2018. február 21., szerda

szappan operálás

Nem értem a női gondolkodást. Nufi sokszor megemlíti, és ezért határoztam magam egy sorozat megismerésére.
Sok sírás legyen benne, meg bosszú, és szerelem.
Délamerikai filmet semmiképp nem akartam. Már a látványuk is taszít. Törököt fogtam, és nem ereszt. Isztambulról szólt az ismertetője, gondoltam legalább megtudom, mi lett Bizáncból mára.
A sorozat címe Fatmagül. Van vagy 90 rész szinkronos, és hatvan valamennyi aláírásos.
A történet sodró, több szálon és mellékszálon is fut. Stabil jellemek, könny vödörnyi, szerelmi gyilkosság, nemi erőszak, és a mai nagyvárosok autói, luxuslakásai, halászkunyhók, megjegyezhetetlen török ételnevek.
A részek végén mindig a rendeződni látszó viszonyok éppen felborulnak, s mint a hanyatt dűlt teknős módjára reménytelennek látszó lépés a levegőben mégis talál kapaszkodót.
Értelmes és szellemi fogyatékos, zakkant bajkeverő, halászból lett zsarolóművész, elkényeztetett  úri fiúcskák kovács baráttal. Az igazságszolgáltatás előtt várják a furfangos ügyvéd csalásai között a nyugalmat.

Nagyon dióhéj ez a felsorolás. Ha hetente egy részt vagy naponta kellene várnom belőle, simán ebben gondolkodnék, s valóban az agymegdolgozás kimosna belőlem mindent.
Napi 10-15 lepörgött előttem, miközben pakoltam, rendeztem a hátsó szobát, és még így is hulla fáradt voltam az aláfestő zenétől.
Ja, azt nem is mondtam, hogy ne kelljen senkinek gondolkodni, a feszültségteremtés eszköze a zene mindig jelezte, hogy most  sírni illik, vagy pelenkát fogunk cserélni a jelenet után.

Nem bántam meg. Még 4-5 rész lehet hátra, aztán vége. Az utolsót már megnéztem tévedésből. A magyar televízió 43 percesre tördelte a másfél órás részeket, s azt hittem, mindkét sorozat belefért.  Inkább a török nyelvet akartam hallani. A viszlát-nak fordított gönüsürüz-t meg a kücsük mint kicsi.
Érdekes módon, már felfedeztem némi tagolást is a szavak között. Lehet, hogy az agyam még képes volna idegen nyelvet befogadni? Pedig az öregedés biztosan beindult nekem is. Látom a bőrömön.

Ez a sorozat a tv2- ment. Ott gyűjtötte valaki. Egy iszlám ország, és valószínűleg be akarja mutatni, hogy a 21. század török nagyvárosa nem az az elvakult muszlim, mint a Berlinben és Londonban habzó szájjal üvöltöző barmok.
Aki a saját környezetével együtt fejlődik technikai kényelemmel körülvett nagyvárosi polgárrá, vagy marad a saját falujában halásznak, az nem akar keresztény templomokat robbantgatni sehol.

A filmsorozat egyik fő érdeme, - mármint nekem ezt mondja - hogy a nők elleni erőszakért nincs bocsánat. Nem lehet megvásárolni pénzzel a bocsánatot. Bűnhődni kell tettesnek.

Teszem hozzá, hogy mivel tavaly februárban vetítették, már előkészítették vele a terepet a politikusok és film- színház- médiamogulok megcibálásához.
Ez is benne van. Semmi sincs véletlenül, amivel foglalkoztatják a fejünket.
Ami amerikában a szoptatós apával (Clinton) pár évvel korábban lezajlott, azt az európai államoknak is meg kell szívni.

Na kifulladtam. Megyek havat seperni egy kicsit, aztán rakok még a tűzre, és megnézem a fekete kacsát, mert sántít. Lehet, hogy ma le kell  vágnom.