Komjáti

Búcsú

2011-09-24T01:18:00.000-07:00

Hazatértem. Komjáti blogom ismét szundikálni fog. Ha gondolkodom, innét is kihallatszik.

Visszaszámlálás

2011-09-21T23:29:00.000-07:00

Holnap reggel indulok haza. (Írom ezt 22-én csütörtökön)
A cipőtartó elkészült.

Szép nem lett, viszont kicsi. Több cipő van már itt. Ha az itt-nem maradókat hazaviszem, akkor talán elférnek benne anyuék lábbelijei. Kipakoltam a szobám szekrényét, és áthúztam a másik szobába. Rá kellett döbbennem, hogy szennyes-tartó nélkül még így sem lesz megoldott a helyzet, de legalább az esőkabátok, és az itt használatos ruhákat bepakolhatják.
A kávéhiány erősebb volt nálam. Ma ismét ideges napom lesz. Vezetni nem akarok koffein hatása alatt. Ma kell kiszenvednem magamból az első hiányfeszültséget.
Jolikának a varrógépmotorja rossz volt. A szénkefés motor nem minden szegmenspárról indult el. A másik régi motor nagyot pukkant, de nem verte le a biztosítékom. Mondom, ez kondi. A fojtó tekercs mögötti zavarszűrő lett zárlatos. A két motorból lett egy jó. A pedálokból egy működik. A harmadik motorról hiányzik a csatlakozó. Nem bogoztam még ki, melyik madzag hová kötendő. Azzal a használható motorral összeraktam a gépet, s átadtam. A többi helyreállítási kísérlet marad későbbre.
Még Józsi feleségének a számítógépét kell összeraknom. Sáriék cégénél vettem volna nekik másikat, de valószínűleg Józsi tud olcsóbban másikat, mert nem tetszett az ötletem. Csak annyiban rossz, hogy kimostam a belét, és a dobozt nem. Most pakolhatom vissza a koszos dobozba a kimosott alkatrészeket. A videójában gumikészletet kell cserélni. Magammal viszem. Mondtam, hogy postán hazaküldöm, vagy ha jön valaki erre,.. de ez most nem valószínű.
Ma még nagy rendezkedés lesz. A hűtőt pont jól kiettem. A sors fintora, hogy anyuék jönnek kiásni a répát. Nem ósanhörcsögök, de Ildi meg annak nem fog örülni, hogy hazaviszem. A feszültség már most nő bennem, de ez sem érdekes. Majd ások Budafokon a komposztdombom alá egy vermet, és odadugom el. Én már megszoktam a gyűjtögető életmódom, és kibékültem vele. Nufi pedig szenvedi.
Na megettem a reggelit, vár a munka.

Hétfő

2011-09-20T00:20:00.001-07:00

Az eddigi legrosszabb napom volt itt. Szerettem volna dolgozni valamit, vagy takarítani, vagy bármi hasznossal elfoglalni magam. Semmi sem esett jól. Még a fekete özvegyet is abbahagytam két játék után. Jolikától elhoztam a fagyasztott májat, meg a csirkecombokat. A májat hozzásütöttem a karfiolhoz, az lett az ebéd. A varrógépmotorhoz való taposók (pedálos fordulatszám-szabályozók ) végre kizökkentettek a depiből. (Tanulom a Szendi Gábor könyvből a szakszavakat.)
A szabályzók két kerámiahengerbe belerakott szénkarikákból állnak. Rugó ellenében tolja a pedál. Előtte egy soros tekercs kondival átcsukva. Ezek a fojtótekercsek égtek le, szakadtak.
meg. Az elsőt leszámoltam. 200 menet van oldalanként. A vezeték ránézésre a leégett eltérítő tekercsből megoldhatónak tűnt. A sorfrekvenciás tekercs leégett, de a képeltérítésé jó.
Ronda műgyantás kulimász őrizte az alakját a műanyag csévén, és a vasmagon. Egy tekercs már megvan. Igaz, hogy a kapcsolót fordítva raktam össze, de ha majd a másodikat is újratekertem, és összeraktam, addigra megnyugszom, és visszafordítom. (Ilyenkor ugyanis szétperegnek a szénkarikák. Azokat pedig idegesen nem lehet megfogni, mert törnek.
Bekészítettem még a Color Star tévédobozt, hogy cipősszekrénnyé nemesítsem, de marad holnapra

Szombat-vasárnap

2011-09-19T00:47:00.000-07:00

Közeleg a hazatérés. Rendet csinálok.

A Miskolcról elhozott íróasztal-maradványokban megláttam Csipke Józsikát. Sikerült belenyúlnom egy szálkába, és nálam fordítva működött a mese. Felébresztett.

Még nagyapa vette az LKM-ben selejtezéskor. Neki nagy lett, mert a Huba utcai 44m2 nem sok, s a nagyszobában már volt egy beépített szekrény, ebédlőasztal négy székkel, háromajtós szekrény, tévészekrény, virágállvány, két ágy, két fotel, dohányzóasztal. Ha odamentem aludni, akkor a dohányzó asztalt ki kellett vinni, a szőnyeget felgurítani, és úgy lehetett csak kihúzni a rekamiét.

Nem volt az zsúfolt, csak éppen elég.

A lényeg, hogy a korábbi tanulóasztalom kapta meg nagyapa, én meg ezt az íróasztalt. Később pedig – amikor Laci bácsi elvette anyut, akkor örököltem Nóritól – Laci bácsi lánya - egy kisebbet, ez meg szétszedve lekerült a pincébe. Azóta ott őrizte kincseim egy részét. A fedelén tévémúzeumom darabjai, a fiókjainak fele már Budafokon, a hátfalából gyógyszeres szekrényke ajtaja lett a telefon fölött az előszobában. Mostani látogatásomon pedig napfényre hoztam. Sajnos letörtem a jobb oldalát is.

Tűzifának vásárolt darabjaimból kimetéltem két lábnak valót. A zsaludeszkák egyikéből kapott merevítőt, és egy dekoritlemezzel letakartam a lapját. Felületkezelésnek pedig étolajat kapott. Szívta is, mint kiszáradt alkoholista a talponálló üresen hagyott poharaiból a fel nem száradt cseppeket.

Délután pedig porszívó és tologatás és padlásra cipelés következett. A felújított asztal immár tartja a tévét és a rádiót. A számítógép pedig a sarokba került. Ilyenkor érzem igazán, mennyivel kényelmesebb asztalon gépelni széken ülve, és nem az ágy végén görnyedve a székre helyezett monitor előtt.

A szobában lakó tévék is jobban érzik majd magukat odafent. Nufinak is jár a tér. Hátha jövőre itt alszik ő is egy-két alkalommal.

Péntek

2011-09-17T00:05:00.001-07:00

Kifelé megyeka nyárból. A hűs reggeleken még kihajt a természet a hálózsákból, de menekülökis vissza a házba az alomszék ürítése után, amint lehet. Megvárom, hogy kicsitmelegedjen fel odakint.

Közben megjár az agyam. Összefüggések teremnek a káoszomban.

Látom, hogyAttila miként fedezi fel a lokálpatriotizmust. Csöpögtetik ezt itt is. Adialektika pedig teszi a dolgát.

Ha azösszefonódások a kerékkötők, akkor azt kell megszűntetni, ha a szétaprózódás,akkor csoportba rendezni az embereket. A csoportképző mechanizmus pedig bármilehet.

Nekem már vanemlékem arról, hogy a „zsidók mitől okosak”. Teller Ede hosszú magyartelevíziós interjúját végignéztem már kétszer, és nekem T.E. annyira magyarvolt. Azaz itthon, ahol felnőtt megtalálták a kirekesztésének módját. Hiábavolt mögötte a bankár papa. Hiába a sok pénz, a fejében rendszerezett tudáslett az a mágnes, ami a jólétbe húzta. Amerikába.

Emlékszem,hogy Németországban antennát szereltem fel apu barátjának. A nyolcvanas évekbenvolt terjedőben a műholdas vétel. Még ott sem volt olcsó. Manfrednak megérte,hogy megvegye nekem a beállító műszert, és kifizesse a vonatjegyem, meg méghazahozzon a munkámért.

Én perszemegvettem itthon a szakkönyvet, végigfutottam rajta.

Volt bőleírás a műgyantás lavor előállításról, a fejegység üregeinek kimarózásáról.BFR90-es tranzisztoros erősítőkről.

Az NSZK-banfej volt meg vezeték, meg tányér kint, odabent pedig az állomáskeresésre valóbeltéri egység.

Elsőnekifutásra ott elakadtam, hogy semmi sem jött sehol.

Körbekutyagoltama házak között, és lestem, merre fordulnak a tányérok, majd sötétlő agyamba besütötta napfény. Az ablakból nem lát műholdra a vevő. Tegyük fel a lavort tetőre!

Csakhogy afalra tervezett antenna a lapos tetőn nem állítható függőlegesre. Oda más konzol kellett… volna. De jött azötlet. A két [ alakú idomot nem egymásba csúsztattam, hanem egymás föléhelyeztem. Ettől magasabb lett az antenna, de konyult a tányér súlya alatt. Apadláson talált mosogató csaptelep csövét fűrészeltem le, és raktam bemerevítőnek.

Manfredboldog volt. Attól kezdve hozott programozott rádiót, szomszédoktól videót,tévét javítani.

Ferit – apámszomszédja akkor egy magyar származású taxis volt - megkérdeztem, hogy mi a különleges bennem.

Ha itt –értsd Stuttgart – egy németnek nem áll be a gyári megoldás, akkor megbeszéli afőnökével, vagy a tulajjal, és hoznak más, oda tervezett megoldást. Mi,(vad)keletiek pedig féltjük a beletett munkánkat, és megoldjuk a fejünkethasználva. Nincs pénzünk gyári a vackokra.

Ez múlt ki aszocializmussal nálunk is. Ha az Ezermester újságba belenézünk, huszonöt évvelezelőtt még fűnyírót fabrikáltak nagy vaslemezre felcsavarozottmosógépmotorból, utánfutót elaggott Trabant kasztnijából, esztergát asztalrafelfogatott kézifúróból.

Ma pedigugyanez az újság festékeket reklámoz, motoros kéziszerszámokat tesztel, stb.

Hm. Talán eztetszik itt a faluban a leginkább. Maradt ebből a ’megoldom magam’ módszerből.

Hogy a zsidókmegőrizték itt is az idegenségüket, mint a világ bármely szegletén, az pontAttilának lehet érthető. Éppen azt az ottszületett, de nem román státuszt kaptasorsként.

A csoportképzőmechanizmus – nevezzük inkább halmaznak? – jól működik.

Igazat kelladjak neki, hogy a kölköt jól meg kell tömni tudással. A fia biztosan nem leszállamelnök. Amit ő megadhat a lurkónak, az a tanulás, a munka és az ember szeretete.Valamiben mindig megtalálhatja örömét a fiúcska. Néha egyszerre kettő, vagymindhárom is sikerül, de ha legalább egy működik, akkor van miből a többittáplálni.

A boldogságegy olyan növény, amit folyton öntözni, gondozni, átültetni kell, és amikorvirágot bont, az nagy ünnep.

Csütörtök

2011-09-15T23:54:00.000-07:00

Takarító nap. Még egy bőrt húztam az oszlopokra, meg a cementes léből csizmát festettem a lábára. Igyekeztem felvakarni a meszet a gangról, és hátravittem a téglatörmeléket a kövekhez. Majd jó lesz valamire később.Ahogy kiemeltem a köveket, az alatta tanyázó békák vadul menekültek. Nekik nem esik jól ez a napsütés. Közben mosolyogva próbáltam Ady versére ráhúzni a Békagyász a talajon (Héjanász az avaron) költeményemet. Csak amikor fejben fogalmazok, a papírig nem jutok el. Úgy tűnik, most kimarad ez a bohóckodás.Délután Józsi fia Levente keresett meg, mert a notebookon már nincs helyük játékot telepíteni. A kis srác tett még pár kört, mert Ákos kérte, és megijesztettem a partícionálás magyarázatával. Inkább átmentem, és megbeszéltem, mit is akar, és elhoztam a masinát. Az anyja wincsijére lementettem a fontos könyvtárát, és újratelepítettem a Vistáját.Este, sötétedéskor vissza is vittem a masinát, meg a vissza-összerakott kávéfőzőroncsot. Ebből megint dumaparti kerekedett. Közben megérkezett Józsi is.A lábunk alatt pedig a kölyök kutyának sem túl kicsi bernáthegyi játszadozott. Hozta a pacsikat. Az utóbbi időben sokszor meglátogatott egy elegáns, karcsú fekete macska. Eddig tisztes távolból ismerkedtünk, ám most megtört a jég. Odadörgölőzött a lábamhoz, és dorombolni kezdett.Itthon még nagyot fürödtem a hordóban melegadett vízben. Tényleg több meleget vesz fel, mint a kád, és este frissen borotválva mentem Nufihoz… a telefonfülkébe.

Kedd-szerda

2011-09-15T00:04:00.001-07:00

Meleg napok. Lekapartam, kivakoltam, lefestettem a másik három oszlopot. Most jöttem jár csak igazán, hogy az első, az újjáépített oszlop sem szabálytalanabb a többinél. Mindegyiken rajta a kőművesek, javító emberek nyoma. Van rajta meszes, van cementes vakolat is.

Amit törésnek vél a felületes néző, az közelről lepergett vakolat és igazítás összeérő vonala, vagy a ruhaszárító, vagy terményszárító kötél nyoma. Ahol behüppent az ujjam alatt, ott üreg, hólyagosodás van, de azt sem mind érdemes eltávolítani. Szép összefüggő bőrfelületet mutat.

Andrásék ismét nem jöttek úszni, de már nem nyaggatom őket. Csak megyek, jelzem, hogy hová, és huss.

Utoljára Nufi bicaján tettem meg az utat. Felhúztam az ülést. Tényleg lomhább járgány, mint az enyémek. Miért? Talán mert nehezebb. Jó vastag csőből van. A tó pedig már másodszor is csak az enyém volt. Elég hűs, ezért egyszer mentem csak be úszni, és hosszabban maradtam, mert visszatérni már nem volt akaraterőm.

Józsihoz hátramentem a kacsa miatt. (Úgy szomszéd, hogy a kert végén, hátul közös a kerítés.) Akkora hápogást bír előadni, mintha Hacser Józsa elcigarettázott hangját hallanám. Kell valami mikrofon, amivel rögzítem, mert jó lenne csengőhangnak a telefonra. Mindig felröhögök, ha meghallom.

Hozott két olajsütőt, egy videót meg egy kávéfőzőt, meg egy pc-t javítani. A pc alaplaphibás. A billentyűzetet és egyéb perifériát nem látja. Egy IC-n lóg az USB-vel is. Pedig abban reménykedtem, hogy ki tudom kerülni a PS/2-es portokat.

A kávéfőzőben a fűtőtest szakadt meg. Az olajsütőkben a 239°C –os biztosíték. (Miből adódik ez az érték?) Átkötöttem, hogy használni lehessen, de mondtam, hogy ha túlszalad, felforralja az olajat. Nem szabad magára hagyni. A számítógépre cserét javasoltam, de Józsinak most tüzelőre kell a pénz. A notebook elég a gyerekeknek, arról is megy az internet.

A videó egy öreg Orion lejátszó magnó. Mechasw bajra tippelek. Nem mindig veszi be a kazettát, meg nem mindig továbbítja a szalagot. A kuplungjait, gumi szíjait és dörzskerekeit is ki kell tisztítanom. Kértem hozzá pálinkát. Mondtam, hogy nem meginni lesz. J

Hétfő

2011-09-12T22:15:00.001-07:00

Kilencre ígértem magam. Mentem Margit nénihez zárat cserélni. Igaz, már tavalyelőtt megjavítottam a régi zárat annyira, hogy csukni-nyitni lehetett, de ráfért a negyven éves vasra a csere.

A fia már bevásárolt. Cilinderes zárat vett. Mérete jó, csak a cilinder miatt a két takaró lemez nem megy vissza. Régen raktak a zár mellé két lemezt, de most nem volt. Visszagördülhettem a reszelőért, és ráspolyért. Jó két órás hegedülés következett.

Közben anyu is bejelentkezett. Hozta Jolikának a bot végére a gumit. Laci bácsi a telekre ment, anyu meg ide jött.

Fél tizenegykor kirobogtam az állomásra, de még nem ért ide. Laposnak találván a gumit, gondoltam, felfújom, mielőtt visszamegyek a Margit nénihez.

Nem volt jó ötlet. Amint levettem a pumpát, a levegő visszalőtt. A szelepgumi elengedett.

Közben ránéztem a telefonomra, és üzemi sötétség. Lemerült.

A töltő ilyenkor ki tudja, merre kóborol a házban, nekem meg pisilni kellett volna. Juszt se… juszt is…

A vége az lett, hogy bekapcsoltam a számítógépet, és USB portról töltöttem fel az akkuját. Persze anyu is keresett közben, hogy csak fél egykor ér ide.

Volt időm befejezni a zárat.

Közben beszélgettünk. A néni 88 éves. Szelleme fiatalos, ragyog a szeme, csak a mozgása nehéz. Körötte pedig egy játékos németjuhász kutya liheg. Folyton vele kellene játszani. Ha eldobtam az uborkát, vagy a megrágott konzerves dobozt, boldogan rohant érte, és miközben reszeltem a siltet, a hónom alatt dugta be a fejét. ’Tessen má’ velem is jáccani’ .

Margit néni az arab-izraeli konfliktusról tájékozottabb még nálam is - nem nagy kunszt, de meglepő - , pedig nem néz tévét. Szürke hályog van a szemén.

Közben felsorolta, hogy két évvel fiatalabb a nagymamámnál, és sok-sok hasznos tudnivalóval látott el a faluról. Persze nem tudnám most visszaidézni, de jól jön máskor, másokkal beszélgetve, mert ismerősként ható történetekben eszembe jutnak a korábban hallottak. Igazi mesék, mint gyerekkoromban. De hát gyerek vagyok én itt ezek között a nénik között. (Értem még Mari nénit, Erzsi nénit, meg akik most nem jut eszembe, azokat a hölgyeket is.)

Persze kicsit félnek a szlovákoktól, akik vásárolják a házakat itt Komjátiban, de eddig úgy tűnik, csak az ismeretlenek iránti tartózkodás érezhető. Mondtam is, hogy ide pénzt hoznak, és felújítják, korszerűsítik a házakat. A szembeszomszédom például Kassáról hozott feleséget, ott élt a hetvenes évek eleje óta, de Sátoraljaújhelyben született. Akkor beszélnek szlovákul a feleségével, ha a fiuk, unokájuk van itt. A menyük szlovák, és a gyerek sem tud magyarul.

Engem eddig csak egyszer zavart a reggeli rádiózásuk. Nem elég, hogy magyarul hallgatni kell azt a tömérdek reklámot, most a hangsúlyból tudom, hogy épp a bepisálós vénasszonyoknak hirdetik a pelenkát, de még csak nem is értem.

Aztán bekapcsoltam én is valamit, és elnyomtam.

Hozott anyu még pár paprikát, meg paradicsomot. Tegnap óta egyet sem ettem meg, miből gondolta, hogy kifogyott?

Átmentünk Jolikához kávézni és beszélgetni egyet. A fél négyes vonattal ment haza. Én meg kikarikáztam Dobódélre úszni. Sajnos az egyik küllőm elengedte az agyat, és fenékrázós lett a nagy bicajom is. Eddig még nem leltem meg a racsnileszedő thorx csőkulcsot. Ha nincs szerencsém, akkor Nufi bringáját kell befognom, vagy a Favoritot. Esetleg a Favorittal elmegyek Szendrőbe, hátha lehet kapni ezt a célszerszámot. Amíg nem hurcolok cementet, vagy meszet, addig nem gond. Legközelebb már felírom a listámba, hogy legyen a kocsiban. Kicsi, és elfér a szerszámosban.

Amint hazajöttem, kerestem szelepgumit a kempinghez, és felfújtam. Falun belül az a célszerű járgány.

Megfúrtam az új oszlopot, és visszaszereltem a csatornacsöveket.

Andráséktól még az út előtt megkérdeztem, jönnek-e úszni, de ismét lemondták. Ilyenkor kicsit dühös vagyok, de aztán elpárolog. Jönnek a gyerekek – védekezett- és valóban itt volt a népes család, mire visszatértem.

Megígértem, hogy beállítom az internetet. András a fiával épp lócát csavarozott össze. Az asszonyokra bízott. Ő nem ért hozzá.

Leültünk, elmutogattam, hogy hol keressen vezeték nélküli hálózatot, mit írjon be, ha ingyenes egy órát akar, és hogy Bódvaszilason tud venni 24 órás használatot 30 napra olcsón. Nem is kell Miskolcra menni.

Ma hasznos voltam.

Mehetek telefonálni Nufihoz.

Szeptember 11

2011-09-11T12:38:00.001-07:00

Negyvennyolc éves lettem én
bejelentés e förmedvény
haszon-
talan

Szójáték, mellyel meglepem
e vályogházi szegleten
magam
magam.

Negyvennyolc évem elszelelt
de vajas kenyérre mindig telt
s dagadt
hasam.

Tilos lett mostanra a kenyér
Mindegy, hogy barna, hófehér
csekély
esélyt

Ragadtam tavaly, és háborúm
megállította a domború
bendő
redőm.

Immáron lement majd húsz kiló.
Visszajött kedvem, mert élni jó.
Azon
vagyok.

S mellettem kitartott Ildikó.
Gazdagabb voltam, de így most jó,
megyünk,
s kezünk

Egymásba fonódó ujjakkal
megtart egy világot bú-bajjal,
nem fé-
lek én.

Negyvennyolc évem elrepült
az élet még hoz tán borúra derűt
szerény
reményt.

Kőmíesből piktor

2011-09-07T02:06:00.000-07:00

Hétfő

Még tart a meleg. Lefestettem az oszlopot. Elolvastam, hogy milyen mész jó hozzá, meg 0,2mm vastagon kell felvinni, meg tej sűrűségűre keverjem, aztán inkább tejföl lett, és nem szűrtem át semmin, csak addig dömöcköltem, amíg jónak ítéltem. Faragtam nyelet a meszelőmbe, és usgyi.

Meg ahogy azt Móriczka elképzelte. A meszelőből elindultak kifelé a szálak.

Megkerestem a teddyhengert. Farkasházy sem jött be. Végül a 10 centis ecset hozta a legjobb eredményt.

A nap fűtött teljes energiával, rajtam a fekete farmer majd meggyulladt. Mire megkerültem az oszlopot, már száraz felületet találtam.

Délben kibányásztam a pókhálósra penészedett karfiolból az ehető részt, és paprikával-paradicsommal megsütöttem, majd átfőztem egy deci vízben. Végre sikerült eltalálni a zsír arányát. Itt most nincs annyi szalonna, mint otthon, de nagyjából egy evőkanálnyi kellett a fél fej karfiolhoz, meg a három tojáshoz.

Ebéd után újból lekentem az oszlopot, aztán még egy csíkot a sárga falból. Kíváncsi vagyok, hogy takar. Holnap pedig belejavítok a vakolatba az ablak fölött, és átkenem az egészet.

Kedd

Hűs reggel fogadott. Nyolc után zuhogott az eső. Beszorultam a szobába. Amíg a kávét meg nem főztem, semmire sem voltam alkalmas. Illetve kipakoltam az edényeket esőt fogni. A szobafestős könyv (Berendi György Festés-mázolás) azt írja, hogy lágy víz jó, vagy esővízzel keverjük az oltott meszet. Ha van, hát miért ne!

Persze először kivéstem az ablak feletti rést, azaz lekapartam a festéket, és kiszórtam a porózus részeket. Oda flexibilis csemperagasztót kentem be. Nem sokat, de itt belül a szobában is így kezeltem a repedést, és tavaly óta nem mozdult-repedt tovább.

Oldalt pedig becskeházi homokkal kevertem meg a meszet, és azzal fröcsköltem be a falat. Már ahol a sarkon hiányzott.

Ez a becskeházi egy sárga kőpor. Kevesebb mész kell hozzá, azért jó. Ráadásul ingyen volt. Az árvízi védekezéshez kapta a falu, de a gátba nem jó. Feltornyozták az út mellett, és várta a sorsát. Jött is egy markoló, amelyik betúrta, és elegyengette a földet fölötte. A munkagépes srác rendes volt, mert még hozhattam három vödörrel. Megvárta.

Az ötletet pedig Zilinyi Pista bácsitól kaptam, akitől a házat vettem.

Ez is a falu. Nem érzem a ’ szomszéd tehene is dögöljön meg ’ viszonyt. Inkább segítenek egymáson, ahol tudnak.

Kiigazítottam a hátsó szoba ablakát, a konyháét, és az első szoba sarkát is, ahol az egérinvázió szokott megindulni.

A ház elejét háromszor átmeszeltem estig. Látok még foltokat, te úgy tűnik, takar a mész.

Ma már kellett melegíteni vizet a fürdéshez. Nem másztam bele, kevés volt a napsütés. Holnap lehozom a hordót a padlásról, mert az sötét. Hátha abban több (hő)energia marad.

Este nem sikerült a telefonfülkében kapcsolatot teremteni. Maradt a mobil.

hétvége

2011-09-04T23:41:00.001-07:00

Szombat

Vajonhányszor ütközöm még bele az érték fogalmába? Csak megyek leszegett fejjel.Hiszem, hogy a kimondott szó valósággá válik.

Ugyanígyjártam meg azzal a sráccal is, akinek a notebook tápegységét javítottam meg, smunkadíj helyett azt kértem, szögelje fel a házunk palatetejének oldalára az úja lécet, a tönkrement helyére. Nekem csak egy 150uF400V-os kondi, négy dióda,egy pár ohmos ellenállás és egy biztosítékomba került, s egy estémbe. Abiztosíték foglalatot át kellett alakítanom, mert más méretű volt itt nekem.

A beleegyezés,és az öröm megvolt. Aztán hiába vártam a fiút.

Ezek afizikai dolgozók soha semmibe sem kell belefektessenek. A tulaj mindent megveszhelyettük. Én, ha rosszul mérem fel magamnak az anyagot, rajtam rohad, hakevesebbet veszek, ott állnak munka nélkül.

De aszakmámba vágóan is meg kell tudnom becsülni, vajon kifizeti-e a tulaj akészülékét, és ha az alkatrész 1-2 ezer Ft, akkor a háromezres postaköltségetelviseli-e, vagy az 5000 Ft fölötti motyónál pont az billenti át a 'nem kérem'kategóriába .

A rajtamragadó ócskaságok sem értékek másnak, mert Vaterán, bolhapiacon olcsóbban kap.

……………….

Elég aköldöknézésből.

Munkára!Iránya a tüzép, hátha ma lesz végre ott valaki.

Vasárnap

Mapihenőnapot tartottam. Feri pénteken hozott az akkus lámpájához desztilláltvizet. Az egyik cella tetejéről gumikupak azonnal a fűbe ugrott, és nem lett meg. (még). A betöltő lyukona víz mellett nem jött ki a buborék. Még szerencse, hogy Laci bácsi a használtinzulinos fecskendőjét itt dobta a szemetesbe. Különben keresgélhettem volnavalami szalmaszál után. Igaz, így is eltartott egy darabig a feltöltés. Közbenkiderült, hogy a beépített trafójának primer tekercse szakadt. Reméltem, hogy csak a hőbizti.

Nem.

A tekercsleégve, a tekercstest kissé lefolyt a lemezelés oldalán.

Kerestemhasonló méretű trafót, de addig nem kötöm be, amíg nem látom, hogy felveszi atöltést. Beállítottam egy töltésre alkalmas transzformátort, és rátettem egy mutatósműszert. Ezek a digitális vackok mind elfeketednek a napon. Percekig kellhűteni, amíg látni lehet újra a számokat az LCD-n.

A töltés már teszia dolgát. Addig is kirobbantottam a mélyhűtőből az ebédre szánt húst. Amíg anapon levet eresztett, a jégpáncél további részeitől is megszabadítottam a kis hűtőt.Főzőcske közben kinéztem egy jó kis novellát, meg hallgattam a Kossuthot.Otthon úgy sem nagyon rádiózom. A Félek c. novella volt. Thury Zsuzsa írta.Semmi különös. 80 évesen talán én is ilyen lennék. Illetve nem, mert nem fogokaltatót szedni. Majd kitotyogok a konyhába, és olvasok valamit.

Megszemléltema tegnapi munkámat. Mármint este még bevakoltam az oszlop lábának a negyediklapját, a boltívet, meg itt-ott. Illetve a maradékkal a kerítés lábából kipergettkötőanyagot pótoltam. A terméskövek habarcsa itt-ott már nagyon hézagos. Az íves plafon volt a legnehezebb.

Józsi fiaihozták a notebookjukat. Ki kellett cserélnem másikra a DVD írót. Este Józsi ugrott be érte. Aztán vissza ishozták, mert nem adta ki a lemezt. Sajnos kipróbálni nem tudtam először. Semtáp, sem akku nem volt hozzá. Most hozott a fiúcska. Nem volt nagy baj. A DVDelőlapja patentos. Elmozdult, és a gombja nem nyomta meg a kidobó kapcsolót. Megmozgatvaegy kicsit beugrott a helyére, és már vihette is haza boldogan.

Méghelyreállítottam a nagy SA antennámat. Jó 20 éve építettem, aztán hányódottsokfelé, és most újra munkára akarom fogni.

A V alakúaludrótok plexilapra csavarozva ülnek egymástól egyforma távolságban, és ezek alapot törtek el. Újat kellett faragni hozzá, furkálni és reszelni. Az árbocra rögzítője már nincs meg. Azt isfűrészeltem, de azt idő gyorsabb volt nálam, rám sötétedett. A tartó rudat átölelő U vasat már csak holnaptudom megalkotni.

Legalább márnem rágom magam a kőművesen. Bár a végkövetkeztetést csak lejegyzem.

Igazat kelladnom neki. A konvenciók sok baromságba beleviszik az embert. Ő úgy érezte,hogy ledolgozta azt az értéket, amit kapott, és kész.

Hány majomlőtte főbe magát régen, mert elkártyázta a családja megélhetését? Valamitúlspecializálódik, és az ember fölé emelkedik. Becsület. Hát ez nem becsület.De mondhatnám példának a gyűjtőtáborokba hajtott zsidókat. Hoztak fölöttük törvényeket,és ők betartották anélkül, hogy értelmezték volna. Bele is haltak.

Énvartyoghatok itt a becsületről, de a kőművesemnek pénz kell, és pia kell. Hanincs, akkor nem tud dolgozni. Én meg itt abból gazdálkodom, ami keresek. Haazt mondja, hogy munkáért munka, akkor tudom, hogy jut sóderre, cementre,mészre. Ha közben megborítja a költségvetésem azzal, hogy mégis pénzt kér,akkor beárazom a munkámat, és én is pénzt kérek, hogy legyen miből visszaadnom.Más kérdés, hogy én nem tudom megítélni, mennyi idő megy el az ő munkájára. Őezt tudta volna kalkulálni.

Mindegy. Túlvagyok rajta.

oszlop III

2011-09-02T02:56:00.000-07:00

2011 Szeptember 2 péntek
Az elmúlt napok az oszlop körül zajlottak. A mester két napot dolgozott itt nekem keményen, de ma valamiért nem érkezett meg. Van időm naplót írni… bár jobb lenne befejezni a megkezdett munkát.
A megegyezés úgy szólt, hogy én megjavítom a mikrohullámú sütőjét, ő pedig bevakolja az oszlopomat a boltívvel együtt.
Jó, tudom, hogy a kőmíves mester sörrel működik. A boltban meg is tudakoltam, mifajtát kedvel, és első nap anyu csinált ebédet, tegnap én ütöttem össze kettőnknek egy héttojásos lecsót.
A gondok ott kezdődtek, hogy bár először soknak is ítélte a meszet, tegnap délutánra elfogyott. Mivel egy zsák cementet (25kg) kért, abból hoztam kettőt. Azzal nem is kerültem szűkibe. A mész viszont 40 vagy 50kg-os, abból csak egy fért fel a bringára. Sebaj, látván a fogyást, tegnap reggel felkerekedtem, csak épp lukra futottam. A tüzép zárva. Dél felé a szomszéd is ment Szilasra, ő is zárva találta.
Ma reggel ismét csak a két kutya üdvözölt a kerítésen keresztül. A kicsit simogattam egy darabig, a nagy meg nem kiabált. Minek strapálja magát, ha úgysincs otthon senki. Már a csengőt is hiába nyomkodtam. Tegnap este Feri felajánlotta, hogy használjam az övét, ha nem kapok. Reggel nyolc körül át is talicskáztam az alig kinyitott zsákot. Ott hagytam az ajtó előtt. A kerítésen keresztül látszott, hogy van.
Tettem-vettem 9-ig. András szomszédnak kölcsön adtam a rezgőcsiszolót az ablakot előkészíteni. Megfőztem a kávét. Józsi, a kőműves tegnap kért még egy ezrest. Jó, mondom, de akkor ma már nem lesz sör.
Kikérdeztem még Andrást is, mi a véleménye, s ő védte az emberem, hogy de hát egész nap dolgozott rendesen, és …
Mondom, de megegyeztünk. Mit szólna, hogyha a házának volt tulajdonosa most jelentkezne, hogy mostanra felmentek az ingatlanárak, adjon még félmilliót. Túl olcsón kapta.
A lényeg meg elsikkad. Kilenc már elmúlt, amikor láttam a sarkon távolodni a Józsit. Gondoltam, biztos valamit otthon felejtett. Leültem még homokot rostálni. Aztán bejöttem blogolni egyet.

* A képen Laci bácsi tartja nekem a mérőlécet, hogy később tudjam, hová fúrhatom a csatorna rögzítő tiplijének a lyukat.

Oszlop II

2011-08-29T23:24:00.000-07:00

Péntek

2011-08-27T00:41:00.001-07:00

Reggeli után kicuccoltam a diófa alá a szerszámokat. Átfúrtam nyolc téglát, és levágtam hozzá a kerítésdrótból kétarasznyi darabokat. Négy téglát összefűzve letettem az oszlop mellé. Megkevertem a maltert a furikban, és felmásztam a létrára ezzel a „nyaklánccal”.

A régi oszlop stabilizálására beleépítettel egy laposvasat a ház oldalába, és az oszlop közepénél visszahajtották. A visszahajtásban elhelyeztek egy másik laposvasat. Nagyjából úgy, mint ahogy a kardot lehet a hüvelyébe dugni. Ez a kard-rész éppen a felrakott oszlop tetejéig ért, fenn pedig a tetőlécig. Ha kissé eldöntöm, akkor szorul, de lefele-felfele van vagy 10cm mozgástere.

Na ettől nem lehetett felrakni normálisan a felfűzött téglákat.

Gondoltam, hogy kihajtom a hüvelyt. Nem oly egyszerű. Az már a cementtől összegyógyult. Kihúzni a falból jókora bontás árán sikerülhetett volna.

Meglazítva a láncolatot a téglák közötti résen bekínoztam, és feltettem az oszlop tetejére.

Mind a négy lefelé konyult, s még meg is mozdult felülről a harmadik téglasor az oszlopban. (Anyád!) Nagyon sok agyalnivaló időm nem volt, mert a malter ott állt bekeverve. Közben Zilinyi Pista bácsi is jött, hozott nekem zöldéget. Azt tanácsolta, csináljak hozzá keretet.

De az nekem egy délelőtt. A hozzáférhető anyagból összeütöttem valamit, de nem volt hozzávaló állvány.

Kínomban apró szögekkel ráütötten olajos hal dobozának a fedelét, és három téglánál egész jól sikerült. A negyedikben minden szeg elgörbült.

Akkor marad!

Vastagon a malterral szemre kiegyenlítettem a tégla alatti rést. Le-föl ugráltam a létrán. A lejtős füvön dőlt a létra, a betonon akadt a biztonsági bütyök, és amikor végre már vödörrel, kőműves kanállal a kezemben a 40 fokos melegben fürödve a saját levemben álltam a létra tetején, megjelent két jókora pőcsik légy, és nálam nem az „Ein Kalk, ein Stein, ein Bier” (Egy malter, egy tégla, egy sör) volt a munkaritmus, hanem Két pofáncsapás, egy… ensúly vissza, kanál a vödörbe, egy csapás hátra, flötty a téglára, két csapás hátra, le a tégláért csendben káromkodva…

Aztán mégis fenn maradt. A maradék összekapart malterral a nagyobb téglahézagokat szotykoltam be. Szerszámmosás, majd bejöttem az ágyra, és egy órát ejtőztem. Kaja a halkonzerv volt. Lubickolás a szürke kádban.

Még keresgéltem a neten az Unitra DMP-404 rajzát, aztán a Kádár Géza könyvben megleltem Slazak néven. A bemeneten van valami sávszűrő, ami egy párhuzamos és egy soros rezgőkör is lehet. De jó lenne, ha itt volna a wobblerem! De nincs. Más megoldást kell találnom.

Amíg berámoltam a szerszámokat a helyükre, bekaptam egy zacskó virslit, már elmúlt fél hat. Fogtam a fényképező masinát, és megörökítettem a holdbéli tájat a Bódva partján Dobódél irányába. Végre a tóról is sikerült pár jó fotó. Tolom magam előtt a feladatokat, de ez is otthon kerülhet majd feldolgozásra, mert itt minden fénykép kirakása lutri. Van, hogy elsőre felugrik, de van, amikor ötödszörre is csak egy forgó valamit mutat, és eldobja a feladatot.

Lőttem pár fotót a partról is. Pár éve még egy-két konzervdoboz volt a parton. Most itt gólyatábora van az Eltének, és megnőtt a turista forgalom. Ez pedig mocsokkal jár. Nem sörösdoboz, hanem ásványvizes-joghurtos-nejlonzacskós szemét a jellemző. Vagyis a kultúrát hozták a természetbe.

Ahol be szoktam menni, egy jókora nagy kupac szar fogadott. Tudom, hogy a bokros területen jó elbújni, de nekem nem esett nehezemre rádobni 5-6 marék homokot, és máris eltűnt az egész.

Mostanra a diákok már elvonultak, és csak a ’bícsen’ maradt egy autós DUF-DUF-DUF-ot hallgatva.

Ja, és a szemközti részen két horgász. Ők átkiabáltak, hogy nem hallják a zenét. Erre hangosabbra vette a tulaj.

Nem volt kedvem sokáig maradni.

Hazafelé jövet Irénke néniék felé jöttem. Örömmel láttam, hogy megkerült Bobi. A szép világos kutya több, mint egy hétig elcsatangolt valahová. Tegnap találta meg Irénke a malomnál. Volt is nagy ugatás, de később megsimogattam.

Este a telefonfülkébe menet eleredt az orrom. Először még megállta, de amikor Nufival beszéltem, csöpögni kezdett, annyira zavart, hogy be kellett fejezni a traccspartit. Levegőt nem kaptam, annyira. Itt az allergiaszezon. De hát mitől?

A szójás virslitől?

Éjjel jutott eszembe, hogy a macskáktól volt ilyen korábban, de most Bobit simogattam. Lehet, hogy rajta volt valami allergén vacak?

Majd kiderül.

Holnap gyümölcs-zöldség napot tartok.

Szerda --- csütörtök

2011-08-25T23:11:00.001-07:00

Összefogom csokorba a napjaim. Hátha így szebb. A korán kelést kávéval ünnepeltem. Kár volt. Bár a lengyel rádiót sikerült CCIR normára húzni – vagy legalábbis odavalósi adókat is hoz - de érzéketlen. Most még meg kell találni a bemeneti sávszűrőt, hogy a leszívást is odébb pakoljam. Ja, és a Jolikától kapott munkák is megdolgoztatnak. Az órás rádió beindult, de vándorol. Állandóan utána kell állítani. Az órája pedig… mint az anyué. Melegedésre eltűnnek szegmensei. Pont ilyen volt anyunak is vagy 10 éve, és ott kontakt hibára gyanakodva átforrasztottam. Na utána nem volt több életjel a kijelzőjén.

Akkor nézzük a könnyebb eszközt. Háztartási robotgép. Ez egy motor három kapcsolóval. Egy diódával felezik a rájutó szinuszt. Nem bonyolult. Ha nem égett le a tekercs, akkor hamar lesz eredmény. Már annak is örültem, hogy a hálózati madzagján kisarasznyi egérrágás.

Csak hát a motor félig szétszedve…. hátulról.

Lehúztam a bronzcsapágyat, az állórészt. A műanyag burkolat lóg a motoron. A csavarokat a meghajtó műanyag speciális fogazású tárcsa takarja. A tárcsát a tengelyén anya rögzíti. Benne lefordult csavarhúzónyom.

Pár csepp olaj a tengelyvégre. Elő a fűrész, kerestem ’nem kár érte’ csavarhúzót, és nyissz. A tengely másik végét satuba fogtam. Jöhet Hanczúr az erőművész.

Az anya szépen átalakult. A tengely végébe sávokat harapott a satu, a szerkezet nem mozdult. Több órás küzdelem után feladtam. A kitekert csavarokat visszakínlódtam a tárcsa alá. Jól meghúzva is lóg az egész miskulancia.

Hoppá!

Mintha gumitörmelék hullott volna ki zsíroldós mosáskor. Gumit még csak lelek akkorát, ami oda elég lehet. Viszont jött a sötétség. Loholtam a telefonfülkébe. Nufi után pedig a szürke kádba. Hogy milyen jól esett a lubickolás!…

Csütörtök

Reggel ¾ 6-kor ébresztő. Kisuvickoltam a konyhát. Reggeli, egéretetés, vízhúzás az edényekbe. Negyed kilenc előtt már az állomás – hűlt helyén – a tábla mögött megmaradt kis pad maradványán ültem, és vártam anyuékat.

A program ismét gombászás. Csak most autóval vittem a kis csapatot . András most nem ért rá. Mari néni nem akart jönni. Irénkét már meg sem kérdeztük. Zilinyi Pista bácsiért még beugrottam, de ő is paprikát pucolt éppen.

Letettük a kocsit a múltkori végállomásnál. (Földút vezet be az erdőbe.) Laci bácsival indultunk neki a magasles irányába. Anyu maradt a kocsi közelében. Időnként elvesztettük egymást, majd újra megleltük. Laci bácsi alig szedett valamit. Nekem hamar megtelt a vödröm.

A második fordulóval is megszedtem egy vedret, és utána jöttünk haza.

Itthon a diófa alatt pucolták meg a tuskógombát. Azóta fenn szárad a padláson. Viszem haza Nufinak. (Csak itt ne felejtsem!!!)

A galambgombát holnap csinálom meg. Abból vittek anyuék Ferinek is. Jolikától tudom, hogy Feri szereti.

A fél hatos vonattal mentek haza anyuék. Én az állomásról egyenesen Dobódélre mentem. A vízbe csobbantam, és a tó közepe táján tempózva hallottam anyuék vonatát. Akkor ért ’utol’.

A hátam mögött három lány sétált. Nem tűntek biciklitolvajnak, hát nyugodtan kerültem meg a szigetet, és visszacsüccsentem száradni. Tőlem jobbra volt elhagyott cumó, később arról hallatszott a csacsogásuk. A bal oldalon ismét nagyobb társaság hangoskodott, de már nem volt olyan zavaró, mint tegnapelőtt. A második úszásom már nem a sziget körül indult, mert odatelepedett a három lány. Álltak a sziget oldalán, és nagy csoportból kivált hasonló korú fiúk próbálták magukra vonni a hölgyek figyelmét. Körbe is úszták, de nem tűnt sikeresnek az akció. Én keresztbe úsztam át a tavon, meg vissza. A következő lihegés közben a lányos beszélgetéséből Soroksár, meg Kék tábor foszlányai érkeztek. Aztán patróna.

Hoppá! Az egyik lány sztorizott a korábbi életéről, a tanulmányi versenyekről, és többször elhangzott a patróna szó.

Nem illik hallgatózni, nem vagyok én Bánk bán, hát elkezdtem befejező körömet, akarom mondani átúszásomat. Az úszás csobogással jár, és fölöttünk a fecskék is légibemutatót tartottak. Még majdnem ki is kapaszkodtam a túlparton, de a fagylaltkehelyszerű hatalmas bárányfelhő mellett szürkülni kezdett az ég a Tornai várat takaró hegyvonulat fölött. Visszaindultam. Közben a három lány is szétvált. Ketten a partra, a harmadik engem keresztezve a csoport felé tartott. Gömbölyű, mosolygós fogszabályzós arc közeledett. Köszöntem, és megkérdeztem, hogy ő a Partónás?

Igen.

Merthogy a páromat is Soroksárról hoztam Budafokra, és a Patrónában lett nagy lány.

Hosszú beszélgetést nem csaptunk, de ugye milyen kicsi a világ? Nufi akkor is van velem, ha épp 250km választ el fizikailag.

oszlop

2011-08-24T14:36:00.000-07:00

Vasárnap-hétfő-kedd

Most kissé összefolyik a hétvége, mert vagy minden nap billentyűzök, vagy olyan az agyam, mint az ementáli sajt.

Vasárnap dél felé hazamentem anyuhoz Miskolcra. Elkarikáztam Mészihez. Rég jártam nála, és most a beszélgetés sem esett jól. Ott voltunk a pedáns kis műhelyében, és az asztala előtt ült, én meg álltam, vagy leültem a küszöbre. Később ő is felállt, és hintázva beszélt, amitől szédülni kezdtem. Hamar leléceltem.

Anyunál pedig már sötétedéskor elbóbiskoltam. Negyed kilenckor alig bírtam lelket verni magamba, hogy telefonáljak Nufinak.

Hétfőn délelőtt Pingyomon voltunk almát szedni. Az Aldiban bevásároltunk, aztán ebéd, és bebringáztam hosszú biztosítékot venni, rá kellett jönnöm, hogy a kereskedelem minden hasznot magának akar. Egy üvegcsöves biztosítékot, hagyományos olvadóbetétet annyiért adnak… de nem is írom le, mert úgy sem hinné el senki. A végén Csabihoz mentem be az Avas alján, és neki volt 500Ft-ért, de csak egy.

Curik anyuhoz, majd haza Komjátiba.

Itthon kipakoltam, s még olvastam egy kicsit, de hamar bedőltem az ágyba.

Kedd

Ez már jobb nap.

Reggel Szilasra mentem egy zsák mészért. Éppen megérkeztem. A bringa állandóan hátsó kerékre akart állni, mint egy vadló a terhe miatt. Dodi hívott, menjek gombázni.

Mondom, először oszlop.

Ő akkor is megy.

Mondom két óra múlva.

Jó.

Még kiszaladtam a falu végére Pista bácsihoz megkonzultálni, mennyi mész meg cement kell a kőporhoz. Délelőtt tízkor megvoltam a tervezett résszel.

Jött is Dodi egy eddig ismeretlen férfival. Később kiderült, hogy ő Szepsiből jött. Még Andrást is rábeszéltük, hogy jöjjön. (Szembeszomszéd)

Négy biciklista kapaszkodott fel Tornaszentandrás fölé. Már majdnem Szentjakabig. Ott beállítottuk a bicajokat az erdőbe, és hamar megszedtük a vödröket.

Annyi potypinkát (gyűrűs tuskógomba) találtunk, hogy nem fért a vödörbe. A tetején gallyakból csináltam olyat, mint az ekhós szekereken volt régen, és rátépőzáraztam a világító mellényt. Így tudtam hazahozni.

Vittem is egyből Irénke néniéknek, meg Jolikának is. Végre valamit én is tudok adni nekik.

Iszonyatos meleg volt. Amíg kikarikáztam Dobódélre, csatakra izzadtam magam. Ott meg több diákcsoporttal találkoztam. Zengett a környék tőlük. Úsztam vagy fél órát, aztán hazajöttem. Épp időben, mert jött egy felhőszakadás.

Negyed kilencre fejezte be. Mehettem telefonálni Nufinak.

Még végignéztem a 24-et, és el is aludtam.

Szombat

2011-08-21T02:03:00.003-07:00

Szombat

Egyébként augusztus 20. Alkotmányunk ünnepe. Meg az új kenyéré. Meg biztos van még több történelmi gyökér is, de most nem rágódom rajta.

Elég nehezen pörögtem fel. A Dodi rádióján rágódom fejben-asztalon, stb. A panelszakadást nem találtam meg, de közelebb forrasztva a hangszórót, már brummot hallok. Az AM középfrekvenciát nem veszi.

Kipróbáltam a Béka módszerét. A kimerült laposelemet beállítottam vízbe, és rögtön lett 3 Volt a két cellából. Bár a vivőfreki nem tűnik túl stabilnak, de majd ha megszívja magát az oldalán támadt lyukon, akkor az ionáramlás is lehet egyenletesebb.

Már jó meleg volt a gangon, és a legújabb egeremmel szemeztem javítás közben. Nem haladtam sokra.

Ebédfőzés közben Dodi hozott még egy Mikrohullámú sütőt. Ebben is az a hosszú biztosíték ment el. (Azt hiszem, veszek belőle sokat, ha nem drága. ) Ki-bejártam kavarni a kaját, meg a sütő között, aztán elunta, és mondta, hogy majd visszajön érte.

De mondom, egy óra múlva vidd el!

Azt várhattam.

Délután, amikor a hűsbe húzódva hallgattam a Bartókon a Haydn Londoni szimfóniájának - Egy mű, több előadó feldolgozásában – beszélgetős műsorát. Persze, hogy akkor jött Dodi. Csak lusta volt cipelni. Majd ideküldi a fiát. Persze ötkor még nem volt sehol. Én meg akkor mentem úszni.

Mari néni háza előtt karikáztam fel a töltésre. A Bódva túlpartján Komjáti mellett is széles sztráda fogadott. Egyenesre faragott, nemrég még termőterületen mehettem hosszan. Olyan árteret alakítottak ki, ahová baj esetén lehet pufferelni a vizet. Az Esztramoshoz vezetett régen egy sínpár. Gondolom, a mészkőszállításban lehetett szerepe. Most benőve gazzal. Szóval ott volt vége ennek a gátnak, és visszaterelt a két bányaépület bejáratához. A kisebbiken egy tábla mutatja, hogy van Esztramos kalandtúra egyesület. Még túrázókkal is találkoztam.

A tónál ma kevesebb horgász volt kinn. Egy autó a szemközti parton fürdőzőkkel. Nekem azonnal a vízbe kellett mennem, mert akkora pőcsikek fogadtak, mint a.. szóval nagyok. Tegnap is szereztem pár ronda csípést. Ma nem vágytam újabbakra. A tó közepén szitáló fehér rovarok rebbentek fel, de azok nem bántanak. Olyan más a világ a víztükör fölé éppen kiemelkedő fejjel. Onnét nem az eldobált szemetet látni a parton, hanem a bárányfelhők vonulását a hegyek fölött. A hegyvonulat tetején büszkélkedő adótornyot. Egészen közeli lesz minden csobbanás, brekeke.

Az első kör után kiültem a partra, és bedobtam egy követ a vízbe. A hullámok elindultak a középpontból, s vagy 10m-ig követni lehetett a fodrait. Addig tartott annak a 2-3 dekás kavicsnak a hatása. De sokszor mondtam már, hogy nem értem a pecásokat, mit élveznek. Pedig van mit. Izgalmasabb tud lenni, mint a nídforszpíd.

Már hűvösödött, amikor visszaindultam. A munkagépekre vigyázó emberek behúzódtak a lakókocsikba. Ők biztosan unatkoznak. Ők a mai pásztorok. A nyájuk ugyan nem kóborol el magától, de farka-sok ember esetleg fenné rá a fogát.

Benéztem még Mari nénihez. Itt voltak János, Erzsike és Norbi a családjával. Kis traccspartit rendeztünk a bringázási szokásaimról. Hogy amikor késtem, egyik oldalon pedál nélkül lihegtem be tévét javítani, aztán most sem szoktam le a drótszamárról.

A 20-i buli miatt inkább nem mentem ki telefonálni.

Este Nufi felhívott, hogy Szüribaba hosszú álomra hajtott a fejét. Egérmértékben matuzsálem volt. Mondtam, hogy vegye ki a dobozból, amíg ki nem hűl, ne vegyék észre a kicsik, hogy apa is ehető.

Megnéztem még a Kettesen a filmet. Sehogysem jut eszembe a címe. Egy gyengeelméjű srác életútja Amerikában. Iskola-Vietnám-rákhalászat-hosszú futás. Közben távszerelem. Végül megajándékozta a lány egy ép elméjű gyermekkel, és meghalt. Jó is volt meg nem is. Olyan amerikai film. Egy ötlet hosszúra húzva.

Csütörtök-péntek

2011-08-20T03:07:00.001-07:00

Valami ilyet sejtek a szülés után boldog anyákról hallva, hogy ’most jó’.

Kész a tévé. A Funai olyan hibát mutatott nekem , amiről a hatvanas években írt könyvekben olvastam. Még fényképet is mutattak róla, csak a csöves áramkört lehet túlterhelni, a tranzisztoros elszáll, vagy a védelme lekapcsolgatja. Lehet, hogy szerencsém volt, de nekem ez az első.

Az eltérítő tekercs zárlata fogta meg a tévét. Sírt szegény. Sípolt, hogy túlterhelés, és mutatta a szkóp is, hogy a nagyfesz trafónál a baj. De hogy a képcső nyakára rakott tekercs is be tud zárlatosodni egy Funai tévében? Annyira nem hittem el, hogy még amikor leforrasztottam, és megjött a szokásos hang, és a sorimpulzus is szabályos lett, még azon melegében felkutatott 90 fokos eltérítésű tekercset külön is ráforrasztottam, hogy megjön-e a függőleges csík.

Hát megjött.

Már csak a rágyógyult műanyagszerelvényeket kellett lekínozni, meg vissza.

A kis műszeremmel persze több sortrafót végigvizsgáltam, és mind hasonlóan működött. Lehet, hogy mind jó? Persze akkor minek tárolnám? De végül csak sikerült egy bontandó panelből kiemelni egy fekete-fehér VT modultévé trafóját, amivel nem oszcillál az áramkör.

Visszavittem a tévét.

Péntek reggel 9-re beszéltük meg. A tulaj épp befordult a sarkon, amikor én kitoltam a ’kis-szeker’-ben a művemet a kapun. Együtt sétáltunk át. Közben meséltem a kalandjaimat. Van , aki szereti, van aki nem. Persze ez nekem jó. Kell, hogy beszélhessek a munkámról. Még akkor is, ha nem mindent értenek. Viszont az érdeklődőnek bővebb lére eresztem.

Most nem az volt a baj.

Az anyósát kirabolták. Elvitték a nyugdíját, meg amit 90. születésnapjára kapott az államtól, azt a pénzt is. A tejes összeget 160 ezerre becsli. Amíg az állomásokat állítgattam, bejött a felesége is, és könnyek között küszködve mondta, hogy kenyérre nem hagytak ott egy forintot sem. Annyi emberség nem volt a tolvajban.

A néni két bottal jár. Az udvara hátulról is megközelíthető. Sejtik is, hogy ki a tettes, de hát nincs bizonyíték.

Kérdeztem, hogy rendőrt hívtak már?

Nem.

Miért?

Majd a fia. Azt szereti a legjobban, majd az intézkedik.

De hát minél később, annál rosszabb.

Ezt olyan követte el, aki tudta, hogy hol a pénz. Befőttes üvegben tartotta, hogy ne rágják meg az egerek.

Mondom, ha hozzányúlt az üveghez, akkor ott az ujjlenyomata.

De hát ő is megfogta az üveget.

De ez nem baj. Az öreg hölgy lányának nincs talán a rendőrségen nyilvántartott ujjlenyomata, viszont a tolvajnak lehet, hogy van. Minél később szólnak a rendőrségnek…

… de egy feljelentés 5000Ft.

Megkérdeztem, ezt a hülyeséget kitől hallották? Hogy kerülhetne pénzbe az, hogy bejelentek egy lopást? Nem magánnyomozóval dolgoztat. Jól néznénk ki,. Még a telefonszámuk is ingyenes mobilról is, ha ilyen esetben hívják.

Nem győztem meg őket. Meredt a keserű szájíz.

Itthon még a nagyhangú traktorosnak kivettem a zárlatos hangvégfokot az autórádiójából. A túlterhelés megszűntetése után már stabil maradt a rádió, és jól szólt a magnó is. Úgyis csak egy hangszóróval hallgatja. Még egy másik is köthető rá. Eredetileg 4 hangszórós a rádió. Egy öreg traktorban biztosan nem a sztereo hangzás térélménye a fontos, hanem, hogy jó hangos legyen a műsor…. gondolom én, aztán majd kiderül, ha tévedek. Még úgyis iderendelem a járművet, hogy meghallgassam, hátha a hangszóró zárlata, vagy összeért vezeték okozta a végfok leégését.

Még Józsi egerében cseréltem ki a mikrokapcsolót, és mivel Dodi nem jött 5-ig, nem vártam rá- Elkarikáztam Dobódélre a tóhoz. Végre úsztam egy jót.

Visszafelé a Bódva parton az új gát mellett karikáztam. Széles földút van most minden növényzet nélkül. Gondoltam, egyszerűen hazajutok.

A Bódvarákóhoz vezető útnál egy ember vigyázott több hatalmas teherautóra. Megkérdeztem, tudok-e arra rövidíteni Komjáti felé. Ő pedig bólintott: ha ismerem az utat.

Ja, csak annyival lett hosszabb, hogy Tornaszentandrásnak kerültem haza.

Mindegy. Az időmbe belefért. Majd holnap innét indulok a Bódva gátján. Hátha lelek egy rövidebb ösvényt.

Köszönöm szépen!

2011-08-17T23:14:00.000-07:00

Este még elolvastam Attila leírását az ablakról. (Köszi!) Úgy tűnik, a gyalum csak otthon maradt Budafokon. A hirtelen helyreállítás későbbre marad. Aztán leltem egy falcgyalut. Szerintem Laci bácsitól kaptam, amikor nem voltam itt.

Azóta megnéztem az első ablakot. A bal szárny – kívülről nézve - lóg. A zsanér mozog a tokban. Ide biztos vésnem kell be egy új darabkát.

A másik oldalon a felső sarokban szorul Ott lehet, hogy a festés legyalulása – gyaluval kaparnám, csak nem fér hozzá, mégis véső lesz – tűnik reménysugárnak.

Hoztak egy gépet, hogy tegyek rá XP-t. 166MHz, 32Mb ram, 2Gb háttértároló.

A német win95+ szépen szalad rajta. Erre nem fér fel, és minden kevés a rendszerhez.

Összeraktam a sortrafó tesztert az Elektrotanyán talált kapcsolásból. (Schmidt László terve)

Egy füst, és aztán semmi. Ami itt nem volt hozzá, s tegnap előtt Budafokról hoztam, a 20k-s potméter egyik oldala azonnal elégett.

Most vagy nem vagyok túl gyakorlott a légszerelésben – bevallom, ritkán csinálom – vagy becsöppent egy óncsepp oda, ahová nem kellett volna, vagy a számítógéptáp volt túl erős hozzá, és akkor is nyomta az energiát, amikor másból már repült volna az olvadóbizti.

Mindegy. Este újjáfaragtam a kapcsolást, és ma reggel fogom ellenőrizni bekapcsolás előtt. Ez már friss szemmel biztosabb. A tápegységnek is a VEF alatt lévő áteresztő tranzisztorosat dugom alá. Bár az megy úgy megy tönkre, hogy hiba esetén kijön belőle 30 Volt. 12 helyett kicsit sokk.

/Azóta megy. kb 2V-30V-ig jó. Mondjuk nekem 2SA1015 került bele pctápból./

Reggel elolvastam egy novellát megint. 5-kor még nem volt világosság, de aludni már nem tudtam. Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor arról szólt, hogy a fiatal ügyvédnek megvolt a főnök felesége a házasságkötés előtt. A babát pedig már biztos anyagi háttérbe szülte. (Tatay Sándor: Palacsinta apróban /Körkép 1987/)

Ebben a kötetben van többek közt egy Karinthy Ferenc írás is. Bár más olvastam, de most újraolvasva deja vu élményt hozott. A háború alatt egy követségen dolgozó bölcsész prof szórakoztatja a követségi alkalmazottat, s közben a szobalánnyal is ágyba bújik. A két szálon futó történetben fény derül a homokos diplomata különös perverziójára. A követséget őrző rendőrre csordul ki a nyála, és a novella elmesélőjének kell becsalogatni. A diplomata nem beszél magyarul.

A kutya hidegből némi szíverősítővel sikerül becsalogatni szegényt, és ígérni neki olyat, amitől a reklámokban is büdös a szája a szépséges manökeneknek. Viszont szeretne előtte megtisztálkodni.

A diplomata magából kifordulva tiltakozik.

Szóval a „NE FÜRGYÉ LE!” korábbi változatára ismertem rá.

Hát van új a nap alatt?

Kedd

2011-08-17T01:01:00.000-07:00

Leszek következetes a naplómban.

Tegnap Laci ebéd utáni ejtőzésemben talált meg. Itt állt már a kapuban. Húzhatjuk a kocsit.

30-40-es tempóval, de a hideg motorú Hondának az is nehéz volt. Laci időnként nagyot rántott az autón. Akkor még nem tudtam, miért ránt, azt igen, hogy a vontató húz, a vontatott fékez. A kötél legyen feszes, különben hamar egymáshoz koppan a két lökhárító.

A rángatás oka a fékrásegítő miatt van. Ha nem jár a motor, nincs fék. Csak a kézifék.

Edelényben lépett elénk két hölgy. Laci el is szakította a vontató kötelet. Más baj nem történt...

… addig.

Vagyis a szerelő meggondolta magát. Laci pedig ott állt két szétszedett kocsi között. Padló.

Haza kéne vinni a kocsikat.

Csak a trélerre jókora letétet kérnek, annyi meg már nincs.

Itthonról mail Nufinak, hogy lesz egy utam. Este pedig telefonon egyeztettünk. Már kilenckor bevackoltam magam az ágyba. Hatra beprogramoztam egy csicsergőt.

Nyomás Budafokra. Kedd reggel hétkor ültünk a Hondába. Meg bementünk Edelénybe a Laci kulcsaiért. (A kocsiban hagyta.) 11-kor már a T-pont-on sorakozott a Budafoki úton. A számláját akarta rendezni. A nyaralás közben nem fizette be a csekket, erre lekapcsolták a szolgáltatást. Holnap viszi haza a családot is, tévé meg internet kéne... de nem. A számítógép hálózati rendszerösszeomlás miatt a Magyar Telekom épületében megállt az adminisztráció. Fél óra várakozás után otthagytuk az egészet.

Nufi már kivitte az apját sétálni. Áldom az eszemet, hogy visszamentem reggel a lakáskulcsomért. A telefonom úgyis merülőben volt, az nem hiányzott volna.

Legalább pár otthon hagyott bigyót el tudtam hozni. Az egereket is hazaadtam. A másik csapatot még elhoztam volna, de annyira meleg volt a kocsiban, hogy a két lány is meggyötörten örült a megszokott szobánknak, és 'elhúzott' aludni. Osztottam-szoroztam, hogy Szüribaba vénségét kár megrövidíteni.

A tréler nagy, széles vontatmány. Megbeszéltük, hogy Laci kihozza a 6-os útig, aztán majd megyek én. Közben az öklömet harapdáltam, mert Lacinak lefulladt a Honda, meg hagyta bezörögni a magasabb sebességfokozatban, közben telefonál, meg vizet iszik, stb. Olyankor persze megy jobbra-balra az autó.

Aztán mégis hagytam Edelényig. Csak kibírta az autóm.

Utána még felhívta Melindát, hogy irány haza, de ésszerűbb javaslatot kapott. Vigye el Jánoshoz. Miskolc Budapest felé esik Edelénytől, és minek azokon az utakon 2x megrázatni.

Oda már nem kísértem el. Ha én Miskolcra megyek, akkor anyuékhoz is be kell menni, hát már elég fáradt voltam. Ha segítség nem kell, akkor irány haza.

De ugorjak be Melindához.

Jó, majd bringával.

Itthon letettem a kocsit, felhívtam Nufit, hogy megvagyok. Feltettem töltőre a telefont, meg betoltam egy kolbászt a hasamba paprikával, és átmentem megköszönni, hogy meglocsolták a betont. Sanci hamar az ölembe kéreckedett, Bobi (a kutyájuk) is simogatásra szomjazott. Még elmondtam, hogy nekem a hüvelyesek sem jók, nem csak a gabona. Szeretem a babot is, és néha eszem is, de csak úgy mint a normális emberek egy névnapon, vagy szilveszterkor az alkoholt. Ünnepi méreg, és nem folyamatos terhelés a szervezetnek.

Még váltottam pár szót Erzsi nénivel, meg az új kassai szomszédokkal, aztán már csak behúztam a fürdőkádam, és tente.

Vasárnap-hétfő

2011-08-15T03:50:00.000-07:00

A délelőtt kiszedtem a maradék téglákat, és eljutottam a ház kőalapjáig. Aki most kapcsolódna be, annak elmondom, hogy ezek a vályogházak úgy épültek, hogy idehordtak a hegyről egy házhelynyi követ? Van mázsán felüli is köztük. Alul a nagyobban, majd mindig kisebbek. A tetejére pedig a gangon betont húztak. Az egyik szoba és a konyha betonozott, a másik szoba hajópadlós. Annak nem tudom, van-e betonalapja, de kő az biztosan van.

Nem voltam igazán feldobott. Bejöttem olvasni egy-két novellát. Kertész Ákos és Karitnthy Ferenc akadt a kezembe. Aztán kivonultam a diófa alá zsalut alkotni.

Ez el is tartott estig.

Hétfő reggel is kinyílt a szemem 6-kor, de fél hétig nem keltem fel. Reggelire egy turmixnyi paradicsommal kezdtem. Tea, banán, és Bódvaszilasról hoztam két zsák cementet. (25+25=50kg). Rázta a fenekét a bringának, de bírja. a kiképzést.

Közben Laci szomszéd hívott, hogy Hatvan tájánál jár, és el tudom-e majd húzni Edelényből.

Persze. Délutánig megvagyok a betonozással , és addig úgy sem ér oda.

De majd holnap együtt megcsináljuk.

Mondom, most csinálom. Amíg ideér, megvagyok a betonozással. A zsalu már kész. 1-2 óra.

Még szétvágtam egy másra már alkalmatlan szögvas bigyót. Körbetákoltam deszkával a gang alját, és egy keverésnyi betonnal megvoltam. Már a zsalut igazgattam, amikor megérkezett Zilinyi Pista bácsi. Miért nem szóltam?

Mert tudtam, hogy úgyis jön. Persze nem tudtam, csak éreztem. Meg ennyivel egyedül is megbirkózom. Nekem a vakolás a czumi, de majd azt is mekk-tanulom. J

Pikk-pakk megvoltam. Fél délben kezdtem a kíni kelt felhasogatni. Még hátra kellett menni fúróért, mert a kézitekerő nem jó a konzervnyitón. Így meg egy pillanat alatt körbeszalad a konzervdobozon.

Négy lapu kínai kel, egy fél kígyóuborka és egy paprika volt az olajos hal alatt. Teljesen tele vagyok.

Mindjárt átnézek Melindához. Ő ingyen hívja Lacit, legalább megtudom, hogy áll az autó.

Péntek-szombat

2011-08-13T13:21:00.000-07:00

Autórádió. Az a fajta szerkezet, amit mindig igyekeztem kikerülni. Zsúfolt. Minden madzag szakad a szétszedéskor, vagy ami még dühítőbb, összerakáskor.

Kettő is. A Philipsben már cserélt valaki végfok IC-t. Egy BU508-cal hézagolta ki a dobozához. Ötletes. Viszont a végfok megint elszállt. A panel középtáján elégett fólia. Amíg át nem kötöttem, semmi életjel, utána a skálavilágítás beindult, és a hangvégfok fűteni kezdett. Hang most sem jött. Ez kuka.

A másik hangos morgással fogadta a tápom. Ha egy bizonyos hangerőt átléptem, megszólalt a rádió.

Közben megérkezett a tulaj. Akkor épp meg sem szólalt, de egy kukkot sem. Persze ez a levehetős előlap bűne. Kilazult, és tiltotta a további életjelet.

A morgásnál gyanúba kevertem a PC tápot, ezért lehoztam egy fél Junosztot a padlásról, és annak a tápegységéről már tisztán bömbölt a rádió Kossuth és valami szlovák adón. Ez a kettő, és semmi több.

Éppen hátradőlni készültem amikor a gerjedés ismét beindult.

Ez a hangvégfok, tehát valami szűrőkondi lesz a bűnös. Miért hangvégfok? Mert levett hangerőnél is nagy hangerőn morog, és ha szól a rádiórész, azt lehet erősíteni-halkítani.

Ma reggel - szombaton – hatkor keltem. Hétkor kipakoltam a nagymosást, és nyolcra már ki is teregettem mindent.

Zilinyi Pista bácsi látogatott meg. Megköszönte a porszívót. Hozott egy csomó tojást, meg uborkát meg paradicsomot is. Én kértem egy kis művezetést majd az oszlop újraépítésénél. Úgy tűnt, szívesen jön.

Anyuék fél 11-re jöttek. Épp akkor értem ki, és várnom sem kellett.

Megint annyi kaját hoztak, hogy sokat. Én kértem egy kínai kel-t meg egy csomag citromot. Hát a hűtőm már megint tele, de hogy a kenyérrel mit fogok csinálni, az még fejtörést okoz. Merthogy megenni nem fogom. Az egereknek 5 hétre is sok lenne. A padlásról meg csalja a háziegereket. A túl sok gyümölcs, ami nem fér a hűtőbe a muslicákat vonzza.

Beugrott Józsi, hogy nem sikerült megjavítani a csengőjét. Én meg azt mondtam, hogy adok neki. Mondtam, hogy keresek neki, De hát volt is.

Azt sem sikerült szóra bírnia.

Amikor anyuék elmentek, levetettem, mondom, majd átnézem otthon. Csak először kitakarítom.

A csengő hagyományos. Nem az érintkező lapok értek össze a megszakító helyen, hanem a laprugóhoz ért az érintkező. Az meg összeégett.

Persze a 220V is leszakadt a trafóról. A 6V-os (középső) kivezetésről levettem a rézgyűrűt és abból megjavítottam. A bronz rugót megfúrtam, és csavarral rögzítettem a megfelelő helyen, és visszapakoltam a guman táblára. Aztán már nem volt otthon, mire visszavittem.

Az utcán egy álarcos biciklista jött szembe. Lelógó valamivel takarta el az arcát. Egy néni meg a kislánya ijedeztek éppen. Lehetett serdülő, meg rosszindulatú akárki is. Remélem, csak valami tréfi.

Hazajöttem és lebontottam az oszlopot.

Most pedig leteszem magam holnapra.

Csütörtök

2011-08-11T23:09:00.003-07:00

Zsufi.

Reggel hoztak egy Funai tévét. Sír a sorkimenő. Ez volt az első hallásra. Leforrasztva a vezérlést, nincs zárlat. Amíg poroltam, megérkezett a mikrohullámú sütő is. Nincs ilyen 5cm hosszú biztosítékom , ami kiment. Vékony madzaggal átkötve működik. Persze a kis műszer, amivel belemértem a készülékbe azonnal meghalt. Ha szerencsém van, akkor csak az osztó, ha nincs, akkor a 7106.

A sortrafót más módszerrel kéne ellenőriznem. Gyanús lett, hogy kivéve a sortrafót is sírni kezd valami. Lehet, hogy a táptrafó? Az elektrotanyán volt valami trafóteszter. Le is töltöttem a rajzot. Két tranzisztor, két poti, meg két kondenzátor. 12V-ról rezgeti meg a tekercset, és ha szép szinuszos a jelalak, akkor jó a trafó. Lehet, hogy BC tranzisztorom nem lesz, és 2SC-t fogok bányászni a PC tápokból. Pillanatnyilag lejárt a kvótám, az internetre, még a megrendelést sem tudom feladni a sortrafóra. Addig offline csinálok mindent.

Egy óra felé telefonált Feri, hogy engedjem ki a kiskacsákat náluk, mert Jolikát vitték kontrollvizsgálatra Miskolcra, és nem érnek haza időben. Kulcsom nincs, hát átmásztam a kapun. A kacsákat megtaláltam a megbeszélt helyen. A három részre osztott udvar harmadik harmadába kellett kiterelnem egy karámocskába. Tényleg tudták az utat, csak az udvar tocsogójában még pihentek egyet, és csak az udvaron talál kórót fölöttük himbálva lehetett továbblépkedésre bírni őket. Közben lelkes libagárda jött a nyakát nyújtogatva kiabálva engem elzavarni. Felvettem a harci állást. Elszántan szembe fordultam velük egy kóróval a kezemben, miközben a kacsákat is noszogattam, hogy hagyják el a pocsolyát. Az utolsót pedig kézben vittem a többiek után. Na volt is kétségbeesett hápogás közben.

A karám eddig nyitva volt és üres. Mihelyt odatotyogtunk egy fiatal csirke beszaladt. Akkor benn maradsz! Itthonról még felhívtam Ferit, hogy a feladat végrehajtva, kis szépséghibával. Ő meg szokta emelni a ketrec sarkát, és a tyúk ki tud menekülni, de én már nem akartam visszamászni a kerítésen. Nem stílusom kulcs nélkül más portáján ki-bejárni a távollétében. Zavarban érzem magam.

Az ebéd három óra körül készült éppen. Megforgattam kis hagymás zsírban egy fél fej karfiolt, és öntöttem rá egy deci vizet. Mire lefőtt, már csak három tojás, bors meg paprika ment rá. Épp jókor lett kész, mert éhes lettem. J

Jolika (a kicsi) akkor érkezett anyutól hozott szatyorral a kezében. Anyu benn járt a kórházban, ahol a nagy Jolika várta a kivizsgálást, és természetesen küldött nekem valamit.

A délutáni szédelgésben megfőztem az utolsó kávémat. Sikerült végre kiinnom a készletet, és tisztulhat a szervezetem. Például mától, mert olajos volt a kezem ügyébe került víztároló kanna, és a kávé ihatatlan lett. Kiöntöttem. Isteni szerencse, hogy Józsi – épp akkor zártam el a gázt a kávé alatt, mikor benézett – nem kért. Égtem volna, mint a Reichstag.

Nagyjából ennyi fért a napba. Nufitól kilenc után búcsúztam a fülkében, és jöttem haza. Vacsi az egereknek, meg tévé közben naplóírás.

Most meg alvás jön .

Szerda

2011-08-11T02:15:00.000-07:00

Ötkor ébresztő. Megígértem valakinek - a nevét még nem jegyeztem meg – hogy hatkor elmegyek vele megnézni a tévéjét. Nem akartam kóvályogva fogadni. Hideg fürdő, kávé, és vártam, vártam, vártam. Mint a Kocka utca lakója. Aztán munkához láttam. Vagyis olyanhoz, amit azonnal félre tehetek. A gáztűzhely keretére égett szennyeződést vakartam. Már vasárnap óta ázott a zsíroldós vízben. Ezt kaptuk Nufi unokatestvérétől, nem saját volt.

Kinn a vizes fűben a hajnal hűs is volt. A tüsszögésből rájöttem, hogy fázhat a lában. Bemenni padig nem igazán akartam a házba, mert esetleg nem veszem észre, ha jön az emberke.

Később meguntam a vakargatást. A zöme már lejött, inkább csak én látom, amit még le kell szedni, Laci bácsi szandáljához kerestem ragasztót, és a Klej feliratú orosz tubust szét kellett vágni, mert az orrán beszáradt, de puhának tűnt.

Belekapartam a tartalmát a szandál üreges talpába, és a felpúposodott résszel még a tornacipőm éppen leeső talpát is visszataknyoltam. Ha megragad, akkor jó, ha nem, akkor egy tubussal kevesebb. Akkor majd veszek Palmatex-et. Ha víz nem éri, azzal jó szokott lenni a cipő.

Van itt még valaki, akivel gombászni megyek majd. Neki hoztam a rádiójához trafót meg hangszórót, és meghajtó gumit is. Szóval egy másik magnós rádiót. Ezt a mindenfokozat javításra előkészített zajkeltőt tettem fel a műtőasztalra, és eldőltem, mint a zsák. Odakint zuhogott az eső, én meg aludtam, mint a tej.

Ennyit a koránkelésről. Maradok én a hét órához közeli időpontoknál. Nem vagyok én pacsirta.

Délután is csak pakolászás ment, mire előkerült a hajnali emberke, és vele is kávéztam egyet.

Este még átmentem Irénke néniékhez, hogy megkérdezzem Lacit, mi lett a kocsival. Az autó ott áll az udvaron, ő pedig iderendelte egy barátját otthonról kocsival. Hajnali háromkor már Budafokon volt. Most vesz hozzá alkatrészt, és mégis itt javíttatja meg. Nagy úr a pénz. Bár kaptam ötletet, mert ha nekem is lakatos munkát kell majd a Hondán csinálni, talán célszerű lesz itt. Mindegy, Sanci örült, hogy megint volt, aki az ölébe kapta, és megmutatta a gólyát a fejünk fölött.

Nufival megbeszéltük a napot a telefonfülkében, és már csak a 24 van hátra. Ma nem voltam túl hatékony.

van itt élet

2011-08-10T05:50:00.000-07:00

Kedd

Korán ébredés, téblábolás. A reggeli miszmajsz összeállt, mert nincs benne narancs. Józsi notebookja ellenállt. Boot közben kiírta, hogy compressed file, és crtl-alt-del. Értem, de ezt a saját javító lemeze nem tartja hibának.

A notebook DVD írója rossz, megcsikarat az intall lemezem is. Szerencsére még tudtam másolatot csinálni róla. Az enyémből kiszerelt PC-s író USB kábelen még felbootol, de később ledobja a kommunikációt. Ez van.

Kivettem a wincsit a noteszből, és úgy próbáltam a PC-ben. A helyreállító művelet ott sem él. Viszont nem fér a boot partícióra az installálás. Közel 8gb kellene neki. A menteni való anyag nagyobb, mint amit le tudok tárolni másikra, maradt a második partíció. Oda installáltam újra az oprendszert. Ettől viszont felkelt az eredeti Vistája. Már csak le kellett tiltanom az újat a bootmanagerből, és megszüntetni a lejárt win képernyőt.

Amikor éppen ébredezett a gép, akkor kukkantott be Józsi. A szeme előtt állt fel, Mondtam neki a jó és rossz híreket is.

A kalandok ezzel még nem fejeződtek be. Laci szomszéd – Bp.-i, a Melinda ura – itt nyaral s Melindával, Sancival Edelénybe mentek hivatalos dolgokat intézni. Telefonált, hogy haza tudnám-e húzni tréleren, mert szétszakadt a futóműve a Xantiának. Hm. Nem tudom, hogy szabad-e ekkora terhet vonszolni a Hondával, de ha elbírja, akkor természetesen.

Beszaladtam Ferihez, hogy kitől lehet itt alkalmas szállítójárművet bérelni. Közben csörgött a telefon – biztos Laci az, hogy megoldotta, de nem Gyöngyösi Jóska haverom keresett, hogy vett egy Riga rádiót, meg kapok tőle egy VED204-et. Mondom, szicsasz, csak szeptemberben megyek vissza a nagyfaluba, addig vetesse át a recsegővel a műhelyszagot.

Feri Barcikán tudott legközelebb húzható trélert. Meg még azt is mondta, hogy kicsi lesz hozzá a Honda. Nem a 3500kg össztömeg a korlátom, hanem a vonóhorog. Neki 1200kg.

Itthon megnéztem, az enyém 1050kg. Hát ha a Laci kocsija 1600kg, + a kétkerekű ráfutó fékes jószág ki tudja mennyi, nem kéne a 22 éves Civic-et kétszeres túlterheléssel 250km-t kínozni.

János közben hazahozta Melindát és Sancit ide a nagyszülőkhöz. Józsi is benézett hozzám, hogy áll a gép, én meg Lacinak telefonáltam, hogy adja le Edelénybe, biztos olcsóbban megcsinálják, és menjen haza a Hondával, majd visszacseréljük később.

Nem jó. Neki otthon kell megjavítani. De hét végén neki iskola, szombaton otthon akar lenni.

Odamegyek, hol van, majd beszélünk.

Beraktam egy ásványvizet. Kinn áll a tűző napon, ha kaja kell, legfeljebb fordulok még egyszer. Zilinyi bácsi is hozott egy porszívót. Új viszonylag, de hiába zúg, nem szív. Jó, megnézem.

Laci a Bódvarákói elágazás után állt az árok mellett. A motorháztető úgy nézett ki, mintha karambolos lenne az autó. Ezt önállóan húzni sem lehet, tényleg csak olyan lenne a legkisebb szállítójárgány, amivel a parkolási cégek viszik az autókat. A két első kerék felemel, és a hátsón gurul.

Edelényből ígértek segítséget. Közben több telefon volt. Kijött Kata (Roland felesége) a kislányukkal, és ő is azt kérdezte rögtön, hogy kaja van-e Lacinak.

Megfordult egy rendőrautó is . Látta a bringámat az árokban, de megmutattuk, hogy nem baleset, csak műszaki hiba, és a szerv tova…

Három utánra igérték magukat az autószerelők, de négy után jöttem el, hírük-hamvuk nem volt még. Engem pedig szólított a természet.

Itthon kipucoltam a porszívó elejét. A Csukló-nyeklő szőnyegre való szívófej tömődött el. Nedves lehetett, amikor bement, és beleszáradt. A porszívó majd összeroppantotta a műanyag házát, de nem volt neki keresztmetszet a bejövő levegőhöz.

Befejeztem a Józsi gépet. Átvittem, és megkértem Józsit, tartsa oda nekem a hullámpapírt. Át akarom rajzolni a boltívet. Holnap már igazán oszlopjavítás. Vagyis támfakészítés.

Este még nyolckor hívtam Nufit. Korai volt. A kocsma elé ült emberekkel beszélgettem, mire végre előkerült Nufi, és kitárgyaltuk a vasárnap óta történteket.

Éjfélig még csutakoltam a tűzhelyet, és hallgattam közben a tévét.

Itthon is itthon

2011-08-08T21:49:00.000-07:00

2011. augusztus 7-8.

Vasárnap

Nufit hazavitte a vonat, én meg jöttem Komjátiba.

Otthon anyu ismét úgy pakolt, hogy egyedül nem voltam elég lehozni a cuccaimat. A műhelyembe már be sem mentem a régi bringagumiért. Persze ott is maradt így a cd-dvd-s hátizsákom… de nem vágok elébe semminek.

Komótos 60-70-es tempóval jöttem. Közben jut időm a tájat is nézni. Már előre fáztam a porta rendrakásától.

Délben érkezem. Mari néni, a szomszédja és Erzsi néni volt a fogadóbizottság. Biztos miséről jöhettek haza. Örültünk egymásnak, majd beálltam a kocsival, és becuccoltam.

A hűtőbe épphogy befértem, és kb. három órára sikerült leürítenem az asztalt, hogy lemossam.

Ez mondjuk rám jellemző, hogy nem odateszem a szemetest, és beletolok mindent, hanem először kétségbeesek, leülök, megrágom, mit hová kéne, és utána jön csak a munka.

Na meg a meleg időt kihasználva először a fürdővizet kellett felhúzni a kútból, hogy estére ne kúthidegben fürödjek.

Felmásztam a padlásra, hogy az internetkapcsolatot is beüzemeljem.

A konyhai vizes hordót még a hét elején feltöltöttem, csak a gumicsövet kellett belelógatnom, és alulról kiszívni a csapon keresztül a levegőt.

Ennek örömére odatettem egy kávét.

Leméregettem az oszlop távolságát. Alá kell dúcolnom a boltívet, amíg lebontom a tornác első oszlopát, és közben hol esett az eső, hol nem. (meseső)

Benézett Józsi, meg a nagy fia, hogy a kisebbik testvérke lebontotta a Vistát a gépéről. Mondtam, hozza át, reggelre helyreállítom. Ekkor még nem tudtam hogy…

Este azon gondolkodtam, hogy miképpen mentsem ki magam Nufinál. Nem akarózott telefonálni menni. Inkább majd küldök SMS-t, hogy úgyis óravázlatot csinál, majd csetelünk a gmail ablakán.

Sok újdonságot úgysem tudnék mondani.

Aztán ahogy jött a fél nyolc, már húztam is elő a kemping bringát, és mentem, mint a kisangyal a telefonfülkébe. De Nufinak dolga volt, és nem hívott vissza. Illetve később, amikor már hazatértem.

Most jöhet a notebook.

Hát nem.

Nincs nálam az install készlet. Az Acer meg nem tesz preinst lemezt hidden partícióba, ami valami bootmenüből előcsalogatható.

Felhívtam anyut, hogyha János jönne, kérje meg, hogy hozza el, de csütörtökön úgyis viszem Jolikát.

- Majd ő elhozza.

- De nem! Ne most.

Még végigkutattam a hordozható wincsim, s azon sem leltem. Éjfél felé meg eltettem magam aludni. Csak nehezen aludtam el. Olyan fülledt, vacak levegő volt. Kinyitottam az ablakot kínomban, hogy járjon a lvegő. Odakinn villódzott az éjszaka. Hogy vlllám, vagy meteor, azt nem tudom.

Hétfő

Reggel negyed hatkor nyílt ki a szemem. A fürdést reggelre halasztottam. Hát, újra meg kell szoknom a 20°C körüli vízhőmérsékletet. Durva hideg, viszont felébreszt.

Kinyitogattam az összes ablakot, hogy száradjon fel a padló. A hajópadlón szinte mindenhol víznyomok. Az ágyneműmet is kiakasztottam szellőzni a belső kerítésre.

A billentyűzetem is tele van légyköpéssel. Undorodom tőle. Ha befejeztem az írást, az is megy a zsíroldós mosásba.

Apropó zsíroldó. Az mindig kieszi a mancsomat, és a Aldiban talált kézkrém végre elég zsíros, és pillanatok alatt felszívódik.

Attilától még meg kell kérdeznem, hogy miyen hézaggal kell illeszteni az ablakokat a tokjukban, mert ezeket tépni kell kinyitáskor, és több ővegem is végig van hasadva.

Egéretetéskor hívott anyu, hogy mégis idejönnek a CD-kkel. Nufi erre azt szokta mondani: „Mert megbeszéltük.” Csak azért is(se).

…

Most neveket nem tudok. Tegnap a telefonfülkénél találkoztam azzal, akinek a rádióját elhoztam megjavítani, de trafóhibás, meg sokféle baj gyötörte, és most hoztam hozzá másikat, amiből megjavítom. Ő is kérdezte, meddig vagyok, meg hogy egy szintetizátort is meg kéne nézni.

Jó.

- Reggel értem jön. Nyolckor.

- Inkább kilenc legyen.

- Jó.

Na fél kilenckor itt volt. Pedig előtte nem volt ilyen sietős. A rádiót vagy harmadik megbeszélésre adta a kezembe.

Az utunk Erzsike nénihez vezetett, a miskolci Géza haverom nyugdíjba vonult kolléganőjéhez. Egy asztali játékhangszer – nekem is van hasonló otthon- nem kapcsolt be.

Arra voltam felkészülve, hogy a mozgatott tápvezeték ki szokta szakítani a csatlakozó aljzatot, és azt vagy csak forrasztani, vagy ragasztani is kell.

Ennél egyszerűbb volt a megoldás, de millió csavart kellett kiszedni, és visszatekerni, amíg megtaláltam az okot.

A régi tápegység madzagja eltört. Az új pedig kisebb teljesítményű. Ennek ellenére a piros lednek fel kéne villanni. Az enyém is leülteti a tápot, ha kicsi, de beindul.

Ez semmit sem csinál. Mozgatásra egy apró villanás.

A két dugó egyforma, de mégsem. A belső furata a csatlakozónak az eredetin szűkebb.

Műxik.

Összerakáskor kimaradt a programválasztó billentyűzet gumija, ezért a sok csavart újra ki kell majd szednem, de hazahoztam az adaptert a vezetékcseréhez. Középen befűrészelt csavarhúzót kellett gyártanom a szétszedéshez, meg anyu telefonált, hogy a fél 11-es vonattal jön.

Még átnéztem a szomszédba , mert ott a villanytűzhely sütője nem működött.

A fűtő betét nem szakadt, a vezérlő billentyűkkel állítható minden. A bekapcsolt állapotában a kezelő gomb mögül percegés hallatszik. Kopogtatásra hangosodik-halkul.

Mondom ez relé hiba lesz. Visszajövök, ha anyuék látogatásán túl vagyok, és kiveszem. Megnézzük az interneten, mennyi, és honnét rendeljük., de ő már csalódott a készülékében, és inkább kicseréli.

Hát jó.

Anyuék pontosan érkeztek, és a következő vonattal mentek is. Józsi is akkor érdeklődött a gépük után. Mondom, most jött hozzá a helyreállító készlet. Anyuéknál maradt, de ők voltak a gyorsszolgálat. Elhozták.

Laci bácsi még visszaszaladt az állomásról, hogy anyu rálépett a lábára, és leesett a szandálja talpa. Majd ragasszam meg. Sajnos a cipőragasztó megint Bp-n. Venni kell egy kis tubus Palmatexet. Bár most, ahogy írom, mintha lenne itt pár orosz ragasztó, Majd kipróbálom, mire jó.

A Józsi gépe sem adta könnyen magát. A DVD-je nem olvas. Még gyári lemezt sem. A tapipad nem reagál.

Szétszedtem a saját gépem, és a hordozható wincs helyére feltoltam a DVD írómat, Arról bootoltam USB-n keresztül.

Amíg dolgozott a javító program, körbefényképeztem az oszlopot. Legyen egy állapot előtti felmérés.

Feltoltam a wifi antennám zsinórját a tv antenna mellé. Végre lehet a földszintről is internetezni. No nem lustaságból gond, hanem a palatető alatt van túl meleg a gépemnek.

Prímán működik.

Visszavittem Erzsike nénihez az adaptert. Újra szét-össze a gépet, és meghallgattam, amit játszott nekem. Én nem ismerem a templomi énekeket. Egyszerű dallamok, és Erzsike néni élvezi a játékot. Aztán más esett, és nem mentem be Jolikáékhoz.

Itthon pedig folytattam a takarítást.

Este még chateltünk Nufival a G-mail ablakában. Zuhogott az eső. Bár az is hol ömlött, hol elállt.

Éjfél előtt még kipróbáltam a VEF-et. Tényleg rengeteg középhullámú adót talál, meg hallgattam egy kínai magyar nyelvű adást. Azt már rövidhullámon találtam. Még holnap behúzok valami hosszú madzagot neki antennának. De most már tente.

Itt a jóidő!

2011-04-26T05:19:00.000-07:00

Anyu születésnapját megünnepelni jöttünk haza. Az első utunk Komjátin keresztül vezetett Miskolcra.
Hogyan?
Ez a vargabetű a szétfagyófélben küszködő bejárati oszlopok miatt van.
A korábban bevásárolt kéménytéglákat hoztam Budafokról ide. A nyáron pedig szétcincálom, és újrarakom az oszlopaim, már amennyit tudok.
Kaland meg akadt útközben is.
A kölcsönutánfutón Miskolc előtt az M3-ason szétdurrant a bal oldali kerék. A lábam levettem a gázról, és kb. 80-ról lassultam vissza rövid idő alatt.
A még most először elővett háromszög nem nem nyílt ki. Támaszték kellett mögé. Én nem vettem fel a sárga mellényt. Nufi ott körözött fölöttem, mint a fecske, akinek madárlátogató kölykök nézegetik a fészkét.
Az emelő megszorult, és azt hitte, hogy dühömben rugdosom a karját. pedig csak ki kellett mozdítanom a szorulásából.
A pótkereket is pumpálni kellett. Szerencsére pumpa mindig van nálam.
A vasárnap elment az útra.
Azt még nem is említettem, hogy Bélát most Nufi öccsére bíztuk Üllőn, s neki is születésnapi bulit tartottunk.
Innét- Komjátiból - sötétedéskor indulhattunk tovább a kirakodás után.
A húsvét hétfő nyugisan telt anyunál. Meglátogattam este Feri barátomat, majd hajnalig tévét néztem.
Ez azért fontos, mert éppen kikapcsoltam a tévét, amikor hangos csipogás jött az egerektől.
Valószínűleg 0h50kor megszülettek a gumicukrok. Ez pedig csak a nyári időszámítás szerint 26, csillagászati értelemben anyu születésnapján, azaz 25-én születtek.
Mindegy, még nem láttuk őket. Talán majd ma, vagy 1-2 nap múlva.
Reggel összeszedelőzködtünk, s ismét irány Komjáti.
Fűnyírás, ültetés, locsolás, napozás a program.
Illetve az itteni gépet adom neki Laci bácsinak. Internetezni akar. Majd legközelebbi hazatérésemkor hozok ide másikat.
Képeket csak csütörtökön teszek fel, leghamarabb. Addig még gyűjtöm az élményeket.

Hazajöttem

2010-09-26T12:41:00.000-07:00

Ismét otthagytam az egereim. Hancúrozhatnak a falban. Nem hallgatom éjjelente a padláson rohangáló macskát, vagy egyéb állatot, és csend borul a házunkra.
Mikor jutok oda megint?
Nem tudom.
Ott is jó, meg itt is. Otthonná váltak a kezem munkájától.
Remélem egyszer végleg maradhatunk Nufival.

Vasárnap és hétfő.

2010-09-21T12:14:00.001-07:00

Délelőtt megjöttek anyuék, ezért nem volt időm a naplóbejegyzést írni. Talán nem is történt említésre méltó.
Ma reggel sikerült negyed kilencig aludni. Világos, hűs reggel fogadott. A konyhában takarítottam anyuék érkezéséig. Már csak azért is, hogy megint megteljen mindenfélével.
A diófa alatt kötöttünk ki.
Anyu és Laci bácsi szedte a vödörbe, én meg a leveleket söprögettem és cipeltem a a komposzt dombra. A diót pedig kiteregettem a padláson. Ott fog kiszáradni.
Volt egy csörtém Laci bácsival. Azért van az állvány, hogy azon tartsuk a szerszámokat.
A betonkádban pedig beszáradt az oltott mész. Ráfogtam, hogy azért, mert kilyukasztotta a nejlonzsákját. De nemes cél érdekében. Az állványon áttekinthetően, és biztonságosan megmarad a kasza, és az ásó is, meg az összes éles földtúró bigyó.
De hát odaraktam a deszkákat.
Ha nem fért hozzá elölről, akkor az az én bűnöm. Most átrendezem az istállót. Minden eltakarítok, hogy ez ne legyen indok.
Holnap még hazaindulásig lesz teendőm bőven.
De most befűtök, mert odakinn hirtelen nagyon lehűlt a levegő.

Megint nyolc tájban keltem fel. Úgy látszik, a szervezetem felkészül az otthoni ritmusra.
Párás hideg van odakinn, de nem fázom. Az egerek már felvannak. Nemsokára beüvegezem a bandát, és kiviszem a Bódva partra elengedni. A hideg miatt ilyenkor még úgyis összebújtak a 2 literes uborkás üvegbe. Csak a kilyukgatott tetők kell rácsavarni.
Végig benne hagytam az akváriumban nekik egérlyuknak.
Oda hurcolták be a füvet alomnak.
Na, megyek pakolni, mert az idő ma megint futócipőt húzott.

szombat

2010-09-19T02:08:00.001-07:00

Délelőtt nyűglődtem mindenfélével. Odakinn esett. Rányomja a bélyegét mindenre. Ha röntgengép készülne az agyam tartalmáról, hasonlítana a harminc éve raboskodó elítélt mindenmndegy képéhez. A naplóírással ráztam fel magam, amennyire tudtam.
Délben ráütöttem a karfiolra tíz tojást, megszórtam rengeteg borssal, és magamba tömtem. Lenyomtattam egy kávéval, és folytatódott a kóválygás.
A változást a napsütés hozta.
Kicuccoltam a szitált homokot, a bedöglőfélben talált cementet és a kiszáradt meszet. Kisvésővel felszabadítottam a téglát a fal mellett. Az üreget kitöltve visszakopogtattam a téglát, és a maradék kutyulékkal a ház elején húztam egy spakli szélességű rézsűt.
Nem mondom, hogy kemény beton vagy vakolat lesz belőle, de ami bepergett a résen, az azért hasznos, ami pedig kinn maradt, az elvezeti a rápermeteződő esőt.
Ha volna oltott meszem, még végigfestegetném a házat.
Igazából munka közben jön meg az alkotókedvem.
Este a telefonfülkébe korán érkeztem. A Samsungom ismét nem adott képet. Vakon nyomogattam a megszokott gombokat. Az utolsó számot tárcsáztattam vele többször is.
A falu pedig zsongani kezdett.
A kocsma egyfajta kulturális központ itt is. Hülyén hangszik ez a szó az én billentyűim alól – én hallom belül – de itt naponta megbeszélik a történéseket az urak.
Már megérett annyira az ismeretségünk, hogy egyre többen Szevasz Imi!-vel köszöntenek. Odalépnek, paroláznak, kapok mazsolákat az itteni életből.
Amikor Nufi felvette a telefont, nagy dirrel-durral épp egy szlovák rendszámú Škoda ért haza. Mesélik nekem az öregek, hogy a harmadik vagy negyedik házat veszik meg a határon túlról.
Ez is ilyen csoport. Harsány tülköléssel kiabálós beszélgetéssel várják, hogy aki itthon van, kinyissa a kaput. Fiatalok. Magyarul beszélnek.
Kapok egy magnót és egy DVD-t, hogy nézzem meg, mi baja.
Este itthon kicseréltem a hálózati kábelét a DVD-nek. Semmi külsérelmi nyom. Fogalmam sincs, hol szakadt meg. Gyanítom, hogy a klimpelés nem sikerült a beöntött dugóban.

Klimpelésnek hívjak, amikor a vezetéket – jelen esetben a 230V-os villásdugóban – a csatlakozó felülethez nyomással rögzítik. Pl csőszerű vége van a dugvilla érintkezőjének belül. A csupasz vezetéket beletolják, és egy fogóval, kalapáccsal, célszerszámmal rálapítják.

A magnó már érdekesebb eset. Ennyire bóvlit még nem láttam. President névre hallgat.
Meg sem mukkan. A hátlap mögött mindenféle törmelék. Kosz.
Kiráztam belőle. A trafó büdös. Leégett. A magnó részből két kis gumiszíj hullik elő szakadtan. A hangszóró vezetékek lógnak mindenfelé.
A magnó bár monó, két hangszóró van belül sorba kötve. A kéz hangszóró közötti összekötő madzagból kiderül.
Ráforrasztom a zsinórokat. A páka süllyed a hangszóró kivezetésbe. Műanyagból van, de nem csak a kivezetést tartó bak, hanem a hangszóró kosár is.
Négy elem mehet bele, tehát 6Voltos.
Rákötöttem a tápegységet.
Semmi.
Húzogatva a potikat, fülsértő recsegésből előtűnik valami zúgás. Talán FM-en mutat KF zajt, de a kapcsoló gyötrése közben mindig leugrik a krokodilcsipesz az elemérintkezőről.
Megcsináljam?
Ezt ki nem fizeti senki. Ja, és mennyiért? Ha egy trafót rendelek ide hozzá, a postaköltsége 2000Ft körül van a Sinitől.
Lám-lám.
Itt csak bartell jöhet szóba, de az is a következő visszatérésemkor. Trafóm van otthon. Mechanikai elemek is. Meghajtó szíj akadna itt is. De a kapcsolóival ellennék egy délelőttöt, és előre figyelmeztettek, hogy nem megbízható a tulaj.
Mennyire idepasszol Vekerdi Tamás interjújából (Müller Péterrel beszélgetett tegnap éjjel a tévében) az a mondat, hogy az az igazi munka, ahol az ember nem tudja előre, képes-e elvégezni. Van-e megoldás?

Péntek

2010-09-18T02:03:00.000-07:00

Péntek

Egész nap azt hittem, hogy szombat van. Valószínűleg, mert megírtam a két nap történetét, és egyszerre ugrottam két lépcsőt. Hármat? Még korán van, nem megy a számolás.
Csütörtök délután naplóírás után egy pihenő állapotba süllyedtem. Még nem aludtam, de lassú légzés, kevés ingerfelvétel volt a környezetből.
Időnként a telefon ugrasztott ki belőle.
Ha itt vagyok, Budafokon van rossz számítógép, ha ott, akkor itt lenne valami.
Beletörődöm. A jövő hétre marad egy ismerősöm. Keressek vevőt a notebookjára, mert elúszott anyagilag.
Mondtam, hogy Vatera, de nem ismeri. Meg a gépről sem tud semmit. Nem is az övé, hanem az apjáé. Emiatt az adósság.
Bár meginogtam, hogy még egy hetet maradnék Komjátiban, de így nincs erkölcsi alapom sem... és otthon is szükség van rám. A diót majd tovább szedik itt anyuék. A málnából is egyre több penészes.
A gang végén a megsüllyedt téglákat fogom ma kiemelni, és bebetonozom alatta az üreget. Legalábbis ezt remélem. Hogy lelek kitölthető üreget. Utána vissza a téglák.
A bejárat előtt is repedezett a gang. A repedéseket csemperagasztóval akarom kifugázni.
Nem sokat, de jövő tavasszal kiderül, volt-e értelme, vagy más technológiát kell kipróbálnom.
Nufi tegnap megdicsérte a felvételeim. A tavalyihoz képest jobbak.
Persze, mert nem a Géza felvevőjével készültek, hanem telefonnal.
Az olcsó kamerája szerintem neki sem okoz örömöt. A régi Sanyo fényképezőgépe sokkal jobb. Azt kértem volna kölcsön pár napra, de nem volt bátorságom.
A Samsung telefonom meg annyi bosszúságot okoz, hogy csak most jutott eszembe használni.
A legtöbbször kifehéredett képernyővel idegesít fel. Ilyenkor kiismerhetetlen, milyen trükkre indul el.
Még ha engem hívnak, hagyján. Vonalason sem jelzi semmi, ki hív, de ha én akarok telefonálni,már régen nem tartom fejben a számokat. Akkor jön a szidalmazás, könyörgés, ki-bekapcsolgatás, akkukivétel-visszarakás. Ha telefonálni akarok mindenképp, akkor kínomban visszarakom a sim modult a régi Siemensbe. Persze, ha SMS érkezett, az már nem kerül át a másik telefonba. Akkor marad a gyötrés.

szerda-csütörtök

2010-09-17T04:29:00.001-07:00

Miskolc

Tegnap reggel felszedtem a diót a fa alól, már amennyit sikerült, és úgy indultam anyuhoz. A konyhafestésen túl voltak, és a gáztűzhely első rózsája – amit a legtöbbször használ – nem gyullad meg.
Ez volt az indok, miért menjek de mindegy, mert ilyenkor be van tervezve a látogatás. Egy nap Miskolcon.
A hibabejelentés erősen elnagyolt, mint mindig. Vittem piszkáló és oldószereket. Ehelyett a gáz kijött, és meggyulladt, de elaludt, amint elengedtem a gombját.
Előkerestettem vele a jótállási füzetét. Oda belenyomtatják a típusszámot. (a tűzhelyét) Tudom az évjáratot, és komoly vevőnek látszom majd a gázos boltban.
Tehát hőelem.
De előtte még a telekről le kéne hozni a cefrét. Laci bácsival felkerekedtünk. Közben szorult a gyomrom, hogy rángat a kocsi, és gyertyacsere csak otthon lesz. Addig óvatos gázadagolással, mint az ideúton. Nem lesz baj.
A Soltész Nagy Kálmán utca ypszilonja előtt jó nagy kékre festett épület. Van neki parkolója is az udvarán. A hölgy fiatal kollégájához irányított a raktár felé.
Nekem hőelem kell T5-ös gáztűzhelyhez. FÉG gyártmányú. Az a biztonsági lángőrző bigyó.
Vegyem ki, hozzam el, mert többféle menettel van.
Ezt akartam elkerülni, hogy szétszedett tűzhelyet hagyjak a konyhában.
Na, mindegy.
Bár előtte már kezdtem lecsavarni a rögzítő anyát, nem erőlködtem. Megfordult mindenestől sokszor.
Most viszont kiemelem, ha addig élek is!
Négy rózsa, négy különböző küzdelem. A rossz gázrózsa melletti hőelem viseltes lett, a többinek csak a menetét nyúztam meg. Ezeken a hőelemeken van az a menet, amire anyát lehet tekerni. Négy rózsa, négy anya. Ezzel rögzíti a tűzhely fedelét a FÉG. Az ötletes megoldásnak több hátránya is van, de nincs fényképezőgép nálam, elmondani pedig körülményes lenne.
Bringára pattantam, és zárás előtt fél órával visszatértem.
A srác nagyon segítőkészen kikérdezte a látszólag kiszálló embereket, kinél van ilyen. Meg a hozzávaló mágnesszelep. Áttelefonált a másik telephelyre.
Jöjjek vissza holnap 10-re. Akkor lesz.
Lehajtott fejjel csurogtam vissza a Soltész Nagy Kálmánon. Egy nagyobb kirakatban szerelvények, gáztűzhelyek. Leparkoltam a bringát. Ott nincs ilyen, de a lámpánál jobbra a második házban kapok.
Ja, ha 4 előtt odaérek. Ez sem ma lesz.
Vele szemben ismét egy rokonbolt. Ott sincs ilyen, de szemben... igen de 16 óra elmúlt.
Hát jó.
Visszakarikáztam a Búza téren keresztül. Gyalog járok az ötödikre. Gondoltam egyet, és a harmadik emeleten becsöngettem Gézához. Neki sincs ilyenje, de a Centrum mögött van egy maszek, akinél lesz. Az még ilyenkor is ott lesz.
Nem volt kedvem visszamászni. Nem hoz szerencsét. Ha vissza kell menni. Ez babona, de nem vagyok babonás, vagy letagadom.
Hazamentem.
Anyu a bal hátsó égőt használja a legkevesebbet. Átrakom onnét.
Előtte gyertyával ellenőriztem, hogy a spirálba gyilkolt régi termoelem 10mV-ot ad le, az új, ami nem belevaló, 20-at.
A hátsót átrakva sem maradt égve a láng, tehát a mágnesszelepet is cserélni kell.
Közben még zsíroldóban kimostam a gombokat, és folyamatosan takarítottam a lerakódásokat.
Egyik vödör vízzel leúszott a vécén keresztül a sütő tekerője.
Este még vissza-összeraktam a tűzhelyt, reggel tudjon anyu teát főzni.

(Rövid kitekintés, mi is a probléma. A gáz egy csövön a csaphoz érkezik, és a balesetmegelőzés érdekében biztonsági berendezést építenek minden gáztűzhelybe. A miénk egy hőelemes megoldás. A hőelem két különböző fémből áll. Melegítésre a két fém között a potenciálkülönbség nő, és jellemző értékű. Ezt a feszültséget egy elektromágnesre vezetik. Az elektromágnes tartja nyitva a csapot az égő előtt. Ha a láng kialszik, akkor a hőelem kihűl, a feszültség lecsökken, elenged az elektromágnes, így a csapot elzárja. A felügyelet nélkül hagyott készülékből nem jön ki több gáz. Az óvatlan háziasszony nem robbantja fel magát, vagy nem fullad meg a lakásban a feldúsuló gáz miatt. Ez urakra is érvényes. )

Csütörtök reggel esett. Anyuval elbuszoztunk a gázos boltba. Egy tulajdonosi lendülettel irányítgató hölgy mozgatta az embereket, s mi (anyu és én) vártuk a sorunkat.
Újra elmondtam, mért is érkeztem, kezemben tartva a már tovább cincált, de a menetet még tartalmazó hőelemcsonkot.
Át kéne fáradnunk a másik üzletbe. De mi gyalog voltunk. Az udvaron parkoló egyik kolléga a raktárosnak, vagy eladónak tűnő hölggyel együtt elvitt kocsival oda.
A boltot kinyitották nekünk, és már pakolta is elénk a szépséges rézalkatrészeket lány.
Mindegyik nagyobb menetes volt.
Megoldás pedig kell, ezért felhívta a FÉG budapesti valakijét, és megkérdezte, hogy van-e.
Van.
Eddig jó.
Egy-két nap, amíg elküldik. De ma csütörtök van. Hétfőn mennék vissza Bp-re... jó, megvárom.
Mennyibe fog kerülni?
3800Ft a hőelem, Kétezer fölött a mágnesszelep, és 440Ft a gomb.
Most kifizetném.
Azt nem lehet, Meg még a futárszolgálat díja kétezer valamennyi.
Rezzenéstelen arccal fogadtam, hogy egy belső szállítási költséget nem az alkatrész árába építenek be, de akkor már az anyu címére postázzák. Ha már mi fizetjük.
Azt nem lehet, mert interneten kell beírni...
Mondom internetes vásárlásnál van számlázási cím, és szállítási cím. Ha a kettő azonos, elég egyszer kitölteni. A FÉG-nél nem így van?
Anyu már mentette a helyzetet, hogy odamegy érte, és kértem SMS-t, mikor beérkezik az alkatrész a boltba.
Kicsit kesernyés szájízzel elbúcsúztunk, és indultunk a piac irányában haza.
Még felmerült bennem, hogy megnézem a honlapot. Nem belső site, hanem www.feg.hu címet diktált a telefonos segítség.
Inkább befordultunk a lámpánál, és a tegnap bezárt boltot most nyitva találtuk.
Mosolygós, ötvenes hölgy jött elénk. A zavaromban T50-es tázhelyből is kitalálta, hogy T5-ösről van szó. Hogyne volna termoelem, és mágnesszelep is. Bár abból két fajta van, de ha nem az,ami kell, akkor hozzam vissza, kicseréli. Gombja lehet, hogy nem lesz most, mert tegnap elvitték.
Akkor ezt a kettőt kérném.
Nyolcszáz meg hétszáz, összesen ezerötszázat kér.
Anyuból kitört az indulat, amíg fizettem. Még a szeme is csillogott.
Hát igen. Mondom anyukámnak, hogy egy kereskedőnél az áruismeret is fontos, de a szakmai gyakorlat...
Még visszasétáltunk lemondani a rendelést. A kezemben lobogtattam az alkatrészt. Anyu pedig odadörgölte a lány orra alá, hogy nem nyolc, csak másfél ezer volt. (Igaz, a gomb nem volt benne. De nem az a drága.)
Csitítottam, hogy ne rontsa a hitelét a boltnak, mert más árképzéssel dolgozik. Vevő is van benn.
A hölgy udvarias volt, és a kiszolgálásban is előzékeny. Nem rajta múlt. Dolgoztam már én is pusziért, bagóért és pénzért is. Ez egy ilyen világ.
A kis üzlet mégis jobban tetszik. Hadd kapjon ingyen reklámot:

GÁZ DEPÓ KFT. Tüzeléstechnikai szaküzlet
Miskolc, Vörösmarty út 130

Otthon pedig beszereltem, és működik.

Hétfő

2010-09-14T02:30:00.001-07:00

Jó idő. Itt járt a meleg. Ezt a meleget szeretem. Rövid nadrág és póló, és harc a szúnyogokkal diószedéskor. Leugattam a sok kis brekkencset, minek vannak, ha nem eszik a szúnyogokat, de este kiderült, hogy énekelni. Ezek nem dolgoznak, csak a szórakozáson jár az eszük.
Ma fel akartam rakni a fadobozt a villanyórára, de kiderült, hogy nincs itt tipli.
Márpedig az kéne.
A Budafokon leszerelt, de teljesen ép doboz sokkal nagyobb, és máshol lehet rögzíteni.
Jó, hát belenyugodtam.
Leszaggattam a törött régiről az előlapot, és metéltem rá újat. Az üveg előlapot pedig kiszedve alaposan lemostam. Ki tudja, mikor lehetett utoljára megpucolva.
Már csak azért is, hogy fogyjon a szögem, inkább nem facsavaroztam. A masszivitást növelendő, kétszer annyi szöget vertem bele. Nem tudom, mennyi időt bírt ki eddig, most ismét jó erős.
A visszarakáshoz egy kampó volt, a másik kiesett korábban. Én már nem találkoztam vele. Tavaly felvéstem egy vezetéknek való csövet, és be is vakoltam . A vakolatban a másik kampónak beraktam egy fatiplit. Szépen eldolgoztam, és el is felejtettem.
Most pedig a vakolatba próbáltam szöget verni.
Nem valami erős. A tipliről azonnal lehullott a takarás, és a fal legalább olyan ronda lett, mint előtte. A kőmíves munkát még sokat kell gyakorolnom.
(Még szerencse, hogy a doboz takarja.)
Tehát hozok majd két nagy tiplit, és mégis a nagyobb 'szekrényt' fogom felcsavarozni. Annak nyitható ajtaja van, és nem kell mindig leakasztgatni.
Megjegyzem, évekig nem esett le így sem. Most télen kapta le a szél, vagy az óraleolvasó. Az utóbbira azért gyanakszom, mert az üveg nem tört össze, csak a pozdorja előlap. De ez legyen a legnagyobb gondom! Sohse nagyobbat! Erre tudok megoldást.
Ma szétkaptam a tűzhelyet is. Kihypóztam a sok egérszart a sütőből is. Ilyenkor nagyon utálom ám őket. Mit keresnek az égéstérben, amikor semmi ennivalót nem találnak ott?
Rejtély.
(Most megint ugatni fogok, de legszívesebben megharapnám az openoffice helyesírásellenőrzőjét. Sokadszor javít bele hibát az írásomba. A hol és hová kérdésre állandóan összekeveri a ragot. Én meg dühöngök, és javítom, majd újra rábukkanok.)
Ismét fel kellett töltenem a víztartályt a mosogató fölött. 20 liter 1-2 nap alatt elfogy. Vagy vennem kell másikat, vagy csak akkor kell idejönnöm, amikor nincs cefregyűjtés.
Na, mindegy.
Találtam egy konyhavekkert a padláson. MOM gyártmányú. Igazi tanuló szerkezet. A motorja, a tekercsrugó tört el benne.
A szétszedés hamar ment. Az előlapot lehúzni kellett, a kis és nagymutatót három ponton alátámasztva pattintottam le. A csörgő mutatója nem akart lejönni. Nagyon rászegecselték.
A hátlapot egy csavar tartotta, meg a felhúzók.
A csapágylemezek négy anyját levettem, majd a peckeket is kihúztam. Ekkor lejött az előlap a csörgőmutatóval együtt. Még szerencse, hogy nem erőszakoskodtam nagyon a mutatólevételért.
A csapágylemezeket lassan húzkodva csipesszel, kézzel kiemeltem a fogaskerekeket, és vigyáztam, mert ennek a spirálrugónak nincs csapágyháza. A csörgőnek sem volt, de az ép, és feszültségmentesen lógott ki a szerkezet oldalán.
Nem adta meg magát könnyen.
Meg is ijesztett az órás könyv, hogy nagyot tud ütni. Nem csak a billegőre, meg a fogaskerekekre jelent veszélyt, hanem kézsérülést is tud okozni.
Mindegy, megúsztam.
Kimostam a – nekem nincs kotyva – hideg zsíroldóval. A nap sütött hétágra, és kifújkáltam a vizet, ahonnét lehetett.
Tudom, ezt már zsebóránál nem illenék, mert ki tudja mi van a leheletemben.
Elolvastam, mit javasol javításnak a könyv.
A spirálrugókat szabványosították, és ezt a rugót árulják(-ták), legegyszerűbb venni, és beilleszteni.
Ha nincs, akkor kilágyítani a végét. Lyukat fúrni, kireszelni, és visszaedzeni.
Persze a rugó hossza meghatározza a 32 órás ciklust két felhúzás között. Ezt biztos megrövidíti a kurtítás, tehát ki kellene számolni, érdemes-e megjavítani a rugót. Ha nem jár több, mint 24 órát két felhúzás között, akkor kuka, mert napokon belül eljuthatunk az éjjeli-hajnali játékig. Az meg kinek jó?
Pl. nekem. Hogy van-e hozzá még kezem, és pl. a billegő beállításához olvasott módszer egyszerűbb változatát kipróbáljam.
Mi is lenne az?
A billegő hangja mikrofonnal elektromos jellé alakítható. Jelformálóval, szűrővel addig lehet faragni az elektromos jelet, hogy a frekvenciamérőmmel már mérni tudom.
Ha a szűrőt hangolom, akkor az oda és visszafordulást is meg tudom különböztetni (a felharmonikustartalomból), és ha két különböző jel van, akkor az alsó és felső csapágyak állapotáról fog árulkodni.
Ha mozgás közben megpiszkálom a kereket egy kicsit, az is kiderül, melyik tengelyvég a szkópon látott vagy frekimérővel mért hibaforrás.
Ez lenne az elméletem, és tudom, hogy hosszú út vezet még a megvalósításig.
Az óra alkatrészek most száradnak, a bunsen égő Budafokon van. A szerkezet egy porvédett dobozban fogja megtenni az utat hazáig.
Az idő jó, jöhetett a következő feladat.
Kicipeltem a maróasztalt, és elemeztem, mivel lehetne a belemart csíkokba vezető csapot alkotni.
Ez a körfűrész pontatlan. Nem sikerült jót csinálni fából.
Lehoztam a padlásról pár alumínium kilincsre való siltet. Nem egyenletes, de a kulcslyuktakaró jónak tűnt.
A rétegelt lemez túl vastag csúsztató lapnak. A pozdorja lap lesz talán használható, de az eső csak visszazavart a konyhába.
Nem volt sok, de a villanyos szerszámoknak árt.
Este fél nyolcra volt találkánk a telefonfülkében. Nufival csak pár szót váltottunk, mert más is akart telefonálni. Illetve így gondoltam, mert nyolc előtt be is fejeztem.
Aki beköszönt a fülkébe, inkább beszélgetni akart.
A nevét még nem jegyeztem meg. Majd Jolikától megkérdezem, a malom volt tulajdonosa. Elmesélte, hogy a módszerváltáskor visszakapta a családjától elvett malmot, aztán később eladta annak az embernek, aki most polgármester a faluban.
A beszélgetés túlnyúlt kilenc órán is. Volt mit mesélni. Megbeszéltük, hogy mutat majd fényképeket arról, hogy nézett ki korábban a malom. Megvan a műszaki dokumentációja is.
Most sajnálom igazán, hogy nincs itt a fényképező gépünk. Igazi nagy riportot tudnék róla kanyarítani.
Ami késik, nem múlik. Ha el tudom kérni Gézától pár napra a gépét, még lehet esélyem.
Este most nagy lubickolás volt.
A jó idő miatt töltöttem vizet a kádamba nappalra. Így 20 fokos vízhez kevesebb energia is elég, tehát a két fazék vizem többet vízhez lett elég.

Hétvége

2010-09-13T02:21:00.001-07:00

Vasárnap

A szenvedés napja.
A hét elegendő volt arra, hogy három főzésnyi kávéval dícsérjem a napot. Nem használ nekem. A folyamatosan emelkedő adagok nem érnek el figyelemjavítást, és a közérzetem is csak először-másodszor jobb tőle.
Már szombaton le akartam tenni, de nem sikerült. Délben elfogyott az akaraterőm, és töltöttem is a fekete leveses edényt.
Estére jött egy újabb roham, s akkor újra.
Tehát vasárnapra maradt az akaraterődemo.
Ilyenkor ugye a legfontosabb, hogy nem gondolok a kávéra. Hideg kaját eszem. Ha útba esik a kávéfőző, akkor más utat válsztok.
Végre abbamaradt az eső is.
Kicuccoltam a famegmunkáló szerszámokat az udvarra. Kiválasztottam a pallót, amelyik elég vastagnak tűnt, levágtam méretre. Alacsonyabb lesz a szerkezet, mint a Bernie Maas eredeti találmánya, de ezt beta verziónak szánom.
A méretre vágás már gonddal kezdődött.
Az orosz barkácsgép körfűrész része íves nyomot hagy, és gyenge a motorja. Ha már a vastag deszka a fűrészlap közepét elhagyja, megfogja a a lapot, csúszik a meghajtószíj.
A felfordított blacki-decki körfűrész vígan viszi, de annak nincs asztala, és kézzel kell fogni a bekapcsoló gombját, csak a másik mancsom marad a deszka irányítására.
Jöhet a szúrófűrész. (Én csak varrógépnek becézem) Kis karbantartás után lassan, de biztosan vágja az anyagot.
Kicsit hepés-hupás, de majd a felsőmaróval kiigazítom.
Nem ártana hozzá egy sokkal hosszabb marófej, mert a deszka feléig lóg be csak.
Az oldala elég ronda, és a talpait sem ártana síkba gyalulni.
Lekaptam a körfűrészt a barkácsgépről, aztán szemre beállítottam a gyalukéseket. A derékszög hosszabb lapjának vastagsága volt a mérce.
Kezdtem egy szőrös tűzifa darabbal.
Sima lett. A tölgyfa keményebb, és a sablonkám fenyőből lesz. Megpróbáltam a leesett darabkákat is. Ott is működött.
Most jönne a sablon talpa. Ott már volt mit egyengetni.
Összecsavaroztam a két egyformát, és úgy húzogattam a gyalugép fölött.
A sikeren felbuzdulva nekilódultam volna a hátának is.
Hát nem. Megakad.
A felső rögzítő megállítja - az állatka feje.
Megpróbálom paintben lerajzolni.
Nem tudom szépen. Rondán meg nem teszem ki. Majd inkább lefényképezem.
…
Azt sem most. A telefonom fehér képernyővel fogad. Lassan elátkozom a Samsung céget. S telefonjai mind nagy csalódás. Szép, mint egy királynő, de ő használ engem, nem én őt.
Este hívott anyu, hogy ugye holnap nem megyek Miskolcra, mert festik a konyhát.
Megnyugtattam, hogy nem. Meg a gázrózsái sem akarnak működni.
Rendben, csak el ne felejtsem betenni a kocsiba a szilikon sprayt. (Betettem)
Még Leskó Pista kollégámtól tanultam, hogy jó hozzá. Együtt karbantartottuk a Miskolci Egyetem Vaskohászati tanszékének indukciós kemencéit. Vajon most hogy él?
Talpraesett fickó volt. Nem féltem.
Már majdnem nyolc óra volt, amikor a telefonfülkébe jutottam, és kilenc után fejeztük be.
A két tehetségkutató műsort beszéltük át jól. Igazából szurkolnék annak a csodatorkú nőnek, de nem ártana neki egy pszichológus, akivel helyretennék a művészet és közönség és alázat kérdését. Ha a gyereke dönt a sorsa fölött, akkor a saját örökségét húzza ki maga alól. Annak a nőnek már most kiderült, hogy hattyúéletet élt egy baromfiudvarban.
Na, szundi, mert mindjárt éjfél!

Szeptember 11

2010-09-12T00:42:00.000-07:00

Méghozzá szombat.

Ez egy ideje pihenőnapot jelent a dolgozóknak.
Reggel volt már negyed nyolc is, mire kinyílt a szemem. Odakinn ömlött az eső, amíg összeszedtem az alomszék vödrébe való leveleket. Meg ugye addig várat a megkönnyebbülés is.
Reggeli után kitelepültem a gangra az akkutöltővel. Leforrasztgattam a két zárlatosnak mutatkozó tirisztort, majd újra ellenőriztem a panelon maradt diódákat, tranzisztorokat. Durva zárlatot és szakadást nem találtam, hát felhívtam Jánost, mire van szükségem.
Hétfőn elmegy az EMO-ba, és vesz. Vagy miben van még olyan?
Igazából semmiben. Orosz tévéje nincs. Más nagy fogyasztású eszköz... talán még a régi Robotron számítógépben rémlik, de mérget nem vennék be rá. Budafokon van nekem. Legfeljebb majd Melindáékkal hazaküldöm. Vagy postán.
Az eső hol elállt, hol esett.
Gumicsizmát húztam diószedéshez. Most úgy néz ki a kezem, mint aki vécélefolyót takarított, és nem hagyták kezet mosni.
Rengeteg apró dió volt a földön. Sámlin ülve, guggolva, hajolva haladtam körbe a fa alatt, és mire megvoltam 3-4 négyzetméterrel, már újra hullott az utánpótlás.
Ez jó is, meg nem is. Felállni nehéz, de ha a héten fel tudom hordani a padlásra száradni, hazatéréskor nem tapossa szét a Honda, meg anyuéknak sem kell hajolgatni.
Délután jött a szédülés.
Kíváncsi voltam a Biszku filmre a tévében, de hiába főztem kávét, és még cukrot is raktam bele, használhatatlan voltam.
Anyu köszöntött fel telefonon, és jelezte, hogy Móni is fog hívni. Legyen nálam a mobil!
Nem kellett.
Késő délután a Laci bácsi gyűjtötte szőlővesszőket vagdostam fel apróra a diófa alól tüzelőnek.
Jó nagy füsttel, de ez a kis kályha elégeti, és jó meleget csinál belőle.
Ilyenkor elfogy a papír- és éghető szemét is.
Este a telefonfülke meglátogatása következett volna, de csörgött a mobil.
Feri volt.
Jó volt hallani a hangját.
Náluk sem minden fenékig tejfel.
Miska – a nagybátyja – meghalt Franciaországban. Évike – a lánya – odaköltözött egy méhészhez, és Ferike – a fia – jól veszi Budapesten az akadályokat. Másodéves lett az egyetemen. Okosabb, mint az apja. :-)
Nagyjából ennyi. Fél órányinál nem volt több a beszélgetés. 19:40 lehetett, mire a fülkébe jutottam.
Este jól esett a fürdés, csak az alvás nem akart sikerülni.
Sebaj.
Holnap sem kell korán kelni.

Péntek

2010-09-11T00:54:00.000-07:00

Reggel még volt rövid esőmentes pár óra. Ki tudtam cserélni a műanyaglapot a tetőn. Laci bácsi illesztette be a leesett pala helyére, de a napfénytől meghajlott, és sok időt nem tartott volna, megint beázik a ház.
Ezen a palán már volt két lyuk fúrva. Rémlik, hogy a drót érett el benne, most kapott újat, és feltoltam a helyére. Kinn a létra legfelső fokán állva éppen elértem, majd spuri a padlásra, és rögzítés.
A műveletet többször meg kellett ismételni, mert a régi palaszöget muszáj volt eltávolítani, és utána csúszott csak a helyére a palalemez.
Mire megvoltam, mehettem a málnásba ebédelni.
Jól megtömött kávéfőzővel ünnepeltem az utolsó ebédemet 46 évesen. Holnap már 47 éves vénség fog az asztalhoz ülni. Hát nem borzalom?
Meg röhej is.
Ha egy amerikai vízumkérelembe beírnám a születésnapomat, már csak azért sem engednének be, hogy ne emlékeztessem őket a chílei junta hatalomra jutására a 70-es években.
Nem sikerült kihúznom az UTP madzagot a plafonból. Meg akartam cserélni, mert a DELL gép felé túl nagyot csillapít a másik. A noname pedig működik vele.
Ez most nem jött össze. Legfeljebb, ha mindkét antennazsinórt felhúznám, és együtt. Semmi kedvem hozzá. Inkább felviszem USB-n az internetes géphez a naplóbejegyzéseket.
János elhozta az akkutöltőjét. Anyu telefonált, hogy holnap nem jönnek. Nufitól kaptam csomagot. Elküldte a Rádiótechnika szeptemberi számát.
Én meg bekattantam, és újabb kávékat főztem, mert jól esett.
Meg lesz ennek még a böjtje.
Sötétedésig kirámoltam pár fadarabot a sablonkészítéshez, kimostam zsíroldóval az akkutöltőt. Végighallgattam a Piszkos 12 c. filmet. Közben rá-rápillogtam a képernyőre is.
Begyújtottam a kályhába, és kikerekeztem a telefonfülkébe.
Nufi küzd az egerekkel. A Kis Vándor – arról kapta a nevét, hogy egyszer meglógott a lakásban, és órákig randalírozott – kikezdte Szüribabát – ő pedig albínó-szerű piros szemű vörösesszőke szőrű mongol futóegér.
Szüribaba már behódolt, terepszínűvé vált, a dobozuk másik végébe költözött egyszobás vécékarikájába, de Kis Vándor ott sem hagyja békén. A két néger – Korom Benő alias Fater és Kis Herceg – a diktátornak behódolt, és már tompítani sem igyekeznek a feszültséget.
Nufi most magánzárkába csukta Kis Vándort. Hátha egy éjszaka egyedül megtöri a haszontalan ördögi lendületet.
Este az akkutöltőt tettem a boncasztalra. Hideg méréssel a két tirisztor vezérlése vagy két elektródája kötött van zárlat.
Amíg ki nem szárad teljesen – legalább 24 órát – nem próbálom bedugni. A gyanúsnak tűnő diódákat kiforrasztgatom, de inkább megyek csucsukálni.
Holnap is lesz nap.

Csütörtök

2010-09-10T02:03:00.001-07:00

Csütörtök

Elment ez a nap is. Eső, rossz idő. Most épp ez van.
A konyhaasztal koszos. Ma végre sikerült mindent lesöpörni róla, és hypó.
A tetejét félreraktam, a lábát pedig elemeire szedtem. Tudtam, hogy maradt még faragasztóm, és a fiókban ott várakoztak a lábak merevítői. Két éve csak összeütöttem, hogy azonnal legyen min ebédelni, de nem mondtam le az eredeti pompájáról ennek a rozoga fenyőfa alkotmánynak.
No így sem lett tökéletes. A szögeket kihúzkodva előkerestem a faragasztót, és alig volt valami az alján. Nem hoztam pillanatszorítót, ezért mindent azonnal (fa)csavarozni, szögelni kellett.
Mindegy, már nem nyeklik annyira.
Beletoltam még a fejem a Dimarson DVD-be. János hozta tavaly legkisebb fiától, és nem fókuszál. Legfeljebb egy CD-ről hajlandó könyvtárszerkezetet olvasni, DVD lemezt nem lát. (No disk, nincs lemez)
Ráakasztottam a tápjára ennek is a szkópot, és figyeltem az impulzussűrűség ingadozást, de ez még 5Voltos ickkel készült, és stabilan tart minden tápfeszt. Sokkal komolyabban vették az energiaellátást, mint az ócska Daewoo-ban. Vagy mégis az a jobb?
Még a fejegység jelét fogadó panelon kutattam, hátha felfedezek valamit, de nem hozott eredményt.
Sajnálom a kukatóriumba helyezni, mert olyan szép.
Közben a Sherlock Holmes kalandja újra végigment kétszer. Mire hazaérek, már kívülről fogom fújni. Sebaj!
Este sötétedéskor jutott eszembe a felsőmaróm.
Itt az ideje megalkotni azt a template-t, amit otthon kinéztem. Jig meg sablon meg mindenféle néven jár a fejemben. Helyre kell már igazítani a fogalmakat. Ha elkészül, biztosan kap tőlem valódi nevet.
Addig pedig pár szóban elmesélem, mire gondolok.
Két deszka közé lehet szorítani az asztallábnak, vagy hasonlónak szánt fadarabot.
A két deszka egy állatkára hasonlít. A törzse vízszintes, a feje egy kör alakú rész, és középen lyuk van a szeme helyén, alul a mellső lábait előre nyújtja, a hátsókat hátra. A hasa nem éri az asztalt.
A használathoz a lábainál fogva a munkaasztalhoz rögzítik pillanatszorítóval.
A párhuzamosságot a megmunkálandó asztalláb oldala biztosítja. A szemének helyén illetve még a két lábában szárnyas csavarral két oldalt megszorítható tengelyek haladnak át. Ezek fogják a munkadarabot, mint satu.
Az állat testénél lehet felülről, középen belógatni a felsőmarót, és forgácsolni. Ez a sablon megvédi a munkavégző kezét a rossz mozdulattól mert nem is lehet ferdén vagy mélyebben beleszántani az anyagba, csak szándékosan.
A tetejére csavarozott további sablonlapokkal akár azonos mintákat lehet marni több munkadarabba is. (Ezért sablon, de mindegy, én vagyok a butus, csak magamnak értelmezem.)
Az eszközt Bernie Maas készítette. 1986-ban a Fine Woodworking magazinban már megjelentete. Lassan összerakom a mozaikomat. Ennyit fejlődött a világ. A kis kefebajszú fickó lelkesen magyaráz és mutogat. Csak a rajzról felejtette le a méretezést. Mindegy, majdcsak megleszek méretek nélkül. Legalább nem olyan lesz az enyém, csak hasonló.

Szerda

2010-09-09T00:11:00.001-07:00

Eső.
Nagyon vacak bezárva lenni.
Reggel hétkor keltem, és lassan melegedett a fürdővizem. Nem vártam meg, amíg mindkét fazékban felforr. Mintha éreztem volna, hogy anyuék nem fél 11 körül, hanem a korábbi vonattal jönnek.
Megettem a szőlő felét, és a tegnapi naplót néztem át, már nyílt is az ajtó.
Kávét főztem, megbeszéltük, mit csináltam eddig, és hozott nekem hypót, győmölcsöt. Főzött külön nekem rakottkelt rizs és tejfel nélkül. Azt sem bírtam megenni. Még két ebéd kifér belőle.
Mesélt Csámpiról. A férjét tavaly verték agyon. Az alkoholista öreg kiköltözött a Miskolc közeli telekre. Ott élt már régóta. Egy család telepedett rá a jövedelmére. Nyugdíját a postással összejátszva magukhoz irányították az avasi lakcímükre. A lakhelyét – hétvégi telken - kifosztották, és az öreget eszméletlenre verték.
A szikszói kórház orvosa hivatalból tett feljelentésére a tettest letartóztatták, majd amikor a halál beállt, a fickót kiengedték, mert már nem veszélyes az áldozatra.
Úgy tűnik, hogy három év elzárás néz ki, de az előzetest levonják belőle.
Ezt a műveletet családi vállalkozásban művelték. Az asszonya pedig most szült – ugye terhesen nem mehet börtönbe – de már újra áldott állapotban van.
Most itt tart a történet. Biztosan benne van a közvetett információáramlás torzító hatása. Minden esetre a hétvégi telken maradt holmi napok alatt eltűnt.
A lebontott sufni lécei már másnap nem voltak a portán.
Anyuék hazatértek. Én meg felvittem a történetem a padlásra – onnét lövöm fel a blogra - , meg egy húszliteres műanyagkannát mosogatóvíznek. A hordóban most szilva gyűlik cefrének.
Nehezen akart megindulni. A megtört műanyagcsövére merevítő drótot tekertem, és hogy nagyobb ívet kapjak, középtájt feldrótoztam a gerendára is.
Persze két művelet között le a konyhába a padlásról, és szívogattam a csapot, majd vissza a padra igazgatni, és le-fel, mint a mérgezett egér.
Apropó egér.
Már nem tudom megszámolni, de húsz közeli a létszám.
Reggel négy háztartási keksz meg a szőlő „csutkája” - de jó, fogalmam sincs, hogy hívják a bogyók nyelét! - került be a börtönükbe. Szerintem nem lesz elég. A vidám kerékforgás persze ilyenkor rémült lapítássá és fejvesztett futkosássá nemesül. (Ha hallaná ezt Pató Pál, hogy nemesi tulajdonságnak vélem a lapítást és futkosást, biztos kiigazítana.)
Délután pedig előhúztam egy roncs DVD lejátszót. Ráaggattam a szkópot a tápegységére, és figyeltem, mi történik.
Az 5V-on felfedeztem egy fél volt közeli amplitudomodulációt, de amikor olvasási nehézségei voltak, DC (egyenszint) ingadozás is mutatta a bajt.
Négy kondit cseréltem ki. Így már végigjátszotta a lemezt, de Divix-et nem ismer. Tehát úgy tűnik egyetlen filmet fogok nézni amíg itt tartózkodom. Legfeljebb hangos könyvet hallgathatok. Az MP3-at ismeri.
Este még egy rézkilincset csiszolgattam. Anyu szerezte valahol. Ki is fogom cserélni az összeset a héten.
Ezen ronda kalapálásnyomok vannak. Még nem biztos, hogy lepolírozom.
Rendbe tettem az örökölt vésőmet. Csupa Palmatex volt, meg rozsda. Most már csillog és a gyártó emblémája a cseresznye is jól kivehető. Az éle még domború. Ha meglelem a fenőkövet, azt is kiigazítom. Meg a kis gyalut is.
Fél éjfél. Még olvasok egy kicsit, de szigorúan ma lesz villanyoltás.

Kedd

2010-09-08T02:48:00.000-07:00

Fél hétkor már kinyílt a szemem. Hét óra körül másztam ki az ágyból. Borult idő és hideg fogadott.
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak. Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)

Kalandra fel!

2010-09-07T00:33:00.000-07:00

Komjáti 2010. szeptember 6. Hétfő

Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor. Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót. Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! - és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.

Eltelt a tél

2010-05-01T18:51:00.000-07:00

Kimerészkedtünk a világ másik végére.
Kilenc tájban becsüccsentünk Miskolcon az autóba, és négyesben - Nufi, anyu, Laci bácsi, meg én - kirobogtunk Komjátiba.
Óriási változás. Térdig érő fű, madárfészek az ablakban, meg csönd.
Az utóbbi időben Budafok alapzaja a meghatározó. Ehhez képest ott... Ha hazamegyünk, teszek már ki hangmintát. Talán sikerült pár másodpercnyi videofelvételen rögzíteni.
Mindegy, a falu határán ismerős arc fogadott. Irénke beszélgetett valakivel.
Még épp csak beálltam a kocsival az udvarra, s nyitogattuk az ajtókat, meg is látogatott.
Kaptunk tőle krumplit, meg babot ültetni. Azonnal át 'kellett' kerekeznem érte. Majd a vödröt később visszaviszem.
Eztán jött a fűnyíró.
Egy tanknyit elzörgettem a 360 Forintos benzinből. (Nem bírom megállni, mert nagyon zavar az ára)
Kipróbáltam a wifi antennát. Működik.
Nufi notebookja az udvaron is használható. Ez azért biztató.
Megkerestem a maradék védőcsövet a GDO tekercsekhez, és bevágtam a kocsiba. Nufi berámolta a dió nagyrészét zsákokba. Azt is elhozzuk. Lesz belőle sok-sok diós sütemény.
Megnéztük a Bódvát. Már járható az út Szentandrás felé, de a falu határán ott a belvíz. A kutunk is tele, meg a betonakna is.
Hátul az félkész emésztőben békalencse.

Meglátogattuk Jolikát. Télen megműtötték a térdét, s most telik le a három hónap, lassan újra tanulhat járni.
Feri a traktorra szerelt fel épp műtrágyaszóró tölcsért.
Kikérdeztem a friss hírekről. Mi történt azóta.
Természetesen ott a választások voltak a fontos események. Jegyzőváltás, meg szavazások.
Politika mindenütt van.
Nufival körbejártunk egy Bódvaszakaszt kettesben. Egyik hídon át, majd a másikon vissza.
Még világosban jöttünk haza anyuhoz. Bár jó lett volna maradni még.

2009 történetének befejezése

2009-11-02T23:21:00.000-08:00

A naplóírást otthon is folytathatom, de az nem Komjáti.
A zsebműhely lesz, és a Gondolkodom és kihallatszik . Már ha jól emlékszem a címére. Majd összelinkelgetem a témákat, s biztosan többet is fényképezek majd.
Otthon is kell lépcsőt javítanom, meg a fürdőszobában is befejezni a csempézést. Van még megkezdett sörkollektor kísérletem is. Ha valaki a stílusomért olvas, az meg fog találni. Talán csak kevésbé leszek szorgalmas. Több időt kap Nufi.

Felvittem megint két rossz tévét a padlásra. Lehoztam a Samsung monitort. Egyébként HP, de a Digital PCXBV-SA nak felel meg. Jól megmagyaráztam, mi?
A nagyobb cégek a számítástechnikában komplett megoldást szállítanak. Illetve így volt ez a 90-es években. Tehát ha elad egy számítógépparkot, akkor ad hozzá billentyűzetet, monitort, egeret, egéralátétet a saját címkéjével.
Ezt a 15 hüvelykes Samsung monitort is ismerem az amerikai cég kínálatából. A Digital monitor majdnem sík, eredeti Samsung képernyővel készült, ebbe a HP-ba domborúbb Toshiba gyártmányú került.
Nem az előnyére. Biztosan olcsóbb volt. Vagy így drágább? Pl. nem tudom elképzelni, hogyha van a cégnek saját alkatrészgyára, akkor miért vesz máshonnét? Illetve ennek a rejtvénynek is a pénz körül lesz megoldása.
A hátrány a domború képcsővel a szemfárasztó olvasás. Állandó fókusztávolság-változtatásra kényszeríti a szemet. A sík is, de kisebbre, ezért kímélőbb.
Kicsomagoltam. A múltkor a hideg padláson csattant nagyot, azóta négerek az alagútban.
Ennek a monitornak a talpát fémlap tartja. Ahhoz csavarozták belül a paneljét.
Hogy a panel ne deformálódjon, alul középtájt ragasztottak bele két 'radírgumit'.
Ez a két gumibigyó pont a sortrafó és a táptrafó alá esik. Logikus, mert ezek a legsúlyosabb alkatrészek a panelon.
De ott van a legnagyobb feszültség is.
Korábban már a sortrafó alatt átégett a panel. Onnét eltávolítottam a gumibakot, és kivéstem a bakelitet. A tápjavítás után jó volt mostanáig.
Most a másik oldalon jött elő a hiba. Onnét is kivettem a bakot, de kivakarás előtt kimostam a panelt. A gumi tetején valami barna, rászáradt folyadékra emlékeztető folt volt a fekete áthúzásnyom mellett.
Ismét minden ment a kályhára holnapig.
Ha már monitor, kaptam én egy nagy Belineát a volt kollégámtól, mert vagy kétszer javították 40 ezerért a cégének, és most inkább leselejtezték. Ugyanaz most is a hibája.
Örömmel vettem birtokba, és vagy két hétig működött is hiba nélkül.
Akkor jött valami cicegés, és az üzemi sötétség.
Idő nem volt rá, de elhoztam Komjátiba. Nyáron kicsomagoltam, s őt is kimostam. Ráfért.
Azóta itt rakosgattam védett helyeke magam elől, de most jött a tábori műtőasztal. (kicsi)
A szivacstömböm nélkül sokkal nehezebb boldogulni, de legalább pukkantós műanyag jut a képcső alá.
Eddig sikerült elküldenem belőle a graetz két diódáját, meg a biztit. Leért egy kábel rossz helyre.
Helyreállítás után átugrott egy szikra egy kondin a tápban. A kondit kicseréltem, a füstöt lemostam, és ott nincs baj.
Azóta a következőt tudom róla.
Bekapcsoláskor feláll a nagyfeszültség. Hallom a hangján. Pár másodperc múlva megszűnik a nagyfesz vezérlése, a TDA4853 -as ic letilt.
A monitor kap szinkron jelet. Ha nincs, akkor villog a tápfeszültséget is jelző LED. Ha van, sárgán világít. Amíg van nagyfesz, addig zölden.
A sortrafóról érkező impulzust megkapja az egyes lábon, a kettesen pedig egyenirányítva, szűrve és osztva.
A kondikat cseréltem, nem az ELKO-k miatt tilt.
Éjjel fél kettőkor még felmásztam letölteni a procinak a doksiját a NET-ről. Most azt olvasgatom. Jó volna a szótár, de az még otthon van.
Lehet, hogy ez is otthon fog megoldódni?
Még a sugáráramkorlát is beszólhat – jár az agyam elalvásig – de ehhez is kell az alvás.

Péntek

(Szeged környékén péntök?)
Ki kellene kérdezni az I2C buszon, mi a kínja. Olvastam a Poniprog nevű vallatóról. Nem fogom én ezt a szakmát teljesen abbahagyni! Olyan ez mint egy házasság. Minden korszakában más lesz benne szép.
Odakinn végre süt a nap. Meleg nincs, de nem fáztam. Kimentem tüzelőért az istállóba. Lehet, hogy ma még ásni is fogok?
Nem. Zárat takarítottam és olajoztam a szembe szomszéd néninek.
Tavaszra hoznom kell neki újat, mert ez igen elkopott már. Így, hogy könnyebben jár, be lehet csukni, meg ki is nyílik, de rá kell nyomni kicsit az ajtóra.
Reggelire felfaltam a maradék kenyerem pirítósnak, és már nem is veszek másikat. Holnapra főzök vagy sütök még krumplit, és vasárnap robogok vissza.
Tegnap a telefonban megkaptam a nagy kérdést, mi lesz a blogommal?
Nagy kérdés.
Szombat
Tegnap megint túltengett az optimizmusom. A nagy Belinea monitor procija (TDA4853) pont fordítva működött, mint amit olvastam róla. Amint megkapta a sorimpulzust az egyes lábra, (HFLB) letiltott. Ha leszívtam róla az ónt, akkor volt sorvezérlés, de blank a képernyő.
Aztán külön mértem volna az egyenszinteket, de a fóliát és a leforrasztott lábat működés közben összeérintve zárlatba ment valami. A táp kattog, s én idegesen megfogtam valami 300Volt körüli pontot – kihúzva a készülék – és mondtam egy cifrát. Aztán félretettem a készüléket. Inkább összeraktam a kimosott Samsungot.
Ébredt.
Jó!
Összecsavaroztam. Nagyfesz van, fény nincs. A fényerő poti és a rács nem szabályoz.
Lekaptam a konzerves dobozt az RGB-ről. A G2 -n 3V.
Tehát ebből sem lesz monitor. Leszakadt a belső poti a sortrafóban.
A Samsunggal jártam már meg így régen is. A NEDIS-nél vett trafót azonnal vissza kellett volna vinnem, de nem jutott rá idő. Ott is buktam a javítást is meg a trafó árát is.
Még lehoztam a tetőről a kis öreg monitort, aminek neve sincs. Az előlapon lepergett a ragasztott felirat.
Annak ronda barkhausen csíkok voltak az elején, és nyúlt minden kontrasztátmenet.
Kicseréltem a video végfok szűrőkondiját és vihettem is a helyére.
Ennyi sikerélményre szükségem volt, Különben már a kardomba dőltem volna.
Ma reggel pedig hat óra után felébredtem. Fél nyolcig már a reggelin – birsalma mézben mikrózva – túl voltam és a ruhás csomagok is bepakolva.
Friss vagyok?
Még most jön a neheze.
Itt a szobát is összébb kell kapni.
A kocsit csak később indítom be, ha már nincs fagy. Nem kínzom az akkut.
Pár szó még a tegnap estéről. El akartam tüzelni azt a sok reklámújságot, amit elhoztam. A papírtól is jó meleg volt Budafokon, amíg cserépkályhám volt.
Most itt is állandóan lazítva mozgatva az izzó tömeget jól felfűtöttem a szobát. Viszont akkora füstöt csináltam vele, hogy majd megfúltam. A szobán nincs jó huzatlehetőség. Alig tudtam elaludni. A parázs még reggel is tüzes volt, nem lehetett kiszedni.
A pakolászással pedig elvoltam este hatig. Hátravittem a köveket a ház mögé, hogy lehessen falevelet gereblyézni, a bringákat is bepakoltam a vendégszobába, és hozzáférhetővé tettem a szerszámos állványt az istállóban. Anyuék ki fognak látogatni télen is.
Miskolcra fél nyolc tájban érkezhettem, és még meglátogattam Gézát is. Visszaadtam a kamerát. Meg is köszöntem neki. (Ha jól emlékszem. Ha nem, most pótolnám.)

Vasárnap

Vége a történetnek. Kilenc előtt beültem a kocsiba, és Nufival már együtt ebédeltem itthon.

Komjáti napló 2009 - XXXIX. rész

2009-10-30T09:58:00.000-07:00

Vasárnap

Megint kávé. Tegnap elrepedt a főzőhöz kifogónak használt 0,33-as sörösüveg.
A gáztűzhelyet is takarítani kell miatta, meg az asztalig is elcseppentettem, mire észrevettem, mi történt.
Ma a padláson kerestem másikat.
Izgalmas hely ez a padlás. Mindenféle kincsek lelőhelye. Csak vagy túl meleg. Nyáron megfőttek a kondik a számítógépben.
Vagy túl hűs.
Ma például fáztam, és lejöttem versikét fabrikálni a szobába.
Beindultam a sárra.

Hol az egyenes út mocsáron vezet át,
moszkitók is csípnek, s nem csak lábad nyomát.
Ott a sárba süllyed sétáló suta láb
De még a szánk kíván suttogni legalább.

Saras topánkámat én meg nem tagadom.
Nyaranta megszárad, akkor leporolom.
Száraz, apró, szürke víz nélkül az egész
Megbúvik, mint a friss kenyérben a penész.

Spíró tegnap elemzett nekem egy szöveget.
(Tudom, hogy nem tegnap, de az én fejembe tegnap került, ezért nekem ez tegnap volt. NA!)
Nagy a kísértés utána csinálni. Már a Bóbitán is – a DPG irodalomkedvelő csoportja volt – szórakoztam a magam irományainak szétszedésével.
Csináltam magamnak erre a célra másik identitást, és onnét szóltam be saját magamnak, mint szemétkedő.
Egy profi ezt másképpen csinálja.
Nem baj.
A sár ma úgyis téma lesz. Tovább rakom a vályogfalat. A törött vályogtéglákat bezúzva és latyakossá vizezve megint rakok egy sort a nagy kövekből.
Pedig most a Bethel tévés csúszózsalus megoldás jobban tetszik. Csak ahhoz meg nincs nyitott munkagödör agyagutánpótlásnak.
Közben jár az agyam azon, ki lehet az a Gábor, aki pár bejegyzéssel korábban írt. Illetve jó lenne az ő naplójából olvasni,..
Ne legyek telhetetlen! Mindenki másképp éli meg a váltást. Én is. Azért ha újra betér hozzám olvasni, kérek tőle e-mail címet. Hátha kapok tőle is ötleteket!

Akkor a rigmusom szétszedve.

Az első sorok az ellenkezés szülte gonoszkodó játék. Csak azért is sár. Mert zavart, hogy rosszul ragozta Nufi a sarat. (Ez a nyelvhelyességi kérdés még további vita tárgya. - A szerk.) Meg kerüli a kulimászos dolgokat... ha lehet. Én meg nem. Azaz ruhafüggő. Ha kinyalva, kiöltözve vagyok, valóban zavar a kosz. Meg a nikotinos-kátrányos-füstös-poros tévéket is kimosom.
Aztán beugrott Romhányi Moszkitó operájából a „halad alább a láb”, és csak azért sem írtam bele. Inkább valami fontos mondanivalót sejttetve suttogóra fogtam a szót. Mert ugye a lápba süllyedő, valamikor volt valaki nem csinál nagy hírverést a lesüllyedésnek. Szégyelli. Meg mégis beszélne róla.
Persze mitől valaki valaki?
Hát az önmagáról alkotott képnek épp akkor megfelel-e.
Utána egy Arany Jánosi lejtésű sorpár. Hogy mitől érzem őszikésnek? Fogalmam sincs. Csak úgy.
A végére pedig kellett valami súlyos mondanivaló. Ami illik a gasztroblog témájához.
Meg az egész-penész rímpár is jónak tűnt.

Ugye, most kiadtam magam. Pedig még a Topánka utcáról nem is meséltem.
Nem baj. Ma vasárnap van, és szabad játszani, és nem is vagyok komoly.

Kell néha a számítógép is. Az a világ, amit otthonról hoztam ide. Ezeket az otthonokat pedig az emlékek teszik élhetővé most, amikor itt egyedül vagyok. Meg a kávé.
Na, gyerünk csövezni, meg falat rakni!

A vasárnap működött. Sem csövezés, sem falrakás nem lett a lendületből, csak kávé. Lestem az egereket, hallgattam a kuruttyoló kávéfőzőt, és töltöttem magamba a sötét löttyöt.
Bekukkantottam a Napkorongra is újraolvasni pár dolgot.
Este pedig bedurrantottam a zsebkohóba. Amíg a deszkadarab és az aprófa lángolt, kiszabadítottam két összefagyott csomagot a hűtőből. Bontogatás közben derült ki, hogy kettő.
A belső zacskó penészesnek tűnt, de csak zöld felirat volt a nejlonon.
Máj volt és valami vastagabb hús. Ezt a gasztronómiában jártasak kiklopfolják, de nekem így is jó.
A májat viszont nem lehet grillrácson megsütni.
Levettem nagyanyámtól örökölt palacsintasütőmet a szögről, és beleszórtam a recsegőre fagyott májdarabokat. Kihoztam a hűtőből a császárszalonna maradványait, és rakosgattam a vaslapocskán. Annak külön örültem, hogy egyszer sem borult fel. Pedig jó hosszú nyele van.
Mire a hús került sorra, elegendő zsír rotyogott az edényben, és el is fogyott a máj és a kenyér dumója. (A helyesírás ellenőrző aláhúzza a dumót, de nekem akkor sem sercli.) A husihoz nem kellett kenyér.
A vacsora befejeztével a parazsat betakartam a kertben szedett diólevelekkel, és néztem. Ez a tüzeskedés már gyerekkorom óta kedvelt játék. Sötétedésig pedig olvastam a Jégmadarat.
Lesúlyoztam a levélpúpot a ráccsal, és bevonultam a szobába tovább olvasni.
Fél nyolc körül indultam telefonálni. Az óraátállítás miatt (tegnap) már fél kilenc lett volna.
Be nem állt a szánk, annyi megbeszélni valónk támadt egy nap alatt. Szerintem túl is léptük az 1 órát. (Annyi ingyenes egyfolytában a szolgáltatónál.)
Este még a kályhát is meggyújtottam, s amíg nem lett homályos a látásom, olvastam. A konyhából pedig beszűrődött a kerékben futó egerek zaja.

Hétfő

Fél hétkor volt pillanyitás. Még ködben a völgy, meg hűsebbnek tűnik az idő a tegnapinál, de nem lesz rossz nap.
Mától ismét kávéstop. Ez meghatározza majd a napom, és sok-sok melléktevékenység beüt majd, de mire hazaindulok a hét végén, ki akarom üríteni az 'anyagot'. Csernus szavaival élve lejövök a koffeinről.
Első kínlódásom a memóriakeresés volt. Ígértem Nufinak fényképet a kertről. Géza kamerájából viszont csak úgy tudom átcsalni a gépemre, ha memóriát dugok bele. A kábeléhez nincs programom.
Meglett. Egy fekete dobozba rejtettem magam elől, és jól sikerült. Hosszan kutattam a házat, pedig karnyújtásnyira volt.
Ez a színvilág és minőség egy kölcsön kapott kamerából jön. Ha kiteszi a blogomra, majd megkérem, kis méretet válasszon.
A videofelvétele is hasonló.
A libák úgy világítanak a szomszéd kertjében, mintha fényforrást akartam volna fényképezni.
Holnap még kísérletezem vele, aztán lemondok róla.
Ki kellene cipelni a gépem, mert a webkamerám talán jobb.

Kiválogattam az újságokat, és az összes blikket begyűrtem a kályhába. Azzal gyújtottam be, mert kifejezetten jól ég.
Kétszer is sikerült felfűtenem vele a kis kályha palástját. Sajnos a hamuja nem olyan szép, mint a fának.
Egy szatyor hamut hazaviszek. Kell az üregbe a másik szobám ablaka alatt. A budafoki lakás két szintje között ebből van a szigetelés. Pár éve kibontottam a fűtéscső miatt. Akkor kellett belőle eltávolítani, és azóta még nem pótoltam.
Azért volt esze az eleinknek is, nem? Egyrészt jó hőszigetelő, másrészt nem éghető, harmadrészt hulladékhasznosítás volt már akkor is.
Vittem ma kisebb reflektort a fürdőszobába. A zuhanytálca alatt a purhab nem tölti ki a teret. Felemelni már nem tudom, mert a szélét fogja. Most tunkolhatom be majd oldalról a földet, vagy homokot. Elment a kedvem az egésztől. (Purhabtól)
Inkább leültem olvasni, meg összeszedni a gondolataim, mit kell hazavinnem a hét végén.
Az olvasás végre kikapcsolt. Nem is tudom, mikor engedtem meg magamnak utoljára ennyit egyszerre. Már az ötszázadik oldalt elhagytam, mikor telefonálni indultam. Meg lesz ennek a böjtje. Ma éjjel még jó volna kiolvasni, és úgy elaludni. Sajnálom is rá az időt, meg örülök is, hogy nem veszem fel a koffein kiürülését olyan idegesen.

Kedd

Nyomasztó reggel. Sötét van. Nem süt a nap, a felhők betakarják a hangulatom is.
Éjjel felzörgött egy egér. Egy darabig hallgattam, majd beeresztettem a többiekhez, s aztán már nem tudtam elaludni. Belenéztem a Kék fény adásába. Aztán ismét Zsonna története.
A szemeim nem bírták. Homályból jött a történet. Próbálgattam hol az egyiket lehunyva hol a másikat,... nem lett jobb. Aztán az agyam beállt valamire, és végre nem a betűket láttam, hanem a szöveg, a történet beszélt hozzám.
A történet mellett pedig az életem. Mármint amikor a madárrá operált lány mesélt az életéről.
Enni és aludni. A repülés pedig nem élvezet, csak odavisz az ételhez.
Hát nem így élünk mi is?
Ha munka van, a két nap között kevés marad a szellemi táplálkozásra.
Itt Komjátiban még egyszer sem próbáltam meg egy sendmail.conf fájlt átírni. Az installálásaim is nélkülözték a kíváncsiságot.
A sokat tudó gépeim szövegszerkesztővé zsugorodtak és sorolhatnám a semmivé zsugorodó dolgaimat.
Pedig amikor csinálok valamit, már az jár az agyamban, miként fogom este a telefonban elmesélni.
Vagyis én is társas lény vagyok, s ha ez a szál elszakadna, nem nagyon tudnék kezdeni valamit is magammal.
Fel kellett fedeznem, hogy én akkor sem itt élek, ha itt vagyok.
A megépített kerékpár-utánfutó nem csak szállítási segédeszköz volt, hanem egy sztori, amit el akartam mesélni. A fürdőszoba készítése is befullad, mert nem tudom kimagyarázni Nufinak, hogy mit miért. A leszedett csempék sem zavartak, mert a felrakáskor sejtettem, hogy ezt én akarom, s nem az én konyhám lesz, tehát próba, csak ujjgyakorlat az egész.
Most a sarok a fehér csempével befedve. A fürdőszobában a csövek elrendezve, és kis igazítás után ráhordok kavicsot, földet. Aztán jön egy réteg beton a vécé kifolyóját és a padlóösszefolyót rögzíteni.
Ma addig nem lesz Zsonna és elérhetetlen magasságokban a jégmadár, amíg le nem győzöm a lustaságom. Mondhatnám szebben is depinek.
Tényleg van bennem nyomottság.
Ráfogom a hidegre, hogy nincs kedvem a gödörben térdepelni, pedig most is csak attól félek, hogy valamit elrontok. Nincs mellettem még valaki, aki figyelmeztessen, ezért sokszor végig kell járnom a fázisokat, és úgy betemetni a jövőben beton alatt működő lefolyókat.
Félek, mert ilyet még nem csináltam.
Akkor is féltem, amikor az első aránydetektort kihangoltam. Amikor az orosz tévében a dekódert hangoltam, mert állandóan lilára váltott a kép.
Féltem, hogy a berakott új alkatrész is tönkre megy majd, mert nem tudtam, hogy az, amit kivettem, mitől lett rossz.
Pedig ebből tanultam. Most is így tanulok. De most a magam kárán.
Már azt is tudom, hogy a fürdőszoba elválasztó falát csúszózsalus megoldással fogom megcsinálni. Másképpen nem lesz egyenletes. És még kell hozzá sok-sok agyag. Lesz-e rá idő e héten? Majdnem biztos, hogy csak jövő tavasszal.
A hálószoba áttelepítése után lesz ebből is műhelyszerű szoba. Polcok és tér kell. A fény is rossz helyről érkezik. Át fogom cuccolni a kétajtós szekrény helyére a munkaasztalt.
A változás hoz mindig új munkakedvet. Meg az is, hogy egy lendületből meddig jutok.

Bemásztam a gödörbe. Az 50-es csövet lecseréltem mégis 110-esre. Emiatt ne kelljen bontani később. Aztán jött a szintezés. Ki kellett szednem két nagy követ úgy a falból, hogy fogta minden. Aztán jött az űr.
Átcuccoltam a vendégszobába.
Itt megint a kedvenc szórakozásom, a vezetékek találkozását kell kitalálnom.
De már egy darab Y sincs itthon. Mennyi az idő?
Dél.
Be a kocsiba, és irány Szendrő. Vettem négy Y-t és két 45°-ot. Még hátramentem a tüzépeshez is egy csomag csempéért. Nála volt 150x150-es. Mondjuk a zuhanytálca alá már biztosan elég, tehát megvettem. Curik.
Visszamásztam a gödörbe. Itt még csak árok van, semmi sem áll a helyén, de már kiabáltak is utánam.
Mari néni, meg egy másik szomszéd. Ő már ismer engem, nekem még törnöm kellett a fejem, ki is ő. De a számítógéppel van baj. Jó, mondom sötétedés körül mennék. Addig itt haladni szeretnék egy tyúklépésnyit.
Sok valóban nem lett belőle.
A fürdőszobában az üreget kezdtem feltölteni apró kaviccsal, majd odatettem a vizet a mosdáshoz.
Három furik kavicsot beterítettem, aztán megnéztem a vizet.
Most fogyott ki a gáz.
A kemping bringa majd kikapart, annyira rohantam, hogy nyitva találjam a boltot.
Sikerült.
Fürdés alatt még a mosogatóvíz is megmelegedett.
Mennyivel szebben ég így! Tényleg a végét járta a palack, és attól volt olyan ronda a láng.
Nem baj, most felfrissülve megyek gépet nézni!
A gépnek vége.
A tápegység ad valami energiát, mert az optikai egér világít, de ennél több nem történt.
Kiszedtem minden felszabadítható elemet a gépből. Még a processzort is. Csak az alaplap. Hátha dudál valamit!
Nulla.
Hazaugrottam egy tápegységért.
Füst. A legnagyobb 400W-os tápomban a ventilátorán keresztül látható helyen szénné égett valami másodpercek alatt.
A srác ezután már nem kérte a javítást. Inkább újat vesz, s ami ekkor jött, attól lepődtem meg igazán.
Megkérdezte, hogy mivel tartozik a tápegységem röptéért.
Ezen nagyon meglepődtem.
Tudom, hogy most nem túl népszerű dolgokat írok le, de az emberek hazudnak. Addig kenik a valóságot, amíg a felelősségük nem állapítható meg, s itt a világ másik végén egy nem éppen gazdag huszonéves az önhibáján kívüli károkozásáért vállalja a felelősséget.
Hm.
Hazahoztam még a feltehetőleg működő alkatrészeket megvizsgálni. A wincsi, a videokártya, a dvd író, a memória megúszta.
A RAM-ot kértem el az elfüstölt tápom helyett. Nem akartam pénzt.
Ezt a memóriát már nem tudná használni az új gépben.

Szerda

Éjjel még kimostam a tápot zsíroldóval, és a kihűlőfélben lévő kályhára raktam. Hátha a két rosszból össze tudok hozni egyet.
Az eredetibe tápban semmi füstnyom, és minden feszültségből a felét adja le. Ha belső referenciája van, akkor a PWM IC, ha nem akkor rajz kell.
Leburkoltam a sajátomat.
Természetesen a PWM-hez tartó 22 Ohm füstölt el.
Tehát KA7500BC.
Egyikből a másikba nem hozott eredményt, és a dobozomban talált bánya is üres. Nincs benne 7500.
Igazából a még jó tápot kellene megbontanom belepróbálni. A 386-os alaplapomban van még egy IC tok.
A szerda viszont elment a hatékony megoldás nélkül.
Este visszaadtam a megvizsgált alkatrészeket.
Voltam még az öregeknél. Dezső bátya kórházba került magas lázzal. Csak Irénkét találtam otthon. Irénke néni, és Melinda – ő is hazajött – bementek hozzá a kórházba. Még nem értek vissza. Holnap is átmegyek megkérdezni, mi újság.
Este még felmásztam az internetes géphez, hátha le tudok tölteni doksit a táphoz, de olyan hideg volt, hogy mire felbootolt a gép, már állítottam is le. Inkább nem kell tüdőgyuszi.

Csütörtök

Fél hétkor nyílt a szemem. A telefon hétkor énekelte az ébresztőt a konyhában. Benne maradt a kabátzsebemben. Nem volt kedvem kikelni az ágyból. Olvastam nyolcig a Jégmadarat.
Szeretnék megint örülni ennek a könyvnek, de nem megy. Már azon jár az agyam, hogy a hét végén Budafok.
Odakinn esik. Befűtöttem, s ettől füstös és büdös a szoba. A konyhában a tegnapi főzőcskétől van zsírszag. Az egerek sem dugják elő az orrukat. Csak a Dugó várja a mindennapi betevő háztartási kekszét.
Tényleg, azt még nem adtam oda neki.
Majd utána jön a reggelicsata. A többiek csak akkor jönnek elő, amikor ő már rágja.

Komjáti napló 2009 - XXXVIII. rész

2009-10-24T07:51:00.000-07:00

Kedd (folytatás)

Levakartam a falat a konyhában a mosogató fölött-mellett.
Estig felraktam három sor csempét. Pont elfogyott a ragasztó. Az utolsó keverés túl hígra sikerült. Folyt mindenfelé, de akkor is 'rábeszéltem' a falra.
Ragasztót csak innét hozok Szilasról, holnap folytatom a ragasztást.
Megnéztem a pszichiáteres filmet, annyira amerikai vacak volt, hogy meg is bántam. Az Autonómián sokkal jobb volt Boldizsár Iván visszaemlékezése. Valamikor a 80-as években olvastam tőle a Don Buda Párizs c. könyvét, de nagyon kevésre emlékszem belőle. A bajuszkájával meg a hátrafésült hajával nagyapára emlékeztetett, csak kicsit kövérebb volt nagyapánál.
Amikor élt, csak fekete-fehér tévé volt. A felvétel is így készült. Még egy dézsa vű ömlött rám.
Nem is tudom, mi lett az Orilux-szukkal, talán szétszedtem. Alighanem az egyik polcom a sufniban a kávája.

Szerda

Reggeli begyújtás előtt még kiabált Jolika. Mondta, hogy ma megrendeli a kis traktort szántani. Itthon leszek?
Csak a ragasztóvásárlás van beütemezve, az egy órán belül meglesz.
Még megraktam a kályhát, s az első füstködöt ki is eresztettem. Csak utána pattantam bringára.
Megvettem a ragasztót. Most csak a drágább volt. 2200Ft. Mondjuk nem emlékszem, a régebbi mennyibe került, nem nagy tételről van szó, és kocsival ennyibe bele kerülne a miskolci út.
A fizetéskor kihullott a pénztárcámból a műanyag korong, amit a bevásárló kocsikba csináltam. Megtetszett a kereskedőnek, hát neki is adtam. Itthon van elég. Csak a szélét kell megreszelni. Laci bácsi is elhagyta a sajátját, ő is elvitte az épp nálam levőt.
Hazatérve feltettem az utolsó kávét. Elfogyott a dobozból. Közben kitakarítottam a fúvókát, mert tegnap már azt hittem, hogy elfogyott a gáz. A bal oldali égő lett csak koszos. Biztos a sok portól. Hogy ment be oda a rózsa alá? Rejtély.
Na, amíg el nem felejtem, keresek még műanyag korongot a pénztárcámba. Itt kell lenni mellettem valahol.
Hát nem volt. Pedig vagy húsz darabot hoztam, s most egy sem került elő.
Egy szétszedett Microsoft egér talpában vannak, de sikerült eldugnom. Majd ha már nem kell, biztosan előkerül.
A kocsi kesztyűtartójában van még egy lila. Csak olyan jó adni belőle másoknak, mert elmagyarázhatom, hogy hulladék monitor oldalfalából készítem a bőrlyukasztóval a nagysatuban.
Alapanyag itt is van, csak a szerszám van otthon. (Budafokon)
Megnéztem a tegnap esti ragasztásaim. Még nem száradtak meg.

Felragasztottam a három sor csempét, és a fél sort is végig alá. Ezzel már beér a mosogató mögé. Az időt megosztottam a kályha rakása és a csempézés között. Nagyon hűlt a szoba. Mitől?
Este rövid volt a telefonálás, mert szólított a természet. Pedig eddig reggelente jött 46 évig. Most meg ez is változik?
Na mindegy. Ha már fél nyolcig ez is megvolt, bekevertem egy adag mészhabarcsot, és bevakoltam a fürdőszobában a mosdó alatt a csövet és a mosogató fölötti szellőzőt is. A betakarás pedig pár milliméteres rétegben úgy sikerült, hogy szétkentem mindkét irányba. Majd folytatom, ha ez megszáradt, Ez a fal annyira nem egyenes, nem fog ártani. A csempe síkjáig eldolgozom valahogy.
Macskamosdás a kádban, mert csak egy edény melegvíz lett, és nem volt kedvem kivárni a másikat. Holnap Miskolc. Ott majd lubickolok anyunál a kádban.

Csütörtök

Bepakoltam a megragasztott gumis bicajkereket, és anyu szatyrait. Körbejártam, hogy mit hagyok itt, és beindítottam a Hondát. Cidriztem, vajon hogy áll az akku, de pöcc-röff. Nem számított a hideg sem. Télen úgyis fel fogom vinni fűtött helyre, nem kell még ezt cserélni!
Nem volt még dél, anyu derelyét gyúrt, amikor megérkeztem. Az első pár darab híg lett, szakadt szanaszét. Ennek a háziasszonyok nem szoktak örülni, engem nem zavar. Betörpöltem egy adagot.
Laci bácsival kisétáltunk az OBI-ba anyunak árvácskát nézni, meg nekem kellett purhab a zuhanytálca alá. Vettem még két villanykörtét a kültéri világításnak. Oda semmiképp nem jó a kis fénycső télen. A hidegben nem gyújt be. A fényáram csúcsa meg 20°C-ra optimalizálva. Arra még emlékszem, hogy a Tungsramnak volt egy újítása. A hajlított cső végére tettek műanyagot, hogy hamarabb felmelegedjen az ív, hogy ki mondta, vagy mikor, az már köddé vált.
Azóta ha hideg szobában nem gyullad be a cső, addig tapogatom, amíg az ív létre jön.
Persze a drágább csövek jobbak, meg biztosan fejlesztettek már olyat is, ami bírja, de hogy mennyi idő alatt térül meg a többletköltség?
Odakinn csak keveset világítok.
Erről jut eszembe az a furmány is, hogy az amerikaiak sok-sok pénzből fejlesztettek ki olyan gáznyomású golyóstollat, amilyennel az űrben is lehet írni. Az oroszok meg grafit ceruzát vittek magukkal.
Akár igaz, akár nem, tényleg az egyszerűség néha több.
Este egy Devecseri Gábor novellával múlattam az időt a Vacsoracsatáig. Thétisz istennő szüzessége volt a téma, azaz hogy az istennők nem veszítik el a szüzességüket a szerelmeskedéstől.
Ez a fickó könnyen udvarolhatott. Tetszik a logikája. Akkora felhőt kavar a lány főzése közben, hogy már rég a nedves területen jár, mire észreveszik.
Éjjel meg a tévében Francis Drake győzelmét elemezte valaki a spanyol Armada fölött. Biztosan okos emberek voltak, engem álomba ringatott.

Péntek

Vagyis október 23. Most nemzeti ünnep, amikor diák voltam, még nagyon nem volt az. Akkor még a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak volt ünnepe.... november hetedikén.
Reggeli közben a rádióban riportokat adtak ma is élő szereplőkkel. Anyu is bekapcsolódott, hogy 14 éves volt, és nem engedték ki az utcára. Az iskolából is csak kísérettel mehettek haza a gyerekek.
Egy lánynak átlőtték a karját, és az udvarukba – ahol nagyanyámékkal laktak albérletben – egy fickó befészkelte magát fegyverrel és kutyával. Később el kellett hagyni az országot. (Nem a kutyának és nem is anyunak.)
Tíz óra körül cuccoltam be a kocsiba. Egy PC doboznyi újságpapírt is elhoztam. Itt már fogyóban volt.
Tizenegy tájban hazaértem. Beeresztettem a csapdából az egeret a négy foglyomhoz. Kaptak egy háztartási kekszet, hogy legyen némi harc is. Paradicsom, meg más növényi eredetű valami volt még benn.
Bedurrantottam a kályhába. Papírgyilkos megoldással hamar felfűtöttem, de így sok a hamu is, magammal is kitolok, ha nem váltok fára.
Anyutól kaptam egy csomag kávét. Fuccs az elhatározásomnak. Úgysem tudom megállni. Ez legalább Segafredo.
Az úton végig esett az eső. Mostanra abbahagyta.
Végigjártam a kiskertet. A paradicsomok és paprikák szára lekonyult, fagyás nyomai mutatkoznak. A borsó még él. De jó lenne még leszüretelni!
Bekapcsoltam a gépem naplót írni, és bosszankodni, hogy megint elment a SETUP. Ismét elemcsere kellene az alaplapon. Inkább ceruza vagy mini ceruza elemet rakok bele, mert a 3V-os lítium elem drága és fölösleges 2 hónapra.
Meg kéne mérni a fogyasztást! Lehet, hogy csak egy szűrőkondi vacakol. Most sajnálom rá az időt.
Délután a purhabozást tervezem. Nejlonzsákokba fogom nyomni kisebb adagokban, és belesúlyozom a tálcát a keretbe.
Még a Digitalban dolgoztam, ott kaptuk a monitorokat úgy meg felújításból, hogy mellé ilyen zacskós megoldású támasztékot raktak a hullámpapír dobozba. Csak a mennyiséget kell jól eltalálnom!
Na megyek fáért, mert elégett a papír.
A zuhanykereten kivéstem a sarkot. A bűzelzáró U alak mögé betoltam egy 45°-ot, és meghajtottam kicsit hőlégfúvóval meglágyítva a csövet.

Szombat
A csővégeket sokáig csiszolgattam. Mintha valami is múlna rajta. Inkább olyankor szoktam ezzel szórakozni, amikor nem fűlik a fogam a következő művelethez.
Átvittem Jolikáékhoz a száraz kenyeret. Anyu küldött két szatyorral. Előtte kimentettem két kőkemény zsömlét az egereknek. Remélem, nem fog hiányozni!
Csendes zsongás volt az ereimben. A kínált kávét nem tudtam visszautasítani. Persze itthon főzni kellett a következőt, mert a kevés nem elég csak az izgalom felkeltésére.
Felvakartam a földről a csemperagasztás után maradt homokot, és lecsutakoltam a mosogatót is.
Csak ebéd táján nyitottam ki a habos flakont. Meglocsoltam a keretet, visszaragasztottam a lepergett három plusz a levert negyedik csempét is. Nagyot sóhajtva körbefújtam a keretet és a tálcát is. A tálcáról azonnal lepergett minden. Az oldalfalról is sok.
Az a hosszú flakon alig adott habot.
Eligazítottam a tálcát, beleraktam a hullámpapírt, meg vagy tíz darab téglát. Öt percenként mentem oda térdepelni, mi történik. Oldalt a lyukon szinte semmi sem látszik.
Hogy mégis múljon az idő, kettévágtam nyolc csempét a vendégszoba zuhanykerete alá.
Kár volt. Ott keskeny ez a méret.
Maradt még két darab ép, de jobban bosszant, hogy kell még egy purhab, vagy mellé fogok betonozni a keretnek, mert majdnem beesik a tálca.
A ráhagyásokról egyszer, s mindenkorra leszokom. Inkább legyen szűk, mert abból lehet vésni, de a bő lyukakkal sokkal több munka van.
Az elhozott gyújtóspapírok között leltem multivitamintablettás dobozt is. Apró lyukat vágva az oldalán beraktam az egereknek.
Ezek a komjáti egerek nem túl kitartók.
Emlékszem, Budafokon Mini – az egyik hosszan tartott egerem – mestere volt a bejutásnak. Addig rágott, fityegett a dobozka oldalán pörgő farokkal, amíg be nem cuppant.
A fogkrémes doboz volt a legizgalmasabb. Arra később két-három pótkijáratot is nyitott.
Ezek itt úriegerek. Ha nem fér be a fejük, már nem is rágják méretre.
Este megint Jégmadár.
Most már végigröhögtem a következő fejezetet.
Hadd idézek egy Villa Farkó verset belőle!

„Én annak írok rég, aki nem olvas
sem engem, sem más költőt sohasem;
ha kérdik, olvas-e, feleli: „lófaszt!”,
mert mocskos szájú az én olvasóm;
tök hülye állat ő, és zseni én,
s pont elférünk e kurva féltekén”

A tévében egy szőke lány énekelt hangosan s nagyon elragadta a közönségét. Előtte a tolószékes srác majdnem megríkatta a zsűrit. A sok tehetségtelen jelentkező pedig beleillett (volna) az olvasmányomba is. Még úgy is, hogy Kulcsár Szabó Ernőtől Adyig mindenkit felismerni vélek benne.
Ma éjjel átállítjuk az órát. Jó. A szervezetem már úgyis átállt.

Komjáti napló 2009 - XXXVII. rész

2009-10-21T09:02:00.000-07:00

Péntek

Délután nekiestem a konyhának. A már elkészült mosogató alatti lefolyót bontottam ki, mert még kell a rendszer végére a levegőztető, vagy szellőző cső. Tudom, hogyha most nem verem szét azt a három centit, akkor később már nem verem le csempét, stb. Ez még most a legkisebb veszteség.
A 32-es Y-t pár centivel meghosszabbítva tovább véstem a két ágat. A már fenn lévő csempék mellett véstem fel a plafonig a falat, s megfúrtam a plafont. Egy fúrószár bánta. Odafenn lámpa mellett reszeltem megfelelő méretre a lyukat.
Még beragasztottam az Y-t, és a felszálló csőbe a méretre vágott 32-es csövet. A felszálló cső 36-os, de itt nem számít, hogy vastagabb, mert nem víz, csak levegő fog járni benne. Remélem, egerek sem. Illetve az ellen tervezek fémhálót a végére.
Az illesztés jó arasznyi hosszan. Bekentem ragasztóval, s hogy ne folyjon vissza, körbeszigszalagoztam. Estére száradni hagytam.

Szombat

Megint hideg volt reggel. Lehet, hogy ma este már a hálózsákban alszom. Vagyis abban is. meg a paplan alatt.
Feltakarítottam a tegnapi vésés maradékát, megkevertem egy adag mészhabarcsot. A cső buggyan. Akárhogy vésem alá, kilátszik a falból.
Már nem érdekel. Legfeljebb leveszem a z összes eddig felrakott csempét, és kiemelem másfél millimétert, ha nagyon látszik.
Persze este még biztosítottam Nufit, hogy minden sík és vízszintes és függőleges. Merthogy akkor még az is volt.
Ilyenkor szokott beköszönteni a baj.
Oldalról nem látszik, de szemből igen. A csap magasságágban beékeltem a csövet egy deszkával, de akkor máshol buggyan elő. Ahol alávések, ott is kirugózik, vagy ha nem ott, akkor máshol.
Hagyom száradni, majd megnézem, mit tudok vele később alkotni.
Bejöttem a szobába fűteni.
Levágtam egy jókora száraz gallyat a komposzt melletti szilvafáról, s felaprítva elegendő lett a kályhába. Még a kávé is megfőtt a tetején.
Mire megreggeliztem, már csacsogott is a főző.
Jó, menjünk a zuhanytálcát beigazgatni.
Ez ma nem az én napom.
Eddig benne hagytam a papírban, úgy próbálgattam a helyére. A betonkeretet akkorára csináltam, hogy jó legyen. A zsaludeszka szélessége volt a ráhagyás, hogy el tudjam majd forgatni, ha netalán nem párhuzamos a fallal. 2x1cm bőven elegendő hozzá.
Ekkor jött a feketeleves.
A tálca széle nem lapos, hanem visszahajtott. 1 cm szélességben, és bár ez is takarásban van a csempéken, nem egy pontosan mozdíthatatlannak beállítható valami.
A következő élményem pedig, hogy a leragasztott csempék jönnek fel a betonkeretről. De nem a csemperagasztó a keretről, hanem a csempe a ragasztóról.
Imádom, pedig beáztattam, és millimétereket püfölgettem, a vízmértékkel a kezemben lestem minden koppintás eredményét, s most kezdhetem elölről. Vagy csinálok deszkából rézsűt, és azzal igazítom a kerethez, vagy mást kell kitalálnom. Meg még jó hideg is van.
A magassági eltérés miatt még a bűzelzáró U alakot is nagyobbra kéne csinálnom.
Kínomban bejöttem fűteni a szobába, meg naplót írni, hátha eszembe jut valami. Eddig csak a fatákolmány, de nem vagyok még semmiben biztos.

Vasárnap

Pihenőnap. Nufi mondta, hogy kell a rendszer. Én meg miért ne hallgatnék rá. Ágyban maradtam, addig sem kell fűteni.
Csörög a telefon. Anyukám már a vonaton. Tehát a pihenő nap csúszik.
A konyhából kihordtam a szerszámokat, az étkezőasztalt lemostam a portól. Tegnap még mind a levegőben volt, értelmetlen lett volna percenként törölgetni.
Az egereket kivittem a gangra. Felemeltem a dióleveleket, és láss csodát, még négyen vannak.
Idekinn sohasem láttam egy-kettőnél többet.
A hullákat mostanában már el tudom égetni, nem is szoktam számolgatni. Az etetésen kívül nincs napi teendőm velük.
Beráncigáltam párhuzamosra a bútorokat, és a szitáló esőben mentem a vonatmegállóhoz.
Mire átgurultam a síneken, megjelent a vonat lámpája Bódvaszilas felől. Nem kellett sokat várnom.
Anyukám jókora szatyrát egy híres ember segítette le. Az a cigány festő, aki Bódvalenke házait csinosítgatja, és teszi most médiahírré a falut. Legalábbis a Borsodi rádióban anyu sokat hall róla. Ha itt lesz Nufi, majd megnézzük. De inkább nyáron, mert ebben a hidegben nem túl jó.
Megnéztük a diót. Már nem nagyon van. Leszedtem a maradék szőlőt. Még egy kis vödörnyi lett belőle. A jövő héten az is elfogy. A csicsóka virágzik, meg a borsó is. A borsóból már biztosan nem lesz semmi. Pedig tavaly még volt két-három hét jó idő novemberben is. Most is jó lenne!
Délután pedig fűtőt játszottam. Hordtam a gallyakat, a faháncsot, - mindent, csak éghető legyen – kis kályhába, és újra Precision 2000.
A VT-02 órajelét keresve hangok jöttek a hangszóróból. Oszci nem megy. Csere.
Az sem, bár úgy tűnik, hogy a szkópzsinór terhel be. Vissza az eredeti IC. A jelenség azonos, bár egy-egy pillanatra a mérőcsúcs elvételekor megjelenik a 4MHz-es órajel.
Még nem kerestem 100k-s ellenállást, pedig hátha... Hátha úgy nem terhelnék be kapacitívan.
Vagy még jobb, előhúzom a frekimérőt.
Csak közben megint este lett, és fűtöttem a kályhát és alágyújtottam a víznek s fazékban, és megint két fazéknyi forróvíz + két és fél hideg lett a fürdőm.
Micsoda dőzs!
Aztán irány a telefonfülke.
Este pedig bevackoltam magam az ágyba, és kerestem leírást a VT-02 firmware-ről. Vagy valami folyamatábrát. Jó lenne többet tudni erről a prociról.
Nagyon pici a rajz és még nincs a fejemben. Ráadásul hátulról kellene megközelítenem a dolgot. Ha nem a procit faggatom, hogy mi hiányzik neki, hanem a készülék többi komponensét indítgatom be külső tápról, műszinkronnal, stb. Meg mondjuk a DATA vonal.
Azt lenne jó megvallatni. De holnap pl. megskubizom, van-e egyáltalán ott jel. Ha pedig nincs, ki eszi meg.
Hétfő

Itt már igazi tél van.
Reggel a kinti kádban jégpáncél fedte a vizet. Ma is sok fát kell majd eltüzelnem. Lehet, hogy a héten szedem a sátorfámat, és elhúzok haza, mint a vadliba?
Előtte még össze kell pakolnom és az akkumulátort is babusgatni.
Ki fogom bírni.
A kályha jókora füstöt csinált, de befűtött. A Műszaki Hibában leírt módszerrel leakasztottam a 140Voltot a sortrafóról, és adtam neki 14-et. A sortrafó lábain nem éppen szabályos huplik vannak. De vannak. Csak valamelyik rajzon legalább volna pár diagram, mennyi pp-t kellene keresnem! Mert akkor tudnám, hány volt a tizede.
Miután mindenhol volt valami, feláldoztam az utolsó S2000-t, hogy biztos legyek a sortrafó zárlatában. Már csak elő kell kerítenem a tv tulajt, hogy hová rendeljem a trafót, vagy adja ide rá a pénzt.
Tudom, hogy drágább, mint amennyiből a Vaterán kapnék működőképes Precision2000-t.
Ez van. Csak annál megint bizonytalan, meddig megy hibátlanul.
Egyébként ebben is HR (utángyártott) van.
Belém bújt az ördög. A fal még nem volt alkalmas a csempézésre, feltettem a Telefunken tévét. Az is erre a sémára épült. Pár hónapig üzemelt anyunál, aztán kikönyökölt belőle valami. Akkor adtam neki a Grundigot.
8V megvan, a sor indul, hallom. A táp megáll. Gombokra nem reagál. Ha leakasztom a sortrafót, akkor van vezérlés, illetve mióta kicseréltem a tápban a 470uF 100V-os kondit.
Patt. Vagy megint nagyfesz trafó vásárlás, vagy megáll.
Ha 1-2 ezer Ft volna, már csak azért is megvenném, mert ez a Thomson logika érdekel, és legalább az I2C busszal megismerkedhetnék. Erre is van a PC-hez illeszthető interfész az újságban.
Éjjel kettőig-háromig ismét nem bírtam elaludni, addig olvastam a cikkeket. Négy éve, vagy öt. Nem, 2003 óta járatom, s nem szenteltem neki elég időt.
Jó, más része a szakmának tartott el, és ezt elhanyagoltam.
Pedig minden ága egy önállóan is megálló és teljes embert igénylő szakma.
Amikor kölyökkoromban tévészerelő akartam lenni, meg zenész meg minden, akkor még befejezhető valaminek sejtettem. Pedig az első munkahelyeimen volt ott az elrettentő példa, hogy még nem is túl öreg kollégák álltak meg olyan problémák előtt, ami nekem nem volt gond.
A sok mechanikai és kevés elektromos tudást kellett műszerekkel vizsgálható, láthatatlan fantomok keresésére váltani. Egy BU már nem izzott fel a vezérlés hiányában, mint a PL500 anódja.
Nem volt elég köpni egyet a csavarhúzóra, s nyállal pótolni a katódellenállást.
Most pedig a számítástechnika veszi át a szerepét sok-mindennek. Ráadásul mit sem ér az, hogy mondjuk remekül kezeli valaki a Norton Commandert, vagy tudja installálni a Windows aktuális verzióját.
Ha nincs kész program, amely megszólítja a vizsgálandó készüléket, akkor programozóvá kellene válni, és letölteni a kiválasztott ic dokumentációját, s megírni a programot, mely ezt a protokollt ismeri.
Ide jöttem most a világ másik felére, és egyre többen tudják rólam a szomszédok, hogy tévészerelő vagyok. Pedig amikor megállok egy hiba előtt, és rágom a körmömet, megrendeljek-e egy processzort a tévéhez, akkor nem vagyok biztos magamban. Már csak azért sem, mert a nyáron elkezdett Grundig tévé is csattant akkorát, hogy az új proci biztosan nem élte túl.
Mi a megoldás?
Nálam mindenképpen a tartalékolás. Visszatolni alkatrészekbe a pénzt, és kidolgozni olyan segédeszközöket, melyekkel kivallathatom a teljesítményelektronikát a befektetés előtt.
Nem érdekes? Visszatérnék a processzor nélküli világhoz. A munkaasztalon én vagyok a processzor, és majd én adok neki sorimpulzust, meg homokvárat. Majd én adok négyszöget a képparabolához.
Na ja, csak ha egy hónapban 1-2 tévéjavítás jön, akkor ebből nem nagyon épül fel a szaktudás hiányzó része sem, nemhogy az anyagi alapok.
Mégis kellene egy lottó öttalálat.

Kedd

Reggel arra ébredtem, hogy valaki veri a bejárati ajtót.
Erzsi néni kopogott be így. Kilenc óra volt. Én még javában húztam a lóbőrt. Tudom, hogy átcsúsztam a hajnali órákba a tévével, de legkésőbb fél kilenckor eddig már mindig be volt ágyazva.
Most nem.
Fél tíz felé értem el a hölgyhöz, akinek püfölni kellett a tévét, hogy legyen képe. A képeltérítő IC valamelyik forrasztása adta meg magát. Nem találtam meg a bűnös forrasztást, de a környéken mindent átmelegítettem, és gyantáztam. Most a komolyabb pofonokra sem megy össze csíkba a kép. Közben egy jót beszélgettünk.
Anyu telefonált, hogy küld nekem Jánossal palacsintát. Jó. Mire jött János, én is hazaértem. Sőt, megebédeltem és még meg is raktam a kályhát.
Füst persze volt, és János megjegyezte, hogy el van törve a könyökcső. Azért füstöl.
Pedig az csak az egyik ok.
Igazából erre nem akarok költeni, össze szoktam tolni a rést kicsire, és szellőztetek. Majd, ha megfulladtam, akkor elég lesz.
Most készülök csempézni. Ha korán megvagyok vele, akkor esetleg elmegyek Miskolcra purhabért a zuhanytálcák alá. Meg egy kicsit kimozdulni itthonról. Megint kezdem börtönben érezni magam.
Tegnap a Kék Fény adásában kaptam ízelítőt belőle.
Mondjuk az a srác, aki megölte a nagyanyját, mert állandóan verte, meg kiskorában kiette a hidegre, hogy fagyjon meg,.. Teljesen érthető reakció. Mindegy, hogy jogos vagy túlzott volt a válasz, embert nem szabad ölni, ezért börtön jár.
Ha valaki más kertjét dézsmálja, az megélhetési bűnöző, és abból annyi van, mint porszem az országúton. Könnyebb annak a kárát elfogadni, akit megkárosít, mint mindenkivel fizettetni az eltartását egy zárt intézményben.
Pedig ennek a gyilkos kölyöknek csak egy nagyanyja volt. Többet ilyet nem fog csinálni.
Akin meg nem torolják meg a lopást, az holnap nyugodtabban lép a következő birtokra, mert ő jogosan veszi el a másét.

Komjáti napló 2009 - XXXVI. rész

2009-10-16T09:27:00.000-07:00

Péntek-szombat

Pakolás. A tévé az asztalon, de nem férek hozzá. Hideg van. Be is kell fűteni. A fizikai munkához elég, de az ülő gondolkodáshoz édes kevés.
Sötét van. Az alkatrészekről nem tudom leolvasni a betűket. Lámpa kell. A hosszú fénycső. Van hozzá elektronikus gyújtó. OSRAM. Bele lehet szerelni a lámpatestbe a két fojtó helyére, és szüret.
Ezek az egyszerű műveletek szoktak hosszan tartani.
Az armatúra egyik oldala repedt. Meg kéne ragasztani. Jó. Közben el is törik. Nem baj, van tartalék. A gyújtó nem kell bele. Azt át kell kötni. A szétszedett töröttet belül közöttem át, a másikba megberheltem a gyújtót.
Csak az egyik fénycső világít.
Jó, akkor szétfúrtam a jó oldalt is, és azt is átkötöttem belül.
Így már jó. Fényözön a munkaasztalnál.
Hajnalig szórakoztam az induktivitásmérő műszer duplatápos átalakításával.
A dobozba szánt tápegységgel nem működik.
Régi AT-s táppal megy. Terheletlenül a 5Volt az 5 Volt, a mínusz 5 az 3,7.
Nem számít.
Rákötöttem a műszert. Jelez. A mínusz táp majdnem 7Volt. Ezek szerint az 5 Volton fogyaszt a műszer rendesen.
Ekkorra már a kapcsoló helyén minden pontot átforrasztottam a fólián. Ebből már nem lesz újra kéziműszer. Maximum tápegységbe kijelző. Áram, vagy feszültség.

A tévé sorvégfokját átvizslatva sem találok más hibát, mint a sortrafó. Újra kivettem az HR utángyártott trafót.
Egymás mellé sorakoztattam a tévé tetejére a három hasonló energiaátalakítót.
Vallatás lesz.
Mindegyikről lesz egy sorozat mérés induktivitásmérővel, tápimpulzussal, meghajtom Videoton SuperColor tápról a TELETESZT orosz műszerem sorimpulzusával.
Ha tudom, megmérem a nagyfeszt. 19,9 kilovoltig jó vagyok. Aztán ha nagyobb, az is jelent valamit.

Vasárnap

Búcsú van a faluban. Anyu jelezte, hogy jön. Reggeltől ömlött az eső. Fél 11-kor a legjobban. Gyűjtöttem Ildinek szőlőt, anyu leszedte, amit a kertben talált. Bepakoltam, és még diót szedtünk.
Anyuval meglátogattuk Jolikát.
Utána kitotyogtunk megnézni a sátrasokat.
Kongott a búcsú az ürességtől.
A faluban az elszármazott gyerekek autói jelzik, hogy ki mennyire tehetős. Ilyenkor meglátogatják a szülőket.
Ezt a népet nem láttam az árusoknál. Meg sehol. Pedig hazajöttek. Hm.
Beköszöntünk Dezső bátyáékhoz is.
Ott nagy a család. Az unokák már hozzák a dédunokákat. A nagyobbak játszanak az apróságokkal.
Rábíztam Lacira az apró motyómat. Kisvödör szőlő és a zöldségek.
Anyut kikísértem az állomásra. Akarom mondani a vonatmegállóhelyhez. Hiszen már egy tábla sem jelzi Komjátit. Jegyet a kalauztól vehet, aki felszáll.
Visszafelé séta. Attila füstölgött az udvaron (cigizett), látszott, hogy menne már, unja itt magát.
Beszélgettünk még egy kicsit. Puhatolózott, tudnék-e tárolni neki tévét, kerékpárt. Eladni a lomot ittenieknek.
Momentán nem fér. Megmutattam, hogy kihasználtam a helyet. Talán, ha majd betemettem az árkot az istállóban.
Szóval most nem.
Rátelefonáltak. Ment haza. Én meg tentikéltem egy órát.

Közben motoszkált az agyam. Hogy másnak mi van. Hogyan csinálja. Mennyiben szerencse, és hol van a tudatosság?
Nem akarok irigynek tűnni, bár biztosan az vagyok. Ez az agytorna inkább arról szólt, hogy miként működik?
Nem biztos, hogy sikerül elmagyaráznom, de mégis megpróbálom.
Budafokon a hideg-melegvíz természetes. Jön a víz, a gáz, meg elcsavarom a csap fejét, és fürödhetek.
Itt van egy tervem, sok könyvecském, és a zuhanytálcához betonoztam keretet.
Amikor a keret már megvolt, végigszaladt bennem némi elégedettség érzése, és nem volt rossz, hogy még nem tudom használni.
Attila beültetett a vadonatúj autójába, és elhozott kb. 150m-t hazáig. Biztosan csodálnom kellett volna a verdát, de van autóm, egy 20 éves Honda, és kényelmes, nyugalmas utazást biztosít. Most nem a mindennapi kenyérkeresethez szükséges szerszám, tehát nincs fő helyen a fejemben.
Itt erre a távolságra olcsóbb is, kényelmesebb is a kerékpár. Nem kell hozzá nagykaput nyitni, elég a kicsi. Nem kell cidriznem, hogy leér-e a kipufogó a kapubejáróban, stb.
Minden amellett szól, hogy tulajdonképpen nekem jobb.
Mégis rátekintve az újabbnál újabb gépkocsikra feltámad bennem az az érzés, hogy kimaradok valamiből.
Miért?
Géza barátom Budapesten is tépi le magáról a nyakkendőt, amikor hazaér. Azt mondja, hogy undorodik a gazdagoktól. Belőlük él. A gazdagok csili-vili eszközeivel veszi körbe magát, és közben rosszul érzi magát. És még ez is relatív. Viszonylagossága pedig úgy értendő, hogy bár mérnökemberként kezdett a pályán, ma már kereskedőnek tartja magát, és büszke rá, hogy szakemberré lett.
Nekem az van a szemem előtt, hogy ő minden hónapban fizetést kap. Tehát neki jó. Féltenie kell a következő havi lehetőséget is, de van lehetősége.
Tőlem nem fogják elvenni, hogy jövő harmadikán sem kapok fizetést.
Ha egy munka után azt mondom, hogy nem kérek semmit, akkor is zavarban vannak az emberek, s ha a munkámmal arányos összeget kérek, akkor is elhúzzák a szájukat.
Lehet egyáltalán ilyen káoszban nyugalmat találni? Nem nyugalmat, nyugvó pontot. Egy biztos pontot, ahonnét ki lehet fordítani sarkaiból a világot? Nem csak kimozdítani. Az már kevés.
Nekem az az igazi sikerélményem, amikor látom, hogy örülnek annak, amit csináltam.
Pl. Nufi a River Cottage-nak, Feriék, hogy zuhanyozhatnak este, s nem kell várni ki tudja meddig.
Hogy ha megáll a vályogfal, akkor csak munkából megoldom a következő lépést.
Tehát az új autók látványa színtiszta irigység érzést hoz létre bennem.
Elő fogom venni Hamvas Bélát egy kicsit. Sajnos Diogenest eredetiben nem tudnám.

Hétfő

Reggel rossz érzésem volt. Kávé. Elmentem, és vettem egy kis Omniát.
Kigyepáltam a zuhanykeret zsaludeszkáját. Már meglocsoltam a betont, s ettől nehezebb lett a famerevítőt vésni, de akartam haladni vele.
A négy sarkát kellett kiszabadítani. Mindegyiket jól megcsavaroztam. Nem volt könnyű szétverni. De most nem repedt el a betonkeret.
Bejöttem tévét javítani. Csak előtte a világítást kellett helyrehoznom. Az asztali lámpából a legstabilabb mesésen működött. Hol volt fény, hol nem.
Szétszedtem. Semmi oka.
Ha már szétszedtem, akkor lecsuriszkoltam róla ronda festést.
Nem a lámpának volt baja. A belecsavart fénycső volt érintkezési hibás. Nem baj, akkor is jobb lett így. A fénycsövet pedig úgy tudtam kicserélni, hogy a régiről leforrasztottam a normál menetes fémkupakkal ellátott műanyagot, mert itthon csak minyon foglalatú volt. Ráforrasztottam, és szigszalaggal rögzítettem.
Jött a tévé.
A sortrafókat egyenként lemértem az impulzustápról, melyik hány voltot ad. Melyiknek mekkora az induktivitása a primer tekercsen.
Nem lettem sokkal okosabb. Valamiért az az érzésem, hogy ez a trafó jó.
Visszapakoltam, és a 12nF-os kondit is kicseréltem. A sorvég tápját megszakítottam, bekötöttem egy 60W-os izzót sorba.
Egy villanás, és azóta semmi.
A 8Voltos stdby megvan, de semmi több. A táp nem indul. A TEA tokban volt. A lábain 0V. Csere.
Semmi változás.
Odakinn beindult a szélvihar. Rázta a diófát, vitt magával mindent, amit csak tudott. Levelet, gallyakat, stb.
Nekiálltam fát vágni. Eltüzeltem egy fél erdőt, meleg is van a lakásban tőle. De van rajtam valami feszültség. Ki kellene sütni.

Kedd

Hajnali háromig nem tudtam elaludni. Ekkortájt sétált be és került csapdába egy egér. Zörgött a csapdában, az altatott el végre. Majd kilenc volt, amikor kikászálódtam az ágyból.
Nem voltam éhes.
Na, akkor diószedés. Már a vödörrel is alig tudtam hátra menni a komposztdombhoz. Lépésenként szét kellett rugdosni, hogy ne recsegjen a talpam alatt a sok kis golyó.
11-ig két és fél nagy kosárral vittem fel a padlásra, és most még nem tudok felállni. Úgy beállt a derekam.
Pedig legkésőbb kettőkor csempézni akarok.
No nem nagy felületet, csak a zuhanytálca szélét. Még sziloplasztom sincs, anélkül nem fogom lerakni, de a csempe kell. Szerintem lejárt a hét nap.
Még bekapcsoltam a gépemet, hogy a bloggal is haladjak, de boot közben kétszer volt áramszünet.
Nem örültem neki. Annál is inkább, mert az XP nem kelt fel. Restartolt folyamatosan.
Feldugtam a tesztelő Vistát, és scandisk.
Oprendszerrel nem megy, csak rebootkor. De akkor két és fél órát.
Addig megraktam a kályhát és végre megleltem a Videoton-Thomsonos cikket a 2002-es műszaki hibában.
Ha nem is teljes kapcsolási rajz, de hasznos részletek vannak benne. Meg szervízötletek. Persze a szervízötletek nekem nem szoktak bejöni, de szorgalmasan elolvasom őket. Hátha most.
Amint feljött a Vista, reboot, hogy mi lett az XP-vel.
Jó!
Működik.
Már kezdem sejteni, mi az itt elszálló XP-k achillesi sarka.
Ha nem akarnák a tulajok először újrainstallálgatni, mielőtt (nekem) szólnak, sokkal kisebb munkával megúsznák.
Ez van. Nekem hasznos.
Mondjuk ezért van mindenfajta oprendszer a gépeimen. Vírusirtáshoz mindenképpen az NT a legjobb. Kicsi, és ismeri az NTFS fájlrendszert, és hamar települ. Pentium II vagy III elegendő alá. 64Mb pedig már sok is neki.
Na, még körbemérem a tévét, úgy fogok neki a csempének.
A Thomson táp továbbra is ellenáll. A TEA ic vezényli a tápot, ahogy elnézem, nem is önrezgő. Csak hát nem nagyon férek az asztalon. Ki kellene bővíteni valahogy.
Csak akkor asztalos munka, és most elektronika. Nem vagyok József Attila, hogy versírás közben más volna jó.
Nagyon elszoktam a javítástól. Minden elviszi a figyelmemet.
Tehát az S2000 egy trafón keresztül kap vezérlést, van két tranyó primerköri védelme, és a szkópom megint besötétedett! A DURVA ÉLETBE!
Elővettem az újságot, és memorizáltam a kapcsolást.
A TEA tápfeszültségét biztosító kör áteresztő tranzisztora szakadt.
Végre egy valódi hiba.
BC639
Ez valami nagyobb BC, talán 1A-os. Kapott BC301-est.
Bekapcsoláskor villanás a bal alsó sarokból!
A biztosító betét szép szürke lett, és szakadt.
Megjött a vezérlés, és kiderült a zárlat.
A füzet az elektrolit kondikat gyanúsítja, én meg a diódákat.
Egyikünknek sincs igaza.
Közben kihűlt a szoba, ismét tűzrakás. Besötétedett.
A telefonfülkében majd megfagytam. Felül beöltöztem. Még sálat, sapkát is vettem, de alul csak a farmernadrág. Mozogni elég, de állni kevés. A térdeim jelezték. Holnap lesz meleg alsó is.
Hazatérésemkor még volt némi parázs. A kályhára tett fazékban éppen csak meleg volt a víz.
Tettem még a kályhára. Már majdnem forrt a víz, amikor beöntöttem a kádba. Kapott még egy vödör hideget, s most ennyiben fürödtem.
A szél már alábbhagyott, alig volt nesz a lakásban. Hamar elaludtam.

Szerda

Bár az elhatározás megvolt, hogy folytatom a fürdőt, továbbra is a tévével fürödtem. Alkatrészről alkatrészre végigtapogatóztam a tápot, kicseréltem a sorvégben lebzselő nagyfesz kondikat, és mégis hol megáll a stby 5V, hol villan hármat, és elalszik a LED.
Elsiklottam a segédtáp 8Voltja fölött. Az most 12.
Basszus, akkor s Z dióda.
De honnét vegyek most 9,1-est?
Tápegységben van. Az ASTEC tápban 9V-os fogja a FET kapuját.
Csak az mint dióda csinált valamit, de mint stabilizátor, nem. (Nyit-zár)
Halvány emlékeimből felmerült, hogy a BC182 tranzisztor kollektorát és emitterét összekötve diódaként 9V-os.
Nosza!
Csakhogy nincs BC182. Itt egy darab sem. A BC(talán)647 - mert a szöveg lekopott róla – 7Voltot mutat.
Megörültem, hogy a LED világításban maradt. A sorvég is kapott 135V-ot, na, most kéne beindulni.
Naaa, csak egy picit!
Még visszakötöttem egy leakasztott 15V-ot, aztán többet semmi. Csak a 3 piros felvillanás, és nyugi.
Este még befűtöttem, és vadul olvastam a Műszaki Hibákat. Holnap pedig addig nem ülök a tévéhez, amíg nem csempéztem le a keretet.

Csütörtök

Reggel diószedés. A derekam elég jól bírja, de nem a hajlás volt a gond a hét végén. A derekam fázott meg. Most is állandóan a takargatás volt a fő tevékenység. Két kis kosár diót tudtam összeszedni.
Egyébként nem fáztam.
A vályogba rakott kövek stabilan állnak. Ahogy szárad a sár, úgy lesz egyre több bizalmam hozzá.
Ma fel akartam venni egy követ a közepéről, de nem sikerült. Ez jó! Ez nagyon jó!
Ha lecsempéztem a keretet, rakok még egy sort az alsóra.
Kell már valami sikerélmény is a sok kudarc mellé.
Felmentem az internetes géphez. Nufi tegnap azt mondta, hogy a korábbi naplórészletet küldtem el.
Mondom, biztos elnéztem a két meghajtót a FAR managerben, és felülírtam a régivel az újat.
Czumi, mert újra nem fogom írni! Talán majd hideg téli estéken, amikor sok-sok 'hülyesírási hubámat' is tizedelni akarom.
Még este ellenőriztem, hogy tegnap nem voltam ilyen figyelmetlen. Ma pedig a tetőn is megnéztem a levélhez csatolt .ODT dátumát. Az is tegnapi. Hogy mi mászott el?.. Azt nem tudom.
A fizikai meló után ismét elküldöm. Azt hiszem, más könyvtárból fogom csatolni. Hátha a Thunderbird, vagy a win98 a ludas.
Próbaüzem a csempevágóval. A legolcsóbb kézi fajtát vettem, s otthon csak kipróbáltam.
Jó. Ott töri a csempét, ahol én akartam.
Betakartam körbe fél csempékkel a zuhanytálca keretét. Ehhez fogom ragasztani sziloval a tálcát.
Holnapig megszárad.
A kikevert csemperagasztó hamar elfogyott, a második keverés meg nagyon sok lett.
Akkor konyha.
Leszedtem a zöld csempét a falról, megfúrtam két új fehéret. Mivel maradt még szmötyi, felraktam még hármat. Most olyan, mint egy csempevirág a falon kétszer átlőve.
A csapot csak holnap teszem fel... ha felteszem.
Most még meg kell álmodnom, lesz-e szellőző, vagy nem, mert ha nem, akkor a sarkot végigcsempézem holnap, ha pedig lesz,.. akkor is, de előtte vésem be a falba.
Szerintem lesz.
Kell még az az egy nap a keretnek. Azon úgy kell megszáradni a csemperagasztónak, hogy a mi súlyunkat is elbírja. 85 és 95 kg közötti érték. (Nyári-téli adatok) Meg ha elhízom,.. de ezt inkább hagyjuk.
Precision 2000 szivat. Még a 10V-os Z diódával is csak 3-5V közötti feszültséget ad.
Döntöttem, mészárolok.
Megbontottam a SABA tévét. Átraktam a Z diódát és az áteresztő 1A-os BC-t. Mindjárt jó lett a 8V.
Mi a jó isten van ebben a tévében, hogy a 10V-os Z dióda 13V-ról 1K-os ellenállással nem tud csak 3V-ot? Biztos nem ZPD, és nagyobb áram kell neki.
De ezzel csak az első lépésen vagyok túl. A biztosíték helyére bedugott izzó világít, amíg a PTK-NTK felfűt, és kisöntöli a demag tekercset, aztán három villanás, és a tévé nem indul.
Először még volt 135V a sorvégtranzisztoron, aztán a következő indítástól az sem.
Hulla vagyok. Nem tudok koncentrálni. A befűtéskor olyan füstöt csináltam, hogy alig látok a szobában. Nedves volt a fa. Majdnem felforrt a víz, - zenélt a fazékban - ránéztem az órára, itt az ideje telefonálni.
A ház előtt már a harangszó is siettetett. 8 óra.
Kilenc körül értem haza. A víz még meleg volt, de már csak 1 fazéknyi hideggel hígíthattam. Nem baj, a koszt, a faggyúréteget így is lehozza a bőrömről.
Vissza akartam ülni a tévé elé, de nem ment. Leoltottam mindent, és a paplan alatti meleget választottam.

Péntek

Reggel szokatlanul hűs volt. Állig-fülig betakarózva nem fáztam, de lement 12°C-ra a szobahő.
Azonnali befűtés mellett döntöttem.
A fában az az igazán jó, hogy kétszer fűt. Először, amikor vágom, másodszor pedig a kályhát melegíti.
A harmattal-köddel átitatott gallyak nehezen kaptak lángra. Esmég sok füst. Most kinyitottam az ablakot is, hogy legalább a felét kitessékeljem.
A második szakajtó fát aprítottam amikor Erzsi néni jött, hogy nézzem már meg a zárat, mert rossz.
Rendben. Amint lobog a kályha tartalma, megyek.
Hát az itteni holmik sokáig szolgálják gazdáikat.
Ez a zár is oly régóta van a helyén, hogy a kapuból kivenni úgy szabad, ha a hegesztőpisztoly is kéznél van, mert a vaskapu összegyógyult a leköszörült végű csavarral, és a zárnyelvek súrlódó felületeti a méretük felére kopva.
Erzsi néni hozott egy zománcos lavórban alkatrésznek való rossz zárakat, de levenni nem mertem a régit, újat meg nem venne, hiába ajánlottam, hogy beül a kocsiba, és elhajtunk Szendrőbe vagy Miskolcra.
Kértem olajat.
Ez volt. Új flakonnal. Én bontottam ki.
A zár nyelvéről lekapartam a festéket, kihúztam a kilincset, és zuhi. Belocsoltam annyi olajat, amennyi csak a sok kis lyukon befért.
Járattam a kilinccsel, a kulccsal, meg kapartam, törölgettem a kijövő oldódó zsíros maszatot.
Aztán meggyógyult.
A zár immár szépen zár és nyit, a kilincs nyelvéhez is sikerült visszapattintani a saját rugóját. Azóta kilincsre is tudom zárni. Igazából csak csodálkozom, mi minden indul el a semmiből.
Egyértelmű, hogy ebben a vasszerkezetben befagyott a régi zsír, s a kopás is látható, tapintható. De mégis működik. Ez a mechanika. Amíg nem törik, addig teszi a dolgát.
Ha ez elektronikus lenne, már művelt volna sokfélét, de vagy zárva fogna, vagy nyitva maradna, és az étolajjal semmire sem jutottam volna.
Megkínált valami nagyon keserű kávéval. Most nem esett jól. Mindjárt főzök valami jobbat. Pedig máskor jó kávét szoktam kapni tőle. Ez most vagy valami bécsi extra, vagy nem is tudom, hogy mi.
Brrr.

Komjáti napló 2009 - XXXV. rész

2009-10-09T07:57:00.000-07:00

Hétfő (2009. október 5.)

A dátum csak a szinkron kedvéért.
Fél kilenckor ébredtem. Ez már az ősz munkája. Mondhatnám, hogy az ősz keze tette be ide a lábát. Olyan aranyos képzavar. Nagyon szeretem.
Munkás hétköznap.
Reggeli paradicsomzúzalékommal a gyomromban nekiálltam lebontani a zsalukeretet a betonról.
Hasadt is rendesen. Korai volt.
Persze az is munkált bennem, hogy a másik zuhanytálcát is körbezsaluzom, azt is betonkeretbe állítom.
A keret összeállításakor attól tartottam, hogy a deszkát kell szétcincálnom, s akartam bele nejlonzacskót fűzni. Aztán csak kihagytam.
A repedt betont csemperagasztóval ragasztottam össze. A szilárdulási folyamat még az elején tart, és nem ebben az irányban éri majd a terhelés. Ráadásul el is lesz osztva. A tálca alatt föld és hungarocell is lesz. Vagy valami rugalmas anyag. A régi szakirodalom valami bitumenes alátétet javasol. Biturán szalagot. Bitumenbe mártott poliuretán szalagot. (Fürdőkádak, zuhanytálcák szerelése, 1986 Magánépítők kiskönyvtára)
Következett a csap. A régi fajta mosdókagylóhoz konzolt gyártani. Az orosz dexion pont méret. L alakot formálva meg fogja tartani a terhet. A függőleges szárát a falba vésem, mint otthon (Budafokon) a mosogató keretét, és a vízszintes részre, amin a fajansz nyugszik, számítógéplábakból csinálok csúszásmentesítőt. Vagy ha nem elég jó, veszek négy gumilábat.
Az L alak nem túl stabil. Kell közé egy merevítő. Így inkább A lett. A merevítőhöz öreg Grundig tévé képcsőtartóját használtam el. Kadmiumozott, keskeny acélprofil. A képcsőtartó csavarokat ki kellett vágni, mert rossz irányban álltak ki, s 8-as lyukakat kapott. Ilyen csavarom volt sok és új.
Ha kész, az egészet le fogom festeni fehérre. A míniumos alapozó meg a kadmiumos szín a krómozott csavarokkal egységes fehér lesz. Annál is inkább, mert majd aki vele szemben a gondolkodó széken „szül”, ezt fogja bámulni.
A lakatosmunka idejére kisütött a nap. Egészen jó kedvem lett. A falra felakasztottam egy 40Wattos fénycsövet. A pici ablakon kevés fény jön be.
Nufi szeretne oda nagyobb ablakot, de kinyitott ajtó mellett is alig jön be fény. A diófa erősen árnyékol. A világító ablakot minél feljebb nyitom, annál jobb. Felfelé a áthidaló nem engedi, és a veranda is takar. Lefelé is csak a hőháztartását rombolnám a helyiségnek.
Eredetileg sem szobának szánták. Még egy kis ablakot lehetne vágni a szomszéd kertje felé. De ez még a jövő zenéje. Addig meg a jól megválasztott világítótest a megoldás.
De jöjjön még a fekete leves.
A konzol szépen illeszkedett a porcelánhoz, a falra is véstem két sávot. A rögzítő állványcsavarhoz kerestem jó hosszú tiplit.
A fúrás félrement.
Nagy bajt nem jelent, mert a bevésett rész pozicionál majd rendesen, de a tipli nem fogott semmit.
Mi a probléma?
A ház vályogfala kb. térdig kőből van. Vályoghabarcsban, mészvakolattal, de a kő jóval keményebb mindennél, és már véséskor is megszenvedtem vele. Szikrázik, hasad, vagy meg sem moccan.
Rámesteledett. Majd az éjjel megálmodom, mi lesz a megoldás.
A telefonálás után repültem a fürdőkádba, s az ágyba.
Hajnali egykor viszont kinyílt a szemem. Ha éjfél előtt alszom el, hajnalban kukorékolok. Ez már ilyen. Beletörődom. Olvastam tovább A Jégmadarat. Zanzaélmény. A tanító bácsi megkutyulta Adyt a történelem korábbi korszakával, s emléket állít a butaságnak. Pedig akkor még nem is láttunk Big Brothert. (2001-es kiadású a könyv.) Állandóan azon veszem észre magam, hogy azonosítani próbálom a szereplőket. Kitalálom-e mindet? Vagy én is az átlagalatti bámész vagyok?
Már Moldova tízmillió írója is orrbavágó élmény volt. Spíró adatgyűjtögető Harp Egonjának én is beillek. Ehh, nem érdekel. Ami a gépemen elérhető, az előbb-utóbb beépül a fejembe, vagy letörlöm. Illetve elfelejtem, s új élmény lesz belőle.
Mint a Keresztapa trilógiából. Arra sem emlékszem, hogy megvan már DVD-n.
Mikor mire áll át az agyam. De lesz még holnap is.

Kedd

Betonozós nap.
Kibővítettem a külső zsalut. Itt három oldalról kell megtartani a betont, a negyedik a fal. Illetve ha felépül a válaszfal a fürdőszoba és a spajz közé, akkor... de még nincs.
Lapátolás közben be-beszólt a könyököm, de nem hallgattam rá. Ennek meg kell lenni.
Kirugdostam a mozdítható téglákat a korábbi megoldásból, és begórtam a betont. Nem túl hígan. Követ is alig raktam bele. Inkább körbe használtam a zsalufa kiékeléséhez, vízszintezéséhez. A lefolyónál pedig aládugtam három pozdorjalapot. Most egy hétig nem bántom a tartókat, az biztos. Ezt nem lesz kedvem újrabetonozni.
Délután átvonultam a vendégszobába gipszelni. Ha begipszelem a tipliket, akkor azok tartják majd a mosdót.
Épp lesimítottam a falat, s kijöttem az udvarra kezemben a maradék gipsszel, megérkezett Jolika. Hozott nekem grujalángost (krumplilángost) meg lecsót, s hozzá tojást.
Én ebédre megettem vagy két kiló szőlőt, pukkadásig voltam, megköszöntem, majd később. Meg kértem kis türelmet, s felkentem a falra a gipszet a vízcső fölé. Ott van még mit glettelni.
Körbevezettem a művemen. Hátha ő látja, mit művelek, mert nekem nagyon lassúnak, mondhatnám semminek tűnik a munkám.
Pihenő időmben újraolvastam a habarcskészítésről szóló fejezetet. (Kollányi Béla: Kőműves szakismeretek I. /1961/ )
Tehát nem lesz gond a betonnal (mármint lesz ideje kötni.) A leendő falhoz át kell rostálnom a homokot. Legfeljebb 0-2,5 mm szemcseméretű homok jó a falazóhabarcsba.
„Legalább 25cm vastag, magasságában és szélességében 4 méterenként vázszerkezettel osztott és azon kiékelt vázkitöltő falakban.”
Ez áll a legközelebb a méreteiben. (Táblázat van a könyvben.) Nincs három méter magas és széles. A vastagsága pedig 33cm. A vályogtégláim hossza. Nagyjából térdmagasságig rakom kőből, utána jön a vályogtégla.
Ha a külső keretet leveszem, akkor akár holnap... de holnap biztos nem, akkor még rosta. Csütörtök Miskolc. Pénteken már csak nem törik el a beton!
Lazításképpen kerestem egy AT-s tápot. Bedugtam, a ventilátor működik. Nagy baj már nem lehet.
Kiporoltam egy kicsit, s megnéztem a diódáit. Ebben a 12Voltra két diódából rakták össze az egyenrángatót. Oda rakok BD tokosat, és a diódapárt átrakom a kisteljesítményű -12Voltos ágba fordítva. A mínusz öt volthoz kell még megfelelő diódát találni, és indulhat a kísérlet.
A Hobbielektronika honlapján leltem a 'PC tápból labortápot' cikket. Engem leginkább a brummentes nagy teljesítményű rész érdekel, s az állítható áramkorlát. A kimenetre deprez műszer is megfelel.
(Attól labortáp, hogy szabályozható a feszültség és az áram a kimeneti kapcsain.)
Este még akartam olvasni, de nem esett jól. A Duna II-n a Doni hadszíntérről hazakerült katonák meséltek. FF film, és a németek voltak a nagyon gonoszok. Erről nagyapám nem így beszélt, de hát ő még pár évet eltöltött Szibériában, s a fél arca nélkül jött vissza. Neki inkább az oroszokról volt rossz emléke.
Vacsorára berámoltam egy csomag virslit. Ettől melegem lesz elalváskor, de álmodom is.

Most éppen Németországban bicikliztem. A Favorit bringámról letört a kormánytartó konzol teteje. Lehetett vele menni, de még kétszáz kilométer volt Esslingenig, és apám már hívogatott telefonon, hogy mi van, miért nem vagyok még ott. Neki orvoshoz kell menni, meg Feri is rábízta a kutyáját, és őrá nem hallgat.
Egy utcasarkon egy vörös hajú fickó macskáját ütöttem el, de ő értett magyarul, és megköszönte. Mert ellopta a májkrémet az asztalról, és agyonütni készült. Az asszony nyitotta ki a dögnek az ajtót, és úgy szökött ki.
Ennél sokkal több volt, de hamar elfelejtem. Inkább az ellentétek maradnak meg. A törött kormánytartó képe, meg hogy a vörös fickó beszélt magyarul, és hogy nem megverni akart a macskáért, hanem adott alkatrészt hálából a kormányhoz.

Szerda

A csap alatti terület kész. Ott lehet betonozni. A ház sarkában egy furikra való tenyérnyi követ dobáltam össze az emésztő ásásakor. Ez most jól jött a betonba. A zuhanykeret feléig haladtam vele. Onnét van a lefolyónak kihagyott árok, ezért a maradék megkevert betont máshol terítettem el.
Itt nincs tovább, csak ha kihúzhatom a keretből a belső zsalut és a pozdorja lapokat.
Mi legyen a következő?
Mondjuk a válaszfal. De nincs elég rostált homok.
Akkor mi legyen?
Vályogfal. Eredetileg is ez volt a terv, de mindig elkanyarodtam tőle. Itt ez a rengeteg kő, a félbetört vályogtéglák garmada, és a pénzhiány. Munkaerő meg van.
Kijelöltem a falat, és porrá törtem a féltéglákból egy vödörnyit. Víz, keverőszár, és kiöntöttem az első trutyit. Beleállítottam a laposabb köveket, először a legnagyobbakat. Jó lesz ez. Ronda, de stabil. (Majd a vakolattal kiigazítom.) A köveket úgy rakom, ha nem volna közte a sár, akkor is megálljon. Ha nem sikerül, inkább kiveszem. Legfeljebb újra keverem. A mellette kötő betonnak egy hétig kell a nedvességpótlás, tehát bőven van időm kísérletezni.
Legalább térdmagasságig, vagy combig elegendő lesz a kő, és utána még marad pár egész tégla is.
Aztán agyag kell. Téglát vetni. Csak már ott tartanék!

Csütörtök

Miskolc.
Jolika a kórházba készült felülvizsgálatra. Anyu megbeszélte vele, hogy elviszem, nem kell Ferinek szabit kivenni.
Reggel hétkor ébresztő, negyed kilenckor már ott voltam a ház előtt. Nem kellett rátölteni az akkumulátorra. Igaz, nem voltak indítózgatások, félreállások. Két hete, hogy letettem a kocsit.
A fiatalok a kulcsot itthon hagyták, beugrottunk Színbe, és kaptunk még egy tintapatront is töltetni. Útba esik a TESCO.
A Bódva völgy az aggteleki elágazástól napos volt. Addig meg tejfehér köd. Egyszer álltam meg Szirmabesenyőn tankolni, aztán begördültem a kórházba az ortopédia ajtajához. Ott kiszállt Jolika, én meg leparkoltam a kocsit, s gyalog mentem haza anyuhoz.
A reggelig hideg köd (Komjáti) után otthon (Miskolc) döglesztő meleg fogadott.
Anyu bement Jolikához beszélgetni, én meg gyors szelepjavítás után fel akartam pattanni a bicajra, hogy megyek venni két 4,7 Voltos Z diódát. Csakhogy a lakatkulcs nem volt a biciklilakatban. Már nem csak a zöld, hanem a fekete sem volt benne. (Két bringa, két lakat.)
Dühösen felvágtattam, hogy talán felvitték anyuék, de nem. Ott sem volt. Vissza le, majd megyek anélkül. Csak nem lopják el. De akkor meg a műhelykulcs maradt fenn.
Vissza a műhelykulcsért.
Még némi kotorászás következett a műhelyben, de ott már nagytakarítás kellene. Kihozni a bringákat, és innen-oda, onnan-vissza, és közben selejtezni. Egyszer rászánom magam.
Most inkább mentem a boltba. 4,7 nem volt, inkább vettem két 5,1-est, meg két 2200uF 25V- os kondit a labortápátalakításhoz. Onnét továbbgördültem Mészihez, régi miskolci barátomhoz.
Beszélgettünk vagy egy órát, majd haza anyuhoz.
Csurgott rólam a víz, izzadtam, bevetettem magam a zuhany alá. Aludtam is egyet. Laci bácsi horkolása engem is magával ragadott. Ő a másik szobában szunyált.
Négy óra felé kerültek elő a hölgyek. Fél öt után indultunk vissza.
A TESCO előtt még letettem a kocsit, Jolika besántikált patront tölteni, én meg vettem szemben a bicajos boltban pár küllőt. Komjátiban már sötétedett, mire hazaértünk.
Jolikát átadtam a fiataloknak, s én is hazatértem.
Kipakoltam a kincseket, bekapcsoltam a tévét, de a beépített műszer nem olyan, mint az RT újság cikkében lefotózott. De van még ilyen olcsó sárga műszerem itt, az meg pont olyan. Jó, inkább hasonló.
De hát annak a hátlapja nem jó ide, ennek meg otthon a sajátja.
Elvoltam éjfélig a vízgereblyézéssel.
A törött szürke műszert fogom használni munkára, a sárgát feláldozom, és a megfúrtat még félreteszem. Otthon megvan a hátlapja, az még teljes értékű.
Holnap tévéjavítás és nagymosás a terv.

Komjáti napló 2009 - XXXIV. rész

2009-10-05T05:26:00.000-07:00

Vasárnap

Most újra elment a kedvem az egész írástól. Az ÉMÁSZ ismét kapcsolt egyet. A negyed órás mentésig nem jutottam el, de egy oldalnyi termésem elveszett.
Ilyenkor már beállítom a percenkénti mentést, de dühös vagyok.
Reggel könnyű munkákat rendeltem magamnak. A vasárnap nem munkanap. Ilyenkor az állattenyésztők nem adnak enni az állatoknak, nem ganajozzák, a növénytermesztők nem locsolnak, és a fűtő is vacogtatja a lakótelepeket.
(Az első beírás szerint nem volt szarkazmus, most van.)
Egéretetés után becibáltam a szekrényt a szobába.
Görgőnek egy méteres 110-es lefolyócsövet használtam. Hogy a frissen ragasztott lábait kíméljem, a tetejére állítva ügyködtem. Húztam az időt mindennel. Féltettem a ragasztást. A kétajtós szekrény még így is nehéz üresen.
Átrámoltam a szoba tartalmát Nufi területére, majd porszívó és felmosás következett. Meg is ebédeltem. Aztán már nem volt kifogás, visszaborítottam a talpára.
Kibírta a ragasztás.
A sarokba állítva kiékeltem közel vízszintes állásba, és néztem, mit tudnék kezdeni az ajtóval.
A bal oldalin három zsanérból csak kettő van meg. A bal oldalin a felső kiszakadva.
Mondjuk így örököltem Ilonka nénitől, s a Budafokon a fáskamrában nem zavart, de itt a lakásba került.
A kiszakadt pozdorját újra ragasztani nem volt kedvem, meg ez a fajta öntvény zsanérom sincs. Átfúrtam az ajtót, és átmenő csavarokkal rögzítettem.
A fúrás jó lett, de nem záródott be.
Levágtam a csavarok végét, megfordítottam, és jól meghúztam.
Erre elmászott jó 2 millimétert.
Csak a két ajtót egyszerre zárva lehet becsukni.
Lesz még vele pár köröm. A vége meg biztos újfajta pánt lesz.
Délután felvittem az otthonról hozott színes monitort az internetes géphez a padlásra. Idelentről a 20m-es UTP kábellel csatlakoztam a routerhez, és átküldtem a naplót a levelező gépre.
Alakul már a hálózat. Szedtem még diót, meg pakoltam-pakoltam-pakoltam.
Gyarapodtam ismét egy egérrel. Őriadtsága gáz módjára kitöltötte a csapdát. Verődött mindenhol.
Nem is kellett fújkálni, hogy beugorjon a többiekhez a befőttes üvegbe.
Az ÉMÁSZ ismét alkotott.
Mára abbahagyom az írást.

Hétfő

A két elszállásnak köszönhetően a naplóm írásvédetté vált. A windows nem mutatja, csak az Openoffice tartja számon. Ha átváltom szerkesztésre, új dokumentumba másolja, mentéskor új nevet kér, s a régit nem hajlandó felülírni.
De jó, hogy nem lettem író!
Délelőtt vakoltam egy réteget a fürdőszoba ajtó melletti falon. Ebédidőre már nem tudtam többet feldobálni. Leesett vagy púposodott, más után néztem.
Elkarikáztam Szendrőbe 110-es 45ˇ-ért, meg 32-es y-ért.
Az előbbi a vendégvécéhez, az utóbbi a konyhába kell. A vízcsap lefolyója a legtávolabbi pontja a rendszernek, onnét kell levegőztető csövet bevésnem a falba a tetőtér felé. Ez való arra, ha lehúznak egy vécét, ne szippantsa ki a bűzelzárójából a vizet a keletkező légritkulás.
Ez még véséssel is jár, de ki fogom bírni.
Hm. Meg akkor már a bojler túlfolyóját is ide fogom bekötni.

(Kedd reggel írom, fél tíz. Ismét áramszünet.
Ha most első dühömben találnám meg a dolgozókat,.. nem lenne semmi. Azt mondanák, hogy vegyek szünetmentes tápot.
Mondjuk az ő pénzükön...)

Újra elővettem az első kerekem.
Lehet, hogy többször is átfűztem, de most is a ráf üt. Új küllőkkel fűzöm újra. Ha a többi kerekem nem üt, ezt is meg kell tudnom csinálni!
Sikerült eltenni valahová a küllőanyákat.
Anyu is keresett telefonon, meg Ildi is korábbi hívást vár. Félretettem.
Meg egyre jobban szúr a szemem a mésztől. Vakolás közben becsapott egy darab. Kikönnyeztem, de még büntet.
Este tévé helyett a digitális tévészabvány után kutattam a NET-en, de csak felületes, vagy mondjuk inkább felhasználói információkra bukkantam.
Írtam a Hobbielektronika fórumára kérdést. 1-2 nap múlva újra megnézem.
Idelenn megkerestem a Rádiótechnikában a panelműszerek átalakításáról szóló cikket. Egy pár száz forintos kis műszert akarok átalakítani kettős tápfeszültségű táplálásra.
Vettem az Urbán Elektronika kínálatából pár éve induktivitásmérő előtétet. Hogy önálló műszer lehessen, átböktem egy olcsó multiméter dobozát, s felcsavaroztam az előtét mellé. Összekötöttem, kapott 2*9Voltos tápot, de nem lehet közös tápról használni, így továbbra is kellett 9Voltos zsebtelep a multiméterhez.
Ha hihetek a cikk írójának (Pálinkás Tibor), akkor egy panelátvágás és két ic árán (78L05
és 79L05), vagy az ő módszerével két db 4V7-es zener diódával kiválthatom az egyre drágább száraztelepeket. Ráadásul nem is termel pénzt, olyan keveset használom. Viszont mit ér a zsebműhelyem induktivitásmérő nélkül? Nem igaz?
Na elég a jópofizásból!

Kedd

A délelőtti áramszünet ismét kihozta belőlem a vicsorgó állatot. Ilyenkor még hideg van odakinn. Sokkal értelmesebb ilyenkor blogolni, és ébredezésnek is természetesebb, mint betonozás közben.
11 felé már felszáll a köd, és jól esik a furiktologatás, betonkeverés is. Ki nekem az áramszolgáltató, hogy átrendezze a napirendemet?

Válaszoltak a fórumon. A Wikpédián volt használható szöveg. Halványan értem, hogy sok vivős moduláció van, meg a kódolás számítógépes neve. Ezeket a tömörítő és hibajavító eljárásokat már lehet szakirodalomban megtalálni. Már csak az alapok hiányoznak. Vajon RGB-ből indulnak ki, vagy PAL kódolt jelből? Merthogy a stúdió is létrehozza valahogy a műsort kamerákkal, elektronikusan manipulálva. Ragaszkodnak-e az 50(25-25fél)képváltáshoz?
Lesz-e még egy Pálfalvi Jenő, aki összefoglalja az alapoktól a tudnivalókat? Mondjuk könyvben.
Öregszem. Olyanra vágyom, ami a fiatalkoromban volt.

A nap fő tevékenysége a vakolás volt. A szememre akartam vigyázni, ezért végigkutattam szemüveg után a munkaterületet. Nem lett meg. Jól eldugtam.
Próbaképpen kevesebb vizet adagoltam a vakolathoz.
Így nem csak nem fröccsent annyira, de vastagabban is a falon maradt. A hepék-hupák kiegyenlítésére hosszú deszkával faragtam egyenletesre a felrakott szmötyit. Ilyenkor egy rossz mozdulat, és a fele is lehullott, kezdhettem elölről, de nem lettem ideges.

A száradás idejére újabb játékot találtam ki.
Diószedés.
Már két kosár új diót terítettem szét a padláson. A régit bezsákoltam. Abból is van még vagy 10 kiló.
Átfűztem új küllőkkel egy acélráfot, de így is megmaradt az ütés. Bár talán kisebb.
Ez a két acélráf, amivel szenvedek, Németországból hozott kerekekből van. Meg volt ütve a pereme, és kikalapáltam, de azért kapaszkodom bele ennyire, mert szélesebb az újabb aluráfoknál, és az orosz gumi jobban fekszik fel a peremén. Az orosz gumi pedig alig futott 2-300km-t. Szinte új.
Megjegyzem, tavaly télen a párja hosszan széthasadt. Már nem fogom sokáig kínozni magam vele.

A vendégszoba lefolyócsövezéséhez fel kellene szerelni a csapot. Akarom mondani elég a mosdótál.
Elhoztam Budafokról az ott leszerelt kis régi mosdót. Ide nem kell nagy.
Ott még vízvezetékszerelő csinálta, cserélt mindent, de most már értem, miért.
A régi bűzelzáró rézcsöve vashollandival volt összerohadva. A csap alatt tömítésnek ólomkarika és gipsznek tűnő fehér valami.
Ráment vagy két órám, de leszedtem. Ez így túlzás. Lefűrészeltem. Addig persze ilyen fogó, olyan satu, mindenféle szenvedés volt. Sajnos a porcelánon kívül semmi sem volt menthető.
Levakartam róla a festéket, maltert és vízkövet, most csill-vill, csak éppen konzolt kell hozzá csinálni. Az eredetit már Budafokon elhasználtam vésőnek. Ezen még nincs olyan lyuk, aminél fogva a falra lehet csavarozni. Volt alatta két vasbigyó V alakúra hajtva, és azt rögzítették a falba.
A vízszintes felületen nyugodott a tál, és a helyén a kifolyócső meg a csap tartotta.
Nekem a csap fölötte lesz, az átütött régi lyukra takaró kell, de tetszik ez a régi dolog. Ilyenek voltak az oviban meg az iskolában is gyerekkoromban. Még a szappantartó is recésen-kifolyósan 'bele van csinálva'.

Erzsikéék is meglátogattak. Anyu küldött ruszlit meg olajos halat velük, meg Pingyomon szedett szőlőt. A szőlő itt is érik, de ez fehér, és szép nagy fürtű.
Itt a fehér most elég satnya, a kék szép.

Este még olvasgattam a műszaki hibákat (újság) és a Duna II műsorán meghallgattam egy zsidó bácsi munkaszolgálatos élményeit. (1984-es FF film)
Én biztosan nem éltem volna túl. Az öreg nevét nem láttam, mert nem az elején kapcsolódtam bele. Okos ember volt, a háta mögött egész falat letakaró könyvespolc. A végén a stáblistán voltak ismerős nevek. Csoóri, meg Sára Sándor.

Szerda

Fél nyolc felé keltem fel. Világos volt, és szemetelt az eső. Egy-két petty, nem lesz ebből nagyobb. Szerintem jobb lesz délelőtt hagyni a vakolatot, s csak délután felvinni a következő réteget.
Vendégszoba. Ott a következő lépés. Bal? Meglátjuk.
Először is feltenni a falra a mosdót.
Minek? Nem elegendő a lefolyó nyílása? A tudós könyv szerint 57cm-re a padlótól. Vagy 250-300mm-re a mosdó tetejétől. (Jakub Vrána: Vízszerelés)
Jobb a békesség, felszerelem a bűzelzárót, és odarajzolom, ahová esik.
Tehát keret.
Két 'orosz dexion' megtartja oldalról. Kettőt bevések a falba, és ahhoz csavarozom hozzá a vízszintes részt. Keresztmerevítőt, ami egyben távtartó is, majd a bringautánfutó roncsából nyerek. A rövid elemekből még van új.
Szétkaptam a szerencsétlen járgányt. A csavarjait nejlonzacskóba gyűjtöttem. Nem is áztak meg.
A konyhában az ablak alatt a ládán méretezéshez körberaktam a vasakkal a mosdót, jöhetett a szifon.
Csak nincs már annyi alkatrész. Hiányosak. Annak is örülhetek, hogy kettőt sikerült összeszedni a szemétből.
A ronda fekete bár új, 40mm átmérővel lép ki a csatorna felé. Nekem 32-es kell.
A kitakarított fémszifonokhoz nincs sem tömítés, sem hozzávaló cső.
Az ezüstszürke műanyag tűnt megoldásnak. Csak egy szűkítőt kell gyártanom hozzá. Az elmenő 40-es csőbe tágítottam 32-es csövet, és beleragasztottam. Abban reménykedem, hogy a tövig bedugott cső nem jelent majd nagy akadályt a hajszálaknak, stb. Meg látszik is, és nem is felejtem el. Most beállítottam az ablak elé száradni holnapig. Addig a mosdó félretéve.
Felmásztam a toronyba megnézni a leveleim. Kijelentkeztem a hi5-ből. Elég nekem az IWIW. Azt is ritkán nézem meg.
Ma szántam rá időt.
Jenei Laci barátom küldött értesítést, hogy megváltozott a telefonszáma. Elmosolyodtam, mert irodalmi nagyjaink neve között szerepelt az enyém is. No nem, mint szerző, hanem mint értesítendő listatag.
Ha már kényszerpihenő – vagy még nincs kedvem betonozni – megnéztem a blogját is.
Az egyik bejegyzés Lyukóról szól, cigányokról meg van egy fénykép benne sok könyvről, s utalás a költözésre.
Tudom, hogy egyszerűbb lenne megkérdezni tőle, hogy mi történt, de nekem a fantáziám gyorsabb, és épp oly kielégítő magyarázatot termel, mintha igaz lenne.
Eldöntöttem, hogy visszaköltözött Miskolcra, s olcsó helyet keresett a veszélyesnek tűnő negyedben. Innét már csak pesszimista elemzés kérdése, hogy nem tartja el az irodalom úgy, mint rég, vagy asszonyi pajtásától keresett távolabbi életteret. Esetleg a kettő szorzata.
A blogon az erotikus színezetű részek is bólintanak nekem.
Elég a kapuzárási pánikból! Visszatérek magamhoz.
Ha netalán elolvassa, még le is bunkóz érte.
Kikapcsoltam az internetes gépet, lehoztam a padlásról egy kisebb zacskó tavalyi diót, és megkínáltam az egereimet is.
Hogy ezek milyen sunyi állatok?
Ha kínálom, elfordítják a fejüket, de amint kiteszem a lábam a konyhából, mind a négyen rávetik magukat a prédára, és gyilkos vacsoracsata indul.
Ez van. Én nem tudom megváltoztatni őket. Nekik én vagyok az a kormány, aki ad nekik enni, rendet tart köröttük, de legfeljebb annyit kap mindenért, hogy szaporodnak.
Jobb, ha inkább a Videoton tévével foglalkozom. Azt már várják is, és a csővezetés is holnapra marad.

Még világos volt. Kerestem alkalmas deszkákat, és zsalukeretet raktam össze a zuhanytálca alá. A vendégszobába nem rakok téglát, az biztos.
A belső négyzet éppen összejött szürkületig. A külső L alak - a másik két oldalt a fal adja – holnapra marad. Már ha nem jönnek anyuék. Illetve még lehet akkor is.
A telefon fülkére várnom kellett. Valaki dobálta bele a pénzt, és beszélt-beszélt...
Nufi túl van az árpaműtéten. Szeretnék is róla beszélni, meg nem is. Meg hát ott lenne mellette a helyem.
Éjfélig még lapoztam a Műszaki hibákat a VT-Thomson tévé rajz után. Holnap már azt is be kell fejeznem, mert pénteken vinné a tulaj.
Éjfélkor oltottam el a lámpát.
Bevillant még pár perc Bujtor filmjéből. Bekapcsoltam a tévét, meg kikapcsoltam este. Nagyon életszerűtlen verekedéseket láttam, és kínos humort. Frenreisz Károly aláfestő zenéje is rövid volt. Mire ráhangolódtam volna, be is fejezte.
Vajon annak idején tetszett ez nekem?

Csütörtök

Ébresztő fél hétkor. A fürdést is reggelre hagytam. Este fáztam. Be is gyújtottam a 17 fok ellenére. Majd megszokom, de most még Dideri voltam.
A szűkítő szépen megragadt, és 18 fok van a szobában. Ing, trikó, hosszú nadrág. Reggelire négy fürt szőlő. Egyenlőre mintha nem is ettem volna semmit. Tegnap főztem pár szem krumplit. Lehet, hogy utánadobom.
Egyet.
Nem tetszik a szürke szifon.
A 87 fokos könyökben lévő gumigyűrű illik a fémszifonhoz. Záróanya meg van fehér műanyag.
Még összeállítok egy U alakot, és feltöltöm vízzel. Ha nem ereszt, ezt a megoldást tartom meg. Ha ereszt, akkor is, de akkor tömítést kell hozzá kreácsolni.
Feri telefonált, hogy megint nem fűt a bojler.
Levettem a kupakot, és ismét szétégett vezetéket találtam. Nem a két saru lesz itt a gond, hanem a vízkő. Ha a fűtőtest elvízkövesedett, nem tudja átadni a hőt a folyadéknak, túlmelegszik minden. A hatásfok romlásán túl – ami fölöslegesen kidobott pénzt is jelent – jönnek egymás után a hibák.
Még nem beszéltem rá Ferit, mert mindenki feketében volt, de pár napon belül mindenképpen elmondom az aggályaim.
A fekete ruha pedig jelzés volt. Jolika meg is kérdezte, hogy mondtam-e anyunak, hogy Ilu felakasztotta magát.
Elég zavart ábrázattal megkérdeztem, hogy ki az az Ilu. Szégyellem magam, de nem jegyeztem meg.
A szomszédasszonyom. De Jolikának sógornője. Azért a gyász színe mindenkin.

Délután hoztak egy vérnyomásmérőt.
A tápom lerántja, meg kellene már néznem az áramkorlátot. Nem hogy két amper nincs, de jóval kevesebbre behúz.
A PC tápból átalakított kütyü 5 voltjáról megy, de a pumpa nem indul.
Szétkaptam. Befújtam WD40-nel, aztán jöttem rá a táphibára.
Visszaforrasztva sem indult meg, csak a kapcsoló FET-et vagy tranzisztort rövidre zártam.
Két felületszerelt alkatrész van a vezérlő IC után. Ez a darlington rossz, van esélyem, ha nem kap vezérlést, akkor kuka. Ezt mondtam a tulajnak. Holnapra megmondom.
Szombatra.
Mert csak akkor jön haza.
Jó, akkor szombatra. Anyuék úgyis jönnek, akkor más a napirendem.

Péntek

Reggel láttam a szomszédot az állatokkal nyolc előtt. Kihajtotta a teheneket. Ráköszöntem. Beszéltettem egy kicsit. Nem akartam sem tolakodni, sem elhúzódni. Nehezen viselem a nagy érzelmi viharokat.
Csendesen beszélt. Autoimmun betegsége volt az asszonynak, és már régóta szenvedett. A következő kezelésre szerdán vitte volna a fia Debrecenbe. Belefáradt.
Kedden dél felé, amikor az állatoknak adott enni (a szomszéd), az asszony addig csinálta.
44 évet éltek együtt.
Temetés szombaton.
Felmásztam még a toronyszobába internetezni. Egy csattanás jelezte a monitorból, hogy nem szereti a párás hideget. A HP-Samsung ismét megevett egy BU-t.
Anyuék fél tizenegyre jöttek. Már kihúzott a vonat, mire kiértem eléjük. Kimentünk a kertbe tevékenykedni.
Laci bácsi kaszálgatta a füvet a konyhakertben, anyu diót szedett. Én meg fűnyíróztam. Lassan már ásni is kell majd.
Ebéd után a hátsó kert következett.
Laci bácsi lecibálta a komlót a szilvafákról, én a tüzelőek való száraz gallyakat távolítottam el. Közben előkerült Józsi is. Fát aprított tüzelőnek.
Meglátogatott Zilinyi bácsi is. Kíváncsi volt, hogy haladok. Mondta, hogy az oszlop nem sürgős. Már régóta konyul. A hátsó rész sokkal fontosabb. Van 5 és 6 méteres létrája is. Szívesen segít, de ő nem mászik fel.
Mondtam, hogy nem is gondoltam ilyesmire.
Ha felmásztam, ledobálom a régi fugázást, és felcsavarozom a régire az új deszkát. Megint kiöntöm habarccsal és kész. Ha kibír megint 50 évet, nekem már elég.
Az este nekem is favágással telt. Meg próbálgatom a kályhát, hogyan lehet folyamatosan tüzelni benne.
Először jó nagy lánggal felfűteni, majd ajtó bezár és kéményhuzat-szabályzó kicsire, és akkor melegít is, meg nem zabálja a fát.
Csak még nincs igazán hideg. Telefonálni van, oda holnap már veszek kabátot.

Szombat

A temetés napja. A fejemben minden e körül forog. Anyu jön, hoz nekem kölcsön Laci bácsitól fekete nyakkendőt, meg fehér inget. Ide nem hoztam ilyesmit. Fekete cipőt igen, de az olyan szoros, mint a spanyol csizma. Na jó, fogalmam sincs, milyen a spanyol csizma, az olaszt is csak térképen láttam, de a cipő nagyon szoros.
Anyu telefonált, hogy később ér ide. Busszal jön, mert Jánosék már tegnap eljöttek, a vonat meg nem indul, kiterelték őket egy buszhoz, mert baleset van.
A borsodi rádió azonnal bemondta, hogy Szendrőben személygépkocsi ütközött motorvonattal. A jármű vezetője életét vesztette. A fénysorompó működött. Ma délelőtt ez a negyedik halálos baleset volt a megyében.
Fél tizenegy helyett majdnem délben ért ide anyu. A busz lassabb is, meg hosszabb utat jár be a közúton, plusz még a pályaudvarokra is be kellett menni utasokat felvenni.
A máskor oly üres vonatra most iskolás csoport várt. Szóval kihasznált volt minden hely.
Egykor volt a temetés.
A fiatal pap úgy beszélt, mint aki ismerte az elhunytat.
Nekem Ildi mesélt arról, hogy régen az öngyilkosokat a temető árkában földelték el, és pap nem vett részt a búcsúztatón. A legnagyobb bűnnek tartották az öngyilkosságot, mert a gyilkos nem bánhatta meg tettét, és nem oldozhatták fel. (Ezt Ildi nem egészen így mesélte, de most nem javít bele - a szerk.)
Ez is egy logika.
Itt sokan voltak. Falubeliek, Bódvaszilasról, és még nem is tudom honnét.
A nemrég épített ravatalozó szép. Ha nem ez lenne a feladata, hát jól esne elüldögélni máskor is benne.
A hangosítás is tetszett. A közelünkben leraktak egy hangszórót, amely drótnélküli kapcsolattal, akkumulátoros erősítővel összeépített fehér doboz. A beszédhang érthető volt, és elegendő.
A pap hosszan beszélt a betegségről, s arról, hogy az elhunyt istenfélő volt. Nem a miérteket firtatta, hanem a meddiget.
Hm.
Hosszú beszéd volt. Erzsi néni (a másik szomszéd) lett rosszul közben. Került egy szék alá, néztem, hogy tudok-e segíteni, de sokan voltak körötte. Ha odamegyek, csak eggyel többen lettünk volna.
Az énekek folytatódtak a koporsó leeresztésekor is. Két hosszú rúddal erősítették meg a sír falát, és deszkákkal takarták be a koporsót, s a közben bedobált virágokat. Aztán hullottak a rögök. A friss halmot pedig elborították virágokkal.
A temetés végén mindenkit meghívtak a kultúrba torra.
Oda már nem mentem el. Nem csak a természetem viseli nehezen ezeket a találkozókat, de a cipőm is nyomós érveket helyezett a bütykeimre.
Anyu átment még a nagyanyja kertjén – rövidített az úton – nekem már ez is fura. El kell még telni pár évnek, amíg megszokom itt. Ezt a dédnagymamámat nem ismertem. (Gyuró rokonság) Anyu 18 éves volt, amikor meghalt. Az érettségikor volt a temetés.
Nekem csak egy másik ember kertje, és eszembe nem jutna belépni, amíg be nem hívnak. A kerítés azt jelzi, hogy ott a határ.
Gondoltam, még kihívom a Bódvapartra anyut sóskát szedni, de nem volt kedve.
Délután már csak favágás és fűtés volt.

Vasárnap

Hétkor ébresztő. Kihamuztam, raktam a kályhára. Egereztem. Megjavítottam a házi tápomat. Nemrég dicsekedtem, hogy nem romlott el, mióta összeépítettem.
Dehogynem, csak nem vettem észre. Kis áramnál nem volt baj, (14mA zárlati max. Mondjuk tv hangolófesznek elég.) a nagyobbhoz meg elővettem a nagyobb teljesítményű tápom.
Ennek elvileg 2A-nél kellene korlátozni. Az áramkorlátot figyelő tranzisztor volt zárlatos, meg a darlingtonba kötött 2N3055 meghajtója. BC 300-ast kapott újat.
Délután pedig megalkottam a zsalut a zuhanytálca alá, és betonoztam egyet.
Mire elpakoltam, már besötétedett. Még elolvastam Spíró könyvéből egy újabb fejezetet.
Jól esik olvasni. Bár a szemem nem örül neki.
Este a kedvenc filmem adták a 2-esen. A Keresztapa I.
Inkább hallgattam, mint néztem. Ezt a filmet ahányszor látom, annyiszor mást találok benne.
Valamikor megvolt videokazettán, de nem tudom, hol lehet. Szerintem valakinek kölcsönadtam. (De mit számít, mikor tavaly óta megvan az összes rész DVD-n? - a szerk.)
Megint eltelt egy hét.

Komjáti napló 2009 - XXXIII. rész

2009-09-28T07:08:00.000-07:00

Szerda

Reggel még azt hittem, befejezem a tegnapi csőberakást, de visszaszedtem a zuhanytálcát, mert a betont locsolni kell.
Délelőtt az elvállalt géphez kellett programokat vadásznom. DVD player még hamar akadt (az utóbbi időben minden videokártyához adtak), de DiVIX-et háló híján nem tudok letölteni, a Total Commandert meg nem használom.
Azért fenn van egy wincsimen. Arról pedig áttenni hálózat nélkül, floppy nélkül mondjuk memórián lehetne, de abban a gépben rossz a táp. A stift feldugása után borult a gép.
Kerestem újraírható CD-t, de azt meg nem mindet olvassa a vendég gép olvasója.
Az egész gép olyan bizonytalan, éppen hogy csak működő alkatrészek gyűjteménye.
Végül felkínoztam mindent. Dél felé már jött is a tulaj – a megbeszélt két óra helyett – és vihette is.
Az ebéd egy kicsit kalandosabbra sikerült a vártnál.
Borsó levest akartam főzni. A hűtőben ott van a saját termésű sok zöld buborék. Majd most....
A múlt héten itt járt anyu, és átválogatta, átmosta. Még rendet is csinált a hűtőmben. A borsót a mélyhűtőbe gyömöszölte be.
Kár volt.
A borsós zacskó szépen hozzátapadt a mélyhűtő ajtajához. Ez még fémből van. Öreg jószág.
Tehát feltéptem az ajtót, a borsó betonkeményen befagyva a 10x10cm-es lyukba úgy, hogy mellényúlni még késsel sem lehet.
Kínomban már csak röhögni tudtam. Elővettem a hegyes kőműveskalapácsot. Lemostam, és addig csépeltem a borsót, amíg műanyagfoszlányokkal együtt az alátett tálkába és a földön mindenhová hullott.
Felhívtam Nufit és kidühöngtem magam, majd megfőztem és megebédeltem.
Délután kicseréltem a tápot a gépemben, és egyszerűen csak örültem neki. Még három pasziánszot is kiraktam.
Este pedig a pár napja szétszedett orosz dinamót takarítottam ki, majd összeraktam.
Már ez sem fontos, mert sikerült a német dinamót is beállítani.
Sokat felejtek.
A német dinamó azért volt nagy csalódás, mert szinte semmi kopás nem volt rajta, mégsem tapadt a gumihoz.
A megoldás pedig, hogy nem az oldalfal függőleges recéihez kell billenteni, hanem kicsit fölé.
Akkor a fél centis eltérést is követi. Annyi meg van ebben a gumiban.
Átalakítottam a hátsó sárvédő rögzítését is. Az az U alakú drót, ami hátul merevítette, mindig elmozdult, és a hátsó lámpa sem volt jó.
A sárvédőt fúrtam meg két-két helyen, és mint a gepidámon van, egy-egy V alakú dróttal rögzítettem oldalanként.
A sárvédőről lekapartam a festéket a lámpa alatt, de a csavarja beért a sárvédőbe.
Ezt imádom. Alátétezni kellett egy laposabb anyával, s bár ettől eláll a lámpatest 2mm-t de legalább két oldalról fém kontaktusom van,
Azóta a 13,5Voltos izzó is remekül világít 6Voltról. Bokám sem tudja, mekkora feszültséget adnak ezek a dinamók. Este jól látható fényt ad így is.

Csütörtök

Reggel hozta a srác a tévéjét, aki a kocsma előtt megszólított. El is voltam vele egész nap.
A sorvégtranyó zárlatos volt, a sorvisszafutás kihangoló 1600Voltos kondit nem tudtam mérni, s nem volt hasonló sem itthon.
El is küldtem vele egy BD2508-at.
Kikaptam a sortrafót, és szerettem volna megvizsgálni.
A SINI hirdetett valami műszert, ami 12 voltról méri a gyanús trafót, nekem meg van itthon régi AT tápom. Már a 12 Voltja kivezetve autórádiózáshoz, most kapott két banánhüvelyt a 12 és az 5 volt impulzus közvetlen a diódák elől, s ha már szétszedtem, kivezettem a pufferelt 5Voltot is.
Lényeg a lényeg, 5Voltról 440V körüli fesz jön le a cumiról, 12-ről pedig 8-900V.
Megnéztem még három sortrafót. Volt köztük olyan, amiből nem jött ki semmi, egy bontott JVC tévéé is hasonló arányokat mutatott. (500V és 1kV)
Van még egy raszterkorrekciós tekercs, amin megfolyt a műanyagburkolat, Óvatosan lefejtve a műanyagot, ellenőriztem, a tekercs nem volt elszíneződve.
Kikaptam még a parabolagenerátor ic-t, TDA81valami. Találtam egy letört SMD ellenállást. 4,7k. Ezeket pótoltam, és a sortápon levő 10uF 250Voltos kondit is ellenőriztem.
Aztán már nem mertem bedugni az új sortranyót. Jó lenne valami rajz, mert valami védelmet akarok akasztani a rendszerre.
Vagy az emitterellenállását 100-as izzóra cserélni a BU-nak, vagy beindítani 12Voltról a nagyfesz részt. De jó volna most egy rajz!
Hét végén megyek haza. Azt hiszem, ez lesz az egyik legfontosabb hoznivaló.

Péntek

Nyögvekelős nap. 11-ig a gépemen turkáltam az e-service.com-ról letöltögetett rajzokat. Olyan idegen világ. Ismerős is és nem is. De leginkább a papírmentes kapcsolási rajz, ahol lehet ugyan zoomolni, de nem látom át az összefüggéseket, vagy ha látom a részletek veszek el a képernyőn.
Igazából ki szoktam nyomtatni a javításhoz, mert ennyi költség belefér, de itt most legfeljebb kirajzolhatom.
El kell hoznom a régi kis lézerprintert, és életet lehelni a tükörforgató motorjába.
Már van hozzá floppyból IC, csak a japán honlapról levették a fényképes megvalósítást, és magamnak kell kiötölni, miképpen taknyolom fel a dil tokos ic-t a négyzet alakú helyére.
Mindezt felületszerelve úgy, hogy a tükör forgásába ne takarjon bele.
11-kor felparancsoltam magam a fürdőszobába.
Rossz érzésem támadt. Vizet töltöttem a szifonba.
Egyáltalán nem úgy működik, mint azt első látásra gondoltam. Vagyis a két szabad és a görbe csöves harmadik ág nem két be és egy kimenetet jelent, hanem a görbe csövön jöhet be, és a másik kettőn ki.
Ez nekem nem jó. A könyvben utána olvasva a szuez szifonból a háromágút a vizeldékbe szánták bűzelzárónak, de akkor is két cső kellene bele. Ebbe a szifonba nem lehet mindkettőt bedugni.
Azért mert nem fér.
Megoldás mégis kell, szétszedtem, és bekötöttem a kétágút.
A csapon is van és a zuhanytálcán is van saját bűzelzáró, azokat közös Y elemmel vittem egy függőleges Y-ba, és az megy majd a vízszintes idomon keresztül az alapcsatornába.
Itt meginogtam, hogy 40-es cső menjen át a következő falon, vagy a 110-es.
Ezt nem anyagi alapon kell eldöntenem, hanem ki kell próbálnom.
A konyha felől érkező csövet viszont még most ragasztottam pvc ragasztóval, annak pedig még nem száradt meg a ragasztója. Azt hittem, hogy csak a nagy nyomású terhelés miatt nem tanácsos próbálni, egyébként stabil 1-2 óra alatt, de nem. A kulimász szétjött többször is mozgatásra.
Az összes ide-oda vezető csövet újra kellett szabnom, és közben ki tudtam rángatni.
Kínomban még nyomtam bele ragasztót és szigszalaggal rögzítettem elmozdulás ellen.
Most úgy tűnik, hogy jó, és este körbeszórtam kaviccsal a csöveket.
A kád aljáról többször lehúzódott a könyök. Azt is kitámasztottam kővel.
Betonozni már nem fogok, mielőtt elmegyek, mert nem tudnám locsolni csütörtökig.

Szombattól péntekig

A kád kifolyója azért olyan önálló, mert a túlfolyó csöve elhúzza.
Alul beállítom, felül a túlfolyó takarója elmozdul. Helyreállítom, erre alul csúsznak szét a csövek.
A megoldás a hő. Meg kell melegítenem az összekötőt, meg rövid, és éles a kanyar benne. Ha melegítve helyre bírom húzni, nem kell cserélni vagy toldani. Egyébként a toldás lesz valószínű, mert ilyen méretűm nincs itthon.

A nagy ugrás a napok között pedig a hazalátogatás miatt volt.
Szombatig még felvéstem egy csövet a padlás felé. Be is vakoltam. Ott viszem fel az áramot a vízmelegítőnek. Az automata fölötti doboztól kb. 1m.
A műanyagcsőben többszálú hajlékony vezeték megy a tetőgerendáig. Ott doboz. Jobbra-balra lámpa és hátra a bojlernek megy majd a 230V.
Ha már vakolat, akkor felhordtam egy réteget a fürdőszoba ajtaja mellé is. Nem akarok én rabicolni, inkább többszörre felviszem azt a 2-3 cm-t. Később, amikor a fűtéscsövet tolom majd át, ne legyen útban vasháló a fúrónak!

Szóval hazatérés.
Feritől vasárnaptól csütörtökig kölcsönkaptam az utánfutót. Kiderült, hogy Melinda itthon van, és ő is vasárnap térne haza.
Nosza, ugrottam is, hogy legyen útitársam hazáig.
Nem lett.
Már megvolt a jegye, és egyéb családi program Miskolcon.
Szombat reggel kilenckor felfedeztem, hogy az akkumulátorom csutkára lemerült.
Kb. negyed órás töltés után már beindult a motor. Tovább nem töltöttem, majd az úton a motor elintézi. Addig is megmosakodtam, pakolásztam, stb.
Perkupán vettem fel az utánfutót. Addig már kiderült, hogy a telefonom lemerült, és hogy nem fogok visszafordulni miatta. Lám, a fekete macs átszaladt előttem a Táncsics úton.
Csak ezzel még nincs vége.
Sajóvámos és Szirmabesenyő között az út eléggé hepehupás. Nem szoktam gyorsan menni, de koppant valami. Már megint leszakadt a kipufogót rögzítő gumi.
A Sajó előtt a kanyarban még egy koppanás, és a síneken is.
A benzinkúton alábújtam tankolás után.
Semmi.
Mi ért le akkor?
Az utánfutó talpát nem húztam fel eléggé.
Innentől már nem lesz akkora dumó sehol az úton, de hogy nézek Feri szemébe?
Miskolcon még anyuhoz be kellett ugranom egy csirkéért, amit nekünk vett. Az a csirke csak két szatyorba fért bele. Tartottam tőle, hogy ebből surlódás lesz Nufival. Megkértem, hogy telefonon intézzék el.
Én meg beültem, és végigrobogtam az utat hazáig.
A futó talpát kivettem, és felülről, talppal felfelé raktam vissza.
Otthon pedig láttam, hogy sok(k) lett a két szatyornyi 'csirke'. Anyu a Kukori-nál vásárolt a miskolci piacon. Tényleg, mi is lett a vásárcsarnokkal? Fel kell már fedeznem újra azt a környéket, mert átalakították. Annyira jobban tudták odafenn, hogy mi jó a népnek, még verőlegényeket is biztosítottak a piac kiürítésére az átépítés előtt.
Otthon pedig az új rendet ismertem meg.
Volt két ismerősöm, akinek a gépét helyre kellett hoznom. Az egyik egyszerű, a másikkal két éjszakába is belenyúltam. Az alvást pedig igyekeztem koffeinnel helyettesíteni.
Nem szabad.
Rossz érzés volt rájönni, hogy a mellemre nehezedő szorítás akár infarktus is lehet.
Hanyatt dőlve az ágyon jógalégzéssel, és meditációs lazítással addig rendeztem magam, amíg a szorítás érzése csitult, és a fürdőszobában lehűtöttem magam.
Nem mentem vissza a géphez. Nem fogadkoztam a kávé elhagyására. (Csendben hagytam el azóta.)
Másnap, ha nem is kipihenten, de jobb állapotban beszéltem meg a tulajjal, hogy cseréljünk wincsit, mert nem vírus eszi a gépét.
Délelőtt ugrás Kelenföldre a merevlemezért. A bringa mindig kikapcsol. Utána mentés és oprendszerépítés, drivervadászat. Épp készen voltam, mire jöttek érte. Persze még mehettem egyéb dolgokat behangolni. Skype, Yahoo meszendzser.
Talán tízre haza is értem.
Kértem Feritől még haladékot, jó volna vasárnapig maradni, de csak egy napot kaptam. A hét végén szüretelnek. Kell a járgány.
Csütörtökön még kicseréltem Nufi bringáján a külsőt, a belsőt megragasztottam. Vettem ugyan belsőt tartaléknak, de az autószelepes, a régi pedig hagyományos. Nem jó keverni.
Kettő pedig nem volt.
Átcseréltem még a szürke bicajon is a hátsó kereket. Beválogattam az újat a piros gumival. Így elég ronda, de az acélráfosból itt lesz bringautánfutó. A korábbi – kempingbringakerekes - marad kézikocsi, és nem volt nálam a célszerszám a racsni leszedéshez.

Eszembe jutott a talp. Kihúztam az utánfutóból, be a nagysatuba, és kalapács.
Ettől göröngyös lesz, nem jó.
Kerestem zárt szelvényt, és azt ráhúzva hajlítgattam vissza.
A nagy szögvaskeretes asztal zörgött, fordult, majd végre megakadt a téglakéményen, és akkor sikerült visszaigazítani egyenesre a talpat.
Megkönnyebbültem.
Este lehordtam pár tévét az udvarra, és pénteken bepakoltam.
Miután megpakoltam, megpróbáltam megemelni az utánfutót, hogy milyen lesz felakasztani.
Nem mozdult.
Ja, hogy mögé is raktam kitámasztót! Ki vele!
Szinte egy kézzel emeltem meg. Akkor jól sikerült a teherelosztás.
Délben ebédeltünk, kettőkor indultam haza.
Este lerámoltam, és sötétedés után visszavittem.
Szerintem tízkor már aludtam, mint a bunda.

Szombat

Reggel az órán 6:00 .
Korán van még!
Fordulok, ébredezem, megint 6:00.
Akkor az órám az ébresztési időpontra van kapcsolva.
Megnéztem.
Fél nyolc is elmúlt már.
Kerestem hagymát a kertben. Vajas kenyérrel ettem reggelire. Utána beültem a meleg szobába naplót írni. Most pedig rendezkedés jön. Délután pedig még nem tudom.

Volt minden. Kerékcserét terveztem a teherbiciklin, de pont hátsó kereket hoztam. Tehát ez kimaradt. A kinyúvadt kerékpárutánfutóm megszemlélésétől sem lettem boldog. A lyukacsos vas gyenge volt. Több helyen szétszakadt, elhajlott. Le kell mondanom róla.
Viszont a montikerékhez találtam tartalék belsőt, és itt már levettem a racsnit, és kicsit vastagabb vasból készítek teherhordásra alkalmas valamit.
Igazából szeretnék rugalmas felfüggesztést. El is hoztam otthonról a volt kispolszkim laprugóját, de még nincs ötletem a megoldásra.
A két kerék kap majd zárt szelvényből keretet. A két keret szélesebb, mint a keréktengely kilógó része, tehát egyszerű áttolásról szó sem lehet. Alá kell hegeszteni L vagy T idomot, abba vágom a rést a tengelynek.
A rakfelület lehetne rugalmasan felfüggesztve. Itt akadok el.
Amíg a keret nincs meg, nem látom a megoldás lehetőségét sem.
Behordtam a szobába a tévéket, alkatrészeket, és előkészítettem ragasztásra a szekrényt. A kitört lábat négy vastag fatipli fogta. Egy tört el, három csak kiszakadt a ragasztásból.
Fél hét után átvittem Irénke néniékhez az egérfogókat. Melinda vette Budapesten. Tegnap már nem volt energiám, reggel pedig a hagymás leheletem nem akartam ott szellőztetni.
Ilyenkor beszélgetés is van. Majdnem fél nyolckor indultam telefonálni. Irénke néni megdicsérte a bicajt, hogy van világítás. (Jól esett.) Nem volt telehold, elég sötét az utca. Az itt lakókat nem nagyon izgatja. Jóformán csak Józsi nagy fiánál láttam működőt.
Telefon után előkerestem a ragasztót és gumikalapáccsal visszapüföltem a helyére a szekrénylábakat. Reggelig meg fog száradni.
A telefonom kiabált még, hogy éhes. Benyúltam a fiókba, ahol a töltőt tartom, és nem leltem. Vad kutatásom módszeresen négyzetdeciméterre bontva a teljes házat nem hozott eredményt.
Szomorúan húztam ki a fiókot, hogy lecseréljem a telefont a SIM kártyán, s ekkor előkerült a töltő. Ott volt, ahová először nyúltam, s nem találtam.
Ez van. Hülyülök.
Tévét késő estig néztem. Vukán György portréműsorát éjfél után adta az M2.
Tényleg, egy fogorvos, aki népszerű jazz-zongorista, csak ilyen időpontot kaphat.
Semmi-semmi, csak kihallatszott.
A másik hír, hogy az M2 műsorát másik műholdra telepítik. Tehát egy adóért vagy másfajta fejet, műsfajta befogó konzolt plusz fejjel, vagy másik antennát kell beállítani. Fogyasszunk, Barátaim! Ebből lesz jó mindenkinek.
Rövidesen – 2012-ben – abbamarad az analóg sugárzás. Jöhet az adapter vagy az új televízió. Persze a műsor egyre kevésbé vonz.
Talán csak egy apróság foglalkoztatja a fantáziám. Az mpeg-4 dekóder. Van már pár döglött DVD lejátszóm, aminek a lézerfeje köszönt el. Jó lenne valami interfészket kapcsolni egy tuner (hangoló egység) és a KF közé. Vagy a KF után, de ez még felkészülést igényel. Mekkora sávszélességű az új KF, és mondjuk egy analóg műholdvevő mit kezdene vele?
Ha az UHF sávú tunert használnám állomáskeresésre...
Sok még a fehér folt a térképemen. Ha a szabvány letölthető valahonnét, kérem, dobjon meg valaki egy linkkel!
Na, mindjárt virrad! Irány aludni!

(A képen: a komjáti állomásház 2006-ban. Tavaly elbontották...)

Komjáti napló 2009 - XXXII. rész

2009-09-19T05:10:00.000-07:00

Vasárnap

" ... és a hetedik napon..."
Megpihentem. Nem mintha megérdemeltem volna, vagy szieszta napot rendeltem volna magamnak, egyszerűen nem állt munkára az akaraterőm.
Reggel előhúztam Spiró Jégmadarát. Belefejeltem a cuppogó hónaljhasadékba, és a kibogozhatatlan nemzetközi tudományos életet szatirikusan megjelenítő második fejezetbe.
Ez az ember tanár. Biztos vagyok benne, és nem csak azért, mert ő is elmondta valamelyik tévéinterjújában.
Összefüggéseket mutat meg ott, ahol (pl számomra) nincsenek, és elég komor világképe ellenére nem érzek benne uszítást. Talán némi undort a kívülállásában.
Tudom, hogy nem lehet mindenki Rejtő Jenő. P. Howardot egyébként sem csak a jellemrajzai és a nyelve miatt szeretem. Annak a meggyötört embernek az emberszeretete vonz ma is, és hasonlítom hozzá Umberto Eco-t, Kunderát, Hasekeket, Boleslaw Plust, mindenkit, aki a szemem elé kerül.
Szeretném én annyira könnyen venni a világot, mint Troppauer Hümér, vagy Fülig Jimmy!
Ki-be járva a lakásból-ba... rendezgetni kezdtem a nagyobb köveket. Sokat elhasználtam a járdához, zömítettem a kupacot.
Erzsi néni kukkantott be a kerítés résein, hogy nézzem meg a zárat nála. Szorul az ajtaja, ezért mindig kirángatja a kilincset.
Ha lenne nagy alátétem -- majd hozok Budafokról -- akkor megemeltem volna a... ha tudnám, hogy hívják a zsanért, most leírnám - ..nál.
Így csak megfúrtam a kilincs tengelyét, hogy belehatoljon a rögzítőcsavar. Ameddig a csavar nem törik el, rángathatja Erzsi néni, nem fog lehúzódni a kilincs.
Aztán beszélgettünk.
Fáj a lába. A beleszegecselt fémlapok miatt nem hajlik, és nem tud biciklizni. A boltba nem járhat. Elfárad, mire a kert végébe ér.
Megittam a kávét, meg a 'szőlőkólát' és hosszan eszmét cseréltünk.
Otthon pedig elővettem a kereket újra. Kerestem két vasrudat, amivel lekényszerítettem a külsőt. Gondoltam, ha kiszakad is a belső, az sem érdekel, csak a külső ne mejen szét!
A vízbe mártva a belsőt, egyetlen apró lyukat találtam. Megragasztottam.
A külsőben apró vasszöget, tüskéket találtam, meg sok mocskot. A rozsdáló ráf belsejéből kipergett vas(oxid)darabokat.
Kimostam az egészet, kihúztam még három tüskegyanús valamit. Mind rozsdálló fém volt.
A ragasztott gumival pedig átmentem Dezső bátyához, hogy kérjek egy nap haladékot. Nem mertem volna 1 óra száradás után még visszakínozni a helyére. (A két rétegelt lemezlap között tartotta a pillanatszorító. Meg is mutattam.)
Azt is füllentettem, hogy nem ragadt meg elsőre, de végülis mindegy. Remélem, holnap össze tudom rakni.
Hét óra tájban jöttem haza. Meglocsoltam a borsót, meg behúztam a kádat a konyhába. Negyed nyolckor már a telefonfülkében lógtam. El is felejtettem, hogy Ildi templomban lehet. Szerencsére nem volt hosszú mise.
Még Charlie koncertjét hallgattam a Duna tévéről, meg kapcsolgattam a szlovák helyzetet elemző Autonomia csatornára. Később a Heti Hetesbe is belehallgattam. Amennyire függő voltam pár éve, mostanra közömbössé vált. Jubileumi adás. Bemutattak korai műsorrészleteket. Szembetűnő, hogy Jáksó, Gálvölgyi, Bajor Imre jól elhíztak, s a jólét magasából azóta is fikázzák a politikát, ugratják Teddyt, és nem volt semmi mondanivalójuk.
Inkább Spirót olvastam volna. Ha ráhangolódom, még tetszik is.

Hétfő

Nincs internet. A wifiszerver él, de nem ereszt tovább. Tegnap volt némi villámlás, stb.
Reggel hétkor keltem, szőlőt reggeliztem, és összeraktam a kereket. Közben még két tüskét kihúztam a külsőből.
Felfújva várja a délutánt, s ha nem puhul meg, visszaadom.
Hideg van. Érzem a derekamon idefenn. Mindjárt megyek betonozni, az majd bemelegít.
Betonozás csak késő délután volt. Addig rendezkedés, meg állandóan ettem valamit. Mi jött rám?
Ráinstalláltam a lejáró XP home-ra, mert kiderült, hogy a service pack mégsem állítja le a 30 napos ciklust.
Az első kísérlet nem jött be. Winlite programmal összeállított lemezem problémázott mindennel.
A következő prof progi nem fogadta el a kódot, de közben jártam betonozni. Levezettem lapátolással a görcseim.
Mennyivel egyszerűbb ez a w98?
Ha legközelebb veszek valami öreg masinát, akkor is felragasztott licenciával fog érdekelni. A komolyabb erőforrás igényű dolgokhoz pedig linux.
Persze ez duma. Piszkosul nem érdekel, min fut a böngésző, ha mindent megmutat. Ha meg elhasal, akkor szidom szegénykét.
A NetBSD-t is azért nem használom, mert nem tudok rajta magyar billentyűt használni.
Beállíthatom én az ISO 8852-es kódlapot, tojik rám.
A betonjárda kiegészítve, és a Beugró alatt a harmadik XP végre 30 nap mentessé tette a gépet.
Nem maradandó win. A 350MHz-es gép kísérletezésre, meg most USB memóriaolvasásra kell csak. A 98 és a gyors gépem megfagy, ha feldugom nekik. A lecsalogatott adatokat meg hálózaton átjuttatom a megfelelő helyre.
A nagy melegben az udvaron még megnéztem, hogy két 61LK3B képcsövet megtartok, a harmadikat már be is zúztam. Abból csak a keretnek használt acélszalag kell. A küszöb koptatója lesz belőle, mint Budafokon a fürdőszobában.
A VT-re dugtam fel úgy, hogy háttal egymásnak fordítottam őket, átraktam az eltérítőt, átdugtam a cumit és összetesteltem a képcső grafitján feszülő madzagokat.
Fekete fehér tévénél ilyen egyszerű.
A grundig Valvo képcsövén még vacillálok. Nincs ilyen vastagnyakú próbaégőm.
Van még Budafokon egy cserépkályhám szétbontva, és ha újjáépítem, akkor jól jöhet az aljába az üvegtörmelék.
Igaz ami igaz, később is lesz még rá lehetősség ilyet gyűjteni.
A hét végéig majd eldöntöm.
Délután volt újra látogatóm is. Megkérdezte, utána néztem-e a kártyának meg a DVD írónak. Az ára alapján csak az írót választották.
Meg is állapodtunk, hogyha hozza a pénzt, 1-2 napon belül megyek vásárolni. Mert fő a bizalom. (Az enyém már elfőtt, maradok a biztosnál. Ez már Európa, és itt biztosok vannak.)

Kedd

Hét órai kelés. Reggelire tojás lecsókolbásszal meg két kiflivel. Közben újabb cickány érkezett.
Valamivel erőszakosabban rángatta a rácsot. Ott is kidugta az orrá, ahol másnak eszébe sem jutna. A csapda rugója mellett az oldalfalon.
Betessékeltem a befőttes üvegbe. Az egerenty már nem is lepődött meg.
Elkarikáztam Szilasra ytong tégláért. 4 darabon szépen felfekszik a zuhanytálca. Csak ki kell vízszintezni.
Nem volt. Csak megrendelésre hoznak. De más is téglával szokta csinálni.
Hagytam magam rábeszélni.
Ritka hülye vagyok.
Így három-három téglát kell oldalanként vízszintbe hozni, és egymáshoz betonozni.
Ha bezsaluzom, akkor is jobban járok.
Persze így utólag vagyok csak okos. Bár lehet, hogy berágok, és visszabontom a tegnapi munkát. (Keddi, mert szerdán délelőtt írom.)
Sötétedésig leszabtam az Y -okig vezető csöveket a kád, a mosdó, a zuhanytepsi és a mosógépkifolyóhoz, meg alábontottam a kád alatt a betont meg a földet a csövek helyén. Már csak a mosdó alatt kell bevésnem a falba, aztán jöhet a vécé és a padlószifon elmenője.
Ezt már a gödörben kell beszintezni, jobb világosban.
A betonozás kellős közepén érkezett meg a számítógépes hölgy jó három órát késve a megbeszélthez képest.
Udvariasan kidobtam.
Vagy idehozza a gépet, és este megcsinálom, vagy oldja meg mással. Nem fogok éjszakáig ott görcsölni nála, és holnap sem akarok itthon ücsörögni, csak mert ő -- finoman szólva - nem pontos.
Jött is a srác hamar. Beadta a kerítésen a gépet. Most nem akartam rámászni a friss betonra.
Holnap kettőre jön érte Addig hazajön az iskolából.
Megbeszéltük, hogy kell még neki Total Commander is.
Este elpuffogtam Nufinak a mai problémáim, és a hét végi hazatérésről beszélgettünk. Meg az internetes tanításról.
Kilenc után meg nekifogtam a telepítésnek.
A gép fagy.
Kikaptam az egyik memóriát.
Most is fagy.
De nem megy a prociventillátor.
Megolajoztam.
A gép fagy.
Betettem a legnagyobb memóriát.
Fel sem jön a gép.
Feldugtam az új tápomat, beletettem a másik memóriát.
Megy az install.
Amint helyreállt a win, visszapakoltam bele mindent, és előhúztam a lemezes tárolóimat. Noná, hogy nincs egyiken sem Total Commander. FAR manager van, de az nem úgy néz ki. Bár nekem az nortonszerűbben kézre áll.
Most nem működik a wififalu sem, letölteni sem tudom.
Még leviszem a monitort a padlásról a gyors gépemhez, és ha azon van -- mintha lenne, de nem használom -- akkor szüret.
Ha nincs, akkor majd más megoldást kell keresnem.
A 24-et csak hallgattam, de így is hajnali 2kor kerültem ágyba.

Szerda

De azért reggel hétkor fölkeltem.

Komjáti napló 2009 - XXXI. rész

2009-09-13T06:31:00.001-07:00

Péntek

Járkáltam körbe a portán, mint a mérgezett egér, és alig csináltam valamit. Délelőtt a Szomszédok c. teleregényben gyönyörködtem -- tévéjavítás ürügyén -- és közben a betonozáson járt az agyam.
Dél felé átmentem a boltba partont cserélni. (Nufi azt hitte, hogy festék a nyomtatóba, de közönséges szódáspatronról volt szó.)
A kocsma előtt -- egy épületben van a bolttal, jobbra a bolt ajtaja, balra a krimóé -- kicsit pocakos hölgy állt, és sokszor elnézést kért, meg hogy nem kapott pénzt, stb. Igen, a számítógépes néni volt. Belül legyintettem, és bementem a boltba. Józsival is ott futottam össze. Ő meg azt mondta, hogy a hét végén összerakhatnánk a hegesztő trafóját. Mondtam, akár most is. Eddig sem rajtam múlt. De neki még mára vannak teendői. Jó.

Délután csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, és odamentem a kerítéshez, megkérdeztem Józsit, mennyire barátjuk a terhes hölgy?
Nem terhes. Ilyen.
Jeleztem, hogy nekem egy hazugság elég, a továbbiakban a köszönésen kívül nem tervezek más kapcsolatot vele.
Semmi gond, egyszerűen csak falubeli. Nem barát és nem ellenség. Tegyek belátásom szerint.
Ha már így összejöttünk, Józsitól kaptam jó nagy köveket.
A házunk verandájának első oszlopa kidőlni látszik, s az alsó tömbjén is jelent meg repedés.
A föld kissé alámosva körülötte, oda fogom bedöngölni a sziklákat, és a tetejére betonjárdát húzok a kiskapuig.
Ezzel az is elérem, hogy a vizet kivezetem az építmény alól, és Nufi 'száraz lábbal' juthat el a verandáig esős időben is.
A legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy terhelhető felületet képezek az oszlop újrarakásához.
A járdára akarom kiékelni és felállványozni a boltívet, majd visszabontani az oszlopot. A volt tulaj szerint ez téglából van. Tehát az oszlop lebontása után még egy üreget nyitok alatta, amit szintén kővel és betonnal megerősítek. Amint a talapzatnak szánt beton meghúz, újrarakom az oszlopot is.
Tehát szombaton a nagymosás után fürdőszoba betonozás, és ami idő marad válogatom a köveket a járdához.
Vasárnap járdabetonozás.
Hétfő fatelep gerendáért.
Az oszlop újrarakásához pedig valami sablont fogok szerkeszteni, mert nem bízom a kőműves szemmértékemben.
A vízmértékkel meg már ma gyakorolok. (hihi)
Este még volt fél órám a telefonig, gondoltam kicserélem a kemping bringában a hátsó lámpához futó madzagot a vázban.
Nem sikerült. Beszakadt a vázba. Átkötöttem kívülről, úgy mentem vele T-Com butykába.
Közben jókora zápor hullott a fülkére, pedig előtte épp csak szemetelt a málnázásom alatt.
Haza is úgy jutottam, hogy a di-manó csúszott a vizes gumin, hiába hoztam rendbe a lámpát, kézzel kellett a kerékhez nyomni útközben. Ezzel én egy kemping bringán úgy mutatok, mint a ló hasa alatt ügyködő kaszkadőr.
Szelaví.
Itthon meg már dühös voltam, bevittem a konyhába a bringát, és merev dróttal átkaroltam a csövet, kivettem a gumitömítést és tisztességes vastagságú -- Precisa 3400 asztali számológép hálózati zsinórjából kimentett 1mm átmérőjű - kék vezetékre cseréltem.
A hátsó (rész vezetéke) is beleszakadt áthúzáskor. Ott pedig le kellett volna venni a pedált, kivenni a középső tengelyt, de elegem lett belőle. A csatlakozótól az első lyukig a vázban, utána rátekerve jutott el a lámpáig a 6Volt.
Végre rákerült a búra is. Már csak az első patkófék nem ér le a ráfig. Valószínűleg oroszt kell keresnem, hátha az hosszabb.
Pedig a miskolci kempingemre leltem jó méretűt. Az mintha Altenburger volna. Mit tegyek, szívügyem ez a kis piros is?

Szombat

Fogalmam sincs, mit csináltam szombaton. Illetve tovább takarítottam a fürdőszobát, és este még 1 m2-t lebetonoztam az ajtó előtt.

Vasárnap

Hajnalban keltem. Hétre már kinn álltam a mosógéppel az udvaron, nyolcra minden a szárítón, s a gépek a helyükön.
Fél kilenckor ott vártam a vonatot a lebontott őrház helyén. (Nagyon hiányzik ez a vityilló. Még az eső elől sem tud behúzódni, aki vonatra vár. De hát a MÁV szegény, inkább bontott, mint karbantartott.)
Nem jöttek anyuék.
Telefonáltam.
Laci bácsi közölte, hogy kilenc után indulnak.
Később kaptam egy SMS-t, hogy anyu Csámpival jön.
Otthon még rámoltam egy kicsit, de csak alibimunka volt. Fél tizenegyig csak az időt vertem, el.
Mire az állomásra értem, a vonat elment, anyuék beszálltak kis Jolikához (épp akkor jött valahonnét utánfutóval) a kocsiba, és fordulhattam vissza újra.
Bemenni csak velem tudtak, hát megvártak a kapu előtt.
A két "lány" elcsámborgott a kertben, majd a Bódvapartra készültek sóskát szedni. Mondtam, én még beszintezem a kádat, utánuk megyek.
Két furiknyi betonnal aládolgoztam a vasnak, majd én is kigurultam a Bódvapartra.
Ők már hazafelé vették az irányt nejlonszatyrukkal. Nem adták ide, cipelték inkább.
Megmutattam még a homokozómat, és anyu lemászott egy kavicsos partszakaszon kezet mosni, majd kijelentette, hogy ő most fürdött a Bódvában.
Az érdekes pedig az volt -- nekem -- hogy nem találtam kagylót, ő meg azonnal kiszedett két 'békatekenőt' a vízből. Lakója már nem volt.
Itthon még meglátogattak Erzsikéék is. Jánossal megtekintették a fürdőszobát, és elmesélték, hogy sikerült eladni a kisházat a szüleik mellett. Kassáról vette meg valaki. Most ürítik ki az átadáshoz.
Az idő haladt. Anyuék már átöltöztek, hogy meglátogatják még Jolikát, de a kapuban összefutottak vele. Jó kis traccsparti lett a délutánból. Csak a fél hatossal indultak haza anyuék.
Este még elkezdtem a kád oldalát letakarítani.
Ez a kád régi öntöttvas. Kaptuk. Korábban a másik oldalával volt befalazva, most a falas rész kerül külső oldalnak. (A kifolyó határozta meg így) Nem valami szapora munka.
Nehezítésképpen még a tavalyi nyárból kinn töltött hosszabb időt, s a belehullott diólevelek is megfogták. Súrolással nem nagyon akar kopni a barnaság. A gumiszerű szigetelő réteget és a maltermaradványokat is spaklival kapargattam. Már ahol hozzáfértem, mert a hosszabb oldalon még híg a beton.
Majd holnap.

Hétfő

Reggel héttől vagyok fenn ismét. Ez a szeptemberi ritmusom?
Reggel lekentem hipóval a kád belsejét és benzinnel meg szitált homokkal is dörzsöltem, amíg elfogadható lett.
Ennél többet már akkor érdemes sikálni, ha használatba vesszük.
Délelőtt még bringakerekeket szabályozgattam, még nincs felkészülve a derekam a kövekre. Tegnap meg tegnapelőtt megnyaggattam. Majd délután folytatom.
De inkább diót szedtem, málnáztam, mindent csináltam, ami nem munka.
Aztán egyszercsak kihordtam az udvarra a 110-es csöveket meg a 40-eseket. Húzogattam, illesztgettem, és ki-bejártam a fürdőbe.
Vittem a rajzfüzetet, és a gérvágóval metéltem a csöveket, mert azzal tudok szebb véget elérni.
Végre összeállítottam a földön a padlóösszefolyót.
Időben voltam telefonálni, aztán a Beugró helyett inkább becipeltem egy hosszúfénycsövet a fürdőszobába, és méretarányos rajzot skicceltem a pókról. (Ez lenne a padlószifon)
Újraszámoltam, hány könyök kell még, majd átvonultam a vendégszobába, és ott kibogyóztam, hová tegyem a zuhanytálcát a vécét és a mosdót. Újabb rajz és számolgatás a könyökökről, mert holnap Miskolc.
Hajnali kettőkor volt lámpaoltás.

Kedd

Lótifutinap.
Jolikát Feri ma vitte a kórházba vizsgálatra. Még a hét végén anyunak is elmesélte, és megbeszélték, hogy megyek én is.
Most belefért a programomba, mert kellett a kádhoz lefolyó és túlfolyó alkatrész, meg 87°-os könyökök a csapok és a mosógép lefolyójának fali csatlakoztatásához.
Reggel hatkor és fél hétkor ébresztett a telefon. Fél nyolcig ráncba szedtem magam. Pontosan érkeztem az udvarra.
Kis Jolikát beadtuk Színben az iskolába tanítani. Feri szabadnapot intézett, és beszaladt az intézménybe megerősíteni. Természetesen kapott feladatot a 'cégtől' is. Ha már úgy is Miskolcon jár, töltessen meg néhány nyomtatópatront.
Miskolcon anyu mindenfélével készült, de csak én rohantam fel hozzá, a többiek a kocsiban vártak.
A közterület-felügyelők most is vámolták a parkoló kocsikat. Hogy ilyen ingyenélő foglalkozást ki tudott kitalálni? Esküszöm, megnyitnék pár újabb külszíni kőbányát, és visszatérnék a maradandó anyagokból dolgozó házépítéshez. A fölöslegesen energiapazarló téglaégetés helyett újból kőművesek faragnának épp a megfelelő helyre illő köveket. Stabilabb lenne a ház is, meg jobb fizikumú a lakosság is.

Visszatérve a programra, Jolika beült a kórházi váróba, mi -- férfiak -- átbumliztunk a belvárosba számítógép alkatrészeket venni Feri öccsének, aztán a Búza térre műanyagelemekért a vízrendszeremhez.
A bevásárlás után még mindig korán jutottunk vissza. Anyu már megtalálta Jolikát, s immár négyesben vártuk, hogy behívják.
Dél alig múlt el, jöhettünk vissza... a belvárosba alaplapot cserélni, mert nem megfelelőt vettünk. Én is befektettem egy 15m-es patchkábelre. Ezzel már feljutok a tetőtérbe, és átrendezhetem a hálózatom. Ha hideg lesz, akkor odalenn (a szobában) írom majd a naplót, innét (a padlásról) csak feltolom a wifin keresztül a leveleket.
Holnap felvések egy műanyag csövet a veranda falán, és ott húzom fel a 230Voltot, meg a műhold antennát is egy dobozon keresztül lakótérbe hozom. Jönnek a hűvösebb éjszakák, már számítani fog az a rés is, ahol a vezetéket betoltam, és újra be tudom zárni az ablakot.
De még Miskolc.
Anyut kitettük a Szentpéteri kapuban, aztán irány a TESCO. Feri ott töltette meg a festékpatronokat, Jolikával pedig begördültünk a sok holmi közé.
Bár nagyon hívogatott a kerékpár alkatrészes, most lefogtam magam. Én csak kísérő vagyok. Meg sem álltunk a húspultig.
Választottam egy lecsókolbászt. Ha nem szól közbe semmi, főzök egy paprikás krumplit. (Tudom, tele a hűtő.)
A pénztárnál pedig nem tudtam ellenállni egy Magnumnak. (Jó,.. hárman voltunk.)
Kisétáltunk a holmival, Feri nyitotta a Skoda csomagtartóját, s kit látunk?
Anyu hozott még egy szatyor almát, mert ott felejtettem nála.
A hazaúton (anyu) már nem előzött meg.
Edelényben tankoltunk, kis Jolikát felvettük Színben és hazatértünk.
Én sok mindent nem ettem az úton, betörpöltem anyu máglyarakását, és pihentem vagy 20 percet az ágyon. Közben rakosgattam a műanyagcsöveket, mit és hogy...
Felpróbáltam a túlfolyót a kádra. A csavarja ezt sem érte át, de volt hosszabb csavarom. Ez már meg fog felelni.
A korábbi más rendszerű.
A kád alatti (új) betonból így is vésni kell vagy 5cm-t, mert mélyebbre nyúlik a cső belőle.
Ez az a fajta, ahol az összefolyót a kád alá tervezik, de nekem nem lábakon áll, csak (öntvény)csonkokon, s be is fogom burkolni a kád oldalát. Szerencsére a 32-es átmérőjű könyök jó lesz rá. Azzal viszem majd jó fél métert tovább a padlószifonig a kifolyó vizét.
Kicsit pilledt voltam. Nem akarózott vésni. Inkább megraktam a zsebkohót, és csináltam parazsat.
Elővettem a hűtőből egy zacskó virslit. Megsütöttem.
Vacsora után rátettem a fürdővizem melegedni a zsebkohóra. Bevittem a konyhába. Ott nem éri a szél, és a parázs már nem büdös.
Az első melegvizet beöntöttem a kádba, s csörgött a telefon.
Géza hívott Miskolcról.
Van itt neki egy barátnője Komjátiban. Együtt dolgoztak az áramátalakítóban, és amikor a hölgy nyugdíjba vonult, hazaköltözött Komjátiba. Itt született és nőtt fel.
Vele akart beszélni, de a telefonját nem tudta elérni Géza.
Három éve nyaraltunk itt Nufival először egy hetet, és Géza meglátogatott minket, akkor néztük meg Szádelőt egy biciklis-gyalogos túrán. Szóval útba esett a néni, bemutatott minket egymásnak. Viszont azóta nem láttam. Remélem, emlékszik még rám.
Azt a feladatot kaptam, menjek el hozzá, és szeretne beszélni Géza a nénivel. Ott felhívja a telefonom, majd adjam át neki ott.
Bringára pattantam. 1-2 perc az út.
Csengője neki sincs, de észrevett. Sikerült nem megijeszteni, és két mondatban bemutatkozni. Beeresztett.
Megmutatta, hogy csinálták meg a fürdőjét és a wc-t. Megkínált nagyszemű szőlővel, s beszélgettünk. Géza csak nem telefonál.
Küldtem neki SMS-t.
Na, így már sikerült összekapcsolni Gézát Erzsike nénivel.
Sötétedésig maradtam. Akkor irány a telefonfülke. Mire hazaértem, a víz már nem volt langyos. Nem is fürödtem, csak mosakodtam lefekvés előtt.
Ma nem lesz 24. Lehet, hogy tíz előtt már aludni fogok?

Szerdától szombatig

Nem voltam fenn naplót írni. Megnéztem a leveleim, de ennyiben kimerült a tevékenységem.
Hazudok, csütörtök este még AGP-s videokártyát és DVD írót kerestem a NET-en, hogy árajánlatot adjak az egyik családnak. Felkeresett az asszony, hogy menjek már át, mert ő nem kapott pénzt, de az ura kifizeti a múltkorit.
Alig több, mint két hete történt. Mégsem volt bátorságom elzavarni, hogy felejtsen el.
Persze nem túl új gép, s az autóverseny szaggatva megy rajta. 32 megás Nvidia kártya van benne. Nem épp rakéta.
Megbeszéltük, hogy pénteken születésnapom van, akkor nem dolgozom, jöjjön át szombat délután valaki, addig utána nézek az áraknak.
A szombati látogatás valahogy ismét kimaradt.
De csütörtökön is volt egy hasonló találkozóm.
Szerdán egy úr a kocsma előtt megkért, nézzem meg a rádióját.
Jó. Mikor hozza?
Holnap.
Mondom, délután Ferivel hozunk sódert, nézzen be később, ha nem találna otthon éppen akkor.
Csütörtökön ismét összefutottam az úriemberrel, és kérdezte, mikor vagyok otthon.
Mondom, most megyek haza. - A sóder már otthon volt. -- Várom.
Várhattam.
Azért frankó, hogy kikészítem az asztalt a vendégszéket, és a műszert az udvarra. Majd előtte megnézem. A zsebrádiók az elemcsatlakozók korrodálásától szoktak nagyon szenvedni. Két krokodilcsipesszel tápról azonnal beindulnak, látványosan lehet eredményt produkálni.
Hát le voltam szarva. Se oda nem jött, de még csak üzenetet sem küldött, hogy ne várjam.

De jöjjön még a szerdai kalandom.
Feriékkel megálltunk a hazaúton Szendrőben. Megkérdeztem, mennyibe kerül a 110-es cső. Majd egy ezressel olcsóbb 2m-enként, mint Miskolcon. 16db-nál ez már tétel. (Külön viszem a szürkevizet és a vécé tartalmát ki a házból. A fekáliás szmötyi műanyag tartályba kerül, s onnét fogom átszivattyúzni a komposztdombba. A szürkevizet pedig ülepítő betonmedencében fogom kezelni, majd később oxigénnel /akváriumi buborékoltatóval/ dúsítva öntözésre használom.)
Meleg volt, és nagyon jó idő. Nézegettem, hogy jól elbarikádoztam a tetőcsomagtartót. Megemeltem egy csövet, majd úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a bringás utánfutó is. Műanyag. Nem lesz 50-60kg-nál nagyobb a szállítandó tömeg. A futó pedig 100kg fölött kibírt már. A Józsitól kapott köveket húztam a kert túlvégéről a házunk elé a szántott hepehupán keresztül. Nem lesz baj.
Ugyan a rögzítő patkót nem leltem meg, ezért újat kellett csinálnom a vonórúd végére, de két fúrás egy laposvason, meg U alakra hajtottam. Negyed óra alatt menetkész lettem.
Ha hallgatok a babonámra, akkor már nem indulok neki. Ilyenkor mindig ér baleset.
Viszonylag jó tempóban, 21-22km/h sebességgel haladtam a vontatmánnyal sík terepen. Lejtőn 27-ig engedtem, felfelé meg nem néztem, mert nem arra kellett az energia.
Szendrőben megpakoltam a futót, és felültem.
Szitált. Mozgatta a rakomány a seggét, mint egy indiai hastáncosnő.
Kézzel toltam fel a bolt melletti emelkedőn. Ott ismét felültem, és úgy 100-200 méterenként megálltam igazgatni a csöveket.
Éreztem, hogy baj lesz.
Szalonna előtt a hosszú egyenesben megbicsaklott az egész, a bal oldalon kipergett egy csavar, és a jobbon meghajlott a kereket tartó idom.
Nem örültem neki.
Innentől már csak tolhatom hazáig.
Próbáltam még felülni, de értelmetlen volt. A spanniferrel összehúztam ugyan a vázat a csövekkel, de a bicikli minden pedálfordulatára rántott a futón, és hajlott a lemezkeret.
Szalonna előtt nem sokkal közelgett egy piros Opel.
A mentőangyalom János képében érkezett.
Kicsit morgott, hogy lehetek ekkora hülye, de bepakoltuk a bringát, a futót a kocsiba, a csöveket meg a tetőcsomagtartóra, és hazahozott.
Megkímélt vagy 4-5 óra gyaloglástól. Vagy még az lett volna a fejemben, hogy beadom Feriék szüleihez a futót, és hazakarikázom Perkupáról a kocsiért. Persze így is rengeteg idő, mert Perkupa is 1-2 óra út lett volna Szalonnán keresztül tolva a bringát meg az utánfutót gyalog.
Itthon persze kitört rajtam a fáradtság, mikor túl lettem rajta. Szerencsés szervezetem van, mert közben nem éreztem.
Estére berámoltam mindent a hálószobába, és telefonálás után hamar aludni tértem.
Szeptember 11-én pedig -- a születésnapom -- munkával ünnepeltem.
A kapu és a veranda között járdát építettem.
Először leraktam a 30-60kg-os köveket, majd alákapartam itt-ott, eligazgattam, minél fixebben és egy síkban álljanak.
Ezek a kövek nem lapos jószágok, és alatta is zúzott kövek voltak. A tereprendezéskor tönkretettem a kapát sokszor. Le is lazult a feje, meg köszörülni is kellett többször.
A nagyobb kövek résébe kisebbeket illesztgettem, majd még kisebbekkel ékeltem tovább.
A végére hagytam a betont.
Nagyjából a felét sikerült lebetonozni. Elfogyott a cement.
Szombatra anyuék ígérték magukat. Jöttek is.
Reggel korán meglocsoltam a betont, majd levettem a kiskaput. Le kellett vágnom belőle.A járdától magasabb lett a terep, felakadt.
Számítottam rá, figyeltem is, hogy mennyire hagyhatom magasan. A kiskapu deszkája alul jó ötcentit felrohadt, és addig vágtam egyenesre.
Később majd a kerítésoszlopokat is fel kell újítani, s akkor szélesebbre csinálom a kaput. A kiskaput tartó fagerendákat vasoszlopra cserélem, arra hegesztem a kiskapu pántjának tartóját, s akkor a küszöbét is újrabetonozom. Nyerek vagy két arasznyit a két oldalon, s nem mindegy, ha egy tévével át kell jönni.
A kiskaput viszont legfeljebb egy deszkával kell megszélesítenem.
Ez még a jövő zenéje.
Most elég volt kibányászni a szögeket, és átmenő csavarra cseréltem rögzítését.
Egy csavar kivételével kész lettem fél 11-ig. Épp húzott ki a vonat az állomásról, mikor kiértem. Anyuék megérkeztek.
Kaptam két farmernadrágot, meg egy csomó hasznos apróságot.
Laci bácsival felszedték a krumplit, és jó hangulatuk volt.
Én átkarikáztam Szilasra, nyitva van-e a tüzép. Csak délig. Vettem gyorsan két 25kg-os zsák cementet. Ettől egykerékre állt a bringa, de ha felültem, haza tudtam vele jönni.
A kapu előtt volt élmény leszállni úgy, hogy ne legyen baj. (sikerélmény)
Jánoséktól kaptam két fotelágyat. Így már vendégek is alhatnak nálunk. Erzsike szülei eladták a kisházat, ki kellett üríteni. Kaptam még két fekete-fehér tévét meg két színeset. Ezek jó fadobozosak, - inkább pozdorja- de polc lesz belőlük.
Közben kedvet kaptam, meg kéne nézni, működik-e valamelyik.
A VT csattogással kiverte a biztosítékot. Ez a Thomson elektronikás, de A56-701X lengyel képcsöves jószág. A Grundig öreg Valvó képcsöves jószág. Csak az impulzus alaplemeze volt benne. Az RF rész meg az RGB hiányzott. Ebből kivettem a képcsövet (már fűtve is volt átkötve ónnal az áramkorlátozó ellenállás), meg a műanyagot is. Kimostam és már keresem bele a félbe osztó középső polcnak való deszkát. Olyan keskeny, hogy a kisasztal fölé pont jó lesz.
A fekete fehéreken nem volt hátlap. A stiroflex kondikat megrágták benne az egerek. Egy szerencsétlent meg is találtam kiszáradva a képcső alatt.
Apropó egerek.
A csapdában találtam egy apróbb jószágot. Cickánynak hívom, de majd azonosítanom kell.
Hosszabb az orra, mint egy egérnek, és ormányszerűen mozgatni tudja. A test térfogata kb. negyede a kifejlett egérnek. Olyan kis bumfordi.
A csapdában sem szaladgált, verődött, mint egy egér, hanem komótosan minden lyukat kipróbált, hátha valamelyiken kifér.
Kimostam neki a négyliteres üveget, nem raktam be a kannibálok közé.
Olyan pici, hogy szinte elvész benne.
Az újságpapíron szétvetett lábakkal fekszik, mint anno volt osztálytársam tacskója, és rágcsálja a háztartási kexet, meg az almát is.
Simogatásra bepisil, de nem támad.
Este még fogtam egy új egeret, beraktam hozzá.
Először még ment az ugrálás. A csöppség behúzódott az alomnak berakott újságpapír egyik redőjébe.
Később meg, amikor az egér megnyugodott, rámászott, átölelte a karjaival, és nagyon bújt a kis ormányos.
Este már közös mosdatás is volt. A csöppség hanyatt fekve élvezte.
Tévé helyett őket néztem.
Anyutól kaptam egy üveg Tokaji aszút. Mire elfogyott a fél liter, húzott a fejem aludni. Egyébként sem vagyok hozzászokva. Karácsonykor ittam talán utoljára. Majd Nufi helyesbít, ha rosszul emlékszem.

Komjáti napló 2009 - XXX. rész

2009-09-04T07:59:00.000-07:00

Szeptember

Beköszöntött az első ember hónap. Hűvös, távolságtartó fickó.

Kedd

Munkanap. Tegnap még elhoztam egy Samsung tv-t. Rondán ugrál a képen egy zavarjel. Mintha nejlonfüggönyt ráznának a képernyő előtt. Állítólag szaga is volt.
Kiporoltam, s bekapcsoltam. Elszíneződött alkatrészt nem találtam, égett szagot nem érzek. A nagyfesz trafóból hangos sztochasztikus ciccegés hallatszik. Kivettem a sortrafót kimosni. Közben megörültem, hogy a képcsőfoglalat egyik forrasztása elvált. Ha a változó terhelés okozza, akkor még megúszhatok egy 6-8 ezer Forintos megrendelést.
Amíg száradt, utána néztem az áraknak. A HQ tényleg olcsóbban adja, mint a SINI.
Kipróbáltam a mosogató lefolyóját. A fürdőszobában a cső végére húztam nagyobb vödröt, oda érkezett a kancsó tartalma. Nem tudtam elég gyorsan körbeszaladni. A víz győzött. Kevertem egy vödör betont, betakartam a hálószoba padlóján a kavicssávot. Sikerült a ragasztás. A ragasztott lefolyócsövön nem jött ki oldalt víz.
Átfúrtam a falat a hálószoba konnektorja alatt, és a fürdőszoba csapja fölé eső lyukat koronafúróval megfelelő méretűre bővítettem. Így már lesz a fürdőben is konnektor.
A 2,5 --es rézdrót megizzasztott. (Borzasztó merev, ha a bejövő mellé elmenő vezetéket is beerőszakolok.) Ma át fogom alakítani. Kell egy dobozt telepítenem mellé, és a régi konnektor helyére csak a kötés fog kerülni. Onnét pár centire rakom át az aljzatot.
Délutánra megszáradtnak ítéltem a trafót és visszaforrasztottam.
Fókusz nincs, húz minden.
Foglalat ki, előhúztam a napkollektornak szánt (már mattfeketére festett) fűtőtestet és leborítottam a foglalatot egy befőttes üveggel. Felnéztem a napra: 'Most fűccsé be!'
Egy órát a távirányító kimosásának szentelem. A korábban beömlött folyadéknak szerencsére nem volt nagy savtartalma, mert nem marta meg az érintkezőket. Kétszeri átmosás és szárítás után úgy működik minden gomb, mint egy újon.
Akkor vissza a foglalatot.
A hiba alig láthatóra csökkent, a zaj is szinte megszűnt. Viszont a hangszóró elhallgatott.
Litze.
Azért kerestem egy kis hangfalat, és hozzányomtam a madzagját a hangszórókivezetésekhez.
Megszólalt.
Kibányásztam a hangszórót.
A litze nincs eltörve. A fekete takony is ép, és nem súrol és visszatolva a sarukat a helyére, többé nem hallgat el.
Imádom ezeket a hibákat.
Este még sötétben körbenézek, hátha látok húzást, de olyan sokszorozós húzás kinézete van a képen. Holnapig hagyom száradni, aztán még megnézek pár kondit, és megyek árajánlani a tulajhoz.
Délután még egyszer szétszedtem a futót. Először csak egy feszítődrótpárt alkottam a vonórúdhoz, ne fordulhasson az oldalára. Nem akartam a merevítőt vaslemezből. Ne legyen már harckocsi! Nekem kell a plusz kilókat is vonszolnom.
A gumiragasztás már jött is lefelé.
Na, majd adok én neki!
Kivágtam a szakadt gumiból egy darabot, és azt kentem be gumioldattal. Pillanatszorító, és hagytam száradni.
Ezalatt elővettem a menetmetszőt, és a válogatott rozsdás csavarokat, anyákat kis zsírral átjárattam. Mintha kispolszkiból maradtak volna, csak megáztak Budafokon a kinti asztal alatt. Rozsda és por volt a menetekben.
Mondjuk direkt ezeket hoztam. Itt vannak üresjáratok, és ettől a tevékenységtől hasznosnak is érzem magam.
Holnap már csinálnom kellene egy polcot, és oda tornyozni ezeket a dobozokat, mert földön sok helyet foglal, és a héten átérek a második komorába a csövekkel.
Onnét akkor megy minden anyag és szerszám az istállóba, a ritkábban használatos dolgok pedig a padlásra.
Este még voltam telefonálni, s éjjel megnéztem a nagyfesz környékét. Semmi árulkodó lila fény.

Szerda

Tv nap. Nem száradt ki a hiba a készülékből. Meg kellett keresni.
Ha már semmi ötletem nincs, le szoktam ülni elé, és nézem a képcsövet. A műsor nem jut el az agyamba, csak a zavarjelekre koncentrálok.
A felső és alsó harmadban is fénylő pontok ugrálnak, mint egy fejhibás, vagy koszos videofelvételen.... aztán, aztán egy apró beszívás. De ezek a zavarjelek állnak.
Hát persze!
BRUMM Ez 100Hz --es brumm! Hogy nem jöttem rá!
Meg hát ugye régen hullámzott a kép oldala egy tisztességes csöves tévén és a videojelben is volt világos meg sötét sáv.
Nem is beszélve arról, hogy a tápfeszültségre superphonálódott csomagocskák sem tűntek fel. (Minek a szkóp, ha nem értelmezem, amit látok?)
Kipenderítettem a 220uF --os pufferkondit a tápból és kapott újat. Olyan sima lett a képe, hogy táncot lejtettem örömömben.
Felejtek-felejtek, de az agygyantám, a kávé csak kigyötri belőlem az eredményt.
A párom szokta mondani, hogy ha tévé, akkor sorkimenő, ha számítógép, akkor táp.
A hibák zöme valóban ez, de kihaltak a fázisdiszkriminátorok, az AGC kondik egyre megbízhatóbbak, s a boosterdióda is félvezető. Már ha nem integrálják bele a sorvégtranyóba. Mit mondjak? Egyre egyszerűbb ez a szakma nem?
Ennek örömére visszavittem a tulajnak délután és előhúztam a GoldStart.

( A visszavitelről jut eszembe. A sokadik ragasztás sem jó a gumin. Nem tudja valaki, lehet-e valahol sallert kapni?)
A bringának rossz helyen vannak a kidörzsölései. A küllők felé esnek. Ezért tolja szét a levegő, de nem adom fel. Amíg van itthon ragasztó, újra szétszedem. Most találtam TIP-TOP-ot is Ildinél. Szmötyi nincs hozzá, de folt van.

Még egy kis GS. A táp bekapcsol és STDBY működik. A bekapcsolásra letilt. Megáll az oszcilláció.
Egy darlington tranzisztor összegzi a három diódából jövő feszültségeket, s juttatja vissza az STRS-nek.
Ezt azt jelenti, hogy valaki azt mondja az STRS-nek, hogy zárlat van.
Feljöttem rajzot vadászni a NET-en. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a táptrafó menetzárlatos. Ha legalább egy Videoton vagy Orion tápom volna itt, akkor vígan kísérleteznék vele. Bekötném a TDA4600 mellé, és megvallatnám. De még egy nyamvadt 4,7V-os zenert sem találok.
Előhúztam a leválasztó trafót, de fáradt voltam, nem fejeztem be. A primer körben kell mérnem szkóppal, oda muszáj.
Ja, és közben két nap alatt 16db egeret fogtam a csapdával. Kezdem unni ezt a tevékenységet. A fogyasztásuk is felment napi fél zsömlére. Még van csontszáraz, de fogyóban. A löttyedt paprikából sem maradt semmi.

Csütörtök

Mint a nap neve mondja, óvatosan.
Kirámoltam a fürdőszobából a kitermelt földet. Nem akartam, de betonozni fogok. A fürdőkádig első körben, és vennem kellett párnafát. Még két vagy három gipszkartonlapot is. A kád mellé vízmentes gipszkartonból rakok fel, és arra ragasztom majd a csempét. A csemperagasztó is cementes alapanyag, nem maradna meg a vályogvakolaton. Téglát meg ne rakjak oda -- mondta Nufi -- mert keskenyebb lesz a szoba. Mondjuk gyorsabb is a technológia.
Azt a három darabot most kell megvennem, amit a kád mellé felrakok, mert ezt a mázsás monstrumot nem akarom többet kiemelni. Vasöntvény. Van vagy 100kg.

Tehát tegnap lebeszéltem Rolandnál 10 db 6m-es tetőlecet. (50Ft/m). Kifizethető ár.
Délben hívott vissza, hogy mehetek érte.
Felpattantam a bringára -- bár felmerült bennem az autó is, csak több, mint 1m lelógna elöl-hátul róla, az meg rendőrveszélyes -- bringára ilyen korlátozás nincs.
A fatelepen már összekötve várt a fa. Így ugyan nem tudtam rendesen kiegyensúlyozni. A tervem az volt, hogy ötöt-ötöt keresztülfűzve a csomagtartón két oldalról a vázhoz kötök gumipókkal, és úgy tolom haza, de csak rágumiztuk a segítőmmel a csomagtartó tetejére, meg a kormányra, és így kutyagoltam haza 5km/h sebességgel nagyjából egy óra alatt. (Van haszna a kerékpárkomputernek is.)
A fura az volt az egészben, hogy kicsit keresztben volt a rakomány. Vitte a szememet, pedig a kerék mutatta, merre kell menni. Olyan volt, mintha csálén állna a világ. Kacsáztam is, akár a részegek. Váltani kellett. Úgy nézni magam elé, mint vezetésnél. Ne lássam az autót, jelen esetben a bringát és a leceket.
Nem álltam meg, - csak egyszer Szilas után tüsszenteni - mert ledönteni (oszlop nem volt) nem tudtam volna, felemelni a földről meg két esélyes.
Az oldalam lett kék, meg vízhólyag a talpamon. Ettől eltekintve simán ment.
Nufi jelezte, hogy biztos sokan kiröhögtek, de szerintem itt ez nem kuriózum. A fizikai erőnek van értéke, és pénzt spórolni sem bűn.
Itthon betuszkoltam az istállóba, mert esőt jeleztek, és feljöttem a tetőre papírra rajzolni a múltkor letöltött GS tévé táprajzát. Elavult technológia (és lassú is a kézi rajzolás), de az EPSON FX-870-esemhez nincs festékszalagom, s a leporellót is Bp-n hagytam. Annak a másodpéldányán látszott volna minden az indigó miatt.
Még egereztem egy kicsit, meg körbelocsoltam a kertben a tavasszal ültetett fákat és a bokrokat. Bemálnáztam degeszre magam.
Este megrendeztem az első monogrillpartyt. Egyedül 'ültem körbe' a zsebkohót, és megsütöttem a hűtőből a húsokat.
A disznóhús gyönyörűen bezárult, és fehérre sült a belseje. Meg sem égett, csak szépen megpirult a rácson.
Nufi, most fogd be a füled! Nem tettem rá sem sót, sem egyéb fűszert. Maga a hús volt finom.
A csirkecomb vastagabb volt. Azt gyros módjára ettem.
Ami megsült, azt lefaragtam aztán vissza a rácsra.
A bőréből lecsurgó zsírja felszította a tüzet és meg is kapta több helyen.
Mindegy, jól bezabáltam.
Este a beszélgetésnél másodszor sütöttem el Nufinak azt a szöveget, hogy az egereink valami gyíkkal pározhattak, mert az rak ennyi tojást. Úgy jönnek a falból, mint a hangyák.
Ezer bocs érte!