Zene

Mennyi minden másképpen megy, ha a kábítószerem, a zenét megkapom!
Tegnap LGT, ma meg Hobo Vadászat.
Ez normális hangfalak nélkül nem megy. Ha nem jönnek a hangszerek, akkor csak zajkeltés. Ha meg már felépült, belül is hallom.
Tudom, hogy a hangszer ennél is többet ad...

Miért ez a nyugi? Az izgalmak miatt.
Hoztak fát újból, de már teherautóval. Sikerült összegyűrni a bejárati kapunkat. Nem kicsit. Se bezárni, se... Pedig erős szögvasból van.

Zoli épp arrajárt, és mondta, hogy könnyen meghegeszti. 'Holnap nyolcra' odajön.
Aztán jött, hogy másnap jönnek a gyerekek, és mégis most.
Meghegesztette.

Szombaton anyuék voltak itt. Anyu levest főzött. Közben kifogyott a gáz, át kellett hozni ide befejezni. Laci bácsi diót szedett hátul.
János óvott, hogy a szomszéd felől bejárnak a kertünkbe, és lopják a gyümölcsöt. Látom, mert a körténk mind egy szálig leszedve. A dió is jóval kevesebb a négy fa alatt, mint a másik ház egyetlen fája alatt.
Először úgyis a kerítést kell rendbehoznom. Átjön a szomszéd kutyája is. Nufi megijedt, de utána letagadta. Ő nem fél a nagy fehér kutyától, inkább a kicsitől, Andrásétól.
Ez van.

A tüzifa zömét már fedett helyre hordtam. Most a láncfűrészeket nézegetem. János a Makitát ajánlja, Nufi tanítványa a Husqvarna és a Skil-t. Én kinéztem a Huqvarnából a kegkisebb munka-, vagyis nem hobbi kategóriájú masináját. 155 ezer, a Skilből ugyanez 190.
Ha van előreutalás a H-ra, akkor az lesz, ha csak készpénzes, akkor lehet, hogy mégis Makita.

Elővettem a kis elektromos Blekidekit, de annyira kopott már. Nem vitt semmit, csak beégett.

Kifúrtam a koronafúróval a konyszekrény lámpájának a dobozhelyét, és levettem a régit. Ismét jött meglepi.
A volt tulajtól rákérdeztem, hogy itt, ugye bergmancsőben mennek a vezetékek.
Igen.-t mondott.
Hát ez MMfal.

Azaz semmi cső, csak belevakolva a falba. Minden csere és bővítés véséssal jár.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Eztán már leszedtem a szembefalon is a kapcsolót. Ott is MM.
Egy lámpánál még nem akkora tragédia, de a konyhában nekem arra a falra kerül a Bosch tűzhelyem, és annak villanysütője van. Azaz nem elegendő a vékony alumíniumkábel. Nufi utálja a vésést a konyhában. Egyáltalán, minden felvonulási területet, és előre összeszorul a gyomrom, ha bármit meg kell itthon javítani, mert ...
Holnap átnézik a gázórát tulajdonosváltás címén, utána kipucolhatom a bojlert is.

Ma már Erzsi néninél is be kellett indítanom a fürdőszobai konvektort. Megspórolt egy gázos kiszállást. Helyette igazolta János ijesztgetését a szomszédról.
Jól nézünk mi ki.
Hát építeni fogok egy jó húzós villanypásztort. Előkeresem az orvosi műszerész tankönyvből, mit bír ki az emberi szervezet, aztán megcélzom a határértéket.
Ha már gyorstermelő, legalább csípős élménye legyen, amit megemleget.
Illetve a kis fényképezőgéppel is lekaphatom a tolvajt. Csak a francnak sincs kedve rendőrségre járni. Inkább a kedvét akarom elvenni. Jól megszégyeníteni.

Megjött az új rámpa

Gyönyörűen csillog-villog, papírdobozából karcmentesen került elő, és valahol a számla elmaradt. Nufi firgett-forgott, telefonált, és megigérték, hogy küldenek postán.
Lehet, hogy nem fért bele a csomagba?
Az elektronikus alkatrészek mellé be szokták rakni, oda befér. Vagy a 30kg-os csomagot terhelte volna túl a papír?
Nem tudom, de Nufi el is magyarázta a kereskedőnek, hogy ő Béla gondnoka, ezért neki el kell számolni az apja jövedelmével. Nem viccből kéri a potom 130 ezer forintról a számlát.
Kicsomagoltam, és kiterítettem. A mobil rámpa négy részből áll, és négyrét hajtva jött dobozban. Felhelyeztem a lépcsőre, majd lelépdeltem rajta.
Nyeklik-nyaklik, és jeleztem, hogy ezen Nufi nem fog lemenni Bélával.
Hát egyedül sem mert. Ameddig a korlát ért a lépcső mellett, addig, de kinézetre a gőrkorcsolyázni tanulókra hasonlított.
Támasszuk meg alulról!
:-)
Több ötletét elvetettem, majd felraktam a farámpára, és kihézagoltam.

Még nem véglegesen, csak ki is próbáltuk. Feltolt, leeresztett a tolószékkel engem.
Nem könnyű. Bélánál sokkal nehezebb is vagyok, Nem csak meredek, de hosszú is.
Nem részletezem az összes próbát, de két faalátéttel hozzáhézagolom, és a végére még kell valami gumiszőnyeg. Működőképes lesz.
 Mindez délutánra esett, mert én meg délelőtt a másik szobában begónizáltam a szőlős nap után. Még egy filmet is végignéztem a tévében, pedig több éve nem fordult elő ilyen velem.

S egy kis olvasnivaló:
 http://teremteszet.blogspot.hu/2010/07/puzdra.html

... és belső takarítás

Aki szokott szüretelni, talán ismeri az érzést. Az a finom must itatja magát... engem. Nem is tudom, mennyi fért el bennem de biztosan sok.
Aztán ez mind ki is kívánkozik. Egye rövidebb ideig bírom, és most Nufi a fürdőkádban pancsikol. Lehet, hogy meglátogatom az árnyékszéket odakinn?

Még bírom. Anyuék itt aludtak. Ma szőlőszedés, különböző sértődések voltak napirenden. A présem jól vizsgázott, a must több ötliteres üvegben várja a fogyasztást, és később a kiforrást.
Hadakozni a darazsakkal, méhekkel és legyekkel kellett, meg a macskát elkergetni az eszközökről. Ez a kis ördög a présen szeretett volna állandóan mosakodni, és nem is értette, miért zavarom el állandóan.
Holnap a törkölyt is betárazom a cefrés hordóba. Alma és birs is jut majd oda, a komposztkeretet bővíteni kell. Laci bácsi kiszabadította a málnát is a budi mögött. Még van közte dudva, de legalább Mari néni kerítése mellett tiszta.
Közben dühöngött, hogy bántak a bokrokkal.
Pedig ez egy nem lakott ingatlan volt, és a szőlővel, meg a gyümölcsfákkal foglalkoztak, a málna meg kis területen van.
Kinek mi fontos!

Nekem az, ha átalakítás lesz a lakáson, akkor annyi vécét akarok, ahány ember él együtt.

Mosakodom

Nufi ma azzal fogadott, hogy leduciztam a doki lányt, pedig én arról fecsegtem, hogy olyan alapos volt, mint valami órásmester.
Ez is csak nézőpont kérdése, mint a bibliai teremtéstörténet értelmezése. Én a Tóth Feri álláspontját érzem jónak, Nufi is más szemszögből látja, és Péter is mást tart fontosnak a szövegből.
Akárhányszor is olvasom, nekem egy hisztiző emberi magatartás jön ki. Megtilt valamit az alkotó, az alkotása pedig összeveti más információval, majd ellenőrzi.
Az eredmény, hogy az alkotó átkozódik, büntet, csak mert kiderült, hogy hazudott. Ugyanis, amely napon eéndett az a szerecsétlen emberpár abból a gyümölcsből, életben maradt.
Péter pedig azt mondta, hogy nem lett hasonló az alkotás az alkotójához.
Mert? Nem tud teremteni?
De.
Vagy miben?
Ilyen történetről már tudok önálló véleményt alkotni.
(Én neveztem hisztizőnek az alkotót.)

Biztos a rendelőben is nagyképűnek tűntem. A gyerekkorom állandó orvoshozjárással telt. Amikor rágtam a körmöm alatt a bőrt, kaptam rá mindenféle kenőcsöt.  Pedig olyan volt, mint másnak a körömrágás. Amikor volt az iskolatej akció, azidőtájt voltam asztmás. Aztán mikor már nem ittam nap-mint-nap tejet, orvost sem láttam húsz évig.
A kávéba öntött tejjel szabályoztam az emésztésemet.

Ezek a tapasztalatok  megerősítést nyertek Béla megkínzatásával, és ha Nufi nem fedezte volna fel vallamelyik fórumon az izomlazító gyógyszert, és nem kényszeríti ki a Szent Imre kórház okoskodó doktorából, ma már nem is élne Béla. Én simán kimondtam, hogy hazudik a csaj. A forintosnyi horzsolással bevitt beteg bokáján minimum megnégyszereződött a seb, és erre mondta a fehérköpenyes, hogy szépen gyógyul.
Utána adtak Bélának olyan kábító tapaszt,amitől meg sem ismert, de etetni sem lehetett volna.
Az akaratlagos nyelésre is képtelen embernek állandóan tejterméket adtak, amitől a nyála szinte eliszaposodott, pedig Nufi mondta, hogy gyümölcs Béla fő tápláléka.  
A hurutos légzésből hónapok alatt sikerült kihozni, és több, mint fél év alatt gyógyult be a 'felfekvéses' sebe.
Szóval az egészségügyi szolgáltatásról Hofit idézném:
"Az sebész, az igen! Az azt mondja, levágtam.... a többi csak tapenolja az embert."
Az ember, a nő szimpatikus, a szakmája tiszteletet parancsol, de én az elektronikából a visszacsatolt rendszerek stabilitását tanultam meg. Az  eltéréseknek oka van, és az ok megszűntetésével hárul el a szabálytalan működés.
Ezt nem találom az orvostudomány művelőiben.
Nem vágják a szemembe, hogy ne egyél tejterméket, hanem a szervezetem válaszait tompítanák. A fájdalmat, a lázat, stb.
Önfejű vagyok. Döntök magam felől, és még élek. Még lebiciklizem hatvan kilómnétert 3 óra alatt bármikor, és másnap is, ha van miért. Még szemüveg nélkül olvasok, és nem tömöm a gyógyszeripar kasszáját.
Ami fáj, azért én vagyok felelős. Túlterhelés, vagy agyonpihentetés, vagy meghűlés.
Remélem, eztán is megleszek ezekkel, és nem szorulok rájuk.
De azt is én akarom majd eldönteni.
(A preventívnek nevezett vizsgálatok csak bolhát tennének a fülembe, és kell ez nekem?...)


Este előhúztam végre megint Fejes Pali bácsi könyvét, és tömködöm a fejembe a 46000 éves történelmünket.
Ma fél kilencre jöttek anyuék. Nufi még pelenkázott, én meg később keltem, nem gyújtottam be a kályhába előtte, anyuék elé gurultam ki a vasútállomás helyére,  hát morcos volt. Nem rám, illetve nem ezt mondta, hanem hogy neki nem sikerül.
Megraktam a tüzet, utána ingáztam a két porta között.  Anyuék ma itt alszanak - meglepi volt - , ezért a vendégszobát vendégképessé kellett tenni.
Sikerült. Áthoztam a másik házban nézett tévét is, és meglett a harmadik set top boxunk is. Már csak egyet kell venni, ha ott is kellene, de az sem fontos, mert van kinn lavor, és valami műhold is ad jelet a tévéjavításhoz. Vagy mondjuk DVD, és szignálgenerátorom is van.
Isten ments ilyesmire költeni. Van itt is kiadás bőven.
A villanykörtéket kisebb fogyasztású fényforrásokra cserélni. A bojlert melegvíztárolóssá alakítani, és automatikus ki-bekapcsolásúra.
Így - eredeti beállításban - az átfolyós rendszerű vízmelegítő csak nagyon kinyitott csap mellett kapcsolja be a lángot, és ez víz- és gázpazarlás is. A régi villanybojlert kell hőcserélővé átbuherálnom. A tartályban felfűteni a nagy tömegű vizet, és a csőkígyóban levő melegvizet használni mosogatásra, stb.
Nem újdonság ez, mert a Junkers cirkóm tudta, csak ezt a szolgáltatást központi fűtésekhez méretezik.
Egyenlőre még nem találtam csak melegvízre ilyen megoldású gázkészüléket.
Illetve ha a kapanadze generátort rá tudom venni a  villanybojler működtetésére, akkor át sem kell alakítani, csak visszakötni.

Nufi megint lekapott lúgkészítés közben. A hátramozdítóm is jelen volt.

Lép... lép..

Ha jól emlékszem, sasszé után következett ez az utasítás a tánciskolában.
Újabb munkák következnek. A sokadik kócolás után megállt a bojler feltöltő csapjának csöpögése, de víz most is keletkezik alatta. Úgy tűnik, vagy a kazán lyukas, vagy a melegvízszabályzója könnyezik.

Még nem jutottam hozzá. Csak mivel a mosógép is maga alá pisál, eszembe jutott, hogy volt rajta szállítási csavar, amit nem tekertem be anno, most vagy valamelyik harmonika gumit kell cserélni, vagy a helyére visszabilincselni.
Anyuék tegnap fél tizenegyre jöttek. Hoztak gerslis káposztát, és úgy rávetettem magam, mint aki napok óta éhezik, majd diószedés következett. Jártam ide-oda a két ház között. Már ide hozoma padlásra a diót, itt lesz kéznél.
Nufi elvitte a papírokat az orvosi rendelőbe átjelentkezni, és engem is átiratott.
Már csak aláírni menjek át.
A dokotornő - egy kis duci leány - először kikérdezett a tévévásárlásról az ajtó előtt :-), mert addig még azt sem tudtam, hogy ős a Führerin, vagy csak várakozik - aztán odabenn a gyermekbetegségeimről, gyógyszerszedéseimről, meg még le is vetkőztetett, hogy belehallgasson a 'motorba'.
A vérnyomásomat is meg akarta mérni. Mondom, az 110-120 körüli szisztoléval kezdődik, és a 48 perces futópadprogrammal sem tudom 160 fölé tornázni.
Erre a mérője 159-et mutatott.
Most a diószedés volt az oka, vagy a jóisten, csak hogy meghazudtoljon, már nem tudom, de Németh László "megnyugtaott". A hipertoniás naplója is erről árulkodik.
Ha meg a költözés körüli izgalmak lenyomata, hát az is elmúlik. Csak eljutok már Miskolcra visszacserélni a bringát. Az az öreg bumfordi orosz átépített vastagabb kerekű ennél, de sokkal fontosabb a jó vastag kosara. Az hiányzik most nagyon. Vagy erre kell szögvasból alkotni.

Ma rámpaépítés

Össze kell foglalnom, mit működöm itt, mert...
reggel itt mentem a dolgomra, Gép leállítva, aztán jött ami jött.
A rámpa például nagyon rossz lett.
A régi 70cm széles volt, Nufi ugyan szélesebbre emlékezett, de itt van belőle egy léc. Ahhoz mértem az újakat.
Volt két pallódeszka, de hosszú, és hajlékony.
Bedeszkáztam keresztbe, és aládúcoltam. Stabil lett. Kipróbálnbi előhoztam a tolókocsit, és legördültem rajta. Nui közben már osztotta az észt, én meg nem odafigyeltem, mitől nehéz lemenni rajta.
Már régen is volt vitánk a könyvelés idején, hogy addig nem rossz, vagy jó, valami, amíg át nem adják. Ott is kijavítom az elütött számlát, és csak a jót adom ki a kezemből.
Itt is morgott, hogy nem hallgatom meg a nőt, pedig próbálnám meg nem hallgatni!
Szóval a két pallódeszka nem is túl egyenes, és a szélesített felületen be-be akad a bolygókerék.
Először arra gondoltam, teszek rá kerékvetőt dexion állványból, de lehet, hogy jobb lenne venni négy darab négyméteres vastagag pallódeszkát, aztán kapal-kabát.
Ehelyett bútorlapokkal fogom lefedni, és még valami gumiszőnyeg kell rá csúszásgátlónak.
Hát ez ma nem az én napom.

 Itt éppen egy polcot áldozok fel. No nem kár érte, csak szegény hasadt szanaszerte, mert régi, és jól összerakták. A fecskefarkas rögzítést mindenhonnan szöggel támogatták meg.

Ázik a fa

Stílusos akarok lenni, mert Attilánál szárad, nálam meg zuhog az eső.
Megjött a harmadik fél köbméter, pedig még a dobozrakodással voltam elfoglalva. Nem volt időm berakni a maradékot. Most meg anyuék érkeztek reggel, meg Nufi gépén dolgoztam. A wincs hibás, a mit vettem, nem ismeri fel a notebookja. Ezt már írtam, de BIOS-ra tippeltem, és ma az asztali HP gépen ellenőriztem az újat, feltettem rá a win7tet. Hiba nélkül felcsusszant, majd vissza a noteszgépbe, és indult a boot folyamat. Aztán újraindult, és többé nem látta.
Pár óra pihentetés után ismét boot, de akkor is megállt a folyamat, és nincs tovább.
Sajnos nincs másik satás winyó itthon... de van! Mindjárt asztali wincsit kötök rá kimadzagolva! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Igaz, először meg is kell találni dobozvárosban. A Béla set-top boxa is megvan, de az enyém ki tudja, mikor mutat majd tévéműsort!
Na ebbe a gyűrődésbe érkezett meg egy úr és egy kisasszony a pacikkal.

A kisasszony a rövidhajú, az úr a borostás. A lovak nevét nem kérdeztem.
Le is pakoltunk hamar, mert mesésen esett az eső. Hol volt, hol nem....

Ülök a Vén

51
Anyuék jöttek felköszönteni. Addig megjártam Szilast (automata)pénzért, a gyógyszertárba még nem hoztak előkét. Tena gyártmányú nedvszívó bigyó*, amit Béla elé csipeszel Nufi evéskor. Ebben nem Budapest ez a gyógyszertár. Ott kifizettük, és megrendelték, délután, vagy másnap mehettem érte. Itt nem fogadják el előre a pénzt, de megrendelik, és telefonálni kell, hogy megérkezett-e. Most megjegyezzük, mennyivel előtte illik megrendelni, aztán igazodunk a rendszerhez. Az első mindig a nehéz.
Itthon behordtam fedett helyre a tüzifát. Ja, lehet, hogy még nem írtam, de sikerült már egy köbmétert bevásárolni. Ma hozták a másik felét.
Ugyan nem voltunk itthon, de a hölgy bemászott a kerítésen, kinyitotta a nagykaput, és  le is rakodta a párjával. Csak visszazárni nem tudta.
Ez jó is, meg rossz is. Nufi itt zár ajtót, pincét, stb, aztán ez sokat nem jelent.
Zoli intézte, aki a bringámat is meghegesztette tavalyelőtt.
Anyuéktól kaptam dobostortát, meg néhány pár zoknit, és együtt ebédeltünk.
Hozott négy fénycsövet is, mert kértem. A két 15W-os jó volt a két 20w-osból csak az egyik. A másik sípolt, de nem világított. Holnap majd visszaviszi a TESCO-ba.
A két konyhát rendezgetjük Nufival. A 33-asba áthoztam a 22-esből a konyhaszekrényt, azaz megcseréltük. (Ez a két szám az utca házszámát jelenti.)
A 22-ből kihoztam a fagyasztót, meg a régi hűtőt, és még az asztal tartalmát kell átválogatnom. Aztán a konyhában ismét hely lesz.
A szobák csak utána jönnek.
Itt  a 33-ban még szekrénymozgatások jönnek. A betonozást még locsolni kell.

A Béla szoba sarkát kiették az egerek, meg a hangyaboly, és amíg nagy felújítás nem lesz, addig a hajópadló rossz részeit felszedtem, és kibetonoztam.
Korábban is így javították, mert egyformán sárga festék takarta.

Ma egyébként is zűrrel indult a nap. A Nufinak épített gép az upgrade után nem jött fel, csak konzolosan. (Linux) Gyors csere, és a skype helyreállítása, a másik masinán írok most.

Alig múlt este nyolc, és mindjárt becsukódik a szemem. Ez a jó levegő mire nem képes!

*
A Tena gyártmányú bigyóról azt mondja Nufi, hogy betegalátét, ami szeniszoft, és olcsóbb, ezért kell rá várni.

Kicsomagolunk

Megy ez, csak csinálni kell.
Nufi kirakatott már három ágyat, és nő a hely a szobákban.

 Már megleltem a monitoromat is, csak a talpát nem tudom, melyik doboz őrzi.
Meglátogattam Pétert. Megnéztem a felújított templomot, és a tavaly átültetett eperfát is. Szépen megfogant neki. Mintha azt jelezte volna, van érteme élni. Akkor is, ha nem a gyökerezés helyén.
Nufi ismét elballagott Bélával Szilasra a boltba. Engem a gyógyszertárba küldött az előkéért és fertőtlenítő szerért - akkor még tudtam a nevét, most, ha agyonvernek, sem jut az eszembe - , de szorulni kezdett a kerekem, és előke sem volt, hazarobogtam a fertőtlenítő zöld dobozával, és rövidnadrágra, meg másik bringára pattantam. A bolt előtt vártak ásványvízzel, meg papíráruval. Vissza haza, majd ettem némi szőlőt, almát, de nem jöttek a 'csavargók'. Elébük karikáztam.
Sehol senki. Sem a Táncsics utcán, sem a Dózsa Györgyön. Nem voltak a Temető utcán sem kecskeóvodát nézni, és a Malom úton sem bukkantam rájuk. Ha már ott jártam, bejelentkeztem Sanyi bácsihoz. Ott ért a telefon. Nufi nem tudja egyedül felhúzni Bélát lépcsőn, hát spuri haza. Itthon pedig vendégek jöttek.
Feri Mónikával.
Mónika tartózkodó viselkedését sikerült megtörni némi sütivel. Rövid beszámoló a költözésről. Nufi megbicikliztette a kissszonyt az udvaron.
Besötétedett.
Röviden ennyi.

*
Megbeszéltük az 'asszonnyal', hogy az asztalból levágok 10-10 centit, és így eltűnik róla a sérült felület. (Lecsavaroz, majd 20 centi, és visszacsavar középre:-) Úgy csak egy vágás.)
Asztalos tevékenység sok lesz. Az ajtótokok itt is szorulnak rendesen, bár nem tudom, mi lesz télen. Várnék vele hidegebb napokat. Amjd meglátom, hol kell a gyalunak muzsikálni.
A szobák szép antik szekrényei is rozogák. Az egyikben a fiók, a másikban az ajtó.
A Pacsirta rádióm már talált megfelelő helyet, de a tévém nagyon nem illik sehová.

Mekk-érkeztünk

Íme hárman a csótányban. Mármint így hívja tulajdonosa a járgányt. Hat személy, meg némi rakterület. Hat doboz, négy téligumis kerék a Hondához, pár műholdvevő konzolja, és még az, mit nem tudok felsorolni.
Béla középen mosolyog, én csak így tudtam beleférni a képbe, a masina a kezemben kattant.
A hátam az ulosó napra akadt ki. Az időhúzó fetrengés közepedte megpihent, és besegítettem Krisztiánnak - a vevőnknek - a járólapokat elvinni a lépcsőig. Még Budafokon. A molnárkocsival akartam gyakorolni. A második körnél jól megpakoltam, és nagyon óvatosan raktam le. Eddig semmi bibi. Csak igzítani hajoltam le. Semmi súly a kezemben. Semmi hirtelen mozdulat. Csak egy nyilallás, és még ez az apró jel sem kényszerített mozdulatlanságra. Máskor már ilyenkor a földön húzom magam az első kapaszkodóig, és vagy felállok, vagy sem . Most nem ez történt. Estére lett rosszabb, és szombat reggelre elviselhetetlen.
Így pakolni, pláne, anyu itt látta, mit szenvedek, meg mégis csinálni kell, mert nem maradhat kinn semmi fontos, megtúlzsúfolt a lakás... mindegy. a vasárnap is eltelt valahogy, ma már bekötötték a telefont, van ADSL kapcsolat, és felkötöttem egy antennát is.
A DSL moden már egyben router is, és megszenvedtem, míg lefordítottam magamnak a telefonosok szaknyelvét. Akarom mondani, közös nevezőre hoztam magunkat.
Mögé kötöttem a régi routerem, és letiltottam a posta (t-home) wifi portját. Persze lesz még több változtatás, csak még itt tartok.
Pár perc süllyedés, és megyek a szekrénygurítót keresni a 22-be.

A semmittevés a legnagyobb büntetés

Gondolom, a börtönélet is erről szól. Kivesznek a természetes közegből, és marad négy fal.
Tegnapelőtt elkarikáztam pár tévéalkatrészért, közben ronggyá áztam. Tegnap csak két órás küzdelem árán sikerült tüzet csiholnom a tojásom alá. Annyira elázott minden fa. Évekig száradt a sufniban, de a költözés miatt kiraktam Laci szomszédnak, s most visszaszedtem belőle valamennyit.
A helyzet az, hogy a tűzhelyünket már Komjátiba vittük, a Béla villanytűzhelyét megkapta Nufi öccse, és az egyetlen rezsóhoz már nincs itt hálózati kábel. A mikróban meg nem lehet tojást sütni,
De sok ilyen apró kényelmetlenség ér.
Gondoltam, elbúcsúzom még Ágitól. Általános iskolás barátnőm, itt csak vele tartottam a kapcsolatot Budán, de nem találtam otthon. Csilla - a lánya - kezébe adtam a búcsúvirágot.
Nufi kérdezte is, hogy megismer-e a kisasszony. Kisgyerek volt, amikor sűrűn látott. Megismert.
Biztos rossz érzés a búcsú. Miklóshoz is becsöngettem, és Juci néni elsírta magát, mert jó ember voltam. Ezt ő mondta, csak megismétlem. Géza még csomagolás közben látogatott meg, Még Angéla és Gábor van hátra. Nem nagy kör.
Hát majd meglátjuk a jövőt.

tánc az idegeinkkel

A költözés zöme lezajlott. Mi még itt vagyunk. Összezsúfolva Béla lakásában. A költöztetők károkozásait még nem tudom megírni. Túl fáradt vagyok a visszaöklendezéshez. A Honda lejárt vizsgával még Komjátiban, aki szállítana minket Bélával, az autóját javíttatja, de például Nufi noteszgépéből kihaldoklik a merevlemez. Most sikerült életet lehelni bele, de a délben vásárolt új winyót nem látja a BIOS-a, illetve a bootlistába felveszi, de automata felismerésnél nem jelenik meg, és nem is installálható. Másik gépem nincs ellenőrizni, olyan vagyok, mint a félkarú órás, aki belenyúlt a cserépkályhába.
Holnapután lett volna az utazás, és valószínűleg szombatig nem lesz belőle semmi.
Én már többször visszafordultam a lépcsőn, mert haza már nem mehetek.
Ezt is kibírjuk, csak ez már a kínzás kategóriája.