2017. október 30., hétfő

Népmese

Most olvastam a három nemes fiúról.
Hogyan indul az életük? Elindulnak hadakozni, és először le kell feküdni egy öregasszonnyal háromszor, akkor kapnak mindenféle jót. Pénzt, láthatatlanná tévő sapkát, kis hadsereget. Ők hárman, amíg összetartanak, nincs baj. De amikor jön egy NŐ az életükbe, kifosztja mindnyájunkat. Ki is hajitja az ablakon. No de a legkisebb alszik rá egyet, és tovább gondolja, álmodja az öreglányt. Megoldás: Feldöntötte a nő alatt a biztonságot, boloddá tette őt családostól, és csak nála van a bolondházból kivezető ajtó kulcsa. Kicsit kéreti magát, és a nő szüleitől visszaszerzi a rablott holmit, s még megnyeri a királyságot is hozzá.
Nincs igazán új a nap alatt.
Attila azt írta, hogy fiatalon kiröhögte volna az öreg megrendelőt, ha nőt is akar játszani neki. Pedig egy igazi nagymamának már többb a pénze, tud praktikákat, és van kapcsolati tőkéje. Meg is álmodhatja bárki, de ahhoz kell tapasztalat. Az idő meg a fiatalnak dolgozik.

–––
Ma láttam Pétert favágás közben. Át is bicikliztem hozzá. Tisztáztuk, miért nem jó ötlet nekem a bibliaórára benézni. Túl nagy a korkúlönbség a hallgatósága és közöttem. Más élet szakaszhoz kell igazítania az igét, nem az enyémhez.
Legfeljebb különórát veszek tőle.

Próbáltam gyorsítani a bibliaolvasáson. A jutubin van felolvasott változat. Sajnos belealszom. Az értelmező papokba is, bár azt tovább szoktam bírni. A népmesék jóval egyszerűbben jutnak be a koponya csontom alá. Sokat már ismerek is, csak gyermekkorom idejéből. Akkor pedig más volt a lényeg. Ma pedig röntgenszemekkel lesem a mondandót.
Fiatalon én sem bújtam öreg nők szoknyája alá, pedig biztos megvédett volna pár pofára eséstől.

4 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Az igazság az, hogy soha egyetlen női kliensem sem óhajtott másként igénybevenni mint asztalos, noha megnéztem magamnak egyet-egyet.
A múltorjában gondoltam írok a bibliaórával kapcsolatosan, de újabb félreértések elkerülése végett inkább nem írtam. De olvasom, hogy jó úton haladsz bibliaórailag. Templomi bibliaórákra inkább azok mennek, akiknek jól esik az ige, emiatt nem érteni akarják, hanem érezni, nyugodalomra lelni, napi cselekvéseikre áment az isteni sugallatokban. Nálam is az volt a hiba, hogy örökké kerestem és rejtett kódokat reméltem a részletekben, ezért mindenhol hamar megutáltattam magam. A templomi bibliaórák ilyen csendes ünnepek a megfáradt életűeknek, lehet én is utólagosan bocsánatot kéne kérjek azon gyülekezetektől, ahol megbotránkoztak bennem.De ha jól meggondolom, én maradtam "lelki" sérülésekkel, nem ők, már nem is emlékeznek rám sehol.
Szóval templomi bibliaórákra úgy érdemes menni, ha az ember el akarja fogadni. Nem baj, hogy nem hiszed, csak ne ellenkezz.
Valami csudatételes szkill elsajátítására tud vezetni valami székelyföldi guru. Aki már beavattatta magát, az mondta nekem, hogy akár én is megkaphatom azt a hatalmat, hogy csudákra legyek képes, nem baj ha nem hiszem, de ne ellenkezzek. Mert a guru megérzi, ha ellenkezek és nem adja át nekem. Szerintem ha meglátná a pofámat, nem is sokat kérdezősködne, hanem köveket ragadna....

N írta...

Volna két jó könyv, ami szerintem érdekelne: J. Ratzinger, XVI. Benedek két beszélgetős könyve: A Föld sója, illetve az Isten és a világ. A Föld sója talán könnyedebb hangvételű, a másik kötet témánként vesz át kérdéseket. Szeretem a stílusát, mivel teológiailag korrekt válaszokat ad, de nem dogmatikus, ill. nincsenek lebutítva a válaszok - szóval ne arra számíts, mintha egy hittankönyvet vennél a kezedbe - inkább, mintha különböző - adott esetben provokatív kérdések motoszkálnának a fejedben, amelyek eséllyel felbukkannak a kötetekben.
Talán Zoltán atya kölcsön is tudja adni.

Kedvenc könyveim közé tartoznak, remek fordítás - különösen a Föld sója -, kitűnő alap meghitt esti beszélgetésekhez! Üdv, N

Hanczur írta...

@Attila
Mindig tudom, hogy jó úton járok, csak amikor nem, akkor letagadom. :-)
De félre a tréfát, jönnek a hideg napok, és a négy fal között többet járatom az agyam mások írásán, a biblián, a meséken, bármin, ráadásul közzé is teszem. Péter pedig udvarias. Nem szól be nekem itt a blogomon sem, és azt is tudja, nem akarom a világát szétdúlni.
Mint diák korunkban, ha egy lány fenekére csaptunk, akkor még nem számított szexuális abúzusnak. Ha megsértődött, pofon vert, ha tetszett a játék, akkor más volt a válasz. Nem rohangáltunk tanárok elé igazságért. Nem büfögjük fel évek múlva, mert el is felejtettük. Idegen szavakat meg végképp nem használtunk, ha simogatós társas játékokra vágytunk.
Egy vallásos embernek a vallását megkérdőjelezni értelmetlen. Abban a jelrendszerben nőtt fel, anyany(j)elve lett. Nekem legfeljebb idegen(j)nyelv. Alap a kommunikációhoz, de nem egy súlycsoport.

Hanczur írta...

@N
Köszönöm az ötleteket, és talán hozzájuk is eljutok. A német pápa megbuktatása nekem is gyanús volt nagyon, de legalább nem ölték meg a politika miatt.
Leginkább Tóth Feri hatása alatt állok most. Nem az írás hordozza az igazságot, hanem az élet. A tanító - lehet az apostol vagy főpap, de egy játszadozó gyermek is - csak arra taníthat meg, amit akkor mond, vagy leír. Csak hozzá tehet pár pihényit a tollazatomhoz. Repülni mégis én akarok. Nekirongyolni az üvegfalnak, mint a tapasztalatlan fecskék. Akár bele is halni.