2019. február 10., vasárnap

Csatak, latyak

Erről szólnak most a séták. A gumicsizma négy kilós lesz, folyton pocsolyákat kutatok, ahol le tudom mosni a sarat.
A felkelés egyre könnyebb, csak a csuklás és a köhögés vacak. A tüsszentés félúton megreked. János azt mondta, hogy tart vagy két hétig a nyögés.
Közben volt nálam egy hangfalpár. A magas sugárzó hangszórói égtek el. Fiatal nagy darab cigány emberke hozta kis kemping kerékpáron, és hozott hozzá hangszórót is. Bele kéne tenni.
Ez nem tűnt bonyolult feladatnak.
Aztán jött a lényeg, és ezért emlegettem a nyögést.
A hangfal műanyag előlapját nem tudtam lehúzni. Sem bal kézzel, mert azonnal csillagokat láttam, de jobbal sem.
A perem alá tolt csavarhúzó sért, biztos repedés-törés lett volna a vége.
Kerestem keményfa darabot, meg menetes szárat, és összetákoltam egy célszerszámot. A reflex nyíláson toltam be és keresztbe fordítottam a fa lapot, majd mint egy kocsi emelővel lehúzattam.
Azt a keményfa lapot is eltörte a húzóerő, de azért levettem.
Nem csoda, ha kézzel nem tudtam letépni.
Futottunk még pár kört, mert fém kosaras papír hangszóró helyett műanyag dómot hozott. Azt pedig másképpen lehetett rögzíteni. Attól pedig zörgött. No nem normális hangerőn, és csak azon a tuctucon, amit ő hallgat. Aztán meg telefonról torzításba vezérelve mutogatta, miközben belehajolt a legalább 85-90dB hangnyomásba, hogy kihallja, vagy nem...
Eszembe jutott Attila a nyugodt, tiszta hangszerhangokra építő keverésével, én meg itt bömböltetve kellett kihalljam, a torzításból, hol rezonál be természetellenesen a ketyere.
Nehezítésképpen olyan szobában hallgatja, ahol nincs szőnyeg, modern bútorok, és kerámiafelületű járólap veri vissza a zörgést. (Voltam is nála ellenőrizni Nádaskán)
A fiú büszke a tiszta környezetére, és hogy ez a műanyag zenegép már hetvenezer forintjában van. Egyrészt jó látni, másrészt jó volna a zenehallgatással kapcsolatban pár dologra megtanítani. De nem vevő rá.
Lehet nagy dinamika tartományú zenét hangosan hallgatni. Én is szoktam. De amikor a hangerő masszát csinál a hangképből, az bűn.
Persze tudom, hogy ahhoz gyerek korában kellett volna furulyát, hegedűt, gitárt, dobverőt adni a kezébe, de még egy kannát püfölve is felfedezhette volna a hangszíneket.
Vagy odaállítani egy patkoló kovács műhelyében a vasat verő emberhez, hogy mi hogy csendül-pendül. Meghallgattatni vele egy Trabant hangját ha elmászik az alaplap, és rossz helyen a gyújtás, vagy foltbenzintől csörög a motor.
Mert zene minden. A bécsi zenék untatta untatta ritmusai megőrizték a postakocsik patkócsattogásának ütemét, becsempészék a postakürt hangját.
....
Lehet hogy én is öregszem. Nem kéne beleokoskodnom más ízlésébe. Igaz, nem is kotyogtam bele. Csak itt hátulról szólok be és mindenkinek. Nem szemben a tulajnak.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Most este mosogatás közben rágtam az utolsó gondolatodat az öregedésről és a hátulról való beszólásról. Elgondoltam, hogy legalább elfoglaljuk magunkat. Annyi ember csak kussol és hallgat. Nem tudni mit gondolnak. Pedig szeretném tudni ki mit gondol...

Hanczur írta...

Most haasználtam először a beszólást, de inkább zsörtölődésnek érzem.