télire. Kivágom méretre, és bedugom vele a rést.
Nufi úgyis ideges a gyülekező dolgaimtól. Ja és Jánostól megkaptam a kádat a régi-új házukból. Azt pedig a tyúkudvarban ásom be kacsaúsztatónak.

2017. augusztus 1., kedd

Már megint augusztus van


Meleg és pára. Megyek is mindjárt locsolni.
Nóriék itt jártak a múlt héten, kaptam mángoldot. Tegnap el is ástam. Majd szedek rá tehénszart az úton. Azt minden növény szereti.
Megnézem a 'Kapitalizmus, szeretem' c filmet. Zoli hívta rá fel a figyelmet. Memóriáról elakadt, de a jutubin végignézhető.
Kiegészítettem a listámat két Zolival Mostanában nem sok gondot fordítottam a keresztnevek frissítésére a jobboldali sávon,
Egy erősítő meggyógyult, egy másik motyó várja a műtőasztalt. A Nóri mélykúti szivattyúja kilyukadt.

Még amikor előhúztuk, akkor nem látszott, csak most, hogy lekapartam a rozsdás csavar környékét a szétszedéshez. Rondán megette a spiátert az idő.
Tegnap kikarikáztunk a dobódéli tóhoz is. Nufi nem jött be a vízbe a szemét miatt, de engem a pőcsikek sem tudtak visszatartani. Addig fényképezgetett a telefonjával. Lekapta a szörnyet is. :-)





Megszidott a csomagtartóra kötött törülköző és vizes fürdőgatya miatt, én meg nem akartam a '80-as moszkvai olimpia emlékét őrző szatyromat átáztatni. Abban vittem a kulcsomat is. A madzagjánál fogva - az a füle - fel lehet kötni a kosaramra. Biztonságosan megőrzi a tartalmát.
Nehéz politikai mondanivaló nem született a fejemben. Örültem, hogy Nufit kirángattam egy kicsit Béla mellől egy órára. Attila életrajzi írásától kedvem kerekedett beletúrni a magam serdülőkorába is, aztán rájöttem, hogy nem voltam ennyire elnyomva, és ki sem találtam semmi fontosat. A középiskola után nekem a szakma megtanulása jelentette a kihívást. Bár sok-mindent elmondtak a tanárok, mert az elmélyítéskor ez kiderült, a gyakorlati rögzítés nélkül csak egy zavaros pocsolyára emlékeztetett a káposztalé a fejemben.
No meg a szoknyavadászati engedély birtokában állandóan és mindenkit nagyvadnak véltem.
Elmúlt. Nagy szegénység nélkül és gazdaság nélkül. Biztos lesz majd felszakadó seb vagy egyéb megírni valóm, de most csak irigykedhetek Attila kalandjaira.
A hét végi bográcsozás jó volt. Tegnap pusztítottam el a maradékot. Jánosék portájáról is eltakarítottam a gallyakat. Bár most nem komposzttá nemesült, de így is hasznos lett. Sőt, még a 2-5cm vastag darabok jók lesznek télen begyújtani.

Már csak a daraboló hosszú karú metszőollót kell kiegyengetnem és megélezni.
Péter is benézett. Az iskolában cserélnek most ágyakat. Tegnap még csak kipakolták, ma jönnek a munkások összeállítani. Körbenéztünk a kertben, ami az iskolaudvar. Szépen levágva a fű, csak a kőből rakott valamikori építmény maradéka jelzi, hogy nem iskola már. Pedig jó lenne, s akkor a tüzelőtárolót is újra kellene építeni.
Ma hozzák ki Magdiék új bojlerét. Tegnap felhívott a szállító, hogy legyünk itthon. Pont ezért rendeltem a nevünkre, mert mi vagyunk idehaza.