Magányosodunk?

 Azon gondolkodom, hogy mennyire elszoktam az emberektől. Nem panasz, csak a apró megvilágosodás.

Ismét anyunál voltam a hét végén mert most a telefonja hullott keresztül a régi tokon, és amint földet ért, már nem volt kedve működni. Ez volt a sürgető indok, a másik nyomós érv, hogy jön a hűs idő, és én szoktam begyújtani a konvektort a kisszobában, és a korábbi látogatásomkor - egy hete - nem volt kémlelő ablak rajta, csak a csupasz nyílás. Rendelnem kellett csillámlapot hozzá Fehérvárról.

Szombaton megoldottam a telefont. Kicseréltem. Vasárnapra pedig Zsarnai piacot terveztem be. Vettem is két mélykúti szivattyút, meg egy Csurka István kötetet magamnak. Aztán egy kanyar Erzsikéékhez, és déltájt a kis kemping bringán megcéloztam a Szinva forrást. Odafelé ahogy Hámorba értem, a Bükk irányába tartó motorosok, autósok, bringások között már nem éreztem otthon magam. Már nem egy-két Trabi vagy Zsiguli előzött meg, hanem mai autócsodák, és többszázezres túrabiciklik között jutottam fel lihegve Lillafüredre. Az út mellett kiépült vendéglátó helységek, fizető parkolók, még a volt laktanyánk GK-s telephelyén is civil autók. Aztán Hollóson a három kifolyó szárazon fogadott. A Szinva forrást elzárta valaki. Még szerencse, hogy a Bársonyos forrásból tudtam vizet venni. 

Kb 1 óra volt az út oda is, meg vissza is. Kettőre otthon voltam anyunál, és kutyagoltam is tíz perc múlva Szirmabesenyőre az állomásra. 40 perc alatt oda lehet érni, de nem szoktam a szerencsére bízni. A Gömöri pályaudvar csak 20 perc, de akkor visszafelé megyek, és plusz 140Ft. :-) 

Már sajnáltam, hogy nem bringával mentem Miskolcra. Végig jó idő volt. De ezek az utak egyedül zajlanak, és nem is hiányzik más egy ilyenfajta túrához. Ahogy nekem elég Nufi és a kutya is a környéken barangoláshoz. Na nem mintha bárki jelentkezne. Eleinte Pétert nyaggattam érte. Mostanra már be sem néz hozzám. Ő is öregszik.

A születésnapi túránk a hegyre vezetett. Nádaska határán másztunk át a bozóton a kéktúra ösvényére, és Bódvaszilasnál jöttünk le. Ha Nufi nem félne, hogy nem találjuk meg a jelzéseket, akkor egyszerűbb lenne, de így is tökéletes volt. Én nem is élvezném, ha makadám úton vezetne végig a séta. Az avaron jönni-menni egyszerűbb.

Rozi pedig mindennek örül, és jön engedelmesen az ismeretlen helyeken is. Közben már énekelnek nekünk a szarvasok is. 

Ma pedig be voltam zárva. Egész nap esett az eső. Locsolni sem kellett. A kutyával átnéztünk a 22-be, de csak leszedtem az utolsó három almát a Laci bácsival ültetett fáról, és beültem a konyhába pár percet. Estére még kinéz valami film. Nyáron végre befejeztem a plazma tévémet. Vagy két éve cseréltem Bandival. A bemenetválasztó icéje volt rossz, és először nem sikerült a forrasztás. Nyáron kinn a napfényben kijavítottam, és tegnap végre visszahoztam ide. Azóta nagy mozit nézünk. Panasonic ez is, mint a képcsöves, a régi, de nagyobb. Maradt még egy hibája, hogy csak scart-on vagy chicnh-en ad hangot, de jó ez a... nekem. A régi pedig megy a másik szobába, csak előtte ki akarom porolni. Még nem volt levéve a hátlapja, pedig elmúlt már 18 éves. Még a Campona hamar megszűnt műszaki boltjában vettem. Utolsó darab volt, és nem volt meg a doboza.

.

Lacinak nem megy a villámpásztor

Az utóbbi időben nem nagyon mutattam semmit a falu műszaki fejlődéséről. Pedig látványosan körbedrótoznak területeket. Hol a vadak fékentartására, hol a marhák őrzésére. Ezeket a vezetékeket karókon láthatjuk, és még áram is van benne. Mondom ezt a megszokott szavakkal, pedig áram csak akkor folyik benne, ha egy állat vagy ember hozzáér, és a lába a földön van. Most épp egy ilyen nem akar dolgozni. Az akkumulátorán nem múlna, mert azon még napcellás töltő is van. Na kibontottam, és látható hibája nincs. A labortápegységről indítva hol megy-hol nem az oszillátora. A nagyfeszültségű transzformátorához el sem jut a hol szinusz, hol blocking módon előállt jel.

  Ez a tekercs pedig az oszci tekercs, és ha tovább kínozom, füstöl is. Most le fogom tekercselni. Megszámolom a meneteket, és keresek hozzá új vezetéket

Már tinorut is leltünk

 A mai séta meglepetéssel fogadott.

Igaza van Erzsi néninek

 Még nem vágtam ki a fákat.

Még télen mondta, hogy csináljak valamit a háza háta mögött. Nagyon ránőttek a fák a tetőre.

Akkor megbeszéltük, hogy nem kell kivágni, elég, ha legallyazom. Persze nem aznap, de legallyaztam, és jött a nyár, amikor a lombok ismét közel húzták a tetőhöz a gallyakat, és Erzsi néni ismét szólt. Sajnos a fülem túl érzékeny a hangsúlyra, és már nem gallyazásról, hanem kivágásról lett szó. Épp siettem valahová, de ha lelőnek sem tudom, megmondani, hogy hová, és utánam szólt, hogy de mikor?

Mondom egy-két nap.

Ez nagy hiba volt. Mint Mátyás király ígérete a Habsburg háznak, hogyha utód nélkül hal meg, a trónutódlás a sógorokra száll.

Történt ugyanis, hogy a kutyával fociztam, és a labda helyett a járdaszegélyt küldtem meg papucsban.Szép lila lett a lábujjam, és hosszan beszéltem csúnyán... nem is tudtam cipőt húzni, és papucsban amit a kétágú létrával elértem, levágtam, ne érjék a levelek a cserepeit.

Ma ismét megtalált, és megfenyegetett, hogy rám küldi az inasait. Gondolom, a fiaira gondolt. 

Ma már cipő volt rajtam. Kivágtam három fát, és holnap a maradékot is.

Megnéztem, hogy két törött cserép van azon a tájon, de a törött alsó cserép alján rozsdás dróttal van rögzítve a galambdúc. Tehát azt sem az akácom törte le. Több, mint tíz éve megvan a kis házunk, azóta ott galambok nem voltak. A másik törött cserép alatt sincs ott a darabja. 

Holnap befejezem az irtást, és a málnást is megfelezem. Ronda lesz, de én békét akarok.