Tanulok SVG-zni az Inkscape-pel

 

Nem is annyira egyszerű, de nem is túl bonyolult. Kezdetnek egy óraszámlapot másoltam át scannelt képről. Aztán jött a képminta generátorom előlapja. Ezek vezetett ábrák voltak. Nem a fejemben megszületett képek. A nehezebb ez a macskafej volt. Nem akartam látni, hogy másolás legyen. Nufi tett megjegyzéseket, hogy feljebb-lejjebb, meg még nem macskás, az orra kisebb legyen... stb. 

Lehet, hogy az öregedéstől félek, és azért akarok valami újba kezdeni. Hogy a gyerekkorban abbahagyott rajzolás most mégis folytatódjon. Nincs, és nem is volt tehetségem a rajzoláshoz. Nem látom meg a természetben és az élőlényekben azokat a vonalakat, amitől egyszerű felismerni, és még szép is. De beindult a műszerész kíváncsiságom, hogy mégis mit látok a fejemben, és azt hogy tudom képpé varázsolni.

Bámulatos volt a CIA filmben a lány, aki nem volt hajlandó körülfordulni a szobában, de mégis leírta a helység bútorait, berendezéseit fejből. Neki ez pillanatok alatt rögzült. Nekem nincs ilyen memóriám. Valami hasonló azért volt, mert a kopogást meg tudtam számolni emlékezetből, ha oda sem figyeltem. Nem tudom, de van mintázat a fejemben a 12 koppantásról, a 10-ről. Biztos valamire jó volt, de már elfelejtettem, miért idegződött be. Mint anyu telefonszáma, ahogy reggelente felhívom, nem kell figyelnem, és gyorsan billentyűzöm. Idegen számot pedig csigalassan. 

Valami ilyesmit keresek most a fejemben. Amit már rég becsípődött egy zugba az agyamban. Először kitaláljam az arányokat, aztán legyen karika meg négyzet, és a kidolgozáskor igazítsam a szabályosból a belső képhez. 

A gyermekrajzok után pedig a természetben látott mintához közelítsek. 

Lehetetlen? Biztos, mert akkor nem fognék hozzá.  Csak előkeresném a SICC sorozatot anyu beépített szekrényéből, és elborzadnék az ide másolt macskámtól. 

Gombázni voltunk

 

Köszönöm Dóra!

 A három tündérről szeretnék mesélni. Egyikük keresztnevét kérdeztem csak meg. Ő volt Dóra.

Tegnap indultam Miskolcra anyukámhoz. A hideg beköszöntével begyújtani a gázkonvektorokat, és meglátogatni.

A vonat megállóban türelmesem kémleltem Tornanádaska irányába, és feltűnően még a vonat fényei sem gyúltak ki.

Sűrű kocsisor érkezett az úton, el is vonta a figyelmem, aztán telefonáltam Nufinak. Ő kiderítette, nem is jön, és a szilasi buszt sem fogom elérni 10 perc alatt... legalábbis nem nézte ki belőlem.

Sötétségből fénysugár, megállt egy autó, és kiszólt egy lány, elmennék-e velük Edelényig. A vonatra hiába várnék, mert Miskolcról küldenek mozdonyt érte Nádaskára, ott romlott el, és az órákba telik.

Megköszöntem, és beszálltam hozzájuk. Rozsnyóról hozta - tervek szerint Nádaskáig - egyik utasát, s ott szállt be egy edelényi lány. Engem pedig Komjátiban vett fel. Edelényből már busszal utaztam tovább. 

Szerencse, vagy az őrangyalom? Tegnap éppen három is jutott. 

Még egyszer köszönöm a fuvart, és a kellemes beszélgetést mindnyájuknak!

 

'Ráemeltem a karót"

 

Az idézet Hofi paródiájából származik. Rúzsa Sándor szájába adta, ha jól emlékszem, és a pusztuló nyelvünkön dohogok, hiszen ma mindenkit bészból ütővel vernek agyon.

Pedig volt régen furkós bot, dorong, husáng, karó, petrencés rúd, frissen szakasztott faág, nádpálca, mogyorófa vessző, fokos, bár az már fémfejű. de pásztorbot, ostornyél, légycsapó, kézügybe kerülő kerítésléc. Égő csárdában megrogyó gerenda, Rejtő Jenői székláb, törött árbócrúd, redőnyhúzó. Gyümölcstolvaj ellen orosz regényben olvastam a csalánról is, ahol az öregasszony a kerítés tövében  állt lesben, és a felbukkanó mezítlábat fordította visszaútra egy csokornyival legyezgetve.

Gondoltam, pár verekedéshez alkalmas növényt felsorolnék, hátha feltűnik újra a szóhasználatban.

 

Adnak-vesznek minket, mint a birkát?

 A közműcégváltások után valahogy mindig rohamosan drágul a szolgáltatás. Ezzel jár a kapitalizmus. Ezt már apám is mesélte, hogy az  NSZK-ban, amikor a Bundespost magán kézbe került, sokkal drágább lett a postai szolgáltatás, és rosszabb is.

De nálunk ez nem így van, igaz?

Komjátiban hulladék elszállítására a község kötött szerződést, és a helyi adónkból fedezte egyben a szemétszállítóknak a díját. Tavaly átvette egy cég, aki negyedéves díjat számolt fel, ami alig volt több, mint az féléves helyi adónk. Természetesen csak a lakott ingatlanra. Erről a listát megkapta  az önkormányzattól. Ezt kikövetkeztettem, mert jött a csekk, és be is fizettük. A változás talán csak annyi volt, hogy van kisebb és nagyobb űrtartalmú szemétgyűjtő, és differenciáltak. Még matricát is kellett ragasztani a kukákra vonalkóddal. Csak a kódos szemetet viszik el. Ez természetes.

Most viszont kaptunk egy levelet, amiben felszólítanak a nem lakott ingatlanunk nem létező kukájának ürítését visszamenőleg fizessük ki.

Egy meg nem rendelt szolgáltatást, szerződés kötés és teljesítés nélkül, ki nem küldött számla értesítéssel. Megfogalmazni is nehéz, mit akarnak lenyomni a torkunkon. A felszólítás pedig egy nyomozás eredményét is mutatja, hogy nekik a földhivataltól kellett megszerezni az egyébként nem titkos adatokat. Mert ha az önkormányzat átadta az itt lakók adatait, akkor nem titkolta volna a többi ingatlanok tulajdonosát sem.

A hab a tortán, hogy a telefonos ügyintéző a nagyobb kuka díját vetette ki, és mint rendelkezésre állási díjat. Ilyen tétel, viszont nem szerepel a lakásunkra küldött valódi szemétdíj értesítőjén.

Vajon mit szólt volna apám, ha a német posta a meg nem írt leveleire is bélyeget vásároltatott volna úgy, hogy nem is nyomtattak volna bélyegszélet sem.

Hallgatás vagy lustaság?

 Nem tudom eldönteni. Mostanában könnyen kizökkenek az írhatnékból, és pörög a fejemben, mi minden hanyagolok éppen el.

A legfőbb teendő a fűnyírás, és a sokat szenvedett MTD fűnyíróm utolsó munkájában lüktető hangot adott, erőlködött, és sokszor leállt. A kerekei is sokféleképpen foltozottak, mégis féltem az új eszközömtől. 

Nekem új. Józsitól vettem át. 10 centem hiányzott a 20 Euróból, amennyiért ő is vette valahol egy kassai bolhapiacon. Ideadta. Tavaly csak 10-20m2-t próbáltam, nagyon füstölt, és félretettem. Télen rengeteg robbanómotoros kerti masinát javító vloggert megnéztem. Nem sorolom fel őket, mindből lehet tanulni. Az év elején kutattam a Husqarna gép után, hátha lelek róla robbantott ábrát. Nem találtam. Aztán levettem a porlasztót, és kivettem a gyanúsan megnyúlt membránt. Így már  mint Briggs motor (remélem, jól írtam) alkatrész rendelhető volt. Még mindig halogattam, s tegnap előtt kicseréltem, felszereltem, és.... nem ment. Újabb kutatás következett. Hogy lehet szétszedni? Viszont ha tavaly beindult, és én azóta ultrahangos mosóval kitakarítottam, a membránt is kicseréltem, akkor valamit nem jól raktam össze... és valóban. Egy hajlított drótból készült elemet fordítva tettem fel. Azóta - tegnap és ma -  dolgozik a masina, és holnap a terveim szerint a 33 kertjét befejezem. Utána jöhet a 22.

 

A múlt héten Nufi hortenziáit ástuk el.  A névnapomra kapott szelídgesztenye nem maradt életben. Legalábbis nem hajtott ki eddig. Két cserepes fenyő is elszáradt. Nufi kivitte mindkét fácskát a komposztra. Az egyiket azon estén beástam, a másikat - rám sötétedett - elvittem a leendő helyére.  Nufi persze észre vette, és megmosta a fejemet, hogy így ki fog száradni teljesen. No, az első valóban nem maradt meg, de a másnap elültetett mutatott életjelet. Sőt, már látok oldalhajtást is rajta. De nem merek korán örülni.

Van még két magról kelt diófácskám is, akik lefagytak ebben a hintázó időben, de kihajtott mindkettő. A kiszáradt levélkezdeményeket egyenként sodorgatom le róla, és örülök a természet megújulásának.

A jobb időben kint eszünk a teraszon. Tőlünk egy méterre van a macskák tálja. Az apró macskamorzsa (szárazeledel) odavonzza a verebeket. Ha nem mozgunk nagyon, hangos csiripeléssel kapkodják ki a szemeket. Van már mindenhol belőle. Az almafánk odújából is kihallik a talicskanyikorgásra emlékeztető követelőzés. A felső odúban rigó, az alsóban mintha most nem cinke fészkelne, de mindig lemaradok, s amikor odanézek, verebet látok. Pedig a verebek a ház előtti villanyoszlop gólyafészkének 'alagsorából' jönnek-mennek. A gólyák még csak kelepelnek. A fiókák szuszogására várni kell. Biztos még nem keltek ki.

Ma pedig bejelentkezett egy fecske is. Többször felült a terasz legvédettebb sarkán a gázcsőre, és valószínűleg a cipőtartó polc fölé fog fészket tapasztani. Kell valami hullámpapír borítást tenni alájuk, mert minden fehér lesz.

Van még egy új fickó a jutubin, akire rákattantam. Kernel pánik néven vlogol. Ez a linux hibaüzenete, ami a win kékhalálának felel meg. Sodró lendületű szövegelése mellett most épített magának egy 286-os számítógépet. Nagyon magamra ismertem közben. Amikor valami nem akar talpra állni, pedig másnak megy. (Majd a végén belinkelem.)

Az irigység azonnal hatalmába kerített. Nekem is kell ilyen. Már csak azért is, mert én is 286-tal kezdtem a PC-s világot. Miskolcon a Corvus nevű cégnél vettem házat, billentyűt, alaplapot, memóriát Hercules kártyát és 1.44-es floppy-t. Monitornak kaptam kölcsön egyet, már nem tudom, talán Szabó Lajostól. Megpróbáltam feltekerni 18kHz-re a Junosztomat, de sziszegett, csattogott. Nem volt megbízható.

Ezek az emlékek törtek elő, én pedig másztam a padlásraa kincseimhez, és összeválogattam magamnak én is. 'Szájatátó' dobozba építettem... de ezt majd később írom le.

 Még Attilának akarok írni, mert megint van három kezdemény, amit nem sikerült folytatni. Most viszont még működik az agyam.

Legyen  mára ennyi a webnaplómban.

ui.: Az ígéretem

https://youtu.be/U2ELNpJmnFs?si=aX8g2H3Z9UZzZe8J