2019. október 23., szerda
2019. október 22., kedd
Na jó!
Ha már úgyis kinézte belőlem Nufi, akkor megírom a mai nap történetét. Csak az időpontokat fogom keverni. Talán, mert a közelebbire emlékszem jobban.
Pár perce elmeséltem, hogy nem ismertem fel Hegedűs D. Gézát. Azt hiszem, dokumentumjáték filmnek hívják a műfajt.
Kudelka néven alakította az egyik főszerepet 'A hentes, a kurva és a félszemű' című filmben.
Nufi szerint perverz vagyok, amiért ilyeneket nézek. Pedig csak levezettem a mai nap baját vele.
Reggel már felébredtem öt óra felé, és a nanoVNA-ról néztem jutubis filmet. Az új műszerecském, ami tegnap érkezett. Van mit tanulnom vele.
Utána még ejtőztem, s a reggeli osztáskor a macskák a kutya után jönnek a madaraim. No ez volt a kezdő tökönrúgás. Nagy csend fogadott. Az összes tyúk az ólban átharapott nyakkal feküdt. A kakas pedig taraját vesztetten kopasz nyakkal fogadott. Nem kukorékolt.
Nufival reggeli közben megtárgyaltuk, hogy ez a mi bűnünk, mert oda kényszerítjük, ahol nem tudnak védekezni.
A menyét - mert annak szokása csak a vérét szívni és otthagyni a tetemeket - a hullámpala tetőn jutott be ott, ahol eddig rongyokkal volt bedugva a rés.
Egy óra gondolkodás után az égetés mellett döntöttem. Elásni nincs értelme, mert a bejáró ebek úgyis kiszednék éjjel, vagy holnap nappal Nyafi.
Ezzel el is telt a délelőtt.
A harang megint csúszik egy napot.
A testekről leégett a toll, aztán kivettem bádogdobozba. Majd megkapja apránként a kutyánk. Kármentésnek nem túl jó, de mégis valami.
Délben beállított Bandi két akkutöltővel, meg egy gyanus memóriával. Mondtam, hogy majd este ránézek a memóriára.
Ebéd után még egy 20 perces film a DNA használatáról, és utána jött az előtét ellenállás dobozolása.
A lyukacsos lemezből kivágtam az oldallapokat, és pihenésképpen megnéztem Bandi kisebbik töltőjét. Azt mondta, szikrázik, csak lassan tölt.
Egy trafó sok kivezetéssel, a graetzhez vezető kivetetések szigetelése összeolvadva. A négy dióda alatt elszenesedve a bakelit. A csavaros diódákon lötyög az anya.
A bakelitet üvegszálas panelre cseréltem, az anyákat meghúztam. A műszere nem érdekel. Mérésre 25V-tól mutat 50V-ig üresjáratban.
Közben eljött az öt óra, és jöttem vissza kutyadélutánra.
Nufi már játszott vele. Én még levágtam a kakast. Sajnálom szegényt, de vagy én, vagy visszatér este a látogató, és akkor egy baromfiból sem eszünk.
A kutyadélután sötétedéssel véget ér. Én áthoztam a bográcsot, és felszítottam a tüzet. Kibontottam a kakast.
A véres tevékenység után ültem le megnézni ezt a játékfilmet. A film vége felé Kudelkát (Hegedűs D. Géza) a hentest a félszemű feldarabolja.
Nem érdekes?
A filmet tegnap töltöttem le megnézni.
Tegnap morogtam Nufinak, hogy a kis fák tövére hordott avart a csirkéim mind szétkaparták, pedig tavaly télen is milyen jó volt. Ezéven már termett is a fa.
Mit tegyek, hogy ne kaparják szét?
Megoldódott. Bár nem így... így biztos nem szerettem volna.
***
Tegnap levelet fogalmazgattam Attilának, mert blogbejegyzésében a politikai párbeszéd hiányán rágódott. Puzsér dobta fel a témát.
Még odabiggyesztettem a blog végére is, hogy a média miatt. De pontatlannak érzem minden megfogalmazásom. Nem tudom rendesen körbejárni, hogy a médián keresztül vetített mai valóság szisztematikusan kever olyan híreket, amitől bármilyen csoport sértve érzi magát. A lényege a médiának ez az 'oszd meg' és az uralom láthatatlan marad.
Belebotlottam még egy előadónál a jutubin, hogy a korrupcióra az egyiptomi szövegekben is találnak utalást. A római társadalom már készből dolgozott.
A piramis építőknél volt olyan közösség, mint amit ma szakszervezetnek ismerünk. Ez nekem kicsit gyanus, mert Borbola eddig ilyesmiről még nem számolt be, de Arany János fordított görög drámát, ahol már minden politikai eszköz használatban volt.
Pár perce elmeséltem, hogy nem ismertem fel Hegedűs D. Gézát. Azt hiszem, dokumentumjáték filmnek hívják a műfajt.
Kudelka néven alakította az egyik főszerepet 'A hentes, a kurva és a félszemű' című filmben.
Nufi szerint perverz vagyok, amiért ilyeneket nézek. Pedig csak levezettem a mai nap baját vele.
Reggel már felébredtem öt óra felé, és a nanoVNA-ról néztem jutubis filmet. Az új műszerecském, ami tegnap érkezett. Van mit tanulnom vele.
Utána még ejtőztem, s a reggeli osztáskor a macskák a kutya után jönnek a madaraim. No ez volt a kezdő tökönrúgás. Nagy csend fogadott. Az összes tyúk az ólban átharapott nyakkal feküdt. A kakas pedig taraját vesztetten kopasz nyakkal fogadott. Nem kukorékolt.
Nufival reggeli közben megtárgyaltuk, hogy ez a mi bűnünk, mert oda kényszerítjük, ahol nem tudnak védekezni.
A menyét - mert annak szokása csak a vérét szívni és otthagyni a tetemeket - a hullámpala tetőn jutott be ott, ahol eddig rongyokkal volt bedugva a rés.
Egy óra gondolkodás után az égetés mellett döntöttem. Elásni nincs értelme, mert a bejáró ebek úgyis kiszednék éjjel, vagy holnap nappal Nyafi.
Ezzel el is telt a délelőtt.
A harang megint csúszik egy napot.
A testekről leégett a toll, aztán kivettem bádogdobozba. Majd megkapja apránként a kutyánk. Kármentésnek nem túl jó, de mégis valami.
Délben beállított Bandi két akkutöltővel, meg egy gyanus memóriával. Mondtam, hogy majd este ránézek a memóriára.
Ebéd után még egy 20 perces film a DNA használatáról, és utána jött az előtét ellenállás dobozolása.
A lyukacsos lemezből kivágtam az oldallapokat, és pihenésképpen megnéztem Bandi kisebbik töltőjét. Azt mondta, szikrázik, csak lassan tölt.
Egy trafó sok kivezetéssel, a graetzhez vezető kivetetések szigetelése összeolvadva. A négy dióda alatt elszenesedve a bakelit. A csavaros diódákon lötyög az anya.
A bakelitet üvegszálas panelre cseréltem, az anyákat meghúztam. A műszere nem érdekel. Mérésre 25V-tól mutat 50V-ig üresjáratban.
Közben eljött az öt óra, és jöttem vissza kutyadélutánra.
Nufi már játszott vele. Én még levágtam a kakast. Sajnálom szegényt, de vagy én, vagy visszatér este a látogató, és akkor egy baromfiból sem eszünk.
A kutyadélután sötétedéssel véget ér. Én áthoztam a bográcsot, és felszítottam a tüzet. Kibontottam a kakast.
A véres tevékenység után ültem le megnézni ezt a játékfilmet. A film vége felé Kudelkát (Hegedűs D. Géza) a hentest a félszemű feldarabolja.
Nem érdekes?
A filmet tegnap töltöttem le megnézni.
Tegnap morogtam Nufinak, hogy a kis fák tövére hordott avart a csirkéim mind szétkaparták, pedig tavaly télen is milyen jó volt. Ezéven már termett is a fa.
Mit tegyek, hogy ne kaparják szét?
Megoldódott. Bár nem így... így biztos nem szerettem volna.
***
Tegnap levelet fogalmazgattam Attilának, mert blogbejegyzésében a politikai párbeszéd hiányán rágódott. Puzsér dobta fel a témát.
Még odabiggyesztettem a blog végére is, hogy a média miatt. De pontatlannak érzem minden megfogalmazásom. Nem tudom rendesen körbejárni, hogy a médián keresztül vetített mai valóság szisztematikusan kever olyan híreket, amitől bármilyen csoport sértve érzi magát. A lényege a médiának ez az 'oszd meg' és az uralom láthatatlan marad.
Belebotlottam még egy előadónál a jutubin, hogy a korrupcióra az egyiptomi szövegekben is találnak utalást. A római társadalom már készből dolgozott.
A piramis építőknél volt olyan közösség, mint amit ma szakszervezetnek ismerünk. Ez nekem kicsit gyanus, mert Borbola eddig ilyesmiről még nem számolt be, de Arany János fordított görög drámát, ahol már minden politikai eszköz használatban volt.
2019. október 20., vasárnap
Nehéz
Olyan embertől búcsúzni, aki bár él, de már nem önmaga.
Laci bácsiról akarok írni, vagy inkább magamról? Most nem érzem jól magam a bőrömben.
Már átvitte unokája a kórházból az otthonba. Még látogatni sem lehet. Valamiért a beszoktatás így kezdődik.
Anyu pakol a lakásban. A fölöslegessé vált holmiktól szabadul, és válogatja, mit lehet bejuttatni az otthonba.
Én még úgy terveztem, hogy beviszem a régi számítógépét a kedvenc mahjongg-jával, ami mellett rengeteget ült. Kap hozzá egy nagyobb monitort - gondoltam én...-, de még a mobilját sem vihették be.
Mekkora kontraszt ez Nufi hozzáállása, és Nórié (a lányáé) között!
Én sem voltam apám mellett az utolsó pillanataiban.
Anyura pedig veszélyt jelentett a kiszámíthatatlan megzavarodó Laci bácsi. Nyáron egy cukorsokk miatt vitette el a mentővel anyu, pont akkor voltunk a diósgyőri várjátékokon Bélával. Azóta a kórházban sem tudtak javítani az állapotán.
Nyár óta kétszer jártam benn nála. Még segítettem borotválkozni is, pedig nem néztem ki magamból.
Ma kukáztam az itt tárolt cipőit. (Nem érték, kertészkedésre való ócskák.)
Máskor a cipőfűzőket is kihúzom, s ha csak kicsit rossz a saját holmim, még elhordom a kutyafuttatáskor. Vagy játéknak megkapja Nyafi. De ezeket most nem.
Kipakolom a szekrényt is. Nem az emlékétől akarok szabadulni, csak olyan rossz érzés, hogy már nem jön vissza málnát-szőlőt metszeni. Minden édes gyümölcsöt szeretett.
Jönnek a jó és rossz emlékek is, talán megírok belőle párat. Még nem most.
****
Attila szeretne beszélgetni a blogján, és akarok is vele gondolkodni, de hasonló(?) dologgal küzdök.
Tervezni kell a haranghúzó alá a dobozt. Tervezni, és nem javítani. Az agyam pedig mindenfelé jár.
Nufinak ma összefoglaltam, miért járok helyben a haranggal. Ide is leírom, hátha mást is érdekel...
Van egy mechanikus rezgő rendszer. A harang tömege a meghatározó. Meg kell ütni, hogy kongjon. A nyelve egy drótkötéllel rugósan a fapadlóhoz kötve. Tehát amikor meghúzzák, koppan egyet, majd visszalendül, és ott még egyet, majd újra húzni kell.
Ezt a feladatot az ember érzi, és a ritmust tartani tudja. Az erőt pedig nem kell számolni.
Ezt az erőt valaki a '70-es években kiszámolta, és tervezett hozzá elektromágnest. Azt rákötötte a hálózatra, és egy higany kapcsolót tett a harang mellé. Az egyik irányban a higany ráfolyik az érintkezőkre, és meghúzza a tekercs a harangot. Akkor pedig megkondul. Ekkor már ferdén áll, és lefolyik az érintkezőről a higany, és kikapcsol a tekercs. A harang a holtpontról visszalendül, és visszabillen a másik holtpontig, ahol visszafolyik a higany is, és újra bekapcsol a tekercs.
Eddig egyszerű. A tekercs húzóerőt adja. Biztos nem lehet pontosan kiszámolni, mert elé tesznek ellenállást, ami korlátozza a megfelelő értékre.
Ez az ellenállás osztozik a tekerccsel feszültségen. Na jó, de mekkora legyen?
Mert az eredeti tekercset már pár éve másikra cserélték, és csak két vagy három évig tartott.
Mindez pedig az újratekercselés után derült ki. Én nem az eredeti tekercset másoltam le, hanem a hamar tönkrementet.
Kikísérleteztem, mekkorával hajlandó már ütni a harang, de még nem veri szét a testet. Csakhogy az ellenállás pillanatok alatt tűzforró lesz. 2db 100W-os előtétellenállás hamar tönkre fog menni.
Tehát nem véletlen, hogy az eredeti tekercset egy hősugárzó cekasza védte 40-50 évig. Az képes volt elfűteni a ráeső energiát. Az a fűtőtest 100 ohmot jelentett a rendszerben. A teljesítmény P=u^2/r azaz 220^2/100 durván 500W
Az elődöm olyan 10 ohmot rakott elé, ami bírta, amit a tekercs nem. A tekercs fűtötte el a fölös energiát, amíg a szigetelése bírta, és utána tönkre ment.
A mostani újratekert elektromágnes elé 20 ohm körüli érték való. A 200W kevés, de a tekercs nem melegszik pár perces üzem alatt.
De ezt a hőt a harang alatt kell biztonságosan elvezetni télben-nyárban.
A tekercset pedig védeni akarom hőbiztosítással.
Itt tartok, és a jövő hét végéig megoldom. Ich muß sein!
Laci bácsiról akarok írni, vagy inkább magamról? Most nem érzem jól magam a bőrömben.
Már átvitte unokája a kórházból az otthonba. Még látogatni sem lehet. Valamiért a beszoktatás így kezdődik.
Anyu pakol a lakásban. A fölöslegessé vált holmiktól szabadul, és válogatja, mit lehet bejuttatni az otthonba.
Én még úgy terveztem, hogy beviszem a régi számítógépét a kedvenc mahjongg-jával, ami mellett rengeteget ült. Kap hozzá egy nagyobb monitort - gondoltam én...-, de még a mobilját sem vihették be.
Mekkora kontraszt ez Nufi hozzáállása, és Nórié (a lányáé) között!
Én sem voltam apám mellett az utolsó pillanataiban.
Anyura pedig veszélyt jelentett a kiszámíthatatlan megzavarodó Laci bácsi. Nyáron egy cukorsokk miatt vitette el a mentővel anyu, pont akkor voltunk a diósgyőri várjátékokon Bélával. Azóta a kórházban sem tudtak javítani az állapotán.
Nyár óta kétszer jártam benn nála. Még segítettem borotválkozni is, pedig nem néztem ki magamból.
Ma kukáztam az itt tárolt cipőit. (Nem érték, kertészkedésre való ócskák.)
Máskor a cipőfűzőket is kihúzom, s ha csak kicsit rossz a saját holmim, még elhordom a kutyafuttatáskor. Vagy játéknak megkapja Nyafi. De ezeket most nem.
Kipakolom a szekrényt is. Nem az emlékétől akarok szabadulni, csak olyan rossz érzés, hogy már nem jön vissza málnát-szőlőt metszeni. Minden édes gyümölcsöt szeretett.
Jönnek a jó és rossz emlékek is, talán megírok belőle párat. Még nem most.
****
Attila szeretne beszélgetni a blogján, és akarok is vele gondolkodni, de hasonló(?) dologgal küzdök.
Tervezni kell a haranghúzó alá a dobozt. Tervezni, és nem javítani. Az agyam pedig mindenfelé jár.
Nufinak ma összefoglaltam, miért járok helyben a haranggal. Ide is leírom, hátha mást is érdekel...
Van egy mechanikus rezgő rendszer. A harang tömege a meghatározó. Meg kell ütni, hogy kongjon. A nyelve egy drótkötéllel rugósan a fapadlóhoz kötve. Tehát amikor meghúzzák, koppan egyet, majd visszalendül, és ott még egyet, majd újra húzni kell.
Ezt a feladatot az ember érzi, és a ritmust tartani tudja. Az erőt pedig nem kell számolni.
Ezt az erőt valaki a '70-es években kiszámolta, és tervezett hozzá elektromágnest. Azt rákötötte a hálózatra, és egy higany kapcsolót tett a harang mellé. Az egyik irányban a higany ráfolyik az érintkezőkre, és meghúzza a tekercs a harangot. Akkor pedig megkondul. Ekkor már ferdén áll, és lefolyik az érintkezőről a higany, és kikapcsol a tekercs. A harang a holtpontról visszalendül, és visszabillen a másik holtpontig, ahol visszafolyik a higany is, és újra bekapcsol a tekercs.
Eddig egyszerű. A tekercs húzóerőt adja. Biztos nem lehet pontosan kiszámolni, mert elé tesznek ellenállást, ami korlátozza a megfelelő értékre.
Ez az ellenállás osztozik a tekerccsel feszültségen. Na jó, de mekkora legyen?
Mert az eredeti tekercset már pár éve másikra cserélték, és csak két vagy három évig tartott.
Mindez pedig az újratekercselés után derült ki. Én nem az eredeti tekercset másoltam le, hanem a hamar tönkrementet.
Kikísérleteztem, mekkorával hajlandó már ütni a harang, de még nem veri szét a testet. Csakhogy az ellenállás pillanatok alatt tűzforró lesz. 2db 100W-os előtétellenállás hamar tönkre fog menni.
Tehát nem véletlen, hogy az eredeti tekercset egy hősugárzó cekasza védte 40-50 évig. Az képes volt elfűteni a ráeső energiát. Az a fűtőtest 100 ohmot jelentett a rendszerben. A teljesítmény P=u^2/r azaz 220^2/100 durván 500W
Az elődöm olyan 10 ohmot rakott elé, ami bírta, amit a tekercs nem. A tekercs fűtötte el a fölös energiát, amíg a szigetelése bírta, és utána tönkre ment.
A mostani újratekert elektromágnes elé 20 ohm körüli érték való. A 200W kevés, de a tekercs nem melegszik pár perces üzem alatt.
De ezt a hőt a harang alatt kell biztonságosan elvezetni télben-nyárban.
A tekercset pedig védeni akarom hőbiztosítással.
Itt tartok, és a jövő hét végéig megoldom. Ich muß sein!
2019. október 5., szombat
Nem versenyzek senkivel
... csak éppen ez az ősz nem túl jól indult, és jönnek a gondok csőstől.
A fogyás nekem sem jön össze, illetve a nyári súlyomon a 85 kilón vagyok, mint máskor.
Eddig semmi rendkívüli. Csak hogy lehúztam a gyulladást a fogamról, megtekertem a padláson a tekercset, elkezdett a vállam érzékenykedni. Két napja nem tudom felemelni a jobb karom. A padláson nincs zárt fal, és folyamatos huzatban álltam. Amíg tekercseltem, az izom felfűtötte, de utoljára már csak lakkozgattam és pakolásztam. Hazavittem a tekercset, még fel is szereltem a harang alá. Már csak az előtét ellenállás bekötése és a függőbe állítás maradt hátra, s még ráragasztani a hosszabbításokat.
Mindezt létráról kell, és most nem tudok fogni. Felszerelni is kínok kínja volt. Kitoltam a lában a falépcsőn, arra tettem a tizen kilós tekercset, és a bal kezemmel valahogy rákapattam az anyákat két helyen. A négyzet alakú keretbe utána már bepofoztam valahogy a másik két menetes csavart, és hármat meg tudtam húzni. De ez így még súrlódik a vasmaggal.
Ma átmentem Péterhez, kérjen még kis türelmet, remélem a ha a hét végén pihenek, és melegben tartom, bírni fogom.
Közben meghallgattam Papp Lajos bácsit.
Előtte pedig Tóth Ferit, Pedig nem igazán tetszett most. Mármint Feri előadása.
Oda akarok kilyukadni, hogy Feri beszélt a Lyme kór fertőzéséről, hogy már fetrengett kínjában a karja fájt, és csak nehezen gyógyult az antibiotikumtól.A kullancsot meg én is szedegetem a nadrágomról, meg a kutyánkról és a kutyánkból is.
Ilyenkor hamar összekapcsolom én is a hallottakat, de most nem akartam ugrani megint az orvoshoz, hisz a közelmúltban sem éreztem biztosnak az orvosom diagnózisát. Ha meg épp az én számból hangzik el a ráutaló szöveg... azt jobb nem végig gondolni.
Na de Feri előadásában volt egy fontos rész, hogy ugyanaz a doki tizen- vagy huszon éve még nem a gyógyszert, hanem a mozgást ajánlotta a gyógyuláshoz. Feri pedig visszatért a régi tanácshoz. Kikínozta magából a bajt.
Lajos bácsi pedig minden előadásában a sétát, a mozgást, a napi 2-3-4 óra járást emlegeti. Még csak nem is megerőltető, hanem a lassú gyaloglást.
Tavaly télen Nyafival jártam a környéket órákon keresztül. Minden nap. Volt, hogy erőltetett menetben, volt, hogy lassan sétálva. Most úgy emlékszem, hogy jót tett.
De azt is tudom, hogy az első nagyobb távok nem élvezetet, hanem akaraterőpróbát jelentenek. Most pedig együtt járunk hármasban Nufival, s erre meg lelkileg van szükségünk. Már csak Béla miatt is. Anyu miatt is.
Most, hogy Laci bácsit kórházba vitték, mert már veszélyes volt anyura és önmagára is. A cukra ugrált, ő pedig nem tudta időben követni inzulin adagolással.
Most pedig otthont keres a lánya, ahol felügyelet alatt élhet tovább. Anyu már nem tudja pelenkázni, de még felsegíteni sem, ha elvágódik.
Ő is nehezebben mozog.
Nekem pedig most pedig jönne a téli tüzelő aprítás is. Valószínűleg elég lenne a kamrában levő a télre, de a kinn ázó készletet is be akarom vinni. A dió is a földön, és az alma is. Amit lehet, menteni zárt, száraz helyre.
Még az esőtől a gaz is megtáltosodott. Még egy fűnyírózás is, és a metszés is hátra van. Minimuma tönkre ment gallyak és ágak eltávolítása az alma és körte fákról.
Szóval szurkoljon nekem mindenki! Csak a mostani tyúklépésben haladást abba ne hagyjam. Én pedig szurkolok Attiláért. Neki is az étrend és mozgás megfelelő kimódolása és tapasztalati szabályzása fog egy-egy stresszfaktort kikapcsolni... szerintem.
***
Megnéztem a wikipédián a lyme kór címszó alatt a kullancs csípést és nekem nincs ilyen. Tehát jó, hogy nem vaklármáztam. A vállam miatt pedig megint elővettem a kamillát.
Már úgy használom mindenre, mint Svejk kórházában a doktorok a beöntést. Csak jobb lesz tőle.
A fogyás nekem sem jön össze, illetve a nyári súlyomon a 85 kilón vagyok, mint máskor.
Eddig semmi rendkívüli. Csak hogy lehúztam a gyulladást a fogamról, megtekertem a padláson a tekercset, elkezdett a vállam érzékenykedni. Két napja nem tudom felemelni a jobb karom. A padláson nincs zárt fal, és folyamatos huzatban álltam. Amíg tekercseltem, az izom felfűtötte, de utoljára már csak lakkozgattam és pakolásztam. Hazavittem a tekercset, még fel is szereltem a harang alá. Már csak az előtét ellenállás bekötése és a függőbe állítás maradt hátra, s még ráragasztani a hosszabbításokat.
Mindezt létráról kell, és most nem tudok fogni. Felszerelni is kínok kínja volt. Kitoltam a lában a falépcsőn, arra tettem a tizen kilós tekercset, és a bal kezemmel valahogy rákapattam az anyákat két helyen. A négyzet alakú keretbe utána már bepofoztam valahogy a másik két menetes csavart, és hármat meg tudtam húzni. De ez így még súrlódik a vasmaggal.
Ma átmentem Péterhez, kérjen még kis türelmet, remélem a ha a hét végén pihenek, és melegben tartom, bírni fogom.
Közben meghallgattam Papp Lajos bácsit.
Előtte pedig Tóth Ferit, Pedig nem igazán tetszett most. Mármint Feri előadása.
Oda akarok kilyukadni, hogy Feri beszélt a Lyme kór fertőzéséről, hogy már fetrengett kínjában a karja fájt, és csak nehezen gyógyult az antibiotikumtól.A kullancsot meg én is szedegetem a nadrágomról, meg a kutyánkról és a kutyánkból is.
Ilyenkor hamar összekapcsolom én is a hallottakat, de most nem akartam ugrani megint az orvoshoz, hisz a közelmúltban sem éreztem biztosnak az orvosom diagnózisát. Ha meg épp az én számból hangzik el a ráutaló szöveg... azt jobb nem végig gondolni.
Na de Feri előadásában volt egy fontos rész, hogy ugyanaz a doki tizen- vagy huszon éve még nem a gyógyszert, hanem a mozgást ajánlotta a gyógyuláshoz. Feri pedig visszatért a régi tanácshoz. Kikínozta magából a bajt.
Lajos bácsi pedig minden előadásában a sétát, a mozgást, a napi 2-3-4 óra járást emlegeti. Még csak nem is megerőltető, hanem a lassú gyaloglást.
Tavaly télen Nyafival jártam a környéket órákon keresztül. Minden nap. Volt, hogy erőltetett menetben, volt, hogy lassan sétálva. Most úgy emlékszem, hogy jót tett.
De azt is tudom, hogy az első nagyobb távok nem élvezetet, hanem akaraterőpróbát jelentenek. Most pedig együtt járunk hármasban Nufival, s erre meg lelkileg van szükségünk. Már csak Béla miatt is. Anyu miatt is.
Most, hogy Laci bácsit kórházba vitték, mert már veszélyes volt anyura és önmagára is. A cukra ugrált, ő pedig nem tudta időben követni inzulin adagolással.
Most pedig otthont keres a lánya, ahol felügyelet alatt élhet tovább. Anyu már nem tudja pelenkázni, de még felsegíteni sem, ha elvágódik.
Ő is nehezebben mozog.
Nekem pedig most pedig jönne a téli tüzelő aprítás is. Valószínűleg elég lenne a kamrában levő a télre, de a kinn ázó készletet is be akarom vinni. A dió is a földön, és az alma is. Amit lehet, menteni zárt, száraz helyre.
Még az esőtől a gaz is megtáltosodott. Még egy fűnyírózás is, és a metszés is hátra van. Minimuma tönkre ment gallyak és ágak eltávolítása az alma és körte fákról.
Szóval szurkoljon nekem mindenki! Csak a mostani tyúklépésben haladást abba ne hagyjam. Én pedig szurkolok Attiláért. Neki is az étrend és mozgás megfelelő kimódolása és tapasztalati szabályzása fog egy-egy stresszfaktort kikapcsolni... szerintem.
***
Megnéztem a wikipédián a lyme kór címszó alatt a kullancs csípést és nekem nincs ilyen. Tehát jó, hogy nem vaklármáztam. A vállam miatt pedig megint elővettem a kamillát.
Már úgy használom mindenre, mint Svejk kórházában a doktorok a beöntést. Csak jobb lesz tőle.
2019. szeptember 27., péntek
A kézi tekercselés örömei
A fázisok. A monotoniáról nehezebb volna írni, de rátekertem a vezetéket, és most szárad a lakkozása.
A harmadik sorig nem volt fék a rendszeren, csak beraktam egy görbe fogót a tengely mellé éknek a lakkozás idejére, majd amikor meg bicsaklott a szék, és kiesett a fogó, lelazult a tekercs, én meg markolhattam a lakkos vezetéket, hogy újra megfeszítsem inkább fúrtam lyukat az állványba, és áttekertem rajta féknek egy tiplicsavart. Ezután már nem volt több visszapörgés.
A harmadik sorig nem volt fék a rendszeren, csak beraktam egy görbe fogót a tengely mellé éknek a lakkozás idejére, majd amikor meg bicsaklott a szék, és kiesett a fogó, lelazult a tekercs, én meg markolhattam a lakkos vezetéket, hogy újra megfeszítsem inkább fúrtam lyukat az állványba, és áttekertem rajta féknek egy tiplicsavart. Ezután már nem volt több visszapörgés.
2019. szeptember 25., szerda
Elég a nyafogásból
A gyulladást lehúztam kamillával és kalmopyrinnel. Még motoz a nyelvem a seb körül, ha nem figyelek oda, de már elkezdtem a tekercselést.
Az első kudarc is 'megvót'. Nem bonyolítottam túl a leeresztő orsó csapágyazását. Nem volt 12-es anyám, azt kemény fából fúrtam és meneteltem, és állványnak két körbehasított tuskót választottam. Átfúrtam, hogy könnyedén rá tudjam húzni a tengelynek használt menetes szárat. A két tuskót pedig nem csavaroztam rá a kiválasztott pozdorja lapra, mert megint lepisálták a macskák ott, ahová előkészítettem. Hiába mostam le, hiába húztam le a műanyag tapétát róla, már undorodtam tőle.
A kiválasztott asztal szélére fogattam fel pillanatszorítóval.
Eddig semmi baj. Szépen elindult a tekerés, csak egyre szorosabb lett. Nem számoltam a menetes szár tengely éles menetével. Belevájta magát a tuskókba, és megszorult a jobb szélen.
Ilyenkor jobb a megoldásra összpontosítani, nem a mérgelődésre. Kerestem hozzá két csapágyat, és felhívtam Jánost Miskolcon, hogy ha nem nagy kerülő, hozzon nekem 20db 12-es anyát. Bár átmeneteltem négy Trabantfelni csavart 1,5-ösről 1,75-ös menetemelkedésre, de nem folytattam. Jobb lesz a gyári.
Tegnap még más dolgom is volt. Szilasról el kellett hoznom a három doboz pelenkát s az egy csomag betegalátétet.
Még nem cseréltem ki a törött küllőt sem, táncolt a fenekem alatt a teherbicikli. Sorompót is kaptam. Bandival ketten vártuk a vonatot. Közben rákérdezett, mit fogok hozni a bringautánfutón.
Tudom, hogy szereti a nagy számokat, hát átszámoltam, és 270db pelenkát és 50db betegalátétet mondtam. "Akkor még nem sejtettem", hogy a betegalátét csak 30 darabos. De ez nem nagy füllentés, és nem is volt szándékos. A 270 igaz.
Marikától hoztunk krumplit, és megnéztem neki a turmix gépét. Múzeumi darab. Nem is indítottam el szétszedés előtt. A kapcsolóit kiporoltam és megcsiszoltam, meg a ház üregeiben lerakódott kávé és egyéb lerakódásokat csavarhúzóval-fogkefével kivésegettem. A motortartó bakokból egy kiszakadt, azt megragasztottam, de komolyabb nagymosást nem kockáztattam,. Ha a motort ki kell szednem, biztos elporlik a többi tartóbak is.
Nyafival most lépésben séta volt két nap is egymás után. Neki ez is jó, csak vele foglalkozzanak. Igazi nő!
Ma pedig csapágyazás és tekercselés. Mese nincs!
A képeken a zacskóban (nem) látható a turmixgép. :-)
Az első kudarc is 'megvót'. Nem bonyolítottam túl a leeresztő orsó csapágyazását. Nem volt 12-es anyám, azt kemény fából fúrtam és meneteltem, és állványnak két körbehasított tuskót választottam. Átfúrtam, hogy könnyedén rá tudjam húzni a tengelynek használt menetes szárat. A két tuskót pedig nem csavaroztam rá a kiválasztott pozdorja lapra, mert megint lepisálták a macskák ott, ahová előkészítettem. Hiába mostam le, hiába húztam le a műanyag tapétát róla, már undorodtam tőle.
A kiválasztott asztal szélére fogattam fel pillanatszorítóval.
Eddig semmi baj. Szépen elindult a tekerés, csak egyre szorosabb lett. Nem számoltam a menetes szár tengely éles menetével. Belevájta magát a tuskókba, és megszorult a jobb szélen.
Ilyenkor jobb a megoldásra összpontosítani, nem a mérgelődésre. Kerestem hozzá két csapágyat, és felhívtam Jánost Miskolcon, hogy ha nem nagy kerülő, hozzon nekem 20db 12-es anyát. Bár átmeneteltem négy Trabantfelni csavart 1,5-ösről 1,75-ös menetemelkedésre, de nem folytattam. Jobb lesz a gyári.
Tegnap még más dolgom is volt. Szilasról el kellett hoznom a három doboz pelenkát s az egy csomag betegalátétet.
Még nem cseréltem ki a törött küllőt sem, táncolt a fenekem alatt a teherbicikli. Sorompót is kaptam. Bandival ketten vártuk a vonatot. Közben rákérdezett, mit fogok hozni a bringautánfutón.
Tudom, hogy szereti a nagy számokat, hát átszámoltam, és 270db pelenkát és 50db betegalátétet mondtam. "Akkor még nem sejtettem", hogy a betegalátét csak 30 darabos. De ez nem nagy füllentés, és nem is volt szándékos. A 270 igaz.
Marikától hoztunk krumplit, és megnéztem neki a turmix gépét. Múzeumi darab. Nem is indítottam el szétszedés előtt. A kapcsolóit kiporoltam és megcsiszoltam, meg a ház üregeiben lerakódott kávé és egyéb lerakódásokat csavarhúzóval-fogkefével kivésegettem. A motortartó bakokból egy kiszakadt, azt megragasztottam, de komolyabb nagymosást nem kockáztattam,. Ha a motort ki kell szednem, biztos elporlik a többi tartóbak is.
Nyafival most lépésben séta volt két nap is egymás után. Neki ez is jó, csak vele foglalkozzanak. Igazi nő!
Ma pedig csapágyazás és tekercselés. Mese nincs!
2019. szeptember 22., vasárnap
Koponyavarratszedés
Valami nagyon hülye címet akartam adni ma. Olyat, mint a haláltánciskola, vagy még morbidabb. Nem baj, ha értelmezhetetlen. Nem baj... semmi sem baj.
Több napos kínlódás után megszabadítottak a lüktető fogamtól, és láthatóan nem az a fog okozta a kínjaimat. Mármint azon tudtam a fájdalmat szabályozni. Kis lyukat formálva a szám szélén szívtam rá a levegőt, hogy hűtsem. Ezt egyre sűrűbben kellett, míg már a fogorvosi váróban folyamatosan.
A kihúzás után tamponnal a számban hazakerékpároztam, és aludtam egyet. Aztán a miszmajsszal jól megkínoztam a friss sebet. Csípte, de éhes voltam, és a vitamin is fontos ilyenkor.
Azóta kalmopyrin és kamilla tea. Amikor felsajog valami, akkor fekvés, és lazítás.
Legnehezebb az alma és a disznósajt, mert ott rágni kell keményen, és a kenyér, meg a cukortartalmú ételek kizárva. Amíg a gyulladás le nem megy.
Más.
Tegnap már befűtöttem. Előtte kisepertem a kéményt. Negyed vödörnyi korom jött ki csak. A kályha két dugóját is kivettem. Onnét már több finom por-kormot húztam ki, és ki is porszívóztam. Megkevertem fél vödörnyi agyagot a visszaragasztáshoz. Még ronda, mert többször körbeiszapolom vele a repedező kiszáradt részt, majd amikor már nem repedezik, akkor mosom le a dugókat és a környezetét.
Ma megnéztem a hentesünk konyhai robotgépét. Két műanyagfogaskereket nyalt szét a motor. A két műanyag vacak meg a szállítás drágább lenne, mint egy olcsóbb masina.
Este pedig összeraktam a fényképező gépemet. Már a múlt héten megjött hozzá az optika, de nem volt hozzá energiám. No meg vettem egy használtat is belőle. Annyira megszoktam a kis Nikon-t. Az enyém L27 volt, amit rendeltem, az L29. Még nem látok különbséget, de majd kiderül.
Több napos kínlódás után megszabadítottak a lüktető fogamtól, és láthatóan nem az a fog okozta a kínjaimat. Mármint azon tudtam a fájdalmat szabályozni. Kis lyukat formálva a szám szélén szívtam rá a levegőt, hogy hűtsem. Ezt egyre sűrűbben kellett, míg már a fogorvosi váróban folyamatosan.
A kihúzás után tamponnal a számban hazakerékpároztam, és aludtam egyet. Aztán a miszmajsszal jól megkínoztam a friss sebet. Csípte, de éhes voltam, és a vitamin is fontos ilyenkor.
Azóta kalmopyrin és kamilla tea. Amikor felsajog valami, akkor fekvés, és lazítás.
Legnehezebb az alma és a disznósajt, mert ott rágni kell keményen, és a kenyér, meg a cukortartalmú ételek kizárva. Amíg a gyulladás le nem megy.
Más.
Tegnap már befűtöttem. Előtte kisepertem a kéményt. Negyed vödörnyi korom jött ki csak. A kályha két dugóját is kivettem. Onnét már több finom por-kormot húztam ki, és ki is porszívóztam. Megkevertem fél vödörnyi agyagot a visszaragasztáshoz. Még ronda, mert többször körbeiszapolom vele a repedező kiszáradt részt, majd amikor már nem repedezik, akkor mosom le a dugókat és a környezetét.
Ma megnéztem a hentesünk konyhai robotgépét. Két műanyagfogaskereket nyalt szét a motor. A két műanyag vacak meg a szállítás drágább lenne, mint egy olcsóbb masina.
Este pedig összeraktam a fényképező gépemet. Már a múlt héten megjött hozzá az optika, de nem volt hozzá energiám. No meg vettem egy használtat is belőle. Annyira megszoktam a kis Nikon-t. Az enyém L27 volt, amit rendeltem, az L29. Még nem látok különbséget, de majd kiderül.
2019. szeptember 18., szerda
2019. szeptember 16., hétfő
Valamiért nem töltődik be Attila oldala
... pedig elolvastam a betegségéről írt bejegyzését, és arra akartam ma este írni.
Jó úton jár, mert talált összefüggést az inzulin szintjével. Ezt a jelet ha visszacsatolásra használja, meghosszabbítja az életét.
Még a tanács is jó, amit kapott, csak nem a külsőségekkel, hanem a hatásmechanizmusával kellene megismerkednie.
A jóga és a meditáció kapott már sokféle 'bőrt', és ki-ki abból érti meg, mire jó neki.
Most a magam eszközét próbálom meg leírni. Én miképpen használtam.... lom.
A stressz felpörgetett állapota a szervezetnek, és ehhez magasabb vérnyomás, is jár. A vadállatok, is a menekülés közben kidolgozzák ezt a sokkszerű terhelést, vagy belegebednek, és megeszik az erősebbek, a támadói,
Megelőzheti egy hirtelen támadt veszély, vagy az észrevett leskelő. Ilyenkor a vad megmerevedik, - de ezt macskánál is meg lehet figyelni - majd egy pillanatban robban, és elfut.
Az ember nem teheti meg. Tovább hergeli magát. A szervezete tolja az energiát, és terheli az érfalakat pattanásig, a tápanyag feldolgozáshoz pedig beönti az inzulint, mint a gőzmozdony fűtői a szenet hegymenet előtt.
Na itt a két fajta megoldás egyike, hogy kipörgetem az izmaimmal. Bármi jó. Futás-favágás, bringa-tánc.
Vagy a másik a meditáció.
Nem az istenek segedelméért könyörgök, hanem az agyamat kényszerítem lassulásra. Például egy lassan kimondható szó ismételgetésével. Nem mondom ki, csak járatom monoton a fejemben, és közben a végtagjaimtól indulva az arcizmaimig akaratlagosan ernyesztem mindet. Legvégén a szemem szokott jönni, és lehetőleg fekvő helyzetben.
Ekkor már azt a szót is el lehet hagyni, és a légzés észrevehetően lassú lesz, akár bele is alszom. A bealvás 10-40 perc.
Utána már tudok egy dologra figyelve tevékenykedni még akkor is, ha előtte kivert a víz, mi minden marad el, ha épp mást csinálok.
Nekem ez a meditáció, és kihoz a mókuskerékből, s aki megvár, annak teljesül a kívánsága, aki nem, az másnál keresi a megoldást.
Ezek a módszerek alakultak ki Szendi Gábor, Bakos Attila, Ivanka Boriszova, s egyéb alkotók nyomán. Nem univerzális, de nekem még működik.
A mai napom pedig korán keléssel kezdődött, és az állatok etetése után kikarikáztam Szilasra. Nufi megnézte a honlápján, hogy 8-tól van fogászat. Mondta, menjek oda fél nyolcra. Hát az nem én vagyok. Pont nyolc után 2 perccel értem a kapuba, de csak kilenckor nyit. Hűs volt a reggel, már dér is fehérlett az út menti füvön, dehogy maradtam a bezárt ajtó előtt. Jöttem haza megcsinálni a közös reggelinket is. Nufi még tanított. Időben kész lettem, és a liter kamilláktól egyébként is lecsökkent a lüktetés. Foglalkoztam inkább a dióval. Összekapartam a tetőn a legrégebbit ládába, és az újat a helyére töltöttem száradni.
Lepakoltam a ház végén az asztalt. Ott a padláson fogom tekercselni a haranghúzó tekercset. Fény van, és a lakk és ragasztó száradásához nem kell ki-berámolni a tizen kilós tekercseket.
A leeresztő orsóhoz még nincs kész a talp, de holnap már az első réteg felpederedik. Ha sikerül, akkor kézzel, ha nagyon lassú lesz, akkor fúróba fogom a tengelyvéget, vagy esztergálok rá tárcsát, és villanymotorral hajtom meg. Annyi keményfám lesz még talán. Illetve még szóba jöhet a mosógép hajtókereke.
Jó úton jár, mert talált összefüggést az inzulin szintjével. Ezt a jelet ha visszacsatolásra használja, meghosszabbítja az életét.
Még a tanács is jó, amit kapott, csak nem a külsőségekkel, hanem a hatásmechanizmusával kellene megismerkednie.
A jóga és a meditáció kapott már sokféle 'bőrt', és ki-ki abból érti meg, mire jó neki.
Most a magam eszközét próbálom meg leírni. Én miképpen használtam.... lom.
A stressz felpörgetett állapota a szervezetnek, és ehhez magasabb vérnyomás, is jár. A vadállatok, is a menekülés közben kidolgozzák ezt a sokkszerű terhelést, vagy belegebednek, és megeszik az erősebbek, a támadói,
Megelőzheti egy hirtelen támadt veszély, vagy az észrevett leskelő. Ilyenkor a vad megmerevedik, - de ezt macskánál is meg lehet figyelni - majd egy pillanatban robban, és elfut.
Az ember nem teheti meg. Tovább hergeli magát. A szervezete tolja az energiát, és terheli az érfalakat pattanásig, a tápanyag feldolgozáshoz pedig beönti az inzulint, mint a gőzmozdony fűtői a szenet hegymenet előtt.
Na itt a két fajta megoldás egyike, hogy kipörgetem az izmaimmal. Bármi jó. Futás-favágás, bringa-tánc.
Vagy a másik a meditáció.
Nem az istenek segedelméért könyörgök, hanem az agyamat kényszerítem lassulásra. Például egy lassan kimondható szó ismételgetésével. Nem mondom ki, csak járatom monoton a fejemben, és közben a végtagjaimtól indulva az arcizmaimig akaratlagosan ernyesztem mindet. Legvégén a szemem szokott jönni, és lehetőleg fekvő helyzetben.
Ekkor már azt a szót is el lehet hagyni, és a légzés észrevehetően lassú lesz, akár bele is alszom. A bealvás 10-40 perc.
Utána már tudok egy dologra figyelve tevékenykedni még akkor is, ha előtte kivert a víz, mi minden marad el, ha épp mást csinálok.
Nekem ez a meditáció, és kihoz a mókuskerékből, s aki megvár, annak teljesül a kívánsága, aki nem, az másnál keresi a megoldást.
Ezek a módszerek alakultak ki Szendi Gábor, Bakos Attila, Ivanka Boriszova, s egyéb alkotók nyomán. Nem univerzális, de nekem még működik.
A mai napom pedig korán keléssel kezdődött, és az állatok etetése után kikarikáztam Szilasra. Nufi megnézte a honlápján, hogy 8-tól van fogászat. Mondta, menjek oda fél nyolcra. Hát az nem én vagyok. Pont nyolc után 2 perccel értem a kapuba, de csak kilenckor nyit. Hűs volt a reggel, már dér is fehérlett az út menti füvön, dehogy maradtam a bezárt ajtó előtt. Jöttem haza megcsinálni a közös reggelinket is. Nufi még tanított. Időben kész lettem, és a liter kamilláktól egyébként is lecsökkent a lüktetés. Foglalkoztam inkább a dióval. Összekapartam a tetőn a legrégebbit ládába, és az újat a helyére töltöttem száradni.
Lepakoltam a ház végén az asztalt. Ott a padláson fogom tekercselni a haranghúzó tekercset. Fény van, és a lakk és ragasztó száradásához nem kell ki-berámolni a tizen kilós tekercseket.
A leeresztő orsóhoz még nincs kész a talp, de holnap már az első réteg felpederedik. Ha sikerül, akkor kézzel, ha nagyon lassú lesz, akkor fúróba fogom a tengelyvéget, vagy esztergálok rá tárcsát, és villanymotorral hajtom meg. Annyi keményfám lesz még talán. Illetve még szóba jöhet a mosógép hajtókereke.
2019. szeptember 15., vasárnap
56
Nincs előtte 19. Nem a forradalomról akarok írni. Csak átmenekültem a másik szobába rövid időre.
A korom foglalkoztat. 11-én közelebb kerültem a 60-hoz, mint az 50-hez.
Bölcsebb lettem?
Ja. Több napos gyomorrontás és felfúvódott ajak után holnap megyek kihúzatni egy többször is áttömött fogamat, mert szinte minden gondolatomat átjárja.
Pedig tegnap majd az egész udvarunkat lenyírtam. Talán 10% sincs hátra.
Ma pedig összeállítottam a tekercselő állványt és egy leeresztő tengelyt is fabrikáltam a haranghúzótekercshez vásárolt kábeldobnak.
Amíg talpon vagyok, nem a fogammal foglalkozom, de amint lefekszem, indul a lüktetés.
Még belekaptam a Junoszt átalakításába is. Rákötöttem egy Commodore 64-est. Igaz, előtte kísérleteztem STEP DOWN CONVERTER-rel. Egy IC pár kondival meg ellenállással, és rendeltem 10db-ot kifejezetten régi stabilizátorok kiváltására.
A Junosztnál nem vált be. De még nem végleges a lemondás, mert Robotron zöld monitorra is azt tervezem.
Tegnap felszedtem vagy 4-5 négyzetméteren a diót is a 22-ben. Ma a folytatás elmaradt. Csak a tegnap kimosott kutyasétáltató ruhákért mentem át, és ott ittam meg a mai kávémat. Nufiék akkor a templomban voltak.
Itthon kikérdeztem, miről szólt a mese. Újszövetségi történet volt. Máig sem értem el a Bibliában. A zsoltárok könyvén mindig bealszom. Pedig az biztos emelkedett szellemet közvetítene.
Helyette inkább Móriczot kaptam elő. Kell a változatosság. Ne mindig a videovégfok átalakításán törjem a fejem. Nem lesz olyan sokat C64 a Junoszton, hogy az a kis sáv zavarjon.
Pedig előkavartam a TÜV monitorom rajzát is. Tablettel lefényképeztem, és így sokkal olvashatóbb. Meg ketté is szakadt már.
Nincs túl sok alkatrész benne, akár újra is rajzolhatnám immár számítógépen.
Gimpben talán még új LAYER-t is lehet a fénykép fölé nyitni, majd miután pausznak használtam, lemásolni csak a fedő réteget, és kész volna a rajz.
Közben hallom Nufit a fejemben: "Melyik életedben?"
Bekapcsoltam. A kép jobb széle lassan kúszott ki a képernyő keretéhez. Tehát még mindig nem az igazi valami. A táp összes kondiját kell kicserélnem, mint az amerikai jutubisok szokták. Pedig nem akartam. Már a 7812-es 3 lábú stabilizátoron is elmerengtem. Jó hűtéssel tudnak 2 ampert átpaszírozni magukon.
Szóval 56 éves lettem, és semmi sem változott. Nem nőtt harmadik lábam, és nem találtam fel a melegvizet sem. A napok sem lettek hosszabbak, és a táguló világegyetemből is kevés fontos tulajdonságot fedezek fel.
Az utolsó ilyen rádöbbenés, vagy mindek nevezzem, a tágulásról szóló előadás miatt került elő. Lukács Béla magyarázott róla, hogyan lehet a korabeli feljegyzésekből kitalálni, a napfogyatkozásokat összeillesztve történelmi eseményekkel, hogy lassul a föld mozgása.
Mert méréssel ez már csak azért is lehetetlen... no itt az én nehezen megfogalmazható döbbenetem. A méréshez kvarcórát használunk. Van ennél pontoabb is, de a magyaráztahoz maradnék a kvarcóránál. A kristályrácsban az elektronok körjáratából lesz a lüktetés. Ha pedig tágul a világegyetem, akkor a tömegvonzás is csökken, gondolom, lassul a körjárat nagyban. (Lehetne gömbjárat, de nem bonyolítom) A világegyetem méretéhez egy szilicium atom méretét beállítani aránypárnak nem kis feladat, de van elegendő számító gép, tegyük fel, hogy megoldható. De a szilicium atom is része ennek a rendszernek. Tehát a lassulás pontosan aránylik a nagyhoz is.
Ha tehát egy gömbhéjon forgó elektront veszünk időalapnak bármihez, akkor mi lesz az a más, ami nem ebben a rendszerben működik?
Fantázia szülte másik világ? Anti anyag?
Jobb, ha inkább a közvetlen környezetem paramétereivel és kezelésével foglalkozom. Nem lettem bölcsebb az 56--tól.
A korom foglalkoztat. 11-én közelebb kerültem a 60-hoz, mint az 50-hez.
Bölcsebb lettem?
Ja. Több napos gyomorrontás és felfúvódott ajak után holnap megyek kihúzatni egy többször is áttömött fogamat, mert szinte minden gondolatomat átjárja.
Pedig tegnap majd az egész udvarunkat lenyírtam. Talán 10% sincs hátra.
Ma pedig összeállítottam a tekercselő állványt és egy leeresztő tengelyt is fabrikáltam a haranghúzótekercshez vásárolt kábeldobnak.
Amíg talpon vagyok, nem a fogammal foglalkozom, de amint lefekszem, indul a lüktetés.
Még belekaptam a Junoszt átalakításába is. Rákötöttem egy Commodore 64-est. Igaz, előtte kísérleteztem STEP DOWN CONVERTER-rel. Egy IC pár kondival meg ellenállással, és rendeltem 10db-ot kifejezetten régi stabilizátorok kiváltására.
A Junosztnál nem vált be. De még nem végleges a lemondás, mert Robotron zöld monitorra is azt tervezem.
Tegnap felszedtem vagy 4-5 négyzetméteren a diót is a 22-ben. Ma a folytatás elmaradt. Csak a tegnap kimosott kutyasétáltató ruhákért mentem át, és ott ittam meg a mai kávémat. Nufiék akkor a templomban voltak.
Itthon kikérdeztem, miről szólt a mese. Újszövetségi történet volt. Máig sem értem el a Bibliában. A zsoltárok könyvén mindig bealszom. Pedig az biztos emelkedett szellemet közvetítene.
Helyette inkább Móriczot kaptam elő. Kell a változatosság. Ne mindig a videovégfok átalakításán törjem a fejem. Nem lesz olyan sokat C64 a Junoszton, hogy az a kis sáv zavarjon.
Pedig előkavartam a TÜV monitorom rajzát is. Tablettel lefényképeztem, és így sokkal olvashatóbb. Meg ketté is szakadt már.
Nincs túl sok alkatrész benne, akár újra is rajzolhatnám immár számítógépen.
Gimpben talán még új LAYER-t is lehet a fénykép fölé nyitni, majd miután pausznak használtam, lemásolni csak a fedő réteget, és kész volna a rajz.
Közben hallom Nufit a fejemben: "Melyik életedben?"
Bekapcsoltam. A kép jobb széle lassan kúszott ki a képernyő keretéhez. Tehát még mindig nem az igazi valami. A táp összes kondiját kell kicserélnem, mint az amerikai jutubisok szokták. Pedig nem akartam. Már a 7812-es 3 lábú stabilizátoron is elmerengtem. Jó hűtéssel tudnak 2 ampert átpaszírozni magukon.
Szóval 56 éves lettem, és semmi sem változott. Nem nőtt harmadik lábam, és nem találtam fel a melegvizet sem. A napok sem lettek hosszabbak, és a táguló világegyetemből is kevés fontos tulajdonságot fedezek fel.
Az utolsó ilyen rádöbbenés, vagy mindek nevezzem, a tágulásról szóló előadás miatt került elő. Lukács Béla magyarázott róla, hogyan lehet a korabeli feljegyzésekből kitalálni, a napfogyatkozásokat összeillesztve történelmi eseményekkel, hogy lassul a föld mozgása.
Mert méréssel ez már csak azért is lehetetlen... no itt az én nehezen megfogalmazható döbbenetem. A méréshez kvarcórát használunk. Van ennél pontoabb is, de a magyaráztahoz maradnék a kvarcóránál. A kristályrácsban az elektronok körjáratából lesz a lüktetés. Ha pedig tágul a világegyetem, akkor a tömegvonzás is csökken, gondolom, lassul a körjárat nagyban. (Lehetne gömbjárat, de nem bonyolítom) A világegyetem méretéhez egy szilicium atom méretét beállítani aránypárnak nem kis feladat, de van elegendő számító gép, tegyük fel, hogy megoldható. De a szilicium atom is része ennek a rendszernek. Tehát a lassulás pontosan aránylik a nagyhoz is.
Ha tehát egy gömbhéjon forgó elektront veszünk időalapnak bármihez, akkor mi lesz az a más, ami nem ebben a rendszerben működik?
Fantázia szülte másik világ? Anti anyag?
Jobb, ha inkább a közvetlen környezetem paramétereivel és kezelésével foglalkozom. Nem lettem bölcsebb az 56--tól.
2019. szeptember 7., szombat
2019. augusztus 30., péntek
Harminc fok fölött
lassú vagyok.
Most épp a haranghúzó tekercs akasztotta ki a derekamat, de nehezítésnek alig van levél már a diófánkon, és ott is éget a nap.
A letekercseléshez centrifuga motor forgórészét fogtam be görgőnek.
Először pozdorjával rögzítettem, de az első réteg végén beakadt a huzal, és lerántottam az asztalról. Szétment a tákolmányom. Másodszorra két keményfa merevítőt kapott, és még két sort letekertem. Közben úgy beállt a derekam, mint régen. Alig bírtam felállni.Át kell szabnom a munkaterületet, hogy állva, és ne hajolva spulnizzak.
A dokumentálásra befogott kis fényképező gépem is beadta a kulcsot. Ebben is recsegve megállt az optika. A fogasléc műanyagból van benne, mint a másikba. Ez is kuka, vagy rendelhetek hozzá alkatrészt .
Mostanában két hónapra jönnek a kínai dolgok. Anyu telefonja is másfél, de a telefonokhoz rendelt dugók és klimpelő fogó is másfél hónapja repül a kínai légiposta szerint. Gondolom, feltalálták a gyalogrepülést.
Kutyasétáltatás után már nem bírtam visszaülni tekercselni. Ma is cak délután akarok visszamenni.
Béla quadjának új parkoló helyet jelöltünk ki a teraszon. Füvet is nyírnom kellene. A csalán ismét derékig ér két hét múltán. Bezzeg az almafák nem élvezik ezt a nyarat.
Talán csak Nyafi boldog 5 körül, amikor végigrohanunk a fürdőhelyig, aztán a kilátóhoz, s végül a zúgóhoz. A vízben pedig óvatosan eltolni magamtól. Úszás közben a karmaival mindig megjelöl, ha utolér.
Attilának is rossz kedve van. Jó lenne valami vigasztalót mondani. Hogy a széles úton is a legkeskenyebb mindig a járda. Amit a gyalogosok kapnak. A nagy autóknak sok sávos pálya való.
Ha Nufival túrázunk, neki a vadösvény félelmetes, ha a kutyával bozótozom, minden akadály érdekes.
Rajtam múlik. Rajtam, és a kutyán.
Az angol bűnügyi sorozatot meguntam. Ebben a melegben az sem fogja meg a figyelmem. Tegnap pihenésképpen rábukkantam a pocakos bácsira a jutubin. 2101-es Zsigulit újított fel. Behegesztett két háromszöget az első-hátsó ajtók közé és a tetőhöz. Ez vigyázott, hogy ne húzza el a kasznit a hegesztés. Ezután a teljes padlólemezt kivágta. Igazi frédibéni (Flinstone) jármű lett belőle, és vaslemezekből maga vágta-hajtogatta az elemeket. Nem tonnás présgéppel, hanem házi készítésű hajtogatóval. Hol kézzel, hol rátaposva, hogy a megfelelő erőt elérje.
Így készítette el a küszöböt is, és festette-alvázvédőzte, majd az ülést tartó bordákat is....
A következő filmjében hátul törött 2107-es Ladát húzott ki szintén házi húzópadon méretre, aztán levágta az összes sérült részt, és apróra újjá építette az autót, de még a fényezést is gyakorlott kézzel.
Ha értenék oroszul, tömérdek szakmai fogást el is magyarázott, szakmát lehetne belőle tanulni.
Most pedig vedelem a kamillát, hogy a szervezetem ne gyulladásnak érezve a kinti hőmérsékletet, hagyja abba a lüktetést a gerincem. Így valahogy nem élvezet a nyár.
Most épp a haranghúzó tekercs akasztotta ki a derekamat, de nehezítésnek alig van levél már a diófánkon, és ott is éget a nap.
A letekercseléshez centrifuga motor forgórészét fogtam be görgőnek.
Először pozdorjával rögzítettem, de az első réteg végén beakadt a huzal, és lerántottam az asztalról. Szétment a tákolmányom. Másodszorra két keményfa merevítőt kapott, és még két sort letekertem. Közben úgy beállt a derekam, mint régen. Alig bírtam felállni.Át kell szabnom a munkaterületet, hogy állva, és ne hajolva spulnizzak.
A dokumentálásra befogott kis fényképező gépem is beadta a kulcsot. Ebben is recsegve megállt az optika. A fogasléc műanyagból van benne, mint a másikba. Ez is kuka, vagy rendelhetek hozzá alkatrészt .
Mostanában két hónapra jönnek a kínai dolgok. Anyu telefonja is másfél, de a telefonokhoz rendelt dugók és klimpelő fogó is másfél hónapja repül a kínai légiposta szerint. Gondolom, feltalálták a gyalogrepülést.
Kutyasétáltatás után már nem bírtam visszaülni tekercselni. Ma is cak délután akarok visszamenni.
Béla quadjának új parkoló helyet jelöltünk ki a teraszon. Füvet is nyírnom kellene. A csalán ismét derékig ér két hét múltán. Bezzeg az almafák nem élvezik ezt a nyarat.
Talán csak Nyafi boldog 5 körül, amikor végigrohanunk a fürdőhelyig, aztán a kilátóhoz, s végül a zúgóhoz. A vízben pedig óvatosan eltolni magamtól. Úszás közben a karmaival mindig megjelöl, ha utolér.
Attilának is rossz kedve van. Jó lenne valami vigasztalót mondani. Hogy a széles úton is a legkeskenyebb mindig a járda. Amit a gyalogosok kapnak. A nagy autóknak sok sávos pálya való.
Ha Nufival túrázunk, neki a vadösvény félelmetes, ha a kutyával bozótozom, minden akadály érdekes.
Rajtam múlik. Rajtam, és a kutyán.
Az angol bűnügyi sorozatot meguntam. Ebben a melegben az sem fogja meg a figyelmem. Tegnap pihenésképpen rábukkantam a pocakos bácsira a jutubin. 2101-es Zsigulit újított fel. Behegesztett két háromszöget az első-hátsó ajtók közé és a tetőhöz. Ez vigyázott, hogy ne húzza el a kasznit a hegesztés. Ezután a teljes padlólemezt kivágta. Igazi frédibéni (Flinstone) jármű lett belőle, és vaslemezekből maga vágta-hajtogatta az elemeket. Nem tonnás présgéppel, hanem házi készítésű hajtogatóval. Hol kézzel, hol rátaposva, hogy a megfelelő erőt elérje.
Így készítette el a küszöböt is, és festette-alvázvédőzte, majd az ülést tartó bordákat is....
A következő filmjében hátul törött 2107-es Ladát húzott ki szintén házi húzópadon méretre, aztán levágta az összes sérült részt, és apróra újjá építette az autót, de még a fényezést is gyakorlott kézzel.
Ha értenék oroszul, tömérdek szakmai fogást el is magyarázott, szakmát lehetne belőle tanulni.
Most pedig vedelem a kamillát, hogy a szervezetem ne gyulladásnak érezve a kinti hőmérsékletet, hagyja abba a lüktetést a gerincem. Így valahogy nem élvezet a nyár.
2019. augusztus 21., szerda
Junoszt 402BC-2
Béla kapott egy quadot.
Villanybicikli négy kerékkel. Nufi tanítványa adományozta neki. Szilvia édesapja meghalt, ő pedig ránk gondolt. Tibolddarócra mentem érte, Gizikétől kaptam kölcsön az utánfutót.
Fontos dolgok ezek, mert az emberekből nem veszett ki a jóság. Lejáratott mondat ez, de ott van a segítőkészség mindenhol, csak nem szabad visszaélni vele.
Anyu is itt nyaral nálunk, beült mellém az útra. Zsolca felé kikerültem Miskolcot, s a kis forgalomban 50-70-kével végigtotyogtam az utat.
A pontos címet nem kaptam meg otthon, nem tudtam a guglin megnézni az utcát, de anyu feltalálta magát, és telefonon kért segítséget.
Kaptam én is ajándékot. Egy Terta 468-as rádiót, egy Philips tévét meg egy Junoszt tévét is.
Az utánfutóig csak letoltam a bringát, mert amíg nem tudom kezelni, könnyű kárt tenni a szép piros műanyag burkolatában.
Szilvia segített ráemelni is a futóra. bár itthon egyedül vettem le. Nem volt nehéz.
Tényleg, olyan aranyos helyzet volt. Megérkezéskor ismerősként üdvözöltem, s zavarba jött a két puszitól. Mert nekem Nufi mutatott fényképet, megbeszéltük, amit hallottam tanítás közben kettőjük között. Olyan volt, mint a régen látott családtag.
Szerencsére nem nyomta rá a kínosság bélyegét semmire.
A hazaúton már megkavart a zsolcai körforgalmak egyike, és bementem Miskolcra, de csak a Sajó partig, és Szirmabesenyőnél visszakanyarodtam a megszokott útvonalra. Így legalább nem kellett megmászni az arnóti emelkedőt.
Ez volt tegnapelőtt, tegnap pedig pihenésképpen elővettem a Junosztot. Aug. 20, azaz ünnep, akkor magamnak akartam dolgozni.
Na jó, Bélának is át kellett alakítani a járgányt. A jobb oldala béna, ezért bal kézre kellett átkötni a 'gázkart'. Le kellett venni róla visszapillantót is. Nufit zavarta, Béla pedig nem fog egyedül furikázni soha.Teknősbékára csavarva közlekedhet csak. (A sebességjelző nyúl és teknős végállapot között tekergethető. Persze max 8km/h)
S a végére egy kis Junosztjavítás.
Kis morgás és semmi más életjel. A hálózati 4700uF pufferkondi megnövelve 2200uF-dal, a 12V helyén 7-8V.
Ez így kevés volt A 4700-as teljesen kiszáradt, a tápban egy ellenállás megégett, leolvashatatlan, de egyik kapcsolási rajzomon nem szerepelt olyan pozíciószám, és visszafejtve a rajzot, sem tartalmazott egyik tápom sem. A megnyúlás ellenére nem volt szakadt, hát pótolva a pufferkondit, visszaforrasztottam, és behúztam 12V-ra.
Így már éledt a készülék. Még rondán törött-gyűrött volt a kép, bár a sorszinkron élt. Nem az AGC kondi volt a ludas, és nem is a két tranzisztoros fokozat diódái. A beállító trimmerből tört ki egy szeletke.
Eddig már jó. Bár még vibrálások vannak a képen. Sokszorozóra gyanakszom. Van valahol több szelénem is, meg szilícium nagyfeszdióda is. Aztán kap egy videobemenetet átkapcsolóval ,és jó lesz Commodore-t javítani.
Villanybicikli négy kerékkel. Nufi tanítványa adományozta neki. Szilvia édesapja meghalt, ő pedig ránk gondolt. Tibolddarócra mentem érte, Gizikétől kaptam kölcsön az utánfutót.
Fontos dolgok ezek, mert az emberekből nem veszett ki a jóság. Lejáratott mondat ez, de ott van a segítőkészség mindenhol, csak nem szabad visszaélni vele.
Anyu is itt nyaral nálunk, beült mellém az útra. Zsolca felé kikerültem Miskolcot, s a kis forgalomban 50-70-kével végigtotyogtam az utat.
A pontos címet nem kaptam meg otthon, nem tudtam a guglin megnézni az utcát, de anyu feltalálta magát, és telefonon kért segítséget.
Kaptam én is ajándékot. Egy Terta 468-as rádiót, egy Philips tévét meg egy Junoszt tévét is.
Az utánfutóig csak letoltam a bringát, mert amíg nem tudom kezelni, könnyű kárt tenni a szép piros műanyag burkolatában.
Szilvia segített ráemelni is a futóra. bár itthon egyedül vettem le. Nem volt nehéz.
Tényleg, olyan aranyos helyzet volt. Megérkezéskor ismerősként üdvözöltem, s zavarba jött a két puszitól. Mert nekem Nufi mutatott fényképet, megbeszéltük, amit hallottam tanítás közben kettőjük között. Olyan volt, mint a régen látott családtag.
Szerencsére nem nyomta rá a kínosság bélyegét semmire.
A hazaúton már megkavart a zsolcai körforgalmak egyike, és bementem Miskolcra, de csak a Sajó partig, és Szirmabesenyőnél visszakanyarodtam a megszokott útvonalra. Így legalább nem kellett megmászni az arnóti emelkedőt.
Ez volt tegnapelőtt, tegnap pedig pihenésképpen elővettem a Junosztot. Aug. 20, azaz ünnep, akkor magamnak akartam dolgozni.
Na jó, Bélának is át kellett alakítani a járgányt. A jobb oldala béna, ezért bal kézre kellett átkötni a 'gázkart'. Le kellett venni róla visszapillantót is. Nufit zavarta, Béla pedig nem fog egyedül furikázni soha.Teknősbékára csavarva közlekedhet csak. (A sebességjelző nyúl és teknős végállapot között tekergethető. Persze max 8km/h)
S a végére egy kis Junosztjavítás.
Kis morgás és semmi más életjel. A hálózati 4700uF pufferkondi megnövelve 2200uF-dal, a 12V helyén 7-8V.
Ez így kevés volt A 4700-as teljesen kiszáradt, a tápban egy ellenállás megégett, leolvashatatlan, de egyik kapcsolási rajzomon nem szerepelt olyan pozíciószám, és visszafejtve a rajzot, sem tartalmazott egyik tápom sem. A megnyúlás ellenére nem volt szakadt, hát pótolva a pufferkondit, visszaforrasztottam, és behúztam 12V-ra.
Így már éledt a készülék. Még rondán törött-gyűrött volt a kép, bár a sorszinkron élt. Nem az AGC kondi volt a ludas, és nem is a két tranzisztoros fokozat diódái. A beállító trimmerből tört ki egy szeletke.
Eddig már jó. Bár még vibrálások vannak a képen. Sokszorozóra gyanakszom. Van valahol több szelénem is, meg szilícium nagyfeszdióda is. Aztán kap egy videobemenetet átkapcsolóval ,és jó lesz Commodore-t javítani.
2019. augusztus 13., kedd
Film és élet
Jó lenne valami frappáns cím, de elfelejtettem. Majd később adok
a mai írásnak is.
Attila nyomdokán
haladva leöltöttem én is az Oxfordi gyilkosságok sorozatát. Nem
vagyok krimirajongó, és ettől sem válok azzá. Csak jó együtt
haladni pár emberrel, akinek a gondolatati érdekelnek.
Tegnap lekínoztam a
becskeházi templom haranghúzó elektromágnesét a helyéről.
Nem lehetett lehúzni. Rászorult a vasmagra. Múlt hétfőn adtam egy esélyt az olajjal, hátha csak madárszar gyógyult bele a csőbe, és attól szorult meg. Hallom a ragadozó madár hangját. Tudom, hogy ott fészkel a harang fölött. De ez már az összeégett tekercs miatt szorult meg. Másfél vagy két hüvelykes - de ezt fejből írom, nagyobb is lehet – vízcső a tekercstest, azt olvasztotta rá a menetzárat hője.
Nem lehetett lehúzni. Rászorult a vasmagra. Múlt hétfőn adtam egy esélyt az olajjal, hátha csak madárszar gyógyult bele a csőbe, és attól szorult meg. Hallom a ragadozó madár hangját. Tudom, hogy ott fészkel a harang fölött. De ez már az összeégett tekercs miatt szorult meg. Másfél vagy két hüvelykes - de ezt fejből írom, nagyobb is lehet – vízcső a tekercstest, azt olvasztotta rá a menetzárat hője.
A burkolatot
alul-felül ragasztott pozdorja takarta. Ezt ki kellett vésnem
csavarhúzóval és kalapácsnak használt vizes fogóval. A meleg 37
fok ágyékban. Azaz mindenhol folyt rólam a víz. Igaz, Becskeháza
egy emelkedő tetején van. A bringa pedig a 2-5 áttétellel vitt
fel. (A 2-es az első lánckerék, hátul pedig a legnagyobb.)
A nyomós kúton pedig azonnal hűtöttem magam.
A nyomós kúton pedig azonnal hűtöttem magam.
Még nem mozdult a
rendszer. Tavaly cseréltem húzókötelet. A sodronyt nem akartam
elvágni, és 6-7 méteres létrával raktam fel. A létra
tulajdonosa egy öreg néni, aki azóta otthonba került. Gyula bácsi
– a gondnok – talán el tudja intézni, de ki tudja mikorra, hogy
megkapjuk.
Nem akartam
dolgavégezetlenül eljönni. Megropogtatva a műanyagcsövet,
kitapogattam, hol van a vasmag teteje, és körbevágtam fűrésszel.
Ettől a beletöltött olaj szivárgott, majd aláfolyt, de le tudtam
akasztani tekercsestől az egészet.
Így a szerszámaimat
ott kellett hagynom, most a jóisten vigyáz rá a harangtoronyban,
de a jó nehéz munkadarabbal hazaértem időben, és mehettünk
kutyát futtatni.
Nyafi már ott is
követ a Bódvában gázolva, ahol nem ér le a lába. Nekem tökig
ér, de meg is bosszulja, mert amint mögém ér, körmeivel vérző
nyomokat húz a combomra.
Nem baj. Nufival
legalább ilyenkor nem a napi gondokról beszélgetünk, hanem
mindenféle másról.
Ma még nem a
tekercselő eszközön agyaltam. Bélát vittük Edelénybe
ellenőrzésre a szemészetre. Most nem kellett szemfenék vizsgálat.
A zöldhályog már megállapítva, ma csak szemnyomást kellett
ellenőrizni. Az pedig egy-egy csepp érzéstelenítő, majd egy
mechanikus mérőeszközzel megy.
A doki néni halál
nyugodt hölgy, és élvezet csak ránézni is, mert minden
beszélgetéskor a szemünkbe néz. A kérdésre válaszol, és nem
előadást tart, és nem ráz le. Ha kisfiú lennék, akkor egy
cuppanóst nyomnék az arcára, Így pedig marad a köszönöm.
**
Film.
Nekem nem lesz olyan
elemző írás, mint amit a Száradafán olvastam. Nem értek annyira
az emberekhez. A politikusok játszmái csak most tudatosulnak
bennem, amikor már nem is érdekel igazán. Talán annyira, hogy ez
a szennylé itt van a Kárpát medencében is, amit a filmsorozat
ábrázol, s értelmetlen volna ezt a pókhálót megrezdíteni.
Bármekkora fullánkom volna, a pók sok szállal dolgozik. Talán
mint muslica átférek a réseken, s nem zavarok senkit. Romló
gyümölcs meg másnak úgysem kell.
2019. augusztus 6., kedd
Apró lépések
Ma, amíg Nufi elment Bélával Szilasra, megfúrtam egy járólapot, és a belső kerítés kapuja alá vágtam ütközőt szögvasból. Két tiplihez-kitalált csavarral szúrtam át a lyukon bele a talajba. Ilyenek tartják a villanyboylert a falon. Hogy ne csikarja a rögzítő anya a kaput, fából kapott takarót is. Ez még puhafa, de ha elvásik, készítek keményből.
Hullik a szilva is. Ha sok lesz, pálinkát is kell főzetni belőle. Meglátom, mert amit lehet, azért le is fagyasztjuk, meg enni is szeretem. A szőlőszezonig jó a miszmajszba.
Ma át akartam helyezni a műholdantennát is a ház oldalára. Ahol most van, eltakarta előle a műholdat a fenyő. Meghiúsult. Akkora zuhét kaptam, még a gang is vizes lett a falig, pedig eső nem szokott bejönni, legfeljebb 1-2 centit.
Még szerencsénk is volt. Bódvaszilast elverte e jég. Itt nem láttam jeget.
Én éppen a kinn használt szerszámokat rámoltam be sebtében a helyükre, s amint kiléptem a kamrából, a Macskalyuk felől ömlött a víz. A kocsi oldalán "porzott" rendesen. A Meteóra jelezte a jeget, be is álltam a fenyő alá. Így oldalba kapta az eső.
*
Becskeházán megszorult a haranghúzó automata. Tegnap vittem fel egy flakon olajat meg egy vödröt. A húzómágnes műanyag csőben mozgatná a drótkötelet. Ha ez porlerakódás, akkor esélyem van kimozdítani, de ha a tekercs lett menetzárlatos, akkor addig fűtötte a műanyagcsövet, amíg ráolvadt a mozgó vasmagra.. Akkor csak sikítóval tudom levágni. Adtam neki 1-2 napot. Holnap vagy holnapután visszamegyek, s akkor kiderül, mi lesz a következő lépés.
*
Kezd ez a nyár is egyre nehezebbé válni. A múlt héten ketten haltak meg Komjátiban. Mind a négy ezévi kismacskánk elpusztult. Béla egyre többet kiabál. Laci bácsi kórházba került, és borul el az elméje. Anyu is egyre gyöngébb. De még a kutyánk is nyalogatja a jobb hátsó lábát, és nem találom benne a tüskét.
Nem rangsorolok, csak ezek úgy nyomják a hangulatot. Ezt a szobát ki fogom üríteni, ha ne adj isten, anyu leesik a lábáról, de az sem túl egyszerű.
Hullik a szilva is. Ha sok lesz, pálinkát is kell főzetni belőle. Meglátom, mert amit lehet, azért le is fagyasztjuk, meg enni is szeretem. A szőlőszezonig jó a miszmajszba.
Ma át akartam helyezni a műholdantennát is a ház oldalára. Ahol most van, eltakarta előle a műholdat a fenyő. Meghiúsult. Akkora zuhét kaptam, még a gang is vizes lett a falig, pedig eső nem szokott bejönni, legfeljebb 1-2 centit.
Még szerencsénk is volt. Bódvaszilast elverte e jég. Itt nem láttam jeget.
Én éppen a kinn használt szerszámokat rámoltam be sebtében a helyükre, s amint kiléptem a kamrából, a Macskalyuk felől ömlött a víz. A kocsi oldalán "porzott" rendesen. A Meteóra jelezte a jeget, be is álltam a fenyő alá. Így oldalba kapta az eső.
*
Becskeházán megszorult a haranghúzó automata. Tegnap vittem fel egy flakon olajat meg egy vödröt. A húzómágnes műanyag csőben mozgatná a drótkötelet. Ha ez porlerakódás, akkor esélyem van kimozdítani, de ha a tekercs lett menetzárlatos, akkor addig fűtötte a műanyagcsövet, amíg ráolvadt a mozgó vasmagra.. Akkor csak sikítóval tudom levágni. Adtam neki 1-2 napot. Holnap vagy holnapután visszamegyek, s akkor kiderül, mi lesz a következő lépés.
*
Kezd ez a nyár is egyre nehezebbé válni. A múlt héten ketten haltak meg Komjátiban. Mind a négy ezévi kismacskánk elpusztult. Béla egyre többet kiabál. Laci bácsi kórházba került, és borul el az elméje. Anyu is egyre gyöngébb. De még a kutyánk is nyalogatja a jobb hátsó lábát, és nem találom benne a tüskét.
Nem rangsorolok, csak ezek úgy nyomják a hangulatot. Ezt a szobát ki fogom üríteni, ha ne adj isten, anyu leesik a lábáról, de az sem túl egyszerű.
2019. július 24., szerda
Megérkezések
Így érkezünk meg a fürdő utáni futóedzésről. Odafelé van kis bemelegítő futás. Visszafelé a komjáti hídig egy ügetés, onnét a malom utáni hídig vágta. A gát túloldalán egy kis simogatás, és még egy levezető ügetés a magaslesig.
Ha volna eseményrögzítő kamerám, az egész utat felvenném, de arra még nem szórtam pénzt.
2019. július 21., vasárnap
Metadon kúra
Remélem, jól írom a nevét, mert az Annie Hall filmben hallottam régen.
Amennyire jól tudom, az egyik méreg kiváltására használják a kiürülés idejére, hogy az idegfeszültség ne pusztítsa el a vergődő drogost.
Letöltöttem egy filmsorozatot, és most kiütöttem vele a kávééhségemet. Harmadik napja ülök a képernyő előtt bámulva az amerikai életformát. Minden vágy nélkül, csupán egy zsonglőr teljesítményét hasonlítva a készítő stábéhoz.
Billions. A magyar címe Milliárdok nyomában. De az én fejem azonnal szétszedte, és Bill Lions -sá amit torz műveltségem Oroszlános Bill -re magyarosított. Nem baj, ha baromság. Csak működik.
Ha jól fejtem vissza a tömérdek kódot a filmből, akkor az igazságszolgáltatás szerepét egy másik bűnbandának mutatja, a brókerek kiszorítósdijában. Hol az okosabb, hol az erősebb, hol a sunyibb ér el eredményeket. A pazarló helyszínek között csill-vill autókkal, repülőkkel cikkáznak, és az első milliárd után a köldökzsinór elvágása vérrel - pénzzel - együtt jár. Csak az anyaszervezet visszapumpálná magába a köldökvért legalább.
Öt óra tájban kibiciklizünk Nufival a kutyát megfuttatni, és én most nagyobb bútorátrendezésen töröm az agyam, hogy Béla szobájából a lapos tévére cserélt nagyobbat el tudjam hozni.
Nem kis feladat. Mert jól működő, szép képű a nagy dög is. Viszont Béla szeme az öregedéssel romlik, és az LCD túltolt kontrasztja mosolyt csalt az arcára.
Talán, ha Laciék meglátogatnák, akkor lenne igazán boldog mosoly.
Talán.
Nekem meg Attila mutat jó példát az életmódváltással. Megnéztem a fényképeimet, és elszörnyedtem a 90 kilós dagadt fizimiskámtól. Valamikor megálljt kell parancsolnom magamnak is. Ez pedig 10-15 kilót jelent karácsonyig.
Ha pedig kitettem a blogomra, akkor illik beszámolnom március 1-ig, hogy meg is tartottam.
Nem fogadalom. Kijelölt cél.
Amennyire jól tudom, az egyik méreg kiváltására használják a kiürülés idejére, hogy az idegfeszültség ne pusztítsa el a vergődő drogost.
Letöltöttem egy filmsorozatot, és most kiütöttem vele a kávééhségemet. Harmadik napja ülök a képernyő előtt bámulva az amerikai életformát. Minden vágy nélkül, csupán egy zsonglőr teljesítményét hasonlítva a készítő stábéhoz.
Billions. A magyar címe Milliárdok nyomában. De az én fejem azonnal szétszedte, és Bill Lions -sá amit torz műveltségem Oroszlános Bill -re magyarosított. Nem baj, ha baromság. Csak működik.
Ha jól fejtem vissza a tömérdek kódot a filmből, akkor az igazságszolgáltatás szerepét egy másik bűnbandának mutatja, a brókerek kiszorítósdijában. Hol az okosabb, hol az erősebb, hol a sunyibb ér el eredményeket. A pazarló helyszínek között csill-vill autókkal, repülőkkel cikkáznak, és az első milliárd után a köldökzsinór elvágása vérrel - pénzzel - együtt jár. Csak az anyaszervezet visszapumpálná magába a köldökvért legalább.
Öt óra tájban kibiciklizünk Nufival a kutyát megfuttatni, és én most nagyobb bútorátrendezésen töröm az agyam, hogy Béla szobájából a lapos tévére cserélt nagyobbat el tudjam hozni.
Nem kis feladat. Mert jól működő, szép képű a nagy dög is. Viszont Béla szeme az öregedéssel romlik, és az LCD túltolt kontrasztja mosolyt csalt az arcára.
Talán, ha Laciék meglátogatnák, akkor lenne igazán boldog mosoly.
Talán.
Nekem meg Attila mutat jó példát az életmódváltással. Megnéztem a fényképeimet, és elszörnyedtem a 90 kilós dagadt fizimiskámtól. Valamikor megálljt kell parancsolnom magamnak is. Ez pedig 10-15 kilót jelent karácsonyig.
Ha pedig kitettem a blogomra, akkor illik beszámolnom március 1-ig, hogy meg is tartottam.
Nem fogadalom. Kijelölt cél.
2019. július 15., hétfő
Kékül a szilva
Van róla egy aranyos vicc.
Pistike megkérdi a nagyapját:
- Papó, mért piros a kék szilva?
- Hát mer' még ződ'.
Szakállas, de nekem tetszik.
Megint neki kell esnem a gaznak, és kaszálni, mert a magas fűből fel nem tudom szedni a lepergő szilvaszemeket.
Nyafi újabb meglepetéssel szolgált a hét végén. Bár mostanában mindig jött velünk nyugodtan, de ha jól emlékszem, szombaton eltűnt Nufi mellől.
Pont akkor érkeztem meg a fürdőhelyéhez, és üresnek tűnt. Felmásztam a gátra. Nufi gyalogolt, nem túl messze, és ő azt hitte, hozzám rohant a kutya, én meg kerestem mellette, mert nem láttam.
Eztán kiabálhattunk, tettem pár kört is a megszokott útvonalon, majd mikor kezdtem beletörődni, hogy meglógott, hazamentem, s a kapu elé kötve csóválta a farkát. Mi pedig Nufi és én nagyot sóhajtva betereltük a karámjába.
Az első dühöt és kétségbeesést lenyelve oda lyukadtunk ki, hogy elém akart jönni valószínűleg, és elkerültük egymást.
Azóta sem volt szökési kísérlet, bár Nufi kijelentette, hogy nem viszi ki többé egyedül a kisasszonyt, mert nem hallgat rá.
Ma hoztam cementet Szilasról az oszlopok vakolatához, és tereprendezéssel telt a délután. Nem sokat késtem, öt után pár perccel jöttem vissza a 22-ből a 33-ba. Nufi sehol, a kapu zárva, a kutya sincs.
Bekaptam az ebédem maradékát, és utánuk eredtem. A fürdőhely üres. Azért bemásztam a Bódvába is a köveken, és amikor visszatértem a bringához, Nyafi tűnt fel Szilas irányából, és azonnal hanyatt vetette magát egy kis pocakvakarásra. Na, mondom, Nufi meg biztos őt keresi.
Megszidjam ezt a kutyát? De hiszen kitörő örömmel jött hozzám. Szerencsére 1-2 perc, és a gát tetején megjelent Nufi is. Igazolódni látszik, hogy ez a kutyalyány akkor is, mint most is miattam rohant át a gáton, s hagyta ott Nufit.
Lóbáztuk még pár percig a lábunkat az árvízi áteresz betonpalánkján. Ledobtam a kisasszonynak az aktuális műanyagpalackját a mélybe. Ilyenkor lerohan, és visszahozza egy újabb simogatásért. Aztán rohantunk - én bringán, a kutya gyalog - egy kört a Szentandrás felé vezető út hídjáig és vissza. A magaslesnél vártuk be Nufit. Ő nem rohan. Neki az apostolok lova a biztonságos közlekedési eszköz.
Aztán nyugisan hazakutyagoltunk.
Kaptam még pár valamiért rossz tévét. Az 1984-es Philips pl. megközelíthetetlen. Mármint az előző gazdája nem tudott vele semmit csinálni. Hangerőt és programot lehet léptetni rajta, és semmi több. Nincs video és hangbemenete, csak antenna koax.még ráhangolni sem lehet semmire.
Itthon kipróbáltam ami Philips és univerzális távirányítóm volt, nem lehet a menübe lépni velük.
Lekaptam a hátulját, és kiporoltam, amennyire sikerült. Aztán oda lyukadtam ki, hogy nincs leválasztva a hálózatról, nem is szabad rá video bemenetet forrasztani, viszont a panel elején van helye beállító gomboknak. Oda forrasztok fel számítógép RST gombokból egy sort, és ha sikerül beállítani vele, akkor... na, akkor. Lesz még egy jó tévém. Mert még nincs elég!
De mikor annyira jó képcsöve van, és még video magnót lehet rajta nézni.
Ennyit a gyűjtögető szellememről.
***
Nem jött be. A felforraszott gombok nem vezérlik a tévét.
Pistike megkérdi a nagyapját:
- Papó, mért piros a kék szilva?
- Hát mer' még ződ'.
Szakállas, de nekem tetszik.
Megint neki kell esnem a gaznak, és kaszálni, mert a magas fűből fel nem tudom szedni a lepergő szilvaszemeket.
Nyafi újabb meglepetéssel szolgált a hét végén. Bár mostanában mindig jött velünk nyugodtan, de ha jól emlékszem, szombaton eltűnt Nufi mellől.
Pont akkor érkeztem meg a fürdőhelyéhez, és üresnek tűnt. Felmásztam a gátra. Nufi gyalogolt, nem túl messze, és ő azt hitte, hozzám rohant a kutya, én meg kerestem mellette, mert nem láttam.
Eztán kiabálhattunk, tettem pár kört is a megszokott útvonalon, majd mikor kezdtem beletörődni, hogy meglógott, hazamentem, s a kapu elé kötve csóválta a farkát. Mi pedig Nufi és én nagyot sóhajtva betereltük a karámjába.
Az első dühöt és kétségbeesést lenyelve oda lyukadtunk ki, hogy elém akart jönni valószínűleg, és elkerültük egymást.
Azóta sem volt szökési kísérlet, bár Nufi kijelentette, hogy nem viszi ki többé egyedül a kisasszonyt, mert nem hallgat rá.
Ma hoztam cementet Szilasról az oszlopok vakolatához, és tereprendezéssel telt a délután. Nem sokat késtem, öt után pár perccel jöttem vissza a 22-ből a 33-ba. Nufi sehol, a kapu zárva, a kutya sincs.
Bekaptam az ebédem maradékát, és utánuk eredtem. A fürdőhely üres. Azért bemásztam a Bódvába is a köveken, és amikor visszatértem a bringához, Nyafi tűnt fel Szilas irányából, és azonnal hanyatt vetette magát egy kis pocakvakarásra. Na, mondom, Nufi meg biztos őt keresi.
Megszidjam ezt a kutyát? De hiszen kitörő örömmel jött hozzám. Szerencsére 1-2 perc, és a gát tetején megjelent Nufi is. Igazolódni látszik, hogy ez a kutyalyány akkor is, mint most is miattam rohant át a gáton, s hagyta ott Nufit.
Lóbáztuk még pár percig a lábunkat az árvízi áteresz betonpalánkján. Ledobtam a kisasszonynak az aktuális műanyagpalackját a mélybe. Ilyenkor lerohan, és visszahozza egy újabb simogatásért. Aztán rohantunk - én bringán, a kutya gyalog - egy kört a Szentandrás felé vezető út hídjáig és vissza. A magaslesnél vártuk be Nufit. Ő nem rohan. Neki az apostolok lova a biztonságos közlekedési eszköz.
Aztán nyugisan hazakutyagoltunk.
Kaptam még pár valamiért rossz tévét. Az 1984-es Philips pl. megközelíthetetlen. Mármint az előző gazdája nem tudott vele semmit csinálni. Hangerőt és programot lehet léptetni rajta, és semmi több. Nincs video és hangbemenete, csak antenna koax.még ráhangolni sem lehet semmire.
Itthon kipróbáltam ami Philips és univerzális távirányítóm volt, nem lehet a menübe lépni velük.
Lekaptam a hátulját, és kiporoltam, amennyire sikerült. Aztán oda lyukadtam ki, hogy nincs leválasztva a hálózatról, nem is szabad rá video bemenetet forrasztani, viszont a panel elején van helye beállító gomboknak. Oda forrasztok fel számítógép RST gombokból egy sort, és ha sikerül beállítani vele, akkor... na, akkor. Lesz még egy jó tévém. Mert még nincs elég!
De mikor annyira jó képcsöve van, és még video magnót lehet rajta nézni.
Ennyit a gyűjtögető szellememről.
***
Nem jött be. A felforraszott gombok nem vezérlik a tévét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)