Megint apró feladatok

Kaptam egy pár értelmetlen játékot. Csöves rádiót, orosz kakukkos órát. A rádiót már levetkőztettem, és kiporoltam. Sok zaj még nem jött belőle. A kakukkos órát csak ma tekertem ki a felhúzó láncából, és megszemléltem. Por ebben is volt pókhálóval. A sípja meg is szólalt.
Kettő is van benne. A másik szétesve. Fújva szól, de a pumpája leszakadt. Fel kell csiszolni a felületeket, és újra összeragasztani.

A másik próba a nyálszívó.
Béla megjárta a kórházat, és bár lemondtak róla, ő nem hagyta el magát. A lényeg, hogy nagyon puffad, és ennek a rengeteg benyelt levegő lehet az oka. Az összegyűlő nyálat nyeli-nyeli, hogy lélegezni tudjon.
A dokik találtak nála fibrillációs problémát, szapora érverést, csak éppen a pocakját nem nagyon tudták leereszteni.
Marad a probléma megoldás Nufira. Mellékzöngeként kiderült, hogy nyálszívóval takarították a torkát, és javasoltak még szélcsövet. Ezt a fenekébe kell dugni a fingot kiereszteni. Felnőtt méretben nem árulják, Nufi a babának valóval kísérletezik. Én pedig a nyálszívóra csaptam le. Még a gázelemzős  múltamból maradt pár méter áttetsző műanyag csövem. Megfúrtam egy kétliteres uborkás üveg tetejét. Szorosan belebújtattam a kettőbe vágott csövet, és Nufinak bemutattam az elvet. A két belógó csőből az egyiket megszívtam, és a másik cső végét bedugtam a poharamba. A vizet kiszívta, és belecsorgott az üvegbe. Van itthon hűtőgépkompresszor motor. Arra rá fogom húzni a csővéget.
Nem lelkesedett.

A hét végén meglátogattam anyut. Miskolcon a Lidlben találtam kis motoros pumpát. Kézben elfér, és autóba való 12V-os szivargyújtóról megy. Ami pedig fúj, az szív is. Ha képes egy gumimatracot felfújni, akkor egy férfi arcát is ki tudja vízteleníteni.
Itthon számítógép tápegység 12V-ról kipróbáltuk. A krokodil csipesz felforrósodott a kezemben, s pár perc használat után le is állt a kütyü, bár csak a hővédelem fogta meg. Amint kihűlt, megint jó. Sajnos a szerkezet fújásra tervezett. A beszívott levegőt a motor hűtése miatt a hátán lévő bordákon keresztül is szívja. Azt le kellett tenyérrel  takarnom, és ezért állt meg hamar.
Ekkor már megkaptam az engedélyt a hűtőmotorra is.
Az nem szívott akkorát. Oda puffertartály kellene, ahová létrehozom a légritkított teret. Visszacsapó szelep, és mérőóra, nehogy átszippantsam Bélát is az üvegbe, ha túl jó a vákuum.
A következő áldozatom a Delonghi takarítógépem. A szívócsövét elhasította valami. Rendelnem kell hozzá másikat, de most kapóra jött.
Bonyolítom még a történetet. Szilasól hazajövet felvettem a földről kidobott olajos flakont. Ilyenekben mindig marad kb fél deci olaj. 10W40-es szintetikus.
A flakont beállítom fejjel lefelékisebb edénybe, és órák alatt átcsurog. Abból műszerészkedem itthon a menetmetszéseket, mechanikai szorulásokat oldok meg, és recsegő hangerő szabályzókat kenegetek.
Na ennek most a kupakja is pont illett a porszívó gégecsövére. 8-as furat a közepére, és belepréselni a műanyag csövet. Immár működik a nyálszívó.
Na ez az ágyúval verébre megoldás, de van még Tájfun porszívóm, aminek szétmállott már a porzsákja. Az befér a Béla ágya alá, és kicsit talán halkabb is, mint ez a takarítógép.
 

Motolla

Ma Nufi kinézett egygombolyítót, és összeállítottam.

Kellett hozzá a fürdőszoba faláról a fogas, talpnak deszka, léc a forgatáshoz, két véknyabb és egy vatagabb kapupánt csavar, valamint egy csapágy. Azt holnap megkettőzöm. Ja, a lábai Polszki Fiat sárleffentyűből és capuccino vagy latte - a szine különbözik- kupakjából lettek. Korona fúróval vágtam ki. Facsavarral húztam be úgy, hogy éle keletkezett a vastag guminak. Nufi kipróbálta. Működik.

Körút az Esztramosra

Ma ismét megjártuk a bányahegyet, immár hármasban. Nufi,  Nyafi és én. Most a legkönnyebb úton, az erdészet járta keréknyomon kutyagoltunk fel. Nufi nagyon csodálkozott, hogy az erdő közepén óriási meggyfa dőlt le. A meggyfák egy-két ember magasságig nőnek a kertekben. Itt meg volt vagy tíz méter a letört rész. A törzs alján vált ketté, úgy derékmagasságomban. A másik ág most is áll. Én rögtön legeltem pár szemet. Sok még nem érett be, és latolgattuk is, vajon miért szakadt le. A gyökere nem tűnt ingónak, a törzs törött része pedig nem volt korhadt. A meggyek is aprók, nem nehezek, mint a szilvák. Tán a fele sincs a kerti meggynek.
A kutya úton végig pórázon trappolt. Csak a Bódvában és a vizes árokban hűsölésre, meg a fennsíkon kapcsoltam le. Tényleg megszokta, és nem rángatott, ritkán feszült a póráz. Nem gondoltam volna.
Ha elültem egy kőre, repült oda a simogatásért. Ha pisilni vonultam egy bokorba, pillanatok alatt ott termett. Annyira más működésű, mint az egerek, vagy a macskák.
Az órát csak később kapcsoltam mérésre, de így is tíz kilométernél többet mutatott a túráról.  

Béla a kórházban

A hét végén dobbá duzzadt a hasa, és hétfőn Nufival bevitte a mentő a kórházba. Először Barcikán, majd a miskolci Megyei kórházba. Röntgen, CT és gyomorturkálás után benn tartották. Tömérdek olyan betegséget találtak nála, amivel elvolt, de pont a tápcsatornáját, a belek és a gyomor útvonalát nem tudják kitakarítani. Vagyis eddig nem.

Itthon csendes lett a ház. Ma reggel két kis macskát találtam a fekete lyány mellett. A tyúkól tetején vannak. Már kinyílt a szemük. Foltos bundájukból két világoskék szemük úgy néz ki, mintha még nem döntötték volna el, vajon féljenek, vagy felfedezzenek.
Odavittem Nufit is. Ő pedig rögtön aggódni kezdett a kutya miatt. Hát majd vigyázunk. Ők következő macskanemzedék, és nálunk sokan morzsolódnak le. Safraneket a szemem láttára csinálta ki András két kutyája. Nem életbiztosítás a macskalét, hogy a mai képzavarral jellemezzem a látottakat.

Mostanában többször megmásztam a kutyával az Esztramost. Utoljára elég nehéz terepre tévedtem. De van már Szentandrás felől kényelmes feljáró is. Rábukkantam.
Ha sikerül, most már Nufit is fel akarom csábítani. Csak az esőn múlik.

Most több időnk lett egymásra.