Kenyér - kovász - meg most még nem jut eszembe

 Attila megmutatta, hogy süti ő a kenyerét, és kedvet kaptam megmutatni Nufi módszerét is.

Nufi hamar beleegyezett, bár mondta, hogy Attila nehogy azt higgye, hogy az övé nem jó. Megnyugtattam, Attila tudja, hogy az övé tökéletes. A vlogjában megmutatta. 

Akkor minek az egész, mi? Ha már valaki tudja a tökéletes kenyér készítését, minek megmutatni a tökéletlent? Vagy több tökéletes létezik?

Nem igazán ez volt az indíték. A kovászos kenyérről Bartók Béla írásából készült film. Harmatszedésről meg szinte vallásos áhítatról szól, és nem hétköznapi családi... akár lakótelepi megoldásról. 

Lefosztva a misztikumot, asszonyi pajtásom el is meséli, mitől jobb nekem... mitől érzem jobbnak az ő kenyerét. Mert valóban jobb.

Elővettem a kis Nikon fényképezőgépet, és felvettünk egy sorozatot. Aztán eltűnt az első rész. A noteszgépemről átmásoltam az egyik asztalira, és nem jegyeztem meg, melyik könyvtárba.  A helygazdálkodás nem erősségem. Azaz amikor elfogy, veszek egy új wincsit, és a régikből jut ide is, oda is. A lényegre térve. a videovágáshoz sok helyre és gyors processzorra, vagy sok időre van szükség.

A kis fotógépem csak a 2 gigás memóriát tudja írni. Miért? Nem tudom. Sebességgond lehet, mert azt a noteszgépem az SD olvasón nem tudja letölteni. Kell hozzá USB-s kütyü. De így Nufinak is 8 perce van egy felvételre. 

Össze is akartam fűzni, de a vágóprogramot még nem fejtettem meg. Közben újra nekiálltam a kezdettől jobb megvilágításban felvenni, és úgy tűnik, az első felvétel jobban sikerült. (A szöveg lényegretörőbb)

Ezeket most ide fogom másolni vágatlanul, a második sorozatot pedig összevágva, amint megtanulom kezelni a programot. Már csak azért is, mert az első verzió előtt nem takarítottam le a tűzhelyet, és látszik a reggel kifutott tea nyoma. (Irgum-burgum)

 

Indul a ....

Az első átkeverés    

 

                                

A második átkeverés

A sütés előtti pillanatok

A végeredmény pedig képeken:

 

Már megsült, de még nem piros. Le kell venni a fedőt.

Itt már megpirult.

Ugye szép!

... mert finom is.

Itt vannak a lukak is.

... nyam.

Egyszobás apartman kiadó (Cinke jeligére)

 Azt ugyan nem tudom, mit jelent az apartman szó, de mindig ezt olvasom a hirdetésekben. A madaraknak pedig nincs határ, ők érthetnek külföldiül is.

Malacok és emberek (Talán követhető a mondanivaló másnak is.)

 

Egy napra visszatért az ősz

 Legalábbis úgy éreztem.  Sütött a nap. Az autót bogyóztam újból. Banditól vettem új téligumikat. Ismét fel kellett bakolni az autót, lecserélni a kerekeket.

Ez egyszerű volna, ha eredeti Honda szerszámaim volnának, de az emelők ma kitoltak velem.

A vastagabb olajemelő nem emelt. Gyorsan visszajöttem a 22-ből a véknyabbért. Abból már elpárolgott a fékfolyadék. Még a dugó sincs benne. 

Bravó. Az autóban van a racsnis változat. Az első kerekekhez még jól is jött. Az utolsónál kibillent, és elő kellett vennem a krokodil emelőt. Annak pedig a dugattyút visszahúzó elem az akhillesz sarka. A gyári hamar eltört, amit én gyártok hozzá, az túl puha vasból van, és szétnyílik. Használni pedig muszáj volt. Csavarhúzóval mozgattam fel minden nyomás előtt. 

A négy kerék cseréje több, mit egy órámba telt. Nem formaegyes idősáv.

A következő munkafolyamat a kocsimosás. Kihoztam a vödrömet a házból, és belegémberedett, majd megfagyott a kezem a vízben. Az első vizet kiöntöttem, és a kútból húztam újat. Melegebb volt, mint ami a házban előkészítve hagytam valamelyik nap.

Aztán jött a motorblokk mosása. Brigéciollal bepermeteztem. Szerencsére jó a flakonjára a hideg zsíroldó pumpája. A lemosás ismét kútvízzel. Elég jó lett. Csak ugye ettől meg a gyújtótrafónál lett zűr. Holnapig hagyom száradni, aztán felcsiszolom a kábelvégi érintkezőt, meg a testjét is. Még valami gumizoknit is jó lenne húzni rá. Bár ha már elindultam vele, sosem hagyott cserben. Ez valamikor csak vezetékvég volt, és én vertem szét hozzá kispolszki gyújtótrafóját. Abból építettem át az érintkező felületet.

Vittem magammal fényképező gépet is, de ma sem készült egy kép sem. Hamar sötétedik. Minden perc a munkára való.

