2018. március 22., csütörtök

Valamit olyan jó lenne írni

Nem VALAMIt.
Jó lenne kiszakadni a történelemből, a világból, a természetből és az űrből is.
Talán istent kellene alkotni. Pici semmiségekből pontokat formálni, és a pontokat addig rázni két tenyerem közé fogott üregben, és szertehinteni a semmiben, majd megnézni, miféle kavarcs indul meg, és abból lehellni, simogatni, és belebukfencezni a közepébe.
Egy pillanatra a közepét megtalálni, és kigurulni a szélére, majd újra a lebegést választani.
Biztos rám lesz jellemző.
Nem is baj.
Kitárt karral fogom eltolni a szelet, és megvédem a pontjaimat. Vonzom is és taszítom is. Forogni kell, és morogni. Minden mozgás visszapöröghet önmagába, és ha már meglátom benne a tökéletest, akkor
A szél nem bántja a pontokat. A pontnak nincs kiterjedése, Ez nagyon megmaradt a matek órákból. Csak a helyét tudjuk megadni síkban, térben, időben.
No ebből kell irdatlan mennyiség. Nagyon sok. Nagyon-nagyon-nagyon sok.
Oda akarom tenni mindenki jobbik énjébe.
Csak abból sugározzon fényt. Ide. Most hozzám. Én akarok most jó lenni.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Éppen ezen agyalok egy ideje, jó lenne újra felfedezni Istent, bújni a Biblia bugyrait, messze ettől a csúfba játszó világtól... antennáim nyitva, várom a jelet, mert amit eddig az ember letett az asztalra istenből, az nekem nem kell...

Hanczur írta...

Én valami olyasmit olvasok ki a Bibliából, hogy ne imádjunk idegen isteneket. Vagy meg tudjuk alkotni a magunkét, vagy kár az erőlködésért. Azok a pontok a mások tapasztalatai, de légiesek, testetlenek, és ott kell maradniok a helyükön, hogy nekem sugározzanak. Mindenkiből a jót. Akkor én is csak jó lehetek, s én is jót fogok kibocsátani.
Ezért a biblia sem más, mint egy pont. Egy gyűjtőhelye a régiek pontjainak. A régi istenek, régi ős tettek nyoma. De a saját istenét mindenki magának alkotja meg, ha tudja. Csak segítség a könyv és más tapasztalata. De nem az út.