2017. október 7., szombat

Derék! (mint boszrkánylövés)

Immáron sokadszor. Igaz, hosszabb szünet után.
Délután már jelzett a 'műszer'. Hiába másztam a denevérpadra, most attól sem lett jobb.
Éjjel már nem sikerült felkelni, hajnalban is hosszas nyögések közepedte.Reggel nyolc körül indultam volna reggelit készíteni, de csak tíz után sikerült a talpamra állni.
Pedig most a Móricz sorozatomról akartam írni. A 12 kötetről, amit a Zsarnai piacon tett nekem félre a megszokott könyvesem.
Az első kötettel kezdtem. Egy paraszt donjuan felemelkedése és összeomlása 150 oldalban. Mesteri szövésű történetkelme.
Nufi meg is jegyezte, hogy a kényelmetlen pózban olvasás benne van a mai nyűglődésemben.
Pedig délután még talpon voltam. Centrifuga talpat kerestem egy elektrotanyás barátnak, Tamás beugrott a noteszgépért. Igazítottam a szürke bringám első fékjén. Diót szedtem a 22-ben.
Sok nincs, de 10-20 darab lepereg egy nap. Még a gangon gyűjtöm.
Most is mennék, csinálnék bármit, de egy mozdulat, és csitít a természet.
Hozni kellene be fát is befűteni. Ha Béla járókeretére rá tudom illeszteni a kosarat, akkor minden rendben lesz. Ha nem, akkor...
De muszáj.
Szóval indul a mandula.   Ha a fél liter kamilla és a reggeli miszmajsz nem űz vissza a lyukas székre.

****
A fát Nufi hozta be, és reggelit is ő készített. Amikor felolvastam neki a bejegyzést, jelezte, hogy hol félreérthető.
Legalább a kályhába én raktam tüzet. Azt térden állva is lehet, és természeten Nagy Feró dalával fűszerezve.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

A "nyolc óra munka" refrént ismételve? Ahhahha

Hanczur írta...

Nem nyolc. Ez már 48.