Harminc fok fölött

lassú vagyok.
Most épp a haranghúzó tekercs akasztotta ki a derekamat, de nehezítésnek alig van levél már a diófánkon, és ott is éget a nap.
A letekercseléshez centrifuga motor forgórészét fogtam be görgőnek.
Először pozdorjával rögzítettem, de az első réteg végén beakadt a huzal, és lerántottam az asztalról. Szétment a tákolmányom. Másodszorra két keményfa merevítőt kapott, és még két sort letekertem. Közben úgy beállt a derekam, mint régen. Alig bírtam felállni.Át kell szabnom a munkaterületet, hogy állva, és ne hajolva spulnizzak.
A dokumentálásra befogott kis fényképező gépem is beadta a kulcsot. Ebben is recsegve megállt az optika. A fogasléc műanyagból van benne, mint a másikba. Ez is kuka, vagy rendelhetek hozzá alkatrészt .
Mostanában két hónapra jönnek a kínai dolgok. Anyu telefonja is másfél, de a telefonokhoz rendelt dugók és klimpelő fogó is másfél hónapja repül a kínai légiposta szerint. Gondolom, feltalálták a gyalogrepülést.
Kutyasétáltatás után már nem bírtam visszaülni tekercselni. Ma is cak délután akarok visszamenni.
Béla quadjának új parkoló helyet jelöltünk ki a teraszon. Füvet is nyírnom kellene. A csalán ismét derékig ér két hét múltán. Bezzeg az almafák nem élvezik ezt a nyarat.
Talán csak Nyafi boldog 5 körül, amikor végigrohanunk a fürdőhelyig, aztán a kilátóhoz, s végül a zúgóhoz. A vízben pedig óvatosan eltolni magamtól. Úszás közben a karmaival mindig megjelöl, ha utolér.
Attilának is rossz kedve van. Jó lenne valami vigasztalót mondani. Hogy a széles úton is a legkeskenyebb mindig a járda. Amit a gyalogosok kapnak. A nagy autóknak sok sávos pálya való.
Ha Nufival túrázunk, neki a vadösvény félelmetes, ha a kutyával bozótozom, minden akadály érdekes.
Rajtam múlik. Rajtam, és a kutyán.
Az angol bűnügyi sorozatot meguntam. Ebben a melegben az sem fogja meg a figyelmem. Tegnap pihenésképpen rábukkantam a pocakos bácsira a jutubin. 2101-es Zsigulit újított fel. Behegesztett két háromszöget az első-hátsó ajtók közé és a tetőhöz. Ez vigyázott, hogy ne húzza el a kasznit a hegesztés. Ezután a teljes padlólemezt kivágta. Igazi frédibéni (Flinstone) jármű lett belőle, és vaslemezekből maga vágta-hajtogatta az elemeket. Nem tonnás présgéppel, hanem házi készítésű hajtogatóval. Hol kézzel, hol rátaposva, hogy a megfelelő erőt elérje.
Így készítette el a küszöböt is, és festette-alvázvédőzte, majd az ülést tartó bordákat is....
A következő filmjében hátul törött 2107-es Ladát húzott ki szintén házi húzópadon méretre, aztán levágta az összes sérült részt, és apróra újjá építette az autót, de még a fényezést is gyakorlott kézzel.
Ha értenék oroszul, tömérdek szakmai fogást el is magyarázott, szakmát lehetne belőle tanulni.
Most pedig vedelem a kamillát, hogy a szervezetem ne gyulladásnak érezve a kinti hőmérsékletet, hagyja abba a lüktetést a gerincem. Így valahogy nem élvezet a nyár.

Junoszt 402BC-2

Béla kapott egy quadot.

Villanybicikli négy kerékkel. Nufi tanítványa adományozta neki. Szilvia édesapja  meghalt, ő pedig ránk gondolt. Tibolddarócra mentem érte, Gizikétől kaptam kölcsön az utánfutót.
Fontos dolgok ezek, mert az emberekből nem veszett ki a jóság. Lejáratott mondat ez, de ott van a segítőkészség mindenhol, csak nem szabad visszaélni vele.
Anyu is itt nyaral nálunk, beült mellém az útra. Zsolca felé kikerültem Miskolcot, s a kis forgalomban 50-70-kével végigtotyogtam az utat.
A pontos címet nem kaptam meg otthon, nem tudtam a guglin megnézni az utcát, de anyu feltalálta magát, és telefonon kért segítséget.
Kaptam én is ajándékot. Egy Terta 468-as rádiót, egy Philips tévét meg egy Junoszt tévét is.
Az utánfutóig csak letoltam a bringát, mert amíg nem tudom kezelni, könnyű kárt tenni a szép piros műanyag  burkolatában.
Szilvia segített ráemelni is a futóra. bár itthon egyedül vettem le. Nem volt nehéz.
Tényleg, olyan aranyos helyzet volt. Megérkezéskor ismerősként üdvözöltem, s zavarba jött a két puszitól. Mert nekem Nufi mutatott fényképet, megbeszéltük, amit hallottam tanítás közben kettőjük között. Olyan volt, mint a régen látott családtag.
Szerencsére nem nyomta rá a kínosság bélyegét semmire.
A hazaúton már megkavart a zsolcai körforgalmak egyike, és bementem Miskolcra, de csak a Sajó partig, és Szirmabesenyőnél visszakanyarodtam a megszokott útvonalra. Így legalább nem kellett megmászni az arnóti emelkedőt.

Ez volt tegnapelőtt, tegnap pedig pihenésképpen elővettem a Junosztot. Aug. 20, azaz ünnep, akkor magamnak akartam dolgozni.
Na jó, Bélának is át kellett alakítani a járgányt. A jobb oldala béna, ezért bal kézre kellett átkötni a 'gázkart'. Le kellett venni róla visszapillantót is. Nufit zavarta, Béla pedig nem fog egyedül furikázni soha.Teknősbékára csavarva közlekedhet csak. (A sebességjelző nyúl és teknős végállapot között tekergethető. Persze max 8km/h)

S a végére egy kis Junosztjavítás.
Kis morgás és semmi más életjel. A hálózati 4700uF pufferkondi megnövelve 2200uF-dal, a 12V helyén 7-8V.
Ez így kevés volt A 4700-as teljesen kiszáradt, a tápban egy ellenállás megégett, leolvashatatlan, de egyik kapcsolási rajzomon nem szerepelt olyan pozíciószám, és visszafejtve a rajzot, sem tartalmazott egyik tápom sem. A megnyúlás ellenére nem volt szakadt, hát pótolva a pufferkondit, visszaforrasztottam, és behúztam 12V-ra.
Így már éledt a készülék. Még rondán törött-gyűrött volt a kép, bár a sorszinkron élt. Nem az AGC kondi volt a ludas, és nem is a két tranzisztoros fokozat diódái. A beállító trimmerből tört ki egy szeletke.
Eddig már jó. Bár még vibrálások vannak a képen. Sokszorozóra gyanakszom. Van valahol több szelénem is, meg szilícium nagyfeszdióda is. Aztán kap egy videobemenetet átkapcsolóval ,és jó lesz Commodore-t javítani.

Film és élet

Jó lenne valami frappáns cím, de elfelejtettem. Majd később adok a mai írásnak is.

Attila nyomdokán haladva leöltöttem én is az Oxfordi gyilkosságok sorozatát. Nem vagyok krimirajongó, és ettől sem válok azzá. Csak jó együtt haladni pár emberrel, akinek a gondolatati érdekelnek.

Tegnap lekínoztam a becskeházi templom haranghúzó elektromágnesét a helyéről.

Nem lehetett lehúzni. Rászorult a vasmagra. Múlt hétfőn adtam egy esélyt az olajjal, hátha csak madárszar gyógyult bele a csőbe, és attól szorult meg. Hallom a ragadozó madár hangját. Tudom, hogy ott fészkel a harang fölött. De ez már az összeégett tekercs miatt szorult meg. Másfél vagy két hüvelykes - de ezt fejből írom, nagyobb is lehet – vízcső a tekercstest, azt olvasztotta rá a menetzárat hője.

A burkolatot alul-felül ragasztott pozdorja takarta. Ezt ki kellett vésnem csavarhúzóval és kalapácsnak használt vizes fogóval. A meleg 37 fok ágyékban. Azaz mindenhol folyt rólam a víz. Igaz, Becskeháza egy emelkedő tetején van. A bringa pedig a 2-5 áttétellel vitt fel. (A 2-es az első lánckerék, hátul pedig a legnagyobb.)
 A nyomós kúton pedig azonnal hűtöttem magam.

Még nem mozdult a rendszer. Tavaly cseréltem húzókötelet. A sodronyt nem akartam elvágni, és 6-7 méteres létrával raktam fel. A létra tulajdonosa egy öreg néni, aki azóta otthonba került. Gyula bácsi – a gondnok – talán el tudja intézni, de ki tudja mikorra, hogy megkapjuk.

Nem akartam dolgavégezetlenül eljönni. Megropogtatva a műanyagcsövet, kitapogattam, hol van a vasmag teteje, és körbevágtam fűrésszel. Ettől a beletöltött olaj szivárgott, majd aláfolyt, de le tudtam akasztani tekercsestől az egészet.

Így a szerszámaimat ott kellett hagynom, most a jóisten vigyáz rá a harangtoronyban, de a jó nehéz munkadarabbal hazaértem időben, és mehettünk kutyát futtatni.

Nyafi már ott is követ a Bódvában gázolva, ahol nem ér le a lába. Nekem tökig ér, de meg is bosszulja, mert amint mögém ér, körmeivel vérző nyomokat húz a combomra.

Nem baj. Nufival legalább ilyenkor nem a napi gondokról beszélgetünk, hanem mindenféle másról.

Ma még nem a tekercselő eszközön agyaltam. Bélát vittük Edelénybe ellenőrzésre a szemészetre. Most nem kellett szemfenék vizsgálat. A zöldhályog már megállapítva, ma csak szemnyomást kellett ellenőrizni. Az pedig egy-egy csepp érzéstelenítő, majd egy mechanikus mérőeszközzel megy.

A doki néni halál nyugodt hölgy, és élvezet csak ránézni is, mert minden beszélgetéskor a szemünkbe néz. A kérdésre válaszol, és nem előadást tart, és nem ráz le. Ha kisfiú lennék, akkor egy cuppanóst nyomnék az arcára, Így pedig marad a köszönöm.

**

Film.

Nekem nem lesz olyan elemző írás, mint amit a Száradafán olvastam. Nem értek annyira az emberekhez. A politikusok játszmái csak most tudatosulnak bennem, amikor már nem is érdekel igazán. Talán annyira, hogy ez a szennylé itt van a Kárpát medencében is, amit a filmsorozat ábrázol, s értelmetlen volna ezt a pókhálót megrezdíteni. Bármekkora fullánkom volna, a pók sok szállal dolgozik. Talán mint muslica átférek a réseken, s nem zavarok senkit. Romló gyümölcs meg másnak úgysem kell.

Apró lépések

Ma, amíg Nufi elment Bélával Szilasra, megfúrtam egy járólapot, és a belső kerítés kapuja alá vágtam ütközőt szögvasból. Két tiplihez-kitalált csavarral szúrtam át a lyukon bele a talajba. Ilyenek tartják a villanyboylert a falon. Hogy ne csikarja a rögzítő anya a kaput, fából kapott takarót is. Ez még puhafa, de ha elvásik, készítek keményből.

Hullik a szilva is. Ha sok lesz, pálinkát is kell főzetni belőle. Meglátom, mert amit lehet, azért le is fagyasztjuk, meg enni is szeretem. A szőlőszezonig jó a miszmajszba.
Ma át akartam helyezni a műholdantennát is a ház oldalára. Ahol most van, eltakarta előle a műholdat a fenyő. Meghiúsult. Akkora zuhét kaptam, még a gang is vizes lett a falig, pedig eső nem szokott bejönni, legfeljebb 1-2 centit.
Még szerencsénk is volt. Bódvaszilast elverte e jég. Itt nem láttam jeget.
Én éppen a kinn használt szerszámokat rámoltam be sebtében a helyükre, s amint kiléptem a kamrából, a Macskalyuk felől ömlött a víz. A kocsi oldalán "porzott" rendesen. A Meteóra jelezte a jeget, be is álltam a fenyő alá. Így oldalba kapta az eső.
*
Becskeházán megszorult a haranghúzó automata. Tegnap vittem fel egy flakon olajat meg egy vödröt. A húzómágnes műanyag csőben mozgatná a drótkötelet. Ha ez porlerakódás, akkor esélyem van kimozdítani, de ha a tekercs lett menetzárlatos, akkor addig fűtötte a műanyagcsövet, amíg ráolvadt a mozgó vasmagra.. Akkor csak sikítóval tudom levágni. Adtam neki 1-2 napot. Holnap vagy holnapután visszamegyek, s akkor kiderül, mi lesz a következő lépés.
*
Kezd ez a nyár is egyre nehezebbé válni. A múlt héten ketten haltak meg Komjátiban. Mind a négy ezévi kismacskánk elpusztult.  Béla egyre többet kiabál. Laci bácsi kórházba került, és borul el az elméje. Anyu is egyre gyöngébb. De még a kutyánk is nyalogatja a jobb hátsó lábát, és nem találom benne a tüskét.
Nem rangsorolok, csak ezek úgy nyomják a hangulatot. Ezt a szobát ki fogom üríteni, ha ne adj isten, anyu leesik a lábáról, de az sem túl egyszerű.