Itthon meg a kályhák várták a fát, mint éhes csorda a legelőt.  Az egyik már jó meleg, a másikat még csak most gyújtottam be. Visszatértem az ágy melletti géphez bejegyzést írni.

Ja, és ismét megnézek egy részt az új kedvencemtől.

Megnéztem Attilát a tévében

 Na jó, ha nem is a tévében, akkor itt volt a számítógépben. 

Érdekes látni az embert, akinek a gondolatai valahol együtt futnak az enyémmel, sokkal szókimondóbbak, időnként megijedek tőle, és fékezném... de inkább nem beleszólok, csak valami tompított lélekfuvallatot küldök.

Jó lenne úgy folytatni, hogy nem ilyennek képzeltem el, mint a regények figuráit a filmvásznon meglátva. De egyezik a kép. Ilyennek látom belülről is. 

A beszéd nekem is nehezemre esik, a gondolt hamarabb kipotyog a számítógép billentyűin keresztül. Már a folyóírás is lassabb, olvashatatlanabb lett. Biztos tudnék szebben is írni, csak kényelmesebb a gép.

Az első felismerés persze kiábrándító lehet. Nufinak mondtam, hogy azért kopaszodik így Attila, mert állandóan nyújtja a homlokát a simogatással, és elkopnak a hajhagymái.

Bocs, ezt szellemességnek éreztem, aztán lehet, hogy mellé megy.

Azért meg különösen felnézek rá, mert az asztalosság mellett nem csak dobolni nem felejt el, hanem be is mikrofonozza, digitálisan rögzíti, ha kell megkeveri, és most még dokumentum filmet is forgat-megvág-publikál magáról.

No és itt van az én kitárulkozásom helye is. Nem merném bemutatni a műhelyemet ebben az állapotomban. Nem tudnám videózni, a javításomat. 

Eleve a szerszámaim hol itt, hol a padláson, hol a 22-ben, hol a kisműhely szobámban vannak. Ott is csak annyi helyet túrok, amennyi annak a készüléknek elegendő, hogy sérülés nélkül szét tudjam bontani.

Nyáron még csak-csak ott az udvar.

A lassú munkához az is tartozik, hogy az asztali fúróm a padláson van, a faeszterga a fáskamrában. A körfűrészt kiviszem minden használatkor az udvarra. Ennek mondjuk van értelme. Nincs porelszívóm, és zömében tűzifát aprítok vele. 

Egy akkus fúróm van csak, és már húsz éves elmúlt. Az akkuja rég rossz. Nem használom. A madzagosokból egy oroszt vettem én, és apámtól hoztam el az AEG fúróját anno, amikor hazaköltöztettem Németországból. Ő nem használta, valószínűleg kapta valakitől. A többi ruszki kézifúrót pedig én is kaptam... örököltem. Házi használatra elegendők így is.  A fúrókapalácsok pedig a már szerepeltek blogbejegyzéseimben.

Miért is mentem el a fúrók irányába,... nem tudom. Elvesztettem a saját fonalam.*

Ez az én öregedésem. Meg az is, hogy szinte minden sorban vissza kell mennem javítani valamit, mert hibásan gépeltem.

Na akkor javítás. 

Ha egy készüléket szét kell bontanom, akkor kell egy zárható fedelű doboz a csavaroknak. Sosem lehet tudni, be lehet-e fejezni. Ha befér zsákba, hullámpapír dobozba, akkor is a többnyire gyógyszeres dobozban mellé kerül a csavaros-apró alkatrészes. 

Ha alkatrészre van szükségem, akkor Kína olcsóbb, tehát 30-90 nap szünet. Addig nem elfelejteni, mi is van vele, és hogy hová tettem. Béla - apósom - tévéje egy szekrény tetején üdül most is, mert elnéztem, és 32 hüvelykes helyett 42 hüvelykesbe való LED csíkokat rendeltem hozzá. Addig az enyémet nézi. Nem mintha hiányozna.

Aztán van a bekamerázást akadályozó tényező még. Nem beszélek munka közben. Már ha éppen nem szidom az anyukáját valakinek. Ezzel kieresztem a gőzt, nem hurcolom tovább. Földhöz csak nem törékeny szerszámot szabad vágni. A hálózati zsinór éppen alkalmas. Törni sem fog, és szinte hangtalanul puffan a szőnyegen.

Az elgurult csavarok anyukája sohasem reklamált. Vagy csak nem vettem észre. Ilyenkor derékállapottól függően hajolok le a székről, vagy térdepelek, hasalok, amíg meg nem kerül, vagy mehetek a roncsaim közé kutaszkodni.

A tabletből, mobiltelefonból kihulló csavar leghosszabb mérete sem éri el az 1mm-t.  Jelentem, zömében meg szoktam találni. Szobában biztos. Az udvaron a fűben még a mágnes is elő szokott kerülni.

Másik gondom a szellőztető berendezésem. Röviden, az orrom.

Rühellem a dohányos készüléket. Apám erős dohányos volt, és a tőle hozzám került videomagnók, rádiók először hideg zsíroldós permetezéssel, majd forró vizes fürdővel kezdték. Aztán ki a napra, fel a kályhára. Volt korábban egy fújható hab, amikor monitorokat javítottam a Digitalnak. Azóta nincs. Mindegy, a zsíroldó is jó. Kifizethető. Látványosan folyik le a kátránylé. A levetett, nekem ajándékozott Junosztok, számítógép tápok, tévék is ílyen kezelés után juthatnak a műtőasztalra. 

A másik rögeszmém, hogy semmiből nem elég egy. Mert mi van, ha épp nem működik? Redundanciának hívják, én meg tartaléknak becézem. A legutolsó komolyabb befektetésem egy szippantós páka volt, és már két éve megvan a pótpisztoly hozzá, de az állomást csak most ősszel rendeltem meg. Névnapomra kaptam magamtól. 

Amikor Nufi tabletet akart venni nekem még nem vágytam rá. Aztán megszoktam. Éjjel elfárasztva a fejemet vele, betoltam az ágy alá. Nem volt jó ötlet, mert egyszer úgy sikerült, hogy Nufi beágyazott, és rálépett. Nem volt még önbizalmam, ő pedig bűntudatos volt, hát rendelt egy másikat. Közben csak megjött a kedvem hozzá, és rendeltem a törött helyére új kijelzőt. Ebből is meglett a dupla.  De azóta a levetett Samsungját és első minialma tabletjét is megkaptam. Immár négyet töltögetek és használok hol itt, hol ott. Na, és amikor a ifon4-e rendetlenkedett, akkor sürgősségből vettem neki másikat. Amikor megjött Kínából a rossznak vélt alkatrész, megjavítottam a régit, és így már nekem is van tapitelefonom. De nem szerettem meg, mert kétnaponta kell tölteni. Jobb a kínai törhetetlen.... meg a tizenéves Siemens.

Sáritól - volt osztálytársamtól - kaptam irodából kiöregedett lézernyomtatót. A cégének már nem kellett, nekem pedig van párhuzamos port több gépemen. Na ebből sem egy van, mert János - szomszédom - is nekem adta az övét, mert már nem használja. 

Soroljam?

A gyűjteményem kezd agyon nyomni, és már elkezdtem selejtezni. Csak szőrmentén, de muszáj. Sajnos nekem nem éghetők az alkatrészek. Vagy ha azok is, nem akarok környezetet szennyezni. A bontás szétválogatás jó hosszú idő lesz, és legalább annyit ki kell termelni a MÉH-ben vele, hogy az elfuvarozás benzinjét kihozza. A bontás pedig egyik kedvenc szórakozásom volt már gyerekkoromban. Csak olyan játékom maradt meg, amit össze is tudtam rakni. Azért van abból is pár darab a padláson. 

Attilával kezdtem, de mégis magamról írtam többet. Írtam, mert beszélni most sem ment volna. Nufi már a harmadik szavamba is belevág, mert tudni véli, mit is akarok mondani, én meg dühöngök egy sort, aztán rájövök, hogy jobb, ha leírom. Ott nem baj, ha nem tőmondat, és megmarad a téma is... vagy közben átalakul.

Filmnézésnek meg továbbra is jó lesz Attila (is).

 

* Mert Attila is akkus fúrót használ, és nekem is minden reklámban ajánlja az internet kereskedelme. Csak hát nekem minek!

Fehéredünk

 

Még nem élvezem a fagyos napokat

 A fűtés és a favágás jól esik, csak a hideg... az ne volna!

Ma igazítottam itt-ott a Honda festésén. De minél többet foglalkozom vele, annál több derül ki. A bal első lámpabúrából a parkfényé repedt, és nagyon koszos lett belül. Ráadásul a foncsorja is lekopott, a műanyagbúra elvált a ragasztásnál.

Viszont így leemeltem teljesen, és kimostam. A tükröző felület pedig nem volt igazi ezüst réteg, hanem a hőálló ezüst festék pont eredetivé varázsolta. Már szárad. A repedés pedig nem az izzó elé esik, tehát belülről vízmentessé tettem melegragasztóval. Holnap még valami rugalmasabb ragasztóval összeragasztom a búrával. Reggelig száradhat kedvére.

Másik élményem egy kis kamera volt. András szomszédom hozta, hogy nem megy. A hüvelykujjnyi szerkezetben felfújódott az akku, mint egy dühös béka. Sajnos másikról sem indult el. Rábeszéltem, hogy rendeljünk újat. Meg is érkezett kb 1 hónap alatt.  Az új sem akart felvenni. Ilyenkor vacakul érzem magam, és nekiesek, mit nem csináltam jól. A töltést ellenőriztem. OK. 

Felkutattam a NET-en az angol nyelvű használati utasítást, de volt magyar nyelvű is. Úgy sem jó. Emlegetnek CD-t, de élő ember nem jelentkezett, akinek van ilyen.

Még win7 alatt is felinstalláltam. Mint webkamera munkára lehet fogni. Levettem a firmware eepromját róla. Ez egy körömfeketényi 8 lábú IC. Kiolvastam. Nem hibás. Feltettem szakmai fórumra. Ott sem jött jó ötlet. 

 Ilyenkor jön a kísérletezés. Telefontöltőről megy a felvétel. Számítógépre dugva webkamerát játszik. Skype alatt a hang torz, de nem mérvadó. A töltés mini USB csatlakozóról egy diódán keresztül és egy ellenálláson át jut az akkura. 5V mínusz 0,7V egyenlő 4,3V.

Most jövök rá, hogy nem polaritásvédelem miatt, hanem feszültségejtésnek van benne!

Juhhéj!

De befejezem a lényeget, hogy a diódát rövidre zárva megy akkuról is a kütyü.

Innen már megint van egy ötletem, hogy berakok egy másik diódát antiparallel, és ha elég a feszültség, mégis menni kell neki!

 

Epizódlevél kedvcsinálónak Attila könyvéhez.

 Édes Misikém!
Egy napja sincs, hogy felszálltál a vonatra,és máris hiányzol. Kimentem a legelőre. Megsimogattam a  Muskót, de csak Sanyi ült ott a helyeden, és senki nem furulyázott.
Nárcsi néni azt mondta,hogy hamar vissza fogsz jönni. Ott nem szoktak furulyálni a párizsi mómárton.
Itt sok minden nem történt. Józsi bácsi esett bele az árokba a talicskával. Homokot hozott a patakból, mert betonozni akart, és a házunk előtt nem sokkal megbicsaklott a lába.  Most sántít, és Ferkének kellett visszalapátoni. Az meg a felét ott hagyta.
Nekem a tanulási versenyen második lett a dolgozatom. Volt itt egy tanfelügyelő, és kikérdezett de nem megy senki tovább. Magasak a fővárosban a követelmények.
Ne haragudj, de csak ennyi fért a virágos képeslapra. Még a névnapodra vettem, de holnap hoz szagos levélpapírt a boltos, és akkor többet írok.
Ölellek
Gizi  

szép

 

Rács mögé kerülök

 

Megettem van

 Lehet ezt ö-vel is mondani, hogy mögöttem, de nagymama így mondta mindig, és így sokkal pontosabban érthető, miről is mesél a nyelv.

Amit megettem, az hátul jön ki. Megettem, azaz mögöttem. Biztos hülyeségnek tűnik ez is, mint minden aha élmény. Valami, ami annyira mindennapi. Nem értelmezzük, csak mondjuk. 

Nyári restaurátorkodásom gyümölcse egy kis kínai tévé. Mindenféle baja volt, és már használtam el belőle korábban is alkatrészeket, de néha agykarbantartásnak előveszek ilyesmit, és kimosom, a töréseket megragasztom, bár ehhez majdnem átalakítottam a dobozt is a fura 'z' alakú kapcsolója miatt, aztán leltem mégis belevalót egy törött panelben. A függőleges eltérítő icét nem sikerült hozzá találni. Mire való az internet, egy másik fajtát bele lehet erőszakolni kis törődés árán.

Olyan meg volt itthon. Kis vezetékekkel kihosszabbítva a lábát fel is szereltem. Megjött a kép, de az alja torz maradt. Pár dollárért rendeltem ötöt aliéktól Kínából, és kivártam a hónapos postát. Repülőgéppel küldik, de biztos nem száll fel, csak váltott öszvérekkel húzzák a selyemúton, és azért tart oly sokáig.

Tegnap beépítettem az elsőt, és láss csodát, nem működik. Ismét vízszintes csík fogad kép helyett. Dühös legyek? Reklamáljak 2 dollárért? Mind az ötöt beforrasszam, hátha egy legalább működik? Beültessek tokot, és abba dugdossam?

Ha az összes hibás, a beforrasztottat szétverem kalapáccsal, hogy lássam, nem csak egy fémlapra bakelizáltak-e icének kinéző valamit. 

Ez a téma még nincs megettem. Még emésztem.

Tovább alhattunk

Lehet, hogy így jobb. 

Ma reggel hajnyírás, fürdés közben hihetetlen fontos dolog jutott eszembe. Nufinak el is mondtam, amint visszatértem a hálószobába.

Állítólag a hajunk és a körmünk a halálunk után még tovább nő. Ha pedig ez igaz, akkor temesse mellém a körömvágó csipeszemet, mert nem szeretnék ápolatlanul kinézni a végső nyughelyemen.

Egyébként a belső hálózatomat építettem újjá a héten. Lecseréltem Debian 10-re az oprendszereket, és végre a Bélának épített masinát is munkára fogtam. Előkerítettem a rég nem látott filmjeit és a korábban printszervernek használt HP gépre válogatva DLNA-val megosztottam. 

A Lacinak rendelt fegyverlámpa most rajtam ragad. Vett új kapcsolót lámpahátlappal a javítanivalóra. Az ugyan nagyobb, mint lámpája, de szétcincáltam, s rádolgoztam a tönkrement helyére.

Közben egy József Attila vers

GYÖNYÖRŰT LÁTTAM

Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” -
ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon
- éppen a ceruzám hegyeztem -
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.

1937. július

 

Bogár Laci adta a vlogbejegyzése címének, és köré építette a jutubin a mondandóját. Szabadkozott, mert kapott kitüntetést volt tanítványaitól. Orbánt, Ádlert és Kövért nevezte meg, és pironkodott, pedig nekem ez természetes. Ezek a srácok - végül is a korosztályom - kaptak tőle (is) lényeges tudást a gógyijukba, amivel ma a lehetőségeikhez mérten irányítani tudják a Kárpát medence közepét. 

Az első emlékem Bogár Laciról a 1990 tájáról a Csanyikból van. A KISZ táborban voltam karbantartó műszerész. A műhelyünk lenn volt a tantermek alatt az alagsorban. Az egyik tanár - most nem jut eszembe a neve - izgatottan jött le, hogy menjünk fel a tanterembe, mert jön Bogár Laci. A menjünk fel Csontos Iminek (villanyszerelő) és Kovalcsik Bertinek (asztalos) és Bánóczi Zolinak (lakatos) is szólt. Úgy, munkaköpenyben beültünk mi is hátul a padba. 

Fogalmam sem volt, ki okozza ezt az izgalmat. Egy kis termetű emberke tartott előadást a hét éves ciklusairól, miképpen rabolták le az épp hatalmon lévők a magyar népet.

Aztán a Bayer show műsorában láttam újra viszont megkopaszodva, megöregedve. Azóta persze követem az 'Egy bogár naplója' című vlogját is. Ha már földi, akkor különös figyelmet érdemel. Nem éri el Szántai Lajos módszerét, aki az első fél órás szöveg után vesz először levegőt, de körmondataival és egymásba ágyazott mondanivalóival mindig hoz valami újat. Különösen, hogy József Attilát is elismeri kögazdásznak. :-)

Mára még beütemezve az éjjeli szekrénycseréje. A Nufiénak lejár a talpa, és nem is arra nyílik, ami az ő oldalán lenne természetes.   Az enyémen pedig kinyílogatott az ajtó. Tegnap tettem rá mágneszárat, és ma megcserélem, és megragasztom az övét magamnak. Az is kap mágneszárat.

Bandi is hozott tévét. Kicserélt benne három tranzisztort, meg a pufferkondit.A fénycsőtrafók egyike primrszakadását talán megoldottam. Összeforrasztottam toldóvezetékkel, és meg is ragasztottam. Az egyik térvezérlésű tranzisztor csak dióda. De mostmár le kell töltenem a rajzot, mert darlington FET-et még nem láttam tévében. Van egy sanda gyanum, hogy oda nem az való. Ha ettől beindul, akkor hurrá! A Vortex tévémhez kérek tőle panelt. 

Az ACER noteszgépekből még egy sem indult el. Az IBMből kivett kondik helyére megérkeztek a az újak, de szerintem megégettem a panelt a cserével. Még nem mertem összerakni. Pedig azt szántam médiaszervernek itthonra. Nem baj, ez az öreg HP is ellátja a feladatot.

Most éppen ömlik az eső odakinn. Még nem tudom, hogy megyek fel Becskeházára a harang miatt. Csináltam szemet jó vastag vasból a húzókötélhez. Csak a Honda bakon áll kerekei nélkül. Vízben meg nem jó biciklizni azon a meredeken.

Mi történt még?

Nufi telefonja is elsötétült. Először átraktam a SIM-et az enyémbe. Mondván, hogy az elérhetősége neki fontosabb, de aztán elegendő volt az akku lehúzásával reboot-ra fogni az ifonját. Harmadszorra-negyedszerre elfogadta a frissítést is, és azóta szent a béke. 

Most meg jön a fűtés. Megyek térdepelni a kályha elé.

 

  

Tanárbácsi módjára

 

Az elején unalmas, de ha rááll az agyunk, fontos dolgokról mesél

 

Képek a jóidőből

 

Töltés

No nem a vasúti sínek közé szórt apró kövekre gondolok. Azok elvannak, és nem nekem kell töltögetni, szinten tartani.

Az én gondom ez a tömérdek noteszgép, tablet, telefon, fejlámpa. Volt fúrógépem is, ami csavarozásra is jó, de abban tönkre ment az akku, és azóta nem használom.

A fúrógépekhez itthon van konektor, és a közelében szoktam barkácsolni. Csavarozáshoz meg van időm, és nem is szalad meg a kezem úgy - tönkre téve a csavarfejet - mint egy rosszul illeszkedő bittel.

A leggonoszabb az órám ebben a sorban. Tudom, hogy méri az elpusztított energiámat, a megtett kilóméreket, és azt is mutatja, hogy merre van a hazaút légvonalban. De állandóan figyelni kell, mikor mennyi cufla van benne.

A gyermekkorom Poljot óráját reggelente fel kellett húzni, és másnapig 2-3 perc eltéréssel pontos időt mutatott.

Ez meg kis téglalappal mutatja, hogy már nem fogja végigmérni a napot, vagy a teljesítményem regisztálni. Ja, és ott a helyszínen nincs mivel felhúzni. Bár gondolom, napelemes sapkával egy kőre ülve fél óra pihenő alatt feltölthető lenne. Vagy hátizsákban cipelt autóakkuról.

A tamagocsi kor emberei lettünk. 

 

ID

 Nem leszek hosszú, mert a nyelvtekergetés akkor élvezet, ha vagy mulattat, vagy az AHA élményhez juttat.

Bogár László az ID szógyököt a görög nyelvből eredezteti, és az ideo, idiota, stb szavakban megtalálva arra utalt, hogy az idegen szóban is az egyén lesz.

Szerintem pedig nem. Az idegen, déli Ő-zős beszédben idegön, már lágyan ejtve idegyön, és ma úgy mondhatnánk, hogy idejön. Persze lehet más is, de nekem ezt súgja valami.

ősz

 Elmúlt a nyár. Égzengéssel, léptünk át a szeptemberbe, és jó lenne valami összefoglalásféle erről az időről.

A napi gondok persze hamarabb előbújnak az emlékezetemből.

Amikor tüzfát hoztak, el kellett bontani a rámpát, hogy a traktor ne törje össze. Csak a hat-hét év elkorhasztotta.  Már nem lehet visszatenni. Át kell építenem. Aztán bejöttem a konyhába, és percegett a falban a vezeték. Egyetlen kötés van a házban, ahol nem cseréltem ki az alut rézre. A konyhából tart a fürdőszobába, és a konyha egyik konnektorához. Ott több irányból kell összefűzni, és az elmenő MMfal vezeték. Vagyis ott nincs csőben. Csak falbontás árán lehet. A kapcsolóhoz levezető még csőben ment, de ott is bontani kellett. Létra-konyhaszekrény-hokedli, kapaszkodás a gázcsőbe. Fel-le sokszor. A behullott vakolat a bergman csőben akadályozta a vezetéket. A behúzó szalag csak alulról talált felfelé.   Ott meg volt egy arasznyi a plafonig. Öt vezetéket rángattam be félig, majd megállt, és se ki, se be, senyő... hogy Nufit idézzem. A behúzó szalagot faágra tekerve sem mozdult meg,  Pedig ott még nem akartam vésni. Aztán a gázcsőre állítottam a tuskót, és onnét nyerve erőkart vonszoltam fel centiről centire a kábelköteget. A trikóm alján csöpögött a verejték. Aztán a forrasztáshoz sem volt könnyű összepárosítgatni a végeket. Valami sin kellene oda, ahol rendezőt tudok kialakítani, A következő lépés az lesz, csak most világítás kellett a konyhába és a fürdőszobába is. Tehát megoldottam.

Mától ismét megszűnik Tornánál a az átjárás. Gondoltam, este még elkarikázom Vendégibe meglátogatom Tibit. A találkozó elmaradt. A kertből fűnyíró hangja zúgott, telefont nem vett fel. De legalább bicikliztem egyet. A Favorit bringán 40-45 perc volt oda-vissza a kérdezősködéssel együtt. Nem nagy igénybevétel. Ezéven miskolci túra sem volt. 

Most Attila blogján sincs bejegyzés. Szegedi élményeit biztos megírja.... vagy legalábbis várom. 

A boltban ismét beindult a rezgés. Ellenőrzik a  szájkosarat állítólag, és büntetnek mindenkit, ahol érnek. Úgy tűnik, hogy hiába az orvosok felvilágosító konferenciája, a politika ragaszkodik az egyre kurtítható pórázhoz.

Elmaradt Nóriék látogatása is. Pedig jó lett volna megint valami főzőcskézés. Nem jöttek Zsuzsáék sem. 

Na, úgy tűnik, elállt az eső. Ebéd után lehet rámpát patkolni. 

Vizsgára készítem a Hondát

 

Na, megint valami újat kell megszokni!

 Ma hosszabb kihagyás  után ültem a blogger elé, és ismét mást kell megszokni. Lehet, hogy a mondanivalót is elfelejtem,  és már csak kutatok a fejemben, mit is... mit is...

A nyár  is az utolsó hónapjába lépett. Anyu tegnap jött el, Laci bácsi halála óta először Komjátiba. Látom, hogy nehezen mozog. Megviselte a bezártság is. Ez a rohadt vírus mizéria lelkileg a legrosszabb. Aki belehal, az már nem beszél róla, akinek a környezetében nincs, az el sem hiszi. Olvasom és hallgatom a véleményeket a két tábortól. Küzdök én is a derekammal. De járjuk a környéket. Hol a kutyával, hol Nufival hármasban, meg Bélával a kerekes széket tolva.

Az esős napok délutánjain bealszom. Megmértem a vérnyomásomat, és alacsony.

Igazi kihívást keresve vettem egy szélhámostól egy Commodore 16-os gépet. Tudtam, hogy átver, de akartam eg ilyen játékot, és CPU még PLA hibás motyót küldött a kifizetés után több,  mint egy héttel. Mármint akkor adta fel. A Géza barátom pótalkatrészeiből helyreállított Cplus4 -ből kivettem a jót, és kiderítettem a két hibás icét. Kimostam a billentyűzetet is. A sárgultakat hajszőkítő hidrogénperoxiddal visszaállítottam eredeti színükre. Még hátra van a rambővítés. Kísérletezni akarok rajta. A logikai analizátorom megtanulni használni. No nem mintha erre valamelyik C64 nem lett volna alkalmas. De hát csak!

 A Honda forgalmija is lejárt. Laci bácsi temetésén jól megfázott a derekam, nem tudtam foglalkozni vele. A múlt héten bakoltam fel végre. Levettem a kerekeit, jöhet a fékek átnézése.

Vett itt egy kassai ember házat. Újítgatja fel. Közel nyugdíjas korú, és a kerítéséhez kért meg, esztergáljak neki dugókat az oszlopai végére. Hozott hozzá asztallábakat. 

Nekem kapóra jött, hogy a visszapillantó tükrömet pókhálósra törte vagy a jég pár hete, vagy a fűnyíráskor felverődött  murva. Esetleg légpuska golyó. A lényeg, hogy Józsi megcsináltatta nekem. Levágták Kassán. Mert ugyan megrendeltem egy cégtől, de nem szállították. Másik helyen 15-18000Ft-ra még szállítási díj is jött volna.

Anyu a 22 előkertjében akar gyomlálni, meg a rózsát metszeni. Pont jó lesz, mert a kocsit ott bakoltam fel. Ott is nagyobb selejtezésre készülök. Legalább 10 tévétől  meg akarok szabadulni.

A Commodore izgat inkább mostanában. Amikor fiatalon megvettem az Enterprise 128 masinámat, a C64 több,  mint duplájába került. Most meg itt van, és ami akkor kimaradt, bepótolhatom. Leginkább a 8 bites gépek hasonlósága és különbsége érdekel. Akkor csak képmintagenerátor kellett volna tévéjavításhoz.

Tudom, hogy amin most gépelek, nagyságrendekkel többet tud, és sokkal jobban ismerem,  mint a kis kőkori tévényúzókat. Még csak nem is az ugrálós játékok ügyességi kihívása vonz. 

De itt van a kutyánk is. Beszélek hozzá, ráveszem olyasmire, amit akar, és olyasmire is, amit nem. Nem kell kínzásra gondolni, de amikor a csipát szedem ki a szeméből, annak nem örül, vagy a kullancsszedésnek sem. De az ő vezényelgetése is jóval egyszerűbb 'eszközöket' igényel. Nem  kell hozzá virágnyelv, vagy káromkodás.

Más fejlesztés az ő ki tudja hány bites agya az enyémhez képest. Arról sincs fogalmam, hogy az enyém mennyi. Egyáltalán, fejlettebb-e?.. s ha igen, akkor miben?

Lehet, hogy a Commodore erre jó terápia?

Az Adrian's Digital Basement videokon edzettem az agyam legtöbbet. Mármint a trükkjeit, inkább munkamódszerét látom a legjobb oktatónak ebben a témában. Ráadásul élvezi a javításait is. Nekem is jól jön a mosógépem után.

Beállt a keverőtárcsásom motorja, s bár kimostam a csapágyát, a lógós helyett másikat akarok bele. A szétszedéskor eltört a műanyag ékszíjtárcsa is. Megint több motorból alkottam egyet, és rendeltem hozzá a szimeringes tengelyt is. Most újabb időkre lesz mocsokruhára és függönymosásra mosógépem. 

 

Még az első ittnyarallásom idején vette anyu valakitől olcsón, és idáig tette a dolgát. Ráfért a ráncfelvarrás. A másik két motorból is lesz még egy, ha időm engedi.

Holnap 20-a. Lesz kenyérszentelés, meg babgulyás. A Csodaportán tartja a falu az ozsonnát. Anyut is elkísérem Nufi most nem hozza Bélát, mert nem szabadtéri a program. A katolikus templom nem akadálymentesített. A csodaporta talán nem volna nagy akadály, de Béla már szinte csak pépeset ehet. Egy babgulyás visszajuttatná a kórházba biztos. Örülünk, hogy a télvégi kórházlátogatása nem került az életébe. 

Őszre bejelentkeztek Laciék.  Béla már nagyon várja, hogy lássa a fiát és menyét is.  Ideköltözésünk előtt meglátogatták, azóta csak fényképeken láthatta.

 Ezek járnak körülöttünk mostanában. Meg a fűnyírás.

... és egy nyári kép az Esztramos tetejétől

... és Roziról

Megint apró feladatok

Kaptam egy pár értelmetlen játékot. Csöves rádiót, orosz kakukkos órát. A rádiót már levetkőztettem, és kiporoltam. Sok zaj még nem jött belőle. A kakukkos órát csak ma tekertem ki a felhúzó láncából, és megszemléltem. Por ebben is volt pókhálóval. A sípja meg is szólalt.
Kettő is van benne. A másik szétesve. Fújva szól, de a pumpája leszakadt. Fel kell csiszolni a felületeket, és újra összeragasztani.

A másik próba a nyálszívó.
Béla megjárta a kórházat, és bár lemondtak róla, ő nem hagyta el magát. A lényeg, hogy nagyon puffad, és ennek a rengeteg benyelt levegő lehet az oka. Az összegyűlő nyálat nyeli-nyeli, hogy lélegezni tudjon.
A dokik találtak nála fibrillációs problémát, szapora érverést, csak éppen a pocakját nem nagyon tudták leereszteni.
Marad a probléma megoldás Nufira. Mellékzöngeként kiderült, hogy nyálszívóval takarították a torkát, és javasoltak még szélcsövet. Ezt a fenekébe kell dugni a fingot kiereszteni. Felnőtt méretben nem árulják, Nufi a babának valóval kísérletezik. Én pedig a nyálszívóra csaptam le. Még a gázelemzős  múltamból maradt pár méter áttetsző műanyag csövem. Megfúrtam egy kétliteres uborkás üveg tetejét. Szorosan belebújtattam a kettőbe vágott csövet, és Nufinak bemutattam az elvet. A két belógó csőből az egyiket megszívtam, és a másik cső végét bedugtam a poharamba. A vizet kiszívta, és belecsorgott az üvegbe. Van itthon hűtőgépkompresszor motor. Arra rá fogom húzni a csővéget.
Nem lelkesedett.

A hét végén meglátogattam anyut. Miskolcon a Lidlben találtam kis motoros pumpát. Kézben elfér, és autóba való 12V-os szivargyújtóról megy. Ami pedig fúj, az szív is. Ha képes egy gumimatracot felfújni, akkor egy férfi arcát is ki tudja vízteleníteni.
Itthon számítógép tápegység 12V-ról kipróbáltuk. A krokodil csipesz felforrósodott a kezemben, s pár perc használat után le is állt a kütyü, bár csak a hővédelem fogta meg. Amint kihűlt, megint jó. Sajnos a szerkezet fújásra tervezett. A beszívott levegőt a motor hűtése miatt a hátán lévő bordákon keresztül is szívja. Azt le kellett tenyérrel  takarnom, és ezért állt meg hamar.
Ekkor már megkaptam az engedélyt a hűtőmotorra is.
Az nem szívott akkorát. Oda puffertartály kellene, ahová létrehozom a légritkított teret. Visszacsapó szelep, és mérőóra, nehogy átszippantsam Bélát is az üvegbe, ha túl jó a vákuum.
A következő áldozatom a Delonghi takarítógépem. A szívócsövét elhasította valami. Rendelnem kell hozzá másikat, de most kapóra jött.
Bonyolítom még a történetet. Szilasól hazajövet felvettem a földről kidobott olajos flakont. Ilyenekben mindig marad kb fél deci olaj. 10W40-es szintetikus.
A flakont beállítom fejjel lefelékisebb edénybe, és órák alatt átcsurog. Abból műszerészkedem itthon a menetmetszéseket, mechanikai szorulásokat oldok meg, és recsegő hangerő szabályzókat kenegetek.
Na ennek most a kupakja is pont illett a porszívó gégecsövére. 8-as furat a közepére, és belepréselni a műanyag csövet. Immár működik a nyálszívó.
Na ez az ágyúval verébre megoldás, de van még Tájfun porszívóm, aminek szétmállott már a porzsákja. Az befér a Béla ágya alá, és kicsit talán halkabb is, mint ez a takarítógép.
 

Motolla

Ma Nufi kinézett egygombolyítót, és összeállítottam.

Kellett hozzá a fürdőszoba faláról a fogas, talpnak deszka, léc a forgatáshoz, két véknyabb és egy vatagabb kapupánt csavar, valamint egy csapágy. Azt holnap megkettőzöm. Ja, a lábai Polszki Fiat sárleffentyűből és capuccino vagy latte - a szine különbözik- kupakjából lettek. Korona fúróval vágtam ki. Facsavarral húztam be úgy, hogy éle keletkezett a vastag guminak. Nufi kipróbálta. Működik.

Körút az Esztramosra

Ma ismét megjártuk a bányahegyet, immár hármasban. Nufi,  Nyafi és én. Most a legkönnyebb úton, az erdészet járta keréknyomon kutyagoltunk fel. Nufi nagyon csodálkozott, hogy az erdő közepén óriási meggyfa dőlt le. A meggyfák egy-két ember magasságig nőnek a kertekben. Itt meg volt vagy tíz méter a letört rész. A törzs alján vált ketté, úgy derékmagasságomban. A másik ág most is áll. Én rögtön legeltem pár szemet. Sok még nem érett be, és latolgattuk is, vajon miért szakadt le. A gyökere nem tűnt ingónak, a törzs törött része pedig nem volt korhadt. A meggyek is aprók, nem nehezek, mint a szilvák. Tán a fele sincs a kerti meggynek.
A kutya úton végig pórázon trappolt. Csak a Bódvában és a vizes árokban hűsölésre, meg a fennsíkon kapcsoltam le. Tényleg megszokta, és nem rángatott, ritkán feszült a póráz. Nem gondoltam volna.
Ha elültem egy kőre, repült oda a simogatásért. Ha pisilni vonultam egy bokorba, pillanatok alatt ott termett. Annyira más működésű, mint az egerek, vagy a macskák.
Az órát csak később kapcsoltam mérésre, de így is tíz kilométernél többet mutatott a túráról.