2017. augusztus 20., vasárnap

Darázs volt?

Nem tudom. A felkaromon csípett meg, és az alkarom dagadt fel.
Gondolom, amelyik irányú véreret kapta el, arra vitte tovább a mérgét a szervezetem.
Most nem vártam ki a hetet. Ecetes borogatással járkáltam egy napot. Mondjuk nem élvezet, mert az izom sokat duzzad-ernyed, és sokszor kellett újra becsavarni. De legalább átszellőztettem sokszor. Ebben a melegben a hűsítés is jól esik.
A Magdiéktól kapott fagyasztó nem fagyaszt. A motorja jár, de mást nem tud. Jánoséktól kaptam egy ugyanolyat. Ez már tökéletes.
Tegnap délután két elhalálozott mélykúti szivattyú vezetékéből hátravittem a 230V-ot az villanyóraszekrény harmadik fázisából. Nem leltem meg a 2,5-es vezetéket, de elfogyott a kábelcsatornám is. Valamelyik nap veszek, és akkor átszabom a rendszert. Amint felérek a tetőtérbe, lesz kötődoboz, vagy guman tábla, és a hátsó tér világításához kapcsoló. Illetve ebből a fázisból viszek hátra a fáskamrába. No meg a padfeljárót is innét akarom ellátni több kapcsolós helyi világítással.
A lámpákhoz már nem lesz, csak aluvezeték. Tökéletesen ellátja a feladatát most is. A megfelelő köztes fémen keresztül kötöm a rézhálózathoz.
Kell a fagyasztó elé, mert annak nincs belső világítása. Kell külön hátra is, mert legtöbbször oda nem megyünk, értelmetlen ott is fogyasztani mindig.
***
Ma már szőlőből indítottam a miszmajszot. Így nem kell vizet tölteni alá. A nyári körte volt a zöme és két barack zárta a sort. Meg egy alma.
A madarak is jól vannak. Megint van tojás a fészken. A kotlós most is külön alszik a csibéivel.
***
Csányi Vilmos könyvén rágódom most. Értem, hogy ki van akadva a kormányzatokra, meg nem is mai a könyv, de nem habzsoltam fel azonnal. Rossz közérzetet sugall.
***
Közben jár az agyam a határokon is. A határok államokat választanak el. Ha jól emlékszem, akkor az állam az ország erőszakszerve. Ez volt a hivatalos  megfogalmazása. Tehát ahová születünk, ott erőszakolnak minket. Ha abban növünk fel, azt szokjuk meg. Később, amikor átlépünk máshová, akkor jön az összehasonlítás. A megszokott erőszak helyett választhatunk új erőszaktevőt.
Ott még idegenek is leszünk.
Meg lehet azt is szokni. Apám is megszokta volt. Ezen-azon belül kell megtalálni a szabadságunkat.
A szabadságomnak tekintem továbbra is a Kárpát medencét az országnak és ezt a 93 ezer négyzetkilómétert az államnak érezni.
Államok jönnek-mennek. Népek szaporodnak fel, és űzetnek ide-oda, vagy alkalmazkodnak egy következő erőszakoskodóhoz.
Hogy ez valamikor egyenruhát húzott rám, és kivont a termelésből másfél évre, majd újra kellett beilleszkedni és újra és újra a következő munkahelyekre.
Nyelvet, gondolkodást nem kellett váltanom.
Ez viszont nagy szerencsém.

Nincsenek megjegyzések: