2018. április 2., hétfő

Megtörve bár, de fogyva nem

Ágyba kényszerített a derekam napokra. Sikerült felfázni, és most biztos nem megemeltem magam.
Anyutól kaptam rá mester balzsamot. Ez olyan, mintha parázzsal dörzsölném be a nyilalló részek fölött a bőrt. Ezután pedig ráfekszem, hogy ott is maradjon a parázs. Fakírságból már jelesre vizsgázom.
Ma mentünk ki először Nufival a Bódva partra sétálni. Jó két óra alatt tettük meg, amit fele idő alatt képes lennék.

Eszembe jut ilyenkor apám.
Ő egy öreg nácival volt rehabilitáción a Fekete erdőben egy klinikán. No nem a tévében, mert az a sorozat jóval később volt a magyar tévében.
Szóval apámat is hamar felállították a műtétje után, az öreg náci bácsi pedig apámmal összehaverkodott, és hajtotta a sétájukon. Amikor apám már pihent volna, vagy elhagyta magát, mondta egyből, hogy Los, los! Gyerünk, gyerünk. Apám meg összeszorított fogakkal ment a hídig, a következő fáig, és így tovább.

Csütörtökön temetik Mari nénit, és az sem lesz öt perc. Addig már nem akarom, hogy sántikálni, vagy görnyedni lássanak. Holnap bringára pattanok, hogy valahol csokrot vagy koszorút csináltassak No meg Béla szakálkáját is megrendeltük a gyógyszertárban. Még a pelenkával együtt, de csak a pelenka jött meg.
Sikerült megnyernem a Vaterán a kis kávéfőzőt is. Nemrég takarítottam ki egy olyat, s megtetszett. Pillanatok alatt lefőzi azt az 1-2 adagot, és olyan, mint egy két lábra állt hangya... Nufi szerint.
A döglés meg természetesen olvasással és a jutubin telt.
Tovább haladtam Bulányinak a Merre ne menjek könyvével. Sok közös vonást találok Attila hozzáállásával, pedig Attila nem is pap.
Például nagyon ült nekem a gondolat- nem idézem, csak fejből a lényeget - hogy Jézus nem gyülekezetet, hanem 12-t gyűjtött. Közösséget. Minél nagyobban gondolkodik valaki, annál inkább meg kell osztani a feladatokat, s szinte lehetetlen egyetlen sínpáron tartani.
Akkor még nem volt elektronikus média, ahol minden médium azonos szabványból dolgozott.
A könyv Pál életművét teszi nagyító alá, és ha kell matematikai módszerekkel - megszámol jellemző szavakat az apostolokkal összehasonlítandó - vagy pszichológus eszközökkel él.
Gondolkodom sokat azon is, hogy tudna Attila is több embert bevonzani a gondolataihoz, mert Erdély is kiürül, meg Magyarország is. Álnok duma minket a betelepítéssel tovább hergelni az egyébként jól működött O-M multikultit (a monarchiát) 100 éve szétverték. Most mégis az újra keverés lenne a ki tudja kitől nekünk szánt legfőbb jó? Hát nem. (Lásd, a szamarat cipelő két paraszt meséjét.)
 De nem a sokféleség miatt. Az igazodik. Az (falvakban, tanyákon) egyenletesen eloszló népesség a földje eltartóképességéhez igazodik. A kereskedelem a legkisebb gondja. Ezt volt szemétség felszámolni.
Ha ebben isten vagy sátán vagy a két erő küzdelme van, akkor kezdem érteni a vallás lényegét.
A sátán az egyén, az emberi faj az isten. Mindenkinek meg kell küzdeni azért, hogy hasznára legyen a közösségnek, s ha csupán magára összpontosít, mások kárára él, akkor nagyon okosnak kell lenni. Okosabbnak a környezeténél. Amint kiismerhető, a többség eltapossa.
A diktátorok mind testőrséget tartanak. Az őt védő erőket pedig el kell tartatni a tömeggel.
A közösség a védelem egy szintig. Nem végtelen, de elműködik, s továbbad értékeket.
Irányításra termett önjelöltekből meg Bódvát lehet rekeszteni. Mindig több van, mint elég.

Undorodom már a kampány-videoktól is. Minden jutubis film előtt is beugrik az a kis buzi, hogy szavazzak a momentumjára.  Csak vége lesz már ennek az időszaknak, és élvezhetjük a fütyinyújtó és kebeldegesztő reklámokat. Bár azt sem szeretem.
Ma megint rám sötétedett, pedig ma is akartam kakast vágni. Viszont most elhatároztam, hogy építek egy kutyakonzerves doboznyi rakétakályhát, hogy a baromfikopasztáshoz kevésbé füstölő tűzhelyem legyen. Ma este kikeresem az összes tervrajzból azt, amit lekicsinyíthetek a hordozható méretre.

  

Nincsenek megjegyzések: