2017. november 22., szerda

Apró betűk

Megint sok hibával fogok írni, mert tabletet hoztam az ágyba. Téli kényelem. Nufitól kaptam. Ezt is.
Most ismét Kozsdi Tamás szöveget hallgatok. A koronáról gyűjtött tudását és a királyi központ mai állapotát videózó filmjeit ismertem meg korábban, most pedig az őstörténetünket összegző előadása és Padányi Viktor könyvének felolvasása után egy 1945-ben Washingtonban a magyar kultúrát képviselő diplomata könyvét olvasta fel.
Ez utóbbi szöveg pont a kommunista hangnemével lepett meg. No nem Sík Endre, hanem a Tamás választása. Egy 30 év után Szovjetunióból hazatérő kommunista, aki orosz feleséggel tér vissza Magyarországra, külszolgálatra megy a párt utasítására képviselni a magyar kultúrát... de természetesen lelkiismeretesen felkészül a feladatra.
Nem kötözködöm a mondanivalóval. A választott, maga a választás volt a kakukktojás, és a szándékra voltam kiváncsi.
Először is a külföldre szaladt magyarok jelleméről jó kis leírás. Apámat látogatva az NSZK-bán volt hasonló élményem, bár nem ebből az életminőségű csoportból kaptam mintát.
Tamás maga is beszél a múltjából - másik előadásban - a közgazdász végzettségéről, említi a tőzsdét és hogy angolul végzett valami iskolát.
Az az érzésem, fogtam az adását. A könyv vége az amerikai életmód szellemi satnyaságát és fizikai szépségét meséli el. A könyv 1966-ban jelent meg.

Ma levágtam az első saját nevelésű kakast. Délután már az utcára szökött ki az egyik fehérfarktollú. Remélem, nem néztem el melyik volt. Bár még kettőt szintén le akarok vágni. Csak bántják egymást, és lopják a macskakaját.
A zsigereléshez a 22-ben tettem fel vizet, és nem rondítottam össze Nufi konyháját.
A kacsákat nem lehetett beterelni korábban, ők végignézték a kivégzést. Persze utána a megszokott módon betotyogtak a helyükre. Nem volt nagyobb riadalom, mint amikor ganajozok a tyúkólban.


2 megjegyzés:

MJ írta...

Haúúú! de rég vágtam. Már csak emlék. De azért még emlékszem miként kell! Talán meg is tudnám csinálni. :)

Hanczur írta...

Valamikor azt hittem, nem most nincs benne semmi különös. Megtanultam, bár vágóhídra nem mennék dolgozni.