2017. szeptember 24., vasárnap

Fél kézzel...

gépelek, mert a másik cipóvá dagadt. A héten már a második rovarcsípés.
A 3 napos már alig húzódik, de a délutáni a két ujjam között talált be, és órákig rágtam-szoptam a mutató ujjamat, hogy járjon benne a vér.
Az most valamennyire már jó, de a kézfejemen, mintha tüzet raktam volna.
Mindezt csak azért, mert éppen temettem egy kismacskát.. Gondoltam, teszek rá pár hullott almát, és ha nem haragszik, majd élteti a leendő fácskát.
Az almából jött a támadás.
Hamar végeztem a temetéssel, hogy ecetbe csavarjam a csípést, de az nem jelentett semmit. Talán a petrezselyem többet használ.

Nincsenek megjegyzések: