2018. június 20., szerda

... és egyszercsak felegyenesedik a bódvavölgyi nősember

Onnantól könnyebben lát messzebbre az orránál. Sőt. Már kaszálni is mer. Pedig az némi hajlongással is jár.
Aztán kihagyja a kenyeret teljesen, mert érik a meggy, a málna, az eper utolja.
 télen szűk nadrágok úgy hullnak le róla, mint József Attila írta volt.
Kicsi, de fontos boldogság, és anyu is végre megkapta a fogát. A hét végén jön megmutatni... már ha elég jó idő lesz.

A borúsabbik oldal, hogy rengeteg elmaradt munka vár rám. Az autó, a két kert kaszálandó, az egyik szkópom javítása, a hűtőszekrények átrendezése.
A fehér noteszgépem töltője kakukk lett, de az akkuja miatt.

Odakinn dél felé izzik a levegő, és meggyet szedni is csak félárnyékban jó.
Tegnap egy öreg néni távirányítójáért mentem - mert eljött bejelenteni, hogy rossz, de nem cipelte magával - és nem volt otthon.
Nufiék éppen sétálni voltak, s utánuk eredtem a K nullás felé. Ott nem voltak. A Bódva hídon is átmentem a Malomtanya előtt, de ott sem voltak, hát a gát mellett a földúton kergettem meg egy kicsit a bringát. Régen játszottam már ilyet. Egy fickó állt benn a gabonatáblája mellett autóval, s komjáti híd előtti út közepén parkolt le egy terepjárós. Azt is élmény volt lenületből kerülni, de nem zavartatta magát.
Aztán a hídról lejövet erősen meredek az földút, s traktorbarázdás. Ott a begyorsult iramban nem szabad izomból markolni a kormányt, és azt még mindig tudatosítani kell, és mint a lovas a nyeregben, combból lerugózni a nagy hepéket s kis hupákat. Ilyenkor olyan gyereknek érzem magam.

A reggeli már kész, Nufi tanít, s ha felhabzsoltuk a miszmajszot, mehetek megint kaszálni.
Na, júniusban is van szép.

2018. június 14., csütörtök

Görbén

Elolvastam Attila bejegyzését, és ilyenkor azonnal vitatkozni támad kedvem. Akkor is, amikor igazat adok neki, meg akkor is, amikor nem. Csak a gondolkodás kedvéért. Csak a meggymagok kedvéért.
Ma én is köpködtem a  fa alatt, de még nem tudok kiegyenesedni. Szerencsémre vannak elérhető szemek mindenhol a fáimon.
Találtam videokat a lumbágóról. Van egy gerincmérnök, aki magának fejlesztett ki gerincnyújtó szerkentyűt, meg tornákat is összeválogatott. A bemutatóin a hibás erősítő, inkább gerincgyötrő gyakorlatokat is elemzi.
Jók. Mármint a meglátásai, a saját tapasztalatán jutott el tünetmentes állapotába, és nagyon összecseng Attila mostani Puzsér-Kassai Lajos elemzésével. Lehet, hogy minden szög beveréséről talán nem kell a világot értesíteni. De  a nyújtó tornaszere mérnöki munka. Igaz, angol nevet adott neki, és nehezebben jegyzem meg, mint a denevérpadot anno. Valami forgató vagy spinner van benne. Ez már az ő marketingje, és éljen is meg belőle! Pláne ha másoknak enyhülést hoz.
Ezért élveztem Kassai Lajos előadását is. Olyan gyűjteményt plántál ebbe a puha generációba, amire nagyobb szükség van, mint a Puzsér-féle 'csakazértis ellentmondok'-ra.
Jó, hogy kell a szülők pénze hozzá. De egy gyerekért nem csak a csillagot, de a napot is lehozzák a szülők... már ha csak pénzbe kerül.
No meg az önállóság, ami kitermeli az őt eltartókat.
Nem bízom a kereskedelem mindenhatóságában. Elég egy politikai váltás, és néhány marha kirobbant egy háborút, aztán a mai fiatalok zöme eltűnik. Nem a háborúban. Éhen hal, mert a kőrengetegekbe gyűjtve menekülni sem tud hová.
200 éve még az Alföldön évekig bujkáltak a betyárok. Ma már hőkamerával, műholdas rásegítéssel karámba terelhetők és elpusztíthatók vagyunk. Egy Kassai Lajos nevelte kölyök legalább visszanyilazna. Tablettel még futóárkot sem tudna ásni szerencsétlen.
De biztos mélyrepülésben vagyok én is.
Már elég jól tudtam felülni, és a hét végén elmentem Miskolcra mélykúti szivattyút venni, meg pár dolgot. A Zsarnai a kedvenc helyem ,és vettem még egy turmix gépet, ami masszívabb, mit a ma boltban elérhető műanyagok. Sajnos szaga van a  motornak, de ott ez nem derült ki.
A lényeg, hogy jól kiszáradtam a harmicon fokos melegben. Anyut sem találtam meg, s nyomással a mellemben szédelegve telefonáltam, hogy sürgősen haza kell mennem.
Ekkor már sántikáltam, de megfejeltem azzal, hogy evés után jól megrakott hátizsákkal gyalogoltam ki Szirmabesenyőbe erőltetett menetben, hogy elérjem a vonatot. A Gömöri pályaudvarról már lemaradtam volna.
A benzinkút után rövidítettem árkon bokron keresztül, s valóban sikerült olyan bokros részt kifogni, ahol véresre mart a csipke, és még mindig rohanni kellett.
Utána a vonaton már jócskán jelzett a derekam.
Mindezt azért írom le ennyire részletesen, mert a gerincmérnök videojából az összes felsorolt hibát - na jó nem dohányzom, és nem piálok - elkövettem. Törvényszerű volt a nyögés.
Nufi kihozta a bringáját a Komjáti megállóba. Legalább a csomagtartón hoztam haza a nehezékem.
Nem való nekem a vonat. A bringán ezt az egészet megúsztam volna, de anyu is és Nufi is azt hiszi, hogy dacból ülök a drótszamárra.
NEM!
Nem éri annyi hatás a gerincem. Nem cipelek, csak egyensúlyozom. Az út ritmusát magamnak osztom be.
 Most újra kezdtem a nyújtogatást, de már a denevérpadra sem tudok felfeküdni. Először a medencémbe, ma már csak a combomba sugároz ki a fájdalom. Guggolva tudok epret szedni, és ülve is képes voltam anyu rádióját megjavítani. Csak lépdelni nem. Apró lépéssel, mint az orosz táncoslányok.
De jó lenne, ha vége volna már! Nem kell nekem semmi vízhajtó növény. Se kávé, se csalán!
Az autón  az olajcsere is órákba telt. A krokodil emelőben szétment a lemezbigyó, ami húzza a dugattyút az emeléshez. Azt is gyártani kellett rá másikat. A sima olajemelő beragadt.  Hosszas kefélés tisztogatás után indult be. Az első kereket le kellett vennem, hogy hozzáférjek az olajszűrőhöz. Persze közben a fülembe kukorékolt az udvar.
Ja, és amikor vittem ki a szemetet a kukába az egyik kacsámról látom, hogy küzd valamivel. Nehéz lenyelni. Két csirkeláb lóg ki a csőréből.
Az utolsó kikelt csibémet ette ott meg az orrom előtt. Ráismertem, amikor kiesett a szájából.
Rohantam a kotlóshoz ellenőrizni.
Nem tévedtem. Tizenhét tojásból kikelt öt, és egy sem maradt meg. Pedig most be volt zárva a kotlós a ketrecbe. Hogy  jutott ki a pipe?
Már többször említettem, hogy befejezem az állattartást, de lassan be is váltom az ígéretemet.

2018. június 3., vasárnap

Talpon, vagy vízszintesben

Ez ment mostanában. Ma ülök először többet.
Fura, de attól féltem, nem tudok leszállni a denevérpadról, ezért pár napig nem mertem használni. Most pedig legszívesebben megfogadnám, hogy soha nem hagyok ki egy napot sem nélküle.
Csak a fogadalmak a  megszegésre tanítanak. Sőt, kényszerítenek. Nem fogadok meg semmit. Inkább napota többször felmászom, és bírom, ameddig bírja a fejem a vértolulást.
Felismeréseim árnyalnak, de alapjaim nem tudják megváltoztatni. Ilyen vagyok.

Péter beteg. Amikor hazajött a kórházból, meglátogattam. Mondta, hogy viszonozza. Ehhez képest nem csak ide nem jött, de ma sem ő tartotta az istentiszteletét. Holnap be kell néznem hozzá. Remélem, nem esett vissza. Meg a kemotól is óvnám, bár nagyon nem feszegetem a témát. A beteg elbizonytalanodik.
Én is szedtem ma diólevelet, mert az a füves ember Gyuri bácsi szerint sokmindenre jó. Ha ártani nem használ, majd kiderül, mit hoz a holnap tőle.

Ma benézett Nóri  és Zoli is. Beharangoztak egy birkagulyás bulit, de időpont még nincs. A nyár pedig most kezdődik.

Jaj, hadd büszkélkedjem! Szépen erősödnek a hagymáim. Nufival hozattam egy kis hálóval, azokat eldugdostam, és a 22-ben és itt is élednek.
Nufi szorgalmasan csonkítja a szőlőindákat is, én pedig ráborítottam az utolsó adagot a paradicsompalánták és paprikák között a földre. Hadd fogják ott a nedvességet. Nem lesz minden nap ekkora zápor. Meg a friss televény is segít állítólag.
Az eper is szedhető. Nem sokat, mert hajolni még nehéz és veszélyes művelet, de finom, és megéri a szenvedést.
Sokkal több idő kell a málnásra. Egy szinten van a csalánnal. Vastag bőrkesztyű és egy nap biztos kell egy bozótnyira. Négy is van belőle.
Meggy is van, bár az iskola előtti fa már szép piros, az enyémen még csak halvány rózsaszínűt láttam.
"Lassú munkához idő kell!"
Idézném most is Bertit.

A szomszédom egyik tyúkja beköltözött a szőlőm alá a 22-ben. Párszor kitereltem, de mindig ott volt, meguntam a zavarálást. Nagy kárt nem tesz semmiben, majd hazamegy.
Aztán lekaszáltam a füvet, és rábukkantam a tojásaira.
A japán tyúk olyan, hogy elbújik. Félig vad madár.
A szomszéd is felfedezte, szólt, hogy ne csodálkozzak majd, ha kicsiket találok a udvaron.
Mondtam, tudom, hogy hol kotlik, majd haza megy, ha már kikeltetett. Nem zavar. Rögtön be is jött megnézni, hány tojás van alatta. Az eső miatt akart rá valamit tenni, de lebeszélték. Más madár is így él.
A héten viszont megyek át a 22-be, és két ember jön velem szemben az udvaron.
A meglepetéstől elég mogorván közöltem velük, hogy oda akkor léphetnek be, ha én is ott vagyok.
Tegnap a szomszédasszony rázta a kút melleti téren az eperfát nem fogadta a köszönésem. Elfordította fejét.
Ha mérgesedik a viszony, leborítom a tyúkot műanyag kosárral, és fészkestől, tojásostól átviszem nekik. Nem tolvajnak néztem őket, de tisztázom a határokat. Ők vajon miért tartják a két hamis kutyát?


2018. május 30., szerda

Csigabiga gyere ki!

Az ég világoskék, és nagyon meleg. A nap éget, mint  csigát a házon kívül. Nagyon filozófus nóta ez.
Most, hogy lassított felvételnek tűnik minden léptem, semmivel nem lett precízebb.  Ugyanúgy lesodrom az asztal széléről, amibe beleakad a ruhám, mint szeleburdi üzemmódomban.
Közben bejött valami flash reklám, és most egyetlen szitokszó nélkül lőttem ki, és csak két szót kellett újra írnom, nem mondatokat. Lám, erre is jó a hátfájás.

Tamás hozott rokkantkocsi akkutöltőt javítani.
24V-os tip-top kínai munka. A cetli rajta kézzel írva: "Szerintem rossz."
Szerintem is, bár nem derült ki elsőre.
A töltő alapja a számítógép tápegységekben megismert húzom-tolom kapcsolás. 494-es ic van benne. Ez hoz létre 230V-ból leválaszott - nem érintésveszélyes - 28-30V-ot. Ebből kell pár műveleti erősítővel kisakkozni, hogy ne ugorjék feljebb, ne adja alább, és épp elegendő árammal töltsön, és ne melegedjen túl, mert még ventillátort is be kell kapcsolni.
Ez lenne az alap, de figyeli, van-e rajta akku. Ezt valahány volttól veszi észre. Hol jár a töltés. Ha elég, ki kell kapcsolni, vagy legalábbis visszavenni a töltőáramot pindurira.
Ez két 4 műveleti erősítős tokban van sok ellenállás, dióda közös eredője, és három tekergethető szabályzó van beállítani.
Szokásos, hogy doku nincs. Minden mindegy alapon rátettem 5 kis 6V-os akkut, és feltöltve vízzel is leültem a kapcsolás mellé kifundálni a működést.
A diófa árnyékában még jól is érezném magam, ha nem nyilallna állandóan a keresztcsont. Időről időre fel kell állnom, és lefeküdni a szobában kinyújtózni.
Ezt csinálnám meg egy munkahelyen! Úgy kipenderítenének, mint a pinty!

2018. május 27., vasárnap

Vízszintes hat

Legalábbis várom, hogy hasson. Legtöbbször háton, nem hason.
Minden mozdulatnál ott a féken az összes végtagom, hogy a gerincem ne álljon görcsbe csak pillanatra.
Utálom ezt az állapotot. Sem dolgozni, sem igazán kikapcsolódni nem lehet.
Tegnap befejeztem Móricz első kötetét. Kerekes Ferkót és a Nem élhetek muzsikaszó nélkült egy szuszra olvastam végig. A végén már külön tornáztatni kellett a szemem, hogy baálljon a fókusz.
Ma a Jószerencsét kezdtem a második kötetben. De már felkeltem egy erősítőt összerakni. Bezsongok, ha valamit kell, és nem csak lehet csinálni.
A Hondához megérkeztek a fékpofák és a dobok. A két fékkötelet  kicseréltem, de már kínlódtam, és amikor  a dobok alatti részhez értem, beakadt az az ideg, és nyekk.
Egy héttel ezelőtt még felkaptattam a Tornaszentandrás templomához bringával. Nufi fényképezni akarta újra, és ő a gondnokkal sétált fel. Még talán büszke is voltam, hogy milyen jó az erőnlétem.  Erre egy hét, és használhatatlan vagyok.
 Most is állandóan izegni-mozogni kell, különben jön a csillagjárás.

A szkópomhoz rendelt alkatrészek is megérkeztek, és azt is tenném már a műtőasztalra, de nem lehet. Se kocsi, se műszer, csak a várakozás, mikor tudok végre ülni.


Ez meg mi a búbánat?
Én senki kukijával nem foglalkozom! Mindig a lányok érdekeltek!

"Az Európai Unió törvényei előírják, hogy a blogodon tájékoztasd az Európai Unióból érkező látogatókat arról, hogy milyen cookie-kat használsz, és milyen adatokat gyűjtesz. A jogszabályok sok esetben azt is előírják, hogy a beleegyezésüket kérd.

Segítségképpen elhelyeztünk egy értesítést a blogodon arról, hogy a Google miként használ egyes Blogger- és Google-cookie-kat (például Google Analytics- és AdSense-cookie-kat), illetve milyen adatokat gyűjt.

Te tartozol felelősséggel azért, hogy ez az értesítés valóban működjön és megjelenjen a blogodon. Ha más cookie-kat (például harmadik fél által fejlesztett funkciókat) is használsz, előfordulhat, hogy ez az értesítést nem megfelelő számodra, hiszen lehet, hogy további adatokat is begyűjtesz a felhasználóktól. "

2018. május 19., szombat

Új fület kapott a zsebkohó


Nem jó?




Nekem tetszik,


Minket nem érdekel.



Hááát ... van egy ízlésed!




Békén hagynál?


Jó. Akkor így marad.


2018. május 8., kedd

Lesz eső, vagy nem?

Ma reggel hatkor trombitált fel Béla a másik szobából. Szédülős napkezdet. Inkább az esőre fogom.
Ducica vemhessége végén járhat, mert folyamatosan a lábam között jár és nyafog a simogatásért. Ha abbahagyom, újrakezdi.
Tegnap összeraktam egy erősítőt, de pár perc után torzítani kezdett. Ma szedhetem szét újra, és kávémentes napot rendeltem el, ami attól lesz nehéz, hogy ráirányítottam a figyelmemet.
A hét végén még megküzdöttem a windózzal. Elcseréltem kicsit karcos androidos tabletemet nem működőre.
Ebben a gépben meg most kezd haldokolni a wincs. Mentenem kell. Még szerencse, hogy a Linux tud memóriáából dolgozni. Illetve hogy ez a Mozilla érdeme, vagy gugli blogeréé.... Legyen az ő titkuk.
Odakinn macskaüvöltés. A fiúk megint összekaptak valakin. Nagy Péter cár Grísát is és Grincset is mindig elüldözi. Én meg Nagy Péter cárt, ha észreveszem.
Persze ez csak az erősorrend a szemében. Amint megnyugszom, már jön is vissza.
Szerintem behozom az erősítőt a szobába javítani. Illetve a 22-be lesz jobb. Bár ott még nagyobb a káosz. Csak itt a macskák most nem hagynak békét. Ebéd után meg szigorúan autó alatt a helyem.

2018. május 7., hétfő

Szent László

Napokig nézegettem a ST22 Lacika videoit a jutubin. Biztos a nyugateurópai kirándulások, futások miatt is. Stuttgart, München, Basel neve nekem már felcsillantja érdeklődésemet. Apám, nagyapám emléke, és Németországban többször is voltam. Még a szétszakítottban is mindkét oldalon.
Mára lelohadt a lángom. Oktató videoit behabzsoltam, és nem akarok kamionozni. Hát ennyi.
Voltam Miskolcon Bicajjal. 40 éves osztálytalálkozónk jól sikerült. 1978-ban fejeztük be az általánost. Felfoghatatlan.
Eltelt pár nap, s újra élem fejben a történteket.
Anyu itt járt Laci bácsival. Megünnepeltük a születésnapjukat, a Béla napot is egyszerre. Már csak az autóval nem haladok, pedig Béla nagyon szeretne megint világot látni.
Bandi meghegesztette a kipufogómat, bár még a csonkot is vissza kell rá varrni. Nem bírta ki a levételt. Új dob meg már nincs a Hondámhoz.
Felbakolva várja még a fékjavítást. A kerekeit is meglazítottam, csak ki kell cserélni a rámpákat tuskókra. Akkor tudom csak levenni a kerekeket.
Ismét volt egér a kamrában. Majd egy hét után verte csak nyakon az egérfgó. Kiszabadult, de sikerült elcsípnem a farkánál fogva. Ilyenkor pörgetni kell, mint a fidget spinnert. Akkor nem tud visszafordulva megharapni. El is szédül. Háromlépés a konyhaajtóig, és mehet a macskáknak.
Tegnap heves kaparászás jött az ajtóból. Elbújt az egyik macska a seprő alá, és a két ajtó közé került. Elfogta a pánik. Felugrott az ablakra, és ott próbált átjutni az üvegen. Nyávogott is, mikor végre észrevettem, és kinyitottam az ajtót.Nem fogta fel, mi történt, csak kaparta az ajtón az üveg alatt a peremet. A testét két kézzel fogva emeltem le, és nem is tiltakozott, pedig ezt a macskát nem lehet simogatni.
Aztán amint talajt érzett a talpai alatt, megnyugodott, mintha mi sem történt volna.
Megnéztük Nufival Rákót is. Pár km csak innét, és annyira más a klímája. Már kinyíltak az akácok, és olyan illat fogadott... Finom.
A hangya ismét eldugult. (Nufi hangyának keresztelte az 'új' kávéfőzőnket.) Vagy eltört a ragasztásom. Még nem bontottam ki. Lehet, hogy így megint szüneteltetni tudom a kávézást. Ma például a másik házban főztem újra, és jött a köhögés. Bevillant Béla dohányzása.
Még Budafokon indultunk autóval - nagyozolok, a kis Polszkival - hármasban Nufival és Bélával.  A lakásból kilépve még rágyújtott, és szívta, amíg az udvaron átjött az autóig. De akkor vésődött be, hogy az első szippantás után köhögési roham jelezte a bajt. Ő pedig legyűrte, és folytatta a szívást.
Ott a figyelmeztető jel. A szervezet tiltakozik. Neki a füst ellen, nekem a kávémumus ellen.

Jöjjön még egy keret az írásom szerkezetéül.
Lacika mesélt az előéletéről is. Csapodár fiatalságát a tükör előtt beszélte le magáról. Nagy váltás volt. Egyik végletből a másikba.
Az utolsó videoblogja is változásról szól, bár nem lelki, csak munkaszervezési. Saját kamionja lesz napokon belül. Vállalkozóként folytatja ugyanott saját járgánnyal.
A munkaszervezésben nekem is váltanom kell.
Napok óta kondenzátorokat válogatok, és rendezgetem az asztalom is, de ha ismét autót is akarok, akkor pár embernek nemet kell mondanom mostanában.

Nehéz lesz. 

2018. április 29., vasárnap

120km

Máskor egy nap alatt is. Most közte egy nap pihenő.
Osztálytalálkozónk volt Miskolcon. Hazabicikliztem anyuhoz pénteken. Szombat délelőtt piac. Anyu is kilátogatott velem. Jó, mert mióta a fogát húzkodják, nem nagyon jár ki. Legalább levegőn volt. Természetesen Bandival is összefutottam.
A szerzemények: két biztonsági zár, négy ülőpárna Nufinak, és egy nagyítós szemüveg. Leuchtturm Binokel.  Német motyó. Van kér pici LEDes fényforrás rajta, és 1cm fókusztávolságú azonos lencse. Ilyet láttam órásoknak, ékszerészeknek az orrnyergén. (nekem panelrepedést keresni, vagy SMD forrasztást ellenőrizni lesz jó.)
Holnap majd lefényképezem... ha nem felejtem el.
Suli
Fél kettőtől kettőig gyülekeztünk. Marján Miki késett, s páran nem jöttek el.
Érdekes volt 40 év után újra együtt az évfolyam zöme.
Tóth Attila szervezte.
Miki a szokásos modorával támadt rá Attilára. Miért hízott el ennyire!
A baj pedig nem esztétikai, hanem túlterhelés Attila szervezetének. 5-10 év talán nem vészes, de ebből lesz cukorbaj, mozgásszervi gondok, és ha a következő 10 év elteltével találkozni akarunk vele, lehet, hogy Miki hatékonyabb figyelmeztetés, mint mi, akik megdöbbentünk a szócsatájukon.

Hogy jön ez a 120 km-hez?
Oda 62, és csak az akaraterő vitt folyamatosan az  utolsó 20km-ren. Mármint nem akartam pihenni.  Remegő lábakkal szálltam le a 91sz. előtt. Sok volt a téli pihenő.
Visszaút előtt már ettem sült húst, és a zsír biztosította az energiát. Ha nem ejtem ki a petpalackot ivás közben, nem kellett volna megállnom egyszer sem.
Megnyugodtam. Mégsem az erőnlétem van romokban, csak tüzelőanyaghiány volt pénteken.
Itthon már várt a 15kV-os kondenzátorom Kínából. Rendbe tehetem a sárga szkópom. Már csak a Philipshez rendelt BF tranzisztor van úton.,

Itthon feltöltögettem a fészre a használható fotókat. Inkább tabletet kellett volna vinnem. Azzal jobb képeket csinálok. Inkább féltettem, mert kőpadló van a suliban, és egy rossz mozdulat elég. Talán majd a következőre.

Azóta lesem a csoportot, hányan látták már... Persze ez csak pár nap. Le fog lohadni a lelkesedés. Visszatér a dühöngés, ha elszaladt egy óra a fészen.
Nufi csinálja jól. Csak pár ember vonalát nézi meg, aztán kilép.  Én meg ülök előtte, mint macska az egérlyuk előtt órák hosszat.

Holnap jönnek anyuék. Nufi már most megfőzte a holnapi levest, elővette a hurkát a fagyasztóból,

A lényeg a lényeg, hogy ma újra a saját ágyamban alszom.

2018. április 15., vasárnap

Nufira várva

Nem Godóra. Nufi megjön. :-)
Pénteken Edelényben járt igazolványt megújítani.
Rám csörgött, mert bevásárolt, kikarikáztam az állomás (helyére, mert ma már csak megálló) a csomagokért.
Felhasználtam a jó időt, és kattingattam a fényképezőgéppel.























A köveket nem hagytam a síneken. Csak a fényképezés idejére tettem rá. 















2018. április 12., csütörtök

Macskatánc az asztalon

Most kicsit akadályozva.
Nufinak elege lett a mázolt asztalon a macskák hagyta koszból.
Nem csak a sarat viszik fel a teraszon az asztalra, hanem a szőr is beletapad, és egy macska helyből ugrik fel, nem zavarja, ha lehessegetjük. Játéknak veszi.
Van még dekorit lemezem. Nufi azt akarta rászögelni.
Hát azt ragasztani kell. Palmatex.
Vettem egy kis konzerves dobozzal. A hőlégfúvót sikerült eldugnom valahová, ezért előkerült a gázlámpa, és azzal égettem le a festéket. Nem is kellett nagy láng, azonnal hólyagosodott. Utána a motoros gyaluval rásegítettem, és végül rezgőcsiszolóval a ragasztandó felületeket megdolgoztam.


Járt a szellő, és mire végigkentem a Pálmatexet a két felületen, már ki is száradt. Most lesúlyozva várja reggelt.
A fonott asztalra már nem mertem vágni a másik lemezt, mert megint hajoltam egy nyilallósat, és jobb a békesség. Rögtön rákentem a mesterbalzsamot, és nyugiba helyeztem a derekam. Csak guggolós és álló tevékenységbe fogtam.
Ahol nem sikerült a vágás, majd felsőmaróval összeigazítom az asztal szélével.
Úgy is ráfér egy kis egyengetés.
Persze rászorítok felülről deszkát is, és inkább több lépcsőben metélkedem.


Eddig volnék.
A zöld asztalra ráragasztottam, a kerek még ezután jön.
Macskalábnyom már van mindegyiken, de letörölhető. Ez a lényeg.
A festéket nem kell eltávolítanom. Azt együtt a paddal érdemes, Több idő kell rá. Az autó következik.
***A kutyakonzerves doboz az asztalon a szemétgyűjtő. Abba sepregettem bele a lekapart festéket. 

2018. április 8., vasárnap

Hol is a kazetta?

Megleltem. Bár nem volt egyszerű.

 Jól eldugtam. No meg az egyik oldalán van apu felvétele, és a másikon Bachmann Turner Overdrive. Erre meg már nem emlékeztem.
Tegnap éjjel megnéztem az ingyenes felvevő programot,meg igyekeztem a C Media AC97 után nézni, de csak bénázásokról szóló cikkeket találtam, nem a használatról.
Illetve a jutubin van egy néhány használatról szóló video, de az nem kötődik hangkártyához.
Amit találtam, az az alaplapi hangkeltő chipeket nem tartja minőségnek.
Eddig én is tisztában vagyok vele. Viszont az én compact kazettás magnóval készült felvételem sem igazi minőségi hanganyag.
1976-77 táján készítette nagymama apunál, meg a kocsmában, ahol játszott. Gondolom Onkel Otto csehójában,
Nem is csak a felvétel gond, de a deck-jeim is több sebből véreznek. Az Akai nyávog, az Universumból elhasadt egy alkatrész. A Marantz csak kézzel belökött lendkerékkel indul, a Technics meg hol felhúzza a fejeket a kazettába, hol csak erőlködik.
Tavaly előtt vettem még egy Aiwa-t is a piacon, de abban nincs meghajtószíj.
Pedig valamikor nagy magnómániás voltam.
Hogy elmúlt...

És akkor számítógép.
Audacity nevű programmal indítottam.
Egyszerű kezelői felület. Eddig logikus, bár semmi extra. Nem találok rajta átvitelt módosító gombokat.
Még a két csatorna sem külön szabályozható. Mono felvételt raktam sztereo magnóba, és az egyik halkabb a másiknál. Panorámázni lehetne ide-oda, de annak nem látom értelmét.
Van még Philips és Creative Labs kártyám is, ami gondolom, jobb minőséget képes rögzíteni. No meg ha megtanulom ennek a progginak a csínját-bínját, akkor szalagzajt felvéve esetleg tudok kioltó csatornát rákeverni ellenfázisban.
Ez még a jövő 'zenéje'. Meg nem is erről fognak szólni a 8-10 órás mókanapok.
Majd megyek Attilához tanácsért. Igaz, nekem van pár elképzelésem még Linuxos matató proggikról is. A windowsos a Philips PSC706 kártyához muszáj. Azt nem ismerte egy Linux fajta sem, amikor vettem.
Az AWE32 már semmibe nem dugható. Nincs ISA busz a gépeken, vagy P2-es esetleg P3-as Pentium mellé kell bedugni. Így van a Gravis Ultrasound is.
A CT4750 is öreg kártya, de még valahol kéne lenni egy Audigi motyónak. Vagy az nem az enyém volt? Csak javítandó gépben volt?
Meg nem mondom most hirtelen. Még át fogom fésülni a dobozban sínylődő kártyáimat.
Sajnos Turtle Beach Maui is csak 486-os gépben muzsikált jól. Az meg hangszerkártya. Midizésre való. Rátölthető hangmintákkal dolgozik.
Bőség zavarának látszik. Nem az. Régen foglalkoztam vele, és ha  ismét dolgozni akarok, akkor win3.1, win95-98 és W2000 is kell. Ja, és már van öreg Mackintosh is. Az optimumot megtalálni rá fog menni a nyaram. Mármint az éjszakák, mert a a nappal másra kell.

Szerencsére az öreg kazetta jól tartja a szinteket. A magas hangokból biztos sokat veszített, de apám tangóharmonikájának nem volt - a felvételemen - sok nagyobb frekis összetevője.
Visszahallgatásnál a 10 és 12kHz-es összetevőket le is vettem nullára. Ott nincs semmi, csak a szalagzaj.
Ő már nem fog nekem újat játszani. Az utolsó németországi utamon pedig nem volt nálam hangrögzítő. A studiófelvételét pedig az utolsó kazettájáról egy gyorsmásolós kétkazettás förmedvényen vette át, és még a vége is lemaradt. Mondta, hogy jó az nekem úgy is.
Vacak érzés visszagondolni erre a jelenetre.

Nézegettem az Aliexpressen még keverő dobozokat, amit DJ-knek ajánlanak, és USB-n kapcsolódik a PC-hez. Nem lenne túl drága, de majdnem biztos, hogy fölösleges.
Még két megszerezhetetlen felvételem van.
Az egyik P-Mobil, amit a miskolci Ifi parkban vettek fel Csák Csabiék középiskolás korunkban, a másikat pedig az egyetemen rögzítettem Berki Tamás koncertjén. Az előzőt Maja magnóval, az utóbbit egy német - talán az is Universum - hordozható kazettás géppel. Nem minőségi felvétel, de jó emlék. Ráadásul Polimer kazettán van, ha jól emlékszem, és az nem volt német minőség. Remélem, maradt még mágnesezett felület rajta. :-)

Még jár az agyam egy olyan megoldáson is, ami kis fejlesztést igényel.
Mono magnóhoz kifejezetten kis zajú lejátszó erősítőt építeni mai műveleti erősítővel, és új fejjel leolvasni a kazettát. Akár FET bemenetet építeni, és a korrekciós hálózatot esetleg SMD alkatrészekkel kivarálni, minek nincs számottevő induktivitása. Bár álmodik a nyomor, mert ahogy a mai nap a Medion gépen két 10 perces próbafelvétel készült el összesen, a magnóépítés projektje ennél sokkal több energiát igényelne.

Csak látom, mit küzd Nufi az öreg rokkával, és szerintem ott is lesz pár esztergálnivalóm.  Az ékszíjfeszítő mechanika elfordul, a lendkerék tengelyét tartó elem mozog, a hajtókar súrolja a tengely C lakú csonkját és a lendkerék sincs  egy vonalban az orsóval.
Leginkább az egészet újra kellene építeni. A három éve száradó tűzifából több elemet meg tudok majd esztergálni, csak legyen hozzá elég időm is!
 Szerintem egy másikat fogok összetákolni, és ha sikerül, akkor öröm, boldogság, ha nem, akkor tudja használni a régit.

Lassan illenék behozni a kimosott és megszáradt számítógépházat, és ránézni arra az Audigi 2 panelre, hátha előkerül.
Megnéztem a NET-en a fényképét. Ilyenem van... csak megleljem!
Mekk van!

2018. április 7., szombat

Lógó nyelvvel

A számítógép el szokott romlani.
Aki dolgozik vele, annak tegnapra kell. Mindig van elmaradó, bepótolni való.
Most éppen a wincs jelzett hibát.
Elhozom a masinát, és kérek telefonszámot.
Jelszó nincs.
A telefont nem veszik fel.
Mondom az üzenetrögzítőre.
Ebéd.
Nem hívnak vissza.
A gép kell délutánra.
wincs egy másik gépbe.
Hibás szektor van rajta.
Klónozom.
Nem wincsre, hanem SSD meghajtóra.
Munkagép. Nincs forgó alkatrész, elvileg őrők életű.
A klón nem jön fel.
win helyreállító.
Feljön.
Telefont még most sem veszik fel.
Gép hazavisz.
Az alkalmazott be tud lépni.
Hálózatos programba is.
Irány haza.
Másnap a hálózatos program reklamál.
Nufi épp tanít, és én nem vagyok telefonközelben.
Megtalál, én pedig kipörgő gumikkal indulok.
Az ajtóban többen érdeklődnek mindenféléről.
A tulaj megszabadít a társaságtól.
A hálózati rendszergizda tudomásul vette a wincs cserét, és helyreállítja a jogokat.
Köszönök, jöhetek haza.
Másnap ismét gond van.
A gépen négerek az alagútban.
A fekete képernyő alatt villogó LED.
Még szinkron jel sincs.
Biztos a táp.
Tavaly már átkondiztam.
Lehet, hogy nem jók a kondik?
Gép vissza a műtőasztalra.
Ez biz nem jön fel.
Közben a postás hozza a törött tablet üvegét.
Félre. Ráér.
A megragasztott kávéfőzőkar szépen működne.
Nem érek rá összerakni.
Jé, nem forog az alaplap egyik ventillátora.
Kézzel rásegítek.
Erőlködik.
Tápon a feszültségek jók.
Milyen proci van benne?
mFPGA.
A Medionomban is az van.
Csak az sem jó.
Proci át.
Semmi változás.
Kínai tesztpanelen négy csík.
BIOS nem megy.
3V elem ki.
Semmi.
Memória ki.
Semmi.
Vieo kártya ki.
Semmi.
Biztosítékok, FET-ek jók, zárlat nincs.
Proci táp is megvan.
Mitől mPGA a proci. Csak nem mobil PGA?
Bontott noteszgépből tényleg olyan a proci.
Bele vele!
Semmi.
Elő a rossz Medion panel.
Mobilprocival semmi.
Vissza az eredeti proc.
Kínai panel mutat. BIOS beindult.
Proci a másik gépből.
 Az is él.
Juhéj.
Alaplap tovább kínoz.
Másik táp.
Semmi.
Eredeti táp, de Medion videokártya.
kínai panel Post kódok lépkednek.
Megjön a kép.
Akkor Béla régi játék gépéből mehet a VGA.
Nem indul.
Medilonnal újra elindul.
Medionban a vallatandó gép VGA-ja elindul, de amint felbontást vált, a gép megáll.
Tehát a Radeon panel rossz. NVidia panel kell.
Van valahol egy dobozos. De hol?
Mindjárt három óra. Újra kell a gép.
Telefon.
Most kapok jelszót.
Késni fogok.
Nem gond.
Estig legyek meg vele.
Jó.
Végre előkerül a tartalék panel.
Csoda, a driverlemeze is a dobozában.
A win hét csak harmadikra eszi meg az 2kXP drivert.
Műxik.
NET megy.
Üzemi próba.
Közben összerakom a kávéfőzőt.
Nufit is hívom, hogy előtte égjek be, ha más hibája is van.
De nincs. Mekk-javítottam.
A gép még mindig megy.
Szűkítem a kupit, ami a keresgélés közben keletkezett.
Gyönyörködöm a kávéshangyában.

Este visszaviszem a gépet.
Minden működik.
Mindenki elégedett.
Hát reggel még nem bíztam benne.
Örömömben a Mediont is összeraktam.
Vasárnap végre be kéne digitalizálni vele apu kazettáját. Amíg még van magnóm, ami lejátssza.

 

2018. április 2., hétfő

Megtörve bár, de fogyva nem

Ágyba kényszerített a derekam napokra. Sikerült felfázni, és most biztos nem megemeltem magam.
Anyutól kaptam rá mester balzsamot. Ez olyan, mintha parázzsal dörzsölném be a nyilalló részek fölött a bőrt. Ezután pedig ráfekszem, hogy ott is maradjon a parázs. Fakírságból már jelesre vizsgázom.
Ma mentünk ki először Nufival a Bódva partra sétálni. Jó két óra alatt tettük meg, amit fele idő alatt képes lennék.

Eszembe jut ilyenkor apám.
Ő egy öreg nácival volt rehabilitáción a Fekete erdőben egy klinikán. No nem a tévében, mert az a sorozat jóval később volt a magyar tévében.
Szóval apámat is hamar felállították a műtétje után, az öreg náci bácsi pedig apámmal összehaverkodott, és hajtotta a sétájukon. Amikor apám már pihent volna, vagy elhagyta magát, mondta egyből, hogy Los, los! Gyerünk, gyerünk. Apám meg összeszorított fogakkal ment a hídig, a következő fáig, és így tovább.

Csütörtökön temetik Mari nénit, és az sem lesz öt perc. Addig már nem akarom, hogy sántikálni, vagy görnyedni lássanak. Holnap bringára pattanok, hogy valahol csokrot vagy koszorút csináltassak No meg Béla szakálkáját is megrendeltük a gyógyszertárban. Még a pelenkával együtt, de csak a pelenka jött meg.
Sikerült megnyernem a Vaterán a kis kávéfőzőt is. Nemrég takarítottam ki egy olyat, s megtetszett. Pillanatok alatt lefőzi azt az 1-2 adagot, és olyan, mint egy két lábra állt hangya... Nufi szerint.
A döglés meg természetesen olvasással és a jutubin telt.
Tovább haladtam Bulányinak a Merre ne menjek könyvével. Sok közös vonást találok Attila hozzáállásával, pedig Attila nem is pap.
Például nagyon ült nekem a gondolat- nem idézem, csak fejből a lényeget - hogy Jézus nem gyülekezetet, hanem 12-t gyűjtött. Közösséget. Minél nagyobban gondolkodik valaki, annál inkább meg kell osztani a feladatokat, s szinte lehetetlen egyetlen sínpáron tartani.
Akkor még nem volt elektronikus média, ahol minden médium azonos szabványból dolgozott.
A könyv Pál életművét teszi nagyító alá, és ha kell matematikai módszerekkel - megszámol jellemző szavakat az apostolokkal összehasonlítandó - vagy pszichológus eszközökkel él.
Gondolkodom sokat azon is, hogy tudna Attila is több embert bevonzani a gondolataihoz, mert Erdély is kiürül, meg Magyarország is. Álnok duma minket a betelepítéssel tovább hergelni az egyébként jól működött O-M multikultit (a monarchiát) 100 éve szétverték. Most mégis az újra keverés lenne a ki tudja kitől nekünk szánt legfőbb jó? Hát nem. (Lásd, a szamarat cipelő két paraszt meséjét.)
 De nem a sokféleség miatt. Az igazodik. Az (falvakban, tanyákon) egyenletesen eloszló népesség a földje eltartóképességéhez igazodik. A kereskedelem a legkisebb gondja. Ezt volt szemétség felszámolni.
Ha ebben isten vagy sátán vagy a két erő küzdelme van, akkor kezdem érteni a vallás lényegét.
A sátán az egyén, az emberi faj az isten. Mindenkinek meg kell küzdeni azért, hogy hasznára legyen a közösségnek, s ha csupán magára összpontosít, mások kárára él, akkor nagyon okosnak kell lenni. Okosabbnak a környezeténél. Amint kiismerhető, a többség eltapossa.
A diktátorok mind testőrséget tartanak. Az őt védő erőket pedig el kell tartatni a tömeggel.
A közösség a védelem egy szintig. Nem végtelen, de elműködik, s továbbad értékeket.
Irányításra termett önjelöltekből meg Bódvát lehet rekeszteni. Mindig több van, mint elég.

Undorodom már a kampány-videoktól is. Minden jutubis film előtt is beugrik az a kis buzi, hogy szavazzak a momentumjára.  Csak vége lesz már ennek az időszaknak, és élvezhetjük a fütyinyújtó és kebeldegesztő reklámokat. Bár azt sem szeretem.
Ma megint rám sötétedett, pedig ma is akartam kakast vágni. Viszont most elhatároztam, hogy építek egy kutyakonzerves doboznyi rakétakályhát, hogy a baromfikopasztáshoz kevésbé füstölő tűzhelyem legyen. Ma este kikeresem az összes tervrajzból azt, amit lekicsinyíthetek a hordozható méretre.