2018. április 29., vasárnap

120km

Máskor egy nap alatt is. Most közte egy nap pihenő.
Osztálytalálkozónk volt Miskolcon. Hazabicikliztem anyuhoz pénteken. Szombat délelőtt piac. Anyu is kilátogatott velem. Jó, mert mióta a fogát húzkodják, nem nagyon jár ki. Legalább levegőn volt. Természetesen Bandival is összefutottam.
A szerzemények: két biztonsági zár, négy ülőpárna Nufinak, és egy nagyítós szemüveg. Leuchtturm Binokel.  Német motyó. Van kér pici LEDes fényforrás rajta, és 1cm fókusztávolságú azonos lencse. Ilyet láttam órásoknak, ékszerészeknek az orrnyergén. (nekem panelrepedést keresni, vagy SMD forrasztást ellenőrizni lesz jó.)
Holnap majd lefényképezem... ha nem felejtem el.
Suli
Fél kettőtől kettőig gyülekeztünk. Marján Miki késett, s páran nem jöttek el.
Érdekes volt 40 év után újra együtt az évfolyam zöme.
Tóth Attila szervezte.
Miki a szokásos modorával támadt rá Attilára. Miért hízott el ennyire!
A baj pedig nem esztétikai, hanem túlterhelés Attila szervezetének. 5-10 év talán nem vészes, de ebből lesz cukorbaj, mozgásszervi gondok, és ha a következő 10 év elteltével találkozni akarunk vele, lehet, hogy Miki hatékonyabb figyelmeztetés, mint mi, akik megdöbbentünk a szócsatájukon.

Hogy jön ez a 120 km-hez?
Oda 62, és csak az akaraterő vitt folyamatosan az  utolsó 20km-ren. Mármint nem akartam pihenni.  Remegő lábakkal szálltam le a 91sz. előtt. Sok volt a téli pihenő.
Visszaút előtt már ettem sült húst, és a zsír biztosította az energiát. Ha nem ejtem ki a petpalackot ivás közben, nem kellett volna megállnom egyszer sem.
Megnyugodtam. Mégsem az erőnlétem van romokban, csak tüzelőanyaghiány volt pénteken.
Itthon már várt a 15kV-os kondenzátorom Kínából. Rendbe tehetem a sárga szkópom. Már csak a Philipshez rendelt BF tranzisztor van úton.,

Itthon feltöltögettem a fészre a használható fotókat. Inkább tabletet kellett volna vinnem. Azzal jobb képeket csinálok. Inkább féltettem, mert kőpadló van a suliban, és egy rossz mozdulat elég. Talán majd a következőre.

Azóta lesem a csoportot, hányan látták már... Persze ez csak pár nap. Le fog lohadni a lelkesedés. Visszatér a dühöngés, ha elszaladt egy óra a fészen.
Nufi csinálja jól. Csak pár ember vonalát nézi meg, aztán kilép.  Én meg ülök előtte, mint macska az egérlyuk előtt órák hosszat.

Holnap jönnek anyuék. Nufi már most megfőzte a holnapi levest, elővette a hurkát a fagyasztóból,

A lényeg a lényeg, hogy ma újra a saját ágyamban alszom.

Nincsenek megjegyzések: