2018. október 27., szombat

Beszélni akarok

Sosem tudtam. Hol a sok ember zavart, hol egy tanár, akármilyen tekintély. Nem forog együtt az agyam a számmal. Az írásnál lassított közléshez jobban megfelel a vérmérsékletem, de Nufival is a sértődőst kell játszanom, amikor közbevág, mert már unja a szavaim terjengős felvezető módját.
Eljövendő névnapomra diktafont kértem. Tudom, hogy először kínzóeszköz lesz. Az írás is az volt az első novellák idején.
Kezdetnek tárgyakat rajzoltam szavakkal. Először megneveztem, de később poénosra véve kiötlöttem a körbejárást, hátha nem a tárgyra kíváncsi az olvasóm, hanem játszani akar, s kitalálni a szövegelés közben.
Terveztem hozzá hallgatóságot is.
Hol volt, hol nem volt. Ez nem mese, hanem a valóság emlékképe. Igaz, a felolvasáshoz gyakorolni Romhányi Szamárfülét kaptam elő, s idézgettem a Mézga Aladár különös kalandjaiból.
Tizen-huszon évesen Rejtő Jenő fordulatai is belém égtek. Hol a szóviccei, hol a gondolatmenete nyomdokán gyártottam a vicceket. Lecsaptam a magas labdákat, mint egy kezdő teniszező. Nem mindenkinek tetszett. Erre ma is hajlamos vagyok. talán csak szelídebben.
Pár éve Péterrel - a református pappal - összehaverkodva indítottunk filmklubot. Pár alkalom után elhalt. Most a betegsége okán már kevesebbet is látogatom. A kemo lebontja az immunrendszerét is, nem szeretném a gondolkodásommal (sem) megfertőzni.
Ő emlegette az amatőr színjátszó álmait. Milyen jó lenne a Gogol Revizor darabját előadni. Már ha jól emlékszem.
Akkor Móricz Pacsirtáját is átbeszéltük, s bennem is felbuzgott a téma. Folytatni kéne az öregek történetét.  Ötleteim is voltak, boncolni, kiteríteni a bőr alatti területeket, megvizsgálni a zsigereket, labirintust járni az agytekervényeken.
Csak bökkent a dolog. Ötleteim többnyire fanyűvés, hegyhengergetés közben leptek meg, és asztal közelében sűrű sötét köd mögé bújtak.
Nem tudom, Péter feladta-e a vágyát, s összetrombitál-e színjátszó csoportot.
A Pacsirta történet folytatásából nekem is csupán a gondolatfolyam helyhez nem kötődő rögzítése maradt meg.
Tegnap előtt Béla vagyoni helyzetét firtatta a gyámügy, s Edelénybe vittem Nufit. Amíg ő kivont karddal védelmezte a beszámolóját, én a kocsiban ülve töltöttem az időt. Bár szívesen bementem volna, de csak romboltam volna a közbeszólásaimmal Nufi harcállását, inkább háttársként működtem.
Móriczot vittem olvasni. Nem ment. Világított a könyv, annyira rám tűzött a nap. A telefonommal kezdtem rádiót hallgatni. Vacak volt a vétel. Jó, akkor hallgatom zenét. Zappa öt száma van rajta összesen. Na, mi van még rajta? A játék nem vonzott. Van rajta hangrögzítő.
A hangminőség pocsék és vagy torz, vagy halk, de lehet rá beszélni.
Miről?
Bármiről.
Hhhhh.
Pár kísérlet után megérkezett Nufi. A harcban megfáradt asszonyommal átgördültünk a közeli nagyobb ABC-be, aztán haza.
Tegnap pedig rákattantam Berecz András mesemondó videoira. Nem tudatosan. Valami rávitt. Távoli összefüggés. Nufi Boldog születésnapot ünneplő éneket énekelt, s ellenőrizni akartam, vajon az volt-e, amit Berecz András tanított be közönségének.
Nem találtam meg, de több mese lezizzent azóta a dobhártyámon, s kedvet kaptam az élőbeszédhez.
Ismét beszélni akarok.

2018. október 2., kedd

25920

Ki számolta ki először az eklektika idejét?
Ember volt?
Hm.

2018. október 1., hétfő

Rendet kéne csinálnom

Elpiszmogtam a jóidőt az oszloppal, és még most alakul a nagy kapu tartóbakja. Remélem, hogy az oszlop bírni fogja. A talpa biztos, csak a téglaépítmény érdekes.
Így utólag, mint valami kéményt, úgy kellett volna feltöltenem betonnal. Beleszúrva pár vasat is.
Már marad így.

Ha holnap lesz lelkierőm, levágom a két kakasom, és marad a nagy. A hét végén pedig a kacsát.

Fogyóban a búza is, és tél jön.
Jolikától kapnék néma kacsát kicsikkel együtt. Merjem bevállalni, vagy nem? Eddig egy kacsát vágtam le még az elején, a többit vagy elvitte valami, vagy elhullott.
A kakasok meg szemtelen jószágok. Kötekednek a kutyával is. Nufi olvassa a szakirodalmat. Semmi értelme ragadozók mellett (kutya és macskák) szárnyasokat is tartani.

A macskák megint beköltöztek a padfeljáróba. Az elbarikádozott ablakokat áttörték, és megint minden csupa macskaszar. Elegem van a bűzből.

Tudom, hogy innen szép a győzelem, de most éppen kitörés előtt van a náthám is. Attilát olvasva sem sugárzik a jókedv, Péter megtiltotta, hogy írjak róla, mert lassan túl van az utolsó kemón is.

Jánosék szorgalmasan járnak szedni a gyümölcsöt. Nekem egy délutánnyi favágáson kívül nincs mit felmutatnom. Ezek a vastag rönkök félreviszik a láncfűrészem, nem hatékony. Először három-négy felé kell hasítanom. Majd a megterhelés kihoz ebből a depiből. Ez legalább jó kilátás.

Az ADT-t is halogatom, pedig már hozná az eredményeket.

Ferinek elment az áram a nyárikonyhából. Azt sem tudom megoldani. A házból kimegy a feszültség, de a 0 vezető szakadt. A konyha és a ház között hagyományos kétvezetékes kapcsolat van, Oda nem tudok felmászni. Sem az előtető nem bírna meg, de a palára sem másznék fel.
Szépen terem a birs. Két fán találtam sokat. Anyunak leszedtem az egyik zömét, a másikból lehet, hogy birsalmasajtot kéne alkotni. Gyerekkoromból emlékszem rá, de fogalmam sincs, hogy készül.