2018. május 7., hétfő

Szent László

Napokig nézegettem a ST22 Lacika videoit a jutubin. Biztos a nyugateurópai kirándulások, futások miatt is. Stuttgart, München, Basel neve nekem már felcsillantja érdeklődésemet. Apám, nagyapám emléke, és Németországban többször is voltam. Még a szétszakítottban is mindkét oldalon.
Mára lelohadt a lángom. Oktató videoit behabzsoltam, és nem akarok kamionozni. Hát ennyi.
Voltam Miskolcon Bicajjal. 40 éves osztálytalálkozónk jól sikerült. 1978-ban fejeztük be az általánost. Felfoghatatlan.
Eltelt pár nap, s újra élem fejben a történteket.
Anyu itt járt Laci bácsival. Megünnepeltük a születésnapjukat, a Béla napot is egyszerre. Már csak az autóval nem haladok, pedig Béla nagyon szeretne megint világot látni.
Bandi meghegesztette a kipufogómat, bár még a csonkot is vissza kell rá varrni. Nem bírta ki a levételt. Új dob meg már nincs a Hondámhoz.
Felbakolva várja még a fékjavítást. A kerekeit is meglazítottam, csak ki kell cserélni a rámpákat tuskókra. Akkor tudom csak levenni a kerekeket.
Ismét volt egér a kamrában. Majd egy hét után verte csak nyakon az egérfgó. Kiszabadult, de sikerült elcsípnem a farkánál fogva. Ilyenkor pörgetni kell, mint a fidget spinnert. Akkor nem tud visszafordulva megharapni. El is szédül. Háromlépés a konyhaajtóig, és mehet a macskáknak.
Tegnap heves kaparászás jött az ajtóból. Elbújt az egyik macska a seprő alá, és a két ajtó közé került. Elfogta a pánik. Felugrott az ablakra, és ott próbált átjutni az üvegen. Nyávogott is, mikor végre észrevettem, és kinyitottam az ajtót.Nem fogta fel, mi történt, csak kaparta az ajtón az üveg alatt a peremet. A testét két kézzel fogva emeltem le, és nem is tiltakozott, pedig ezt a macskát nem lehet simogatni.
Aztán amint talajt érzett a talpai alatt, megnyugodott, mintha mi sem történt volna.
Megnéztük Nufival Rákót is. Pár km csak innét, és annyira más a klímája. Már kinyíltak az akácok, és olyan illat fogadott... Finom.
A hangya ismét eldugult. (Nufi hangyának keresztelte az 'új' kávéfőzőnket.) Vagy eltört a ragasztásom. Még nem bontottam ki. Lehet, hogy így megint szüneteltetni tudom a kávézást. Ma például a másik házban főztem újra, és jött a köhögés. Bevillant Béla dohányzása.
Még Budafokon indultunk autóval - nagyozolok, a kis Polszkival - hármasban Nufival és Bélával.  A lakásból kilépve még rágyújtott, és szívta, amíg az udvaron átjött az autóig. De akkor vésődött be, hogy az első szippantás után köhögési roham jelezte a bajt. Ő pedig legyűrte, és folytatta a szívást.
Ott a figyelmeztető jel. A szervezet tiltakozik. Neki a füst ellen, nekem a kávémumus ellen.

Jöjjön még egy keret az írásom szerkezetéül.
Lacika mesélt az előéletéről is. Csapodár fiatalságát a tükör előtt beszélte le magáról. Nagy váltás volt. Egyik végletből a másikba.
Az utolsó videoblogja is változásról szól, bár nem lelki, csak munkaszervezési. Saját kamionja lesz napokon belül. Vállalkozóként folytatja ugyanott saját járgánnyal.
A munkaszervezésben nekem is váltanom kell.
Napok óta kondenzátorokat válogatok, és rendezgetem az asztalom is, de ha ismét autót is akarok, akkor pár embernek nemet kell mondanom mostanában.

Nehéz lesz. 

Nincsenek megjegyzések: