Ezen a bejegyzésen napok óta járatom az agyam. Ma benéztem Attila írásába is, és elolvastam egy Körkép antológiából szintén beszélgetős társaság történetét, de a cím szó szerint egy szilasi lány állandó kéréséből született. Zsuzsa kéri állandóan Nufit, hogy beszélgessenek.
A lány közel a negyvenhez egy kisiskolás szintjén van. Jóindulatú, és első pillantásra nem is tűnik fel a 'hibája'. Ide jár segíteni Zitának a macskamentős tevékenységében. Ha felfedeznek egy magányos kölyköt, viszik nekik az ételt, eldobált szemetet szednek az út mentén, és együtt bosszankodnak a világ gonoszságain.
Ha Rozival sétálunk, akkor is beszélgetünk. Csip-csup dolgokról, és igyekszem mókával elütni, amikor belehergelnék magukat az állatokkal igazságtalan bánásmódba. De vajon jó ez?
Biztos jó valamire, mert Nufi ugyan tud folyamatosan beszélni, de én már lassan a megszólalni is nehezen tudok. Gondolkodom szavakon, aminek ott a képe előttem. A fejemben már kilométerekkel előtte járok, és a nyelvem javában küzd egy kifejezésért. Miközben az agyam a szavakat szétbontja elemeire, és a szógyökkel pörget képezget szavakat, cserélgeti a magánhangszókat a mássalhangzók között, és derül... derülök, ha úgy adódik.
Béla bezárkózott a fejébe évekre, és nem tudtuk pontosan, mit gondol, én még nem tartok itt. Nem is szeretnék ide jutni.
Van, hogy eszembe jut valami,... mondok példát. Álmomból ébredve eszembe jutott Sztankó Józsi bácsi. KPA* volt Lillafüreden a laktanyában. Nem voltunk sokat összezárva vele, de leszerelés után is odahordta Mészihez a javítanivalót, amit nem tudott megoldani.Legalább 25 éve nem láttam, és nem is járt eszemben. Most vettem a kagylót, és felhívtam Mészit, megvan-e még az öreg.
Megvan. Viszont a beszélgetés két percnél nem volt hosszabb. Mészinek nem volt rá igénye.
Próbáltam Attilát is hívni egyszer nem is oly rég a levelező program csevegőjén. Nem volt gépnél, aztán elment a bátorságom. Biztos zavarok, Nem ismételgettem.
A legtöbbet talán a kutyához beszélek. Neki még a szavak értelme sem fontos. Elég a simogatás, hogy a szemébe nézek, és eldobom a labdát.
Ma például a Bódva szemetéből - amit kikotortak a meder mellé a vízügyesek - kivettem egy szivacslabdát. Nufi háborgott, de a kutyának biztos jó lesz.... gondoltam én. Jó is volt. Háromig. Háromszor visszahozta, majd széttépte. Vihettem a kukába. De legalább ennyivel is kevesebb szemét van a Bódva parton.
Most pedig azzal zárnám, amit az indiános könyvekben olvastam gyerekkoromban:
UFF, én beszéltem.
*KPA = Kinevezett Polgári Alkalmazott
