2018. június 20., szerda

... és egyszercsak felegyenesedik a bódvavölgyi nősember

Onnantól könnyebben lát messzebbre az orránál. Sőt. Már kaszálni is mer. Pedig az némi hajlongással is jár.
Aztán kihagyja a kenyeret teljesen, mert érik a meggy, a málna, az eper utolja.
 télen szűk nadrágok úgy hullnak le róla, mint József Attila írta volt.
Kicsi, de fontos boldogság, és anyu is végre megkapta a fogát. A hét végén jön megmutatni... már ha elég jó idő lesz.

A borúsabbik oldal, hogy rengeteg elmaradt munka vár rám. Az autó, a két kert kaszálandó, az egyik szkópom javítása, a hűtőszekrények átrendezése.
A fehér noteszgépem töltője kakukk lett, de az akkuja miatt.

Odakinn dél felé izzik a levegő, és meggyet szedni is csak félárnyékban jó.
Tegnap egy öreg néni távirányítójáért mentem - mert eljött bejelenteni, hogy rossz, de nem cipelte magával - és nem volt otthon.
Nufiék éppen sétálni voltak, s utánuk eredtem a K nullás felé. Ott nem voltak. A Bódva hídon is átmentem a Malomtanya előtt, de ott sem voltak, hát a gát mellett a földúton kergettem meg egy kicsit a bringát. Régen játszottam már ilyet. Egy fickó állt benn a gabonatáblája mellett autóval, s komjáti híd előtti út közepén parkolt le egy terepjárós. Azt is élmény volt lenületből kerülni, de nem zavartatta magát.
Aztán a hídról lejövet erősen meredek az földút, s traktorbarázdás. Ott a begyorsult iramban nem szabad izomból markolni a kormányt, és azt még mindig tudatosítani kell, és mint a lovas a nyeregben, combból lerugózni a nagy hepéket s kis hupákat. Ilyenkor olyan gyereknek érzem magam.

A reggeli már kész, Nufi tanít, s ha felhabzsoltuk a miszmajszot, mehetek megint kaszálni.
Na, júniusban is van szép.

Nincsenek megjegyzések: