2017. augusztus 1., kedd

Már megint augusztus van


Meleg és pára. Megyek is mindjárt locsolni.
Nóriék itt jártak a múlt héten, kaptam mángoldot. Tegnap el is ástam. Majd szedek rá tehénszart az úton. Azt minden növény szereti.
Megnézem a 'Kapitalizmus, szeretem' c filmet. Zoli hívta rá fel a figyelmet. Memóriáról elakadt, de a jutubin végignézhető.
Kiegészítettem a listámat két Zolival Mostanában nem sok gondot fordítottam a keresztnevek frissítésére a jobboldali sávon,
Egy erősítő meggyógyult, egy másik motyó várja a műtőasztalt. A Nóri mélykúti szivattyúja kilyukadt.

Még amikor előhúztuk, akkor nem látszott, csak most, hogy lekapartam a rozsdás csavar környékét a szétszedéshez. Rondán megette a spiátert az idő.
Tegnap kikarikáztunk a dobódéli tóhoz is. Nufi nem jött be a vízbe a szemét miatt, de engem a pőcsikek sem tudtak visszatartani. Addig fényképezgetett a telefonjával. Lekapta a szörnyet is. :-)





Megszidott a csomagtartóra kötött törülköző és vizes fürdőgatya miatt, én meg nem akartam a '80-as moszkvai olimpia emlékét őrző szatyromat átáztatni. Abban vittem a kulcsomat is. A madzagjánál fogva - az a füle - fel lehet kötni a kosaramra. Biztonságosan megőrzi a tartalmát.
Nehéz politikai mondanivaló nem született a fejemben. Örültem, hogy Nufit kirángattam egy kicsit Béla mellől egy órára. Attila életrajzi írásától kedvem kerekedett beletúrni a magam serdülőkorába is, aztán rájöttem, hogy nem voltam ennyire elnyomva, és ki sem találtam semmi fontosat. A középiskola után nekem a szakma megtanulása jelentette a kihívást. Bár sok-mindent elmondtak a tanárok, mert az elmélyítéskor ez kiderült, a gyakorlati rögzítés nélkül csak egy zavaros pocsolyára emlékeztetett a káposztalé a fejemben.
No meg a szoknyavadászati engedély birtokában állandóan és mindenkit nagyvadnak véltem.
Elmúlt. Nagy szegénység nélkül és gazdaság nélkül. Biztos lesz majd felszakadó seb vagy egyéb megírni valóm, de most csak irigykedhetek Attila kalandjaira.
A hét végi bográcsozás jó volt. Tegnap pusztítottam el a maradékot. Jánosék portájáról is eltakarítottam a gallyakat. Bár most nem komposzttá nemesült, de így is hasznos lett. Sőt, még a 2-5cm vastag darabok jók lesznek télen begyújtani.

Már csak a daraboló hosszú karú metszőollót kell kiegyengetnem és megélezni.
Péter is benézett. Az iskolában cserélnek most ágyakat. Tegnap még csak kipakolták, ma jönnek a munkások összeállítani. Körbenéztünk a kertben, ami az iskolaudvar. Szépen levágva a fű, csak a kőből rakott valamikori építmény maradéka jelzi, hogy nem iskola már. Pedig jó lenne, s akkor a tüzelőtárolót is újra kellene építeni.
Ma hozzák ki Magdiék új bojlerét. Tegnap felhívott a szállító, hogy legyünk itthon. Pont ezért rendeltem a nevünkre, mert mi vagyunk idehaza.


Nincsenek megjegyzések: