Vasárnapi aranyozott dugókról

 Az utóbbi időben mindig Attila mozgatja meg a billentyűimet. Most is, bár nem akarom kommentben írni, mert csak mellékszálhoz igazodnék.

A stúdiója aranyozott csatlakozóiról jutott eszembe, hogy még boldogult műszerész életem nekem is a HiFi felé meresztett csodálkozó szemeket, és mindenféle magnók és erősítők és lemezjátszók körül forgott.. ha épp nem valami szoknya után futottam.

Aztán sikerül monitorszervizben dolgozni. Egy sorozat monitornak volt egyforma hibája. Sony-nak is, Philips-nek is. A színek rondán elmozdultak lilába vagy zöldbe. Ezt látta a tulajdonos, én pedig tudtam, hogy a három színből egy kimarad. Nem keveredik ki a fehér és fekete közötti összes árnyalat.

Kimérni nem lehetett, mert amint szétszedtem, a  hiba nem jelentkezett. Járathattam én naphosszat. A bajt csatlakozók okozták. Megoldást a forrasztás jelentett. Minden aljzatot ki kellett forrasztani, kihúzni a fél centis tüskéket, majd szétszedni az ellendarabot, és beletolni a tüsiket, majd átforrasztani vezetékestől, végül az egészet a panelba is. Két vége volt a csoportkábelnek. Mindét oldalon, s akkor szűnt meg az elszíneződés. 

Mire lehet jó az aranyozott csatlakozó?

Ha jól logikázom, akkor az egymással érintkező fémfelületek nem rozsdásodó anyaga nem képez galvánelemet a levegő páratartalmában. Nem kelt önálló hangot, zajt.Kikerülni a jó forrasztással csak készüléken belül lehet, de a keverő pultot nem építik össze a 100W-osnál nagyobb erősítőkkel. Meg értelmetlen is.

Mennyit vár egy vizihulla, amíg a víz tetejére jön?

 A múlt héten a kutam tetején behullott a takaró. OSB lap volt, és már alá is volt támasztva középen. Aztán kihalásztam, amint tudtam, és vittem rá lemezből újat. 

A 22-ben inkább csak nyáron húzom szivattyúval a paradicsomra a vizet, ilyenkor egy vederrel tartok fenn a kutyának, és a kávéfőzéshez. Tegnap pedig kifogyott, és eltolva a lemezt, már dobtam volna be a vödröt, de megáll bennem a szusz. Vörös macskatetem úszott puffadt magányában a kútban. 

Bemászni most nem tudtam, az alulétra a 33-ban volt, és a vödrömet nem akartam összemacskázni. András szomszédtól kérdeztem, van-e nagy kampója, de neki nem volt. Aztán csak találtam drótot, vaspálcát és egy tévéképcsőről leszedett acélpántot. Kivettem, és elástam szegényt. 

Csak később jutott eszembe, hogy ez a macska a múlt héten szakadhatott be, és talán már a víz alatt volt, csak nem láttam, A tavaszi vízállás sokkal magasabb, mint nyáron. Ez a kandúr még nem volt büdös, és nem hullott ki a szőre. 

Amelyik itt lelte a halálát a házunk előttiben, az megkopaszodott, és az egész kút bűzlött.

Megkerestem az árvíz idején osztott fertőtlenítőt, és belecsöpögtettem. Egy darabig a közkútról fogok Rozinak is vizet hozni, ha a 22-ben vagyunk, csak még jár az agyam rajta. Vajon a régi fedővel esett be, vagy a két nap alatt, amíg nem volt rajta fedél. Mert az eső miatt nem vittem azonnal.

Már csak reménykedhetem hátha megtudom, ki macskája járt nálam, és mikor tűnt el neki.

***************

Más.

Attila rádióját sosem sikerül elcsípni, amikor a beszélgetések jönnek. Vagy alszom, vagy nem jut eszembe, s a blogján szereplő linket nem nyitja meg az IPAD minim. Ma rápróbálkoztam androiddal, és láss csodát, azaz én láttam, hallottam, a beszélgetéseiből, amit ma podkesztnek kell nevezni. Divatszó, mint sok más, engem nem varázsolt el. Vitray Csak ülök és mesélek beszélgetős műsorát néztük már a múlt évezredben is. Állítólag Szilágyi János ötlete volt. Bocsánat, ő mondta, én csak megjegyeztem.

Egyébként rákaptam én is a tereferék hallgatására. Jobb, mint a háborúk elemzése. 

Na de miért is mondom el? Merthogy sokat nem beszélgetek én sem. Erről már írtam, nem ismételni akarom magam. Inkább a hivatásos beszélgetők vannak előttem, akik felkészülnek a partnerből. Faggatnak, vájkálnak, vagy bosszantanak. Néha igen jól összepasszolnak, és dobálják egymásnak a témát. A műkedvelőkön pedig érzem, hogy ott a mikrofon. Az a hallgatózó harmadik, akiről meg kell felejtkezni. Ez a legnehezebb.... már ahogy  én hallom ki.