Ma reggel nem keltem korán, és épp a reggeli miszmajszot készítettem, amikor Nufi behozta Grísát, Egyik macskánkat. Valami csillogott a szeme fölött, és feltűnt, mert ilyen pírszingeket nem hordanak errefelé a macskák.
Nufi érdeklődött, hogy sörét-e, ám sikerült kioperálnom belőle. Szerintem légpuska lövedék.
Csinálok róla fényképet. Hátha valaki megerősíti, vagy cáfolja a 'szakértelmem'.
Van aki a kisdedet, van aki a fény újjászületését ünnepli. Van aki már csak a nagy családi összejövetelekre emlékezik ilyenkor.
Nekem is a dédnagymama idején volt komolyabb zsúfoltságú ünnep. Minket, dédunokákat kieresztettek a játszótérre, a kicsiket lovagoltatták térdükön a nagyszülők. Sötétedés után kaptunk a kezünkbe csillagszórót, és nagyapáék jól befüstölték a nagyszobát. Mikor nagymama behozta a kocsonyát, ki kellett szellőztetni.
Volt egy szomszéd néni, aki folyton ott ücsörgött 'nálunk'. Jókedvű nevetésére a legkisebb kislányok szája legörbedt, és sírni kezdtek ijedtükben. Keresztapuék ki is vitték a konyhába megnyugtatni. Ez a bruhaha megmaradt bennem. Azóta sem hallottam hasonlót, pedig a rajzfilmekhez kifejezetten keresik a halálkacajokhoz a válogatott szörnyűségeket.
Nagymama ott ült a fotelban, és szerényen válaszolgatott mindenkinek, Ő nem is nagyon kérdezgetett. Látta mindenkin, kinek hogy megy sora.... mondom ezt ennyi idő távolából. Kicsit reszketeg hangja pedig előkerül álmomban néha. De inkább csak a mesefelolvasásból mardt meg, vagy ha rossz fát tettem a tűzre, és felcsattant. Olyankor szorultam rendesen.
Nagymamáéknál nem volt magas karácsonyfa. Mindig a hokedlit hozták be alá a konyhából, és nagyapával faragtuk be a talpába. Nekem kellett fogni a talp lábait, nagyapa pedig kétszer-háromszor is belepróbálta, mire a baltával fel is ütötte a faragványára.
Neki gyantás lett a keze, nekem kályhaezüstös, mert pár nappal előtte került rá a festék, és nem volt csontszáraz.
A szaloncukrok elfogytak hamar, de a habcsókok még felnőttkoromban is megvoltak. Az nem kellett soha senkinek. Csúcsdísznek nagyapa szaloncukrok sztanioljából kötözött össze csillagot. De meg is kellett hozzá ennünk kettőt neki is, meg nekem is, hogy legyen alapanyag.
Az utolsó karácsonyon, amin még nagymama is élt, megkaptam álmaim ajándékát, egy rádiómagnót. A család dobta össze rá a pénzt. Boldogan veszegettem fel a család hangjait, és este egy Rolling Stones koncertet a tévéből.
Fakulnak ezek az emlékek, bár a magnó még megvan. Időnként előveszem. Évente biztos. Az egyik meghatározó karácsonyi emlék a magnó körüli.
A másik pedig az LGT BOX albuma. Ha bármikor meghallok róla egy számot, mindig a karácsony jut eszembe,
Ennyit a nosztalgiából.
Még egyszer minden jót kívánok minden olvasómnak!
Imre
Amikor elmúlik éjfél, csönd van a környéken. Most még a kutya sem ugat. Hideg van. Az előbb hoztam be fát, és feltettem a kályha tetejére száradni. Reggel jobb a meleg fával kezdeni.
Odakint a kiskertajtó odafagyott a talpfára. A csillagok hunyorognak, de nem szabad gyönyörködni benne, mert könnyű megfázni.
Ma Nufi fejhallgatóját bütyköltem meg este. Az új nem tartott semeddig. A hallgató billenthető, hogy igazodjon a szkájpoló füléhez, és a műanyag gömbcsukló tört el rajta. A régi pedig a bal fülön szakadozott.Nem túl precíz megoldás. A vezeték-kihúzás gátlására csomót kötnek. Először csak átcsomóztam. Nem lett hosszú életű. Ma levágtam a törött részt, és újraforrasztottam. A hallgató vezetékét így is ki kellett pótolni fél centivel. Most jó. A tizenéves szivacszoknit pedig átgomboltam a az új töröttről a régire. Legalább ennyi haszna legyen.
Felmerült még, hogy talán érdemes volna az újról a kábelt is áttenni, de olyan merev... Majd elszórakozom a mikrofonjával. Láttam a jutubin gumiszálon függő kapszulát, ami lehet kényelmesebb, ha Nufi feje fölé igazítom. (lógatom) Nem takarja az arcát sem beszéd közben, és a vezeték sem mozog. Nem fog törni. Olyan gyűrűbe kell begumizni, mint amit a rádiókban használnak. A lényeg, hogy ne legyen túlzottan érzékeny. Ne fogja be a traktormozgást, kutyaugatást az ablak felől. Ne is legyen az asztalon közvetlen, mert az összes rezgést alapzajjá változtatja.
Ez most terv holnapra. Aztán az idő majd eldönti.
Nem egyszerű ilyenkor fényképezni. Sok a bemozdult kép. De ezt az elmélyült figyelmet, kitartó rágmunkát időtlenül képes élvezni.
Meg szoktam állni, és látom a három éves gyereket, akinek eltűnik a világ. Marad a lényeg. Bár a póráz kizökkenti, tovább jön velem, és le is teszi, amint haza indulunk... na jó, nem mindig akkor. Van, hogy hamarabb, van hogy rábeszélésre.
Már be kell öltözni. Csíp a szél. A levegő párája oly vastag, nem tudjuk eldönteni, vajon eső, vagy csak szitálás. A gép lencséjén a pöttyök torzítanak. A délutáni séta sötétben fejeződik be.
Tegnap a Bódva parton jártam Rozival. Ő még berohangál a vízbe, aztán előbukkan. Egyre izgatottabb. Aztán én is meglepődtem.
Azon gondolkodom, hogy mennyire elszoktam az emberektől. Nem panasz, csak a apró megvilágosodás.
Ismét anyunál voltam a hét végén mert most a telefonja hullott keresztül a régi tokon, és amint földet ért, már nem volt kedve működni. Ez volt a sürgető indok, a másik nyomós érv, hogy jön a hűs idő, és én szoktam begyújtani a konvektort a kisszobában, és a korábbi látogatásomkor - egy hete - nem volt kémlelő ablak rajta, csak a csupasz nyílás. Rendelnem kellett csillámlapot hozzá Fehérvárról.
Szombaton megoldottam a telefont. Kicseréltem. Vasárnapra pedig Zsarnai piacot terveztem be. Vettem is két mélykúti szivattyút, meg egy Csurka István kötetet magamnak. Aztán egy kanyar Erzsikéékhez, és déltájt a kis kemping bringán megcéloztam a Szinva forrást. Odafelé ahogy Hámorba értem, a Bükk irányába tartó motorosok, autósok, bringások között már nem éreztem otthon magam. Már nem egy-két Trabi vagy Zsiguli előzött meg, hanem mai autócsodák, és többszázezres túrabiciklik között jutottam fel lihegve Lillafüredre. Az út mellett kiépült vendéglátó helységek, fizető parkolók, még a volt laktanyánk GK-s telephelyén is civil autók. Aztán Hollóson a három kifolyó szárazon fogadott. A Szinva forrást elzárta valaki. Még szerencse, hogy a Bársonyos forrásból tudtam vizet venni.
Kb 1 óra volt az út oda is, meg vissza is. Kettőre otthon voltam anyunál, és kutyagoltam is tíz perc múlva Szirmabesenyőre az állomásra. 40 perc alatt oda lehet érni, de nem szoktam a szerencsére bízni. A Gömöri pályaudvar csak 20 perc, de akkor visszafelé megyek, és plusz 140Ft. :-)
Már sajnáltam, hogy nem bringával mentem Miskolcra. Végig jó idő volt. De ezek az utak egyedül zajlanak, és nem is hiányzik más egy ilyenfajta túrához. Ahogy nekem elég Nufi és a kutya is a környéken barangoláshoz. Na nem mintha bárki jelentkezne. Eleinte Pétert nyaggattam érte. Mostanra már be sem néz hozzám. Ő is öregszik.
A születésnapi túránk a hegyre vezetett. Nádaska határán másztunk át a bozóton a kéktúra ösvényére, és Bódvaszilasnál jöttünk le. Ha Nufi nem félne, hogy nem találjuk meg a jelzéseket, akkor egyszerűbb lenne, de így is tökéletes volt. Én nem is élvezném, ha makadám úton vezetne végig a séta. Az avaron jönni-menni egyszerűbb.
Rozi pedig mindennek örül, és jön engedelmesen az ismeretlen helyeken is. Közben már énekelnek nekünk a szarvasok is.
Ma pedig be voltam zárva. Egész nap esett az eső. Locsolni sem kellett. A kutyával átnéztünk a 22-be, de csak leszedtem az utolsó három almát a Laci bácsival ültetett fáról, és beültem a konyhába pár percet. Estére még kinéz valami film. Nyáron végre befejeztem a plazma tévémet. Vagy két éve cseréltem Bandival. A bemenetválasztó icéje volt rossz, és először nem sikerült a forrasztás. Nyáron kinn a napfényben kijavítottam, és tegnap végre visszahoztam ide. Azóta nagy mozit nézünk. Panasonic ez is, mint a képcsöves, a régi, de nagyobb. Maradt még egy hibája, hogy csak scart-on vagy chicnh-en ad hangot, de jó ez a... nekem. A régi pedig megy a másik szobába, csak előtte ki akarom porolni. Még nem volt levéve a hátlapja, pedig elmúlt már 18 éves. Még a Campona hamar megszűnt műszaki boltjában vettem. Utolsó darab volt, és nem volt meg a doboza.
.
Ez a tekercs pedig az oszci tekercs, és ha tovább kínozom, füstöl is. Most le fogom tekercselni. Megszámolom a meneteket, és keresek hozzá új vezetéket
Még nem vágtam ki a fákat.
Még télen mondta, hogy csináljak valamit a háza háta mögött. Nagyon ránőttek a fák a tetőre.
Akkor megbeszéltük, hogy nem kell kivágni, elég, ha legallyazom. Persze nem aznap, de legallyaztam, és jött a nyár, amikor a lombok ismét közel húzták a tetőhöz a gallyakat, és Erzsi néni ismét szólt. Sajnos a fülem túl érzékeny a hangsúlyra, és már nem gallyazásról, hanem kivágásról lett szó. Épp siettem valahová, de ha lelőnek sem tudom, megmondani, hogy hová, és utánam szólt, hogy de mikor?
Mondom egy-két nap.
Ez nagy hiba volt. Mint Mátyás király ígérete a Habsburg háznak, hogyha utód nélkül hal meg, a trónutódlás a sógorokra száll.
Történt ugyanis, hogy a kutyával fociztam, és a labda helyett a járdaszegélyt küldtem meg papucsban.Szép lila lett a lábujjam, és hosszan beszéltem csúnyán... nem is tudtam cipőt húzni, és papucsban amit a kétágú létrával elértem, levágtam, ne érjék a levelek a cserepeit.
Ma ismét megtalált, és megfenyegetett, hogy rám küldi az inasait. Gondolom, a fiaira gondolt.
Ma már cipő volt rajtam. Kivágtam három fát, és holnap a maradékot is.
Megnéztem, hogy két törött cserép van azon a tájon, de a törött alsó cserép alján rozsdás dróttal van rögzítve a galambdúc. Tehát azt sem az akácom törte le. Több, mint tíz éve megvan a kis házunk, azóta ott galambok nem voltak. A másik törött cserép alatt sincs ott a darabja.
Holnap befejezem az irtást, és a málnást is megfelezem. Ronda lesz, de én békét akarok.
Attila megint elgondolkodtatott.
Pont egy állásról beszélt, vagy álláspontról, mert nem mindegy.
Kicsit körbejárom a sajátom is. Sajnos egy hivatkozásomhoz nincs meg az eredeti, hogy hol és kitől hallottam, de a lényege itt motoz a fejemben most is.
Biológus, talán a Pasztőr Lajos legendája, hogy vírusokat tenyésztett petri csészében, és vagy szabadságra ment, vagy csak egy hét végére hagyta magára a laborban,.. de a vírusai mind elpusztultak, és a helyükön gombatenyészetet talált.
Ez ugrott be a Papp Lajos bácsi előadásából, amikor meghallottam, hogy a napi több órás séta... hát még ha az őszi erdőben nem csodát tesz, hanem a természet védelmét nyújtja a civilizáció (egészség) rombolásával szemben.
Ezt még oda is biggyesztettem az írása mögé, de ezzel még nem fejeződött be a mondanivalóm. Vagy inkább ezzel kezdődött.
A vírusokról most szépséges animációk, tudományos előadások és írások és sugalmazások és reklámok és viccek is terjengenek. Ezekből építem a magam mozaikját, ami nem puzzle. Nem összeilleszthető elemek egyszer volt, és szétszabdalt valóságát kell kiraknom, hanem a saját ízlésem szabja meg, kiket-miket hallgatok-nézek-figyelek.
Az öreg szívsebészt nagyra becsülöm, és nem ma kezdtem az előadásait keresni.
Lenkei Gábort is rendszeresen megkeresem a jutubin, ahogy Gődény és Pócs Alfréd is mély nyomot hagyott a hiszti kezdetén bennem.
De nem csak az egészségről akartam tudni, hanem rábukkantam Zsoltra is, akinek a másik nevét nem tudom, csak ázsiába szakadtam nicken vlogol, és valami hasonlót csinál, mint Szendi Gábor itthon. Nemzetközi szakirodalmat bújva tájékoztat az orvosi szakma legújabb felfedezéseiről. A c19-ről a legtöbbet, és igazi pedagógus módjára nem a szaknyelvi felhőkből dörren le, hanem zsargonjukat lefordítja nekünk, kívülállóknak.
Annyira azért nem Szendi Gáboros, hogy ő nem matematikai módszerekkel ejti ki a hamis információkat, de a 'sejtméretű világban otthonosan mocorog'.
A politikai háttér feltárásában Drábik János és Bogár Laci (Talán nem sértő, mert szeretem az agymenéseit) után egy fiatal borsodból brit területre települt emberke is segítségemre van. Ő szkeptikus kerekasztalnak hívja magát a jutubin és az odisszén is. (A helyesírásom direkt)
Őt először csopoprtnak hittem, pedig magányos 'harcos' .
Bár nem szorosan ide tartozik, de Tomcat (Polgár Tamás) kanadai élményei is és egy kamionos fickó Kanadába települt élete is ad valami képet a világ túloldaláról.
(USA-Kanada kamionnal a nickje)
Itt a világ közepén Komjátiban pedig ősz lett. Ma már megtömtem rőzsével a kályhát, mert hűs lett a szoba.
(A képen a mai szerzemény. Holnapi ebédnek szánom)
Így a nyári reggelen a nap átszúrja sugarait ferdén a felhők alatt, de a húsz fok hűsnek tűnik.
Vasárnap van. Nufi délelőtt templomba fog menni. Tegnap is volt. Az énekkar hívogatja, és végre engedett a szelíd erőszaknak. Addig Rozival a 22ben vártuk.
Elővettem a nagymama varrógépét.
Nagymama tanított engem befűzni és varrni is vele egyenest. Azt hiszem, zsebkendőt szegtem magamnak valami rongyból, de távoli az emlék, lehet, hogy már kibővült.
A kedvenc rövidnadrágjaim miatt akarom újra munkára fogni. A tonett karszékembe amikor belehuppanok, a karja beakad a zsebembe, és reccs. Amit pedig ilyenkor mondok, azt nem idézem.
Vannak még levágott farmerek is, és ez az öreg Singer bírta a vastag anyagot is. Nagymama a farmereim felhajtotta vele, és az akkor divatos koptatót, a zippzárat is bele tudta varrni. Ezekkel a levágottakkal fogom kezdeni, ha sikerül.
Van még két varrógépem. Az egyiket Ilonka nénitől kaptam még Budafokon, a másikat Erzsikétől itt. A budafoki asztala jobb állapotú, de Nufi nem tudta munkára fogni. Az itteninek az asztala nagyon vacak. A tévét megtartja, de nem sík. Kellene rá egy rétegelt lemez, és úgy beállítani. A többi részét csak utána lehet kipróbálni. Az asztalba befordítható a varrógép, tehát pontos munkával kell kimarni a talpak helyét. A Singernek fém lába van, és nem befordítható. Valamikor volt rá takaró, de azt már nem láttam. A háborúk alatt - nagymama mesélte, hogy - elásta a kertben, gondolom, ott elkorhadhatott a vékony rétegelt lemez. De az is lehet, hogy nem is volt meg, mert használtan vették. Ez már nem fog kiderülni.
Viszont az idő közben kiderült. Az eső elállt, és rövidesen 30 fok lesz.
(Tegnap 8 éve kötöttünk házasságot Nufival.)
Mert egyébként a kertet meglepték ezek a "mini napraforgók"
Ma a rózsahervasztó melegben nem céloztuk meg a hegyet. Nufi a Bódvapartot választotta. Irány a folyással szemben a gát mellett.
Rozi már a komjáti hídnál bekéreckedett a vízbe, aztán megállt csontot ropogtatni. A malom hídjánál nem akarta a csontot elengedni, hát inkább be sem ment. Csak a zúgónál, és sikerült is kiejteni a csontot. Na onnét már lehetett rugdosni neki a pillepalackokat. Mindig hagy valaki nekünk játékot.
Az áteresznél még kapott engesztelő parizert, hogy jó kedve legyen, és tovább kergette a műanyag flakonokat, míg a Bódvakanyarnál eltűnt. Máskor is berohan a folyóba, meg kijön, és most is erre számítottunk, de füttyögést és emberi hangokat hallottunk.
Ilyenkor visszahívjuk mindig, és jön is, de felbukkant két cigány kölyök mögötte. Hadarva beszéltek, alig lehetett érteni a szavukat. Inkább sejtettük, mit is mondanak, de a kutya volt a fontos, hogy eladó-e.
Az ember nem adja el a barátját, próbáltam poénra venni, és pórázra is vettük Rozit. Nádaskával egy vonalban van egy hosszú gát, és ott csatlakozik be egy patak. (még nem néztem meg, mi a neve.) Ott betonműtárgy és betongázló is van. Legtöbbször addig sétálunk. A kisasszony újra lekerült a pórázról és fürödhetett, hűsölhetett.
A két kölyök megunta a horgászást, és elindult hazafelé, de csak füttyögtek. Ekkor Nufi már egyre feszültebb volt. A kutya ismét madzagvégen ült Nufi mellett. Én meg a gázló mellett álltam. A két kölyök megint a kutyáról akart beszélni, hogy mennyi idős, meg hogy bemegy.-e a vízbe. Mert az övékét csak bedobni lehet. Nekik is van kettő.
Piszkáltak is érte, és a fiatalabb bepróbálkozott, hogy tegnap óta nem evett. Mondtam, hogy rossz lehet neki, Már Péter is mesélt korábban, járt Lenkén egy nő, aki hergelte az ott lakó cigányokat. Valami alapítvány pénzén üdült a freskófaluban, és rengeteg kárt okozott az ottlakók közötti feszültségteremtéssel.
A szöveg tehát ismerős volt, és a kölyök sem látszott afrikai csontkollekciónak. A vízbe csalogatás is arra ment ki, hogy elcsalják Rozit a pórázról magukkal.
A hazaúton Nufi lett gondterhelt, hogy ezek tudják, melyik faluban lakunk, és eljönnek Roziért. Meg hogy arra sem szaladgálhat többé a kutya, mert amikor berohan a Bódvába, nyakörvön csípik, és ellopják.
Szeretném megnyugtatni, hogy ez nem lesz így, de legfeljebb pórázon maradunk mindketten. A madzag két végén egymásnak nyújtunk biztonságot.
.....
Más. Híre van - forrást nem nevezek meg, mert nem is emlékszem kiktől hallottam - hogy a kutya a kölyköknek viadalra kell. Verekedtetik a szerencsétleneket. Itt a határ mellett ki merne utána nézni? Egy tíz éves forma kölyök még nem is büntethető. Más kérdés, hogy Rozi inkább elszaladna egy habzó szájú másik kutya elől. Nincs is rossz tapasztalata emberekkel sem.
Ma többször is meghallgattam, mert már rég hallottam.
Meg más miatt is.
Délelőtti fejtágítomat tartotta a jutubi. Az Ázsiába szakadt honfitársunk, Zsolt doki mesélte, hogyan génsebészkedték ki a korona vírus mostani változatát. Si Zseng Li nevű hölgy a gonosz. S ekkor csöngettek.
A templomon túli utca végéről jött egy falubéli hölgy. Még nem ismertük egymást, de ő tudja, hogy én ki vagyok, és arra kért, vigyem el az utcafronti ablakunk alól a kutyát. Mert nem tud éjjel nyitott ablak mellett aludni. (A házának ablakai sem felénk, hanem a Bódva irányába esnek.)
Hm.
Rozinak van egy szokása, hogy éjfél közeli időben a holdnak elmeséli 10-15 perc alatt, mi történt azon a napon. Hangosításra nincs szüksége, mert a falu túloldaláról ő is hallja, más kutyák mit mondanak a holdnak. Régen ki-kimentem, megnéztem, hogy ki idegesíti, vagy mi zavarja, de csak odajön a kiskapuhoz, és bavasalja a simogatást, örül, hogy meglátogatom, majd pár perc múlva újra kezdi.Elölről, mert egy igazi nő. Neki mondandója van.Utána csönd van.
Mit mondjak a hölgynek? Mert nem jó bosszantani senkit, még akkor sem, ha egy ház, egy templom és egy parókia épülete választ is el minket. Ha a kertbe hátra vinném, akkor az a 25 méter sem változtatna a Rozi hangján. Másrészt ott van a közvetlen szomszédunk Artúr kutyája, és ott már kórust alkotnának. Szerintem egész éjjel beszélgetnének. De azon az oldalon a szomszéd kerítése is öreg, A falu többi kutyája átjár éjjelente szomszédolni. Rozit jól neveltük, ő nem csavarog egyedül az utcán.Velünk sétál naponta 2-3-4 órát is. Ma is velem volt az Esztramoson. Három körül indultunk, és hat után jöttünk haza. Nem tartjuk láncon, csak pórázon a séta idején.
Egyenlőre azt mondtam, még nem tudok megoldást. Rozi kinti kutya, és nem kiabál órákat, A falu szélén lakunk, de a hölgynek is van két kutyája, megértheti, ha szeretjük ezt a kutyalyányt.
Ötletlopás? Visszafejtés? Újraalkotás? Másolás?
Attól függ, hogyan akarok fogalmazni.
Nufinak a szövött sálához tekergetni kell a fonalvéget egy irányba, majd egy másik irányba. Így négy fonalból lesz egy rojt.
Megmutatta az interneten, milyen egyszerű szerkezet. Egy nyeles falap, egy tekerő fogantyú és három krokodil csipesz. A tengelyei pedig valami S alakú fémek.
Először meghajtottam alumínium drótból. Hullámpapír helyettesítette a nyeles részt, de inkább csak arra volt jó, mekkora fát kell keresnem.
Szépen kifaragtam először keményfából, és rézcsövet hajtogattam hozzá.
Akadt, nyeklett-nyaklott. Hajtottam szögekből. Három egyformát sikerült az udvari satupadomon, és felvonultam a padlásra fúrni. Az első mozdulattal a harmadik szöget beejtettem magam mellett egy egérlyukba. Nufi mondta, hogy neki elég két krokodil csipeszes.
A bosszantó egyéb melléfogásaim nem írom le, de a ketyere csak elkészült. Három görbe tengely kellett, hogy szépen együtt fusson a két csipesz, és már használja is, de most is kiderült nekem, hogy a mechanikai pontatlanság nagy hibám. Nem engedhetem mekk.
A mai kirándulás a hegyen túlra vitt. Találtunk is medvehagymát.
Először gyíkot.
aztán virágot
később kecskét
kettőt is
ők meg minket csodáltak
de ilyen messziről
miközben lihegtünk felfelé
de megérdemelt jutalmunk a medvehagyma is meglett
A cél az a távoli megharapott hegy teteje.
Bár a képek összekeveredtek, még nincs energiám sorba rakni, Talán holnap.
