Töltés

No nem a vasúti sínek közé szórt apró kövekre gondolok. Azok elvannak, és nem nekem kell töltögetni, szinten tartani.

Az én gondom ez a tömérdek noteszgép, tablet, telefon, fejlámpa. Volt fúrógépem is, ami csavarozásra is jó, de abban tönkre ment az akku, és azóta nem használom.

A fúrógépekhez itthon van konektor, és a közelében szoktam barkácsolni. Csavarozáshoz meg van időm, és nem is szalad meg a kezem úgy - tönkre téve a csavarfejet - mint egy rosszul illeszkedő bittel.

A leggonoszabb az órám ebben a sorban. Tudom, hogy méri az elpusztított energiámat, a megtett kilóméreket, és azt is mutatja, hogy merre van a hazaút légvonalban. De állandóan figyelni kell, mikor mennyi cufla van benne.

A gyermekkorom Poljot óráját reggelente fel kellett húzni, és másnapig 2-3 perc eltéréssel pontos időt mutatott.

Ez meg kis téglalappal mutatja, hogy már nem fogja végigmérni a napot, vagy a teljesítményem regisztálni. Ja, és ott a helyszínen nincs mivel felhúzni. Bár gondolom, napelemes sapkával egy kőre ülve fél óra pihenő alatt feltölthető lenne. Vagy hátizsákban cipelt autóakkuról.

A tamagocsi kor emberei lettünk. 

 

ID

 Nem leszek hosszú, mert a nyelvtekergetés akkor élvezet, ha vagy mulattat, vagy az AHA élményhez juttat.

Bogár László az ID szógyököt a görög nyelvből eredezteti, és az ideo, idiota, stb szavakban megtalálva arra utalt, hogy az idegen szóban is az egyén lesz.

Szerintem pedig nem. Az idegen, déli Ő-zős beszédben idegön, már lágyan ejtve idegyön, és ma úgy mondhatnánk, hogy idejön. Persze lehet más is, de nekem ezt súgja valami.

ősz

 Elmúlt a nyár. Égzengéssel, léptünk át a szeptemberbe, és jó lenne valami összefoglalásféle erről az időről.

A napi gondok persze hamarabb előbújnak az emlékezetemből.

Amikor tüzfát hoztak, el kellett bontani a rámpát, hogy a traktor ne törje össze. Csak a hat-hét év elkorhasztotta.  Már nem lehet visszatenni. Át kell építenem. Aztán bejöttem a konyhába, és percegett a falban a vezeték. Egyetlen kötés van a házban, ahol nem cseréltem ki az alut rézre. A konyhából tart a fürdőszobába, és a konyha egyik konnektorához. Ott több irányból kell összefűzni, és az elmenő MMfal vezeték. Vagyis ott nincs csőben. Csak falbontás árán lehet. A kapcsolóhoz levezető még csőben ment, de ott is bontani kellett. Létra-konyhaszekrény-hokedli, kapaszkodás a gázcsőbe. Fel-le sokszor. A behullott vakolat a bergman csőben akadályozta a vezetéket. A behúzó szalag csak alulról talált felfelé.   Ott meg volt egy arasznyi a plafonig. Öt vezetéket rángattam be félig, majd megállt, és se ki, se be, senyő... hogy Nufit idézzem. A behúzó szalagot faágra tekerve sem mozdult meg,  Pedig ott még nem akartam vésni. Aztán a gázcsőre állítottam a tuskót, és onnét nyerve erőkart vonszoltam fel centiről centire a kábelköteget. A trikóm alján csöpögött a verejték. Aztán a forrasztáshoz sem volt könnyű összepárosítgatni a végeket. Valami sin kellene oda, ahol rendezőt tudok kialakítani, A következő lépés az lesz, csak most világítás kellett a konyhába és a fürdőszobába is. Tehát megoldottam.

Mától ismét megszűnik Tornánál a az átjárás. Gondoltam, este még elkarikázom Vendégibe meglátogatom Tibit. A találkozó elmaradt. A kertből fűnyíró hangja zúgott, telefont nem vett fel. De legalább bicikliztem egyet. A Favorit bringán 40-45 perc volt oda-vissza a kérdezősködéssel együtt. Nem nagy igénybevétel. Ezéven miskolci túra sem volt. 

Most Attila blogján sincs bejegyzés. Szegedi élményeit biztos megírja.... vagy legalábbis várom. 

A boltban ismét beindult a rezgés. Ellenőrzik a  szájkosarat állítólag, és büntetnek mindenkit, ahol érnek. Úgy tűnik, hogy hiába az orvosok felvilágosító konferenciája, a politika ragaszkodik az egyre kurtítható pórázhoz.

Elmaradt Nóriék látogatása is. Pedig jó lett volna megint valami főzőcskézés. Nem jöttek Zsuzsáék sem. 

Na, úgy tűnik, elállt az eső. Ebéd után lehet rámpát patkolni.