2017. augusztus 9., szerda

Van, amikor én is félek

Pár napja egy reggel szorult a mellkasom. Nem zsibbadtak a végtagjaim, nem ment fel a pulzusom, csak rossz érzés volt. Visszafeküdtem, és jóga légzéssel lassítottam a szervezetem. Később elővettem azt az ezüst tartalmú műanyag lapot, amit anyutól kaptam.  Fogalmam sincs, miképpen hat, de működik. A letakart területen nyugszik bármiféle szorulás. Nyomogatva a megismert akkupresszúrás pontjaimat, viszonylag hamar fel tudtam kelni. Beültem a kádba, és utána is óvatosan fogtam bármihez.
Utazás Hypochondriába. Mégsem infarktus. Utoljára két éve volt hasonló, és előtte is vagy két évvel. Csak az egyik alkalommal sem tudtam lefeküdni. Az egyiken éppen hoztak haza kocsival, a másik alkalommal én vezettem. Tudom, hogy az öregedés mindenkit elér, csak fura, hogy engem is. Meg nem is volt mostanában megoldhatatlannak tűnő feszültség. Csak egyszerű időjárásváltozás.
Erre vagyok immár érzékeny.
Ma befejeztem Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvet. Wass Albert eddig legjobbnak érzett könyve. Szépen felfedezem az áthallásokat, megfeleltetem a pásztorokat és a parasztokat, vagy gazdákat, és az oroszokat is.
Pontos kép a betelepült idegenről, aki be akar illeszkedni, és mégis rémet nevel ki az utódából.
Látszik, hogy Erdély paradicsom volt Magyarországnak és most csak lerabolható terep a betolakodóknak. Maradhatnak az igénytelen pásztorok, ha észrevétlenek és önellátók.
Ez a harmadik könyvem tőle. Egy lap fehérre sikerült a nyomdának, bár a történet nem akadt el tőle, Majd megkeresem PDF-ben valahol és kinyomtatom.

Kis áthallásom is keletkezett.
Erről szólhatott Hobó szövege is a Vadászat c lemezén: "Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom."

 Van nálam egy szomszédom tévéje. Hajnali fél háromkor magától bekapcsol. Imádom az ilyen hibát. Nem hiszem, hogy fel fogok kelni hozzá, de ma stdby hagytam a műhelyasztalon.

Másik élmény. Egy táblagépem. Nem bírja a töltő. Az akku gyanús, vagy a csatlakozók. Átvonultam vele a 22-be a gangra. Ott meleg van és fény. A macskák nem zavarnak, telefon nem csörög bele a gondolkodásba.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
Éppen nagyító fölött görnyedtem, amikor megjelent Grísa. Ő a legfehérebb macskánk. Kevés fekete folttal. Párszor lesimogattam magamról, és eltávolítottam. beszéltem hozzá nyugodtan, hogy hagyjon békén.
El is indult a mosogató felé, majd lendületet vett, és felugrott az ölembe, majd lerántotta a tabletet az aláterített ronggyal együtt az asztalról.
Ráüvöltöttem, hogy ha összetört a kijelző, akkor lapáttal verem, agyon, de megúszta. Én is.
Így most a töltést kijelző nélkül indítottam, és csak fél óra múlva dugtam rá az alaplapra. Már 8%-on járt. Innen felbootolt, és egyből 6%-ra esett.
1A-es töltőt adtak hozzá. A többi tabletemé 2A-es. Kezdem kapisgálni, hogy mit keresek. Lehet, hogy a macskának kell megköszönnöm?
Csinálok holnap hozzá USB adaptert, hogy rá tudjam dugni a régi töltőmet.
Most shutdown után hagytam a töltőn éjszakára. Reggelig lesz vagy 10 órája töltődni.  Nekem meg irány a denevérpad. Ma megpróbálom hason.

****
Van még egy új tervem. A rossz hűtőkből a kamra ablakára készítek szigetelés télire. Kivágom méretre, és bedugom vele a rést.
Nufi úgyis ideges a gyülekező dolgaimtól. Ja és Jánostól megkaptam a kádat a régi-új házukból. Azt pedig a tyúkudvarban ásom be kacsaúsztatónak.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Pár napja nálam is előjött az öregedés téma, hasmenéssel, rosszulléttel, negatív gondolatokkal vegyülve. Valószínű a nagy meleg, az alvatlanság, fáradság benyújtotta a számlát. Kikecmergek ezekből az állapotokból, hála a munkának, de mint az üstökös csóvája, mint a reuma kísérik életemet. Nem is akarok ettől szabadulni, viszont muszáj adaptálnom a helyzethez a munkáimat. Ha valami segít, az a pihentető, azaz ahogy én nevezem: "iroda" munka. A lényeg, hogy bármit teszek, ülve tegyem. Így is öt hat óra terep munkát csak ki tudok bűvészkedni magamból.

Hanczur írta...

Ezt a ritmust kell nap mint nap eltalálni. Meg a macskákat távol tartani. :-)