2017. október 8., vasárnap

Börtönné vált az ágyam

Igyekszem legalább sétára kikecmeregni. Persze csak mint aki beszart, apró lépésekkel, minden kapaszkodási lehetőséget figyelve.
Ma már kivittem a hamut a kertbe. Ennyi mozgás muszáj, mert csak víz távozik belőlem, a gyomrom nem ürül.
A vízszintesből az ülő  helyzetig kritikus. Nem is tudtam, mennyi káromkodást ismerek. Csak a jobb oldalamról indulva a lábaimat együtt felhúzva és a könyökömre támaszkodva centinként, mert ha gyorsabb, jön a 'villámcsapás', és visszahullok.

 A Sárarany után a Illatos rózsa jön. Még nem állt rá az agyam. Pár oldal után letettem.
Közben rájöttem, hogy Attila félreértett.



Ezt a Beatrice nótát dúdoltam.

Szóval inkább woodwork videókat nézegettem. Például egy gyalu elkészítését, és utána felajánlott videókat. Ponthegesztőt házilag. Kiépített kondikat forrasztott össze egy srác, és videomagnókban-tévékben használatos kapcsológombot szigetelőszalagozott a játékszerére. Gondoltam, hogy egy-két kapcsolás, aztán beég. De nem. Ceruzaakkumulátorokat hegesztett vele össze.

Itthon kielemeztük a nyavalyánkat. Nufi is megfázott. Szerencsére már javul.
Nekem meg a héten volt hosszabb időm a fűtetlen műhelyben ücsörögve, ami nem tett jót, és az utóbbi idők tejeskávéi, no meg az új koszt tésztái, s a kenyérevés..
Alighanem hátra arc a paleo kaja felé. Répa, gyökér és csicsóka,
A gombát megint kidobhatom, amit szedtünk. Nem tudtam megcsinálni.

***********
Nufi szerint megint csak a rosszat írom. Felszedtük az almát-körtét a kertben Ezéven nagyon kevés volt. Egy nap alatt végeztünk vele. A gombákból fagyasztott le, csak pont a tinórúra fájt a fogam. Az megy tönkre a másik szobában. Vagy, ha szerencsém van, kiszárad.
Ma keltek ki csirkéink. Nufi már látta. Én még nem. De tudom, hogy amíg ő jár, naponta egy heti búzát szór ki a baromfiknak.
Muszáj valahogy erőre kapnom!

Nincsenek megjegyzések: