2017. augusztus 14., hétfő

Egy lépés előre, kettő vissza

Ma sem voltam kavicsért, és nem öntöttem ki az első gödröt. Igaz, még nincs is 1m mély. Pedig addig akarom leásni.
Minden nap meg fogom jegyezni, amíg meg nincs. A kocsibeálló-faszárító alapja lesz.
Egész napos szédelgésem semmit jót nem hozott. Ilyenkor nem szeretem magam.
Holnap vásár lesz Szilason. Holnapután ismét Szepsibe megyünk bevásárolni. Ezek a tervek.
Nufi kinézett magának egy webművész tanfolyást. Honlapot akar szerkeszteni.
Felvidultam, hogy a MAC gépemen pont jól elfutna egy régebbi Macromedia Dreamweaver. Hát nem lelek torrentet hozzá. Azaz ami van, az nem működik,
Amit Ubuntura találtam, az sincs. Egyszerűen nem található.
A kotlósom az öt új csibével nem hajlandó bemenni a többiekhez a tyúkólba. Az egyszárnyú kakasom állandóan szökik. Valamelyik nap elnyisszantom a torkát. Lesz belőle egy leves. Nem bosszú, csak ritkítás. Az ezévi csirkékből már kettő biztosan kakas.  Azokkal is sok baj lesz.
Meghallgattam Bakay Kornél újabb videoját. A Jutubin csak hangfelvétel egy plakát látszik végig. Jó lett volna látni a képeket is. Vetíthetett az öreg.
A lényeg: a genetikai bizonyítékok szépen illeszkednek a régészet feltárta eredetünkhöz.
Ezt a népmesékből már mindenki tudja, csak a következő korosztály már műmeséken nő fel, és ha életben is akar maradni, akkor legyinteni fog rá.
Olvastam Attila bejegyzését is. Megbökte a csőrömet, hogy egyesülésnek nevezte Erdély elfoglalását. Visszatért az élmény, amikor az Németországban beszélgettem két német államról, és használtam az anschlissen kifejezést, ami akár jó igének, akár nem, azonnal kijavítottak, hogy Vereinigung.
Nem összekapcsolás hanem egyesülés.
Ki mire érzékeny.

Nincsenek megjegyzések: