Van aki a kisdedet, van aki a fény újjászületését ünnepli. Van aki már csak a nagy családi összejövetelekre emlékezik ilyenkor.
Nekem is a dédnagymama idején volt komolyabb zsúfoltságú ünnep. Minket, dédunokákat kieresztettek a játszótérre, a kicsiket lovagoltatták térdükön a nagyszülők. Sötétedés után kaptunk a kezünkbe csillagszórót, és nagyapáék jól befüstölték a nagyszobát. Mikor nagymama behozta a kocsonyát, ki kellett szellőztetni.
Volt egy szomszéd néni, aki folyton ott ücsörgött 'nálunk'. Jókedvű nevetésére a legkisebb kislányok szája legörbedt, és sírni kezdtek ijedtükben. Keresztapuék ki is vitték a konyhába megnyugtatni. Ez a bruhaha megmaradt bennem. Azóta sem hallottam hasonlót, pedig a rajzfilmekhez kifejezetten keresik a halálkacajokhoz a válogatott szörnyűségeket.
Nagymama ott ült a fotelban, és szerényen válaszolgatott mindenkinek, Ő nem is nagyon kérdezgetett. Látta mindenkin, kinek hogy megy sora.... mondom ezt ennyi idő távolából. Kicsit reszketeg hangja pedig előkerül álmomban néha. De inkább csak a mesefelolvasásból mardt meg, vagy ha rossz fát tettem a tűzre, és felcsattant. Olyankor szorultam rendesen.
Nagymamáéknál nem volt magas karácsonyfa. Mindig a hokedlit hozták be alá a konyhából, és nagyapával faragtuk be a talpába. Nekem kellett fogni a talp lábait, nagyapa pedig kétszer-háromszor is belepróbálta, mire a baltával fel is ütötte a faragványára.
Neki gyantás lett a keze, nekem kályhaezüstös, mert pár nappal előtte került rá a festék, és nem volt csontszáraz.
A szaloncukrok elfogytak hamar, de a habcsókok még felnőttkoromban is megvoltak. Az nem kellett soha senkinek. Csúcsdísznek nagyapa szaloncukrok sztanioljából kötözött össze csillagot. De meg is kellett hozzá ennünk kettőt neki is, meg nekem is, hogy legyen alapanyag.
Az utolsó karácsonyon, amin még nagymama is élt, megkaptam álmaim ajándékát, egy rádiómagnót. A család dobta össze rá a pénzt. Boldogan veszegettem fel a család hangjait, és este egy Rolling Stones koncertet a tévéből.
Fakulnak ezek az emlékek, bár a magnó még megvan. Időnként előveszem. Évente biztos. Az egyik meghatározó karácsonyi emlék a magnó körüli.
A másik pedig az LGT BOX albuma. Ha bármikor meghallok róla egy számot, mindig a karácsony jut eszembe,
Ennyit a nosztalgiából.
Még egyszer minden jót kívánok minden olvasómnak!
Imre
4 megjegyzés:
Jó volt visszarepülni a múltba...
Boldog karácsony lecsengést... most jutottam én is szuszhoz.
A karácsonyi leeresztés most is az Esztramos túra volt. Rozi már tegnap kapott a hóból ízelítőt. Amíg Nufi énekelni volt, addig két órát kutyagoltam vele a hófúvásban. MA viszont 11kor indultunk, és délután négyig értünk vissza. A kutya szegény mezítláb jár, és a friss hó a lábujjai közé fagyott egy idő után, és meg kellett állni, kinyalogatni a közökben jéggé vált havat. Eztán pedig a szánkitörés módjára - pedig nem is olvasta Jack Londont - iramodott neki. Ezt meg az én gerincem nem élvezte. De más kényelmetlenség nem jut eszembe.
Ja, még Nufinak csúszott a szerpentin bizonyos részein a csizmája.
Nekem mindenképpen jobb ez a karácsonyi elfoglaltság, mint itthon nézni a jlgvirágot az ablakon.
Itt nyoma sincs hónak, szép időben gyalogoltam tegnap is ma is.
Megjegyzés küldése